Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-17 / 64. szám
1982. MÁRCIUS 17., SZERDA if w ver W sbffknap 3 Százezer péksütemény A társadalmi vita tanulságai Változatos épületformálás Mellékfoglalkozás a gyárban Nem kell a szomszédba menni Az építésügyi tárca a szakemberek széles körének bevonásával részletesen elemezte a tömeges lakásépítéssel alkotott új lakótelepek egyhangúságának okait, és az egyéb hibákat kifogásoló társadalmi méretű vitát, az észrevételeket és a javaslatokat. A tanulságokat és elsősorban a vitatott gyakorlatot megváltoztató új építészeti és környezetformálási megoldásokat ismertette kedden Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszter- helyettes az ÉVM-ben rendezett sajtótájékoztatón. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt másfél évtizedben 1,2 millió lakásból 300 ezer épült paneles technológiai eljárással, és elsősorban ezekből alakították ki az új lakónegyedeket, városrészeket, amelyek ellen sok volt a kifogás. A jogos észrevételek ellenére is jelentős a fejlődés az új otthonok korszerűségében> komfortosságában. Az eredményeket a szakképzett munkaerő és a hagyományos építőanyagok hiánya miatt, nem érhették volna el a tömeges lakásépítés korszerű módszere, a paneles technológia nélkül. Az építésügyi tárca tehát vállalja és nem tagadja meg a lakásépítésnek ezt az időszakát, ám a jogos bírálatokat, észrevételeket is megszívlelte. E ta- núlságok alapján dolgozták ki számos intézet, egyetem közreműködésével a lakásépítés műszaki tervezésének és tipizálásának fejlesztési irányelveit. Az új felfogás szerint a jövőben a tervezőknek a differenciált igényeknek jobban megfelelő lakásegységek egymás mellé illesztésével kell kialakítaniuk a lakóházakat, épülettömböket. Kisebb tervezési egységekből úgyis az épületformálás szinte megszámlálAz erdőben megjelentek az ’ első vadmalacok, a mezőn pedig az apró nyúlfiak. A kora tavasz újszülöttei ők, vigyáznak is rájuk — és anyjukra — a vadászok. Bár szokatlanul hosszú és havas volt a tél, jól telelt a vadállomány. A Pest megyei vadász- társaságok 930 nagyvadetetőben és a 2400 apróvadetetőben 65 ezer mázsa takarmányt helyeztek el a télen. A tervezett mennyiség kevés lett volna, ezért a tavas időben erőt adó kukoricát szórtak még el sok helyen. Az emberi gondoskodásnak köszönhető, hogy az őzek, szarvasok és a többi vad egészségesen, kigömbölyödve vészelte át a zord időket. Agancsok az asztalon ' Ezt bizonyítja a mostani trófeavizsgálat is. A február 15-től március 15-ig tartó bírálaton 1100 trófea kerül a bizottságok asztalára. Nemcsak agancsok, hanem dámlapátok, vaddisznóagyarak is. A téli vadászati szezon február 15-én ért véget a szarvastehenek, őzsuták és szaporulatuk selejtezésével. Feltűnően szép, értékes trófeák nemigen akadnak a megyei trófeabírálaton, hiszen ezeket inkább külföldieknek adják el a vadásztársaságok, s a bevételt gazdálkodásuk javítására fordítják. Milyen most a vadállomány? Február 26—27-én tartották a vadászok a hivatalos becslést, számba vették az erdők-me- zők lakóit; de az összesítés még nem készült el. Enélkül is tudható azonban. hogy a nagyvadak száma a múlt évihez hasonló, s a minőség sem romlott. Azt is látják a vadászok, hogy az úgynevezett dúvadak rendkívüli mértékben elszaporodtak. Irtani kell őket, ne tizedeljék meg az értékes vadállományt. A mezőgazdasági üzemek a nagy pocokinvázió ellen védekeznek — vegyszerrel —, s ez újabb feladatot ró a vadőrökre. Együtt kell működniük a tsz-eknek a vadászhatatlan változatát valósíthatják meg, s így megszüntethetik az egyhangúságot. A sivár városkép elkerülését szolgálja az a megoldás is, amely szerint a 10—15 ezer lakásos új városrészeket egykét ezer lakásos, tehát kisebb lakótelepi egységekből, s ezen belül változatosabb magasáá- gú épületekből formálják meg. Ennek a megoldásnak a hatékonyságát lehet növelni azzal, hogy a változatosság érdekében a városrész minden lakótelepi egységének kialakítását más tervezőre és kivitelezőre bízzák, tehát versenyeztetik egymást. A lakótelepi egységek nem egyszerre épülnek fel, hanem egymást követően, s így alkalom nyílik az időközben jelentkező új igények kielégítésére is. A korszerű tervezési irányelvek megvalósítása már nemcsak lehetőség, hanem kötelezően érvényesítendő feladat. így Budapest káposztásmegyeri új lakónegyedében és vidéken is több helyen már ily módon tervezik az új lakótelepeket. A tatabányai 15/c jelű bánya szénvagyona már kimerült, ezért az idén bezárását tervezték. Közvetlenül a személy- szállító függőleges akna alatt azonban akad még kiaknázatlan szén, amit a bányaművelés gyakorlata szerint, pillérekben, érintetlenül hagytak a fölötte álló külszíni aknatorony és más építmények védelme érdekében. Ennek az egyébként kitűnő minőségű szénvagyon- nak a leművelésére dolgoztak társaságokkal: vegyszerezés! előtt lehajtani a területet, | vagyis elriasztani onnan a vadat, ne egyen vegyszerezett növényt. A mérgezett helyeken már eddig is lehetett látni „részegen” dülöngélő őzeket. Ha túl nagy a dózis, belepusztulhat az állat. Füstgáz a kotorékban Balázs István, Pest megye vadászati felügyelője elmondta, hogy soha ennyi kóbor eb nem járt a szabadban. Sokan sajnálják a 70 forintot az oltásra, s inkább szélnek eresztik a kutyákat. Azok aztán elvadulnak, pusztítják az apró erdei állatokat. Egyenként vagy falkába verődve járják a határt. A kóbor kutyák ellen is felvették a küzdelmet: van olyan vadőr, aki egyetlen nap alatt 30—50 vadkutyát kap puskavégre. Veszedelmes ragadozó a róka is; ám ellene már a fegyver is kevés. Életmódja megváltozott, minél jobban irtják, annál inkább szaporodik; küzd a faj fenntartásáért — ez biológiai törvény. Hamarosan megkezdik a rókák elleni hadjáratot: a föld alatti kotorékokba füstgázgyertyákat helyeznek majd el. Ez a művelet az emberre veszélytelen. A fácánok legfőbb ellenségei, a ravaszdi rókák azonban megritkulnak. Nem jó a gépi A vadásztársaságok megkezdik a felkészültést a fácántenyésztésre. A tervek szerint 120 ezer színes tollú szárnyast nevelnek fel, többet, mint eddig bármikor. S visszatérnek a hagyományos módszerhez? kotlóssal, tyúkanyóval keltetik a tojásból a fácánokat. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a nagyüzemi, gépi keltetés — bár egyszerűbb — nem jó. A fácáncsibék megszokják a gondoskodást, az emberi környezetet, s szabadon eresztve nem félnek senkitől-semmitől — a rókától sem. A kotlóssal Kevés a munkáskéz. A könnyűipar egyes — könnyűnek nem nevezhető szakmáiban — így a textiliparban dolgozók — tudják igazán, menynyi fejtörésbe kerül valamilyen megoldást találni, hogy pótolják a korkedvezménnyel nyugdíjba menő ötvenéveseket, a gyermekeiket gondozó édesanyákat és a kilépőket. A HFSZ kerepestarcsai gyárának mintegy ötszáz méteres körzetében sok helyen látható a falragasz, amely különböző textiles munkakörökbe kínál — nőknek és férfiaknak egyaránt — elhelyezkedési lehetőséget. Emellett idén először indítottak egy osztály tanulóinak hároméves szakmunkásképzést. Huszonhárom diáknak biztosítanak kollégiumi elhelyezést, gyakorlati oktatást és társadalmi ösztöndíjat. Például a takarítás Sok dologgal próbálkoznak tehát, de mindez kevés, a mai, pillanatnyi gondok megoldásáki biztonságos technológiát a szénbányák műszaki dolgozói, s így lehetővé vált a pillérekben lekötött félmillió tonnás szénvagyon felszabadítása. Naponta 800 tonna, az átlagosnál jobb minőségű, lakossági ellátásra alkalmas szenet küldenek felszínre. Az aknapillérek felszabadításával 1985- ig biztosítanak jól jövedelmező munkát a 15/c akna 350 dolgozójának. [ viszont félvad fácánokat lehet | neveltetni: nagyobb lesz az alkalmazkodó képességük. Elkészült a dámvad telepítésinek programja: az idén mintegy 120 lapátos agancsú dámot hoznak — valószínűleg Gyulajról —, s a nagykátai és a dabasi járásban lesz új otthonuk. Az eddigi tapasztalatok szerint a dám jól érzi magát ezeken a területeken is. S az itteni apróvadak mellett dámra is lehet majd vadászni. Paládi József hoz. Egyes foglalkozásokra és ez már mindenütt gond — rendkívül nehéz vállalkozót találni. Takarítani kell, de ki fogja meg a seprűt, szemétlapátot és a felmosórongyot? Sok mindent lehet gépesíteni, automatizálni, de a rend és a tisztaság megteremtésében ma még úgy látszik, pótolhatatlanok a hagyományos módszerek. A HFSZ kerepestarcsai gyárában például egyetlen főfoglalkozású takarítónő dolgozik, és nincs is rá remény, hogy egyhamar újabb jelentkezők ostromolják a felvételi irodát. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni rajta, hogy örömmel fogadták azt a rendelkezést, amely lehetőséget ad a gyáron belüli mellék- foglalkozások létesítésére. Jelenleg a gyár 580 dolgozója közül 22-nek van házon belül mellékfoglalkozása, és újabb jelentkezőkkel is tárgyalnak. A takarítás például teljes egészében átkerült ebbe a kategóriába, de más munkaköröknél, így a zsugorítógép kezelésénél is ez jelenti ma a megoldást. Tavaly januárban kötötték az első szerződéseket, tehát már több mint egyéves tapasztalatok állnak rendelkezésre. Mellékfoglalkozás a gyárban? Ma is szokatlanul cseng az ember fölében, ha hallja, és ellenérvként előkerül, hogy aki ilyesmit vállal, annak kevesebb lesz a szabad ideje. Másrészt viszont kétségtelen, hogy a rendelet megjelenése előtt is voltak olyanok, akik különmunkát vállaltak, csak éppen gyáron kívül. És most? — Nem kell a szomszédba menni — jegyzi meg Magyar Józsefné SZTK-ügvintéző, aki munkaidő után három iroda- helyiséget takarít. A pénz mindenkinek jól jön és náluk két iskolás gyereket kell ellátni. Magyarné egyébként tanul is, most végzi esti tagozaton a közgazdasági szakközépiskola harmadik osztályát. Kérdésemre, hogy nem ér- zi-e soknak a megterhelést, azt válaszolja, hogy hajtás természetű, és nem szeret tétlenkedni. A forint helye Monostori Istvánná mintafestő három gyereket nevel. A legnagyobb idén érettségizik, és így magyarázni sem kell, hogy náluk is helye van minden forintnak. Monostoriné tavaly szeptembertől vállalta át egy gyermekgondozási szabadságra távozó munkatársától néhány helyiség takarítását havi 730 forintért. Közel lakik a gyárhoz, utazásra nincs gondja, és a különmunkát úgy osztja be magának, ahogy legjobban megfelel. A munkaügyi osztályon normát dolgoztak ki a takarításra is, és a mellékkeresetek eszerint alakulnak. Burger István teremmester és Kovacsik Dezső raktáros havi 80 órás szerződést kötött a zsugorítógép kezelésére, ami kemény fizikai munka, és az elszámolás ez esetben is teljesítménybérben történik. Átmeneti megoldás Burger Istvánnak ez havi 2500 forint külön keresetet jelent, de természetesen nagy megterhelést. — Én azelőtt is elvállaltam, ami éppen adódott — mondja —, és amikor helyben nem volt lehetőség, elmentem dolgozni a termelőszövetkezetbe. Éleinte lakásra gyűjtöttünk, most meg felújítottuk a berendezést. Egy darabig még csinálom, de hosszú távon nem megy ez a különműszak, mert nagyon megerőltető. Á HFSZ kerepestarcsai gyárában nemrég fejeződött be egv kétszázmillió forintos felújítás. Nagy teljesítményű, korszerű berendezéseket vásároltak és természetesen a feladatok is ennek megfelelők. Termékeik itthon és külföldön egvaránt kelendőek, minden évben új típusú fonalakkal jelennek mes a piacon. A munkaerő-gazdálkodás felelősei is ehhez igyekeznek igazodni, amikor minden lehetőséget megragadnak, hogy valamiképpen pótoliák a hiányzó munkáskezeket. G. J. A KGST-országok bonyolítják le a világ licencimportjá- nak mintegy 10, licencexport- jának pedig hozzávetőlegesen 2 százalékát — mutatják ki a legújabban összesített adatok. Az európai KGST-tagállamok a második világháború óta körülbelül 2800 nyugati licen- cet vásároltak, s ebből 1800-at 1970 után. A legtöbb ilyen szellemi terméket a Szovjetunió vásárolta, majd a sorrendben Csehszlovákia és Magyarország következik. A szocialista országok licencexport- jában az első Csehszlovákia, s a sort Magyarország, a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Románia és Bulgária folytatja. Együttvéve évente Havonta csaknem százezer péksüteményt készít a Toldi Miklós Élelmiszeripari és Szakközépiskola nagykőrösi sütőipari tanműhelyében dolgozó 83 szakmunkástanuló. A képen Kis Ildikó végzős ipari tanuló éppen a finom, friss rétest szeleteli. Barcza Zsolt felvétele általában 40—50 millió dollár értékű bevételhez jutnak a li- cenceladásokból. A lehetőségek azonban jóval nagyobbak, hiszen o szocialista országok mintegy 40 százalékkal részesednek a világ kutató-fejlesztő kiadásaiból, tudományos dolgozóik és mérnökeik aránya pedig meghaladja az egy- harmadot. A szocialista országok licencexportjának értéke annyi, mint Olaszországé vagy Svédországé. Biztató jelek utalnak azonban az eladások meggyorsítására. A KGST-tagországok mind több olyan licencet értékesítenek, amit közös műszaki megoldásokkal alakítottak ki. Mankásnö az agyközpontban A kemencében mindig ég a tűz A z első mesterséges anyag, amit emberi kéz előállított, a tégla. Már az ókorban is ismerték az eljárást; a föld mélyéből kibányászott agyagot vízzel keverve megformázták, szárították, majd kiégették. Kilencszáz Celsius-fokon kell égetni a téglát, mert csak így igazán szilárd, hőszigetelő és fagyálló. A gyártás lelke a tüzes katlan, ahol a puha, szürke agyagtest vörös lesz és kemény. — Hol a kemence? — kérdezem Tóth Ferenc műszaki vezetőt, aki a Tégla- és Cserépipari Vállalat solymári gyárában kalauzol. — A lábunk alatt van — hangzik a meglepő válasz. Megyünk tovább a szobahőmérsékletűnél valamivel hűvösebb csarnokban, ahol nem sejteti semmi, hogy vulkánon sétálunk. Néhány mozdulat a záron, és felnyílik a biztonsági szelep, majd kis nyíláson át megpillantjuk a távoli vörös izzást. Három kocsirakomány téglát égetnek egyszerre kilencszáz fokon az alagút- kemencében. Egyetlen munkás az egész csarnokban Németh Gyuláné. Gombnyomással szabályozza a berendezést. A vezérlőfülkében ül — amit itt agyközpontnak neveznek — és a diagramokat figyelve irányítja a folyamatot. Beszélgetésre csak akkor kerülhet sor, amikor átmenetileg más veszi át tőle az irányítást. Németh Gyuláné húsz éve dolgozik a téglaiparban. Nem nagy jövőt jósoltak neki annak idején az Újlaki Téglagyárban, ahol férjével együtt munkára jelentkezett. — Azt mondták, nem eszik meg itt egy kiló sót sem, fiatalasszony. Nagyon vékony voltam, a munka meg nehéz. Mégis maradtam, mert akkoriban kerültünk Pestre az Alföldről, és kezdeni kellett valamihez. Préses lett a beosztása, azt jelentette, hogy kézzel kellett elkapni a szalagról a mindig azonos sebességgel érkező cserepeket. Naponta huszonötezer darabot. Nézem a kezét, ma már nem látszik rajta a kemény fizikai munka nyoma. Megérti a pillantásomat és mosolyog: — Ez most már egészen másfajta munkahely. Itt minden gombnyomásra működik. A régiek közül sokan mégsem tudták megszokni ezt a gépesített, automatizált, műszerekkel irányítható folyamatot. Amikor megszűnt az újlaki gyár, és 1974-bsn Solymáron folytatódott, egészen más körülmények között a gyártás, át kellett képezni az embereket. Gáztanfolyam és vizsga következett azok számára, akik vállalták a tanulást. A hozzáértők a gépkocsivezetéshez hasonlítják a kemencekezelő munkáját. Nagy felelősség, állandó figyelmet követel, egyetlen elhibázott mozdulat végzetes következményekkel járhat. Nyílik a kemence, az alagútban megjelenik a rakomány, már kihűlt, vörös porotron tégla. Ez a gyár legkorszerűbb terméke, amelynek masszájába formázás előtt polisztirol gyöngyöt kevernek. Ennek a téglafajtának a hőszigetelő képessége annyival jobb a hagyományosnál. hogy például egy családi ház fűtésénél hat év leforgása alatt egy év fűtési energiáját lehet megtakarítani. A solymári gyár múltja egy évtizednél rövidebb, de ezalatt már lezajlott két korszerűsítés. Tavaly fejeződött be a hatvanmillió forintos kiegészítő beruházás. Jelenleg már ott tartanak, hogy teljesen automatizálva, emberi kéz érintése nélkül formálják a masz- szát, szárítják, égetik, és végül kilencszáz darabos zsugorfóliázott egységcsomagokat készítenek. A technológiából adódik, hogy a kemencében mindig ég a tűz és aki itt dolgozik, annak tudomásul kell venni a tizenkét órás folyamatos munkarendet. Nem kell szenet lapátomi az alagút torkába, de számolni kell azzal, hogy a fűtés nem szünetelhet vasárnap és ü nepnapokon sem. F elszámolták a nehéz fizikai munkát, a szilikózisveszélyt, de a szakma ma sem könnyű, csak másfajta képességeket igényel, mint azelőtt. Fizikai erő helyett nagy figyelmet és hozzáértést. Németh Gyuláné húsz év alatt négy kiváló dolgozó kitüntetést kapott a ég- laiparban. A legutóbbit idén. az agyközpontban végzett munkájáért. Gál Judit Félmillió tonnás szénpillérek Biztonságos a technológia Vizsgálják a trófeákat Hogy telelt a vadállomány? KGST-országok Nő a licencforgalom
