Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-09 / 33. szám

1982. FEBRUAR 9., KEDD Köntös és szabadidő-ruhák A nagykátai Magyar—Korea! Barátság Ts? varrodájában 50 aszony napi 200—250 db köntöst és szabadidő-ruhát készít a Pamutipari Vállalat megrendelésére. Erdősi Agnes felvétele irányító táborok tisztjelöltöknek Az Idén is megszervezik a hivatásos tiszti és tiszthelyet­tesi pályára irányító táboro­kat. A KISZ KB titkársága a közelmúltban értékelte a tava­lyi táborok tapasztalatait, és meghatározta a továbbfejlesz­tés feladatait. Az elmúlt esztendőben ötö­dik alkalommal szervezték meg a hivatásos tiszti, tiszthe­lyettesi pályairányító táboro­kat; ezekben mintegy ezer fia­tal ismerkedett a katonai, a határőri és a belügyi szolgálat sajátosságaival, tennivalóival. A KISZ vezető testületének értékelése szerint a táborok programjai jól szolgálták e pályák megismertetését, a kulturális és a szabad idős programok is megfelelően kapcsolódtak e sajátos táborok céljaihoz. Hatásukat jól tükrö­zi, hogy a résztvevők 55—60 százaléka jelentkezik a hiva­tásos tiszti, illetve tiszthelyet­tesi pályára képző intézmé­nyekbe. A készáru csak hibátlan lehet Gyártószalagon az ablakok Az utcát fűtjük, azaz fű­tik a paneles, házgyári lakások ezreiben, a táv­fűtő művek. Illan a meleg a rosszul záródó ajtókon, abla­kokon, az utólagos szigetelés szinte semmit sem ér. Néhány év múlva feltehetően javul majd a helyzet, s végül is a gyakorlatban valósulnak meg napjaink még többnyire csak jelszavai, felhívásai — az energiatakarékosságra. Segíti ezt az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium is. Így kapott tavaly kedvező, hosszú lejáratú, 12 millió fo­rintos fejlesztési hitelt a Pest megyei Vegyi és Divatcikk- Ipari Vállalat solymári gyára. Kifejezetten a jó hőszigetelő képességű műanyag ablakok gyártásának felfuttatására, to­vábbi modernizálására. S az eredmény: jelenleg már évi 38 ezer négyzetméter ablak termelési jeltételeit teremtet­ték meg, az ötéves tervidőszak végére azonban 100 ezer négy­zetméter a cél. Számítógéppel — Nézzünk körül az üzem­ben! — invitál Juhász András termelési osztályvezető. — Idén már számítógép dolgozza föl a berendezés szá­mára az ablakok külméreteit, kijelöli a merevítők számát, azt is, hogy hány profil kell. Sokat kibír, de nem mindent a műanyag, éppen ezért a ru­galmas, könnyen elhajló pro­filokat fémmerevítőkkel „kö­tik le”. Már erre a műveletre is a gép hivatott. Hihetetlen ügyesen és gyorsan összecsa­varozza az elemeket. A gyár­tósor következő állomásán már a kész ablakkeret áll ösz- sze, automata hegeszt. Mutat­ja a műszer: a pvc 240 Cel­sius fokon olvad meg, s így könnyen préselhető. Megfi­gyelem: 36 másodperc után érzek enyhe égésszagot. — Mi már megszoktuk, ész­re se vesszük — nevet Szasc Istvánná, a gép kezelője, akit valóságos ezermesterként di­csér művezetője, Dauner Já­nos. Elsősorban azért, mert szinte nincs már olyan műve­let, amelyet ne bízhatnának rá, mindent megtanult. — Még szép. Tizenhat éve vagyok a PEVDI-nél, hozzám nőtt a gyár. Dehogy ijedtem meg, amikor megtudtam, hogy bútör helyett műanyag ajtót, ablakot gyártunk — mondja. — Igaz, eleinte kicsit idegen­kedtem én is a legújabb gé­pektől, de sokkal könnyebb velük dolgozni, mint gondol­tuk. Inkább most már min­denki azért „harcolna”, hogy saját gépe legyen. Gyerekjáték ban. Most viszont a levegő- nyomással működő apró kézi marógéppel szinte gyerekjá­téknak tűnik. Kézi munka maradt viszont — megoldást még a gyár nyugatnémet part­nerei sem találtak — a pro­filbehelyezés, ezt egy kis rol­nival illesztgeti a vájatba egy idősebb asszony. — Ha valahol, hát itt volt alkalmuk az újításra, a szer­vezésre. a változtatásra — mondja az osztályvezető. — Házilag készítettünk például gépet a vízvezető felragasztá­sához, s nemcsak gyorsítottuk a műveletet, hanem szebb lett a munkadarab is. A műhely közepén görgő­szalagon továbbítják a készülő ablakokat és tokot, a szak­emberek kényszerpályás meg­oldásnak nevezik. Ha egy terméket elindítanak a sor ele­jén, annak végig is kell men­nie minden műveleten. A mű­anyag ugyanis másként visel­kedik, mint a fa, nem hagy­ható félbe a folyamat. Látha­tó. amint a két oldalról egye­sül végre, a szárny és tok ösz- szevasalását azonban már szakemberekre bízzák. — Az üvegezőprésüket ép­pen most alakítják át, úgy tervezik, gyorsabb és köny- nyebb lesz vele a munka. El­helyezésénél is ügyelnek, hogy a görgősorról egyenesen a présre kerülhessen a termék. Addig viszont kézzel, a hagyo­mányos módon üvegeztünk — magyarázza Rozsonits István a folyamat befejező állomásán. Aki nem üvegező, hanem fes­tő. De kérdezi, mit számít az? Mint a Munkácsy szocialista brigád vezetője 17 embert irá­nyít, példát kell mutatnia a munkában is. Esőcsináló Zuhog az eső — tíz percen át No, nem a gyár udvarán, hanem ezúttal a műhelyben. Együtt kell kibírnia a próbát a szalagról lekerült komplett ablaknak. Az esőcsináló Ko­csis János meós. Eszköze a néhány hete üzembe helyezett automata, grafikonos kijelző, igen korszerű minőségi ellen­őrző gép. A műhelyt csak tel­jesen hibátlan készáru hagy­hatja el. Dodó Györgyi Helyünk a dobogón Ä szegénynek is palotát rakva Nem sportversenyek három lépcsőjű dobogóját említjük képletesen, mert arra, bárhogy kapaszkodnánk is, nem jutha­tunk fel, az első három hely soha nem lehet a mienk. Le­hetőségeink meghatározottak, be kell érnünk a hosszú emel­vény egyik — szerény — he­lyével, ami a műszaki-tudo­mányos fejlődés friss ered­ményeit, gyakorlati alkalma­zásukat illeti. Amiből persze nem az következik, hogy ke­zünket ölünkbe téve sóhajtoz­zunk : bezzeg Ott és amott... Mert lássuk csak a nagyon egyszerű példát. A tojásterme­lés évszakonként erősen inga­dozott, hol sok, hol kevés volt tojásból. Most évszakoktól függetlenül, mindig árulnak elegendőt. Ami mögött tudo­mányos és műszaki erőfeszí­tések hosszú sora áll; ezekből a magyar részesedés sem cse­kély. Fizetett kutatás Hazánk nemzeti jövedelmé­nek több mint három százalé­kát fordítja tudományos ku­tatásra, ami nemzetközi ösz- szehasonlításban is megfelelő arány. Pénzben kifejezve: 1960-ban 2,3 milliárd forintot költöttek ilyen célokra, 1980- ban 18,7 milliárdot. Más kér­dés — és döntő elem gazdasá­gi fejlődésünkben —, miként kamatozik ez a pénz a gya­korlatban, például elég gyors-e a műszaki-tudbmányos ered­mények termelésbeni haszno­sítása? Teendőink és lehetőségeink összegezése így olvasható a Magyar Szocialista Munkás­párt XII. kongresszusa hatá­rozatában: „A kutató-fejlesz­tő munkát célratörőbbé, a tu­dományos intézmények és a termelőüzemek együttműködé­sét közvetlenebbé kell tenni. A felhasználáshan érdekelt gaz­dasági és tudományos intéz­mények — ahol lehetséges — közösen határozzák meg a ku­tatási feladatokat és a gyakor­lati alkalmazásban is működ­jenek együtt. A tudomány fej­lődését, a társadalmi céljaink megvalósítását segítő alapku­tatások részesüljenek jelentő­ségüknek megfelelő támoga­tásban. Több figyelmet kell fordítani a külföldi szellemi termékek átvételére, hazai al­kalmazására és továbbfej­lesztésére." Tekintélyes alapokra tá­maszkodhatunk ezeknek a le­hetőségeknek a kamatoztatá­sában, ezeknek a feladatok­nak a teljesítésében. A me­gyében a kutató-fejlesztő he­lyeken dolgozó diplomások száma túlhaladja a kétezret, az ún. segédszemélyzetet is fi­gyelembe véve pedig több mint ötezer fős sereg munka­köre a kutatás és fejlesztés. Rajtuk kívül még népesebb azok csoportja, akik nem fő­állásban, hanem más tevé­kenység mellett — például oktatás — foglalkoznak kuta­tási, fejlesztési feladatokkal. Egy tonna szemes kukorica előállításához a megyében azok a gazdaságok, amelyek tagjai valamelyik termelési rendszernek, felével, negyedé­vel kevesebb munkaórát vesznek igénybe, mint azok­nak a termelőhelyeknek ugyan csökkenő csoportjában, ahol még a hagyományos módsze­rek élnek. Tanúságtétel ez ar­ról, miként ölthet testet a mű­szaki-tudományos eredmények gyakorlatbani alkalmazása egy-egy területen. Más példá­val élve: több megyei üzem részese a paksi atomerőmű építésének, szerelésének. Ezek az üzemek még egyetlen eset­ben sem teljesítettek olyan minőségű munkát, mint ami­lyet Pakson kellett. Amihez nélkülözhetetlennek bizonyult a tudomány, a fejlesztők se­gítsége, ám az erőműnél dol­gozni azzal is járt, hogy az érintőiteknek be kellett lát­niuk: sok kérdésben nem nél­külözhetik a nemzetközi tudo­mányos munkamegosztás for­rásait, eredményeit, legyen szó akár bevizsgálási technoló­giákról, akár műszerekről. Nincs erő mindenre Ügy tartják a bölcsek, hogy a tudomány a szegénynek is palotát rak, azaz a szegény embernek elsősorban a tudo­mányra lehet támaszkodnia. Ezért említettük bevezetőben: lehetőségeink meghatározottak. Fogalmazhatunk nyersebben: a műszaki-tudományos hala­dásban nincs erőnk minden­re. Ezért élnünk kell azzal is, amit mások elértek, oly mó­don, hogy ezeket a módszere­ket. eszközöket megvásárolják a fejleszteni kívánók. Ilyen lépések segítették elő a ter­mékszerkezet korszerűsítését például a Mechanikai Művek­Télí vásár, 1982 A tavalyinál nagyobb forgalom Megszűnt már a hegesztés utáni kézi csiszolgatás is, amely nem tartozott a könnyű munkák közé. Ez ugyancsak a gép dolga, pillanatok alatt sorjázza a varratokat. Koráb­ban kézzel, vésővel alakították ki a különböző gumiprofil- szalagok helyét is a műanyag­Az idei téli vásáron az idő­járás kedvez a forgalomnak, mert úgy tűnik, még sokáig nem vehetjük elő a szekrény­ből a tavaszi holmikat. A Pest megyei Kiskereske­delmi Vállalat legnagyobb egy­ségében: a váci Dunakanyar Áruházban, a nemrég kezdő­dött tatarozás sem csökkenti a vásárlási kedvet. A szezon végi kiárusítás első napján sorban álltak az emberek, amihez az is hozzájárult, hogy sokan jöttek a környező köz­ségekből is. A kiszolgálás gyorsítására átmenetileg pult mögé állították az adminiszt­rátorokat, és behívták segíteni a nyugdíjasokat is. A nyugdíjasok segítenek — Melyik holmi a legkapó­sabb? — kérdezem J érméi Gábornét, a konfekcióosztály vezetőjét. — A gyermek kordbársony nadrágokat, hat-tizenkét éve­sek részére, 305 forint helyett 183 forintért lehet most meg­kapni. Nagyon sokat visznek belőle. A matlassé köntösöket az idősebbek még mindig na­gyon szeretik, és három nap alatt majdnem az egész kész­let elfogyott. Szép választé­kunk van női télikabátokból. A férfikabátok viszont nem olyan kapósak, mint ahogy számítottuk. Igaz, hogy kevés a nagy méret, és inkább azt keresik. A cipőosztályon, mint Cser­mák Ferencné osztályvezető­helyettestől hallom, szintén a nagyobb méretek találnak ha­marább gazdára. Magas szárú bőrcsizmából (1200 forint he­lyett 720 a vásári ára) a 38— 40-esek az első napokban el­keltek. A férfi meleg csizma egész szezonban hiánycikk volt, így csak az extra méret­nek számító 39-es és 40-es ke­rült a vásárra. Gyermekek részére viszont nagyon bőséges a választék és sokan viszik kosarukban a csinos kis csizmákat. Senki sem siet, és hétköznap délelőtt sok az idősebb vásárig. A nyolcvankét éves Szíjártó Sándorné a dédunokájának keres meleg cipőt' — lerajzol­ta a gyerek talpát — és egy kedves, fiatal eladónő segít megfelelőt találni. A darabáru osztályon a kö­tött holmik iránt legnagyobb az érdeklődés, mert ezek ta­valy nem szerepeltek a kiáru­sításon. Nagyon sokan válo­gatnak a turkálóban a férfi flanellingek között. Kétezer darab volt belőlük eredetileg, de gyorsan fogynak. Szabó Ilo­na tizenegy méter tíz centi nylonjerseyt mér valakinek és közben kapásból válaszol egy érdeklődőnek arra, hogy meny­nyibe kerül a kisvirágos fla­nelt. Hat éve nyugdíjas, de február elsejétől itt segít. Kahoffer Sándor, az áruház igazgatója elégedett a forga­lommal és hansgúlyozza, hogy idén jobban felkészültek, mint tavaly. — Tízmillió forint értékű árukészletből lehet kedvezmé­nyesen vásárolni, és nem di­vatjamúlt, elfekvő cikkeket dobnak piacra. Például egy nagyobb tétel, szeptemberre megrendelt női télikabát no­vember közepére érkezett, és azért nem kelt el eddig. Most engedményesen adjuk, épp­úgy, mint a januárban szállí­tott trottőr csizmákat. Meg­maradt téli jellegű áruk, de semmi bóvli! Áruház a lakótelepen Milyen a téli vásár pár kilo­méterrel távolabb, a Dunake­szi Áruházban? Történetükben ez az első, hiszen alig több mint fél esztendő telt el a megnyitás óta. Sok minden van itt, az igazgatói iroda szűk kis helyiségébe is alig lehet bejutni a dobozok halmazától. — Januárban kisebb for­galmunk volt — mondja Sár­közi Sándor, az áruház igaz­gatója. — Karácsony után in­kább a cserék következtek, és egy kis várakozás, hogy rövi­desen kezdődik a vásár. — ötmillió forintos készle­tet árusítunk engedményesen. Legtöbben a csizmákat, cipő­ket viszik (tizenkétféle típus kapható most leszállított áron) és a kötött konfekciót. Törzs- közönségünk főleg fiatalokból áll. nyilván azért is, mert ők vannak többségben itt a lakó­telepen. A vásárra bejönnek az idősebbek is és örülünk, hogy megismerkednek a cik­keinkkel. Sok minden elkel azokból a holmikból is, amik nem engedményesek. A vásárlók lélektanához tartozik, hogy ha idejük enge­di, sok helyen szétnéznek, mi­előtt választanának. Egy kis lélektan Mi újság a Skála Expóban? 14.6 millió forint értékű áru szerepel 20—50 százalékos en­gedménnyel a listán. Az első hét forgalma 20 százalékkal magasabb volt a tavalyinál. Sláger az olcsó, 640 forintos férfi télikabát, és női télika­bát is kapható 800 forintért. A garantár a vásár idejére is vonatkozik, és áll az ígéret, hogy náluk semmi sem lehet drágább, mint máshol. A Skála budapesti nagyáru­házban a napi forgalom meg­haladja a 12 millió forintot. Az engedményes árukészlet na­gyobb mint tavaly és a for­galmi adatok is 14 százalékkal magasabbak. Mit vesznek leg­többen. Női télikabátot és hosszúnadrágot, férfi műirhát 40 százalékos engedménnyel, női kötött pulóvereket és kar­digánokat * 30 százalékkal ol­csóbban, mint máskor. Slá­ger a leányka bébi télikabát 200—400 forintos reklámáron. A Centrum Áruházakban (harminchárom helyen árusíta* nak ruházati cikkeket) eredeti áron 400 millió forintos kész­let állt rendelkezésre a téli vásár első napján. Eddig leg­nagyobb keletje volt a férfi és gyermekkonfekciónak. A méteráruk közül legtöbben a kártolt gyapjú szöveteket ke­resték, vitték. A legforgalma­sabb nap pedig a szombat volt. amit úgy látszik sokan töltöttek az üzletekben. Gál Judit ben, a Mezőgép Tröszt válla­latainál, a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalatnál, a Cse­pel Autógyárban, a Ferrome- chanikai Ipari Szövetkezetnél. Minél bonyolultabb egy ter­mék, annál költségesebb a megalkotásáig vezető kutatá­sok, kísérletek tömege. Száz­halombattán, a szénhidrogén­ipari kutatások között volt olyan, amelyhez rövid néhány hónap kellett, de olyan is, ahol hétesztendei kitartó munka hozta meg az ered­ményt. Hasonló jellemzőket mutat fel a Forte Fotokémiai Ipar fejlesztőtevékenysége, azaz nagy alapossággal szük­séges mérlegelni, időben, pénzben, szellemi energiákban mi az, ami kifizetődik és mi az, aminél más utat kell ke­resni. A realitásokat tévesztik szem elől azok, akik úgy hi­szik, minden műszaki-tudo­mányos területen módunk van újat alkotni, adni. Sem anyagi, sem szellemi erőink nincsenek ehhez, s ez megszabja he­lyünket a dobogón __! Nem is az a cél, hogy a képzelet­beli rangsorolásban az élen állók közé jussunk minden te­kintetben, sokkal inkább cél igényeink és adottságaink összjátékának megteremtése, a saját és a nemzetközi műsza­ki-tudományos haladás ered­ményeinek ötvözésével. Ez utóbb említettnek jelen­tős szerepe volt például a Lenfonó és Szövőipari Válla­lat önálló kutatási szervezete kiépítésében és gyarapodó eredményeiben, amint abban is, hogy a Ganz Árammérő- gyár megtehette a kezdő lé­péseket az elektronika már nem laboratóriumi szintű al­kalmazásában. A társadalmi termelés hatékonyságának ed­diginél erőteljesebb növelése megköveteli a műszaki-tudo­mányos haladás gyorsítását, új eszközök és technológiák hasz­nosítását, ám minden esetben — és a megszokottól eltérően — szigorúan ragaszkodva az ésszerűséghez. Egy-egy lénye­ges lépés ugyanis sokba kerül! A megye mezőgazdaságában a termelési rendszerek megkö­vetelte agrobotanikai és agro­technikai fejlődésnek nem­csak nagyszerű eredményei vannak a termésátlagokban, hanem tetemes költségei is a ráfordítások emelkedése miatt. Éppen a nagy kiadások következtében az irányok, a módszerek, az eszközök kivá­lasztásának felelőssége egyre nagyobbra nő, mivel a hala­dást nem foghatjuk fel kerül, amibe kerül feladatként, ha­nem csakis úgy, hogy ne ke­rüljön többe, mint amennyi indokolt, amennyi az össztár­sadalmi hasznot nézve, kifize­tődő. Lenin a szocializmus építé­sének elengedhetetlen alapel­vei közé sorolta „az alkotó­munka feltételeinek követke­zetes kiterjesztését". Ez azon­ban nem válhat el a társada­lom szükségleteitől, még ke­vésbé kerülhet szembe a tár­sadalom céljaival. Eltűnt misztikum A műszaki-tudományos ha­ladás céljai éppen ezért azonosaik hazánkban a szo­cialista társadaloméval: az emberi élet erkölcsi, anya­gi gazdagításával. Ehhez hoz­zájárulni éppúgy lehet az ok­tatásban az új kutatási ered­mények azonnali továbbadá­sával, mint az iparban a fej­lesztési kiadásoknak egy-egy területre történő koncentrálá­sával, persze akkor, ha ezek a területek nem véletlensze­rűen, hanem nagy alaposság­gal kiválasztottak. A tömegek szemében évszázadokon át misztikum övezte a tudo­mányt, ma természetessé vált. s holnapra még inkább így lesz ez. Hazánk nemzetközi rangiának erősítéséhez sok mindennel hozzájárult a tudo­mány, ám ez a hozzájárulás mindenkor azzal kezdődött, hogy valakinek eszébe jutott valami... Ami ezt követi, a fölkarolás vagy elutasítás, a mérlegelés vagy kritikátlan rábóüntás, nos, ezek a részle­tek döntenek arról, fölépül-e az a bizonyos, kéoletes, de na­gyon szükséges palota. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents