Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-30 / 75. szám
1982. MÁRCIUS 30., KEDD *kMAí cm 3 Molnár Károly kitüntetése Hirtelen, de nem váratlanul Ott szakad, ahol a legvékonyabb Tetemesek a területi különbségek A Minisztertanács Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettest, érdemei elismerése mellett — saját kérésére, tekintettel nyugállományba vonulására — tisztségéből 1982. március 31-i hatállyal felmenti. Az Elnöki Tanács Molnár Károlynak eredményes mun3 Tegnap a Parlamentben ^ tartott ülést az országgyű- S lés szociális és egészség- | ügyi bizottsága; ezúttal az S egészségügyi ellátás, az inig tegráció és a betegbcutalási § rendszer fővárosi és Pest § megyei tapasztalatairól ta- ^ nácskoztak. Az ülésen — ^ amelyen dr. Pesta László * elnökölt — részt vettek S Budapest és Pest megye § politikai és állami vezetői, ^ közöttük Barinkai Oszkárig né, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára. Szükségszerű, hogy az országgyűlés e testületé együtt vizsgálta a főváros és Pest megye egészségügyének kérdéseit, hiszen ha a két terület közigazgatásilag független is egymástól, a gyógyászat tekintetében korántsem. Ahogyan dr. Varga Árpád fővárosi vezető főorvos is hangsúlyozta beszámolójában: Pest megye vezetőivel együttműködve alakították ki a beteg- ellátás kereteit, például Buda és a budai, valamint a szentendrei járás területén, a fővárosi szakorvosi rendelőintézetek, kórházak, a megye falvaibái érkező betegeket is fogadják, s a lakóhelytől többé- kevésbé független a sürgősségi gyógyítóhálózat. Sajátos helyzetben Dr. Zádor András, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője arról beszélt: az elmúlt másfél évtizedben ugrásszerűen fejlődött Pest megyei kórházi kapacitása, míg 1968-ban 1663, tavaly már 3848 volt a fekvcbeteg- intézmények ágyainak száma. Felépült a vpci, a ceglédi s a kerepestarcsai kórház, ez utóbbinál már gyógyítanak az új 340 ágyas pavilonban is, mégsem mondható el, hogy megnyugtató a helyzet. Tény az, hogy ma Pest megyében 10 ezer lakosra 39,3 ágy jut csupán a kórházakban, kevesebb ez az országos átlagnál, s enyhítene a gondon, ha a tervidőszak végéig 200 ággyal bővülne a Semmelweis Kórház Tárogató úti részlege, s ha a következő ötéves tervben a budai járás déli részén épülhetne már új kórház. A megye, sajátos helyzete miatt szükséges továbbra is a kórházi háttér nélküli kisebb szakorvosi rendelőintézetek építése, ezek gyanis tehermentesítik Budapest zsúfolt rendelőit. Jelenleg már tapasztalható a közelmúltban készült pilisvörösvári és dabasi szakorvosi intézetek hatása, s hasonlóra számítanak a vecsési néhány orvosi szakmában járóbetegeket fogadó intézet felépülése után is. Most néhány fővárosi kórház s a Semmelweis Orvostudományi Egyetem klinikái gyógyítanak Budapesten a megvéből érkező pácienseket is. így lényegesen egyszerűsödött a kép: korábban 37 budapesti gyógyító intézmény csaknem 60 osztályán kezeltek Pest megyei betegeket. Szakorvosi intézkedések A tanácskozáson sok szó esett a megye egészségügyének változásairól. Dr. Medve László egészségügyi minisztériumi államtitkár például elmondotta: 1977 óta a körzeti orvosok 50 milliós betegfor- galma 40 millióra csökkent, a szakrendelők ugyancsak 50 I lcássága elismeréseként a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést hétfőn Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Ballai László, az MSZMP Köz ponti Bizottsága osztályvezetője és Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter. miliós forgalma pedig 70 millióra nőtt. Ez is indokolja Pest megyében a szakorvosi intézetek építését. A kórházi fejlesztés hazánkban hosszú ideig nem vette figyelembe a közigazgatási határokat, így szükségessé vált az egyes kórházi osztályok sajátos profiljának kialakítása. Ilyen körülmények között már nem célszerű, s nem gazdaságos a 80 ágyasnál kisebb osztályok fenntartása. Részint ezért szervezik át a nagykőrösi kórházat, s ugyanitt 17 munkahelyes szakrendelőt építenek a következő években. A nagykőrösi betegek többségét — mint már hírül adtuk — Cegléden gyógyítják majd a kórházban, így a monori járás betegeit a közben kibővült kerepestarcsai kórház fogadhatja a ceglédi helyett. Közlekedés - URH Dr. Vámos Marietta tóalmási körzeti orvos, az 5. számú országgyűlési választókörzet képviselője, a bizottság tagja tette szóvá: az új beteg- beutalási rendszer s az integráció jobb lehetőséget nyújt arra, hogy minden beteg a megfelelő ellátást kapja, s így megszűnhetnek a betegek küldözgetését is okozó — zömmel szxibjektív — vonások. Javult a körzeti orvosok s a rendelőintézeti, valamint kórházi szakorvosok kapcsolata is, de minden — a gyógyítás helyzétének megváltozásával összefüggő — módosításnál figyelembe kell venni a gondozásra járók s a beteg rokonaikat látogatók közlekedésének egyszerűsítését. Dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese szólt arról: a megye betegeinek továbbra is szüksége lesz a főváros gyógyító intézméRajka és Szob között Egységes partfal Magyar—csehszlovák vízügyi tárgyalások kezdődtek Győrött, a Rajka és Szob közös Duna-szakasz szabályozásával és a hajózással kapcsq- latos kérdésekről. 1982-ben a csallóközi és a szigetközi oldalon is folytatják a Duna- ágak elzárását és az egységes partfal kiépítését. nyeire. A Pesten dolgozók, akik a megyében élnek, ezután is hamarabb érik el a munkahelyükhöz közeli rendelőt a munkaidő után, mint azt, amelyik a lakóhelyükön, vagy annak környékén van. Természetesen meg kell teremteni az agglomerációban élők szakorvosi ellátásának minden feltételét. Bánáti Gézáné biatorbágyi pedagógus, a 2. számú ország- gyűlési választókörzet képviselőjének kérdésére válaszolva az illetékesek elmondták: jelenleg folynak a tárgyalások az Egészségügyi Minisztérium és a BRG között a központi körzeti orvosi ügyeletek URH- készülékkel való felszereléséről. A Pest megyében még néhol meglévő CB-készüléke- ket is ezekkel váltják majd fel, mert nagyobb biztonságot nyújtanak, amikor emberek egészségéről, életéről van szó. A tanácskozás végeztével dr. Pesta László, az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottságának elnöke a testület támogatásáról biztosította a fővárosi és Pest megyei fejlesztési elképzelések megvalósítóit. V. G. P. Gödöllőn Békés megye bemutatkozott Békés megye élelmiszeripara mutatkozott be hétfőn Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetem kollégiumában. Az április elsejéig nyitva tartó kiállítást a békési diákok köre rendezte. Az országos hírű békési üzemeket a kiállításon egyebek közt a világszerte ismert csabai kolbász, a Mező- hegyesi Mezőgazdasági Kombinát és az Orosházi Baromfi- feldolgozó Vállalat képviseli. Tessék próbát tenni. Tíz megkérdezett közül nyolc bizonyosan azt feleli a kérdésre, hogy egy vasúti vagon teherbírása tíz tonna. Valójában az egy kocsira jutó hordké- pesség ma 31 tonna a vasútnál. Mert ugyan igaz, a fel- szabadulás előtt készült vagonok tíz tonna befogadóké- pességűek, csakhogy ma már a vasút teherkocsijainak 85 százaléka húsz évnél fiatalabb. Aminek eléréséhez folyamatosan hatalmas összegeket kellett elkölteni; az ötödik ötéves tervben a vasúti beruházások több, mint negy- venmilliárd forintot emésztettek fel. Lényeges befolyás Nincs könnyű helyzetben az, akinek meg kell mondania, mit értsünk a nagyon gyakran használt kifejezésen, az infrastruktúrán. Infrastruktúrának, újabban háttérágazatoknak nevezik azoknak a gazdasági feltételeknek —, illetve már létező tényezőknek — az együttesét, amelyek ugyan nem részesei a termelői folyamatoknak, ám lényegesen befolyásolják — bizonyos esetekben meghatározzák — a fejlesztés lehetőségeit. így azután a háttérágazatokba az úthálózat, a szállítás, a személyközlekedés éppúgy beletartozik, mint a közművek, az egészségügy, az oktatás. Valójában a hazai közgazdaságtudomány csak a hatvanas években kezdett foglalkozni ezzel a kérdéskörrel és a tervezés szintén hasonló utat járt. Mégsem ez az oka, hogy a hetvenes évek második felétől hirtelen — úgy tűnik a kívülálló számára: egyik napról a másikra — nem bizonyulnak megfelelőnek a megyében az infrastruktúra intézményei; zsúfoltak, akadozva működnek, az igényeknek csak egy részét képesek kielégíteni. A valódi, a meghatározó ok az, hogy o hetvenes években felgyorsult a gazdasági fejlődés, folyamatosan növekedett a lakosság életszínvonala. Mindezek hatása egy ideig rejtve maradt, majd hirtelen, hatványozottan öltött testet a gyakorlatban. Hirtelen, de nem egészen váratlanul...! Ma a szakemberek döntő többsége egyetért abban, hogy a háttérágazatok adott színvonala kifejezi a fejlesztés reális — az össztársadalmi ráfordítások szemszögéből gazdaságos — feltételeit. Ezeket nem lehet következmények nélkül figyelmen kívül hagyni. Napjainkban például a megye több, korszerű berendezésekkel frissen felszerelt könnyűipari üzemében okoz ismétlődő zavarokat — így a Magyar Selyemipar Vállalat váci gyárában, a Fűrész-, Le- Magyar Selyemipar Vállalat ceglédi gyárában — a munkavállalók képzetlensége, a szakmai hozzáértés minimumának hiánya, csakhogy másféle munkaerő nincsen ... Amint a jól képzett munkaerő hiánya az akadálya — más területre átlépve — a megyében az állami autójavító ipar korszerű felszereltségű szervizei megfelelő működtetésének is. Az eddig leírtak ismeretében kimondhatjuk tehát, hogy a háttérágazatok életünk valamennyi területére hatást gyakorolnak, ezen belül elsősorban az iparra — mint a termelőtevékenység élen járó ágára —, de ma már egyre inkább — gondoljunk csak a termények szállítására, az öntözésre, az energiaigényekre — az intenzív mezőgazdasági termelésre is. Pusztán érzékeltetésül: ma az ipar a megyében ötször annyi vizet fogyaszt, mint két évtizeddel ezelőtt és bár a takarékosság újabban itt is előtérbe került, a vízigények további növekedésével kell számolni. Különösen fontos Hiba lenne élesen elkülöníteni a termelői és a lakossági infrastruktúrát, mert gyakoriak az átfedések, a határterületek. Mégis, tényként állapíthatjuk meg, hogy keserves dilemmát, kedvezőtlen hatásokat okoz a féloldalas fejlődés; a hetvenes években elsősorban a lakosságot közvetlenül szolgáló háttérágazatok gyarapodása gyorsult meg, míg a termelési és egyéb célúaké kevésbé. Ez a felismerés fogalmazódott meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozatában — a hosszú távú külgazdasági politikának és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről —, amikor kimondja: Az infrastruktúrát az eddigieknél jobban, a lehetőségekhez és a szükségletekhez igazítva úgy kell fejleszteni, hogy mennyiségileg és minőségileg feleljen meg gazdaságunk általános fejlődésének. Különösen fontos a termelő jellegű infrastruktúra viszonylagos elmaradásának megszüntetése. A negyedik ötéves tervben, az infrastruktúra növekvő szerepét elismerve és alkalmazva a tervezési gyakorlatban, az ilyen jellegű beruházások — elsősorban a lakásépítés, a vízgazdálkodás, a kereskedelem területén — 76 Százalék- Kai gyarapodtak és arányuk az összes beruházáson belül elérte az 57 százalékot. Addig soha nem tapasztalt mértékű arányeltolódás volt ez! Az ötödik ötéves tervben — az ismert világgazdasági hatások következtében — nem nyílt lehetőség arra, hogy tovább gyorsuljon a fejlesztés; az elért szint megtartása is lényeges eredmény. Ezért gond, hogy az infrastruktúra nem csak mennyiségben, hanem összetételében — szerkezetében — is elmarad a megye általános gazdasági fejlettségéből táplálkozó követelményektől, amit enyhíteni csak fokozatosan lehet, megszüntetni pedig talán hosszú távon előre nézve sem sikerül. Napjainkban a megyében foglalkoztatottak több, mint negyven százaléka az infrastruktúra valamelyik részterületén tevékenykedik; kereskedő, tanár, tanácsi tisztviselő, benzinkútkezelő, elektro- moshálózat-szerelő stb. A fejlesztés azzal is jár például, hogy fokozatosan növekszik — öt év alatt kétezer főt tett ki ez a gyarapodás — a megye kereskedelmében dolgozók száma. S azzal is jár az infrastruktúra fejlesztése, hogy — a lakásépítkezéseknek köszönhetően — a megyében a száz lakásra jutó lakók csoportja az 1970. évi 337-ről 318-ra csökkent, a száz lakásra vetített szobaszám pedig 161-ről 202-re emelkedett, s mindez úgy ment végbe, hogy a népesség kereken százezer fővel növekedett közben...! A nagy arányú lakásépítés viszont jelentős feszültségeket hozott létre a közműveknél, jó néhány településen a tanácsnak teljes fejlesztési alapját az kötötte le, hogy az új házakhoz az alapvető közműves ellátást megteremthessék. Az infrastruktúra bővítése, korszerűsítése rendkívül költséges, csakhogy valószínű, a továbbiakban sem lesz felelet a kérdésre — mivel ma sincsen —, mihez képest drága?! Az egyéb kiadásokhoz?- A fejlesztés híján bekövetkező zavarok okozta károkhoz mérten? Arra ugyanis tapasztalati tények figyelmeztetnek: a háttérágazatok kellő fejlesztésének mellőzése akadályává válik a gazdasági feladatok végrehajtásának, amint tapasztalati tény az is, mindig ott szakad el a háttérágazatok összefüggő szövete, ahol a legvékonyabb, azaz nem szabad egy-egy területet a többitől elválasztva fejleszteni. Adósság törlesztése Bár a korábbi gyakorlattal szakított a hetvenes évek fejlesztőmunkája — az infrastruktúra növekvő szerepének elismerésével a berházásoktiál — még mindig tetemesek az adósságok, közöttük a területi különbségek, így például a megyében az egy szolgáltatóhelyre jutó lakosok száma majdnem a kétszerese a Bács- Kiskun megyeinek, két és félszerese a Szolnok megyeinek. Ezeknek az adósságoknak a törlesztése, a területi ' ülönbségek mérséklése nem iótétemény: elengedhetetlen feltétele > annak, hogy a termelőágazatokban a mind nehezebb feladatok végrehajtása sikeres lehessen. Mészáros Ottó Um FELEDTÉK A SZOBOR SEM LÁTHATÓ? Az Élet és Irodalom 1982. március 9-i Visszhang rovatában Terbe Lajos azon kesereg, hogy hazánkban méltatlanul elfeledték Ligeti Károlyt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom magyar internacionalistáját, akit Kolcsakék több magyar hőssel együtt Omszkban kivégeztek. A többi között így ír: „Az utóbbi évtizedekben az egész magyar közélet megfeledkezett arról, hogy Szibériában kiemelkedő szerepet játszó kommunista vezető. Ligeti Károly emlékét is ápolni kellene”. Másutt: „Ennek hiteles eredeti és teljes szövegét (mármint Ligeti Végrendelet című költeményét) eddig még egyetlen magyar napilap sem adta közre ..,” Egyszerű lenne vitriolba mártani a tollat és élcelődni a megalapozatlan szemrehányás felett. Ennél azonban hatásosabb megjelent írásokat idézni és a tények sorával tiltakozni. A Pest megyei Hírlap napilap sok-sok cikke közül említünk néhányat. 1973. június 14. Barátaink, omszkiak sorozatból, amelyben az egyik fejezet teljes egészében Ligeti Károlyról szól — idézve a szóban forgó versét is. 1977. november 4. Ismét egy megemlékezés. 1978-ból több cikk került a kezünkbe. Köztük: Kőbe vésve, szoborba öntve. Ebben is citáltuk a verset. 1978. november 6. Sziklai Sándor kötetéből közöltünk négyhasábos részletet Ligeti Károlyról és a többi hősről. 1979. március 18-án vezércikk méltatja a magyar forradalmárok ' útját: A park építői címmel. S teljes oldalon képillusztrációkkal a ... veletek küldöm tűz-lelkemet... című írásban ösz- szefoglaljuk, hogyan é( Ligeti Károly mindennapjainkban. Sződligeten a KISZ Pest megyei iskolája viseli nevét. Az épület falán dombormű, s mellette a Végrendeletem emlékezetes sorai... Százhalombatta munkásőrsége is a magyar forradalmár nevét viseli, a Dunai Kőolajipari Vállalat Ligeti Károly szocialista brigádjának tagjai nyilatkoznak az olvasónak, hogyan ápolják a hagyományokat. Egy fogalom emberi példázata — a budakeszi munkásmozgalmi múzeum felbecsülhetetlen gyűjteményét mutatja be. 1979. március 20. Leleplezték Ligeti Károly szobrát. Felavatták Budakalász határában az Omszki parkot. Beszélgettünk a lap hasábjain Fjodor Bugajenko szobrász-, Viktor Gyeszja- tov építőművésszel, a szobor alkotójával, akiknek műve nemcsak Szentendre közelében áll. hanem monumentális hasonmását megtaláljuk Omszkban is. A szobor talapzatán itt és ott is magyar —orosz a Végrendeletem egyik versszaka. Az MSZMP Pest megyei Bizottsága és valamennyi társadalmi szervezet évről évre elhelyezi koszorúját Ligeti Károly szobránál. A park több nagygyűlés színhelye is volt. Tavasztól őszig ezrek pihennek a szobor tövében, n társadalmi munkában épülő, szépülő környezetben. A megye, de a főváros több száz intézménye, kollektívája áldozta szabad hétvégeit az Omszki parkért. A két területet, Omszk és Pest megyét ezernyi szál fűzi össze, küldöttségek, levelek ezrei cáfolják Terbe Lajost. A váci emlékműnél helyezték el örök pihenőre azt a maréknyi földet, amely Ligeti Károly omszki emlékmű-hantjáról származott. Mindezeken kívül is számos értékestartalmas nyoma van a mély barátság- nak. Az ÉS glosszaírója igazságtalan más sajtóorgánumokkal is. így a többi között a Népszabadsággal, a Magyar Hírlappal, a Magyar Nemzettel. Valameny- nyi írt már Ligeti Károlyról. Bizonyítja a tényt, hogy nemcsak Pest megye őrzi a hős forradalmár emlékét, hanem ez nemzeti ügy: 1973-ban megjelent a Vörös magyarok című kötet. E könyvből vette át a Pest megyei Hírlap egy alkalommal a Végrendeletem sorait. De ennek a könyvnek is volt elődje. amely 1967-ben került az olvasó kezébe: Magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban címmel. A bíráló kifogásolja, hogy senki nem emlékezett meg Ligeti Károly halálának évfordulójáról sem. Lehet. Csakhogy miért is ünnepelnénk kivégzésének szomorú napját, miért ne inkább — mint eddig tettük — születését és a Magyar Tanácsköztársaság győzelmének napját? Terbe Lajos úgy nyilatkozott, mintha csak ő és Csák Gyula, valamint az ÉS nem feledkezett volna meg a kegyeletről. Pedig csak arról van szó. hogy Terbe Lajos tájékozatlan. Tisztelem Terbe Lajos múltját, hajlott korát, de ha tollat fogott, legalább a fővárostól néhány percnyi távolságra magasodó szobrot vette volna észre. S ha arra nem figyelt, miért gondolt volna a tisztelgő emlékezet ennél kevésbé látványos írásos és szóbeli sokféle megnyilvánulására? Ligeti Károly üzenete pedig az utókornak nemcsak bátorságot hanem felelősséget is sugall. Sági Agnes Parlamenti bizottság előtt Együttműködés a gyógyításban
