Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-25 / 71. szám
4 1982. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK Visegrád emlékei Árpád-kori emlékek Vészhelyzet Dömsödön Közben a művelődés zavartalan A Szabolcsban feltárt földvárnak és környékének anyagát dolgozzák fel ezekben a hetekben, hónapokban a Magyar Nemzeti Múzeum középkor-kutatói. A magyar állam, a nemzetségi és ispáni központok régészeti kutatásának egyik fontos állomása a legnagyobb magyarországi földvár napvilágra kerülése. A kutatók nemcsak a földvárat szabadították meg az idők során rárakódott rétegektől, hanem a korabeli várnép és a fegyveres kíséret temetőjét, az egyik legkorábbi, többször átépített Árpád-kori templomot, s azoknak a kistelepüléseknek egyikét is, amelyekben a vár urát és népét kiszolgálók laktak. Az időjárástól függően néhány hét múlva országszerte folytatódnak az ásatások. A Borsod megyei Sályon már korábban előkerültek egy X. századi templom, egy szolgáltató település és egy későbbi időből származó lakótorony. Itt eddig egy miskolci régész dolgozott, ez év tavaszától már a Nemzeti Múzeum szakemberei is részt vállalnak a feladatból. Az eddigi kutatások szerint úgy tűnik, ez a település volt az, amelyet Anonymus örsúr várának nevezett. Több tucat földbeásott ház bukkant már elő Visegrádon, a Várkert dűlőben, ahol már harmadik éve kutatják a középkor emlékeit. A falut — ellentétben az országban másutt találtakkal — valószínűleg teljes egészében feltárhatják, mivel a visegrádi vár körüli házak, szolgáltató települések viszonylag zárt egységet alkottak. Visegrádon egyébként nemrégiben olyan leletre, egy, a IX. századra jellemző ékszerre bukkantak, amely azt igazolja, hogy a Várkert dűlői településen már a honfoglalás előtt is éltek, s lakói feltehetően * szlávok voltak. Maga a Visegrád el-nevezás is szláv eredetű. Kora Árpád-kori települést tárnak fel a Békés megyei Dobozon is, ahol kisebb-na- gyobb megszakításokkal 20 esztendeje vallatják a föld mélyét a szakemberek. Ezeknek az ásatásoknak mindegyike a X—XII. században élt emberek életmódjáról, szokásairól feltárt kutatási eredményekhez szolgál újabb adalékokkkal. Csöndes este volt Dömsö- dön a művelődési házban: sakkozókon kívül senki. Ezt az intézményt jobbára csak bázisnak tekinthetjük, ahonnan a könyvtárral közösen próbálgatják szervezni a nagyközség közművelődési életét. A művelődési házat ugyanis — most akként tűnik —, véglegesen bezárták; maradt egy iroda, egy öltöző és egy szakköri terem. Mert az épület életveszélyes. Befalazott ajtó A kis szcenikai igényű előadásokhoz megfelelő színpad üresen áll, a nézőtéren falak mellé tornyozták a székeket. Finom por lep mindent. A tartó pillérekből alattomos zi- zegéssel pereg a vakolat. Az előcsarnokban; oszloperdő, deszkákkal rögzítve, a falak elváltak födémüktől. A talajvíz kimosta a földet, megroggyant az épület. Nem volt elháríthatatlan természeti katasztrófa, csak évekig alig jutott pénz a művelődési ház állagának megóvására. A helybéli Dózsa Termelő- szövetkezet szakértő bizottsága megállapította: sok millióba kerülne a helyreállítás. Drágán fizetünk a korábban megtakarított forintokért. S a mostani elképzelés is erősen vitatható: a nagyközség vezetői várnak, hogy összegyűljön a pénz, 30 millióért