Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-09 / 33. szám

H r-cra 1982. FEBRUAR 9., KEDD Évfordulón Tanulmányok köszöntésül Pedagógia Zsámbéktól — Abonyig címmel a Magyar Pedagógiai Társaság Pest me­gyei tagozatának vezetősége különszámban köszöntötte el­nökét, Hargitai Károlyt hat­vanadik születésnapján és pe­dagógiai pályájának negyve­nedik évében. A különszámot a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola taná­rainak tanulmányaiból állítot­ta össze Kovács József László főiskolát tanár, a tudományos bizottság elnöke. A rendkívül hasznos kiadványban a neve­léstörténettel foglalkozó írá­sok mellett olvasható tanul­mány a pedagógusjelöltek hi­vatástudatáról, a tudományos diákköri ip unkáról, Táncfórum Koreográfiái kalandok Hivatásos és amatőr nép­táncegyüttesek, balett-társula­tok és varietétánckarok lép­nek fel hétfőnként Budapest egy esztendeje alakult tánc­színházában, a Táncfórum színpadán. A Budai Vigadó­ban otthonra lelt színházban hetenként más és más csapat, illetve szólista lép fel, ko­reográfiái portrékkal, új mű­sorokkal ismerkedhetnek meg a látogatók. A tegnap este nagy siker­rel előadott programot, amely­nek első részében a Maxim Varieté tánckara, második fe­lében a Moulin Rouge és a Jeszenszky-dzsesszbalett lé­pett dobogóra, két hét múlva (két előadásban) megismétlik. Közben, február 15-én a du­naújvárosi Vasas Táncegyüt­tes, illetve a Vasas Központi Művészegyüttes , tánckara ad műsort. Egy héttel később — kedden és szerdán! — Táncra lábam címmel a Magyar Álla­mi Népi Együttes mutatja be új kamaraműsorát. Izgalmasnak ígérkezik a márciusi program is. Krics- kovics Antal három egyfelvo- násos koreográfiája kerül színpadra, majd a Magyar Ál­lami Operaház Balettstúdió­jának műhelyében készült Ba­lett popzenére című három darab. Ezt a Ligeti—Geszler szerzőpáros Koreográfiái ka­landok című bemutatója kö­veti. Ezenkívül hagyományos néptáncestek is lesznek, A közeljövőben nincs változás Szükséges á szükségtanterem? A szükség törvényt bont. Mert ugye az lenne a leg­jobb, ha minden általános is­kolai osztályra jutna egy osz­tályterem. így csak délelőtt kellene tanítani, délutánon­ként a napközis foglalkozá­sok s a gyerekek szabad idős programjai — sőt, azt sem eretnekség kimondani: a fel­nőttek kulturális és sportren­dezvényei — kaphatnának otthont. A helyzet azonban korántsem ilyen rózsás: Pest megyében ma 312 szükségtan­termet, s 46 ugyancsak szük­ségből igénybe vett napközis termet tartanak nyilván... Nagy a szóródás Hogyan is fest egy szük­ségterem? Nehéz átlagot von­ni. Van, amelyik régi iskola szertára, tanára szobája volt egykor, akad, amelyik ma­gánház tisztaszobája. Olyat is találunk, amelyik a művelő­dési otthon, a pártház helyi­ségéből lett tanteremmé, vagy eredetileg is osztályteremnek épült, csak éppen a mai kor követelményeinek nem felel ineg, szűkös, sötét. Előfordul még — igaz elvétve — alig szellőztethető, nyirkos, sa- létromos falú, néhány éve még birkaistállóból átalakított is. S van nem egy tágas, levegős, hatalmas terem régi kastély­ban. Ezeket viszont nehéz be­fűteni, s ha sikerül is, elve­szettnek érzi benne magát a diák, a tanár, a térbeli távol­ság gátja a kapcsolatterem­tésnek. Nagy a szóródás az ilyen termek területi eloszlásában. A legtöbbet — tavaly 48-at — a váci járásban találhattuk, negyvenet a budai, s harminc­hatot a gödöllői járásban. A legkevesebbet — egyetlen­egyet — Százhalombattán, ötöt-ötöt Cegléden és Szent­endrén. Arulkodóak az adatok: a ' nagykátai járásban öt év alatt hétről tizenhatra nőtt a szük­ségtermek száma, elsősorban a régen épített iskolák elavu­lása miatt. Érden az öt év előtti kilenc helyett ma tizen­nyolc a szükségterem. Itt más ok húzódik meg a háttérben; rohamosan nőtt az általános iskolai tanulólétszám, s ezzel nem tartott lépést az új ter­mek építése. Másutt pedig, például Dunakeszin, ahol két iskola is épült, megszüntet­hették az utolsó négy szükség- termet is. Okkal vághatna most köz­be a* olvasó ekképpen: — hiszen rengeteg tantermet, is­kolát avatunk, drága pénz, sok társadalmi munka árán. Mindez hiábavaló lenne? Nos, vizsgáljuk meg részle­tesen: mi történt ez ügyben a mi portánkon! A felszaba­duláskor alig ezer s még né­hány száz tanterem volt a me­gyében, még 1950-ben is csak 1821-et számlálhattunk. Az­után eltelt húsz év, s hatszáz- negyvenhattal az ezt követő tíz esztendőben pedig hétszáz- huszonkettővel nőtt a tante­remállomány. Miközben így gyarapodtunk, sajátosan válto­zott a jobb híján tanításra használt termek száma. 1952- ben csupán 182 volt, tíz esz­tendővel később pedig a re­kord 552. Ekkor kulminált az első nagy népesedési hullám. Azóta a tendencia egyenlete­sen csökkenő. Lépést tartani Vegyük még tüzetesebben szemügyre: vajon tényleg szük­séges a szükségtanterem? Jóllehet eddig is számolni kényszerültünk, a tények to­vábbra is erre ösztökélnek bennünket. Idén Pest megyé­ben az elmúlt évinél 6 ezer 113-mal több, összesen 3 ezer 287 az általános iskolás, s kö­zülük minden harmadik nap­közis is. Így a tanulócsoportok száma 4 ezer 82, a napközis csoportoké 1 ezer 126. De elég lenne a 4 ezer 82 tanterem. Csakhogy: összesen 3 ezer 279 van, s mellette 309 kimondot­tan napközis helyiség. Kevés. A tanteremhiány miatt a kis­diákok majd 40 százaléka hol délelőtt, hol délután jár isko­lába, azaz váltott műszakban tanul. Ahol pedig két műsza­kos — vagy még nagyobb gond: három műszakos — az oktatás, ott váltják egymást a napközisek is. s így tovább nő az igény... Tévedne, aki úgy véli, hogy egy településen, ha új iskolát építettek, akkor csökken az ilyen termek száma. Több ok­ból sem történhet ekképp. Az egyik ok: az óriási ütemű is­kolai fejlesztés sem képes lé­pést tartani a népesedési hul­lámvölgy növekedésével. Csak az utóbbi fél évtizedben 94 ezer 314-ről 115 ezer fölé emel. kedett a tanulólétszám, azaz 4 ezer 158-ról 5 ezer 208-ra nőtt a tanulócsoportoké. Köz­ben 755 tantermet, napközis foglalkoztatót avatunk. Keve­sebbet, mint amennyivel meg­oldható lett volna a feszültség. A másik ok az avulás. A tantermek átlagéletkora na­gyobb, mint a nyolcadik osz­tályt elvégző tanulóké: tizen­öt év. Nehéz lenne persze meg­mondani, hogy mennyi idő alatt amortizálódik egy iskola. Ötnapos tanítás Aligha marad kétkedniva- lónk: ma még szükséges a szükségtanterem. De az lesz-e a jövőben is? A kérdésre Sze- réni Zoltán, a Pest megyei Ta­nács művelődési osztályának csoportvezetője válaszol: — Ha nem lenne bevándor­lás, ha nem lenne népesedési hullám — aminthogy legko­rábban a VII. ötéves tervidő­szak végére várható enyhülés —, akkor kevesebb szükség­megoldásra szorulnánk. — Kissé bővebben fogal­mazva: mai kalkulációnk sze­rint a tervidőszak végén a mostaninál is csaknem tízezer­rel több lesz az általános is­kolai tanuló. Bár a Pest me­gyei Tanács cselekvési prog­ramja s ötesztendős társadal­mi-gazdasági programja egy­aránt az iskolai fejlesztéseket szorgalmazza (1985 végéig 709 tanterem és 120 napközis te­rem építése szerepel a terv­ben), s minden korábbinál na­gyobb iskolaépítési beruházá­sokat irányoz elő, nem várha­tunk gyors javulást. Ezért fo­galmaz így a dokumentum: „az általános iskolai ellátást további szervezési intézkedé­sekkel is szükséges javítani, például egyéb rendeltetésű he­lyiségek iskolai célra való igénybevételével...” — A szükségtermek számá­nak csökkentése ellen szól az is. hogy a közeljövőben a nap­közi iránti igények növekedé­sére számítunk. Hiszen ősztől az általános iskolában is öt­napos lesz a tanítási hét, s többen kérik gyermekeik el­helyezését a napköziben, töb­ben kívánják a hosszabb nyit- vatartást. — Ahhoz, hogy a mai álla­potok ne romoljanak, feltétle­nül szükséges lesz a tervbe vett másfél milliárd forint értékű iskolai fejlesztés, s az is, ami­ről a Pest megyei Tanács cse­lekvési programja így ír: „o társadalmi összefogást a kö­vetkező években elsősorban az általános iskolai ellátás javí­tására, tanterem, tornaterem, konyha és napközis terem épí­tésére és felújítására kell kon­centrálni." Vasvári G. Pál Kiállító termekből A színek választékos aránya 5 Bálint Endre fotómontá­| zsai a Vigadó Galériában ? február 14-ig tekinthetők ij meg. Karsay Judit kerá- ^ miáit és Szuppán Irén tex- ^ tiljeit február 8-ig láíhat- ^ ták az érdeklődök a váci ^ Madách Imre Művelődési $ Központban. Montázsok Bálint Endre 1914-ben szüle­tett Budapesten. Édesapja, Bá­lint Aladár, a Nyugat zenei és képzőművészeti kritikusa volt. Bálint Endre 1934-ben végez­te el az Iparművészeti Iskola grafikai tagozatát, Vaszary János és Aba Novák Vilmos tanítványa lett, a szentendrei festészet egyik jelfentős alak­ja, az Európai Iskola alapító tagja. 1973-ban kitüntették a Magyar Népköztársaság Érde­mes Művésze címmel. Gondolkodó alkat. Tépelő- dése eredményeit idézi táb­láin, fotómontázsain. Csak ezt, semmi mást. Nem fest: gondolkodik, a kép a gondol­kodás eredménye, a festés csu­pán technika. A mostani be­mutatkozás alig szorítkozik festményekre, ebből a sorból emeljük ki az Esküvő-1. Bár izgalmasak a fotómontázsok, azon sorozatai, melyet Bartók és Országh Lili emlékének szentelt, képei mégis hiányoz­nak. Minderre Bálint Endre így felelne: A festészet csak eszköz, hogy idézzük az em­ber belső tájait, s a fotómon­tázs az én új festészetem. Tényleg az, kizárólag Bálint Endrénél, így festészetnek is fogadjuk el 1957-től máig hosz- szabbított párizsi és itthoni képsorozatát. Textilek Szuppán Irén Munkácsy-dí- jas textilművész eddig önálló kiállításon mutatkozott be Bu­dapesten, Prágában, Balaton- füreden, Dunaújvárosban és Vácott. Művei szerepeltek Szombathelyen, Varsóban, Manchesterben, Torontóban, Londonban, Tuniszban, Milá­nóban, Helsinkiben, nagy mé­retű textiljét nemrég avatták Bálint Endre fotómontázsa doni, frankfurti, pécsi kiállí­tásokon szerepelt. Rendkívül finom rajzolatok, olykor krá- teres felületek, csigaház-kö- vületek árnyalják tárgyait — melyeknek formái önmaguk­ban is hiánytalanul jelentő­sek. ★ Egy hagyományossá vált so­rozat újabb eseményeként ke­rült sor tegnap az MSZMP Pest megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán B. Urbán Teréz és Borsodi László keramikusművészek ki­állításának megnyitására. B*evezetőt dr. Barát Endre, az MSZMP Szentendrei Váro­si Bizottságának első titkára mondott; néhány mondattal méltatva a művészek eddigi tevékenységét. A kiállítás február 28-ig tekinthető meg, naponta 8-tól 18 óráig, az oktatási igazgató­ság székházában. (Bp. XIV., Amerikai út 96.). Losonci Miklós Versek és fiatalok Nem volt különleges ese­mény a versek varázsa, a ti­zenévesek irodalmi-érzelmi áhítata. És jó, hogy így volt. Jelez valamit, amit elvégeztek már pedagógusok és népműve­Tv-figyelő' Perbál. Csendes fészek zöld lomb árnyán — írta híres, ön­életrajzi ihletésű versében Arany János, amely kívánal­mat ekként fogalmazhatják át mindazok, akik az Utópia cí­mű dokumentumfilmet szom­baton délután látták: csendes téboly zöld gaz táján... Már elnézést a klasszikus veretű szócsoportozat kifigu. rázásáért, de mindaz, amit a perbáli városias lakótelep dol­gában megtudtunk, az bizony nemcsak tűri, de egyenesen sarkallja a fals beszédet. An­nál is inkább — bizonyság rá ez a most emlegetett televí­ziós műsor —, mert ebben a Pest megyei helységben a tég­lává, vasbetonná dermedt fél­ötlet. úgymond, féleredményt szült. Noha a kezdeményezés his­tóriája igencsak közismert, azért nem árt elújrázni, hogy/ Maros Tamás — időközben Ybl-díjjal kitüntetett — épí­tész voltaképpen jót akart. Mint ebben a most emlegetett, egyébként dicséretesen tárgyi­lagos és példamutatóan mér­téktartó helyzetelemzésben maga is elmondta, azt szerette volna, hogy a városi torony­házak meg a falusi kockaépü­letek típuskettőse közé egy olyan otthonsor is beiktatódik, amely a maga összkomfortjá­val a legtökéletesebb kényel­met nyújtja, ám mindezzel fa­lusi környezetben kedveske­dik. Perbál — lévén csak húsz­egynéhány kilométernyire a fővárostól — eszményi terep­nek mutatkozott e kísérlete­zésre, annál is inkább, mert a helybéli termelőszövetkezet nemcsak területet adott a sor­lakásoknak, haném azok meg­vételére is túlnyomórészt ép­pen a közös gazdaság tagjai jelentkeztek. Lévén kellő szá­mú mester, magát a tető alá hozást is készséggel elvállal­ták. Kezdetben szárba szöktek a remények: mind a beköltöző perbáliak, mind a maradék la. kások Budapestről kiszármazó gazdái azt hitték, hogy soha jobbat ennél a faluhoz szegőd- tetett telepecskénél, hisz aki addig kályhát kormolt, vizet vödrözött, az a kényelem leg- közepébe csöppent, aki viszont a kőtenger után a gabona­óceánt akarta figyelni, az is elérte célját. Ám hónapra hónap, évre év, lassacskán kiderült, hogy egy­részt a többségben levő falu­siaknak szaporodtak meg a kifogásaik — fő-fő gondjuk, hogy alig van tér a hagyomá­nyos mezőgazdasági jellegű szorgoskodásra —, másrészt meg a kevesebb számú újho­nos kezdte mindinkább úgy érezni, miszerint nem több, mint befogadott. Maguk a lakások pedig .. 1 oly nehezen minősíthető álla­potban adódtak át. hogy a be­ázás, a szelek fuvallata min­dennapos. (Furcsa, de így van: még maga a tsz-elnökhelyettes, Pálfi Gyula is pereli saját gaz­daságát a pocsék munka miatt.) Csatornázás meg vég­képp nincs! Annak a bizonyos tartálykocsinak naponta kell szippanthatni, hogy illendő he­lyére kerüljön az elszállításra méltó matéria. (Kemenczei Kálmán tanácselnök szerint mintegy 10—12 milliónyi forint kellene ahhoz, hogy a szüksé­ges vezetékeket megépítsék. Ily tömegű pénzt azonban nem vonhatnak el a község amúgy- is szűkös költségvetéséből.) Perbál tehát — úgymond — megkapta ezt az országosan egyedülálló építészeti ujjgya­korlatot, megkapván pedig képtelen valóságosan is kebe­lébe ölelni azt. Képtelen, mert a tervező hiába tervez, ha a mindennapok sokasága más­ként végez, és kideríti, hogy ez a hatvan lakás bizony nem falusiaknak való. Sőt a váro­siaknak is kevéssé, mert ők meg mind jobban elszakadoz. nak pest-budai érdekeltsé­geiktől, s sorsuk az általános elbizonytalanodás. Hát úgy ilyesmit kínált töp- rengenivalóként Müller Mag­da forgatókönyvíró-szerkesztő képsora, amelyet látva és a megszólal tátották panaszait hallva, igazán megérthettük, hogy kedv s hangulat híján miért nem pusztítódik ki az a tengernyi gaz a lépcsők, kőla­pok közei közül. Egyszerűen nem érzi a magáénak ezt a te­lepet senki. Lakni még csak lehet ott, de valóságosan élni már sokkalta kevésbé. Ku­darc? Ha szemlesütve is, de valljuk be, hogy az... így ÍS lehet. Szívesen látott régi ismerősünk dr. Agy. Újabb sorozatában örömmel fedeztük föl most vasárnap szűkebb pátriánk történetének röpke fejezetét: végignézhet­tük lényegre tapintó kockáin a filmnek, hogyan lett a sivó- homok terméketlen vidékén virágzó gazdasággá a hernádi Március 15. Tsz. Kétség nem fér hozzá, nem kell nagyobb elismerés annál, mint példa­ként szerepelni ilyen gazda­ságpolitikai ismeretterjesztő műsorban. Gratulálunk a kö­zös gazdaságnak — s a riport­film készítőinek is. Ugyancsak örömmel fedez­hettük fel a délutáni riport­műsorban Pest megye szép tájait, a Pilis sokak által lá­togatott kirándulóhelyeit, me­lyeket a Pilisi Parkerdőgazda­ság formált tervszerű, szak­avatott munkával a kulturált kikapcsolódás, pihenés méltán kedvelt színtereivé. Tevékeny­ségük valóban rászolgált, hogy példaként idézzék a milliós nyilvánosság előtt. Akácz László lök: a kultúra, a művelődés, a művészetszeretet elplántálását a gyermekszívekbe. Egy volt a sok közül szombaton délelőtt Ceglédbercelen ez az ünnepi esemény: a járási felsőtagoza­tos gyerekek versmondó vetél­kedése. Túlontúl egyszerű volna le^ írni, hogy a ceglédi járás diák­jainak szavalóversenyét ismét — immár másodszor — Bekő Mária nyerte, s a harmadik helyen ugyancsak nem elő­ször Hegedűs Károly végzett. Hogy öröm volt látni új ar­cot; Berta Beátáét, aki a má­sodik helyezettnek kijáró könyveket ölelte magához eredményhirdetés után a szék­sorok között. Csakhogy ném lehet, nem szokás leírni mind a kéttucatnyi résztvevő nevét, pedig köztük csak külső ténye­zők tettek különbséget. Mert nem tehetnek veleszületett haj­lamaikról, szerencséjükön mú­lik, hogy olyan pedagógus ke­ze alá sorolta őket a véletlen, aki hittel és érzékkel indítja el ennek a nagy szenvedély­nek az útján. A dolgok összefüggnek, mert igaz: a pedagógusok elkötele­zettségén múlik a gyerekek is­kolai kötelezettségnél többet vállalása. De az is igaz, hogy a pedagógusok áldozatvállalá­sa szorosan összefügg erkölcsi megbecsülésükkel. Kimondva és kimondatlanul részesülnek ebben a ceglédi járásbeliek. Varga Sándor, a járási hivatal közművelődési felügyelője olyan aprólékos műgonddal szervezi és rendezi ezeket az évenkénti versmondó vetél­kedőket, amelyre az országban is kevés példát találunk. Kellemes gond azt fontolgat­ni: miként lehetne a felsőta­gozatos versmondók között ka­tegóriacsoportokat megállapí­tani. Mert akaratlanul a siker­telenség bélyegét ütjük rá pél­dául az alig 11 éves Pálinkás Szilviára, a földből alig kilát­szó ötödikesre, amikor felnőtt lányokkal közös mezőnyben produkáltatjuk. Kizárólag az értékelés részletekre kiterjedő figyelmességén múlik — és nemcsak a ceglédi járásban —, hogy ezek az apróságok, az utánpótlás képviselői kedvü­ket ne veszítsék. Kriszt György fel a gödöllői művelődési ház­ban. Mintái, színei olyan fi­nom átmeneteket alkotnak, hogy az már ' szinte zene és költészet. Drapp, szürke és barna, sárga, arannyal átszőtt árnyalatai mélyen emberiek a maguk elvontságában is, változatokat, sikeres megol­dásokat jelentenek egy-egy forma- és színközegben. Mély­sége könnyed érzékenységé­ben, leheletszerű finomságá­ban rejlik, ez a törvénye és karaktere. Takarékosságával éri el gazdagságát, ízlésével műgondját. Kerámiák Karsay Judit kerámiái mél­tó társaságot jelentenek. A mű­vésznő mezőtúri és mohácsi fazekasoktól tanult, vegyész- mérnök lett, elvégezte az Ipar- művészeti Főiskola tovább­képző tagozatát. Munkáival debreceni, svédországi, prá­gai, varsói, csepeli, szófiai, Ion-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents