Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

1982. ÁPRILIS 10., SZOMBAT Tavasz az Omszki parkban Az emlékmű a múltat idézi Folytatódik a társadalmi munka Aznap délelőtt egy kicsit sze­merkélt az eső. de délutánra már kisütött a nap. — Anyuka, menjünk sétál­ni... ismételte ki tudja há­nyadszor és fáradhatatlanul a szőke copfos Angéla, a békás- megyeri lakótelep egyik kilen­cedik emeleti lakásában. Az ötéves kislány unatkozott, és a szülei különben is megígér­ték. hogy hét végére majd ki­találnak valami érdekeset. Reg­gel úgy tűnt, a rossz idő miatt otthon kell maradni, de ebéd után Angéla látta, hogy nincs minden veszve. — A mosogatást estére ha­lasztóm — mondta beleegye- zően Nagy Imréné és a férje is félretette a barkácsboltban vá­sárolt rádió-alkatrészeket, amiket éppen készült összesze­relni. A család útrakészen állt. — Menjünk a parkba, ahol biciklizni is lehet — kérte An­géla, és az ötlétet egyhangúan elfogadták. Történelem a mában A szeszélyes időjárás ellené­re is szép számmal voltak ezen ez első. igazi tavaszi vasárna­pon az Omszki parkban. Az emlékmű talapzatán még nem hervadtak el a hosszúszálú vö­rös szegfűk, az emlékezés vi­rágai amelyeket a KISZ zász­lóbontásának 25. évfordulója alkalmából helyeztek el ott a fiatalok. Az emlékmű a múltat idézi, a tavaszi napfényben bicikliző, labdázó, játszó gyerekek és bé­késen sétáló felnőttek között. Omszkban volt az I. világhá­ború idején a cári Oroszország egyik legnagyobb hadifogoly- tábora. a magyar hadifogoly­mozgalom központja. Ligeti Károly szervezte meg az omszki nemzetközi Vörös Gár­dát, melynek nagy része volt 1918-ban, az ellenforradalmi erőkkel szemben a város vé­delmében. A fehér csapatok a fogságukba esett százötven in­ternacionalistát. köztük a sú­lyosan sebesült Ligeti Károlyt a város felszabadulásának kü­szöbén kivégezték. Az ő emlé­küket őrzi a szobor, melynek pontos mása Omszkban látha­tó. Idén lesz öt esztendeje an­nak. hogy aláírták az Omszki park alapító levelét. A kör­nyékbeliek jól emlékeznek ar­ra. hogy ennek a földterület­nek nagy része — nehezen művelhető kavicsos talaj — ak­koriban parlagon hevert. Az MSZMP Pest megyei Bizottsá­ga és Budapesti Bizottsága, a Pest megyei Tanács és a Fő­városi Tanács felkérte a la­kosságot. hogy társadalmi ösz- szefogással, munkájukkal se­gítsék a park építését. — Mi történt azóta? A tóval együtt ötvenhektá- ros területen, már eddig több mint húszmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Pihenőpark, frissen mázolt pa­dokkal. hatezer négyzetméte­res parkoló, sétautak, rügyet hajtó facsemeték sora őrzi az itt dolgozók kezenyomát. így látja az őr És a legújabbak: múlt év­ben elkészült két kézilabda- meg egy röplabdapálya, a hoz­zá tartozó öltöző-mosdó kombi­náttal. Az egyik pálya a száz­halombattai nagyvállalatok — a DKV és a DHV — dolgozói­nak társadalmi munkájából származik. Két kommunista műszak munkabérét, összesen hétszázezer forintot ajánlottak fel erre a célra. Figyelem, ahogy tréningru­hás fiúk rúgják egy kapura a labdát. Nem edzés, egyikük sem hivatásos sportoló, de jól­esik egy kis mozgás a szabad levegőn. Zséli István, nyugdíjas park­őr, két kutyájával. Cézárral és Pamaccsal, kicsit távolabbról nézi a játékot. Szívesen beszél­get. mert hosszú a szolgálat, tizenkét óra elteltével érkezik majd a váltás. — Mozgalmas itt az élet min­dig, hétköznapokon is. Délelőtt jönnek, a fiatalasszonyok baba­kocsival. kisgyerekekkel. Dél­után már a srácok rúgják a labdát. Jó nekik ez a pálya, csak becsüljék is. hogy fel­épült. Rengeteg munka van benne, én figyeltem, hogy né­ha háromszázan is dolgoztak egyszerre. Este meg a szerel­meseik jönnek, ha valamelyik párocskát nem látom, már tu­dom. hogy összevesztek. Az­után újra itt vannak, én meg mondom magamban, na min­den rendben, kibékültek. — Szereti ezt a munkát? — Jó itt a szabad levegőn. Hidász voltam, hát megszok­tam, hogy nincs tető a fejem felett. Építettem a Margit-hi- dat, az volt az első nagy mun­ka, amiben részt vettem. Az utolsó meg az Árpád-híd. utá­na tíz évig raktárban dolgoz­tam. egészen a nyugdíjig. Hány évesnek gondol? — Talán hatvanöt..; — Hetvenhárom múltam. A szabad levegő nagyon fontos, jó erőben tartja az embert. És itt van egy szép faházunk is, Kérem az útlevelet irodával. Ha rossz az idő. on­nan figyelek. — Kiket szokott figyelmez­tetni? — Télen jönnek a gyerekek, csúszkálni akarnak a befagyott tavon, és az nagyon veszé­lyes. Nyáron meg ugye fü­rödni szeretnének, de az is ti­los. Pedig vasárnap, kánikulá­ban. ezrek is jönnek, de sze­rencsére már nemcsak egyedül vigyázok a rendre. Nagyon szép ez a tizenhat hektáros állóvíz. Egyelőre az Óbuda Termelőszövetkezet ka­vicsbányájához tartozik, és — telepített pontyokkal — hor­gászparadicsom. Fürödni azért szigorúan tilos, mert az altalaj nem egyenletes, hirtelen mé­lyül a víz, és ez balesetveszé­lyes. Új tervek születtek A héten — mint megírtuk — ünnepélyesen átadták rendelte­tésének a növekvő idegenforgalom megkönnyítésére épített új hegyeshalmi közúti határátkelőhelyet. Közép-Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb határállomása naponta 30—10 ezer utas gyors átkelését teszi lehetővé. Már élnek is a le­hetőséggel! A további rendezési tervek­ben azonban — a biztonságos műszaki feltételek megterem­tése után — strandfürdő lé­tesítése is szerepel. > A Pest megyei Tanács és a Fővárosi Tanács a VI. ötéves tervidőszakban negyvenmillió forinttal járul hozzá az újabb létesítmények építéséhez, és ahhoz, hogy a látogatók minél nagyobb részt vehessenek bir­tokba az ötvenhektáros terü­letből. Folytatódik, a társadal­mi munka. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet koordinálja a tervezési feladatokat. A Bu­dapesti Geodéziai és Térképé­szeti Vállalat általános álla­pottérképet készít. A tervben összesen tíz sport­pálya szerepel, és érdekesség­nek számít, hogy a szobor alatt levő, háromszáz négyzetméte­res helyiségben kondicionáló­termet akarnak berendezni. Tovább folytatják a terepren­dezést. a fásítást, az utak épí­tését.. Próbálom eltalálni; hol lesz az, ahol a következő hetekben kőasztalokat állítanak fel a pingpong kedvelőinek? Sze­szélyes a tavasz, hirtelen me­gint elborul az ég. A focisták nem sokat törődnek ezzel, rúg­ják tovább a labdát, de a kis­gyermekes családok hazafelé készülődnek. Hallom, hogy új ismerőseim Nagyék is biztat­ják gyermeküket: jövő héten újra eljövünk... Gál Judit Bútorokhoz illő A füstből is jó meleg lesz Egyaknás, dupla füstjáratú, folytonégö széntüzelésű kály­ha sorozatgyártását kezdték meg a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. A belső füstjáratok szellemes kialakí­tása révén a kályha haszno­sítja a füstgázok hőjét is. Gazdaságos üzemeltetése, va­lamint szép, a modern szoba­berendezésekhez idomuló ki­vitele talán ellensúlyozza drá­gaságát, 3320 forintos árát. El­készült már az egyszerűbb változat, a Tarján II. minta- példánya is, amelynek belső kiképzése, hatásfoka minden­ben megegyezik idősebb test­vérével, csupán az elegáns, zománcozott burkolatot hagy­ták el. Ez a változtatás a kis­kereskedelmi árát majd öt­száz forinttal csökkenti. itt íz a hónap: Április Száz Meglepetést hoz a nyár, csupa szín, csupa fény, gyere már, vár a tenger! Így ösztökél a 100 Folk Celsius együttes slágere. Nem kell azonban olyan messzire kerekednünk, hogy reme­kül pihenhessünk. A legmegnyugtatóbb perceket talán éppen házunk udvarán élhetjük meg ... Negyedórával korábban kelni, vagy ugyanennyivel később a televízió elé ülni nem nagy áldozat. Az ébredő természet — a napfény, a harmatos, friss-zöld fü, a hangoskodó madarak — kárpótlása bőséges. Az örökzöld tujafa sűrű lombozata talán tucat madárkának nyújt éjjeli-nappali otthont. Csevegnek, csipognak, nem félnek közeled tünktől. Várják a repülés művészeit, a már sorban ér­kező fecskéket. A tuja pikkelyes leveleinek végén apró virág- bimbók. Két évvel ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy en­nek a növénynek is van tavasza, virágkelyhe .,. A verandán felállított távcső mezőjébe a szomszédos falu, Hévízgyörk romtemplomának tornyát cserkészem húgomnak. Szabad szemmel észre sem vennénk, három kilométerre lehet. Megjött-e már, jön-e már a gólya? Nem kell félnem, hogy el­késem a tudósítással, elég belenézni az elmés közelítő berende­Aztán a minket nem látó szántó-vetők közé kíváncsiskodunk a káposztáskertek parcelláin. Ha nagyon figyelünk, néha-néha egy-egy hangfoszlányt is el-elkapunk. Esténként tán világítanak a fóliasátrak — mit sátrak, csar­nokok! — nem-nem, csak a Hold veti fényét a hajlatokra. Meg­célozzuk ezt az égitestet Is. Micsoda kráterek és micsoda he­gyek! Hússzor látjuk közelebb azokat, mint amilyen távol a valóságban vannak. . B. G. Több a zöld vonal Valóságtükör a falugyűlésen — Sokat foglalkoznak mos­tanában velünk, hogy ilyen szép eredményeket értünk el a társadalmi munkában. Csak nehogy az legyen a vége, hogy megirigyelnek bennünket. Jöj­jenek inkább el és nézzék meg milyen állapotok uralkodnak valójában a községben... — kezdte hozzászólását a falu­gyűlés egyik résztvevője. Szerencsés kolotnpo'ók AíiJcó Istvánnal, a Hazafias Népfront biatorbágyi bizott­ságának titkárával járom a falut. Jogos büszkeséggel mu­tatja a tavalyi több mint 18 millió forint értékű társadal­mi munka eredményét, ami­nek alapján a megyei telepü­lésszépítő versenyben a nagy­községek között a második helyre kerültek. Az összeg a valóságban utakat, járdákat jelent elsősorban. Saját erő­ből, jelentős;anyagi hozzájá­rulással portalanítja, látja el szilárd burkolattal útjait a falu lakossága. A Táncsics Mihály utcában járunk. Öt évvel ezelőtt ez volt az első összefogással épült út. Azóta mintegy hat kilo­méter út és mégegyszer any- nyi járda épült hasonló mó­don. Itt lehet szervezni az em­bereket, csak oda kell menni hozzájuk. Meg szerencsésen jöttek össze azok is, akik a kolömpot rázzák. A játszótérhez érkeztünk! közben. Tavaly ősszel alakí­tották ki, teljesen nem is tud­ták már befejezni. Majd most tavasszal. Dolgoztak itt olya- nak is, akiknek már régen nincsenek hintázó, homokozó gyérekeik. Este így kezdődik az egyik fölszólalás: — Nekem nincsen apró gyer­mekem, de meg kell monda­nom a játszótér környéke si­ralmas. Szemetes, ha sár van, járni sem lehet arra... Gauland Gyula csatlakozik hozzánk. Fiatalember, tagja a tanácsnak és a végrehajtó bi­zottságnak. Nem kis része van a társadalmi munkában, amit a tanács településfejlesztési al­bizottsága irányít, ö most in­kább a gondokról beszél. Olya­nokról, amelyek nem jelenték­telenek egy majdnem tízezer lakosú nagyközségben: műve­lődés, szórakozás, víz, vil­lany, szemét. Szavakra tettek — A víz talán a legfeszítőbb gondunk. Kevés van nagyon és nem egészséges. Elérhető és gyorsan megvalósítható meg­oldásra kilátás sincs. Nem is áltatjuk az embereket. Ke­vésbé húsbavágó kérdés a művelődési ház, de a fiatalok igényelnék. Hamarosan megindul vi­szont az intézményes szemét- szállítás, a budaörsi költségve­tési üzem feladata lesz itt is és a környező falvakban is. Már kijelölték a szeméttelep helyét. Hozzá lehetne fogni a község takarításához. Ezt most csak én’hallottam. (És a falugyűlésen!) — Az mind nagyon szép;, E gyik kezemben, a retikül. Sokszor meg­énekelték már az összefüggést a női lélek rejtelmei s az áltáluk hasznait retikülökben uralkodó bábeli zűrzavar között. Súlyából ítélve a sajátomban is ezer apró, fontos- haszontalanságot hurcolok városszerte már hetek óta. Hiába a fogadkozás: most mindent kidobálok, könnyen hajló szívem megkönyö­rül a törött szemceruzán, a félig kiborult púderen, a tokja vesztett golyóstollon, az esernyőn, amelynek rendes tartózkodási he­lye valami titkozatos ok kapcsán a táskám — akár esik, akár nem. Cipelem a szatyrot. Egészen pontosan a szatyrokat. Csak azt sajnálom, hogy nincs több kezem. A dugig tömött alkalmatossá­gokból hármat váltogatok két kezem között fogyatkozó erővel. A próbálkozás természete­sen felesleges — a lényeg — a súly mit sem változik, sőt egyre nehezebb. Míg egyik kezemet a retikül húzza, a másikban pattanásig feszül a kis háló, a vé­kony selyemszatyor is fuldokllk a kereske­delem belétömött kínálatától. Kenyér, tej, konzervek, túrókréimek, joghurtok — éljen az egészséges táplálkozás! — hús, szalvéta, sör... Olyas hosszú lista, akár egy ókori pergamen. Cipelem a 'szatyrot. Bölcs gondolatok jár­nak a fejemben, mint holmi eszét vesztett cirkáló. Homályosan felsejlenek bennem a nőnapon elhangzott protokollbeszéd szívhez szóló eszmefuttatásai, helytállásunkról a munkában, a családi tűzhelynél, teherbírá­sunkról (csak ezek az átkozott szatyrok ne lennének ilyen nehezek), meg arról: igazán egyenjogúak lettünk az utóbbi évtizedekben. Ünneplés ide — és oda, e napon is loholhat­tunk a bölcsődébe, óvodába és a vacsora sem készült el magától..Természetesen a kirakat­megbecsülés egyébként is annyit ér, mint eső után az a bizonyos köpönyeg. Eszembe vil­lan életem párjának kollégája, aki még hu­szonéves létére is azt hangoztatja, hogy a háztartás ezer gondja a nőé, s az sem árt, ha rövid pórázon tartja ura és parancsolója. CIPELEM A SZATYROT. •• Cipelem a szatyrot. A felvágott talán nem ugrik ki a hálóból hazáig, a csomagolásban nem bízhatok, mert a papírral takarékosan bánik az eladó. Űristen?! Mi van, ha azóta a tejeszacskó megunta a ránehezedő nyomást, s engedni kezdett. Azóta tejben fürdik a va­csorára való. Már hallom is a férfiak meg­szokott duruzsolását, hát persze, hogy kilyu­kadt a zacskó, ha ilyen idétlenül pakoltok, ti, nők! Fogyatkozó erővel, növekvő dühvei vi­tázom velük magambar, próbálnának csak meg egyszerre több szatyorral tülekedni a csúcsforgalomban, préselődni a metrókon, a buszokon. Ahogy körülnézek, a mellettem háladó nőnek is bőven kijutott a napi cipe- kedésből. Edzünk, mint a súlyemelők egy- egy világverseny előtt, próbálom viccesebbre fogni a dolgot. Kevés sikerrel. Jól hangzik ez a szó, emancipáció, de neszeneked egyenjo­gúság, amikor a szatyor nehéz. Nemcsak az, ami a családi táplálékot rejti, vannak ne­künk lelki szatyraink is, amelyek e kézzel foghatóknál is nehezebbek. Igaz, a férfiak ezeket aligha vállalhatják át tőlünk, legfel­jebb a bennük cipelt terheket könnyíthetnék megértésükkel... C ipelem a szatyrot. Ahogyan mind súlyo­sabbnak érzem, úgy lesznek gondola­taim egyre borongósabbak. Ha nem vigyá­zok, még filozófiai magaslatokra visznek a két nem kapcsolatáról, e békés-békétlen ve­gyes párosról. Halk léptek mögöttem. Kis táskával kezében szomszédunk kamasz' fia igyekszik hazafelé. Kaján vigyorral felméri a helyzetet, tétovázik’ majd úgy dönt, egye fe­ne, nagylelkű lesz. Vagy húsz métert készsé­gesen hurcolja szatyraimat, aztán, mivel megérkezett, visszaadja. Még alig nyújtóz- tattam ki elgémberedett ujjaimat, máris vihetem az egész batyut tovább. Közben azon tépelődöm, holnap nem kellene-e a biztonság kedvéért még egy szatyrot magammal vin­nem, hogy minden kényelmesen elférjen. Gáspár Mária amit az elnök elvtárs elmon* dott az eredményekről, de a faluképpel, a tisztasággal nem lehetünk elégedettek. Széppé kellene tenni. Mi szívesen hoz­zájárulunk a munkánkkal. Amint tavaly is eltüntettünk: hatezer köbméter szemetet a környezetvédelmi operatív bi­zottság szervezésében. Maguknak építők A falugyűlés most az isko­lában lesz. Már a második. A nagy kiterjedésű, zegzugos, hegy es-völgy es tájon fekvő községben célszerűbbnek lát­szott a megosztás. Fél hat felé már szállingóz­nak az emberek, hat óra kö­rül csapatostól érkeznek. Több­nyire idősebbek, férfiak, nők vegyesen, sokan családostul. Vajon, mit várnak? Mit kér­nek a vezetőktől? A szép eredmények és a nagy elma­radások ellentéte tág teret kí­nál a véleményeknek. Hat óra után megtapsolják az üres el­nöki asztalt, sürgetik a kez­dést. Valaki tréfásan befeól: ne a mikrofonnal vacakolja­tok, ha a lényeget mondjátok, úgyis meghalljuk. S Barczi László tanácselnök a lényeget mondja el beszá­molójában. Tényeket, számo­kat sorol az eredményekről. A lehetőségeket, a terveket is­merteti, de nem áltatja az embereket. Nem ígér holnap­ra bőséges, jóvizű kutakat, művelődési házat, orvosi ren­delőt, öregek napközi otthonát és zavartalan közvilágítást. És kér. Az eddigiekhez hasonló támogatást, cselekvő részvételt a falu életében. Nek kell nógatni az embere­ket a felszólalásra. Sorra- rendre jelentkeznek. És mond­ják, mondják... időnként taps, máskor helyeslés kíséri sza­vaikat. Nincs szó a pillanat­nyilag megvalósíthatatlan, de jogos igényekről. A legtöbbet azzal foglalkoznak — a felszó­lalások legalább kilencven szá­zalékában —, amiről tudják, tapasztalták,-hogy maguk is te­hetnek érte. Az utak állapota a fő téma. A meglévőket féltik, óvják. (Ezek a házilag ké­szült burkolatok valóban nem bírják a nagy terhelést, a fa­lu forgalmát ehhez kell igazí­tani.) És újakat akarnak Itt is, ott is. Nem kapni, építeni! Nem számít a kor A népfront titkára nagy tapsot kap. Kisebb szónoklat­nak beillő felszólalása cél- batalál. Mértéktartóan szen­vedélyes elismerésben, kritiká­ban egyaránt. Lendületesen, fordulatosán beszél. Elfogó- dottan dicsér, kíméletlen őszinteséggel bírál. Kétségte­len, hogy ez- a fáradhatatlan idős ember a mozgatórugója sok mindennek, ami Biatorbá- gyon történik. Talán ez a hal­latlan tevékenységi vágy, a kiapadhatatlan energia győzi le a kort? Még délelőtt kérdez­tem tőle: ugye nem igaz, hogy már hetven éves? Nem bizony, hetvenkettő vagyok — vála­szolta nevetve, s sorolta to­vább, mire kell még mozgósí­tani a falu népét. Tudja, hogy lehet, ök bíz­nak benne, hogy saját érde­kükben érdemes! M. Nagy Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents