Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

1983. MÁRCIUS 30.. SZOMBAT 7 Zsigmond Ferenc a keverőpultnál Báli Mária a klubban Szűcs Balázs forró dróton Baloghné Cselédes Anna, az előadó Erős János az erősítőnél Ennyiben és csakis ennyiben... Mi készen kaptuk a világot? SODRÁSBAN A ZÁSZLÓVIVŐK Nagyjából olyanná válunk, mint a körülményeink, megítéltetésünknek mégis csak az lehet az alapja, hogy mennyit tettünk és próbáltunk tenni jobbításukért. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megala­kulásának negyedszázados évfordulóján a fiatalok úgy is fogalmazhatnák: hogyan vittük tovább a ki­bontott zászlót? Miiyenek vagyunk mi, mai KISZ- esek? Azt senki sem vitatja, hogy a fiatalok becsü­lettel kivették és kiveszik részüket az ország gyara­pításából, fejlődéséből. Mégis az utóbbi években min­dig számítani kell a képletes, vagy a valóságos le­gyintésekre. Az ünnepi percekben is ott lappangnak az ifjúsági szervezet mozgalmi jellegének és az ak­tivitás csökkenésének kifogásai. De vonzó, elisme­résre méltó, hogy maguk a legaktívabb KISZ-t&gok is az új lendület lehetőségét keresik. Elsősorban a maguk portáján. Az ötszörös bajnok A Nagykőrösi Konzervgyárban már túl vannak egy ünneplésen: a közelmúlt napokban , vették át a KISZ Központi Bizottságának Vö­rös Vándorzászlóját. Minden indok­lásnál többet mond Gimesi Tibor­nak, a vállalati pártbizottság titká­rának véleménye: a vezetés számá­ra nélkülözhetetlen partner a KISZ- szervezet, jelentős erőt képviselnék, a gyár minden második fiatalja if­júkommunista. Segítségükre egyfor­mán számíthatunk a gazdasági, szo­ciális és a szűkebben értelmezett politikai feladatok megoldásában. Szűcs Balázs, a KISZ vállalati bi­zottságának titkára már nem sorol- • ható az egészen „ifjak” közé, mégis népszerű a fiatalok között. — Alig tizenhat évesen, segéd­munkásként jöttem a gyárba — ke­resi a magyarázatot. — Előbb let­tem híres, és csak később kezdtem tanulni. Bennem valahogy összefo­nódott ez a két dolog. Először a ti­zennyolc éven aluliak alapszerveze­tének voltam a titkára, később be­választottak a helyi bizottságba. Közben elvégeztem az iskolát és öt országos szakmai versenyen nyer­tem első helyezést, többször nem is indulhattam, mert megszereztem a technikusi végzettséget. Tíz éve . párttag vagyok és a KISZ városi bi­zottságának szervező titkára, sőt tag­ja lettem a KISZ KB mellett mű­ködő mezőgazdasági fiatalok taná­csának is. De a szakmát nem aka­rom elfelejteni, ismerem a legmo­dernebb gépeket, az új konzervipa­ri eljárásokat. Munkaidőm nagy ré­szét az üzemekben töltöm, a fiata­lok között. Másképpen nem tudnék, együtt dolgozni velük. — Nos azt magam is érzem, hogy a KISZ tevékenysége eltolódott a gazdasági feladatok megoldása felé. Sokkal több időt kellene szentelni az ideológiai képzésre, .az aktív po­litizálásra, az éjfélekbe nyúló viták­ra. Az ifjúsági vezetők felelősségé, hogy minél több fiatal számára von­zóvá tegyük szervezetünket. Ehhez érdekes, szórakoztató programok is kellenek. Abban nem hiszek, hogy elmúlt a látványos akciók ideje. Mondok egy példát: a börzsönyi út­törővasút építése idején három évig minden hétvégén 60—80 fiatal ment dolgozni tőlünk. Kétkedő népművelő Báli Mária, a monori járási mű­velődési központ előadója is a szá­mottevő KISZ-akciókkal kezdte a beszélgetést. Sorolta a törteli kis­vasút felbontását, a kerespestarcsai kórház építését és a nagyközségben végzett társadalmi munkákat. De az egyik legfontosabb feltételnek tartja, hogy azok is ott dolgozzanak a fia­talokkal, akik az akciót szervezik.* — Tizenötévnyi KISZ-es múlttal állítom: sokmindent tett az ifjúsági szervezet — mondta. — Személyisé­güket is képes volt formáhii. Én még a hivatásomat is a KiSZ-nek KISZ megyei bizottságának, vala­mint az üzemi KISZ-bizottságnak. Tegyük hozzá: közgazdasági egye­temre jár. — Mostanság tényleg nehezebb mozgósítani a srácokat és a lányo­kat — mondta Cselédes Hona. — Ennek sok összetevője közül érde­mes végiggondolni néhányat. A fia­talok életkörülményeivel együtt megváltoztak az igényeik is, átfor­málódott az érdeklődésük. Eközben mi évről évre szinte ugyan azokat a programokat kínáljuk, még a vi­takörök, ismeretterjesztő előadások témája sem sokat változott. Elvétve akad egy-egy jó, izgalmas újdonság, de ezek nem terjednek el széles körben. A másik gond: ma már a huszonéves fiataloknak is igényük van az önálló lakásra, különösen, ha házasok. Mondom a saját példá­mat: építkezünk — vállalati köl­csönt nem kaptunk, mert gyerek nincs —, a férjem kénytelen külön­munkát vállalni és közben a házon is dolgozni. Meg kell érteni, hogy átmenetileg kialakul a befeléfordu- lás, hiszen mi még sem teljesen ké­szen kapjuk a világot. — Mindezek melleik elmondhat­juk, hogy vállalatunknál hagyomá­nyosan aktív a KISZ-élet és kitű­nőek a feltételek is. Viszonylag sok a rendezvény gyakran hívjuk ven­dégségbe a város, különböző alap­szervezeteinek tagjait és két iskolá­val is rendszeres a kapcsolatunk. Gondolni kell az utánpótlásra. Mió|a KISZ-es vagyok mindig a politikai képzéssel foglalkoztam. Most már négy éve, vezetek egy tanfolyamot a ceglédi középiskolák leendő és megválasztott KISZ-vezetőinek. Az a tapasztalatom, hogy a nyolcadik osztályt végzett gyerekek nagyon csekély politikai és még kevesebb mozgalmi ismeretekkel rendelkez­nek. Ez is kedvezőtlenül hat az alapszervezetek munkájára. Lemezlovas Zsigmond Ferenc, a bejárók tá­borát gyarapítja: naponta ingázik Gyálról a Taurusba. Munkahelyén szerszámkészítő, lakóhelyén ifiveze­tő, s emellett közgazdasági szakkör zépiskplában tanul. , — fiíég 1969-ben, iparitanulóként léptem be a KISZ-be, de nem volt szerencsém: rosszul működött az is­kolai szervezet, a programok for­málisak, unalmasak voltak, el is ment a kedvem az egésztől. Öt év múlva aztán a falunkban össze jött egy jó csapat, egész sor lelkes fia­talból és hozzájuk sodródtam. Rö­vid idő múlva ifivezető lettem a Rá­kóczi úti iskolában. Fokozatosan si­került letennem az összes próbát és a nagyközségi alapszervezet támo­gatásával megszerveztem az ifiveze­tők klubját. Nem egészen jó az el­nevezés, mert olyasmire ritkán érünk rá, ami klubbá tenné ezt a 25—30 fiatalból álló csoportot. Gya­korlatilag az ifivezetők továbbkép­zését biztosítjuk, felkészítjük őket az úttörő rendezvények szervezésé­re és lebonyolítására. — Sajnálom, hogy egyre keve­sebb időm marad, hogy a gyerekek és a fiatalok között legyek. De van egy hobbim: a lemezlovasság. Eljá­rok zenét adni az iskolai, valamint a KISZ-rendezvényekre. Én magam is jól szórakozom és ez is alkalom arra, hogy barátok között legyek. Az úttörők mozgalmi felkészítésé­re tehát megvan a szervezeti lehe­tőség. S a jelenlegi helyzeten re­mélhetően javítani fog, hogy a Ki- tián-próbákat már nem a középis­kolában hanem az általános iskolá­ban tehetik le a gyerekek. Ez per­sze azzal is együtt jár, hogy nagyobb felelősség hárul az ifivezetőkre. Az egyik alapító Alakult egyszer 1979-ben egy kü­lönleges KISZ-alapszervezet Albert- irsán. A nagyközségi művelődési ház művészeti csoportjainak néhány tagja elhatározta, hogy újra életre kelti a már megszűnt ifjúsági klu­bot. A