szeretnének úgy tíz év múlva új művelődési házat építeni. Három éve az intézmény nem kapja meg a közös fenntartás keretében felajánlott összegeket sem. Egyszerűen leírtak egy létesítményt, s a majdani csodaépületre gondolnak. Hiszen, ha át lehetne ugrani azt az évtizedet, ha egyszercsak készen állna az iskola mellé álmodott szabadidő centrum ... Szabó Béla, a művelődési ház igazgatója február végén nem tudta, mennyi pénzt költhetnek a község művelődésére. Költségvetés ugyanis még nem volt, csak következtetni tudott abból, ahogyan három éve folyamatosan csökken a felhasználható összeg: tavaly még majdnem ötszázezer volt, az idén kétszázezret vár. S mivel rendezvényeket nem tudnak tartani, így hát bevétel sem lesz. A tanácstól ka- pott pénz jószerével csak a i Részlet az clücsarnolcbúl bérekre elegendő. Hogy miből világítanak, fűtenek, azt még nem tudja. Pedig a művelődési ház a körülményektől gúzsbakötve is működik, a népművelők megkísérelnek alkalmat teremteni a — társközséggel együtt — majdnem hétezer lakos művelődéséhez. Tsz-jog fenntartva — Húsz kiscsoportunk működik jelenleg — mondta Gém Judit művészeti előadó. — Ez azt is jelenti, hogy hozzávetőlegesen 670 emberre tudunk folyamatosan hatást gyakorolni. Nem sok — talán nem is kevés —, a lakosság tíz százaléka. Volt már nagyobb is az arány, tavaly például huszonhárom csoportot tudtunk fenntartani. De hát állandó helyiségproblémákkal küszködünk; az értelmiségi klubunk most az iskolában „üzemel”, mint ahogy az egyik ismeret- terjesztő előadássorozatunk is. Minden lehetőséget ki kell használnunk. Nem szabad hagyni, hogy az emberek elfelejtsenek minket, mert akkor hosszú évek kellenek, hogy az elszunnyadt igényeket újraébresszük. És ez nálunk visszalépés lenne.. Bizonnyal nem volna teljes megoldás, ha eggj'el több helyiséget használhatna a művelődési ház, de a gondok csökkennének. Volna erre lehetőség ... csakhogy a sakk. Pontosabban a termelőszövetkezet sakkcsapata kizárólagosan elfoglal egy termet. Korábbi . megállapodás alapján. Az egyesség idején még nem volt életveszélyes az intézmény, s mellesleg a téesz évente 163 ezer forinttal járult hozzá a község közművelődéséhez. A szerzett jog megmaradt, pénz viszont egyetlen forintnyi sem érkezik — mondják ki nagynehezen, egymásra pisszegve a népművelők. De a tény, tény marad. Mint ahogy a helybéli áfész sem adja már az eddigi tízezer forintot, bár a méhész szakcsoportja jelenleg is a művelődési házban működik. A közművelődést persze nem lehet leszűkíteni műsoros estekre és a művészeti csoportok fönntartására, de az autóvezetői és a kismc toros KRE3Z- taníolyamokat a kiegészítő tevékenység körébe kell sorolni. Jól tudják ezt a dömsüdi népművelők is, ezért igyekeznek színessé _ tenni a mozaikképet fotószakkörrel, cigány klubbal, könyvbarát körrel és a gyerekeknek játszóházzal. Mindez igazolja, hogy nem szűnt meg a művelődési ház működése, viszont a korábbi évekhez képest kétségtelenül hullámvölgybe jutott, képtelen betölteni szerepét. Dörnsöd üdülőterület, s társközségével Apajjal, évente sok ezer vendéget fogad, és magas azoknak a száma is, akik folyamatosan hosszabb időt töltenek pihenésként e Duna- parti település körzetében. Ez a közönség teljesen kiesik , a művelődési intézmények hatóköréből, hiszen az állandó lakosság igényeinek sem tudnak teljes mértékben eleget tenni. S hogy tavaly novemberben életveszélyessé nyilvánították a művelődési házat, kialakult a vészhelyzet. Itt-ott repedések De a folyamat is tanulságos. Az épület körülbelül negyed- százada süllyed, mert egy részét jégverem helyére építették, 1954-ben, vályogból. Ezt a részt 193í-ben teljesen felújították, bár a vízelvezetést nem oldották meg. A községi könyvtárat viszont beköltöztették a művelődési házba. Az épület továbbra is makacsul süllyedt, s a főfalakon megjelentek a repedések. Másfél évtized múlva 50 ezer forintért elvégezték a műszaki vizsgálatot, amely hivatalosan is megállapította, amit már mindenki tudott. De repedés közben a művelődési ház zavartalanul üzemelt. Falai között még 1930-ban is kétszáz műsort. bált, gyermekfoglalkozást, ismeretterjesztő előadást tarMeghökkentő terápia Vasadon gyógyít a táncház Egy ismerősöm arról panaszkodott, hogy nagyon sok a gond hatéves gyermekével. Nehezen fegyelmezhető, képtelen öt percnél tovább nyugton maradni. — Még a végén nem fogják engedni az iskoláim! — panaszolta. Mit lehet iljlykor mondani? Azt javasoltam, menjenek el egy pszichológushoz. Néhány nap múlva jelentkezett, s újságolta: a pszichológus semmi okot nem talált az aggodalomra; a gyerek jól fejlett, értelmes. Túlmozgásos, rendbontásra hajlamos egyénisége javítására pedig szokatlan gyógymódot ajánlott: a gyermektáncházat, ir Az első hallásra meghökkentő terápia magyarázata igen logikus. A gyermektáncház ugyanis sokirányúan fejleszti a személyiséget. A nén- táncnak magatartás-reguráló hatása van. A szorongó, félő gyermeknek például közösségi élményt ad, a gátlásost pedig fölszabadítja. Az agresszív, vagy az előbb említett típust viszont keretek közé szorítja. Mindemellett fejleszti a kicsik mozgáskultúráját. Aztán a zene, a népdalok ... Forrai Katalin szerint „a ,gyermek a zene hatására érzelmileg kiegyensúlyozottá válik. A huzamosabb ideig tartó ének, dal. játék vozitív érzelmi hatású, feloldja a belső feszültséget ... hangulatát sok- félekévpen befolyásolja a zenehallgatás: érzelmileg meg- wmgtafM, föllelkesíti stb. A dal különböző (szomorú, vidám, tréfás, meghatott) érzelmeket kelt, ami által a gyermek érzelemvilága színesebbé, változatosabbá és elmélyülné válik. Játék közben a gyermek biztonságérzete erősödik, alkalmazkodóképessége fejlődik. Megtanulja — és nem szegyein — játék közben mimikával, gesztussal kifejezni érzéseit. Szerepvállaláskor a lényeges mozdulatokat kiemeli, önmaga formálja meg, és megérzi azok humoros vagy groteszk játékát”. Ezt az óriási fejlesztő erőt már sok helyen fölismerték és ki is használják. Legutóbb például a vasadi Gosztola Ferencnél említették, aki szeptember óta foglalkozik ily módon a gyermekekkel. Szombatonként már vissza sem lehet tartani a kicsiket. Kora reggeltől készülnek a programra. S mindehhez nem kell más, mint egy lelkes pedagógus és egy magnetofon... ★ A huszonöt vasadi gyermek szülei egyöntetűen vallják, hogy jó hatása van a táncháznak. Sokszor panaszkodunk, hogy ezeket az elsős-másodikos apróságokat agyonszabályozzák az iskolában. Sokkal intenzívebb munkát, nagyobb, koncentráltabb figyelmet és fegyelmet várnak tőlük, mint amekkorát a felnőttek önma- guktól követelnek. A gyermek- táncház viszont kiválóan levezeti d feszültséget, a mozgásigényt kielégíti s számos egyéb pozitív hatása mellett még szórakoztat is. A gyermektáhehá- zat elsősorban a tíz éven alul: korosztálynak „találták ki". Megőrzi a néphagyomány gazdag, változatos anyagát, tiszteletben tartja a mozgások sajátosságait, de a pedagógus segítségével új játékmozdulatokat is alkotnak, alakítgatnak a tanár és a gyermekek ötleteiből egyaránt. A kettő kölcsönhatásából a zenei, esztétikai célok igényes szem előtt tartásával megszületik és továbbfejlődik a gyermekek mozgáskultúrája. Körmendi Zsuzsa tottak. Igaz, az előcsarnokot már aládúcolták. így működött a kulturális intézmény tavaly őszig, mire a végső szót kimondták. Hogy mi lesz? A végleges döntéshez még idő kell! Arra már van elképzelés, hogy „o folyamatos közművelődési munkát, külső helyiségek igénybevételével is biztosítani kell”. Kriszt György A népművész babái A népművészeti babakészítés nagy mestere Sips ez Györgyné kapuvári nyugdíjas. Több mint tíz éve hódol kedvenc hobbijának. Babái hűen őrzik a kapuvári népviselet hagyományait. bHeti filmtegyzetb A Keresztapa Marlon Brando játssza Don Corleonét az A Keresztapa című filmben A film minden más művészetnél romlékonyabb; ami pár esztendővel ezelőtt nagy siker volt, mára tökéletesen érdektelenné szürkülhet. Épp ezért csak nagyon kevés filmnek nem árt, ha elkészülte után nem azonnal kerül a nézők (jelen esetben: a magyar nézők) elé. Egy évtized késés egyenlő lehet a mégoly forró siker teljes kihűlésével, egy évtized alatt a felkapott fil- mezési stílusból vagy a felkapott tematikából muzeális emlék lehet, egy évtized alatt a bevált sablonok alapján tucatnyi utánzat készülhet a legkiemelkedőbb remekművekből is, és ezzel eljelentéktelened- het maga a remekmű. Francis Ford Coppola első kirobbanó filmsikere, a Mario Puzo bestseller könyve alapján készült A Keresztapa, éppen tíz esztendővel ezelőtt került a mozikba. Mi tehát eléggé megkésve láthatjuk; híre, az elnyert Oscar-díjakról szóló beszámolók, világsikere, óriási bevétele azonban alaposan felcsigázta iránta az érdeklődést. S miután a könyv magyarul is olvasható volt, az érdeklődés még magasabbra csapott. Nos, lehet, hogy A Keresztapa nálunk is elsöprő sikert arat, lehet hogy ilyen filmekről álmodnak a jegyüzérek és a mozipénztárosok, lehet, hogy a nézők kíváncsisága kielégül — A Keresztapa mégis csalódás. És nemcsak azért, mert az eltelt évtized nem tett jót neki (sőt: nagyon rosszat tett, mert a maffiatémát azóta sok — és nem is rossz! —film feldolgozta, A szicíliaiak klánjától a Francia kapcsolatig, s így A Keresztapa majdnem utánérzésnek hat, holott ez a film volt az első a sorban). A Keresztapa csalódás, mert leleplez egy filmkészítési divatot vagy stílust. Coppola ebben a filmben egy valamit ragyogóan tud: azt, hogy hogyan kell megragadni a közönséget, hogyan kell azt adni neki, amit éppen' elvár, s hogyan kell bebizonyítani, hogy pontosan azt várja el, amit adnak. Ez a film a minden ízében a közönségsikert célba vevő profizmus iskolapéldája. Izgalom kell? Van. Vér kell? Van. Leleplezésnek tűnő intimkedés kell a titokzatos maffiáról? Az is van. Nosztalgia kell, a háború utáni évek visszaidézése, korhű ruhákkal, autókkal, helyszínekkel? Az is van, lefegyverző precizitással. Sztárok kellenek? Vannak, élükön Marion Brandóval. Megható szívszerelem, romantikus-érzelmes love story kell? Van, nem is egy. A közönség sajnálni akarja szegény Keresztapát, ezt a jó ember Don Corleonét, aki mindenkinek jót akar, és még az ellenfeleit is sajgó szívvel nyíratja ki? Tessék, lehet sajnálni. Rokonszenvezni akar a derék maffiával, melynek legnagyobb hibája az, hogy a konkurrens bandák halomra lövik egymást? Tesssék, lehet rokonszenvezni. Coppola nagyon tud filmeket csinálni (legalábbis ezt a fajta filmet tudja). De a dolog kifogástalanul megoldott manuális részén túl édeskevés érdekli. Cselekedetek, karakterek motiválása, indoklása hidegen hagyja. Mindenki amolyan „csak” figura, mint ahogyan az egész sztori is efféle „csak” vagy „mert”. Cselekményfordulatok, jellemfejlődések magyarázat nélkül maradnak. A maffia társadalmi összefüggéseit, az adott amerikai társadalomba való beágyazódását nagyvonalúan elmellőzi. A film a felszínen csillog, látványos és ügyes — de ne akarjuk végiggondolni, milyen eszmeiséget sugall, mert vagy nincs neki ilyen, vagy ha van, annál rosszabb. Mario Puzo könyve még törődött vele, hogy a maffia-sztoriba is becsempésszen egy kis irodalmi értéket. Coppola filmjét az esztétikum már nem érdekli; csak jól eladni akarja magát. Ez kétségtelenül sikerül is neki. Mindemellett: természetesen nem unalmas, sőt. szórakoztató film. Coppola profi mesterember; olyan, mint az a zongorista, aki fölényesen tud minden technikai fogást és ezeket bravúrosan tudja „felvezetni”. De hát attól még senki nem lehet zongora művész, hogy hibátlanul tudta az ujjrendet... Sanchez gyermekei — avagy Zorba Mexikóban — tehetnénk hozzá alcímként, ha ironizálni akarnánk Hall Bartlett amerikai rendező mexikói—amerikai kooprodukcióban készült filmjét. Nekünk ironizálni azonban nem szükséges; megteszi ezt maga a film, noha kétségkívül nem szándékosan. A terjedelmes alkotás Oscar Lewis regényéből készült. A főcím feliratban biztosít bennünket: Lewis öt évig élt a Sanchez családdal, így alaposan ismeri őket, s amit elmond róluk, az hiteles. Nagy kár, hogy ezt az alapos ismeretséget és hitelességet csak a felirat demonstrálja, a film nem. Amit ugyanis Sanchezról és családjáról, meg a hozzá hasonlók családjáról és életéről megtudunk belőle, azt egy futó turistaút során is megtudhatjuk. Mert ugyan kinek újság, hogy a latin-amerikai nagyvárosok peremén kunyhóvárosok. bádogvárosok nyomortelepei tenyésznek, s hogy e telepeken emberalatti sorban élnek sok millióan? A tévéhíradó naponta mutat be ilyen képsorokat, pedig e híradók készítői aligha éltek évekig „a téma" környezetében. S kinek újság, hogy e nyomorgó milliók közt is akadnak jobb sorsra érdemes emberek, feltörekvő férfiak és nők, s hogy akad nem egy kivételes egyéniség is? Az sem hat a meglepetés erejével, hogy a nyomorban is virágozhat a szűzies tisztaság. Attól meg végképp nem döbbenünk meg, hogy ezt a sokgyerekes, sokszeretős, sokfoglalkozású, mindenki san- chese Sanehezt a kitűnő Anthony Quinn úgy játssza, mintha Zorba, a görög unokabáty- ja lenne, aki Mexikóba szakadt a szép Hellasból. Igaz, hogy sirtakit nem táncol, de dúvadságban, kirobbanó életerőben és elnyűhetetlen falu- bíMíaságban méltó párja a hellén őserő reprezentánsának. Takács István *
