Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-14 / 62. szám
HÉT VIIÁCPOLITIKAI KÉRDÉSÉI A nyugati szövetség nézeteltérései Villámlátogatások Washingtonban — A madridi elnapolás Zavaros állapotok Közép-Amerikában A héten nem voltak szenzációs, „világot megrengető” események. — Ez — mint kommentátorok megjegyezték — egyszerre jó, meg rossz is. Jó azért, mert semmiféle látványos dolog nem történt, amely minőségileg rosszabbodást jelentene a nemzetközi helyzetben. Ugyanakkor azonban rossz is, azért, mert ugyanúgy semmi olyan nem történt, amely javulást eredményezett volna abban a folyamatban, amelyet régóta úgy jellemeznek a világsajtóban, hogy a „világpolitikában borult az égbolt”. MILYEN EREDMÉNNYEL JÄRT GENSCHER ÉS MITTERRAND WASHINGTONI LÁTOGATÁSA? Mindkét látogatást az amerikai hivatalos körök amolyan „lakkozása” vette körül. Genscher bonni külügyminiszter megbeszéléseiről amerikai kollégája kincstári optimizmussal nyilatkozott. Mindenáron olyan látszatot akart kelteni, mintha jelentősen közeledtek volna az egymással szembenálló bonni és washingtoni nézetek. Hol vannak a nézeteltérések főcsomópontjai? Mindenekelőtt nincs egyetértés abban, hogy a lengyel szükségállapot nyomán van-e szükség egyáltalán további, úgynevezett „büntető szankciókra” a Szovjetunió ellen? Az amerikai vezetés — mint azt nemegyszer ki is fejtette — ugyancsak elégedetlen azokkal az intézkedésekkel, amelyeket eddig Bonn hozott ak ügyben. S tekintve, hogy ■a. Reagan-adminisztráció ragaszkodik ahhoz, hogy a tények semmibevételével újabb lépéseket tegyen a szovjet— amerikai kapcsolatok mesterséges megrontásában, ugyancsak zavarja, hogy eddigi intézkedéseit sem követték a Washington által várt módon a NATO-szövetségesek. Az amerikai vezetés tehát joggal tart attól, hogy tervezett lépései, amelyek a Kelet—Nyugat kapcsolatok szűkítését célozzák, csak növelik a szakadékot a nyugati szövetség több országa és az Egyesült Államok között. Az Egyesült Államok kormányzata a földgázüzlet megkötését éppen akkor, amikor szovjetellenes rendszabályokat sürget, valósággal kihívásnak tekinti. Így természetes, hogy Genscher látogatását is arra próbálták elsősorban felhasználni, hogy az „évszázad üzletének” elnevezett üzlet egyik fővállalkozóját valamelyes visszalépésre bírják. Amerikai részről nem szűkölködtek a legkülönfélébb ígéretekben arra nézve, hogy az előnyös földgázszállításokat, hasonlóan kedvező feltételekkel való üzlettel helyettesítsék, esetleg még olyan áron is, hogy ez az amerikai adófizetőnek jelentős terhet okoz. Amerikai részről ismét megpróbálkoztak azzal, hogy az egész földgázügyletet a nyugati szövetség egyik kulcs- problémájának tüntessék fel. Bonnban ismét csak azzal érveltek, hogy a Szibériából az NSZK-ba kiépítendő gázvezetéken csupán az NSZK energiaszükségletének kis hányada érkezik majd, s a hatás korántsem volna oly drámai még „válság esetén sem”, ahogyan a tengeren túl fel szeretnék azt tüntetni. Arról nem is beszélve — tették hozzá —, hogy a Szovjetunió mindeddig megbízható kereskedelmi partner volt, s ezért nincs semmiféle olyan ok. ami arra a gyanúra adna tó.pot, hogy a jövőben mindez megváltozna ... Mitterrand villámlátogatása sem növelte a „nyugati egységet”. sőt még csak nyilvánvalóbbá tette, hogy a NATO-t ma milyen nagy nézeteltérések osztják meg. A találkozón tulajdonképpen elő kellett volna készíteni két későbbi csúcstalálkozót. Reagan elnök riéhány hét múlva Nyugat- Európába repül, hogy részt vegyen először a NATO-álla- mos, majd fejlett nyugati tőkés országok csúcsmegbeszélésén. Olyan helyzetben azonban, amikor Franciaország is az NSZK-val együtt csak tes- sék-lássék módon tesz eleget az amerikai követeléseknek a Szovjetunió elleni szankciók követésében, sőt gazdasági kapcsolatai a kelet-európai szocialista államokkal nemcsak hogy a korábbi szinten maradtak, de törekvések tapasztalhatók Párizsban ezek kibővítésére, Washington nem véletlenül ingerült. A francia kormány részéről pedig nemegyszer megmagyarázták — s ez az érvelés hasonló a bonnihoz is —, hogy a szocialista államokkal való kersekedelem fejlesztése újabb munkahelyeket teremt országunkban, s ez egyáltalán nem közömbös olyan körülmények közepette, amikor a kenyértelenek száma a gazdasági válság elmélyülése folytán állandóan növekszik. De nézeteltérések csomósodtak más kérdésekben is, elsősorban a közép-amerikai helyzet megítélésében. Washington — mint arról egy további kérdés során még bővebben lesz szó — „hátsó udvarának” tekinti a Rio Grande del Norte folyótól délre elterülő vidéket, s azt szeretné, ha szövetségesei mindenben támogatnák az ottani amerikai politikát, amely jobboldali véres rendszereket is szívesebben tart fenn, mint olyan polgári demokratikus kormányzatokat, amelyek imperialistaellenes jelszavakkal lépnek Jel. Mitterrand nyíltan kifejtette, hogy ebben az ügyben nem hajlandó Washington mögé felzárkózni. HOGYAN KELL ÉRTÉKELNI A MADRIDI KONFEREN- CIA ELNAPOLÁSÁT? ______ A h elsinki záróközleményt aláírt szocialista államok azt szerették volna elérni, hogy a madridi konferencián minél előbb megegyezés jöjjön létre egy olyan összeurópai tanácskozás összehívásáról, amely a katonai enyhülés problémáit vitatta volna meg. Logikus volt az elképzelés: ha Helsinkiben 1975-ben sikerült megállapodni olyan politikai egyezményről, amely a diplomácia területén garantálja az európai biztonsági rendszer megteremtését, ezt ki kell egészíteni katonai megfelelőjével is. Hiszen ahhoz, hogy földrészünkön a biztonság teljes legyen, arra is szükség van, hogy a haderőket és fegyverzeteket kölcsönösen csökkentsék és intézkedéseket dolgozzanak ki arra, hogy a fegyverkezési verseny Európában túlhaladott fogalommá válhasson. A madridi értekezlet egyébként a korábbi belgrádi tanácskozás folytatása volt. Ezen a megbeszélésen is azt tekintették át, hogyan érvényesülnek a helsinki előírások, ösz- szeülése azonban nem a legszerencsésebb időpontban történt. Éppen az Egyesült Államokban tartott elnökválasztás előtt. Így Carter, aki elnökválasztási hadjáratot folytatott az őt „puha magatartással” vádoló Reagannel szemben, a madridi fórumot is igyekezett arra felhasználni, hogy „ennek ellenkezőjét” bizonyítsa. Kappelman amerikai delegátus a madridi értekezlet üléstermében hideg- háborús szónoklatokat tartott, egészen addig, amíg csak el nem napolták az elnökválasztás utáni időkre az értekezlet munkáját... Reagan beiktatása után a hidegháborús hangnem folytatódott. S jellemző, hogy az új amerikai elnök még csak ,azt sem tartotta szükségesnek, hogy az általános republikánus „őrségváltás” közepette, mással helyettesítse Kappelmant Madridban. Any- nyira elégedett volt azzal a hangnemmel, amellyel Carter volt elnök delegátusa az Egyesült Államok nevében ágált, hogy meghagyta őt funkciójában! Kappelman kirohanások egész sorára ragadtatta el magát a washingtoni megbízatások alapján, s tevékenysége megadta a hangot a többi NATO-államnak is arra, hogy az érdemi munka helyett a vádaskodás színhelye maradjon a madridi értekezlet. Amikor a téli szünet és a lengyelországi szükségállapot bevezetése után először ült össze a madridi konferencia, az Egyesült Államok delegációja megpróbálta olyan fórummá változtatni e fontos nemzetközi tanácskozást, amely alkalmas lehet a lengyelországi belügyekbe való beavatkozásra. Amikor viszont kitűnt, hogy ez természetesen nem sikerülhet, az Egyesült Államok delegációja látványos módon akarta felrobbantani az értekezletet, mert arra számított, hogy ezzel jelentős módon lehűtheti a nemzetközi légkört. Ez azonban végül is nem sikerülhetett, mert az Egyesült Államok NATO-szövetsé- gesei sem követték Washingtont ebben a drámai szakításkísérletben. Így jött létre az a kompromisszumos megállapodás, hogy a tanácskozást novemberben folytatják konkrét napirend alapján. Ennek egyik első helyén szerepel az összeurópai katonai enyhülés előmozdítására vonatkozó szocialista javaslat. Hogy a találkozó nem robbant fel, ez megelégedést kelthet. Az viszont kevésbé, hogy újabb nyolchónapi időtartamra el kellett halasztani, hogy a katonai enyhülés problémái egyáltalán szőnyegre kerülhessenek. Hiszen ha történetesen novemberben, e tárgyban a jelenleginél közelebb is kerülnek az álláspontok, mindössze az remélhető, hogy valamiféle dátumot és színhelyet tűznek ki egy ilyen összeurópai tanácskozásra. Vagyis ismét értékes idő veszett el, s közben a fegyverkezési versenyt semmi sem gátolja ... MI TÖRTÉNIK KÖZÉP- AMERIKÁBÁN? Két hét múlva választást tartanak Salvadorban. Az amerikai diplomácia láthatólag mindent megtesz, hogy ezeket az „alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat”, amelyeken csupán jobboldali pártok indulnak, a kis közép- amerikai országban a közvélemény „valódi megnyilvánulásaként” tüntesse fel. Pedig aligha várható más eredmény, mint a múlt vasárnap lezajlott guatemalai választáson, ahol a volt hadügyminiszter nyerte el a relatív többséget, s így ő lehet majd „parlamenti szentesítéssel” az ország új diktátora, úgy, ahogyan ezt a washingtoni forgatókönyvben előírták. A Reagan-kormányzat mégsem elégedett. Egyrészt azért, mert jól tudják: néhányszáz- ezer szavazócédula egy meghamisított választáson nem szilárdíthat meg egy véres jobboldali rendszert, amely ellen népi felszabadító háború folyik. Másrészt az is zavarja a washingtoni forgatókönyvírókat, hogy az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségesei elítélik ezeket a választási komédiákat és demokratikus átalakulást követelnek. S még súlyosabban esik latba, hogy Mexikó a térség új olajnagyhatalma, nyíltan síkraszáll amellett, hogy érvényesülhessen a népakarat a jobboldali elnyomó rendszerek ellen. Árkus István Lengyelországi helyzetkép Vita a párt programjáról Barátsági gyűlés Lisszabonban Az éjszakai órákba nyúló, forró hangulatú barátsági gyűlésen vett részt pénteken Santa Iria de Azoiában, a Lisszabon melletti iparvárosban az MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége. Az Augusztus 1. Kultúrház magyar és portugál zászlókkal fellobogózott és zsúfolásig megtelt nagytermében megrendezett gyűlés elnökségében az MSZMP küldötteivel együtt helyet foglalt Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára is. A barátsági gyűlésen Gulyás Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja és Alvaro Cunhal mondott beszédet. ★ A magyar delegáció szombaton hazaérkezett Budapestre: A Lengyel Egyesült Munkáspárt szervezetei megkezdték az országos vitát a párt eszmei-programadó nyilatkozatának tervezetéről. E tervezetet a LEMP KB 7. teljes ülése bocsátotta konzultációra a párttagság körében, s egyelőre nem hozták nyilvánosságra. A vita megnyitójaként Marian Orzechowski, a KB titkára, aki pénteken a déllengyelországi Andrychow városának pártaktivistáival találkozott, hangsúlyozta: a tervezet alkalmas lehet arra, hogy a LEMP régóta várt programadó dokumentumává váljon. A kormány gazdasági bizottsága pénteken határozatot hozott arról, hogy meg kell gyorsítani a kötelező és az önkéntes vállalati egyesülések kialakításának folyamatát. A központi utasításra létrejövő egyesüléseket az állami vállalatokról szóló törvény alapján hozzák létre, s előzőleg kikérik az illetékes szejm-bizottság véleményét. Az önkéntesség elve alapján megalapítandó vállalati egyesülések csakis a tudományos és tervezői potenciál jobb hasznosítása, az ellátás és az elosztás jobb megszervezése, a külső piacokon való hatékonyabb fellépés érdekében létesülhetnek. Felújítja tevékenységét a Lengyel Szocialista Diákszövetség. Erről Wojciech Jaruzelski miniszterelnök döntött, miután a kormány társadalmipolitikai bizottsága. amely Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök-helyettes vezetésével ülésezett, ilyen értelmű javaslatot terjesztett a miniszterelAmerikci-francia csúcs Párizs eltérő álláspontja Szuperszónikus látogatásnak minősíti az amerikai sajtó Francois Mitterrand egynapos washingtoni látogatását, egyrészt annak rövidsége miatt, másrészt, mert az elnök egy menetrendszerű Concorde repülőgéppel érkezett, majd távozott az Egyesült Államokból. Mitterrand szerint washingtoni tárgyalásainak „legkényesebb pontja” a közép-amerikai helyzet megítélése volt. Péntek esti sajtóértekezletén a francia elnök kijelentette, hogy „értékelés beli különbségek” vannak a francia és amerikai álláspontban a közép-amerikai helyzet tekintetében, s miközben „elkerülhetetlen nézetkülönbségekről szólt, azt mondotta, hogy ezek a térség „történelmi és földrajzi” helyzetéből adódnak. Mitterrand elnök megfogalmazása szerint Franciaország Közép-Amerikában. a megbékélés tényezője kíván lenni, nem a bonyodalmak előmozdítója. Franciaország szerepe ebben a térségben elősegíteni demokratikus rendszerek létrejöttét” — segítséget nyújtva azoknak a népeknek, amelyek meg akarnak czabadulni a néha véres diktatúráktól és oligarchiáktól, amelyek politikai hatalmukat erőszakkal és gyilkossággal tartják fenn”. Egyéb kérdésekről szólva azt is leszögezte, hogy nem született egyetértés a Washington által bírált francia—szovjet földgázüzlettel kapcsolatban. nők elé. Mint emlékezetes, a szükség- állapot bevezetésekor az ifjúsági szervezetek működését is felfüggesztették. Közülük csak egyet oszlattak fel. az államellenes „Független Diákszövetséget”. Botrány a sajtóértekezleten Az igazat vallotta a tanú Botrányba fulladt pénteken az amerikai külügyminisztérium soron levő kísérlete, hogy bebizonyítsa: Kuba és Nicaragua kormánya katonailag támogatja a salvadori baloldali erőket. A bizonyításra kiszemelt személy a döntő pillanatban kijelentette: a „Kubában és Etiópiában kapott kiképzésre” vonatkozó vallomását kínzással csikarták ki, és egy szó sem igaz belőle. A 19 éves Orlando Jósé Tar- dencillas Martinezt tavaly ejtették fogságba Salvadorban, s pénteken az amerikai sajtó képviselői elé citálták, hogy Válasz Washington intelmeire Mexikát nem fenyegetik megtegye „leleplező vallomását”. Tardencillas ehelyett kijelentette: forradalmárként harcolt Salvadorban, meggyőződésére hallgatva, saját akaratából utazott oda, hogy csatlakozzék a hazafiak küzdelméhez. A „tanú” a San Salvador-i amerikai nagykövetség egy képviselőjétől pontos utasításokat kapott arra, mit kell monda* nia Washingtonban, de ehelyett az igazság feltárására szánta el magát. A nicaraguai külügyminisz-' tér pénteken felszólította Alexander Haig amerikai külügyminisztert, hogy Orlando Jósé Tardencillas nicaraguai állampolgárt azonnal szállítsák az ország washingtoni nagykövetségére. azonnali hazatelepítése céljából. A közép-amerikai változások nem fenyegetik Mexikó biztonságát — még akkor sem, ha a változásra éppen a szomszédos Guatemalában kerül sor — jelentette ki a The New York Times című amerikai napilapnak adott nyilatkozatában Jósé López Portillo, mexikói államfő. Portillo elnök ezzel válaszolt az Egyesült Államok Mexikóhoz címzett „intelmeire” — amelyek szerint a közép-amerikai forradalmi változások közvetlenül fenyegetik Mexikó biztonságát. Az Egyesült Államoknak az sem tetszik, hogy a mexikói elnök Managuában nyilvánosságra hozott közép-amerikai rendezési javaslatai nem illeszkednek a térséggel kapcsolatos amerikai tervekbe. A belgrádi Politika szombati száma „Még egy nehéz nap” címmel kommentárt közölt, amelyben a többi között rámutatott: „Most már szó sem lehet meglepetésről. A koszovói albán irredenta erők csütörtökön olyannyira vakmerőek voltak, hogy szinte előre bejelentették akcióikat, amelyeket úgy megszerveztek, hogy a fokozott biztonsági intézkedések és éberség ellenére is végre tudtak hajtani. A csütörtöki nap megcáfolta azokat az utóbbi időben mind gyakrabban hallható értékeléseket, hogy a koszovói ellenséges erőket visszaszorították és megtörték. A tüntetésekre csütörtökön Kuba, Nicaragua és a salvadori baloldali gerillák közvetlenül nem fenyegetik az Egyesült Államok biztonságát — jelentette ki Portillo. Az Egyesült Államoknak nem Nicaraguával és Kubával van problémája. Az Egyesült Államok biztonsági problémáit nem Közép-Amerikában, hanem a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokon a kölcsönös megegyezés alapján lehet megoldani — tette hozzá. Az egy hét múlva esedékes alsó-szászországi tartományi választások kimenetele nemPristinán, Szuva Rékán, Obi- licsen, Podujevon egyidejűleg került sor. A tartomány nem albán lakói, s a becsületes, a szocialista önigazgatású Jugoszláviához hű albánok újabb nehéz napot éltek át. Megcsappant a hitük abban, hogy Koszovón haróarosan helyre lehet állítani a kölcsönös bizalmat, nyugalmat és biztonságot. A Koszovói Kommunista Szövetségnek, az önigazgatási erőknek és biztonsági szerveknek most az eddiginél sokkal határozottabb támadásba kell lendülniük, hogy a széles jugoszláv közösség támogatásával mindig legalább egy lépéssel megelőzzék az ellenséget. Ceausescu Kínába utazik A román fővárosban szombaton bejelentették, hogy Ni- colae Ceausescu román államfő, az RKP főtitkára április közepén a Kínai Népköztársaság államtanácsa és a KKP KB meghívására hivatalos baráti ■ látogatásra Kínába utazik. csak a tartományi kormány sorsát fogja eldönteni, hanem döntő befolyással lesz a nyugatnémet szövetségi kormány mozgásszabadságára is — állapította meg Willy Brandt, a Szociáldemokrata Párt elnöke egy szombati újságcikkben. Ha ugyanis a CDU újra abszolút többségre tesz szert a tartományi parlamentben, az ellenzéknek változatlanul lehetősége lesz a kormány programját finanszírozó adóemelés elutasítására a nyugatnémet parlament második házában, a Bundesratban, ahol az ellenzéki keresztény uniópártok vannak többségben. Egy ilyen bojkottpolitika viszont egyet jelentene a kétmilliós munkanélküliség fennmaradásával. Helmut Schmidt kancellár bejelentette, hogy 1984-ben is jelöltetni akarja magát kancellárnak. Schmidt minden valószínűség szerint azért szánta el magát erre a lépésre, hogy a közelgő tartományi választásokon személyi tekintélyével is erősítse a belső viták miatt meggyengült Szociáldemokrata Párt helyzetét. A belgrádi Politika cikke A koszovói eseményekről Shmidt 1984-ben is jelölteti magát Tartományi választások előtt