tettrekész fiatalok többsége KISZ-tag volt, de a járás különbö­ző üzemeiben. Ebből született az öt­let. hogy alakítsák meg Albertirsa területi alapszervezetét. — Amatőrfilmesekből, táncosok­ból és énekkarosokból állt az alap­szervezetünk — mondta Erős János alapító tag, aki azóta már a nagy­községi KISZ-bizottság titkára. — Olyan lelkesedéssel tudott dolgozni ez a kis csapat, hogy rövidesen a figyelem középpontjába kerültünk. Igaz, bírálatot is kaptunk eleget, mert hadilábon álltunk az admi­nisztrációval, késtünk a jelentések­kel és a taggyűlések formai előírá­sait se tartottuk be pontosan. Vi­szont részt vettünk a falu életériek legapróbb megmozdulásaiban is. Rengeteg segítséget kaptunk Pán- czél Ferenctől, a művelődés ház igazgatójától a programjaink meg­szervezéséhez, amelyeken az alap­szervezet tagságának többszöröse vett részt. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy klubszerű KISZ-életet éltünk, lazán határoztuk meg az egyéni vállalásokat és az értékelést is mindig egy folyamat részének tekintettük. — Különös tapasztalat: jelenleg stagnál a községi alapszervezet mű­ködése. Pedig tavalyelőtt jutottak a csúcsra: a tanács és a pártszerve­zet segítségével hangulatos ifjúsági klubhelyiséget alakítottak 'ki. Ügy tűnik, mintha a több éve áhított cél elérése után kicsit megfáradtak volna. A- tanulság figyelemre mél­tó: a jó KlSZ-muhka feltételet hogy értelmesen fiatalokat érdeklő, kö­zösségi és személyes érdekükben ál­ló feladatokat, célokat kell kitűzni. S ami legalább ennyire fontos: oda kell figyelni rájuk, ellenőrizni — segítő szándékkal ellenőrizni — kell őket és elismerni a jó munkájukat. Tudom ez a kívánságlista nem szá­mít újdonságnak, de túlhaladottnak se tekinthetjük. Öt arc a mai aktív KISZ-esekről...' mintha egymás gondolatát folytat­nák. Hogy milyenek is a mai KISZ- tagok? Mint a negyedszázaddal ez­előttiek: állandóan változó körülmé­nyek között keresik az újat, s olya­nok is, mint a világ, amely körül­veszi őket, az a világ, amelyet ők sem kapnak készen. Minden apró ’ eredményért ugyanúgy meg kell küzdeniük — ha másként is —, mint az 1919-eseknek és az 1957- eseknek. S az eredmények ma sem kevésbé látványosak, csak szeren­csére már nem a hatalom kérdésé­hez kapcsolódnak. Ennyiben és csak­is ennyiben valóban készen kapták a világot. KRISZT GYÖRGY köszönhetem, hiszen érettségi után mezőgazdasági előadó voltam a ta­nácsnál, a községi alapszervezet­ben pedig kultúrfelelős. Végül a tár- yáédalmi megbízatás fontosabbá vált ■fzámomra, mint a szakmám, meg­szerettem a közművelődést. Jelen­leg is az ifjúsági klubokkal foglal­kozom, ez a legalkalmasabb forma arra, hogy vonzó művelődési 'és szó­rakoztató programokat szervezzünk. .■Ugyanakkor a művelődési ház kis­csoportjai, szakkörei és tanfolyamai is sok fiatalt vonzanak. Elégedettek mégsem lehetünk. — Megfogadtam, hogy sohasem fogom kimondani: ezek a mai fia­talok, bezzeg ... Mégis igaz, hogy visszaesett az érdeklődés. Meglehet, hogy mi — a sok felmérés ellenére — nem tudunk igazán vonzó prog­ramot kínálni. Valami más, új kel­lene, nem a megszokott. De mi? Miben másak a mai tizen-, huszon­évesek, mint mi voltunk? Talán az a baj, hogy készen kapnak mindent, hogy semmiért sem kell igazán har­colniuk. Ez a kérdésekkel tűzdelt gondolat-, sor a monori járási KISZ-bizottság húszévesnél nem sokkal idősebb közművelődési bizottsági tagjától hangzott el. A tanuló tanító B aloghné Cselédes Ilona éppen hogy túllépett a második ikszen. A ceglédi Közúti Gépellátó Vállalat adminisztrátora és öt éve tagja a

Next

/
Thumbnails
Contents