Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-25 / 71. szám
1982. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK xMrl Fock Jenő és Somogyi Sander köszöntése Fock Jenőt, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, nyugalmazott miniszterelnököt, a munkásmozgalom régi harcosát párttagsága 50. év fordulója alkalmából szerdán Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára köszöntötte, és átadta a Központi Bizottság emléklapját. Jelen volt Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Somogyi Sándort, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a budapesti pártbizottság titkárát, a munkásmozgalom régi harcosát párttagsága 40. évfordulója alkalmából szerdán Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Központi Bizottság titkára köszöntötte, és átadta a Központi Bizottság emléklapját. Jelen volt Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője. Politikai Akadémia Korom Mihály előadása Á Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára előadást tartott Az állami élet és a szocialista demokrácia fejlesztése társadalmunkban címmel. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó megjelenteti. A képviselő hétköznapjai Bizalommal É rden háromféle ember van — tartja a mondás: a'ki már dolgozott a Mezőgépnél, aki most ott dolgozik, s aki majd ott keres munkát. Ez akkor jutott eszembe, amikor Antal Imrével, a gyár igazgatójával, a választókerület országgyűlési képviselőjével beszélgettem a napokban. Hogy miért éppen ez a mondás jutott eszembe? Azért, mert a képviselő szavaiból az első percek után nyomban nyilvánvalóvá lett, hogy a város lakosságának nagy részét közelről ismeri, problémáikról olyan hévvel tud beszélni, mintha azok a sajátjai volnának, belülről látja azokat a gondokat is, amelyek mások számára csak a statisztikai adatokban jelennek meg. Van vagy két éve, amikor hallottam: könnyű Antal Imrének, minden második érdi felnőtt megfordult már a gyárában, még szép, hogy neki szinte semmi és senki sem idegen. Azóta azonban gyanakodni kezdtem: lehet, hogy valami más is közrejátszik ebben a nagy ismeretségbe? Igazam lett. Sokan keresik föl magánemberként is, ha másért nem, hát azért, hogy jól kipanasz- kodják magukat. Ám legtöbben a képviselőhöz fordulnak, amikor kopogtatnak az ajtaján. Mindenki tudja: nem hiába. Válasz nélkül senki se marad, de elhamarkodott választ se kap, aki kéréssel, kérdéssel lép be hozzá. A bizalomért bizalommal, őszinteséggel kell fizetni — vallja. Ha nemet kell mondani, akkor azt kell. Ha igent lehet, akkor azt. Viszont mindkettőt nagyon ajánlatos alaposan megfontolni, miközben az összes rendelkezésre álló fórumon minden szükséges információt begyűjtöttünk. Ami most foglalkoztatja, ahhoz kiváltképp elraktározhatja magában a fent említett információkat. Nincs olyan nap ugyanis, amikor ne csörögne az asztalán a telefon lakásügyben, ne kérnék meg otthonában esténként, nézzen utána, mi lesz a kiutalással, adjon választ, kire mikor kerül sor, segítsen, hogy hamarabb meglegyen az a kulcs. Érden 6—700 lakásigénylést tartanak • számon, köztük 230 olyat, amelynek beküldője tanácsi bérlakásra jogosult. Az ismert körülmények miatt az idén is csak kevesen — várhatóan tizenhatan — kaphatnák állami házban otthont, hiszen azoknak is fedél kell a fejük fölé, akik a szanált területeken maradtak (maradnak) lakás nélkül. A képviselő csak képviselő. Amit tehet, a* nem más, minthogy szoros kapcsolatot tart a lakáselosztó társadalmi bizottsággal, melynek 14 tagja a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel teljesíti megbízását. Mivel valóban sokakat személyesen — zömmel régebbről is — ismer, gyakorta tud segíteni a rangsorolásban, hiszen előtte alig lehet bármit is titokban tartani. Szíve szerint mindenkinek azonnal kérné a lakáskiutalást. Tiszte szerint azonban neki is néznie kell, mekkora a család, milyen az anyagi helyzete, helyi őslakos-e az igénylő, vagy bevándorló, s ha igen, mennyire hasznos társadalmi vonatkozásaiban a munkája, nem kellene-e inkább hazamennie, visz- sza a falujába, hátha ott hamarabb juthatna otthonhoz. Sok a szempont, kevés a lakás. A zt mondja Antal Imre, hogy az igénylők többsége jogosan kér. Ám senkinek sincs földöntúli hatalma, a képviselő is csak ahhoz tudja hozzásegíteni az indokoltan hozzá fordulókat, amire telik a társadalom erejéből. Mit tehet hát? A legtöbbször türelmet kér a tanács nevében is. Ám azt mindenki tudja: ha ő mondja, érdemes várni. Szóból ért a magyar — teszi hozzá ismerős mosolyával —, nem álta'ok én soha senkit. S éppen ezért élvezi most is választói bizalmát. Bálint Ibolya Keskeny és kitaposott ösvények Nővér lesz-e a nővér jelekből? Országos gond hazánkban a nővérhiány. Pest megye kórházai, rendelői sem mentesek ettől. Nem véletlen tehát, hogy a váci Egészségügyi Szakközépiskola faliújságára az elsők között máris feltűzték a megye kórházainak, s a főváros gyógyító intézményeinek ápolónőt hívogató pályázati kiírásait. Fontos lenne, hogy minden nővérjelölt a tanult szakmájában helyezkedjen el. Mégis többféle lehetőség áll a végzős növendékek előtt. Beszéljenek hát ők! — Én kozmetikus szeretnék lenni — így Muzer Enikő. — Két éve hetente egy napot töltünk osztálytársaimmal a kórházi gyakorlaton, s a harmadik év végén egy hónapig dolgozunk a betegágy mellett. Rájöttem, rosszul választottam. Máshogy képzeltem a nővéri hivatást. Vonzott a fehér köpeny, s a betegek előtti tekintély. A felelősséggel — márpedig ápolónőnek lenni azt jelenti, hogy a betegek életéért is felel az ember — nem számoltam. S persze a három műszakkal, a bejárással, vagy a nővérszálló lehetőségével sem. Ha rendelőbe kerülnék, hiányozna az önállóság. S persze az sem jó, ha sok az adminisztrálni való. A kórházi kezdő fizetésnek pedig legalább másfélszerese a koz- metikusi. Az utóbbi mellett szól a szabad hét vége, nincs éjszakai ügyelet, s hogy egészséges embereket kell majd „ápolnom”. Feltételes módban Karaba Ildikó ezt mondja: — Védőnő szeretnék lenni, úgy jöttem ebbe az iskolába, hogy a nővérkedésről hallani sem akartam. Általános iskolás koromban kosárlabdáztam, s az vonzott ide, hogy nálunk jó a csapat. A jelentkezéskor első helyen a nagykőrösi óvónői szakközépiskolát jelöltem meg, s csak másodikként a váci egészségügyit. Végül nem bántam meg. Szeretném folytatni az egészségügyi főiskolán, a védőnői szakon. A kötetlen munkaidő mellett az is számít, hogy picurka gyerekekkel lesz dolgom. — Másodéves koromban még a mentőtiszti pálya volt a vágyam, de most úgy tűnik, tanító leszek — fog a szóba Toldi Péter negyedikes. — Nemcsak azért módosítottam az eredeti elképzelésemen, mert szebbnek tartom, hogy egészséges gyerekekkel foglalkozzam, mint beteg felnőttekkel. Az igazsághoz hozzátartozik; az esélyeim sem voltak rózsásak. Legalább három-öt évig kellene mentősként dolgoznom, míg sor kerülhetne a főiskolai felvételire, s ezután még hátra lenne a tanulás. A