Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-03 / 52. szám

6 SSSrer -é/ír W sbnmaD 1982. MÁRCIUS 3., SZERDA TANÁCSOK Illeték csak a lakott forgalmi érték után Az eltartott nem maradhat gondozó • Ha a vevfi szerez lakást a megvásárolt ingatlanban lakó­nak, a vagyonátruházási ille­ték kiszabásánál az ingatlan la­kott forgalmi értéke az irány­adó, H. Z.-né gödöllői és Horváth László visegrádi olvasónk (utóbbi telefonon) kérte taná­csunkat. Problémájuk azo­nos, ezért válaszolunk a levél­ben és a telefonon érkezett kérdésre együtt lapunk hasáb­jain. Házas ingatlant vásároltak. Utóbbi olvasónk Abonyban. Az ingatlanok két lakásból állnak, de úgy, hogy faajtó vá­lasztja el azokat egymástól. Az egyik elkülönített lakrészben lakó lakik. H. Z.-né és H. L. lakói vállalták a kiköltözést, ha megfelelő cserelakást kap­nak. Ezt a körülményt egyéb­ként olvasóink az eladókkal kötött adás-vételi szerződés­ben is megjelölték, s a ház vételára is tükrözi, hogy az Ingatlant lakottan vásárolták meg. Vagyis: a helyben szo­kásos házak forgalmi értéké­nél mintegy 40 százalékkal ol­csóbb volt. Olvasóink azt panaszolják, hogy az illetékkiszabásnál ezt a körülményt nem veszik fi­gyelembe, mondván, hogy a teljes forgalmi érték után kell illet ékezniük. Olvasóink kérdezik, mi a jo­gi álláspont? Véleményünk, hogy mindkét olvasónk esetében az ingat­lan lakott forgalmi értélte az irányadó, a visszterhes va­gyonátruházási illeték kisza­básánál. Az illetékesekről ren­delkező 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 1531 §. (1) be­kezdése úgy rendelkezik, hogy az illeték alapjának megálla­pításánál általában az illeték­kötelezettség keletkezésekor fennálló forgalmi érték köve­tendő. Forgalmi értéken azt a pénzben kifejezett értéket kell érteni, amelyet a vagyontárgy & Magyarországon a nyugodt belső helyzet, a kedvező köz­hangulat egyik garanciája a minden területen — így az igazságszolgáltatásban is — ér­vényesülő szocialista törvé­nyesség. Ugyanakkor a társa­dalmi valóságunkhoz hozzá tartozó negatív jelenség a bű­nözés. Mindezeket a tényeket együttesen figyelembe véve joggal elmondható, hogy ha­zánkban a közrend és a köz- biztonság alapvetően szilárd. A Legfőbb Ügyészség az el­múlt évben is szorgalmazta, hogy az arra illetékesek rend­szeresen tegyenek eleget el­lenőrzési feladataiknak, jobban hasznosítsák ellenőrzéseik ta­pasztalatait, intézkedjenek a hiányosságok megszüntetése érdekében és kérjék számon intézkedéseik végrehajtását. Ha azonban a jogsértés az állami vagy az állampolgári fegyelem megszegéséből adó­dik, akkor az ügyészség kezde­ményezi a vétkes személyek felelősségre vonását. Erre 1981- ben 724 — összehasonlításul: 1980-ban 591 — esetben került sor. A jogalkalmazás törvé­nyességét illetően a jogszabá­lyok száma még mindig nem csökkent a kívánatos mérték­ben. az esetenkénti túlszabá­lyozás nem egyszer lehetősé­get ad a felelősség alóli kibú­vásra. Nem csökkent az ismételten alaptalanul panaszkodók szá­ma. akik ügyükkel számos ál­lami szervet foglalkoztatnak, gyakran indokolatlanul és éve­ken keresztül. Az államigazga­tási szervek munkájával kap­csolatos. valamint a büntető ügyekben benyújtott panaszok mellett 1981-ben polgári jogi tárgyú törvényességi óvás irán­eladása esetében az illetékkö­telezettség keletkezésekor álta­lában megér. Jelen esetben egyik olva­sónk beköltözését sem akadá­lyozza az a körülmény, hogy lakó lakik benne, mert hiszen részükre külön bejáratú, tel­jesen önálló lakrész áll ren­delkezésre. Kétségtelen, hogy a ház egy részének lakottsága csökkenti az ingatlan forgal­mi értékét. Ezt figyelembe kellene venni, különös tekin­tettel arra is, hogy a vevőknek azáltal, hogy a lakóknak biz­tosítják a cserelakást, többlet- kiadásuk merül fel. Mindkét olvasónknak azt ta­nácsoljuk, hogy az illetékhi­vatal határozata ellen, adja­nak be fellebbezést, és ha itt sem érnek el eredményt, kí­séreljék meg az illeték csök­kentését bírósági úton. Más lenne a helyzet abban az esetben, ha olvasóink csak úgy tudnának a lakásba be­költözni, ha előbb a bérlők onnan kiköltöznének. Vagyis az épület teljesen lakott len­ne, és más a helyzet akkor is, ha a bérlő, vagy esetleg az el­adó kiköltözéséről és elhelye­zéséről nem a vevő gondosko­dik, és nem ő teszi számukra lehetővé a kiköltözést csere­lakás biztosításával. Köztu­dott ugyanis, hogy az ingat­lan forgalmi értékét növeli az a körülmény, ha az eladó a ve­vő közreműködése nélkül köl­tözik ki az eladott ingatlanból, tehát ténylegesen beköltözhe­tő lakást ad el, ellenben csök­kenti a forgalmi értéket, ha az eladó vagy a bentlakó bérlő elhelyezéséről a vevőnek kell gondoskodnia, tehát, ha a ve­vő ténylegesen lakott állapot­ban lévő lakást vesz meg. Mindezeket a körülményeket az illetékkiszabásnál értékelni kell. • Az eltartási szerződésben vállalt kötelezettséget a felek­nek be kell tartaniuk. Azoknak az olvasóinknak, akik eltartási problémában for­ti kérelem összesen 3677 érke­zett. Ezek számában évek óta nincs lényeges változás. Az ügyvédek szakszervezeti tagok lehetnek a jövőben. A magyar ügyvédi kar ezzel az integrálódás, a társadalom tes­tébe való beépülés újabb állo­másához érkezett. A nagymúl­tú testület és az állam kapcso­latában az elmúlt években lé­nyeges változások, történtek. Nagyobb hatáskör Az igazságügyi kormányzat a kamarai tagok helyzetének rendezését azzal kezdte, hogy a tárcán belül nagyobb hatás­kört biztosított az ügyvédi szervezet irányításáig és ér­dekképviseletéhez. A minisz­tériumban megszervezték az ügyvédi főosztályt. Vezetője, dr. Pálmai Gyula, a Pest me­gyei kamara közgyűlésén úgy fogalmazott, hogy új lapot kell nyitni az ügyv .dség történeté­ben, el kell felejteni azokat a sérelmeket, amelyek az ügyvé­di kart a múltban érték. Több régi vitás kérdésben ennek je­gyében már megoldás szüle­tett: a kis- és középkeresetű ügyvédek adója csökkent, a rmmkadíjak a pénz értékválto­zásának megfelelően növeked­tek és várhatóan még az idén megoldódik a Munkaközös­ségi tagok társadalombiztosí­tása is. Az ügyvédség számára ked­nélkül dúlnak hozzánk, általában le­vélben válaszolunk. Az, ami most bennünket mégis arra késztet, hogy a lapban is fog­lalkozzunk e témával az, hogy közérdekűek a kérdések, és ha mi név és lakcím ismerteté­se nélkül adjuk meg a szüksé­ges felvilágosítást, talán hasz­nosabb lesz, mintha zárt le­vélben küldenénk el vélemé­nyünket. Természetesen olva­sóink részére konkrét esetben levélben is megírjuk a vála­szunkat, véleményünket. Ma már nem kötnek olyan eltartási szerződést, amelyet az illetékes tanácsi hatósággal ne hagyatnának jóvá. Ez biz­tonságot nyújt a szerződést kö­tő feleknek, de az államigaz­gatási szervnek is, mert figye­lemmel tudja kísérni, hogy az eltartási szerződésben foglalt kötelezettségeket betartják-e. Természetesen a jogosultnak is vannak kötelezettségei, hi­szen ez kölcsönös megállapodá­son alapszik, és kicsit szeren­cseügyletnek is lehet nevezni. Az eltartásra jogosult halálá­nak időpontjától, közeli vagy távoli lehetőségeiről, az eltar­tott egészségi állapotától és sók mindentől függ az, hogy hogyan alakul a szerződéstel­jesítése. Függ ezektől az is, hogy hamarabb vagy később jut-e az eltartó az ingatlan vagy az ingóság, illetve mind­kettő tulajdonába, illetve bir­tokába. Egy azonban feltétle­nül lényeges szempont. Az el­tartott nem maradhat gondo­zó nélkül. Az eltartási szerző­dést a közös háztartásban kell teljesíteni, és nem lehet egy vagy két község távolságából az eltartottat gondozni vagy ápolni, főleg, ha nem is úgy állapodtak meg. Joggal sérel­mezik az ilyen eltartottak be- csapottságukat, és kétségbe­esésükben nem tudják, mit tegyenek. Nekünk az a tanácsunk, hogy ilyen esetben, elsősorban a ta­nácsot keressék fel a jogaik­ban megsértett emberek, és onnan kérjenek segítséget. A tanács minden esetben törek­szik arra, hogy az idős embe­rek gondozása, eltartása biz­tosított legyen. A végső eset legyen már az, amikor a bíró­sághoz fordulnak, a szerződés felbontása iránt. vező változások legfontosabb célja az, hogy az igazságszol­gáltatásban garanciális felada­tot ellátó testület a jövőben színvonalasabban tudjon dol­gozni. Ennek érdekében a mi­nisztériumban egy nagy jelen­tőségű tervezet is született, amely a törvény által kiren­delt védők díjazását, o megha­talmazott, „fogadott” ügyvédek munkadíjával egyenlő szintre emelné. A javaslat szerint a honoráriumot az állam előle­gezné meg a védőnek, s a per végén a kliens a költségeket visszatérítené az államkasszá­nak. A kirendelés kérdése A tervezett kétségkívül a bűnügyi védelem neuralgikus pontján kíván változást elérni. Jelenleg a kirendelések ki- mondva-kimondatlanul szük­séges rossznak számítanak a munkaközösségekben, hiszen a négy óránál rövidebb tárgyalá­sokért mindössze nyolcvan forint jár az ügyvédnek. Egy klientúra nélküli kezdőnek ez persze még előnyös is lehet, nem véletlen, hogy ilyen ügyekben eljárni általában a fiatal védők reszortja. A vé­dencek számára ugyanakkor nem feltétlenül kedvező, hogy kezdő „ügyvédbojtár” képviseli Állami Biztosító Kártérítések Az Állami Biztosító több mint másfél millió ügyfelének nyújtott kártérítést különféle biztosítások alapján az elmúlt évben, s közülük 1400-an olyan mértékben kevesellték a ré­szükre megállapított összeget, hogy beperelték az intézményt. Bár a perek száma csökkent az utóbbi években — tavaly nem érte el a kártalanítási ügyek egy ezrelékét — a köte- liező gépjármű felelősségbizto­sításra kifizetett összegek miatt még mindig minden századik károsult bírósághoz fordult. Több éves tapasztalat mutatja, hogy az ilyen jellegű jogviták­ban a per megnyerésének esé­lye mindkét fél számára körül­belül 50 százalék. A szakembe­rek véleménye szerint az autó- tulajdonosok nagy része hajla- mas eltúlozni azt a kárt, ame­lyet más okozott gépkocsijá­ban, másrészt valóban nagyon nehéz megállapítani a veszte­ség mértékét. Ez a munka óha­tatlanul nagyon sok szubjektív elemet tartalmaz, s előfordult, hogy ugyanannál a sérült gép­járműnél két szakértő közül áz egyik nyolcezer, a másik 30 ezer forintra becsülte a kárt. Hogy mi jár. mi nem jár az ügyfélnek, azt ilyen esetekben a bíróság dönti el. I “ Tíz NAP | KendeletetbótJ A kitüntetésekről, és a ki­tüntetések adományozásának rendjéről a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 5/1982. (II. 22.) MÉM szám alatt ren­deletet adott ki. (Magyar Köz­löny 9. szám.) • A veszélyes áruk nemzetkö­zi belvízi szállításáról szóló szabályzatról a közlekedés és postaügyi miniszter 2/1982. (II. 22.) KPM számú rendelete is a február 22-i Magyar Köz­lönyben jelent meg. Az élelmiszeripari gépek és berendezések belföldi beszer­zési lehetőségeiről a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Érte­sítő 2. számában jelent meg tájékoztatás. Az államigazgatási eljárás­sal összefüggő miniszteri uta­sítás módosításáról 1/1982. KPM szám alatt jelent meg utasítás á Közlekedési Értesítő 1. számában. a perben. A javaslat szociális szempontból is figyelemre ér­demes, hiszen védők kirende­lésére többnyire az alacsony iskolázottságé, kis jövedelmű vádlottak ügyeiben kerül sor. Az új rendszer — a miniszté­rium várakozása szerint — szemléletváltozást hozhatna a munkaközösségekben, s az ilyen perek elhárítása helyett versengés kezdődne a kirende­lésekért. Kell-e vagy sem? Az igazságügyi tárca javas­lata a megyei ügyvédség egyet­értésével találkozott, a kama­rai közgyűlésen legtöbb szó azonban nem erről, hanem az újabban konkurrenciaként je­lentkező különböző társasá­gokról esett. Az Agora, Inno­va, Jogszer és más, jogi ta­nácsadásra, valamint szerződé­sek előkészítésére alakult vál­lalkozások működése több ügy­véd szerint törvényellenes és voltaképpen nem más, mint zugirászat. Mások elfogadták a kihívást, de mint mondották, a verseny csak azonos feltéte­lek, egyforma közteherviselés mellett tisztességes. A minisz­térium időközben már állást foglalt a vitában, az igazság­ügyi kormányzat szerint nincs szükség új, jogi szervezetekre — ám ez még nem feltétlenül az utolsó szó az ügyben. A tárca jelenleg e kérdésről konzultációt folytat a Legfel­sőbb Bírósággal. B. E. Közrend és -biztonság Fokozott ellenőrzés Dr. M. J. Kamarai közgyűlés Ügyvédek és reformok ■Tallózás* Üzemi lapokban olvastuk Van környezetvédelmi törvényünk is. És vannak — sajnos — környezetrombolóink is; személyek, ipari és mezőgazdasági üzemek. A környezet védelme nem kampány, hanem minden­napi feladat. A most tallózásra kiválasztott üzemi lapok is ékes bizonyítékai ennek. (De aimak is, hogy akadnak még egymásra mutogatók — ahogy arról a Gördülőcsapágy című lap polémiája árulkodik.) Válogatásunkat aktuálissá tette az is, amiről a feb­ruár 27-i napilapokban olvashattunk: a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa új törvényerejű rendeletet alkotott a termé­szetvédelemről. Megállapította, hogy a természetvédelemről szóló első törvényerejű rendelet csaknem húsz éven át megfelelő ke­retet biztosított a természetvédelmi tevékenységhez, és előse­gítette az ország természeti értékeinek megóvását. Az új jog­szabály célja, hogy a természetvédelem hagyományait meg­őrizve, eredményeit továbbfejlesztve megállapítsa az emberi kör­nyezet védelme érdekében egyes természeti értékek különleges oltalmának, megőrzésének és fenntartásának alapvető szabályait. A budakalászi Óbuda Mező­gazdasági-Kertészeti Termelő- szövetkezet üzemi lapjában Csonka Csaba, az MSZMP Szentendre járási Bizottsága első titkára írt egy informáló és elemző cikket. Környeze­tünkért cím alatt. A szerző Szentendre járás jelenének, gazdasági, társadal­mi életének tömör bemutatásá­val kezdi írását, majd megál­lapítja: „Fokozza felelősségün­ket nemzeti kincsünk, a Duna és a Pilis-hegység, valamint a főváros vizének 3/t részét adó szentendrei-szigeti vízbázis vé­delme.” Pontról pontra felso­rolja, hogy mi mindent tettek a tanácsok a környezet védel­méről szóló, 1976-os II. tör­vény végrehajtásáért. Így: „Tanácsaink évente 5,5—6 mil­lió forintot fordítanak környe­zetvédelemre, közterületfenn­tartásra, köztisztaságra", A te­lepüléskörnyezet, a természet, a táj, az élővilág védelmében is felbecsülhetetlenek az V. ötéves tervidőszak során és fo­lyamatosan, központi alapból megvalósuló idegenforgalmi beruházások, melyek értéke meghaladja a 300 millió forin­tot. Az ISZV 100 milliós beru­házással a korábban fel nem használt lenpozdorjából és lenkócból tőkésexport-növelő terméket, bútorlapot, illetve zsineget állít elő; általánossá vált a fáradtolaj gyűjtése. Csonka Csaba kritikus han­gon szól a környezetvédelmi törvényt semmibe vevőkről és a közönyösökről. Megállapítja: legkirívóbb és meghatározó je­lentőségű, hogy nem sikerült a végrehajtásban széles körű társadalmi összefogást kibon­takoztatni. Tanácsaink így magukra hagyatkozva, nem kezelték olyan súllyal az ellen­őrzést, mint kívánatos lett volna. A múlt év gyökeres válto­zást hozott. 1981 májusában a járási feladatok irányítására, koordinálására járási környe­zetvédelmi bizottság, a helyi végrehajtásra községi operatív bizottságok alakultak. 1981 első felében a bizottságok szer­vezete környezetvédelmi társa­dalmi munka értéke több mint 1 millió forint volt. összegzé­sül kimondja: „Mérleget ké­szítve megállapíthatjuk, hogy a járás környezetvédelmi, köztisztasági helyzete elfogad­ható. A megnövekedett köve­telmények azonban még több munkát igényelnek, s ennek maradéktalan végrehajtására az arra illetékesek részletes munka- és ütemtervet dolgoz­tak ki.” SASAD HÍRADÓ 1980. október || ' \ VII. évfolyam 5. A M«0r*i Saud Kertészeti és Mezügazriasági Termelosrivetkent lapja A budaörsi Sasad Kertészeti és Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet lapja a szállítási te­lep munkáját mutatja be. Megírták többek között, hogy a szállítási részleg rövidesen új telephelyre költözik. A szállítás szocialista bri­gádjai sok-sok társadalmi munkával járulnak hozzá a telep felépítéséhez. A több mint egy kilométer hosszú ke­rítést például a telep gépkocsi- vezetői, rakodói és adminiszt­ratív dolgozói építették a gép­javító műhely néhány brigád­jának segítségével. Hátravan még azonban a terület rendezése. A mély ta­laj feltöltéséhez rengeteg anyagot kellett ideszállítani. Ügyes szervezéssel úgy oldot­ták meg ezt a feladatot, hogy más cégek rakodták itt le fe­lesleges törmelékanyagaikat. Az 50 ezer köbméter végső so­ron ingyen került az új telep­re. A szállítás öt szocialista brigádja vállalta, hogy az át­költözés után sem állnak le a társadalmi munkával. Közö­sen végzik majd új otthonuk csinosítását, fásítását. "*■ A Magyar Gördülőcsapágy Művek dolgozóinak lapja feb­ruár 15-i számában Válaszolt a diósdi tanács cím alatt egy — ugyancsak elgondolkodtató és szépen mondva — furcsa eszmecseréről, levélváltásról ír. A lap fotóval illusztrálva cikket jelentetett meg arról, hogy a környék lakói és a te­lektulajdonosok évről évre a gyárudvar hátsó kerítéséhez hordják a gazt, a szemetet és a hulladékot — írja a lap. Közli, hogy a diósdi gyár egy- egy brigádja társadalmi mun­kában el-eltakarította a sze­metet. Megsokallták azonban az éveken át ismétlődő rendel­lenességet. Felhívták a Diósd községi Tanács figyelmét e tényre, és kérték: tegye meg a szükséges intézkedéseket, mivel a tanácsi szervek ren­delkeznek azokkal a jogi ész­közökkel, amelyek alkalmazá­sával ez a közegészségügyi és környezetesztétikai szabálysér­tés megszüntethető, illetve megelőzhető. Idézet a diósdi tanács elnö­kének — az újságban közzé­tett — leveléből: „ ... Ameny- nyiben konkrét személyről be­jelentés érkezik hozzánk, élünk a törvény adta lehetősé­günkkel, és bírság megfizeté­sére kötelezzük. Sajnos, Diósd község Tanácsának nincs le­hetősége, hogy a csapágygyár környékén állandó környezet- védelmi járőrözést tartson, így megakadályozza az illegális szemétlerakást. Az állampol­gárok hajlamosak arra, hogy ahol rendezetlen területet lát­nak, ott szemeteljenek... ... a felsoroltak alapján úgy ítéljük meg, hogy a címzett nem a diósdi tanács, hanem az MGM diósdi gyára.” — fejező­dik be a tanácselnök levele. Sz. P.

Next

/
Thumbnails
Contents