Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

1982. ÁPRILIS 11., VASÁRNAP Hang * * m Ritka gyűjteményt mond­SZergyUttO hat magáénak Leskows­VJ J ky Albert, kecskeméti lakos. Félezer különböző hangszer borítja szobájának falait. A világ minden tájáról összegyűjtött sípok, dobok, húros és spe­ciális hangszerek mindegyikét meg tudja szólaltatni. Nemzetközi kórustalálkozó Vácott Értékőrző éneklő ifjúság V ácott rendezték meg a nemzetközi ifjú­sági kórustalálko­zót. Az immár ha­gyományos, kétévente megis­métlődő rendezvény a hazai és a külföldi középiskolai és egyetemi kórusokat mozgósít­ja a bemutatkozásra, a tapasz­talatcserére és a baráti kap­csolatok megteremtésére. A Március 15. téren tartott megnyitón térzenével köszön­tötte a vendégeket a Bartók Ééla Állami Zeneiskola fúvós­zenekara, Iványi Károly, a KISZ Vác városi Bizottságá­nak titkára üdvözölte a meg­jelenteket. Ünnepi beszédet Fasang Árpád, a Kórusok Or­szágos Tanácsa elnökségi tag­ja mondott. A délutáni program a kóru­sok közös énekével zárult. Az összkart Bogányi Tibor, a váci KISZ-kórus karnagya ve­zényelte, aki egyben a talál­kozó főszervezője is volt. Este a zeneiskola koncerttermében kórusával nyitóhangversenyt adott, megérdemelt, nagy si­kert aratva. A műsoron a cen­tenárium jegyében Kodály- művek szerepeltek. Hétfőn este elsőként a Vár- konyi Balázsné vezényelte, szécsényi Álba Múzeumi Kórus mutatkozott be. A tizenöt tagú együttesben két éve énekelnek együtt diákok, tanárok, köz- művelődési dolgozók a Kubi- nyi Ferenc Múzeum támogatá­sával. Sikeres hangversenyeik műsorából változatos összeál­lítást hoztak Vácra: Bartók-, Britten-, Certon-, Costeley-, Farkas-, Kodály- és Regnart- kórusokat adtak elő stílusosan, átéltem Ezen a hangversenyen lépett dobogóra megyénk egy nép­szerű, tehetséges vegyes kara, a nagymarosi művelődési ház énekkara, Brusznyai Margit vezetésével. Adottságaiknak megfelelően szívesen énekel­nek madrigálokat, és kis kó­rusokra írt Kodály-, Bárdos-, Szokolay-kompozíciókat. Űj vonása volt a találkozó­nak a kedd délelőtti program, amelynek keretében az ország egyik legszámontartottabb amatőr zenekara, a harminc­négy éve működő Debreceni Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekara Hummel-, Haydn- és Kodály-művek interpretálá­sával örvendeztette meg — ki- kapcsolódásul a vokális zené­ből — a kórusokat. A kedd esti zárókoncerten elsőként a Madách Imre Gim­názium vegyes kara szerepelt, bizonyítva korábbi sikereinek jogosságát. Félórás műsoruk­kal a reneszánsztól napjain­kig ívelő repertoárjukból ad­tak keresztmetszetet. Ezután a brnói Akadémiai Kórus főleg kortárs zeneszerzők műveit reprezentáló bemutatója kö­vetkezett. Szívesen jönnek Ma­gyarországra, mert nagyra ér­tékelik zenei életünket, ahogy azt Libor Markes kórustitkár egy beszélgetésben elmondta. Az elismerés hangján nyilat­kozott Peter Schurz is, a neu- ruppini Ernst Thälmann Kó­rus karnagya. hangversenyek, a szerenádok, a ba­ráti találkozók, egymás előadásai­nak figyelemmel kísérése, a minden alkalommal felhangzó összkari éneklés szépsége és öröme bizonyára valamennyi résztvevő számára maradan­dóvá varázsolta ezt a néhány napot. Pintér Emőke co uaiuagj A Szakmunkások az egyetemre Érettebb ész, több tapasztalat „... Szeretném megköszönni, hogy a tanfolyamot, s a főiskolát elvégezhettem ... Tanulmányaimat kitűnő eredménnyel fejeztem be, vörös diplomát szereztem. Vállalatom előlegezte a bizalmat és főművezetői státust adott, majd műszakvezetői megbízatást kaptam. Fizeté­sem az utolsó szakmunkáskeresetemnél 1400 forinttal több.. Aki e sorokat írta, Horváth László, Csökölyről. Gödöllőn, az Agrártudományi Egyete­mek volt — nem is olyan ré­gen — hallgatója a szakmun­kások egyetemi-főiskolai elő­készítő tanfolyamának, a SZET-nek. Először 1972-ben indítottak ilyen kurzust a Bu­dapesti Műszaki Egyetemen, s három esztendővel később — a már igazolt siker nyomán — Gödöllőn is megszervezték a SZET-et... Hogyan boldogulnak? Dr. Fekete László, az Egye­tem mezőgazdasági kémiai tanszékének adjunktusa a kez­det évében a tanfolyam szak- felügyelője volt, ma a SZÉT vezetője: — 1975-ben nyolcvanegy érettségi nélküli szakmunkás, s ötven érettségizett jelentke­zett hozzánk, hogy felkészül­jön az agráregyetemi vagy fő­iskolai felvételire. A követke­ző két évben csökkent a részt­vevők száma, ugyanis 1978-ig a MÉM jelölte ki azokat a mezőgazdasági és élelmiszer­ipari üzemeket, ahonnan szak­munkás diákok kerülhettek ki. 1979-ben ötvenhat, egy évvel később negyven, tavaly pedig hatvannyolc hallgatója volt a kurzusnak. — Számukra akadályok nél­küli az egyetemre, főiskolák­ra vezető út? — Szó sincs erről. Az egy­éves előkészítő tanfolyam szű­rőkkel tarkított. Négy intenzív szakaszban összesen huszon­nyolc hétig itt az egyetemen, s újabb tíz héten át otthon, a munka mellett levelezőként sajátíthatják el hallgatóink a felvételi vizsgához szükséges ismereteket. Közben kétszer is vizsgát tesznek, érdemjeggyel is értékeljük teljesítményüket, s csak ezután következik az egyetemi vagy a főiskolai fel­vételi. Nem rossszak eredmé­nyeink. Eddig — a mostani hallgatókat is számítva — 390 szakmunkás tanult a kur­zuson, s 168-an már sikeresen felvételiztek, 83-an be is fe­jezték felsőoktatási tanulmá­nyaikat, s átvették az okleve­let. — A számokon túl: hogyan boldogulnak a szakmunkásból lett diákok, diplomások? — Általánosnak mondható tapasztalatunk, hogy a főis­kola, egyetem három-öt éve alatt a nappali tagozaton vég­zett gimnazistákénál nagyobb erőfeszítéssel, de eredménye­sen tanulnak. Bizonyítja ezt, hogy diplomásaink közül a túlnyomó többség (88 száza­lék!) jeles, jó, vagy közepes oklevelet kapott. Érettebb fej­jel, gazdagabb tapasztalatok­kal látnak az ismeretszerzés­hez, valószínűleg ez a magya­rázat. A nehézségeinket pe­dig jól jellemzi az, hogy sokan közülük családosok — emiatt előfordul olykor a lemorzso­lódós is —, s amíg tanulnak, otthon marad a házastársuk, néha két-három gyerekkel... Fiskus Béla most jár a tan­folyamra. Fejér megyéből, Válról a Vajda János Terme­lőszövetkezetből jött: — Tíz éve dolgozom ker­tészként, hét esztendeje kap­tam technikusi minősítést. Ta­valy a munkahelyemen nagy­arányú szőlőtelepítés kezdő­dött, ezért a szövetkezetnek is érdeke, hogy magasabb képe­sítést szerezzek. A feleségem most gyesen van. Azt hiszem, neki jutott a neheze, nekem csak tanulnom kell. Visszavár a szövetkezet Geschitz József, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem má­sodéves gépészmérnök hallga­tója: — A SZÉT nélkül soha sem kerülhettem volna az egyetemre. Most közepes ered­ménnyel tanulok. Részint azért, mert a tanfolyamon az egyetem oktatói nagyon cél­tudatosan készítettek fel min­ket a felvételi vizsgára. Per­sze jól jött a munkahelyem — a lászlófalvai Egyetértés Tsz — támogatása is. Ösztöndíjat kapok a szövetkezetből — ha­vi 3100 forintot —, hozzá még 500 forint szociális segélyt. Az sem mellékes szempont, hogy — ha gépészmérnök leszek — a képzettségemnek megfelelő munkával várnak vissza a szövetkezetbe... Bokor Valéria egy éve vég­zett a Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karán, s most a máriapóesi Rákóczi Tsz-ben dolgozik. A munká­jával elégedett meg nem is, keresi még a reá szabott fel­adatot, s inkább a múltról be­szél: — Végül is a SZET-nek kö­szönhetem, hogy megtanul­tam tanulni. Olyan oktatási forma ez. amelyik rákénysze­ríti a szakmunkást, hogy tar­talékainak végső határáig el­menjen, s minden energiáját a továbbtanulásra fordítsa. Nem kis szerepe van ebben annak, Új politikai könyvek Ismerkedés Szibériával f^sák Elemér könyvének, a Jenyi- szej-országának a bevezetőjében írja, hogy Ázsia közepébe Nansen nor­vég kutató könyve vitte, aki 1913-ban járt Szibériának ezen a vidékén, és tapasztalatait Utazás a jövő országába című kötetében írta meg. Csákot az izgatta, hogy mi történt azóta, ki él azon a tájon és mivel foglalkozik, csaknem hét évtizeddel Nansen utazása után. Kíváncsi volt: vajon lépést tart-e a Szovjetunió fejlődésével ez az ön­magában is óriási, hazánknál huszon­ötször nagyobb megye, amelynek ne­ve Krasznojarszki határvidék, és a nagy folyó mentén húzódik. Vállalkozása sikerült, mert izgalmas, színes, érdekfeszítő útleírást adott az olvasó kezébe a szerző, aki évekig volt a Magyar Rádió moszkvai tudósítója, s jól ismeri a Szovjetunió népeit. Meg­lepő, hogy mennyi újat tudott felfe­dezni, milyen mélységben tudta ábrá­zolni ennek a vidéknek a földrajzát, a hatalmas építkezéseket, s milyen köz­vetlen kapcsolatot tudott teremteni az ott élő emberekkel; az őslakos taraiak­kal, a kirgiz származású hakászokkal, a betelenült, de mára már honos euró­paiakkal. Csák Elemér a Jenyiszej 4000 kilo­méteres óriás folyam mentén járta be a tájat, s Jenyiszej mai fővárosától, Krasznojarszktól indult el, hogy eljus­son Földünk legészakibb városáig, a gyors ütemben fejlődő iparvidékig, Norilszlig, ahol télen hónapokig nem jön föl a Nap, nyáron pedig nem süly- lyed a horizont alá. ^ könyvet olvasva, a szerzővel el­jutunk a tuvaiakhoz, akik a szov­jet hatalomban váltak nemzetté, al­szunk a tajgai éjszakában, kint a sza­badban, megismerkedünk Kraszno- jarszkkal, ahol magyar internaciona­listák éltek, dolgoztak és harcoltak a forradalomért. Felkutatja Zalka Máté nyomait, azokat a jegyzőkönyveket, amelyek bizonyítják a magyarok helyt­állását a forradalom ügye mellett. Megismertet bennünket Susenszkojé- vel, ahol Lenin élt száműzetésben, a hatalmas gát- és erőműépítéssel, az ércfeldogozó üzemekkel, az őslakosok vadász- és halásztudományával. A szerzőnek van szeme, hogy felfe­dezze: ez a határvidék, milyen viharos gyorsasággal fejlődik, milyen hatalmas léptekkel iparosodik. Az itt termelt áruk, nyersanyagok 55 országba jutnak el. A krasznojarszki nehézipari gép­gyár termékeit sok országban ismerik. Magyarországra hengerelt alumíniu­mot, színesfémet, fűrészárut, szinte­tikus kaucsukot, gépkocsi- és repülő­gépabroncsokat, papírt, rádiótechnikai berendezéseket szállítanak. Cserébe, Szibériának ezen a vidékén megtalál­hatók és közkedveltek a magyar Ikarus autóbuszok, a különböző textíliák, ci­pők, konzervek és más termékek. Szi­bériának nemcsak hatalmas természe­ti kincse van, hanem olyan ipara, amely képes feldolgozni a nyersanyagot, s a Szovjetunió népgazdasági körforgásába bekapcsolódva hozzájárulni a kommu­nizmus építéséhez. Erről a vidékről kapja a Szovjetunió a legolcsóbb vízi energiát, a villanyáramot. Sorra épül­nek az erőművek a Jenyiszejen és az Angarán, amely a Jenyiszej be torkollik. A szerző bemutat nekünk olyanokat, amelyek már működnek, s olyanokat, amelyek most épülnek. Végül a gyönyörű tájjal is megis­* merkedhetünk, mert a télnek éppúgy megvan a maga szépsége Szi­bériában, mint a nyárnak. Heteken át járta a folyót és vidékét, s búcsúzóul helikopterről még egyszer rátekintett, amely szinte parttalanul, ágakra szaka­dozva, szigeteket szülve halad a ten­ger felé, s befejezésül könyvében nem írhat mást, mint Nansen annak idején, hogy Szibéria a jövő országa, ehhez hozzátehette: Szibéria a jelen országa. És aki ezt a jelent nem ismeri — vall­ja egy kortárs franc5 a költővel —, nem ismeri bolygónk jövőjét. Csák Elemér éppen azért írta meg könyvét, hogy mi is megismerjük Szi­bériát, a Szovjetunió kimeríthetetlen kincsestárát. A könyv értékét, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg, még csak emeli, hogy színes és fekete-fehér fo­tók teszik szemléletesebbé. Gáli Sándor hogy az egyetemi oktatók pon­tos képet festenek a célokról, a perspektívákról, s rendkívül erőteljesen ösztönzik a hallga­tókat. Megéri. Nekem leg­alábbis megérte, ennek ered­ménye lett a diplomám... A diploma becsülete — Hat esztendeje oktatok fizikát a tanfolyamon — be­szél munkájáról dr. Hári Jó­zsef, a GATE fizikai tanszé­kének adjunktusa. Debrecen­ben végeztem az egyetemet, s a középiskolában is tanítot­tam. Hihetetlenül nagy a kü­lönbség, több sikert érezhet, élhet át, aki a SZET-en oktat. Sokkal nagyobb ambícióval, s persze több izgalommal, erő­feszítéssel tanulnak a fiatal szakmunkások, s rövid egy év alatt óriási eredményeket érnek el. A pedagógus számá­ra az sem mindegy, hogy egy év múltán ilyen látványosan mérheti-e le munkájának ha­tását, vagy sem. Később is bi­zonyítják hallgatóim a ráter­mettségüket, nem kell őket serkenteni a tanulásra, hiszen van saját indítékuk. Az egye­temen százhúsz diák közül — akik a gimnázium nappali ta­gozatáról jöttek —, jó ha harmincán annyira törekvőek, mint az egykori SZET-esek ... Dr. Fekete László így fogal­maz: — A szakmunkásokból lett diplomások időbeli hát­ránnyal indulnak, hiszen a munkába állásuk után jó hét­tíz évvel kapják meg okleve­lüket. Ám ezt a hátrányt ki­egyenlíti az; hogy sokkal több a gyakorlati tapasztalatuk, számukra nagyobb a diploma becsülete, s a többségük a ta­nulmányi szerződés öt eszten­dejének múlta után is a mun­kahelyén marad. Hálás feladat tehát oktatásuk. S az sem vé­letlen. hogy a főikolai, egyete­mi oklevél kézhezvétele utáni rövid egy-két év alatt sokuk­ból nemcsak jó agrárszakem­ber, de rátermett vezető is vá­lik. • Vasvári G. Pál Miit erem, tájház Alkotó­műhely Néhány éves szünet után új­jáalakult Pest megyében a Nagy István csoport regionális szervezete. A dabasi járásban működik a grafikai, a ceglédi­ben a festő, a monoriban pe­dig a kerámiai központ. Élet- képességüket igazolja, hogy alkotóműhelyeket is létrehoz­nak. Gyömrőn például Pál Mi­hály, Munkácsy-díjas kerami­kus irányítja majd a résztve­vők kis közösségét. Az alkotó- műhely létrehozásához pályá­zatot nyújtottak be az Orszá­gos Közművelődési Tanács­hoz egyszeri tánjpgatásra, de emellett a nagyközségi tanács anyagi hozzájárulását is igénybe vehetik. A járási hi­vatal tájékoztatása szerint az alkotóműhely még az idén megkezdheti működését. Lesz benne műterem és öntőmű­hely, a tájház pedig egyúttal otthont ad az ott alkotó mű­vészeknek. Fontos feladatáriak tartja a csoport az utánpótlás-nevelést. A járási pártbizottsággal és úttörőszervezettel közösen, a vasadi diákotthonban képző­művészeti tábort hoznak létre, de működik majd irodalmi és zenei csoport is. Az alkotótábor — a tervek szerint — először júniusban, a tanév befejezése után fogad­ja majd a gyerekeket, 20—20 tagú csoportokban. A zenei és az irodalmi tábort zene-, illet­ve irodalomtanárok vezetik, s a tematika kapcsolódik az Arany- és Kodály-évforduló- hoz. A monori járás Nagy István csoportjában tíz hivatásos mű­vész dolgozik. Található kö­zöttük iparművész, festő, ke­ramikus, üveggel, illetve tűz­zománccal foglalkozó. A mun­kát tizenöt pártoló tag is se­gíti. A gyömrői művelődési házban és a Nagy István Ga­lériában pedig lehetőség nyí­lik műveik állandó kiállításá­ra. Rádiófigyelő A GÉPÉSZMÉRNÖK HÁZ­TÁJIJA. A minden új jelen­ségre érzékeny riporter. Laka­tos Pál, akit a korán reggel rádiózók elsősorban a falurá­dióban elhangzó emberközeli riportjaiból ismernek és ked­velnek, ezúttal is nagyon iz­galmas témát vállalt. Sajnos a műsorszerkesztők jóvoltából a késői órában. Szigetszent- miklóson kereste fel Doromby Endrét, a Spanyolország című útikönyv szerzőjét, gépész- mérnököt és önálló kisállat­tenyésztőt. A felsorolás önma­gában jelzi az interjúalany különleges voltát, s a riport még nem csúszott e könnyed ellenállás felé, hanem azokat az okokat kutatta, melyek a nagyon sokoldalú fiatal mű­szakit arra vezették, hogy a magángazdálkodás kereteiben keresse és találja meg az ön­megvalósítás lehetőségét. Ezerszám kelnek és neve­lődnek nála a csirkék, szinte teljesen automatizált körülmé­nyek között, ahol a turnusvál­tást követő nagytakarítás a gépészmérnök tulaj műszaki tudásának köszönhetően szinte percekig tart csak. Jól megy az üzlet, hiszen a csirke­gyártásban Magyarország nagyhatalomnak számít, mint­hogy a világ csirkeexportjá­nak 13, nem tévedés, 13 szá­zaléka tőlünk származik. A Doromby-farmon pedig az át­lagosnál is jobbak az eredmé­nyek. Itt egy kiló húst 2 kiló 6 deka takarmány felhaszná­lásával állítanak elő. mégpe­dig az importból származó nélkülözhetetlen fehérjék le­hető legtakarékosabb adagolá­sával. Mindebben jó szolgála­tot tesz a gépészmérnök szá­mítástechnikai ismerete. S hogy mi az oka ennek a többszörös pályamódosításnak? Valahogy úgy fogalmazott, hogy amíg kisebb önálló egységben mun­katársaival a saját elképzelé­seit is megvalósíthatta, nem volt semmi baj. A bajok ak­kor kezdődtek, amikor ered ményei alapján kiemelték, s a vezetői pozícióba kerülve foly-1 ton íróasztalokba ütközött. Ezért határozott úgy, hogy ön­állósítja magát. Egy nagyon tehetséges, na­gyon önálló, fantáziával meg­áldott — megvert (?) — értel­miségi portréja rajzolódott ki e félórában. S azóta nem hagy nyugodni a gondolat: vajon valóban olyan gazdagok len­nénk, hogy megengedhetjük magunknak, hogy Doromby Endre s a hozzá hasonlók a csirkevilágpiacon növeljék ha­zánk hírét... TÖBBET ÉSSZEL. Tegnap a háromnegyed hetes párbe­szédben előre is beharangozták Bánkúti Gábor sorozatműso­rának felsőbb blokkját, mely­ben Hanga Mária oktatási mi­niszterhelyettessel beszélgetett a szeptembertől általánossá váló szabad szombatok adta le­hetőségekről, s azokról a ne­hézségekről, melyekkel emiatt az oktatási intézményeknek meg kell küzdeniük. Ilyen például az egyre több helyen gyakorlattá váló úgynevezett nulladik óra, erről a minisz­terhelyettes kifejtette: csak végszükségben tűrt állapot­ként és csak ott szabad beve­zetni, ahol semmi más módon nincsen lehetőség a tantervi követelmények elsajátítására. A tanéven belüli szabad szombatokról úgy beszélt, mint amely a családegyesítő program megvalósulását szol­gálja. Külön jó volt hallani, hogy az oktatásügy legfelsőbb vezetői sem csak a szórako­zást tekintik a szabad szomba­tok eltöltésének egyetlen üd­vözítő módjának, hanem a napi meghosszabbodott mun­kaidő folytán, a hét közben elmaradt munkák szombaton- kénti közös pótlását, a család közös tevékenységét. Ennek ugyancsak nagy az összetartó és ha lehet, még nagyobb a neve­lő ereje, mint az utána immá­ron nyugodt körülmények kö­zött eltöltött szabad időé. Ez a műsor felmentett a szülői lel- kiismeretfurdalás alól. Bányász Hédi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents