Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

LLOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1982. ÁPRILIS 11., VASÁRNAP Rehabilitációs bizottság Munkaalkalom és sikerélmény Meglehetősen sokszor esik szó manapság a rehabilitáció­ról. Mit is értünk ezen? A szó eredeti jelentése valami olyasféle, hogy valaki becsü­letének, jó hírének helyreállí­tása, azután hozzáfűzi a szó­tár, hogy rehabilitálni annyit is tesz, mint elégtételt szolgál­tatni, vagy visszahelyezni va­lakit a korábbi jogaiba. Or­vosilag jelenti az elveszett fi­zikai képességek visszaállítá­sát, illetve ezek hátrányainak kiküszöbölését. Teljes értékű S mit jelent még, itt, és ma? Gondoskodást azokról, akik munkájuk vagy más ár­talom következtében elvesztet­tek valamit képességeikből. Valamit, nem mindent, vagyis még képesek hozzájárulni a maguk, s a társadalmi javak gyarapításához. Sőt, többről is szó van a rehabilitációban. _ Arról egyebek közt, hogy aki átmenetileg képtelen ellátni munkáját, s nem tud teljes értékű dolgos ember lenni, ha helyreáll, valamennyire fel­épül, olyan elfoglaltságot kap­hasson a rehabilitációban, amelynek teljesítésére képes. Ekkor pedig a legtöbb eset­ben bízvást érezheti magát teljes értjékű munkásnak, egész embernek. Mindehhez persze kell egy csomó szeretet, megértés azok iránt, akik ebben érintettek. Nemrégiben megalakult váro­sunkban a rehabilitációs koor­dináló bizottság, amely min­denekelőtt felmérő, felderítő jellegű tevékenységet lát el, illetve koordinálja, egyezteti, összehangolja a vállalatok, in­tézmények berkeiben folyó rehabilitációt. A legtöbb cégnél — törvény, rendelet írja elő — van re­habilitációs felelős, illetve bi­zottság, legföljebb helyben ne­hezebben boldogul, mint ha megvalósul az az összefogás, amelyre a megyében elsők kö­zött megalakult városi bizott­ság munkája irányul. Javuló áílapot E társadalmi bizottság elnö­kének az alakuló ülésen dr. Sámán Pált, a KÖJÁL gödöl­lői főorvosát, titkárának, Dá­niel Kornélnét, a városi szo­ciálpolitikai főelőadót válasz­tották. Az általuk összeállított munkaterv legfontosabb pont­jai konkrét feladatokat hatá­roznak meg, azt, hogy a re­habilitációhoz miképpen kell felmérni a két legfontosabb dolgot: egyrészt a városban élő és dolgozó személyeket, másrészt azokat a munkahe­lyeket, amelyek alkalmasak az egészségükben károsodott em­bereknek. Amelyekben elfo­gadható keresethez juthatnak, s munkájuk révén sikerél­ményhez. Déry Tibor: Tükör A dunaújvárosi Bemutatószínpad vendégjátéka Először szerepel a gödöllői művelődési ház színpadán — április 19-én, hétfőn, a duna­újvárosi Bemutatószínpad, amely a honi színjátszás im­már évek óta sikeres vállal­kozása. Tudni kell róla ugyan­is, hogy nem egy önálló tár­sulatról van szó. Dunaújváros arra nyújt lehetőséget, hogv elsősorban kamara jellegű, stúdió előadásokat csinálja­nak azok, akik elhivatottságot éreznek az ilyen műhelymun­ka iránt. A bemutatószínpad több emlékezetes előadással dicse­kedhet már, ilyen a most Gö­döllőre is elhozott Déry Ti­bor darab is, a Tükör, amely­ről a rendező. Csiszár Imre a következőket írja az ismerte­tőben: „Mit tehet, mennyiben függ az egyes ember sorsvál­lalásától, állásfoglalásától a történelem alakulása? Gene­rációk követik-e elődeik ide­álját, életszemléletét vagy kö­vetkezetesen minden generá­ciónak újból és újra meg kell tanulnia, átszenvednie, úíra tapasztalnia saját magatartá­sát? Mit jelent számunkra az önfeláldozás, ha távoli, : zá- munkra talán még kissé ide­gen, elérhetetlennek hitt cé­lok érdekében kérik azt. A mi lehetőségeink még igencsak kétségesek. A tükör tehát ben­nünket mutat; — otthon a képernyő vagy rádió előtt kuksoló milliókat, akik szo­rongva várjuk, hogy mi lesz velünk és... nem vesszük észre, hogy a jelenkori törté­nelmet, amit a képernyőn lá­tunk, a rádióban hallunk — mi csináljuk.” Az előadás tulajdonképpen a miskolci színház alkotó kö­zössegének munkája, ebből a társulatból valók a színészek: Nyirkó István, Simon György, Tímár Éva, Bregyán Péter, Horváth Zsuzsa. Igó Éva, Sán­dor Erzsi és Körtvélyessy Zsolt. Miskolci a rendező is. Csiszár Imre, akinek nevéhez e vidéki színházunk megúju­lása fűződik. Munkásságát éppen legutóbb ismerték el Jászai Mari-díjjal, Timár Éva pedig Érdemes művész kitün­tető címet kapott. Jó előadásra, továbbgondol­ható élményre számíthatunk tehát. A művelődési ház mun­katársa, Kapuszta Katalin el­mondta azt is, hogy a kapos­váriak és a szolnokiak mellett éppen a miskolci társulatot szeretnék megnyerni arra, hogy rendszeresen fellépjenek a városban. Tehetségükről tá­jékozódni itt a kiváló alka­lom. Az előadást délután 5 és este 8 órától tartják. G. Z. Említettük már, hogy a vállalatok, intézmények reha­bilitációs bizottságai eddig sem nézték tétlenül ezeknek az embereknek a sorsát, de úgy tűnik: az eddiginél töb­bet kell tenniük nekik is,, csakúgy, mint az egészségügyi szerveknek, közte az üzem- egészségügy szakembereinek is. Hiszen elsősorban ők tud­ják, hogy kik azok, akik pél­dául dolgoznak ugyan, de már most látszik: könnyebb vagy más munkakör kellene nekik, ahol egészségügyi gondjaik nem súlyosbodnak, hanem in­kább javulhat állapotuk. Az elmúlt években növeke­dett a rokkantak, a leszáza­lékoltak, a munkaképességü­ket 67 vagy ennél nagyobb százalékban elveszítők száma. És sokan vannak olyanok, akik mintegy felerészben veszítet­ték el munkaképességüket, ám még dolgoznak. Velük is legalább annyit kell törődni, mint azokkal, akiket már le­százalékoltak. Cégről cégre A Vöröskereszt és a Haza­fias Népfront városi vezetősé­ge felméréséből kiderül, hogy csupán Gödöllőn mintegy há­romszáz olyan mozgássérült él, akik beilleszkedése nehéz, számukra mindenképpen meg­felelő munkaalkalmat kell te­remteni. Értékes, jó munka­helyet, s nem mindenképpen portásállást. Mert sokan ilyen egyszerűen intézik el, és gon­dolják a dolgot; mondván: a csökkent munkaképességű az a portaszolgálatban megfe­lel. Két szempontból sem ilyen egyszerű, egyrészt, mert nincs ennyi portásállás, más­részt az ő munkájuk sem olyan könnyű, mint sokan gondolják. A bizottságban, s a leg­több munkahelyen, már kez­dik így nézni a rehabilitálan- dók ügyét. Szükség is van er­re, hiszen az elkövetkezendő hetekben cégről cégre jár a városi rehabilitációs koordi­náló bizottság egy-egy kis csoportja, amelyek tagjai már a közvetlen felmérést is el­végzik. F. I Alakul a napraforgótábla «’* * * „ 'ft, . Ü . i Vetik a napraforgót a kartali Petőfi Termelőszövetkezet bagi kerületében. Most egy 161 hektáros táblán juttatja a szemeket a földbe a vetőgép. Barcza Zsolt felvétele Egy a sok közül Kiváló társadalmi munkás A tavalyi eredménnyel sem vallott szégyent Gödöllő a Pest megyei településfejlesz­tési versenyben. Amint arról már hírt adtunk, a városok kategóriájában a harmadik helyen végeztünk. Ez is azt mutatja, hogy nem csökkeni azoknak a száma, akik szabad idejükben tenni készek váro­sunk szépítésért, gazdagítá­sáért. Róluk, akiknek legkivá­lóbbjait a város évről évre elismeréssel jutalmazza, talán a kelleténél kevesebbszer esik szó, inkább csak az összesí­tések, az eredmények szere­pelnek hasábjainkon. Pedig széles körből válogat­hatunk. Itt van például a gödöllői Vegyesipari Szövetke­zet egyik brigádja, a Gagarin s vezetője, Fellegi István. A lelkes társaság már többször hívta fel magára a figyelmet önzetlenségével, odaadásával. Amint Pecze Mihálynétól, a városi tanács személyzeti fő­előadójától megtudtuk, a bri­gád tavaly közreműködött a Stromfeld lakótelepi sportpá­lyák elkészítésében, a Petőfi általános iskola patronálásá- ban, a helytörténeti gyűjte­mény biztonsági rácsainak el­készítésében s bekapcsolódtak a 20 óra a 20 éves városért mozgalomba is, vagy az óvo­dai fogászat vasipari munkái­ba. S a legújabb: a felhívás nyomán a brigád évente két- napi bérét ajánlotta a blahai strandfürdő újjáépítéséhez. Fellegi István brigádvezető a felszabadülás ünnepe alkal­mából megkapta a kiváló tár­sadalmi munkáért kitüntetést. Kérdésünkre elmondta, az Ikarusban tanulta ki a laka­tosmesterséget, ahol 1960-ban szabadult. Huzamosabb ideie dolgozik már Gödöllőn s a ki­lenctagú Gagarin brigáddal már kétszer nyerték el az aranykoszorús jelvényt, ö ma­ga megkapta már a szövetke­zet kiváló dolgozója jelvényt, is. Idejét jól beosztja, hiszen a munkája, a társadalmi tevé­kenysége mellett sokat kell törődnie a családdal is. Há­rom gyermekével, feleségével, aki jelenleg gyermekgondo­zási segélyen van, egyébként pedig az Árammérőgyárban műszerész. Az önerőből épített otthon körül is sok a teendő. Mindezt csak igazi lelkesedés­sel, nem fogyó energiával le­het csinálni. S ezzel mutat példát, ezzel tartozik a jók között is a legjobbak gárdá­jába Fellegi István. Cs. J. Verseg TST-efőadások Szervezik, segítik a szülők Községeinkben az Ismeret- terjesztő előadások szervezé­se az elmúlt években egyol­dalúan a művelődési házak vezetőire hárult. Újabban ta­pasztalhatjuk, hogy különbö­ző munkahelyek, szervezetek, testületek önállóan is vállal­koznak ilyen kezdeményezés­re. Versegen legutóbb az is­kolai szülői munkaközösség határozta el TIT-előadások szervezését, természetesen szülők részére. Az eddig el­hangzott három előadáson a pályaválasztásról, a gyerekek személyiségének fejlesztéséről és a munkára nevelésről esett szó. A megjelentek száma mindh/árom alkalommal meg­haladta az ötvenet Lépcsőzetes kezdés Egy autóbusz is elég Tavaly még azt tervezték a Monori Mezőgép Vállalat 2-es gyára aszódi gyáregységében, hogy ha sikerül, új autóbusz- járatot indítanak, amely Tú­ráról és a közbeeső községek­ből hozza és este, vagy mű­szak végével viszi haza mun­kásaikat. Ácsai járatukat ugyanis egy éve kikerült meg­szervezni, s ezzel is stabilabbá tették, megkötötték törzsgár­dájuk egy részét. A túrái járat indítása ugyan nem sikerült, de azért találtak jó megoldást. Lépcsőzetes munkakezdést vezettek be, így már egyetlen busz győzi a munkatársak szállítását. Ácsa felől, például reggelente, há­romnegyed hatra, Túra felől háromnegyed hét órára hozza őket. Aszódi anyakönyvi hírek Született: Jung Zoltán és Czibere Éva: Andrea; Néme­thi Ákos és Tolnai Edit: Tamás; Bakos Sándor és Szőke Mária: Zoltán; Pintér Imre és Ber­HARMINCHÁROM plusz EGY. — Nagyon siet? —kér­dezte a rend őre — halkan, végtelen nyugalommal, de nem minden gúny nélkül. — Ott egy stoptábla, miért nem állt meg? — Aki ül, az állóval szemben, mindig kiszolgálta­tottnak érzi magát, kivált­képp, ha annak súlyát bizo­nyos, a beosztásából, hivata­lából származó tényezők nö­velik. Ki hogyan reagál, vá­laszol-e s mit. avagy csak nyel — alkat, hangulat kérdé­se. Hosszasabb fejtegetésre azonban senkinek sincs ereje és kedve. Szíve szerint a vezető ezt mondta volna, mondta is ma­gában, füstölögve autós ma­gányában, a kora esti kihalt útvonalon: — Kérem, én igyekszem a lehető legszabályosabban ve­zetni, minden szabályt betar­tani. lehetőleg időben indulok, hogy véletlenül se kelljen meghajtani a járművet, a ké­sés rémétől sarkallva. Tu­dom. a közlekedési szabályo­kat nem szabad felülbírálni, a stoptáblánál kötelező a meg­állás. még ha a környék jól belátható is, és a madár sem jár éppen arra. — De az élet. tudjuk ezt is, bonyolult. A gödöllői Dózsa György útról a 30-as útra jobbra kanyarodni nem külö­nösebben nehéz manőver, no­ha a HÉV-síneket is keresz­tezni kell. A nap néhány sza­Mindennapi apróságok kaszában meglehetősen sűrű a forgalom, a kocsik egymás sarkába érnek. Ilyenkor ki­alakul a forgalomnak egy bi­zonyos ritmusa, dinamikája, amit követni kell, mást nem is nagyon lehet tenni, minden egyénieskedés zökkenőt okoz. — Nos — folytatta volna ve­zetőnk —, úgyszólván napon­ta járok keresztül ezen a cso­móponton, töbnyire forgal­mas időben, á stopjelzés kihe­lyezése utáni első napokban, hetekben folyton megakasztot­tam a forgalmat, mert meg­álltam. a többiek erre nem számítva, hirtelen fékezésre kényszerültek, egy-kettő, pél­dául egy hatalmas Liaz, majd­nem belém jött. S akit folyton hajtanak, sürgetnek, előbb- utóbb belátja, igyekeznie kell, nehogy megjárja. Szép lassan megszokja, noha tudja, hogy ott a stoptábla, ebben a ke­reszteződésben nem szabad megállni. Miután e sorok írója meg­hallgatta az autós mondóká- ját, elhatározta, noha szemé­lyes tapasztalatai egybevágtak ezzel, felmérést végez. Egyik nap kiállt a sarokra, s tíz percen keresztül figyelte a for­galmat. számolta a gépkocsi­kat. Reggel fél kilenc előtt tíz perccel. Harminchárom jármű haladt át ennyi idő alatt, A- val és B-vel kezdődő rendszá­mú személygépkocsik, Tra­bantok, Ladák, Skodák és Dá­ciák, Kamazok és egyéb te­herautók, buszok, postako­csik, RF-es jelzésű jármű, mentő, megkülönböztető jelzé­seit nem használva. Harminc- három. Egyetlen egy sem állt meg, mindegyik vezetője le­lassított, körülnézett, s ment tovább. Egy kivétel akadt. A har­mincegyedik. A Pest megyei gépkocsivezető-oktatók kocsi­ja. ELLENMOZGALOM. Lát­hattuk a tévében, hogy egyik megyénk egyik vállalatának pilótái mozgalmat indítottak, melynek lényege. segítenek előzni a személygépkocsik ve­zetőinek. Olykor-olykor talál­kozhatni ilyesmivel, a nehe­zen szuszogó teherautó vezető­je jobbra jelezve adja tud- tul a háta mögül semmit sem látó szerencsétlennek, előzz nyugodtan, nem jön szembe semmi. Azóta semmit sem hallottam a mozgalomról. De. hogy nem terjed, arról nap nap után meggyőződhet a személyautós. Sőt. mintha inkább az ellen­mozgalom terjedne. Akármi­lyen széles az út, a tehergép­kocsi lehetőleg szorosan a fe­lezővonal mellett halad, ha pe­dig olyan helyen vagyunk, mint Gödöllőről Pest felé tart­va, a lejtőn, amikor kezd meg­szűnni a szélső sáv, úgy igye­keznek, hogy a gyorsabb jár­mű ne haladhasson el mellet­tük. Jeleznek, s jönnek befelé, történjen bármi. SEBESSÉG. Valami rémlik, hogy a sebességet a különbö­ző kategóriájú járműveknek más-más értékben állapították meg. A személyautóknak, már­kától függetlenül, ugyanaz a mérce, akárcsak a teherautók­nak. szintén gyártmánytól el­tekintve. Hozzáteszem, épeszű kiskocsivezető tudomásul ve­szi. hogy a nagyobb testvér hamarabb gyorsul, könnyeb­ben előz, ezért lehetőleg a szél­ső sávban halad, s egyéb mó­don is elősegíti a másik moz­gását. Mi van a valóságban? Ügy tűnik, a valóságban a márka dönti el, ki milyen gyorsan ha­lad. Mind a személy-, mind a teherautók esetében, függetle­nül a sebességhatároktól. A Kamazok például lakott terü­leten legalább hatvannal men­nek, azon kívül nyolcvannal, kilencvennel. S ha az előttük szabályosan poroszkáló kiskocsi nem húzódik félre, azonnal villogtatnak. Szóval, nagy ál­talánosságban. a sebesség megválasztása az erő. a lóerő függvénye. Kör Pál nyó Piroska: Norbert; Bojtár János és Komáromi Anna: Norbert; Nagy Rudolf és Bene­dek Éva: Bálint; Tárnoki Lász­ló és Szilágyi Erzsébet: Ad­rienn; Szatmári László és Szanku Judit: Dóra Éva nevű gyermeke. Házasságot kötött: Kakas Lajos és Linkőczi Ibolya. Elhunyt: Nagy János, Aszód, Deák Ferenc u. 24.; Mácsai Já­nosáé, Aszód, Falujárók u. 5/c.; Holecz Józsefné, Aszód, Csengey u. 29.; Farkas József, Aszód. Bethlen Gábor u. 3.; Turányi Józsefné, Aszód, Kon­doros tér 14.; Tóth Antal, Aszód, Horváth I. u. 10.; Vi- cián Pálné, Iklad, Ady Endre u. 17.; Bánsági Pál, Iklad, Ady Endre u. 4.; Ballai Pálné, Ik­lad, Parti út 12.; Radics Sán- dorné, Domony, Dózsa György u. 8. Moh Vasárnap: Egy kis indián. Színes, szinkronizált, amerikai ka­landfilm. Csak 4 órakor. Kóma. Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi film, 6 és 8 órakor. Csak 16 éven felüliek­nek! Hétfő, kedd: Modern Robinson és család­ja. Amerikai kalandfilm. Csak 4 órakor. Anna. Színes magyar—fran­cia filmdráma, 6 és 8 órakor. ISSN 01S3—1957 (Gödöllöi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents