Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-18 / 65. szám

1982. MÁRCIUS 18., CSÜTÖRTÖK ss» y// w x/ümav KBT-faitá«skozás A tét: sí utak biztonsága Kisebb forgalom — keve­sebb baleset. Röviden így summázható a hetvenes évek végétől kialakult hazai köz­lekedési helyzet. Az elmúlt években számottevően csök­kent a benzinkutak forgalma (tavalyelőtt 3,1, tavaly továb­bi 3,9 százalékkal kevesebb üzemanyagot adtak el), s ez a gazdasági kényszer akarva- akaratlanul jótékony köz­lekedésbiztonsági missziót töl­tött be. Pest megyében 1981- ben öt százalékkal kevesebb személy sérült meg karambo­lok, gázolások következtében, mint 1980-ban. Százhatvankét halott A baleseti helyzet és a ben­zinár közötti fordított ará­nyosság azonban a közleke­désbiztonságnak csak egyik — közgazdasági szükségszerűség diktálta — összefüggése. Ugyanakkor bár a balesetek aránya csökkent, nőtt a vég­zetes szerencsétlenségek szá­ma. Tavaly százhatvanketten vesztették életüket Pest me­gyében, héttel többen mint a korábbi esztendőben. A jelenlegi helyzetben is nagy feladat hárul tehát a közlekedésbiztonsági taná­csokra, amikor a szakismeret gyarapítása mellett, a közle­kedési morál befolyásolására is kísérletet tesznek. A Pest megyei Közlekedés- biztonsági Tanács tegnap dél­előtt tartott tanácskozó testü­leti ülésén tárgyalta a közle­kedés helyzetét. Dr. Dutka Antal, a KBT titkára elmond­ta, hogy a megyei szervezet mellett az elmúlt években ki­terjedt szakreferensi hálózatot szerveztek. A szakemberek alapvető feladatnak tartják az ifjúság felvértezését megfele­lő ismeretekkel, ezért a jövő­ben az építőtáborokon kívül a Hazafias Népfront olvasótá­boraiban is rendeznek közle­kedési vetélkedőt és verse­nyeket. A balesetek oka elsősorban a <gyorshajtás és az elsőbbségi jog megsértése — többek kö­zött erről számolt be Pataki Péter, rendőr százados, a me­gyei főkapitányság közlekedé­si alosztályának vezetője. A legtöbb szerencsétlenség évek óta a 2-es (váci), a 4-es (ceg­lédi) és az 5-ös (kecskeméti) úton történik. Az ittas veze­tés ma már az esetek kilenc­ven százalékában gépjármű- vezetéstől eltiltással végződik, mégis nagyon magas az ilyen szabályszegések száma. Az al­kohol hatása alatt okozott balesetek aránya az ország­ban 18, Pest megyében 26 százalék. Kedvező hatások Jäger Imre rendőr főhad­nagy a járművezetők tovább­képzésének kérdésével foglal­kozott. A ráckevei járásban gyakorlattá vált, hogy azokat a hivatásos sofőröket, akik a KBT KRESZ-vetélkedőjén nem felelnek meg, a gazdasá­gi egység vezetője, az ered­ményes vizsga megszerzéséig, nem engedi volánhoz ülni. Több helyen a személygépko­csi-vezetőket is kötelezik ilyen kontrollvizsgára, "ha a válla­lattól, szövetkezettől költség- térítést, kilométerpénzt kap­nak. Részben ennek köszön­hető, hogy a járásban jelentő­sen csökkent a halálos ki­menetelű balesetek száma: 1980-ban 26, 1981-ben 16 sze­rencsétlenség történt. A baleseti helyzet nem va­lamiféle fétis, amin lehetetlen változtatni — állapította meg Kemenes Miklós rendőr őr­nagy, az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács tagja. A hetvenes években bevezetett új KRESZ, a lakott területen kívül elrendelt sebességkorlá­tozás, a különböző közleke­désbiztonsági akciók és más intézkedések már eddig is kedvező hatással voltak a köz­lekedésre. Társadalmi bázis hőrincz András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának munkatársa, a KBT-aktivisták sikereként értékelte, hogy az elmúlt évben tíz százalékkal csökkent a gyermekbalesetek száma, hozzátette ugyanak­kor: a KBT működésének eredményessége a jövőben el­sősorban attól függ, mennyire sikerül a szervezet társadalmi bázisát kiszélesíteni. Nagy István rendőr alezre­des szerint nagy sikerük volt nyáron az idegen nyelvű pros­pektusoknak, szórólapoknak a kempingtáborokban és szállo­dákban, akárcsak a matricák­nak, kifestőkönyveknek a gye­rekek körében. A Szentendrei Városi-Járási KBT elnöke ja­vasolta, a jövőben az OKBT készíttessen diafilmet a köz­lekedési szabályok megismer­tetésére az óvodásoknak és kisiskolásoknak. A tanácskozás végén az el­nökség oklevelet és jutalmat adott át több KBT-aktivistá- nak. B. E. Önkéntes alapén a köz javára A Pest megyei Takács Végrebjfó Bizottságának ülése Tegnap a megyeházán tar­tott ülést a Pest megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. A testület megvitatta a nem működő bányák helyzetét, s az újrahasznosításukkal ösz- szefüggő feladatokat elemző tájékoztatót, valamint azt az előterjesztést, mely a telepü­lésfejlesztést segítő társadalmi munkaverseny 1981-es ered­ményeit összegzi, s megjelöli az idei feladatokat. Tájrendezési és újrahasznosítási terv a nem működő bányák környékének rendezésére Pest megye települései kö­zött szinte nem is akad olyan, mely ne mondhatna magáénak anyagnyerő helyet, főként el­hagyott bányát. Ez a tény szo­rosan összefügg a felszabadu­lást követő gyorsütemű épít­kezésekkel, a technológia vál­tozásával, a földben található ásványvagyon, főként az épít­kezésekhez használható anya­gok kitermelésével. A bányák számának növekedése a mező- gazdasági földterület csökke­nését vonta maga után. A becslések szerint a megnyitott bányák, anyagnyerőhelyek te­rülete mintegy 2 ezer 500 hek­tár. A nem művelt, felszíni bányák száma hozzávetőleg negyvenegy, melyből tizenki­lencet a termelőszövetkezetek, kilencet az állami és erdő- gazdaságok, tizenhármat pedig különböző vállalatok üzemel­tettek. A környezetvédelmi koncepcióhoz szorosan kapcso­lódó tájvédelmi terve, csak tizenhatnak van — ezek kő­homok, agyag- és kavicsbá­nyák — a negyvenegyből. A nem működő bányák, az anyaglelőhelyek többsége ma Sebők Mária Sebők Mária, a Gépipari Beruházó Vál­lalat személyzeti osztályvezetője. — Korábban káderes voltam a megyei DISZ-nál, a szervező bizottságban csak rövid ideig dolgoztam. Magam döntöt­tem úgy, hogy inkább egy járást vá­lasztok, így kerültem Gödöllőre. Sze­rettem ott, mert úgy maradt meg az emlékezetemben, hogy a települések nagyon messze vannak egymástól. Leg­alábbis kerékpárral nehéz volt elérni őket. A KISZ-szervezetek létrehozásá­ban az egyetemistákra támaszkodtam, végül is a szervezés tűnt a könnyebb feladatnak. Egyre fontosabbá vált, hogy igazán jó KISZ-vezetőket találjunk. A mennyiség mellett egyre nagyobb sú­lya lett a minőségi követelményeknek. Mindig szívesen emlékszem vissza azokra, akik a saját al'apszervezetük munkája mellett sokat segítettek az egész járásban. Közülük néhányan ma is politikai vezetők, például Kiss Emil, a párt Közoonti Bizottságának munka­társa, dr. Fekete József, a SZÖVOSZ személyzetise, Csillik András pedig a XX. kerület pártbizottságának első tit­kára. Valamennyien az Agrártudomá­nyi Egyetemre jártak. Jó iskolának bizonvult az ifjúsági mozgalom is. A KISZ-vezetők egy te­kintélyes része a pártszervezetek irá­nyításában vállalat később felelősség- teljes szerenet. De előfordul — igaz, nem túl gvakran —, hogy párttitkárból lesz KISZ-titkár. Nosztalgiák nélkül Ez történt Somodi Gyulával is. A Csepel Autógyár pártbizottságának tit­kára volt, és a megyei KISZ első tit­kára lett. Az első titkárt akár külön is írhatnánk ezúttal, hiszen Somodi Gyu­la volt az első testületileg választott titkár a megyében. S már nem is egé­szen fiatalon. — Azt mondták: mozgalmi tapasz­talatom van, életfelfogásom pedig fiata­losabb, mint sok „igazi” ifjúnak — kezdte a beszélgetést Somodi Gyula, a Somodi Gyula Külügyminisztérium pártbizottságának titkára. — Szívesen vállaltam a meg­bízatást, bár be kell vallanom: nem­igen ismertem ezt a feladatkört, sőt, eleinte a munkatársaimat sem. Időst úgy vélem: sikerült hasznos munkát végeznem. Bizottságunk akkor legsür­gősebbnek a politikai képzést, az ideoló­giai nevelés színvonalának emelését tartotta. Az irányító munka mellett ebbe fektettem a legtöbb energiát. Egy éven keresztül minden héten, nyolc munkatársammal együtt jártuk az alap- szervezeti szemináriumokat, politikai vitaköröket és előadásokat. Nem ellen­őrizni; segíteni mentünk és magunk is vitatkoztunk, érveltünk. Ez persze olyan dolog, amit sohasem lehet végle­gesen megoldottnak tekinteni, hiszen mindig újabb fiatalok kerülnek a mozgalomba. Azt is eredménynek tar­tom, hogy akkor sikerült a különböző szervek és szervezetek által művelődés­re szánt pénzeket egy kalanba össze­szedni, s ebből céltudatosabban lehe­tett a ió kezdeményezéseket támogatni, így tudtuk fejleszteni, például a Galga­m.enti népművészeti hagyományok ápo­lását. Ezzel a beszélgetésben eljutottunk a KISZ hőskorszakának nagv akcióihoz: Pest megyében a DCM építéséhez, tá­volabb pedig a Hanság lecsapolásához. Megelevenedtek az éiszakai teherautó­zások. a sátortáborokban töltött, nanok, az esti tábortüzek és éneklések. Ezek az él mén vek ma is élnek, az ifiú~ág mú't éveit idézik, megszénítve azt is, amire nem szívósén gondolunk. Pedig akadt olyan is. De a szavak mögött el- kerü'het<stlenül ott buikált a nosztalgia, mitggsdás, hasonló érzés minden be- szé!gefőoa”tne’'en érezhető volt. Egy ki­vétet akadt: Sándor József 52 éves kő- <Ja"®ho!ó. Püisszentvvá.non. Visszafogott ingerültséggel mondja, ami eszébe jut. hogy húszévnyi szén- hánvá.szkodás után most itt a kő. és az ígért fizetést ce adják. Elfp°adia. bogv próbálom fordítani a szót. de nem eny­hül: négy évig volt a seregben, utóbb Sándor József A szerző felvételei mint politikai tiszt, ötvenhat tavaszán le akart szerelni, de nem engedték, szeptemberben már nem akart, mégis leszerelték. Ez sem lehet véletlen — teszi hozzá. — A KISZ? — kérdez vissza. — Ak­kor már munkásőr voltam, amikor hív­tak Pestre. Tagja lettem a' megyei szervező bizottságnak, de továbbra is maradtam a bányánál. A környező te­lepülések alapszervezeteinek létrehozá­sában segítettem. Nézze, ott azt a so­vány, ősz férfit, Háber Ferenc, ő volt az első KISZ-tag, aki nálam jelentke­zett. Még azon az őszön csináltattunk egy szép zászlót, akkor került majd’ ötezer forintba. Rá van írva: Pilis—Pi- lisszentiván—Pilisvörösvár Kállai Éva KISZ-szervezete, a zászlóavatásra Bor­bély Sándor is eljött. A zászló itt ma­radt valahol a faluban egy embernél, nemrég vittem el a járási KISZ-bi- zottságra. Akkoriban alakítottunk zene­kart és tánccsoportot is, de már kiöre­gedtünk, hát megszűnt. A munkatársai hívják. Elbúcsúzunk. Sándor József csoportvezető könnyedén beugrik egy vagonba. A zászlóbontók mai találkozójára körülbelül 70 embert hívtak meg. Kü­lönösen szeretettel fogadott vendégek lesznek az egykori megyei KlSZ-titká- rok, így dr. Arató András, aki most a megyei pártbizottság titkára, dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Fodor László, aki jelenleg az SZMT titkára és Árpási Zoltán, aki néhány éve a Békés megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója. A sződligeti meg­hívottak többsége már túl van az öt- venen, nagypapák, nagymamák. A KISZ veteránjai. Nemcsak a régi tag­könyvüket őrzik, hanem elszakadni sem tudtak a Kommunista Ifjúsági Szövetségtől. Valamennyien vigyázó szemmel figyelik a munkahelyük KISZ- szervezetének működését, s ha kérik, ma is segítenek. Kriszt György elhanyagolt, gazdátlan, eseten­kénti hasznosításuk tervsze­rűtlen, szabálytalan. Tehát ál­lapotuk nem felel meg a kör­nyezet-, a föld- és a vízvédel­mi követelményeknek. Magya­rán szólva elcsúfítják a táj arculatát, s egyúttal alkalmat adnak az illegális építkezé­sekre, környezetszennyezésre. Példa erre a csepel-sziget- szentmiklósi bányatavak kör­nyéke, ahol az üzemeltető (!) hozzájárulásával szabálytalan építkezésekre kerülhetett sor. Az úgynevezett bányatör­vény az üzemeltetők — válla­lat vagy tsz — kötelességévé teszi a bányászati tevékeny­ség befejeztével vagy szüne­teltetésével a terület rendezé­sét, az újrahasznosításra való előkészítését. S itt mindjárt felvetődik egy kérdés, mely­nél érdemes megállni: az el­hagyott, művelés alatt nem álló bányát, ki tegye a kör­nyezet-. a föld- és vízvédelmi követelményeknek megfelelő­vé? Nemcsak kérdés, vitaalap is ez egyúttal, hiszen ma már jobbára nem az az elhagyott bánya tulajdonosa, aki még mondjuk tíz évvel ezelőtt a művelés hasznát zsebre vágta. E tény jelzi, hogy a gyakran anyagi áldozatokkal járó fel­adat a területileg illetékes tanácsok asztalára csúszik át. A gazdasági, a jóléti célú erdőtelepítések, a horgászat, az öntözés, a víziszárnyas-te- nyésztés, az üdülő? és kirán­dulóövezet megteremtése mielőbbi tennivaló. Az utóbbi­ra találunk is jó példát: a délegyházi bányatavaknál tervszerűen alakították ki az üdülőkörzetet. A szárazbányák egy részében pedig mód nyí­lik a hulladék elhelyezésére, s ezt követheti az erdőtelepítés vagy a mezőgazdasági műve­lés. A tájrendezési és újrahasz­nosítási tervek elkészülte nem várathat magára. Mint ahogy az elhagyott, művelés alatt nem álló bányák, anyagnyerő­helyek alapos feltérképezése sem. E tényt hangsúlyozta a testület vitája éppúgy, mint a határozati javaslat. Megfo­galmazódott az a balesetve­szély is, melyet az elhagyott bányák környéke jelenthet. A területileg illetékes tanácsok­nak pedig az eddigieknél is nagyobb, megkülönböztetett figyelemmel kell kísérnünk a bányatavak környékének sor­sát. JMem kevesebbért, mint­hogy véletlenül se jöjjenek létre engedély nélküli, sza­bálytalan építkezések. A településfejlesztést segítő társadalmi munka 664 milliója tavaly ismét bizonyított Hagyomány már, hogy min­den évben a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a Haza­fias Népfront, az SZMT el­nöksége, a KISZ megyei bi­zottsága, s a Vöröskereszt együttesen meghirdeti a vá­rosok és a községek közötti településfejlesztést segítő tár­sadalmi versenyt. Hogy mit adott a közönségnek 1981-ben a társadalmi munka, azt ösz- szegezte a végrehajtó bizott­ság elé került előterjesztés. A verseny értékelése alapján a társadalmi munka összértéke Pest megyében 664,6 millió forint. Az egy lakosra jutó összeg 684 forint. Nincs tehát okunk szégyenkezni. Ehhez az eredményhez nagyban hozzá­járult, hogy a Hazafias Nép­front megyei bizottsága pél­dául a fásítási programhoz 770 ezer forint értékben bizto­sított facsemetéket. A szak- szervezetek pedig a kommu­nista szombatok szervezésével segítőivé, részeseivé váltak a településfejlesztésnek. A helyi feladatok mellett jelentős volt az a szervezés is, melynek eredményeként az Omszki park kialakításánál 1 millió 500 ezer, a börzsönyligeti út­törővasút építésénél, létesít­ményeinek kialakításánál 40 millió forintos társadalmi munka értéket hozott létre. De lehetne a felsorolást foly­tatni, hiszen a többség tavaly is bizonyított. Nem keveseb­bet, minthogy lakóhelyünkért, városunkért képesek vagyunk tenni újra és újra — a közös­ség hasznára s a magunk ja­vára. Elismerésre méltó az- amit 1981-ben Pest megye lakói városukért, községükért, járá­sukért tettek. Kisebb-nagyobb alkotások sora emlékezteti az embereket arra, mikor mit tettek településükért. Csak­úgy, mint a jutalmak átadása, melyre április 4. alkalmából kerül majd sor. A jól végzett munka örömével készülhetünk az újabb feladatokra. Hiszen 1982 is a településfejlesztést segítő társadalmi verseny éve. Meghirdetik a községek és vá­rosok között a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a Haza­fias Népfront, az SZMT me­gyei elnöksége, a KISZ me­gyei bizottsága és a Vöröske­reszt megyei vezetősége. A verseny célja változatla­nul az: fokozottabban és ha­tékonyabban szolgálja a la­kosság életkörülményeinek ja­vítását* a települések kultu­ráltabbá, szebbé tételét — ön­kéntes alapon. Dolgos, kezek­ben minden bizonnyal nem is lesz hiány, hiszen az eredmé­nyekben a társadalmi és az egyéni érdekek találkozása éppúgy kifejeződik, mint a növekvő közéleti aktivitás, az önzetlen emberi segítőkészség. Varga Edit Palackba zárt napfény A Törökbálinti Állami Gazdaság palackozó özemében korszerű gépek töltik műanyag flakonokba az Olympos na­rancs és citromlésűrítményt. Az alapanyag a távoli Görög­országból érkezik. A késztermék egy részét visszaszállítják a déli vidékre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents