Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-28 / 50. szám
/ mrain "4$? Tf * K/unap 1982. FEBRUÁR 28., VASÁRNAP Ki álljon a katedrán? N; aiv kérdés, vetheti közbe bárki; természetesen olyan ember foglalkozzék a diákokkal, aki a nevelési-oktatási tennivalók ellátására jogosult, mert megfelelő egyetemifőiskolai végzettsége van. Vagyis a pedagógus. Mégsem fölösleges feltenni, mivel az utóbbi egy-két évtizedben nem jut minden iskolába elegendő szakképzett pedagógus. (Sovány vigasz, hogy nem kizárólagosan magyar sajátosság ez, hiszen Európának számos országában küszködnek pedagógushiánnyal.) Hiányzik tehát a szakember, és minthogy okosabbat nem lehet tenni, nálunk is, másutt is képesítés, nélküli, általában frissen érettségizett fiatalokkal töltetik be az üres állásokat. Az utóbbi esztendőkben tucatszám készültek elemző tanulmányok a jelenség társadalmi okainak föltárására, nemegyszer a megoldás módozataira is javaslatot téve. Ezeket most — akár vázlatosan is — ismertetni hosszadalmas volna, elegendő a megállapításokból talán annyi, hogy a tanítói-tanári pálya iránti érdeklődés megcsappanásának okait a szociológusok, az oktatáspolitikusok az alacsony jövedelmekben és ezzel összefüggésben a nevelői foglalkozás társadalmi tekintélyének hanyatlásában jelölik meg. Hazánkban a hetvenes évek derekán volt a mélypont, amikor is a képesítés nélküli nevelők száma tartósan, több éven át nyolc és tíz százalék között mozgott. Azóta a Művelődési Minisztérium és a tanácsok erőfeszítései — a főiskolai-egyetemi fölvételi keretszámok megemelése, fizetésrendezés, letelepedési segély, szolgálati lakások építése stb. — eredményeként évről-évre javul a helyzet. A közvéleményt ennek ellenére’ is nyugtalánítja a képesítés nélküliek foglalkoztatása. Sokan kérdezik, hogy helyettük miért nem állítják újra sorompóba a nyugdíjas pedagógusokat. Ésszerű javaslat, kétségtelen, nem is kerülte el az oktatási vezetők figyelmét. Újabban mind több nyugdíjas tanár és tanító dolgozik az iskolákban, pontos számadat azonban nem található róluk, aminek az a magyarázata, hogy a rendeletben előírt évi össz- óraszámon alul engedély nélkül is foglalkoztathatják őket az igazgatók. Sokat mondó adat: a Művelődési Minisztériumban erre a tanévre 1653 nyugdíjas nevelőnek adtak mentesítést, ők tehát a nyugdíjuk mellett teljes óraszámban taníthatnak. Biztosra vehető, hogy az újra munkába álló nyugdíjas pedagógusok. száma jóval fölötte jár a képesítés nélküliekének. Időnként elhangzik más magyarázat is. Némelyek szerint az iskolaigazgatók azért veszik föl szívesebben a képesítés nélkülieket, mint a nyugdíjasokat, mert ily módon pénzt takaríthatnak meg, amiből aztán telik a törzsgárdata- gok bérének emelésére. Efféle esetek kétségtelenül előfordulhatnak, de azért mégsem ez a jellemző a mai helyzetre. Az igazgatók ugyanis legtöbbször azért kénytelenek a szakképzetlen munkaerőt választani, mert nincsen más jelentkező az állásra, nem akad nyugdíjas sem. A képesítés nélküli pedagógus: szükséges rossz — ez a mondás járja az oktatási berkekben. így igaz, ám hiba volna ennek a rétegnek a munkájáról summásan ítélkezni. Ne feledjük el, hogy azok, akik öt-tíz esztendővel ezelőtt szinte az utcáról léptek a katedrára, azóta nagyobbrészt oklevelet szereztek, és tisztességesen helytállnak az iskolai munkában. Számuk jóval tízezer fölött jár. Igazgatók mondják, hogy számos ilyen nevelő nagyobb hivatástudattal és eredményesebben tanít, mint némelyik nappali tagozaton diplomázott kartársa. Vannak a szakképzetlenek között persze á pedagógiai tevékenységre teljesen alkalmatlanok is, de ezek a szerződésük lejártakor gyorsan odébbáll- nak, illetve az iskola nem tart igényt a további munkájukra. 1/ i álljon hát a kated- rára, gyerekeink elé, ha nincs elegendő> szakember? A körülmények ismeretében nem is olyan könnyű kérdés ez, mint amilyennek látszik. Az iskolák vezetői egyelőre csak e két lehetőség közül választhatnak. Bizakodásra az ad okot, hogy évről évre kevesebbszer kell a szükségmegoldáshoz nyúlniuk. P. Kovács Imre Rivaldán innen, s túl Színház és felnőtt közönsége Pest megye egyszerre jobb, s rosszabb helyzetben van, mint az önálló színházzal rendelkező megyék. Rosszabban mert nincs lehetőség egységes műsorpolitika kialakítására, s azt sem lehet pontosan felmérni, hogy hányán járnak színházba, hogy eljut-e ez a művészeti ág azokhoz, akiknek érdekében minden belépőjegyhez kilencven forint támogatást ad az állam? Kedvezőbb a megye helyzete viszont abból a szempontból, hogy a főváros színházai viszonylag könrtyen elérhetők, s a színházak is vendégszerepeinek városainkban. Nos, ebből a sajátos kettősségből — a folyamatos fejlődés mellett is — kedvezőtlen kép alakult ki. Magasabb lépcsőfok A statisztika szerint Fest megyében évente ötszáz színházi, illetve színházi jellegű előadást tartanak, megközelí-' tőén százhatvan ezer néző előtt. Ám már-már megoldhatatlan feladat elé kerülünk, ha arra akarunk vállalkozni, hogy meghatározzuk: hány Pest megyei felnőtt, részesül komplett színházi előadás élményében? Mindenekelőtt le kell vonni a hakni brigádok száznál több művészileg gyenge színvonalú produkcióját., A színészi előadói estek — bármilyen jók is — nem adnak komplex élményt. Ezután már csak a gyermekelőadások számát kellene elkülöníteni. Csakhogy ilyen bontású statisztikát nem lehet találni vagy csak nagyon nehezen. Pedig a színházba járó felnőttek számának ismerete fontos részképet ad a politikailag, gazdaságilag és társadalmilag legaktívabb korosztályok művelődésének .helyzetéről. A Művelődési Minisztérium megbízásából legutóbb 1979-ben készült szociológiai felmérés a színházba járási szokásokról (hevendel Ádám). Ide kívánkozik a tanulmány egy megállapítása: a látogatók ... legdinamikusabb csoportja számára a színház nemcsak szórakozás, hanem kulturális és társadalmi mobilitási szükséglet. Ami ott kezdődik, hogy egy társaságban, ahová a társadalmi rétegzettség alacsonyabb szintjéről került be, meg akar szólalni; és ott végződik, hogy kiharcolt új társadalmi státusának, foglalkozásának szellemileg is meg tudjon felelni... Kikből is tevődik ki a törzsközönség? Új politikai könyvek A mezőgazdaság két évtizede Nem az első könyve Lengyel Zsuzsának, amelyben a magyar parasztság életével, a mezőgazdaság átalakulásával foglalkozik. A Mezőgazdaság, szövetkezetek, parasztság a hetvenes években azonban mindegyiknél átfogóbb mű. A parasztságnak, a mezőgazdaságban végbement fejlődésnek lényegében két évtizedes tör- , ténetét rajzolja meg, olyan két évtizedét, amelyben két forradalom zajlott le. A hatvanas években befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása, uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok és megteremtették a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit. A másik forradalom a mezőgazda- sági termelést érintette. A hetvenes évekre alapvetően megváltoztak a munka feltételei; gépesítették a termelést, szakosodtak a szövetkezetek és létrejöttek a nagy termelési rendszerek. A SZCrZŐ mindenekelőtt a termelőerők és termelési viszonyok fejlődését vizsgálja a mezőgazdaságban, a termelő- szövetkezetekben. Mint megállapítja, hazánkban a mező- gazdaság mindig kiemelkedő jelentőségű volt. Fejlődése vagy stagnálása, esetleg visz- szaesése minden időszakban nagy hatással volt nemcsak az ország gazdasági, hanem politikai helyzetére is. Agrárpolitikánkban mindig erőteljesen érvényesült a politikai tartalom. Napjainkbán például a mezőgazdasági termelésnek meghatározó szerepe van életszínvonal-politikánkban, de külgazdasági kapcsolatainkban is, mert a mezőgazdasági export az egyik legnagyobb valutaforrásunk. Ezért is fontos közügy a mezőgazdasági termelés milyensége, fejlődésének vizsgálata, a szövetkezeti parasztság emberi, politikai magatartása. A hetvenes években a mezőgazdasági termelésben nem várt gyorsasággal terjedt el a korszerű eszközök és módszerek használata. Lengyel Zsuzsa e gyors fejlődés okait vizsgálva megállapítja, hogy az több tényező együttes hatásaként valósulhatott meg. Pártunk helyes agrárpolitikája lehetővé tette a szövetkezeteknek önállóságuk fokozását, kezdeményezőkészségük kibontakozását, jövedelmezőségük viszonylag gyors ütemű fejlesztését. A könyv elemzi a termelőszövetkezetek sajátos tulajdon- és nagyüzemi viszonyait, a csoporttulajdon, valamint a közös és a háztáji kapcsolatrendszerét, a társadalmasulás fokozódásának következményeit. A vizsgálódások azt mutatják, .hogy napjainkban a tagság már erősen kötődik a szövetkezethez, benne látja megélhetése forrását. A szövetkezetekben a szocialista tulajdon mellett érvényesülnek a kisárutermelési viszonyok is, a közös gazdasággal szorosan összefonódva. A továbbiakban felveti a szövetkezeti parasztságról, mint osztályról folyó vita néhány problémáját, s elemzi a főbb jellemzőit. A szerző szerint a szövetkezeti parasztsággal, mint társadalmi osztály- lyal kell számolnunk, s úgy véli, hogy a szövetkezeti parasztság elnevezés is helyénvaló, nem mond ellent a társadalmi csoportlényegének s nem tapadnak hozzá korábbi előítéletek. Foglalkozik a szövetkezeti parasztságon belül végbement rétegződéssel is, tárgyalja a fizikai és szellemi múnka elkülönülését, a fizikai dolgozók szakképzetség szerinti rétegződését. Befejezésül a szövetkezeti parasztság életmódjának változásairól, az élet- és gondolkodásmódjukban tapasztalható vonásokról szól. Gáli Sándor A vizsgálat nagy változást mutat a tíz évvel korábbi helyzethez képest. A rendszeresen színházba járók magvát a közepes jövedelműek adják, akiknek az átlagosnál kevesebb könyv van a birtokukban, de azokat alaposan ismerik. Nem okvetlenül értelmiségiek, de közös jellemzőjük a felfelé törekvés, egy „szellemileg szociálisan magasabb lépcsőfokot akarnak elérni. Magukba foglalják a szakmunkások legjavát, és a szellemi tevékenységet folytatók alacsonyabb kategóriájának egy hányadát”. Ebben a társadalompolitikai megközelítésbén a színházi kultúra távolról sem csupán művészeti, esztétikai problémakörként tűnik fel. Szűkebb hazánk öt városában tartanak több-kevesebb rendszerességgel felnőtt színházi előadásokat. A lehetőségeknek korlátot szab, hogy nem is igen van több művelődési ház, amely profi társulatot képes fogadni. Indokolt, hogy a sort Szentendrével kezdjük, hiszen a nyári Teátrum évenként tizennégy előadási tart, hozzávetőlegesen háromezer megyei néző előtt. Ugyanakkor a művelődési központnak tíz színházzal van folyamatos kapcsolata. Öt megyei városban — A bérletes előadásokkal együtt évente átlagosan húsz produkciót mutatunk be — mondta Back Erzsébet előadó. — Rendszeresen szerepel nálunk a kaposvári, a győri, a szolnoki, a kecskeméti és a pécsi színház; a budapestiek közül pedig a Nemzeti, a Madách és a Mikroszkóp. Legközelebb március 26-án jön hozzánk a Vígszínház a Házmester siratóval. A darabválasztásban sajnos sokszor kényszerülünk megalkuvásra a színpadtechnikai adottságaink miatt, de csak olyan produkciót mutatunk be, amely a vendégszereplésen nem szenved csorbát művészi színvonalában. Tiszteletre méltó igényesség, de húsz előadásból már kikerekedhetne valamiféle műsor- politikai koncepció. Ezt azonban hiába keressük, mert a művelődési ház.jobbára azzal a színházzal köt szerződést, amelyik hajlandó a vendégjátékra. Mondván: veszi, nem veszi, nem kap mást. Ugyanis rendeletileg nincs megfelelően szabályozva a színházak tájolása,' sőt a produkciókért kért összeg sem. Így aztán ha- sanló a helyzet Vácott is, ahol havonta egy színházi előadást tartanak, esetenként átlagosan harmincötezer forintért. A siker változó, előfordul, hogy anyagilag belebuknak, mint mondják, sok függ az előadás hírétől és saját propagandájuktól. Haszon, tiszta bevétel semmiképpen sem marad. Nem is az üzlet a lényeg, de mintha valahol felszívódna az állami támogatás. Egy- egy produkció átlagos ára huszonöt ezer forint, négyszázas teremben minden nézőre ötvenegy forint jut. Ezért drágább ma egy jegy a művelődési házban, mint a színházban. Egyéni vélemény A gödöllői művelődési házban egészen egyéni véleménynyel találkozhatunk. — Minden hónapban . legalább egy előadást tartunk — ■mondja Kincses Károly igazgatóhelyettes. — Nálunk általában a szolnokiak, a miskolciak és a kaposváriak lépnek fel, de bemutatkozott már a pécsi Nyitott Színház és a dunaújvárosi Kísérleti Színház is, ez utóbbiak nem hivatásosak. Budapesti színházakat nem hívunk meg, rossz a művészi színvonaluk, akkor inkább már amatőröket szerepeltetünk. Azt hiszem, senki sem vitathatja a koncepció helyességét: mi cselekvő színházat akarunk játszani. Egészen más gondok feszítik a ceglédieket: évek óta tart a művelődési ház színháztermének átépítése, jelenleg egy aprócska színpadot használhatnak. — így is tartunk évente hat előadást — mondja Farkashá- zy István művészeti előadó. — A szolnokiak Szobaszínháza két előadást tart, a Radnóti Színpad hármat és nyáron szabadtéren rendezünk még egy bemutatót. Ez kevés. Ezért évente körülbelül húsz alkalommal autóbuszon visszük a közönséget Budapestre, Kecskemétre és Szolnokra. Ezzel a módszerrel is színházi élményhez juttathatunk nyolcszáz embert. Az érdiek is hasonló megoldásra kényszerülnek: évente hat alkalommal kilencven nézőt hoznak a fővárosba. Emellett ugyancsak hat előadást tart a művelődési .ház korszerűtlen színpadán a Népszínház társulata. Van rá igény Milyen is hát az összkép? Részben becsült adatokra kell támaszkodni. Tizennégy színház fordul meg rendszeresen a megyében, s a Népszín-: ház esetenkénti bemutatóival együtt a felnőtt előadások száma alig haladja meg a százat, a nézőké hozzávetőlegesen harminchatezer, az autóbusz- szal szervezett látogatásokkal együtt. Minden IS és 60 év közötti harmincadik lakosra jut évente egy színházlátogatás. Ez az arány kétszer rosz- szabb, mint az országos átlag. S mi a realitás? Korábbi vizsgálatokból is úgy tűnik, hogy hazánkban egy körülbelül ötvenezres törzsközönséghez kapcsolódnak-az alkalmi színházlátogatók. Pest megyében ez a mag háromezer korül mozoghat. Aligha számíthatjuk torzító tényezőnek a Budapestre, Szolnokra, Kecskemétre egyénileg színházba járókat, számuk ugyanis statisztikailag kevés. A Színházbajárási szokások című tanulmány közönségre vonatkoztatott megállapításait elfogadhatjuk Pest megyére is, hiszen reprezentatív felmérés sen alapszik. Éppen ezért aggasztóak az arányeltolódások. A Pest megyében rendezett felnőtt előadások túlnyomó részét telt ház előtt tartják meg. Igény tehát volpa! A lehetőségek javíthatók a színházak tájolási rendjének ésszerű szabályozásával, illetve a művelődési házak fogadókészségének jobbításával és a népművelők nagyobb hozzáértésével is. Rriszt György A televízióban Keddi sorozat Kedd esténként ismét hosz- szabb lélegzetű alkotást tűz műsorára a televízió: Thomas Mann világhírű regényének, a Buddenbrook-háznak tv-vál- tozatával ismerkedhetnek meg a nézők. All részes sorozat — amelynek rendezője a hazánkban is ismert Franz Peter Wirth — első epizódját március 16-án mutatják be. Áprilisban Nemzetiségi úttörőfesztivál Április 5—9-én ötödször rendezik meg Békéscsabán az országos úttörő nemzetiségi fesztivált, amelyen a négy nemzetiség képviseletében kétszáz, s rajtuk kívül száz Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Romániából s a német nyelvterületről érkező gyermek vesz részt A Magyar Úttörők Szövetsége a négy nemzetiségi szövetséggel közösen szervezi a gyermek műkedvelő csoportok találkozóját. A nemzetiségi úttörők csabai találkozóján művészeti bemutatókon lépnek föl a négy szövetség által kiválasztott iskolák csoportjai. A két-két órás összeállításban a délszláv gyermekeket a budapesti hor- vát-szerb tanítási nyelvű iskola, valamint a kópházi ifjúsági és úttörőzenekar, a román úttörőket az eleki és a méhkeréki nemzetiségi iskola együttese, a németeket pedig a bonyhádi gyermek énekkar és a solymári iskolások tánccsoportja képviseli. A szlovák szövetség a március 14—i szarvasi országos út- törőszemlén választja ki a legjobbakat. A nemzetiségek műsorában öt-öt felnőtt népművész is felléphet, például a német összeállításban a budapesti Ullmann Ferenc sramlizenekara is bemutatkozik. A művészeti bemutatókon kívül lesz könyvvásár, táncház, játékos találkozó a csabai úttörőcsapatokkal, s gálaműsor is az ötödik nemeztiségi úttörőfesztiválon. eíRadiófigyelő' ABC — ISKOLAKEZDŐ SZÜLŐKNEK. Bevallom, nem örültem, amikor csemetém szeptember első napjaiban azzal jött haza az iskolából, hogy kisfiú osztálytársa fellökte, majd néhány napra rá úgy szájon csapták, hogy kitört a foga. Merőben új volt ez számunkra, minthogy — noha csecsemőkorától közösségben nevelkedett — sem a bölcsődében, sem az óvodában nem tapasztaltuk a gyermekek közötti rokon- illetve ellenszenvnek ilyen megnyilvánulásait. Ez az iskolaélmény ötlött fel bennem, amikor az ABC-t hallgattam. Ferenczy Agnes szerkesztő és Pásztor Magdolna műsorvezető — gondolom — sok elsőosztályos gyermek szüleinek szívéből szólott, amikor a műsor pszichológus és pedagógus vendégeit a kisiskolások barátságát motiváló rokon- és ellenszenv mibenlétéről. megnyilvánulásáról faggatta. A műsor egy órájában szünet nélkül hangzottak el gyermekek és felnőttek feszültséget keltő őszinte szavai, a barátságok alapjairól. A megszólaló fiúk. lányok és szüleik leleplezően őszintén beszéltek arról, hogy miért vonzódnak a jó tanulókhoz, a „vezérürük- höz”. Azokhoz az egyéniségekhez, akik már ilyen kicsiny hat-hét-nyolc éves korú gyerekek között is megtalálják a csoportból való kiemelkedés útját. Elgondolkodtató volt annak a rossznak ítélt kisfiúnak önmagáról kimondott véleménye is, miszerint ő tudja (?), hogy nagyon nem szeretik, mert — rossz. Nyomban mellévágva a tanítónő véleménye, aki szerint ez a gyermek csak pillanatokra képes jól viselkedni, s akkor is folyton megkérdezi, hogy ugye most jó voltam? S öröm volt hallani a pszichológis reflexióit, aki megfogalmazta a hallgatóban csak motoszkáló érzést, (bízzunk benne, hogy a gyakorló pedagógusok is hallották), hogy akármilyen nagy egy osztály, mégis kell találni lehetőséget arra, hogy az ilyen nehezen beilleszkedő gyerek is sikerélményhez jusson. Meg kell találni benne azt, ami szere- tetre méltó. Igába kell fogni és igenis sokszor dicsérni, hogy elmélyüljön benne az érzés: őt is lehet kedvelni. Hogy ne váljék kiközösítené. Bizony nagyon igazuk volt a műsor gyermeklélektannal foglalkozó szakembervendégeinek, hogy az osztályfőnöki órákon az ilyen, gyermekeink hajlamait, fejlődését, lelki- szellemi épülését közvetlenül befolyásoló jelenségekről is szót kellene ejteni. Megéri! UTAZÓKNAK. Jó a rádió utazóknak szóló reggeli információja. Némi túlzással mondhatjuk, társadalmi igényt elégítenek ki. Percre friss ismeretekkel szolgálnak az útviszonyokról, az ' időjárási helyzetről és a forgalom alakulásáról. Az Útinform ügyeletesei már ízig-vérig rádiósok, akik ötperceikben egyéni ötletekkel fűszerezve adnak tanácsot, hogy autózzunk-e, vagy sem aznap, és figyelmeztetnek — ránk fér — az óvatosságra. Bányász Hédi
