Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-14 / 62. szám
/ Bedolgozók Törteién Nem jótékonyság — közös érdek Tíz év múlt el a baleset óta, amikor néhány másodperc alatt visszafordíthatatlanul és megmásíthatatlanul megváltozott egy fiatal nő élete. A délelőtt még úgy telt el, miit a többi hétköznapokon. Reggel 6 órakor ébresztették a leányszálláson, gyors reggeli következett, és utána indulás a gyárba. A portával szemben elhelyezett táblán a saját fényképét látta. Már hetek óta ott volt, de mindig vetett rá egy pillantást. A legjobb szövőnők között szerepelt, akik 16 gépet kezelnek egy partiban. Szomorú történet Ezen a napon is jól ment a munka, és az órát sem nézte közben, úgy elszaladt az idő. Két nap szabadságot kért az üzemvezetőtől, mert egy barátnőjének az esküvőjére akart utazni. Egyedül utazott a fülkében, a zakatolástól egy kicsit el| szunnyadt, s amikor felébredt, látta, hogy éppen kigördül a vonat az állomásról. Nehezen nyílt az ajtó, amikor le akart szállni, és tűsarkú cipője beleakadt a lépcsőbe. Ezek voltak az utolsó emlékei. A kórházi ágyon tért magához, ahol megtudta, hogy mindkét lábát amputálni kellett, mert csak így lehetett megmenteni az életét. Az egész olyan volt, mint egy szörnyű álom, amiből nincs felébredés. Megváltozott élet A kórházban és a rehabilitációs intézetben töltött hónapok után hazautazott az édesanyjához. A Kelenföldi Textilgyárban hallottam ezt a tragikus történetet, amely úgy került szóba, hogy mutattak egy gyönyörű kalocsai mintás, hímzett térítőt. A balesetet szenvedett szövőnő ajándékozta munkatársainak, akikkel azóta is tartja a kapcsolatot. Előlegbe kapott bizalom A minap régi ismerős kopogtatott a Nagykőrös és Vidéke Áfész elnökhelyettesének, Bekő Józsefnének az ajtaján. Csak azért jöttem — mondta a látogató belépve, hogy tudd Marika. nem szavaztam az elnökségedre a , részközgyűlésen. Nem szavaztam, mert féltelek... A féltés, a szeretet, a megbecsülés jele. Bekő Józsefné szombat délután óta a Nagykőrös és Vidéke Áfész igazgatósági elnöke. Alig múlt harmincéves és boldog családban egy kislány édesanyja. A kislány most első osztályos. Izgalmas év..* Szülői hatás — S főként nehéz. Áz én helyzetemre gondolok — magyarázza Bekő Józsefné. Kívülről úgy néz ki, hogy megválasztanak, s attól kezdve elnök vagyok. A dolog nem ilyen egyszerű. Nekem is választanom kellett. S én is féltettem magamat. A családot is. Nem szabad hagynom, hogy megszenvedjék a változást. S a félelem nem múlt el. Évekbe telhet, míg a munka minden részletével tisztába jövök. Ám a tagság a város vezetőivel együtt megelőlegezte a bizalmat, a munkától lehet félni, de ezt visszautasítani nem. — Mindig erről álmodott? — Egyáltalán nem. Gimnazista koromban például arról szövögettem terveket egy ideig, hogy fogorvos leszek. Sajnos a fizikával nem voltam barátságban. Mást kellett választani. A nagyszüleim kereskedők voltak. Apám is erről álmodott, de valahogy mégis műszerész lett. Nos. ő beszélt rá, hogy legalább én legyek kereskedő. Érettségi után fel is vettek a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára. Először nappalin jártam, aztán levelezőn. Nem győztük az albérletet. Dolgozni az áfészhez vett fel adminisztrátornak az akkori elnök.. Molnár László. Segítette a tanulásomat. Szóval ez az első munkahelyem. Tizenegy éve. Aztán, amikor végeztem az iskolán, szerencsém volt. Éppen akkor vált esedékessé a vezetőváltás, s mindenki lépett egyet. Áruforgalmi osztályvezető lettem. Két éve pedig elnökhelyettes. Nagyon sokat köszönhetek a most nyugdíjba vonuló elnöknek. Halasi Jánosnak. Igyekezett megtanítani mindenre. Ennek is köszönhető, hogy mertem vállalkozni az elnökségre. munka — Készített-e programbeszé- t elnökké választására? — Ez a köszönet napja. S nek a kicsiny, de jó szövet- izetnek nem új programra n szüksége hanem az eddig bevált alapelvek betartásá- . Például arra. hogy a fellatokat közösen oldjuk meg. tagság érdekeit szem előtt rtva. Ha úgy tetszik, ez a közös munkálkodás lehet a programunk. Nem az enyém, hanem mindannyiunké. Szükség van erre az összefogásra, mert kereskedni egyáltalán nem könnyű. Az iskolában kereskedelmet tanultunk. Másnap itt a munkahelyemen láttam, hogy olykor bizony csak elosztunk. Például azért, mert kicsi a szövetkezet, nem vásárolhatunk nagyban, amire szükség lenne a kereskedéshez. Ám az elmélet és gyakorlat, az igény és a lehetőség összeegyeztethető. Mindennek alapja a körültekintő vizsgálódás. A lehetőségek, az érdekek egyeztetése. A döntésben, s főként annak végrehajtásában viszont határozottnak és szigorúnak kell lenni. Lépést tartani Egyeztetni, de nem egyezkedni. Tanfolyamon is tanulta a vezetést, s nem hiába. Vezető lett, s ennél a szövetkezetnél már nem lehet előbbre lépni... — Rangban nem, s minthogy itt szeretnék maradni, azt is mondhatja, hogy harmincegy évesen vége karrieremnek. Hát nem. Az élet any- nyit változik, hogy ha a hozzávaló igazodás sikerül, az mindig előrelépés. S ez az alkalmazkodás. melynek lényege a nehézségek legyőzése, mindig csábító feladatom lesz. Az lesz a siker, ha évek hosszú során keresztül bebizonyíthatom, hogy nem voltam érdemtelen. — Ezek szerint most nem élete csúcsához, hanem a szép munka kezdetéhez gratulálhatunk. Farkas Péter A tragikus eset után teljesen elvesztette az életkedvét, de ahogy mólt az idő, szükségét érezte valami elfoglaltságnak. Eleinte időtöltés volt, később kiderült, hogy pénzkereset is lehet belőle. A régi munkatársak mondták, hogy bedolgozó lett egy szövetkezetben és, amióta hasznos elfoglaltságot talált magának, újra tartalmat kapott az élete. Nemrég Törteién jártam, a Dózsa Termelőszövetkezetben és eszembe jutott az egykori szövőnő szomorú története. Fazekas Sándornak, a termelőszövetkezet elnökének az irodájában láttam egy pár gyönyörű, fehér, hímzett bőrkesztyűt. Aprólékos, finom munka, egyedi darab. Megcsodálja mindenki, aki megfordul az irodában, és rendelni is lehet belőle, természetesen nem kis összegért. Fazekas Sándor elmondta, hogy a kesztyűt egy fiatal nő készítette, aki mozgássérült, és tolókocsin közlekedik. Egyike annak a kétszáznegyvenkét csökkent munkaképességű embernek, akiket a termelőszövetkezet bedolgozóként foglalkoztat. Az adat rendkívül figyelemre méltó. Egyetlen gazdaság, ennyi sérült vagy beteg embernek tud munkalehetőséget nyújtani? Felismert lehetőség Nem jótékonyságról van szó, hanem felismert lehetőségről. A termelőszövetkezet, amelynek fő profilja az állattenyésztés, melléküzemágként kesztyűüzemet létesített. A miskolci Szűcsipari Szövetkezettel kooperálva dolgozzák fel a bőröket, melyekből mozgássérült bedolgozóik kesztyűket varrnak. Csinálnak emellett műbőrből az előírásoknak megfelelő munkavédelmi kesztyűket és védőmellényeket is a hűtőházak kívánságai szerint. Ugyancsak a csökkent munkaképességűek számára fenntartott lehetőség a faipari munkák egy csoportja: gyümölcsrekeszek szögezése előregyártott elemekből. Ami pedig a kereseti lehetőséget illeti, az nagyon széles skálán mozog, ezerötszáz forinttól egészen hatezerig. Egy szívinfarktuson átesett férfi például csak napi néhány órás elfoglaltságot vállal, de van olyan mozgássérült, aki reggeltől estig varr, hímez, és akkor elégedett, ha minél több a dolga. A munka otthon végezhető, a feldolgozásra kerülő anyagot házhoz szállítják. Nagykőrösről, Ceglédről, Jászkaraj enő- ről és még távolabbról is vannak bedolgozói a törteli Dózsa . Termelőszövetkezetnek. Hasznos munkát végeznek. Gál Judit Játékanyag A Monori Kefegyár nagykőrösi játékgyárában ezeken a nagy teljesítményű olasz gyalugépeken készítik elő azokat a fagyártmányokat, melyekből az új, a BNV-n is nagy sikert aratott konstrukciós játékokat gyártják. Barcza Zsolt felvétele Ifjúsági A művészeti ágazatokban dolgozó fiatalok országos parlamentjét szombaton tartották meg Budapesten, a KISZ központi iskolájának épületében 150 küldött részvételével. A megjelenteket Hegedűs D. Géza színművész köszöntötte, majd Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes szólt az ifjúsági törvény megvalósításáért az 1977-es tanácskozás óta a művészeti területeken végzett munkáról és a mostani teendőkről. Elmondta, hogy az ifjúsági törvényben rögzített feladatok igen összetettek, ezért egy adott időpontban meglehetősen nehéz megállapítani, valójában hol is tartanak a végrehajtásban. Annyi azonban bizonyos, hogy a tények amellett érvelnek: o fiatalok mindinkább élvezhetik és élvezik azokat az előnyöket, amelyeket a dokumentum biztosít számukra. Ennek markáns, megnyilvánulásait láthatjuk abban, hogy művészeti életünkben gyarapodnak azok az alkotások, produkciók, amelyek létrehozlásá- ban döntő részt vállaltak a fiatalok, akiknek a jelenléte mindinkább meghatározója művészeti életünknek. Ezzel párhuzamosan gyakrabban'hal- latják hangjukat a közéletben is. A miniszterhelyettes hangsúlyozta, hogy örvendetes a művészeti ágazatokban tevékenykedő fiatalok körében tapasztalható élénk vitaszellem. A HÉT HÍRE FELELEMMEL ED Megtartotta alakuló közgyűlését a Magyar Politikatudományi Társaság. @ Az Országos Szövetkezeti Tanács az 1976—1981. közötti munkát értékelte. Q A Magyar Tudományos Akadémia ipargazdasági konferenciát rendezett. Q Korszerű technológiák, korszerű gépek címmel kétnapos országos konferencia és gépbemutató volt Székesfehérvárott. @ A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége a megyében is több üzemet működtető Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat munkáját elemezte, (p A hét híre az is, hogy lezajlott a Magyar Onkológusok Társaságának XIV. kongresszusa. Ókori múmiák, csontvázak tudományos vizsgálata igazolta a világ sok országában: korunk rettegett betegsége ezer évekkel korábban sem volt ismeretlen. Egyiptomi fáraók pusztultak bele abba, amire ma minden ember tudott ismeretlenként, félelemmel tekint. A daganatos megbetegedések léte tudott, okai ismeretlenek, részben sejtettek, föltételezettek. Talán innét, talán kivédhetetlennek látszó pusztításából táplálkozik a félelem. Okunk van erre a félelemre. A tízezer lakosra jutó rákhalálozás 19,1 fő volt 1965- ben, 21,6 öt év múlva, 24,2 újabb fél évtized elteltével és 25,7 fő 1980-ban. Riasztóan emelkedő számsor, gyakran megdöbbentően váratlanok a hírek, melyek egy-egy, addig makkegészségesnek látszó, hitt ismerős, hozzátartozó hetek alatti elmúlásáról szólnak. A megyében immár évek óta kétezer fölött van esztendőnként azoknak a száma, akik daganatos megbetegedések következtében elhunytak, s a meghaltak között arányuk emelkedik, a férfiak esetében jóval gyorsabban, mint a nőknél. Mint minden nem eléggé ismertet, a rákbetegségeket is legendák, rémhírek, tévhitek népes hada köríti. Ebben a körben fényes karriert futhatnak be csodagyógyszernek vélt készítmények, holott — jó ideje ismert, de a közvélekedés által elfogadni nem akart tudományos megállapítás ez — a daganatokra nincs egyféle medicina és később is aligha lesz ilyen. Ma a daganatok huszonnyolcféle főbb típusát különbözteti meg, tartja számon az orvostudomány, azaz nehezen lehet még elképzelni is, nemhogy a valóságban számítani rá: valaki egyszer csak előrukkol a szenzációval, fölfedezte a rák okozóját és a vele szembeni védekezés módját. Hatalmas tudományos sereg, emberek, eszközök irdatlan hadoszlopa folytat hosszú menetelést világszerte, hogy minél többet tudjon meg a daganatos megbetegedésekről. Ebben a hadoszlopban a magyar kutatók nem névtelenek, nem ismeretlenek, sőt, némely tekintetben' közfigyelmet kaptak kutatási eredményeik, a rák korai fölismerését szolgáló, célzó módszereik, a szűrő- vizsgálatokhoz kapcsolódó elgondolásaik. A megye két onkológiai gondozóintézetében egy év alatt hatezer jelentkező szűrővizsgálatát bonyolítják le és 250 —350 között van. azok száma, akiknél újonnan ismerik fel a a rosszindulatú daganatos megbetegedést. A rák bizonyos rémülettel társul, holott — tények igazolják az orvosok állításait —, már vannak olyan daganatos bajok, amelyek időbeni fölismerés esetén visszaszoríthatok, gyógyíthatók. A hangsúlyt az időbelire kell tenni; ezért növekszik a gondozóhálózat, a szűrővizsgálatok jelentősége, ezért fokozódik annak súlya, sikerül-e elfogadtatni a szűrés önkéntességét, mint szükségszerűséget az önvédelemhez. Mert a szó szoros értelmében önvédelem, ha valaki rákszűrésre jelentkezik; megnyugváshoz juthat, vagy olyan további alapos vizsgálatok részese lesz, melyek fölkínálják az időben történő beavatkozás reményét. Keserves, de igaz: sok esetben már nincs remény, idő, lehetőség a beavatkozásra. A megyében a daganatok következtében megholtaknak kétharmada hatvan évnél idősebb, ám erőteljes figyelmeztetés, hogy folyamatosan emelkedik e betegség áldozatainak száma a negyven- és ötvenkilenc esztendősek korcsoportjában, amint az is intés: vámot szed e kór már a tizennégy éven aluliak között is, szerencse a szerencsétlenségben, hogy a korcsoport egészéhez mérten csekély arányban. Félelemmel tekint az emberiség erre az ellenségre, ellenfélre, amint valamikor félelmetes volt a himlő, a lepra, a torokgyík emberek millióinak. Legyőzettek. e volt félelmetesek — például diftériás megbetegedést, azaz torokgyíkot a megyében évek óta nem tapasztaltak —, s mert a megismerés határai korlátlanok, bízzunk benne: ez lesz a sorsa majdan a ráknak is. Mészáros Ottó ^ Hunya István, az MSZMP % Pest megyei Bizottságának ma § is aktív tagja. Járt szerkesztő- S ségünkben. Élete históriáját S alkalmunk volt saját érzékle- $ tes előadásában hallani. A z ember, amikor fiatal, vágyik a Nagy Kalandra, szeretné bejárni a,világot, megismerkedni más népekkel, tájakkal, s élményekkel gazdagon hazatérni. Ez nem mindenkinek adatik meg. Hunya Istvánnak igen, aki közeledve a kilencvenedik évéhez, még mindig közéleti ember, a magyar munkásmozgalom egyik nagy öregje, aki akaratán kívül élte át a Nagy Kalandot, aki sohasem vágyott arra, hogy olyan viszontagságban részesüljön, amiben része volt. Az endrődi béresfiú nem is gondolhatott erre, hiszen a báresgyerekeknek nem ilyen álmai voltak: egy jó gazdát akart, valamicskét jobban élni. Csak hát közbeszólt az első világháború, amely úgy kezdődött, hogy Ferenc Jóska megüzente, hogy Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. Mire a falevelek íehullanak, akkorára újra otthon lesznek a katonák. S bizony négy év lett, sokaknak még ettől is több, mert a hadifogolyévek csak hosszabbították a távolmaradást a hazai, szülői földtől. Hiinya István is elindult a nagy útra, amelyről visszatérni csak nagyon soká tudott, közben, amint könyvében írja, átesett a hármas próbatételen, s kommunistává, forradalmárrá vált, s életét arra a szent meggyőződésre tette fel, hogy megváltoztatja a világot. Pedig nagyon mélyről indult el. Neveltetése, ha annak lehet mondani a béresházak, istállók dohos, bűzös falai közti életet, alig volt több annál, hogy megismerte a betűket, s hitt a vallás misztikumában, vagyis hívő vallásos legényként került a frontra. S itt állta ki» az első próbatételt. Megismerkedett a szörnyű mészárlással, az emberi gyarlósággal, azzal, hogy a békés embernek hogyan kell megtanulni a gyilkolást. Sokan írták már a háborúról, annak minden szörJ nyűségéről, Hunya István tud újat mondani visszaemlékező, önéletírásnak is tekinthető könyvében. Szinte szépírói eszközökkel, megkapóan, őszintén, a legkisebb részletekre is emlékezve írja meg, hogy miként változott meg emberileg is. A fronton átélt szörnyűségek szertefoszlatták benne az istenhitet. Azután fogságba került, s következett o második próbatétel. Hogyan állja meg ezt a próbát, hogyan viselkedik egy idegen országban? Hogyan fogadják ott, ahová úgy ment, mint ellenség, s milyenek lesznek azok az orosz emberek, akik ellen eddig harcolt? Rájött, hogy neki nem az oroszok, az orosz parasztok az ellenségei, hanem az urak, a kizsákmányolok, akik az első világháborút is kirobbantották, mészárszékbe vitték az emberek millióit. Szemtanúja lett a forradalomnak, amely abban az időben Oroszországban zajlott, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének, amelyet Lenin vezetett, s vitt győzelemre. Benne, az egykori, de sokat próbált báresfiúban jó talajra találtak a forradalmi eszmék. Részt vett a küzdelmekben. 1/ ésőbb haza akart térni, itthon használni az ügynek. Idehaza az urak féltek az orosz forradalom hatásától, féltek azoktól, akik onnan tértek haza. Ezért kutyául bántak vele is. Gyötrődésének a Nemzeti Tanács megalakulása, az őszirózsás forradalom vetett véget. Hunya István a forradalom katonája lett, s az erkölcsi, politikai megújhodás után kiállta a harmadik próbatételt: fegyveresen védte a magyar Tanácsköztársaságot. Nagyon jó érzékkel írja le, hogy a Tanácsköztársaság miként változtatta meg az emberek felfogását, az egész társadalmat. Leírja tapasztalatait, amiket Mezőtúron, Kis- terenyén, Hatvanban és máshol szerzett. Bújdosott a románok által megszállt Tiszántúlon, s végül is a Nagy Kaland, szülőföldjéről való elindulása után hat évvel újra hazatért: Szolnok és Endrőd között hatvan kilométer az út. Reggel indultunk el. Mire a nap lenyugodott, mi is hazaértünk — írja könyve befejező részében. T? ddig szól a könyv. De, •*-J mint tudjuk: Hunya Istvánnak nem fejeződött be ezzel a Nagy Kalandja, mert idehaza nem volt nyugta. Nyilvántartották, mint ■ vöröskatonát, mint aki részt vett az Októberi Forradalomban. Mégsem tágított: hű maradt az eszméhez, a kommunista párthoz, s újra bekapcsolódott a mozgalomba. Újra letartóztatták, de csere útján a Szovjetunióba került, ahol évekig élt. A felszabadulás után különböző tisztségekben dolgozott. Több mint húsz esztendeje a MEDOSZ elnöke, élményei több kötetben láttak napvilágot. A Hármas próba* tétel ezek egyike. Gáli Sándor Kunya István könyvéről A próbatételek nehéz évei