fiúk talán hátrányban vannak, mert a lányokat a kórházba kerülésük után szinte azonnal felveszik a munka melletti tíz hónapos szakápolói tanfolyamra. Ritka jó érzés — Jobb helyzetben vagyok, mint a többiek. Nem érzem, hogy kockázatos a választásom — kezdi Monostori Julianna, s így folytatja: — nővér leszek. Már hetedikesként elhatároztam, hogy ápolónőnek tanulok, amikor elolvastam Jani- kovszky Éva Aranyeső című könyvét. Most várom, hogy megérkezzen a pályázati kiírás, mert gyermekosztályon szeretnék dolgozni. De az sem baj, ha más kórházi osztályra kerülök, önmagában öröm, ha az ember látja, hozzájárul egy beteg gyógyulásához. Ritka jó érzés, amikor a kórházból távozó azt mondja: „Köszönöm szépen.” Persze el tudok képzelni más utat is. Ha családom lesz, lehet, hogy bölcsődében keresek állást, gondozónőként. Négy fiatal, négy út az egészségügyi szakközépiskolából négy hivatáshoz. Három közülük keskeny ösvény, egy kitaposott. Erre utal Madudák István igazgató, amikor az adatokat sorolja:— Tavaly ötvenkilencen érettségiztek iskolánkban, s közülük ötvenen végül is az egészségügyben találtak állást, húszán kórházban, harmincán rendelőben. Heten sikerrel felvételiztek — az orvostudományi egyetemre, az egészségügyi főiskolára és a pedagógusképző főiskolákra — s csak ketten hagyták el a pályát. — Nem véletlen ez a jónak mondható arány. Iskolánknak ugyanis legfőbb célja, hogy érettségizett egészségügyi szakembereket képezzen, akik általános ápolóként és asszisztensként állnak munkába. h'yílt hetet tartanak — Lesz-e később elegendő nővér? Nem aggódom túlzottan. A nyolcadik osztályt idén elhagyók tábora népesebb, mint a korábbi években volt, s bővül azok köre is, akik az ápolónői hivatást tanulhatják majd. Cegléden, az egészségügyi szakiskolában eddig csak hároméves képzés volt — itt nem érettségizetteket képeznek .—, ősztől szakközépiskolai osztályt is indítanak. A mi iskolánkban pedig a meglevő három osztály mellett negyedikként szakiskolai osztály is lesz, így három év múlva harminccal többen végeznek. — Végül amiatt sem aggódom, hogy üresen maradnának padjaink. Minden év októberében nyílt hetet tartunk az iskolában, idén több mint száz érdeklődő nyolcadikos járt nálunk. Talán ennek is köszönhető a túljelentkezés, a legutóbb szézhatvannyolc hozzánk pályázó fiatal közül került ki a száztizennyolc első osztályosunk. V. G. P. A holnaputánnak dolgoznak Még a fák sem ilRsk raguktól Bizonyára sokan gondolják, hogy a iák maguktól nőnek, az ember feladata csupán a kitermelésük, Ez aztán a tévedés. Az erdők gazdasági értelemben vett bővített újratermeléséhez nélkülözhetetlen az ember tudatos cselekvése. Hazánkban — így Pest megyében is — az erdők gondozása elsősorban az erdőgazdaságok, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok feladata. Kevés ország mondhatja el, hogy területén növekedett az erdők aránya. Magyar- országon az utóbbi harminc évben a gyarapodás elérte az öt százalékot, további növekedés várható — s szükséges is. Kettős érdekeltség Az erdők nemcsak oxigéntermelő, levegőtisztító és pihenés céljaira hasznosíthatók. A gazdasági élet elsősorban mint újratermelhető nyersanyaggal és energiahordozóval számol vele. Pótolhatatlan használati értéküket az emberi munka mellett a természet folyamatai is gazdagítják. Pest megye kiterjedt és értékes erdőségekkel rendelkezik, az ország másfél millió hektáros állományának hét százalékával, mintegy 110 ezer hektárral. Az erdőtelepítés és -felújítás elveiről, a múlt évi eredményekről és az idei tervekről Balázs Istvánt, a Pest megyei Tanács természetvédelmi. fa- és vadgazdálkodási csoportvezetőjét kérdeztük meg. — Az erdészeti szakemberek, az erdészeti dolgozók mindig a jövőnek, a holnap- utánnak dolgoznak. Felelősségünk: olyan erdőket hozzunk létre, melyek a jövőnek is jó eredményt nyújthatnak — mondta bevezetésként Balázs István. Az erdőgazdálkodás furcsa ellentmondása az, hogy szakmailag hosszú távú az érdekeltség, hiszen a tölgyesek, bükkösök 60—80 év alatt nőnek vágásra éretté. A vállalat viszont, amely az erdőből él, rövid távú érdekeltségű és ha csupán gazdasági, napi érdekét venné figyelembe, akkor valamennyi erdejének kivágásához hozzáfoghatna. Vagy csak gyorsan növő fajtákat, például nemesnyárakat ültetne. Önmaguk termelik meg Mennyi erdőt telepítettek és újítottak fel 1981-ben Pest megyében ? — A Pest megyei erdők 65 százaléka a négy erdőgazdaság, a budavidéki, a pilisi, az ipolyvidéki és a nagykunsági birtokában van. Ezek erdeit már nem nagyon lehet gyarapítani, hiszen adott területen gazdálkodnak. A termelőszövetkezetek viszont az ésszerű költségekkel mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földjeiket fásíthatják. Az új erdők kétharmada ma a termelőszövetkezetek határában születik. Ez a magyarázata annak, hogy míg a tsz-ek 689 hektárt ültettek, 26 millió forintért, az erdőgazdaságok csak 132 hektárt. Az állami gazdaságok teljesítménye 53 hektár. Az erdőfelújítás a három szektorban meghaladta az ezer hektárt. Az erdőtelepítést az állam célcsoportos beruházással támogatja, melyet az eredmény, a megeredés alapján utal át a fásítónak. Ha az egyes telepítések nem járnának megfelelő eredménnyel, akkor a pótlást addig köteles a gazdaság folytatni — hogy a támogatást megkapja —, amíg biztosított lesz a lombozat tökéletes záródása. Ez a forma a költségek lefaragására ösztönzi a telepítőket. Ami nem is alacsony, egy hektár telepítése — az értékesebb fenyő-, vagy tölgyfákból — a befejezettségnek számító 4—5 éves korig — belekerül körülbelül 50 ezer forintba. Idén a múlt évihez hasonló földterület erdősítésére kerül sor, felújítanak az erdészetek várhatóan 7—800 hektárt, a termelőszövetkezetek 350 hektárt. az állami gazdaságok 50 hektárt. Az utóbbihoz szükséges pénzt az erdők önmaguk termelik meg. Az erdőgazdálkodók a kitermelt fatömeg után köbméterenként fajtól, tájtól és az üzemtervi adatoktól függően erdőfenntartási járulékot fizetnek, ami központi alapba kerül. Csak egyszer adják ingyen — Ez a fatelepítés másik módja. Elsősorban a lakóterület színesítésére, egészségesebbé tételére szolgál. Facsemetét két forrásból lehet ehhez szerezni — az idén már mindkettő kimerült —. az igényeket október 5-ig be kellett adni. Az első akció lényege: a fásító szerv, iskola, népfrontszervezet; egyszeri fásításra ingyen kapja a faanyagot, de ezt az állam kifizeti az előállítónak. Pest megyében mintegy egymillió forint áll idén rendelkezésre ehhez, ami 60— —70 ezer csemete vásárlásához elegendő. Jó tudni: az erdőfelügyelőség, amikor megadja az ültetés lehetőségét, akkor azt is közli, hogy szeptemberben megtekinti az eredményt, s ha a telepítés tönkrement, az ültető szerv köteles megismételni a fásítást, vagy ki kell fizetnie az árát. A másik lehetőséget a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatala adja: a célcsoportos beruházási támogatás összegéből csíp le erre, s a népfrontnak adja át. Idén másodszor van ez, értéke 400 ezer forint. A fásítási hónapra most is március és április 20. között kerül sor. Az országos megnyitó Komárom megyében volt, a megyei ankétot a gödöllői járás valamelyik községében tartják majd. — Jó volna, ha mind kevesebben tekintenék csupán kampányfeladatnak a lakossági fásítást, és elegendő figyelmet fordítanának az ápolásra, őrzésre és a fenntartásra is. Ügy, mint ahogy Maglódon, Veresegyházon, vagy Dömsö- dön teszik — mondta végül Balázs István. Balázs Gusztáv Fűrész alatt a vágásra érett fák sok Országos Szövetségének megyei titkárhelyettese adott tájékoztatást. Elmondta, hogy az utóbbi években elsősorban a szolgáltatások irányába volt jelentős az előrelépés, a megyében az ilyen jellegű feladatok csaknem háromnegyedét kisiparosok oldják meg. Tovább folytatják a szolgáltatóházak építését is, rövidesen újakat adnak át Abonyban és Dunavarsányban. Üjszerű, hogy egyes területeken úgynevezett műhelyépítő szövetkezeteket alakítanak, más helyeken pedig — elsősorban az idegenforgalom által jobban érintett Dunakanyarban és a soroksári Duna partvidékén — konténeres műhelyeket helyeznek ki. Szeretnék szélesíteni az átjá- rásos mozgalmat is, ami azt jelenti, hogy azokon a településeken, amelyeken egy-egy szakmából hiányzik a kisiparos, a szomszédos városokból, községekből járnak át a szolgáltatások elvégzésére mesteremberek. Mindkét tájékoztató és a vitában felszólalók értékelték a nemrég megjelent'társadalom- biztosítási rendelet jelentőségét, megállapítva, hogy bár számtalan gond vetődött fel, a jogszabályok megalkotása jelentősen segíti a kiskereskedőket és a kisiparosokat. Most azon vitáznak, hogy a Vásárlókra áthárítható összegeket milyen módon kalkulálják be a munkadíjakba. A munkabizottság elismeréssel adózott azért a jelentős társadalmi munkáért, amit a KIOSZ és a KISOSZ tagjai vállaltak a megyében. A kiskereskedők tavaly összesen 850 ezer forinttal támogatták a gyermekintézményeket, a szociális otthonokat, míg a kisiparosok több mint 7 millió forint értékben adtak a helyi tanácsoknak önkéntes munkát. F. Z. A lakosságot érintő, fontos témát tűzött napirendjére tegnap tartott ülésén a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága mellett működő gazdaság- politikai munkabizottság: arra vállalkozott, hogy átfogó képet alkotva, részletesen értékeli a megyében tevékenykedő kisiparosok és kiskereskedők gazdasági és közéleti szerepét. E témákban a munkabizottság állásfoglalása azért is fontos, mert májusban a HNF Pest megyei bizottsága a kisiparosok, áprilisban pedig az elnökség a kis- kereskerők eredményeit, gondjait veszi számba. Az elmúlt esztendőkben megjelent új rendeletek kedvező hatást gyakoroltak a magánkereskedelemre. Főleg az ellátatlan területeken nyíltak új boltok, s azokon a helyeken, ahol az állami üzlethálózat nem kielégítő. Mint dr. Éhen Károly, a Kiskereskedők Országos Szövetségének megyei titkára elmondta, ez év március 20-ig szűkebb pátriánkban 1553 magánkereskedő kapott működési engedélyt, s további 100 kérelem elbírálása van folyamatban. Ez a szám 83 százalékkal magasabb, mint 1975-ben. Szó esett arról is, hogy a jövőben javítani kell a tanácsokkal a kapcsolatot, valamint szigorúbb ellenőrzést kell bevezetni a nagykereskedelmi vállalatoknál, mert még mindig gyakori, hogy megkülönböztetést alkalmaznak a kiskereskedőkkel szemben. A kisiparosok tevékenységéről Bartos László, a KisiparoÚjabb boltokat nyitnak Mesterek konténerben
