Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

1982. MÁRCIUS 10., SZERDA V izsgamunkadí szlet A színielőadás egyik alkotó­ja és megvalósítója a díszlet- és jelmeztervező, akinek mun­kája a színjáték egységes fo­lyamatában nyer értelmet. A szakemberek öt éven át ismer­kednek a színházi társművé­szet mesterségbeli fortélyaival a Magyar Képzőművészeti Fő­iskolán. A közeli napokban fejeződött be félévi vizsga­munkáik értékelése. Anyaggyűjtés, dramaturgia­elemzés és a rendezői elkép­zelés kialakulása után készí tették el a hallgatók az év ele­jén kapott vizsgafeladat ma­kettjét, iletve modelljét. A képen Dévényi Rita vizs­gamunkáját látjuk, Csehov Lakodalom című színművének díszlettervét. Zenei panorámái Oslo és Bern között Ritkán fordul elő a kama­razene világában, hogy fiatal együttes rövid idő alatt olyan kiemelkedő művészi ered­ményt érjen el, mint a nagy sikerrel hazánkban turnézó Moszkvai Vonósnégyes. A kvartett valamennyi tagja a moszkvai konzervatórium nö­vendéke volt, többen nem­zetközi díjat nyert hangszeres művészek. Tanulmányaik be­fejezése után Lev Gelbard (első hegedű), Leonyid Jakon (második hegedű), Igor Szu- liga (brácsa) és Alekszandr Oszokin (cselló) a közös mu­zsikálást választotta hivatá­sul. Nem sokkal ezután, 1971- ben a fiatal vonósnégyes nagy meglepetésre megnyerte a belgrádi nemzetközi kvartett­verseny első díját. Ezt újabb hazai és nemzetközi elismeré­sek követték. Megalakulásuk óta rendszeresen turnéznak a világban. Hazánkban most harmadszor hallgathatjuk já­tékukat, melyre az együtt- hangzás szépsége és tisztasá­ga, a biztos stílusérzék, a nagyfokú technikai tudás és a sokszínű muzikalitás jellem­ző. Hetven koncert évente Az elmúlt hét csütörtökén Budapesten, a Zeneakadémia nagytermében léptek közön­ség elé. Ezt megelőzően be­szélgettem velük. — Turnéik közül melyek voltak a legemlékezetesebbek? — Szívesen gondolunk vissza Oslóra, Stockholmra és persze Párizsra! Ez utóbbi közönsége és művészi légköre, a kriti­kák, egyszóval minden elbű­völt mindannyiunkat. Ma­gyarországon, mint tudja, nem először járunk. Szegedre, Deb­recenre, a Balaton körüli, s a budapesti szabadtéri hang­versenyeinkre emlékezünk örömmel. — Milyennek tartják a ma­gyar közönség reagálást mu­zsikálásukkal, műsoraikkal kapcsolatban? — A zenei világ egyik leg- hálásabb, legfogékonyabb publikumát ismertük meg az önök hazájában. Ezt minden udvariasság nélkül mondjuk, hisz van tapasztalatunk: éven­te mintegy hetven hangver­senyt adunk, ennek egyhar- madát külföldön. — A klasszikus, romanti­kus, és modern darabok egya­ránt megtalálhatók műsoraik­ban. A mai hangversenyen Csajkovszkij, Mozart és •Pro- kofjev egy-egy vonósnégyesét szólaltatják meg. Műsorössze- állitásaikban mik az elsődle­ges szempontok? — Egyetlen kívánalmunk van csak a művekkel szem­ben, mégpedig az, hogy az iro­dalom élvonalába tartozza­nak. Hazánk zeneszerzői ter­mészetesen előkelő helyet kapnak összeállításainkban, de Bartók darabjai éppúgy sze­repelnek repertoárunkban, mint Mozarté. Feszültséggel az igazi — Több hanglemezfelvétel készült eddig közreműködé­sükkel. Számos művész ide­genkedik attól a sterilnek tar­tott hangzástól, amit a mai modern technikai színvonal segítségével lehet elérni, s jobban kedveli az élő, közön­ség jelenlétében születő elő­adást. — Furcsa, két világ ez, de mind a kettőnek meg van a maga szépsége. A koncertter­mek légkörét, feszültségét nem lehet stúdiókörülmé­nyekkel helyettesíteni. Szá­munkra ezért szerencsés, hogy többször játszunk közönség előtt, mint nélkül. Eddig nemcsak a Szovjetunióban, hanem Mexikóban és az NSZK-ban is készítettek já­tékunkról felvételt. — Milyen feladatokra ké­szülnek, netán szólistaként játszanak-e valahol külön- külön? , — Megalakulásunk óta fel­hagytunk az önálló muzsiká­lással. Hazautazásunk után Jerevánban és Tbilisziben, az ősszel pedig Ausztriában, az NSZK-ban és Svájcban fo­gunk hangversenyezni. De addig is a viszontlátás­ra Vácott, március tizedikén, amikor a Bartók Béla Állami Zeneiskola hangversenytermé­ben lesz a Moszkvai Vonósné­gyes megyénk vendége. Pintér Emőke Üdülés — tavaszelőn A karosszéktől a kirándulásig Hangfoszlányok, kávéskanál csörrenése, reggeli utáni zson­gás, az üdülő délelőtti neszei. Néhány nap alatt már össze­barátkozott a társaság. Az asz- szonyok beszélgetés közben kézimunkáznak, a férfiak meg- hányják-vetik az előző nap eseményeit, itt-ott előkerül a kártya is. A gyerekek téblá- bolnak. A könyvtárban a kul- túros a programot készíti elő. A Dunakanyar üdülőiben min­denütt hasonlóan indul a nap. Hogy miként folytatódik — mindannyiunktól függ. Pihenni, kikapcsolódni — A kisebb szakszervezeti üdülők családiasabbak. A na­gyobbaknál', mint itt nálunk, a leányfalui Építőknél több a le­hetőség — kezdi a beszélgetést Varga Ildikó, kultúríelelős. Mielőtt tovább fűzné a szót és hosszas gazdasági- fejtege­tésbe kezdene az üdülőknek jutó kulturális forintokról, idős bácsi hozza az elmúlt heti kirándulás emlékeit, a fotó­kat. — Együtt fényképeztek le bennünket a visegrádi várban — mutatja a képet. Emléke az itt töltött két hétnek. Hazavi­szi, s mindig jó érzéssel gon­dol a leányfalui telelésre. Miközben az idős ember az élményeit meséli, azon gondol­kodom; talán sehol sincsen ek­kora szerepe a személyiségnek, mint az üdülőkben. Ä külön­böző vidékekről érkező, más­más érdeklődésű, műveltségű és korosztályú vendégek a ma­guk módján nyílnak meg a kedves szóra. — Elsősorban pihenni, ki­kapcsolódni jönnek hozzánk — folytatja Varga Ildikó. A két hét alatt sokkal több idő jut olvasásra, kirándulásra, mint otthon, akár egész évben. Ugyanakkor programokra le­het jelentkezni. Az étkezéstől a múzeumlátogatásig mindent pontosan megszervezünk. Sze­retem, ismerem a Dunaka­nyart, idegenvezetői képzettsé­gem van. Így aztán hetente legalább egy egész napos és egy félnapos túrára invitálom a csoportjaimat. — Nem unalmas, mindig ugyanoda visszatérni? — A környék hétről hétre újdonságokkal lep meg. Állan­dóan változtatom az útvonala­kat, ugyanakkor Szentendrén a kiállítások tárháza szinte ki­meríthetetlen. Igyekszem mi­nél jobban tájékozódni, hogy minél többet mutathassak be szűkebb hazámból. Elmaradozó újságok Felemás az üdülői kultúrfe- lelős helyzete. Nevében köz- művelődési szakember, tje a szakszervezeti. üdülők többsé­gében inkább az idegenforga­lomból lépnek e pályára. Va­lójóban minek érzi magát az ezen a területen munkálkodó? — Manapság a kultúrosok összejövetelein divat ízlésneve­lésről, tudatformálásról be­szélni. Én inkább apró hatá­sokról szólnék. A beutalók egy-, vagy kéthetesek. Ilyen rövid idő alatt csupán a figyel­met lehet felkelteni. Nem sze­retnénk és nem is tudjuk át­venni a művelődési házak sze­repkörét. Inkább a segítségü­ket kérjük. A helyi művelődé­si ház, valamint Szentendrén a megyei művelődési központ értesít,bennünket a fontosabb eseményekről. Határterületen mozgunk: ismereteket közvetí­tünk, igyekszünk szórakozta­tóan élményt nyújtani. — Hogyan telik el egy hét az Építőknél? — A hét elején ismerkedő­estet tartunk, s bemutatjuk a Dunakanyart. Másnap kirán­dulunk Vácra, délután a gye­rekekkel bábozunk. A hét kö­zepén egész napos túrát szer­vezünk Visegrádra, majd sportnapot tartunk. — Mindezt egyedül szer­vezi? — Helyben lakom, a magam ura vagyok. Senki nem szól bele, hogyan osztom be az idő­met. Gondot csak a könyvtár zártsága jelent. A könyvek lel­tári tárgyak, szekrényben, el- zártan tartjuk, pedig milyen jó lenne a szabad polc, hogy bár­mikor bárki helyben olvashat­na. — Miért nem látok itt újsá­got, folyóiratot? — Erre, sajnos nincsen ke­ret. Mostanában, ki tudja miért, el-elmaradozik a postás a friss napilapokkal, képes új­ságokkal. Élmények és ismeretek Ahogyan telik az idő, meg­élénkül mindenütt az élet. A klubban gyülekezők éppen azon mérgelődnek: megint el- felejilcezett róluk a postás. — Apróságok hiányoznak — dohog Domonkos Ferenc. Fele­ségével, totyogó gyermekével jöttek, még mielőtt a második kicsiny megszületne. A kirán­dulásokon nem tudnak részt venni. Hiányzik egy állandóan nyitva tartó könyvtár, s az egész napos játékkölcsönzés. — Ügy hírlik, felújítják a főépületet — folytatja Domon­kos Ferenc. — Reméljük, a be­rendezéseket is kicserélik, mert egymás után csuklanak össze alattunk a fotelek, szé­kek. — A szomszédból, Veresegy­házról jöttem — mutatkozik be Kővári György. — Pihenni szeretnék és tévét nézni. Épü­letenként egy-egy televízió ta­lálható. Örökké vitatkozunk, ki melyik csatornát . akarja nézni. Szívesen mennék mozi­ba, otthon úgyis ritkán jutok el. A közelben, sajnos, nincs erre lehetőség. Az asszonyok csendben fi­gyelik a beszélgetést. Nem áll­ják meg szó nélkül. — Valóságos felüdülés szá­momra a két hét — mondja Mizsei Józsefné. — Pécsett la­kom, először vetődtem el a Dunakanyarba, mindent meg­néztem. Lábadozó beteg va­gyok, de itt sohasem lettem rosszul. Hiába, a jó levegő, a nyugalom ... Két részre szakad a beszél­getők tábora. Sokan dicsérik Varga Ildikót: kedves, jó ki­rándulásokat, múzeumlátoga­tásokat szervez. Mások sorol­ják, mi minden hiányzik ah­hoz, hogy bent az üdülőben kulturáltan szórakozhassanak. Másként vélekednek a nyugdí­jasok, a gyerekes szülők, a ki­rándulásokat kedvelők, az ott­honülők. Abban azért mind­annyian megegyeznek, hogy üdülés közben lehet igazán szórakozva ismereteket gyűj­teni, szép élményeket szerezni. Erdős! Katalin Évfordulóra Kodály-kották Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából a Zeneműkiadó Vállalat számos Kodály-kottát jelentet meg jubileumi díszköntösben. Kö­zöttük három újdonság is lesz: olyan kották, amelyek most először jelennek meg a vállalat gondozásában. Az egyik, A bereknek gyors ka­szást című, Kisfaludy Sándor költéménye alapján készült, énekhangra és zongorára írt alkotás, a másik egy gavotte három hegedűre és gordonká­ra írt partitúrája és szólamai, a harmadik énekkarra és ze­nekarra írt mű pedig A vér­tanúk sírján címet viseli. A jubileumi kiadványok köntösét — a borítókon látha­tó stilizált népi motívum fel- használásával — Szántó Tibor grafikusművész tervezte. Kodály Marosszéki táncok című művét az esztendő vé­géig fakszimile kiadásban te­szi közzé a vállalat. Dabnsiak, váciak az élen Próbára tette a versenyzőket Az asztalokon, melyeket matrózblúzos lányok és öl­tönyben feszítő fiúk ültek kö­rül a monori József Attila gimnázium és szakközépiskola dísztermében, nem akadt egyetlen segédeszköz sem. A tudomány már a fejekben volt, hosszú hónapokon át böngészett könyvek, folyóira­tok, nemkülönben, friss hírek adataival, eseményekkel. A Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő megyei döntőjére hat csapat érkezett Monorra tegnap délután. Hogy honnan, az csupán a verseny végén derült ki, ami­kor a zsűri — a már meg­szerzett végső pontszámok után —, kibontotta a boríté­kokat. Addig, hogy a pártat­lanság biztosított legyen, szá­mok jelölték az asztalokon a csapatokat. A hátsó sorokban izgulok, az elnöki emelvény­ről diákjaiknak drukkoló ta­nárok mosolya vagy fejcsóvá- lása sem igazította útba az idegent. A pontos, alapos fel­készülésről, a nehéz kérdé­sekre adott válaszok tanús­kodtak. Hatfordulós volt a vetélke­dő: a földrajzi, történelmi, irodalmi és képzőművészeti ismereteket egyaránt próbára tette. Farkas Lajosné, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, a zsűri elnöke hirdette ki az eredményt. Első helyen a da- basi gimnázium és szakközép- iskola csapata, másodikon a váci mezőgazdasági szakkö­zépiskola diákjai végeztek, ök jutottak tovább az országos döntőbe. De mosolyok, kézfo­gások tanúskodtak arról, hogy a többiek — az aszódi, az érdi és a monori gimnazisták, a ceglédi közgazdasági szak­középiskolások —, munkája sem volt hiábavaló. Barátokat, ismereteket, s olyan tudást szereztek, amely nem felejtő- dik el a verseny után sem. K. Zs. R'Á D I Ó FIGYELŐ MIT IS ÜZEN A RÁDIÓ? Ezúttal, a 380. adásban nem üzent semmit. Legalább is szó­ban nem, Balassi Bálint ju­tott eszünkbe egy más gondo­lati összetételben, de a szavak igézete megdöbbent: Ember­ségről példát. Hát erről volt szó. Egy kiskunhalasi asszony gyógyíthatatlanul mozgás- képtelen gyereke jelentette az emberi tragédia mélységét. Ez az asszony reményünk sze­rint jelképpé vált. Az ő gye­reke gyógyíthatatlan, de gyó­gyítható az az ezerkétszázti- zenhárom gyerek, akik hasz­nos, termelő, egészségesen ér­ző, világot befogadó tagjai le­hetnének társadalmunknak, ha lenne intézet, amely segí­teni tudna rajtuk. Igaz, volt ilyen intézmény, volt egy Bu­dapesten, a rászorulók tizedét befogadó. Tóthné, a gyógyíthatatlan gyermek édesanyja, a nyakába vette a világot. A mi világun­kat. Kért, harcolt, szívre ha­tott, morálisan sarokba szorí­tott és társakat szerzett magá­nak, szerzett 5 és fél millió fo­rintot. És már két intézet van. Kiskunhalason a második. Most éppen az épület meleg­padlóját ragasztja egy szocia­lista brigád. E helyütt felso- rolhatatlan azoknak a brigá­doknak a neve, akik segítet­tek. Költők, festők, újságírók, s öregek végeláthatatlan sora küldött pénzt. A Mit üzen a rádió? — He­rényi Mária és dr. Szegő Ta­más szerkesztette műsora há­rom esztendő hanganyagát öt­vözte megdöbbentő adássá va­sárnap délelőtt és a hétfői is­métlésben. Riport volt, 'igazi, a javából. Ügy kezdődött, hogy lerakták az intézmény alapkö­vét. Hát persze. Ünnepélyes keretek között. Többről van szó, mint egy intézményről! AZ ÉLET FÄJ, NEM A SZE­MÜNK. Nemcsak testi, hanem lelki nyomorúság az is, amit Bakonyi Péter dokumentum- riportja bemutat. Két vak em­ber a főszereplő, akik nem rendelkeznek azzal a kivéte­les képességgel, hogy fölül tudjanak kerekedni a sorscsa­páson, nem látóként is siker­rel birkózzanak az élettel. Hálátlan a feladat, olyan emberek szószólójává lenni, akik nem szolgálhatnak példa gyanánt, akiket emberi fogya­tékosságuk miatt nem kísér a környezet, s a társadalom ro- konszenve sem. Hálátlan ez a szerep, amikor egymás után tévében, rádióban, az írott sajtó lapjain remekbe sza­bott történetek mutatták' be éppen e tragédiának az ellen­kezőjét. Oly jól sikerültek azok a riportok, hogy már el is fe­ledkeztünk erről az árnyéko­sabb oldalról, az igazán eleset­tekről, a valóban segítségre szorulókról. Jó lenne ugyan elhitetni ma­gunkkal, hogy e történet sze­replői, és hozzájuk hasonló tár­saik, akik problémáikra csak az ital mámorában keresnek megoldást —, megkeserítik sa­ját életüket, elhagyják gyere­keiket, tönkreteszik egymást, s még környezetüket —. a tár­sadalom jobbik fele számára egyszer s mindenkorra elvesz­tek. Lelkiismeretünknek tehát nem kell háborognia. Bakonyi Péter dokumentumjátéka azonban éppen a közösen el­vesztegetett lehetőségeket ku­tatja, s azt bizonyítja, hogy az ilyen, könnyű sikert nem ígé­rő feladatokat is fel kell vál­lalnunk. Kr.—Cs. MOZIMŰSOR MÁRCIUS 11-TÖL 17-IQ ABONY 11—14: Vük 15—1G: Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* BUDAÖRS 11—12: A férfi, aki szerette a nőket** 13—14: Piros pulóver* 15—-IS: A szűz és a szörnyeteg* CEGLÉD, Szabadság 11—14: Nevem: Senki 15—17: Seriff az égből CEGLÉD, Kamara 11—17: A kis manók furulyája (du.) 11—14: Cserepek* (este) 15—17: Amokfutó* (este) DASAS 11—12: JVIuppet show 13: Szívzűr 14: Ilintónjáró szeretem 15: A macska rejtélyes halála* DUNAHARASZTI 11—12: Az egér és a macska 13—14: Csillagok háborúja I-II 15—IS: Kék laguna* DUNAKESZI, Vörös Csillag 11—12: Muppet show 13—14: A tizedes meg a többiek (du.) Kettévált mennyezet* (este) 15—16: Piedone Egyiptomban DUNAKESZI, József Attila 11: Lidérces álmok** 14: Fantozzi* 15: Hasonmás 17—18: .. és megint dühbe jövünk ÉRD 11—12 és 14: A 3. számú űrbázis* 15—IS: Fehér telefonok*** FÓT 11—12: Kettévált mennyezet* 13—14* Pokoli torony i—II.* 15—16: A vízesés fia CCDÖI.LÖ 11—14: A pogány Madonna (du.) 11—17: Szamurájok és banditák I—II.** (este) 15—17: Dot cs a kenguru (du.) GÖDÖLLŐ Agrártudományi Egyetem 11* A bíró és a hóhér* 14: Mondd, hogy mindent megteszel értem* 15: Mephisto I—II. GYAL 11—12: Moszkva nem hisz a könnyeknek I—II.* 13—14: A macska rejtélyes halála* 15—16: Fehérlófia MONOR 12— 17: A Birodalom visszavág 13— 14: Nuki majom kalandjai (du.) NAGYICÁTA 11—14: Jöjjön el egy kávéra hozzánk** 15—16: Requiem* NAGYKÖRÖS, Arany János 11—14: Seriff az égből 15—17: Földet veszünk vadnyugaton NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 11—17: A Hólündér (du.) 11—14: Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* (este) 15—17: Cserepek* (este) PILISVÖRÖSVAR 11—12: Hurrikán* 13—14: A koncert 15: Fészek a szélben POMÁZ 11—12: A macska rejtélyes halála* 13—14: Luxusborbély Párizsban** 14: Csutak és a szürke ló (du.) 15: Egyszerű eset* RÁCKEVE 11—12: Fuss utánam, hogy elkapjalak , 13—14: Blöff 15—16: Piros pulóver* SZENTENDRE 11—14: Üjra szól a hatlövetű 13—17: Különös házasság (du.) Kóma** (este) SZIGET SZENTMIKLÖS 11—12: A kölcsönkért gyufa (du.) Gyilkosság az Orient expresszen* (este) 13—14: Egyszerű eset* 15—16; SOS Concorde TAPIÖSZELE 11—12: Akiket forró szenvedély hevít** 13—14: Ifequiem* 15: Jöjjön el egy kávéra hozzánk* VÁC. Kultúr 11— 12: SOS Concorde 13—14: A pogány Madonna 15—17: A hét mesterlövész (du.) Kettévált mennyezet* (este) VECSÉS 12— 14: Kék laguna* 13— 14: Különös házasság (du.) 15—17: Üjra szól a hatlövetű * 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. *** Csak 18 éven felülieknek. /

Next

/
Thumbnails
Contents