Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

1982. Április ii., vasárnap Fjpspok Kinevezések II. János Pál pápa dr. Pas- kai László veszprémi megyés­püspököt — kalocsai érseki utódlási joggal — koadjuktor érsekké, dr. Szakos Gyula c. püspököt székesfehérvári me­gyéspüspökké. dr. Szendi Jó­zsef teológiai tanárt c. püspök­ké, veszprémi apostoli kor­mányzóvá, dr. Páka György teológiai rektort c. püspökké, szombathelyi segédpüspökké, dr. Belon Gellért c. apátplébá­nost c. püspökké, pécsi segéd­püspökké nevezte ki, és korára való tekintettel lemondását el­fogadva, tisztségéből felmentet­te Kisberk Imre székesfehér­vári megyéspüspököt. A kinevezésekhez és a fel­mentéshez a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. számú törvényere­jű rendelet alapján az előzetes hozzájárulást megadta. Közúti ellenőrzés a Taplók vidékén Fizetek four, volt egy Átjutva a Tápió-vidék északi dombjain, a fóliás falu, Szentmártonkáta határában találkozunk az első járőrökkel. Az ellenőrzési pontnál éppen egy szürke Barkas fékez. A sofőr igazi hun gyerek. Hun igazat mond, hun nem. Maka­csul ragaszkodik például ah­hoz, hogy a Barkas gyárilag biztonsági öv nélkül készül. A rendőrök benéznek a kocsiba, s lám a jobb első ülésnél diszkréten egy kabát alatt ott lapul a heveder. A gépkocsi- vezető csodálkozik. Feje fölé mutat, ahol egy kis lámpa ta­lálható, a biztonsági öv rög­zítőkötése helyett. Így próbál­ták még a nyomát is eltüntet­ni a hevedernek. A járőr fel­ajánl 100 forint helyszíni bír­ságot. A sofőr elharap egy Takarékos fénycsőfojtók Néha olcsóbb a drága Immár hagyományos ter­mékként gyártják a Híradás- technikai Anyagok Gyárában Vácott a fénycsőfojtókat, ame­lyek nemcsak a hazai piacon kelendőek, hanem a szocialista és a tőkés országokban is vá­sárolják őket. A 2RF-típussal elégedettek voltak a megren­delők, ám az itthon egyre jobban meghonosodó takaré­kos szemlélet és a külföldi gyártók fejlesztései arra ösz­tönözték a HAGY szakembe­reit is, hogy napirendre tűzzék a fojtok korszerűsítését. Mivel egy-egy termék készí­tésekor meglehetősen sok fé­mét használnak fel, első lé­pésként az anyagtakarékos tí­pus kidolgozásán fáradoztak — sikerrel. Az új AT — Anyag-Takarékos — fénycső­fojtó már könnyebb, s így há­rom forinttal olcsóbb, mint elődje. A további kutatások eredményeként aztán sikerült még tovább csökkenteni e ter­mékek súlyát, és természete­sen az árát is, ez utóbbit újabb öt forinttal. Ez egyben azt is jelentette, hogy a gyár­tás során mintegy 15 százalék­kal kevesebb alapanyagra van szükség, mint régebben. Újabban a fejlesztési szak­emberek az energiatakarékos típus megtervezésén dolgoz­nak. A kezdeti eredmények biztatóak: sikerült egy olyan fojtót elkészíteni, amely a ré­gebbinél 50 százalékkal keve­sebb elektromos áramot fo­gyaszt. Igaz, hogy az ára két és félszerese a hagyományos­nak, ám mivel egy-egy fény­csőfojtó garantált élettartama legalább tíz év, rendszeres használatot feltételezve, há­rom esztendő alatt megtérül a többletkiadás. Ezért elsősor­ban nagyobb helyiségek — irodák, műhelyek — megvilá­gításánál célszerű alkalmazni a HAGY új gyártmányát. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában az idén mintegy másfél millió darab fénycső­fojtó készül, ennek nagy része — csaknem egyharmada — a tőkés piacokon talál vevőre, egytizede pedig a KGST-tag- országokban, a többit itthon értékesítik. A nagy igények­re való tekintettel — mint Pethő Ervintől, a gyár műsza­ki igazgatóhelyettesétől meg­tudtuk — megbízást adtak a Műszeripari Kutató Intézetnek az elő- és készreszerelés auto­matizálásának kidolgozására. Az új berendezések üzembe állítása után jelentősen emel­kedik a termelékenység, s mintegy 15 százalékos lét­szám-megtakarítást lehet elér­ni. F. Z. Szakmájuk az édesség Szolgáltató-ügyintézők A másfél éves működés ta­pasztalatai alapján újabb meg­bízatásnak is eleget tesz a ti­zenegy vállalat által alapított Cukoripari Szolgáltató Közös Vállalat. Az újszerű szervezeti forma tapasztalatai általában kedvezők; a tagvállalatok teen­dőik egy részét a közös válla­latra bízzák jutalék ellené­ben. A cukoripari gazdálkodás- „ nak főleg azokat a területeit, ahol az üzemek egy harmadik partnerrel, például a kereske­delemmel vagy az anyagokat, alkatrészeket biztosító iparral találkoznak. A szolgáltató vállalat az idén a cukoripar munkájához szük­séges importanyagok és alkatré­szek beszerzésére is vállal­kozik, amire a cukoripari üzemek ha­talmazták föl. Mintegy 8—9 millió forint értékű fölszerelést és anyagot rendelnek az idén a külföldi szállítóktól a magyar külkereskedelmi vállalatok közreműködésével. A beérkező szállítmányokat a közös válla­lat irányítja az üzemekbe. A cukoripar ez évben 126 ezer hektár területre kötött szeződést a mezőgazdasági partnerekkel. Mintegy ötmillió dollár értékű import vetőma­got biztosítanak számukra. A növényi szaporítóanyagot szin­tén a közös vállalat közremű­ködésével szerzik be a gyárak és a szállítmányokat igény sze­rint osztják el a mezőgazdasági üzemek között. A vállalat nemcsak a külföldi. ha­nem a hazai eredetű anya­gok egy részének beszerzésére is megbízást kapott. A növény­védő és gyomirtó szerekkel kapcsolatos igényeket a válla­lati központban összesítik és a felhasználást megelőző évben rendelik meg a vegyi anyago­kat a nagykereskedelmi válla­latoktól. Az anyaggazdálkodás ad­minisztratív teendőit ilyen esetekben szintén a válla­lat látja el, tehermentesítve ezzel a cukor­gyárakat. Központilag intézik az anyagbeszerzést; a répafel­dolgozáshoz szükséges, évente mintegy 270 ezer tonna mész­követ, továbbá a fűtőolajat, a szenet és a kokszot — a meg­rendelések összesítése után — a közös vállalat szerzi be, majd a szállításokat ütemezi. Ennél figyelembe veszik a szállítási távolságot, a bányák teljesítő- képességét. stb. Szükség esetén az üzemi készleteket irányítják át egy másik gyárba addig, amíg sikerül beszerezni a hiányzó anyagot. A szolgáltató vállalat köz­pontjában nagy teljesítményű számítógép működik. A gyárak erre bízzák ügyvitel-szervezé­süket. A nyilvántartási rend­szer alkalmas arra is. hogy gyors információkkal segítse a vidéki vállalatokat. Világítás, jogosítvány rendben — a motoros mehet Halmágyi Péter felvételei fordított miatyán- kot. És nem fizet. Inkább jöjjön a feljelentés! Színeződő szonda Reggel 6 órakor kezdődött a köz­úti ellenőrzés a nagykátai járás­ban. Délelőtt 10- ig nem ez volt az első purparlé biz­tonsági öv miatt. Száz vezetőből legalább húsz nem kapcsolja be a hevedert. Akad­nak más gondok is. A rendőrök például sokakat kínálnak meg szondával. Egy régi-régi bölcsesség szerint a törvényeket nem csinálni kell, hanem megtalálni a nép lel­kében és életviszonyaiban. Nos, ittas vezetést tiltó szabá­lyokat alighanem nehéz volna előbányászni a jogtudatból itt a Duna—Tisza közén. A járás szőlő- és gyümölcstermelő vi­dék — mondja Gyürki Vilmos százados — ebből következik, hogy sok az ittas vezető. Ta­valy 240 esetben kellett eljá­rást indítani a szonda elszí­neződése miatt. Kanalas kerék Farmos szélén a három vá­rost (Cegléd, Nagykőrös, Kecs­kemét) Jászsággal összekötő 311-es úton a Volán egyik so­főrje a kör sokszögesítéséről mesél. A teherautó gumiján az előírt legalább 3 millimé­teres barázdamélységnek nv0- ma sincs, a kerék szinte szögletes — szaknyelven szól­va — kanalason kikopott. A sofőr egykedvű arccal fogadja az újabb büntetést, tegnap Budapesten ugyanezért bírsá­golták meg. Nincs ZIL-gumi, hiába kérek a telepen — mondja legyintve, s aztán át­adja a 200 forintot. Pár perc­cel később egy társa 100 forin­tot fizet, mert nem azonos tí­pusú gumik voltak egy-egy tengelyen. Menetlevél-mj vények Kövér, joviális asszony 'nte- get a tápiószentmártoni vas­úti átjáróban a sínek között. Közben a villanysorompó Pi­rosán villog. Percek telnek el. vonat sehol. Az autókban fe­gyelmezetten várnak, a fehér­kék kocsi önmérsékletre int. Végül a százados kiszáll, ha­marosan kiderül, a vonat már régen elment, a tilos jelzés viszont itt maradt. Nem kell arra adni, összevissza mutat — mondja a testes asszonyság, s egy fiatal motoros helyesel: a sorompónak már nincs te­kintélye a helybeliek előtt Egy-egy menetlevél kész rejtvény, de érteni kell a meg­fejtéséhez. A rendőrök mellett — nem véletlenül — szállítá­si vállalatok revizorai is részt vesznek az akcióban. A me­netlevél-specialisták nem unat­koznak: legtöbb svindli éppen a járművek adminisztrációja körül tapasztalható. Egy IFA még tegnapelőtti okmányokkal szállít kerékpárokat Pestről Monorra. A sofőr nemcsak a menetlevél kitöltéséről, hanem arról is megfeledkezett, hoev két pont között a legrövidebb út az egyenes. A járásszék­helyt nem a 4-es Úton, hanem legalább harminc kilométeres kerülővel,- Nagykáta' felől kö­zelíti meg. Ilyenkor mondják: Fizetek, főúr, volt egy feke­tém ... Fantom kísérő Alighogy elhajt az IFA, pót­kocsis teherautó érkezik fan­tom gépkocsikísérővel. A pa­píron ott áll a név, a jobb ol­dali ülés azonban üres. A so­főr állítólag csak megszokás­ból írta be a rakodót. A trükk — mint oly sok más — nem új; a gépkocsikísérő aligha­nem otthon dolgozik, s nyil­ván nem marad hálátlan a kollégának az apró szívessé­gért. Babus Endre A HÉT HÍRE EMBER ES SEP © A művelődési központok vezetőinek III. orszá­gos konferenciáját rendezték meg Debrecenben. © Növényvédelmi tudományos tanácskozáson tekintették át az aktuális fejlesztési feladatokat a Magyar Tudo­mányos Akadémián. © Miskolc volt a színhelye az or­szágos amatőrfilmszemlének. © A MÉM Műszaki Inté­zetében, Gödöllőn a szántóföldi melléktermékek tüze­lőanyagként történő hasznosítását vitatták meg szak­mai tanácskozáson. © A hét híre az is, hogy a Hír­adástechnikai Tudományos Egyesületben ember és gép kapcsolatának eszközeit, formáit elemezték. Óvakodjunk a mit sem tudó laikust könnyen hatalmába kerítő türelmetlenkedéstől. Napjainkban a megye ipará­ban, építőiparában egy fizikai dolgozó helyettesítése géppel, berendezéssel átlagosan 400 ezer forintba kerül, azaz nem kizárólag a szándékokon mú­lik, mennyi a gép. Hanem mú­lik a rendelkezésre álló fej­lesztési forrásokon, s azon szintén, ráadásul nem mellé­kesen, ha van pénz, van-e kel­lő kínálat a szükséges gépből, berendezésből?! S ha van pénz is, gép is van, még mindig válaszra vár a kérdés, akad-e kellően képzett kezelő, lesz-e olyan minőségű alapanyag, félkész gyártmány, amilyet a gép előállítói előírtak a zavar­talan üzemeléshez? Sokfelől áramlik az új tech­nika és vele ember és gép új kapcsolatának sokasága, a me­gye termelőágazataiba. A me­gye konfekcióüzemeiben dol­goznak olyan — japán — var­rógépek, amelyek gyorsasága tízszerese a korábban használt eszközökének, azaz itt egyet­len pillanatnyi figyelmetlen­ség tetemes selejttel jár, míg ott a réginél csekély, könnyen helyrehozható volt a hiba. A gép gyorsasága — a kezelő fo­kozott idegterhelése, s ez csak egy ténypár az ezernyi közül. Mert hivatkozhatunk arra például, hogy egy mai betaka­rító géprendszer a korábbi traktor-aratógép kettősnek a hat-hétszeresébe kerül; alig­ha véletlen, ma már nincse­nek * rövidke tanfolyamok, gyorstalpalók újonnan kikép­zendő gépkezelők számára, an­nál inkább van három esz­tendős szakmunkásképző. Fényt vet ember és gép foly­tonosan és nagy tempóban vál­tozó kapcsolatára egyetlen hi­vatkozás: a Mezőgép Tröszt a legutóbbi két esztendőben két­százötven új gép, berendezés prototípusát készítette el, vizs­gáztatta le eredményesen és kezdte meg azok előállítását. Gépek nélkül ma már sem­mire sem jutnánk, egyre kor­szerűbb berendezések nélkül mind nehezebb. nem hogy előbbre jutni, hanem megma­radni ott, ahová elértünk. A fejlesztés: objektív szükség­szerűség, megkerülni nem le­het. Ez a felismerés vezette rá például a budakalászi rostién termelési rendszert, hogy har­mincöt partner termelőszövet­kezetében folyamatosan hen­gerbálázókkal váltsa fel a be­takarítás ^egyetlenül nehéz kézi munkáját. Ezek a henger- bálázók viszont újjáformálják a betakarító brigádok eddigi munkamegosztását, jövedel­mi • viszonyait. Ma nem a tudofántos fil­mek, könyvek különlegessége az a munkás, aki hatalmas műszerpult előtt ül és semmit sem csinál, vagy ha mégis, akkor gombokat nyomogat, kapcsolókat húz meg. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Danamenti Hőerőmű Vállalat­nál, több megyei textilüzem festödéjében lelünk ilyen munkásokat, ám mindenütt olyanokat is, akik csak örül­nének ember és gép kapcsola­tának, lévén, hogy munkaesz­közük a két kezük... A me­gyében ugyanis minden száz anyagmozgató közül csupán harminc mondhatja el. gépe­sített feladatokat bíztak rá. Rózsaszínben látni ember és gép kapcsolatát azért nem sza­bad, mert ma 'még ezeknek a kapcsolatoknak az elemi, kez­detleges jeleinél tartanak sok helyen csupán, azaz fantaszti­kus műszaki csodák helyett gyakran de jó is lenne egy villástargonca, egy elektromos kéziszerszám ... Igaz, ez an­nak ellenére, hogy fél évtized alatt és kizárólag a dollár el­számolású behozatalt nézve, 120 milliárd forint érté­kű gépet, berendezést vett használatba a magyar népgaz­daság. Amint igaz annak elle­nére is, hogy például a hír­adás- és vákuumtechnikai ipar 1935-ig szeretné az 1980-ban teljesített kivitelt kéharmad- dal megtoldani, érthetően a legkorszerűbb hazai termé­kekkel lépve a külpiacokra. Ilyen és hasonló tények figyel­meztetnek rá: ember és gép kapcsolatának valóban renge­teg az új vonása, a fel nem tárt, meg sem ismert össze­függése. Csak bárki is nehogy azt higyje: ember és gép kap­csolatában a sorrend megfor­dítható. Mészáros Oltó Szervezettebb a mezőgazdasági termelés Lassan oldódó ellentmondások A korábbinál sokkal erőteljesebben érvényesül az ag­rártermelésben a felvásárlók és a feldolgozók integráló szerepe. A partnerek együttműködése minden, eddiginél jobban épül a szerződéses kapcsolatokra, amit az is je­lez, hogy az elmúlt év végén már megvolt a szerződéses fedezet az Idén szükséges termények és termékek több mint 90 százalékára — mondotta Lakatos Tibor mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes az MTI munkatársának. Korábban egész éven át kö­tötték a szerződéseket a válla­latok a termelőkkel. emiatt gyakran áttekinthetetlenné vált a helyzet. A szerződéses mun­ka parttalan volt azért is, mert gyakran a többszöri egyezteté­sek után sem tisztázódott, va­lójában ki és mikor szállítja majd a meghatározott időpont­ban 5 szükséges árukat. A valós igények sem körvonalazódtak kellőképpen, aminek gyakran a a fogyasztó látta kárát. A helyzet végül is azért volt el­lentmondásos, mert amíg az árak egyfelől álta’ában ösztön- zőek voltak, addig a termelés pályájáról hiányzott egyfajta fék: az eladható áru mennyi­ségének az a kerete, amely a tényleges igényeket összegezte és ezeket szerződések formájá­ban rögzítette volna. Mindeh­hez változtatni kellett a szer­ződéses rendszer korábbi gya­korlatán. A cél: az év júliusá­nak végéig meg kell hirdetni a termelést alapvetően befolyá­soló valamennyi árat. Vélemé­nyem szerint ugyanis ezzel le­het méginkább a szerződések keretei közé terelni a mező- gazdasági árukibocsátást. A ja­vulás máris kétségtelen, hiszen három-négy év alatt jelentősen nőtt a szerződéskötések körébe vont áruk mennyisége. Elkép­zeléseink szerint 1984—85-re a szerződések már a teljes ke­retet átfogják, A háztáji és kisegítő gazdaságok áruterme­lésének bővülése indokolttá te­szi. hogy az integrátori szere­pet betöltő mezőgazdasági nagyüzemek és áfészek a fel­használókkal kötött szerződé­sek mértékéig a kistermelőkkel is szerződéses viszonyt létesít­senek. A tárca területén — mint is­meretes — átszervezések tör­téntek. amelyek közvetve be­folyásolják az üzemek keres­kedelmi munkáját. A széleskö­rű decentralizáció 75 vállala­tot érintett, közülük 25 már egy éve önállóan tevékenyke­dik. A kezdeti tapasztalatok kedvezőek. Ezek az üzemek korábban legtöbbször a meny- nyiségi termelésben voltak ér­dekeltek. újabban viszont a legfontosabb gazdálkodási szempont a nyereségesség lett. A konzervipar például csök­kentette a paradicsompüré gyártását, helyette más, jól el­adható cikkeket készít. A cu­koripari vállalatok önállóan kötik szerződéseiket, közülük már olyan is akad. amelyik közvetlenül érdekelt abban, hogy exportra szállítson. A korábbi úgynevezett el- osztásos rendszer kötöttségei ezekkel a vállalatokkal szem­ben megszűntek, számukra a piaci kapcsolatok jelentik az érvényesülést, és ezért kezdeti lépéseiket a minisztérium fi­gyelemmel kíséri, és az új típu­sú irányítási módszerek gyors elterjesztését is fontos felada­tának tekinti — mondotta be­fejezésül a miniszterhelyettes.

Next

/
Thumbnails
Contents