Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-28 / 50. szám

1982. FEBRUÁR 28., VASÁRNAP MKCt-a W K/unfm Szövőgépek SzereBésfinálé V­fe , 'ssss®g^«ss:f:5??» A Magyar Selyemipari Vál­lalat váci bélésszövő gyára 80 új csehszlovák gyártmányú légfúvós szövőgépet kapott. A szerelési munkák e napokban fejeződnek be. Erdösi Ágnes felvétele Szigorúbb szabályok Hővédelem Véget ért a türelmi időszak, a tanácsi építésügyi hatóságok már nem adnak használatba­vételi engedélyt azokra az új családi házakra és egyéb léte­sítményekre, amelyek nem fe­lelnek meg a két évvel ezelőtt megjelent országos hővédelmi műszaki .előírásoknak,, Ebben az ' ágázáír 'sáiifványbán* ‘W Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a korábbinál csaknem kétszer szigorúbb szigetelési és hővédelmi elő­írásokat rögzített. Az ÉVM műszaki fejlesztési szakemberei országos munka- értekezleten felhívták az ille­tékesek figyelmét, hogy már az építési engedély kiadását is meg kell tagadni, ha a tervek nem felelnek meg a hővédel­mi szabvány előírásainak. ffssncsok a rendtartás, a környezet Is neve! A sorkatonáról gondoskodni kell Szóród! Zeitén vezérőrnagy nyilatkozata Nemrégiben volt alkalmam alaposan körülnézni egy laktanyában, s a szó legszorosabb értelmében elképed­tem a látottaktól. Igaz, jó másfél évtizeddel ezelőtt töl­töttem le a tényleges szolgálati időmet, de el nem tud­tam volna képzelni azt az óriási változást, ami a kiska- tonák életkörülményeiben végbement. Miután a hadse­reg része a társadalomnak, a sorkatonák életkörülmé­nyeinek megváltozása nemcsak a fiatalok számára bír jelentőséggel, hanem valamennyiünk számára, hiszen e változás szocializmust építő országunk vívmányai közé tartozik. ■ Ezért kértem interjút e tárgyban Szórádi Zol­tán vezérőrnagytól, a magyar néphadsereg megbízott hadtápfőnökétől. ami a katona saját tulajdona lesz, s leszerelés után magá­val vihet. Sokáig gond voit, hogy a gyakorlóruha mosás után összezsugorodott, s ha­mar kifakult. A könnyűipari rekonstrukció egyik bennün­ket kellemesen érintő eredmé­nye volt, hogy a gyakorlóruha anyaga mérettartóvá és szín­tartóvá vált, s ezzel esztétiku- sabb lett a hadsereg megje­lenése, külső képe is. © Hogyan változott az étke­Mikor. és ön szerint mi­nek köszönhetően változtak meg alapvetően a tényleges szolgálati idejüket teljesítő sorkatonák életkörülményei? — Az ellenforradalom után, amikor a mai korszerű hadse­reg alapjait leraktuk, minde­nekelőtt a fegyverzet fejleszté­sére kellett jelentős összegeket fordítani, s akkor még az ellá­tásban nem mindig sikerült ezvel a technikai fejlődéssel lépést tartani. Az utóbbi tíz év volt az az időszak, ami a had­seregben a létkörülmények je­lentős javulását eredményezte, elsősorban a párt életszínvo­nal-politikájának következté­ben. részint pedig azért, mert a modernebb technika kultu­ráltabb környezetet követelt, s mert a bevonuló katonák mind igényesebbekké váltak. • Szeretném, ha részletezné a változásokat. Mennyiben vál­toztak például az elhelyezési, ruházkodási körülmények? — Átalakultak az egységál­lomány elhelyezésére szolgáló körletek: kisebbek lettek, azaz szakasz- és rajkörletek váltot­ták fel a korábbi zászlóalj-, századkörleteket. Ezek a he­lyiségek barátságosabbak Ss lettek, a rideg, meszelt falak megszínesedtek, a díszítés is megengedhető, ‘Szahnázsák ítedyett laticelen alszanak a katonák, színes az ágynemű, színes a törülköző, a ruházatot, a kimenőöltöny­től a pizsamáig és a papucsig beépített szekrényekben tart­ják. A ruházati rendszer egyébként a hatvanas évek közepén alakult ki, ehhez töb­bek között a korábbi kék nadrág, fehér trikó s egy pár barna tornacipő helyett teljes sportfelszerelés is tartozik, melegítővel, sporttáskával, Gödöllői kísérletek Tüzelőanyag a mosóvízből A mező- és erdőgazdaság üzemeiben évente mintegy húszezer tonna fáradtolaj ke­letkezik, és jelentős a más mó­don elhasználódott olaj meny- nyisége is. Az utóbbit gyara­pítja például a gépjárműmo­sókból kikerülő szennyezett víz is. Arányosan keverve Az elöregedett motorolaj ösz- szegyűjtésével több vállalat foglalkozik és úgy tűnik, hogy ma már megoldott a fel- használás. Ennek egyik módja a regenerálás, de ez nem ered­ményez tökéletes minőséget. A műszaki fejlődés egyik irány­zata pedig az, hogy a gyártók megnövelik a kenőanyagok élettartamát, és ezzel közvetet­ten' csökken a felhasználás is. Azt azonban mégsem állíthat­juk. hogy minden hulladék­olaj megfelelő helyre kerül. A fáradtolaj hasznosításának legrövidebb útja az eltüzelés. Ennek technológiáját — a be­gyűjtéssel együtt — a MÉM gödöllői Műszaki Intézete dol­gozta ki. Kenyéri János, az intézet szárítási és tartósítási osztályának főelőadója el­mondta, hogy egy közepes gazdaságban öt-tízezer kilo­gramm használt olaj keletke­ző- Egy energetikai hasznosí­tást, esetünkben terményszá­rító'fűtését vállaló nagyüzem­nek 35—40 kilométeres körzet­ből érdemes összegyűjtenie a fáradtolajat. Ha ezt a tüzelő­olajba 1:9—3:7 arányban ke­verik, akkor ez, a tüzelőolaj­jal csaknem azonos értékű fű­tőanyagot eredményez. Többcellás derítő Az osztály foglalkozott a gépkarbantartás egyik kriti­kus környezeti kérdésével is, azzal, hogy miként lehetne megtisztítani a gépjárműmo­sóból kikerülő vizet. Gyakori ugyanis, hogy a gépekről le­kerülő olaj maradványokkal, és a mosószerrel szennyezett vi­zet megfelelő tisztítás nélkül engedik a természetes környe­zetbe. Egy négycellás mosóvízde­rítővel elválasztható, lefölöz­hető az olaj. Az első szakasz­ban leülepszik a lemosott szi­lárd anyag, a második teknő- ben marad a víznél könnyebb olajszármazék — a következő cellába ugyanis alulról folyik át a víz, végül három koksz­szűrön áramlik keresztül a tisztuló folyadék. Tonnaszám gyűjteni Az így összegyűjtött olaj a fáradtolajjal együtt pakuratü­zelésre alkalmas égőfejjel tü­zelhető el. Az üledék nem tar­talmaz szénhidrogén-szennye­ződést és a kifolyó víz sem ár­talmas a környezetre. A gaz­daságossági számítások sze­rint egy-egy nagyüzemnek ak­kor érdemes fáradtolajjal fű­tenie a terményszárítót, ha évente legalább 20 tonnát tud összegyűjteni. B. G. zés, s változott-e az ellátás mi­nősége? — Az ételkészítés és az ét­keztetés tárgyi körülményei változtak meg elsősorban. A főzőrészlegek modernebbek, gépesítettebbek, s ez jelentő­sen javítja a szakácsok és a konyhán doigozó katonák munkakörülményeit, s lehető­vé vált, hogy az étkeztetés rendszerén és módszerén is változtassunk. így, míg ko­rábban sok helyen, különösen a nagy létszámú laktanyákban békés körülmények között is evőcsészéből, s annak fedelé­ből — közhasználatú szóval élve: csajkából —, a kecske­lábú asztalok mellett, lócán ülve étkezhettek a katonák, ma a vendéglátóipari önki- szolgáló rendszer mintájára, tálcára tálalhatnak maguk­nak, s rozsdamentes evőesz­közzel, fűtött, festett étkez­dékben, terített asztalon, szé­ken ülve fogyaszthatják el, amit választottak. Mert választhatnak is, min­den laktanyában legalább kétféle ebédmenü várja őket, s a laktanyák jelentős részé­ben úgynevezett több menüs, büférendszerű vacsoráztatás van, azaz a katonák nyolc-tíz előre elkészített étel közül vá­laszthatnak. Ez utóbbi rend­szernek van egy olyan előnye is, hogy nincs maradék. Az étkeztetés általában igazodik az ^igénybevételhez, részint úgy, hogy a korábbi három­szori étkezést a négyszeri ét­kezés váltotta fel, tehát a ka­tonák tízóraiznak is, részint pedig úgy, hogy nagyobb fizi­kai megterhelés esetén négy­ezerről négyezeregyszázra, vagy annál többre növeljük az ételek kalóriaértékét, és a táplálkozástudomány más kö­vetelményeit is érvényre jut­tatjuk. • Hogyan változtak a tisz­tálkodási, egészségügyi körül­mények? hibás fogazattal került a had­seregbe. Ez ma is így van, de nagy előrelépést jelent, hogy jelentősen bővítettük a kor­szerűen * felszerelt fogorvosi rendelők számát, s ma mar elegendő fogorvos gyógyít a laktanyákban. Ennek van olyan hatása is, hogy a lesze­relt katonák nem növelik a polgári fogászra háruló terhe­ket. Egyébként a katonaor­vosok, akik úgynevezett élet­mentő orvosi táskával vannak felszerelve, égy-egy közúti baleset alkalmával már jó né­hány polgári személynek nyújtottak segítséget, több esetben életet mentettek meg. © Tapasztaltam, hogy a sza­bad idő eltöltésének feltételei ,Ss változtak, s ez a tény a többivel együtt minha otthono­sabbá tette volna a laktanyá­kat. Mindez egyfajta szemlélet­beli változásra is utal... — A szabad idő eltöltésének megváltozott feltételeit hosz- szan lehetne sorolni, csak uta­lásképpen megemlíthetem a képmagnót, képmagnótárral kiegészített könyvtárakat, a tévével, magnóval, lemezját­szóval, és sok más berende­zéssel, játékkal gazdagon fel­szerelt klubokat, vagy azt, hogy a korábbi kantinok sze­repét a laktanyai vegyesbol­tok vették át. Igaz, ezekben nem kapható szeszes ital, van viszont bennük presszógép, s a levélpapírtól a cukrászsüte­ményig mindent megvásárol­hat a katona. Valóban célunk az, hogy a katona otthon érezze magát a laktanyában, mert amikor a sorkatonáról .való gondosko­dást tervezzük, két alapelvnek' igyekszünk megfelelni. Az egyik, hogy a hadseregbe be­vonuló állampolgár csak any- nyi pszichológiai, környezeti terhet kapjon, amennyit a szolgálat ellátása feltétlenül megkövetel. A másik alapelv, hogy a hadseregen belüli lét­feltételeket az ország fejlődé­sével arányosan kell fejlesz­teni. A társadalmi átlagot ter­mészetesen nem tudjuk meg­haladni, és ránk is vonatko­zik, hogy .a jelenlegi ellátási szintet a következő időszak­ban megőrizni tartozunk to­vábbi fejlesztésre kevesebb területen, s szerényebb mér­tékben lesz lehetőség. Szocialista hadseregünk ilyen szempontból is együtt él az ország lakosságával, s ép­pen az együttélés miatt fontos követelmény, hogy az alkotmányos kötelességének eleget tevő sorkatonáról min­den szinten gondoskodni kell. Úgy véljük, hogy a katonát nemcsak a rendtartásnak kell nevelni, hanem annak a kör­nyezetnek is, amelyben él és szolgál. Aczél Gábor HÉT HÍRE BESZÉDZAVAROK ® Nagy érdeklődés közepette rendezték meg a fő­városban a moszkvai napok'eseménysorozatát. O Or­szágos tvillamosipari konferenciára került sor Kapos­várott. @ Lezajlott a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének közgyűlése. @ A Közlekedéstudományi Egyesületben az automatizált levélfeldolgozás tapasz­talatait összegezték. @ A hét híre az is, hogy négyna­pos nemzetközi logopédiai tanácskozás színhelye volt Kőszeg. Meghökkentő tapasztala- latot, ráadásul mind erőtel­jesebbé váló jellemzőt tár elénk a váci járási vezető óvónőj amikor megállapítja: egyre több a beszédzavarokkal küzdő, beszédhibás gyermek. Vannak olyan óvodák, ahol minden negyedik-ötödik lány­ka vagy fiúcska. egyszerre hordozója és szenvedője en­nek a bajnak. Sajnálatosan nem különlegességet említet­tünk; más járásokban, így a monori járásnak elsősorban az agglomerációs övezetbe tar­tozó településein, valamint a városokban hasonló, sőt, né­mely helyen még kedvezőtle­nebb a helyzet. Ráadásul a szülők nagy többsége semmi­féle gondot nem fordít a gyer­mek beszédhibáira — gyak­ran fel sem fedezi azokat, mivel alig beszélgetnek oda­haza —, s ha figyelmeztetik rá, baj van, sértetten reagál, úgy véli, gyermekét bosszú­ból (?) tartják elütőnek a többitől. Nem tartozik a rit­ka esetek közé, hogy az óvó­nőnek szívós harcba kell bo­csátkoznia a szülővel, értse, lássa meg, gyermeke jövőjét szolgálja, ha elviszi logopédiai szakemberhez, ha elérve az iskolaköteles kort, átmenetileg kisegítő osztályba engedi. Fiatal tudomány a logopé­dia, azaz a beszédzavarok okainak feltárásával, ■ gyógyí­tásával foglalkozó szakterü­lete a tudományos ismeretek­nek. Éppen ezért nem csodál­kozhatunk különösebben azon, maguk a szülők sem tudnak valami sokat ennek a nagy türelmet igénylő tevé­kenységnek a lehetőségeiről, eredményeiről. Jobb esetben a vak sors akarataként fogják fel, hogy csemetéjük hadar, selypít, dadog, vagy éppen „olyan édesen pösze”, a rosz- szabb az, amikor szinte üldö­zik, sőt, rendszeresen verik a gyermeket beszédzavarai mi­att, még inkább elmélyítve ez­zel a zavart, súlyosbítva a ki­váltó okokat. Ma még csak ke­vesen vannak azok, akik be­látják, megértik, orvoslását keresik a beszédzavarokban megnyilvánuló rendellenes­ségeknek, azaz felfogják: nem a gyermek, rendetlenkedése (?) az ok, hanem az esetleges nagyothallás, a beszélőszervek megbetegedése, a központi idegrendszer működésének át­meneti akadozása. Mindennapos tapasztalatok és tájékozódást szolgáló fel­mérések egyaránt azt mutat­ják, a megyében tíz százalékra tehető azoknak a gyermekek­nek és fiataloknak az aránya korosztályukon belül, akik be­szédzavarokkal küzdenek, olyán fokú beszédzavarral, aminek enyhítése vagy meg­szüntetése szakszerű segítsé­get — logopédus adta útmuta­tást, rendszeres foglalkozást — igényel. A bökkenő ott van, hogy amikor még a leg­jobb időben lenne a beavat­kozás — a beszéd elemeinek megtanulásakor, majd az ön­álló beszéd első szakaszában —, azaz a gyermek óvodás ko­rában, a legritkább esetben juthat logopédus elé. Egyrészt azért, mert a szükségesnél sakkal kevesebb ilyen szakem­ber dolgozik a gyermekintéz­ményeknél — így például a budai járás óvodáiban egy sem, amint másutt ugyanez a hely­zet —, másrészt azért sem jut el a gyermek a logopédushoz, mert a szülők közül az érin­tettek legyintenek az óvoda tanácsaira, mondván, ilyesmi­re nincs idő. Veszélyes tévedés lenne tehát azt hinni, a beszédzava­rok pusztán a selypességre, a némaságra, a dadogásra, a lo- gopátiára, a dünnyögésre, az afáziára, a hadarásra, a dizar- triára, az afóniára értendők, azokra korlátozódnak. Átvitt értelmű, de nagyon is valósá­gos beszédzavarok akadályoz­zák a szót értést a beszédza­varok ügyében óvoda és szü­lő, iskola és család, oktatási teendők és logopédiai korrek­ciók szükségességének, össze­függéseinek hangoztatói, il­letve a szakképzés meghatáro­zói, a státuszok elosztói, a bér­alapok elkülönítői között. Márpedig szót kellene érte­nünk, társadalmi méretekben, mert társadalmi méretűvé lesz lassan az a tapasztalat, hogy mind több a pöszén, a motyogva, a dünnyögve be­szélő, az érthetetlenül, követ­hetetlenül hadaró, azaz a meg­szólaláskor kínlódó és ugyan­akkor mások számára is ter­het okozó ember, aki beszéd­hibái miatt zavarban van és másokat is zavarba hoz. Ten­ni sok mindent kell. Elsőként mégis azt, a szülő figyelje, gyermeke miként beszél. Fi­gyelje; legyen rá kíváncsi. Mészáros Ottó — A közvetlen higiénés igé­nyek ellátására a laktanyán­kénti korábbi egy fürdőépüle­tet tulajdonképpen bevittük á sorállományi épületekbe, el­tűntek az úgynevezett mosdó­vályúk, s mindenütt — akár egy szállodában, vagy mun­kásszállón — fürdőszoba-be­rendezés, zuhany, hideg-meleg víz várja a katonákat, akik nem hetente, hanem naponta fürödhetnek. Fürdés után sza­badpolcos rendszer biztosítja számukra, hogy fehérneműt váltsanak. A körletekben mo­sógép, centrifuga, mosószer, vasaló áll a rendelkezésükre, így az ingüket esetenként ma­guk is moshatják, vasalhat­ják. A takarítást — akárcsak a raktári anyagmozgatást — kisgépek könnyítik... Ami a katonák egészségéről való gondoskodást illeti, en­nek a hadseregben kiemelt jelentősége van. A fejlődést jelzi a korábbinál több orvos, a korszerű diagnosztikai és gyógyítóeszközökkel felszerelt csapatgyengélkedök. s a kór­házi ellátás jelentős javulása. A legutóbbi években korábbi nagy gond oldódott meg, ez a gond abból származott, hogy a bevonulok hatvan százaléka NEM CSUPÁN GESZTUS V ajon kiknek fontosak az ifjúsági parlamen­tek? Hogy nemcsak a fia­talokat, hanem a szakmai vezetőiket is érdeklik, és természetesen érintik is ezek a fórumok, az vala­mennyi — már lezajlott — megyei középszintű ágaza­ti találkozón kiderült. - Természetesen azon a pénteken összehívotton is, amelyen a mezőgazdaság­ban foglalkoztatott fiúk és lányok vitáztak hosszú órá­kon keresztül lehetőségeik­ről és tennivalóikról. A szakmai fölöttesek érdeklő­désének jó példája volt a tanácsi apparátusban tevé­kenykedő fiatalok szomba­ti ifjúsági parlamentje is. , A tegnapi helyszínén, a váci zeneiskola dísztermé­ben például nemcsak az érintettek, a harminc éven aluliak, voltak jelen, ha­nem a megyei tanács veze­tői, a járási hivatalok és a városi tanácsok elnökei is. Tévedés lenne azt hinni, hogy a főnökök látogatása nem más, mint udvarias gesztus. Tévedés, hiszen annyi hasznosítható ötlet, remek javaslat ritkán hangzik el egyszerre, mint egy-egy ilyen fiatalos fóru­mon. Nem véletlen hát, hogy a szakmai vezetőket, pontosabban ’leíró képessé­güket alaposan próbára tették ezek a tanácskozá­sok. Mert ha az elhangzot­takból minden fontosat föl akartak jegyezni, akkor bi­zony nemigen tehették le a tollat. A rra, hogy a frissen munkába álltak, vagy a még csupán néhány éve dolgozók észrevételeit nem tanácsos elengedni a fülük mellett, bizony, régen rá kellett jönniük. Tapaszta­lat, hogy különben saját munkájukat is megnehezí­tik. Igaz az is, hogy a vitá­ban fölszólalók szókimon­dása, őszintesége a gondok feltárásában segített. Hús­ba vágó, erős kritikai meg­jegyzések éppúgy elhang­zottak, mint jól fésült di­cséretek. Bár a középszintű fóru­mok zömét már magunk mögött tudhatjuk (március hatodikán lesz még egy, a megyei sportaktívák és sportolók részére), a parla- "mentsorozat ezzel még nem ér véget. E gyrészt az országos ágazati . parlamentek­re delegáltakon a sor, más­részt pedig a szakmai veze­tőkön. Az előbbiektől azt várják a fiatalok, hogy legfontosabb problémáik­nak hangot adjanak e ma­gasabb fórumokon. Az utóbbiaktól pedig azt, hogy segítségükkel a gyakorlat­ban, hasznosíttassék min­den jó ötlet, minden meg­valósítható javaslat. K. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents