Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉD! JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1982. ÁPRILIS 11., VASÁRNAP Kukorica alá szánjanak Lankán, síkon zsendül a vetés Tavaszi munkák a ceglédberceli határban Egyenruhában is Otthonuknak érzik a várost § Cegléd utcáin hosszú ideje megszokott látvány a ka­^ tonai uniformis. Sorkatonák és aranyparolis tisztek ^ hordják az egyenruhát, hozzátartoznak a város lüktető i életéhez, ünnepeihez és mindennapjaihoz. Szoros szá- $ lak fűzik őket a polgárokhoz, közös lakóhelyüknek te- $ kintik a települést, amelyért tenni, cselekedni minden- $ kor készek. Amikor a napokban arra jártam, csupa verőfény, csu­pa megújulás volt a cegléd- berceli határ. Az Egyetértés Termelőszövetkezet földjén, hatalmas táblákon harsogó zölden élt a gabonavetés, ki­felé kapaszkodott a földből, bokrosodni készült a zsenge lucerna is. Dombháton, lan­kán, sík terepen, amerre nö­vényt termeszteni szándékoz­tak, térültek-fordultak a mun­kagépek. Giba László tsz-el- nök említette: 400 hektárnyi, őszi vetésű búzájukon épp mostanában vonultatták át a gyűrűshengert, hogy a gyöke­rekhez a talajt jobban tömö­ri tsék, beálljon szépen a ve­tés. Védett jószág Túl a gyümölcsösön, a Fe­keterészen serényen dolgozott Sárii József a T—150-esével. Kukoricavetéshez készítette elő a talajt. Néhány táblával arrébb már frissen szántva Sötétedett a kopaszföld. Az idén 350 hektáron szándékoz­nak kukoricát vetni, elsősor­ban takarmánynak. Az autó most jól bírja az úttalan utat. Kicsit még nyir­kos a homok, könnyen kapasz­kodik á kerék a dimbes-dom- bos terepen. Vadnyúl iramo­dik a jármű elől, halad a ré- gesrégi keréknyomokon, mintha idegenvezetéssel bíz­ták volna meg. Visszales időn­ként, követjük-e? Társa a barázdák barnáján meglapul, szinte egy a földdel. Fácán­tyúkok totyognak el, mit sem zavartatva magukat, az út mentén. Évekkel ezelőtt a fo­goly is a vidék vadszárnyasa volt, most mutatóba sem lát­ni. Ám látunk özeket, egy­szerre hetet is. Vacsorájukat csemegézik a sarjadó lucerna­táblán. Védett jószág vala­mennyi. A nyúlfit kímélik, a fácántojást, ha meglelik, kel­tetésre összegyűjtik a határ­ban szorgoskodók. Jut a háztájinak Az öreg lucerna vegyszere­zésével már végeztek, befejez­ték a friss vetését is. Ősszel pockot irtottak, mert a tala­jon látható lyukak és a meg­dézsmált határ arról tanúsko­Három éve készült el Nyárs­apáton a Nagykőrös—Kocsér Takarékszövetkezet kirendelt­ségének épülete. Azóta jelen­tős eredményeket értek el, ja­vult a lakosságnak nyújtott pénzügyi szolgáltatások szín­vonala, s szépen gyarapodott a betétállomány is. A szövet­kezetnek ma már több, mint hótszáz tagja van. Takarékos emberek élnek Nyársapáton. Ezt bizonyítja az is. hogy 1981-ben a világtaka­rékossági napon félmillió fo­rintot könyvelhetett el betét­ként a takarékszövetkezet. (A betétek növekedése egyébként a tervezetthez képest 230 szá­zalékos volt.) Az elmúlt év nyaráig a kis­termelőktől felvásárolt árut az Áfész maga fizette ki, s ez megnehezítette munkájukat.' Ekkor kötöttek együttműködé­si megállapodást a takarék- szövetkezettel. A zöldség- és gyümölcsfelvásárlásban már igencsak benne jártak au­gusztusban, de még így is dott, hogy rágcsálók teleped­tek meg a vidéken, veszélyez­tették a búzát. Szerencsére hatott a vegyszer. Hatalmas kazlak magasod­nak: takarmány még bőven van. A szárító már kiürült, ám a szabadost bonthatják. Ott vannak a Zetorok, gép markolja a kocsira a rako­mányt. Szénához vasvilla se­hol a közelben. Steiner And­rás indítja a motort, bezaka­tol a majorba, az irodára, ahol annak rendje s módja szerint kitöltik a szükséges igazoló­lapot. A lucerna a háztájikba kerül, oda szállítják ki sorra. A tsz ezzel is segíti jószág­tartó tagjait. Tavalyi jó ter­mésükből különben megtehet­ték, eladhattak az ócsai Vörös Október Tsz-nek is, hogy az ottani háztájiba besegítsenek. Az ócsai tsz 15 vagonnyit vá­sárolt. Tanya errefelé a határban már sehol. Azaz, a Feketeré­szen áll még egynek bús dü- ledéke, de nem sokáig. Hűlt helye lesz hamarosan Burá­nyi bácsiék tanyájának is. A családok beköltöztek a falu­ba. Ott emberközelben lesz­nek, jobb lesz, de nem könnyű megszokni. Aki tanyán csepe­redett, azt szerette, nem fele­di sem örömeit, sem megpró­báltatásait, sem hangulatát. Kajszi, rózsaszínben Kapóra jön, hogy a major­ságban épp ott tartózkodik még a növénytermesztési ága­zat fiatal vezetője, Ludman Lajos. A látottakról szaksze­rűen tájékoztat. — Gabonánk szépen telelt, megfelel az állapota annak, mint amilyennek ilyenkor lennie kell. A fejtrágyázást befejeztük. Cserepes igen a talaj, ezért volt szükség a gyűrűs hengerezésre. A kuko­ricaföldjeinken gondosan elő­készített talajba kerül a vető­mag. Műtrágya van, minden­hová jut elegendő. Most kezd­tük meg a tsz 38 hektáros gyümölcsösében, a kajsziba­rackosban is a műtrágyázást. A szakszerű metszéssel igye­keztünk. Ígéretes a rügyfaka- dás, szépnek látszik a kajszi. Régi tavaszi, szántóföldi munkákról esik szó. Megmo­solyogják. Hajnali harmatban, feltarisznyázva kibandukolni csaknem négymillió forint volt az az összeg, amit az Áfész megbízásából a takarékszövet­kezet fizetett ki a gazdáknak. A lakosok sem zsörtölődtek, hogy a pénzükért máshová kell menniük, ráadásul ez a módszer együtt járt a betétál­lomány növekedésével is. A takarékszövetkezet folyó­sítja a Ceglédtej által megvá­sárolt tej árát, toyábbá borí­tékos sorsjegyet, totót, lottót árusít, autónyeremény-betét- könyveket állít ki. A rászorulók építési, terme­lési, állatvásárlási, személyi és kisiparosoknak igényelhető kölcsönt vehetnek fel. Ilyen címeken 1981-ben kétmillió forintot hiteleznek. Ezzel a ta­karékszövetkezet . kölcsönállo- mánya 3,5 millió forint volt. Az idén fejleszteni kívánják megbízásos tevékenységüket. Üj szolgáltatásaik bevezetésé­vel kapcsolatban az Állami Biztosítóval és az ÍBUSZ-szal kezdtek tárgyalásokat. U. L, a határba? Ugyan! Ott a mun­kagép, viszi az irányítóját, utasát. Alkotnyattájt sem gya­log kutyagolnak elnyűtt fá­radtan hazafelé. Legtöbbjüket otthon is fel­adat várja: épülő háza, palán­tára áhítozó kiskertje, a gaz­da adta vacsoráért hangosko­dó szerződésen tartott malac­sereg, üsző. A tsz-nyugdíjasok földjét is meg kell munkálni. Az sem ritka, hogy egymás portáján, egymást segítve, ka­lákában dolgozik a brigád, hadd jusson társuk mielőbb ötről a hatra. Hiszen vala­mennyiük vágya ez, _ ebben is megvan az egyetértés: ötről hatra jutni. Eszes Katalin flegföffek a fák, ültetni kell Lapunkban már megírtuk, hogy a Hazafias Népront vá­rosi bizottsága mellett műkö­dő környezetvédelmi munka- csoport ezen a tavaszon nagy­szabású fásítási akciót kezde­ményezett Cegléden. Most azonban, amikor a facsemeték megérkezetek, s itt lenne az ideje elültetésüknek, alig-alig jelentkezik valaki értük. A fácskákat a városgazdálkodási vállalat kertészetében vehetik át az érintettek. Mivel az idő sürget, igyekezniük kell a te­lepítéssel, mert egyébként kár- bavész az értékes anyag. Fogadóórák Kovács Károly, a városi ta­nács elnöke április 14-én, szer­dán délelőtt 8-tól 12 óráig fo­gadóórákat tart a városházán, hivatali szobájában. Az élet számtalan színterén megnyilvánuló segítségnyújtás elismeréseképpen a városi tanács a közelmúltban a Ceg­léd Városért emlékplakettet adományozta Évin Sándor ve­zérőrnagynak, a helyőrség pa­rancsnokának, a megyei párt- bizottság tagjának. Ebből az alkalomból kerestük fel a tábornokot. A közéletben — Hogyan lett Cegléd a katonák városa is? — A felszabadulást követő években Cegléd kiemelkedő szerepet játszott a magyar néphadsereg megalapozásá­ban. Akkor épült fel a Dózsa iaktanya, sok család költözött ebbe a helyőrségbe az ország minden részéből. Innen ered­nek azok a szálak, amelyek a közös tennivalók kapcsán ösz- szekovácsolták a honvédsé­get és a lakosságot. A néphad­sereg rendeltetéséből adódó feladatok mellett mindenkor részt kell vállalnunk a szo­cialista építőmunkából, a po­litikai tennivalókból, sajátos lehetőségeinknek megfelelően — mondotta a vezérőrnagy. — Annál inkább így van ez, mivel hivatásos állományunk és annak családtagjai ottho­nuknak érzik a települést, nemcsak szolgálati helynek. A feleségek becsülettel dolgoz­nak munkahelyükön, a gyere­kek iskolába járnak. Szolgá­lati ideje leteltével mind több nyugdíjas marad itt végleg, tevékenyen bekapcsolódva a társadalmi életbe. Az elmon­dottak alapján talán még ért­hetőbb, miért veszünk részt szívesen a város képének formálásában. — Mondana példákat a tár­sadalmi segítségnyújtásra? — Amikor a sors úgy hozta, elemi csapások elhárításában is részt vettünk. A belvizes időszakban bekapcsolódtunk a védekezésbe. Más alkalommal vasúti szerencsétlenségnél vállaltunk gyors és hatékony beavatkozást. Kemény telek idején a tanyavilág hófútta dűlőútjain betegeket és szülő nőket juttattunk el a kórház­ba. — Ma már Cegléden a fel­adatok elsősorban nem úgy jelentkeznek, hogy embereket kell adni a gazdaságoknak a mezőgazdasági munkák dan­dárjában. Tennivalóink a po­litikai és társadalmi életben adódnak, továbbá a városfej­lesztési feladatok végrehajtá­sában. Részt veszünk az ün­nepségek rendezésében és természetesen a hétköznapok munkájában is. Önzetlen közreműködők — Utcák, terek, óvodák, bölcsődék, iskolák, bővítésé­ben, szebbé tételében va­gyunk közreműködő társak. Ahol az élet megkívánja, nagy bizalommal vonnak be ben­nünket a politikai, állami és gazdasági szervek a közös teendőkbe. Meggyőződésem, hogy nekünk, katonáknak nem külön-külön és nem is különálló testületként kell valami nagyot alkotnunk a városért, hanem úgy próbálni meg többet tenni, hogy ami­be tudunk, abba mindenkor bekapcsolódunk, a legjobb megoldást keresve, amelyből a lakosságnak is előnye származik. — Természetesen vannak önálló, kiemelt beruházásaink Cegléden, meg felújítási fel­adataink. Ahol csak lehet, a kölcsönös érdekeket tartjuk szem előtt. így volt például a közelmúltban felépített száz­személyes Deák téri óvodánál, ahol a városi tanáccsal sike­rült megtalálnunk a legjobb közös megoldást. — A hivatásos állomány otthonának tekinti a telepü­lést. Vajon a rövidebb ideig itt tartózkodó kiskatonák megbarátkoznak-e Cegléddel? — Azok a sorkatonák, akik az ország különböző tájairól itt teljesítenek szolgálatot, szeretik a várost. Érzik és él­vezik a lakosság hozzájuk — Hallották? Miklósék megjöttek! — terjedt a hír a napokban szinte futótűzként Törteién. Hallatára felboly- dult a falu. Indult a menet, kopogtattak kíváncsiskodva a községi pártvezetőség titkárá­nál, Fajka Jánosnál, Fazekas Sándor tsz-elnöknél. Kéré­sükkel sorra rukkoltak elő, s valamennyien egyet szerettek volna. Azt, hogy ha lehetsé­ges, akkor a vendég, a régi barát tisztelje meg látogatásá­val őket is. Tárt kapuval vár­ják, köszöntőre csendülő telt pohárral, jelképesen kenyér- rel-sóval. Valóságban? Ros- kadásig terített asztallal. Magasból érkezett Miklós, vagyis Nyikoláj Fi­limonov nyugalmazott alezre­des először 1944-ben látta Törteit, akkor is magasból. Ejtőernyővel érkezett, rádiós felderítő volt, fiatal gyerek, a húsz esztendőn alig túl. A falu apraja-nagyja tisztelettel emlékezik rá, mint a felsza­badító hadsereg első hírnöké­ré, vagyis, Törtei felszabadí­tójára. A baráti szálak a bé­ke esztendeiben erősödtek tovább. Nyikoláj Filimonov azóta most ötödször jött meg­hívottként látogatóba. Vele tartott felesége, Zója asszony is. A családlátogatások egy ré­szét le kellett mondaniuk, hi­szen nem győztek eleget ten­ni sorra a meghívásoknak. Akikhez nem jutottak el, azt mondták: no jó, de legköze­lebb náluk kell kezdeni a sort! Diákokat tanít Estébe hajló baráti beszél­getéseken vettek részt. A né­pek barátságára, a békére, családjaik jólétére, biztonsá­gára koccintottak, felelevenít­ve az emlékeket, kiegészítve újabb történetekkel, nap­jaink történetével. A vendég elmondta: nyugdíjasként sem tétlen. Lvovban élnek, ő a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság vezetőségi tagja. Külön­ben tanít, kilencedik és tize­dik osztályosoknak honvédel­fuződő szeretetét, s ők ezt vi­szonozzák. Magas színvonalon teljesítik katonai feladatai­kat, és ha a mozgalmi szervek felkérik őket, szívesen vesz­nek részt a közös feladatok­ban. — Milyen teendőket körvo­nalaz az idei esztendő a tár­sadalmi együttműködé&oen? — Vannak olyan lehetősé­gek, amelyek folyamatosan a lakosság rendelkezésére áll­nak. A helyőrségi művelődési központ például színesen és sokrétűen kiegészíti a város közművelődési életét. A Bem SE pályáját az egész város használhatja. A Rákóczi úti régi óvodaépületünket átad­tuk a városnak, amelyben a múzeum újabb állandó kiállí­tásai kapnak helyet. — A város vezetői erre az évre is kérték társadalmi munkánkat. így a többi kö­zött részt veszünk a Malom téri egykori malomépület bon­tásában, járdák, utak építésé­ben. A néphadsereg szellemi, anyagi, fizikai erejét ott hasznosíthatjuk, ahol arra ép­pen szükség van. Sok kérést teljesít — A felsoroltakon túlme­nően a helyőrség parancsno­ka miben látja a saját társa­dalmi feladatát? — Én személy szerint igen fontosnak tartom a lakosság­hoz fűződő ^kapcsolatomat* úgy is mint politikai vezető, a megyei pártbizottság tagja, úgy is mint katona. Sok ügyes-bajos dolgukkal és jó tanácsaikkal keresnek fel a ceglédiek. Kéréseiknek min­dig nagy örömmel és szívesen teszek eleget. A mostani elis­merés arra ösztönöz, hogy méltóképpen bizonyítsam mun­kámmal, közéleti tevékenysé­gemmel; az illetékes szervek jól. döntöttek, amikor ebben a kitüntetésben részesítettek — mondotta befejezésül Évin Sándor vezérőrnagy. Tamasi Tamás mi ismereteket, alkotmányjo­gi tudnivalókat. Pedagógus, jogi diplomája is van, politi­kai tiszti iskolát végzett. Ta­nult, dolgozott s teszi ma is. Lánya, Irina építészmérnök lett, Szerjózsa fia a szovjet hadsereg őrnagya, mérnöki diplomával. Unokái, Szása, Gyima? Vidámak, elevenek, mint a mai gyerekek. Nyikoláj Filimonov egyen­ruháján, a mellkason tűnyo­mok. Tizenhat kitüntetése van. A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság aranykoszorús jelvényét kétszer kapta meg. Arra is büszke, hogy a törteli Dózsa Tsz egyik szocialista brigádja megtisztelte azzal, hogy felvette a nevét, amikor nyugdíjba ment. —A falubeliektől igen sok baráti levelet kapunk — mondta a feleség, Zója asz- szony. — Örömmel tartjuk a barátságot. A törteliek már két ízben meglátogattak min­ket, amikor béketúrán ha­zánkban jártak. Gondolhat­ják, pici a lakás, érkezik egy csapat vidám jóbarát! De sok jó kis helyen is elfér, ezt bizonyítottuk. Versek, magyarul Üjságlapok kerülnek elő. Kiderül, szerény a vendég, s költői talentumáról dicsekedőn szót sem szól. Pedig magyar fordításban, irodalmi folyó­iratokban is megjelentek már versei. Véleményét, gondola­tait, érzéseit így is tolmácsol­ja. — Akkor pihenek, amikor dolgozom. A munkám éltet. Néha, amikor magam vagyok, felelevenítem emlékeimet, út­jaim, baráti találkozóim em­lékét, erre a vidékre is elka­landoznak gondolataim. Em­lékszem, Egerben, az egri vár­ban van egy neves magyar író sírja. Gárdonyi Gézáé, aki az Eqri csillagokat írta. A sír­ján.felirat: „Csak a teste”. Hát amikor így meditálok otthon, ez a felirat engem is megil­letne. E. K. ISSN 0133—Z500- (Ceglédi Hírlap) Száraz lábbal kelhetnek át A ceglédi Lenin Tsz gépjavító gazdasági társulás tmk-cso- portjának dolgozói két utcai átjárót építenek a Pesti út mellett. Ezentúl az esős napokon a környék lakóinak nem kell a sarat taposni. Apáti-Tóth Sándor felvétele A nyársapáti takarékban Egyre több pénzzel bánnak Tejért, zöldségért ők fizetnek Vendégek Törteién Erősek a barátság szálai

Next

/
Thumbnails
Contents