Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-14 / 38. szám
M82. FEBRUÄR 14., VASÁRNAP x/íírkm Villamosítás •• Örömmel fogadták A határidőn áll vagy bukik A HÉT HÍRE ISMERT LEMEZ Utolsó szakaszába ért a Budapest és Szeged közötti vas- útszakasz villamosítása, ezután jobb hatásfokkal és olcsóbban lehet a személy- és teherforgalmat lebonyolítani a főváros és Szeged között, húsz perccel rövidül a személyvonatok menetideje. Képünkön: munkában a szerelők. Példátlan méretű beruházásra került sor Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. Itt épül fel ugyanis — mint már közöltük — mintegy 6 és fél milliárd forintos költséggel hazánk első katalitikus krakküzeme, mely a hagyományos kőolaj - feldolgozással szemben egy korszerűbb és gazdaságosabb technológiát vezet be, s nemcsak a DKV-nak, , hanem a népgazdaság egészének is nagy jelentőségű változást ígér az energiagazdálkodásban. A kormány Gazdasági Bizottsága a krakküzem építésének meggyorsítását határozta el, s ennek érdekében a beruházásban és kivitelezésben részt vevő vállalatok együttműködési megállapodásokat írtak alá. Feladat és pénz Ez azonban csak egyik feltétele a hazai gyakorlatban meglehetősep szokatlanul rövid határidő betartásának. A munkálatok gyorsítása érdekében — egyfajta anyagi ösztönzésként — minisztériumi rendelettel kísérleti bérgazdálkodási rendszer bevezetésére is sor került az üzemépítésben dolgozó vállalatok körében. Mi is ez voltaképpen? Gyakorlatilag egyösszegű munka- vállalásról van szó, aminek lényege, hogy egy-egy kivitelező az üzemépítés egy adott feladatára a beruházóval szerződést köt. Ebben rögzítik az elvégzendő konkrét feladatot részletes szakmai program alapján, meghatározzák a munkáslétszámot, a határidőt, s a feladat végrehajtásáért járó összeget. A továbbiakban a kivitelező sáfárkodik pénzzel és idővel: ha kevesebb munkással és hamarabb megoldja a feladatot, egyértelmű a nyeresége. Természetesen ez a nyereség elsősorban a dolgozóké, hiszen az általuk nyújtott nagyobb teljesítményért több pénz jár. A szerződéssel, s annak teljesítésével járó bértömeg ugyanis nem része a vállalati bérgazdálkodási keretnek, s így a különböző bérszabályzók nem befolyásolhatják. Magyarán: közvetlen kapcsolat teremtődött teljesítmények és bérek között, s ekképpen igen népszerű is a kivitelező munkáskollektívák körében. Természetesen a kísérleti bérgazdálkodás bevezetése egyfajta kockázatvállalást is jelent. Az új rendszernek ugyanis alfája-omegája a határidő. Amennyiben ennek a legfontosabb kritériumnak nem tudnak eleget tenni, a már említett összeget vissza kell helyezni a vállalati bérgazdálkodási keretbe. Kockázat és fslelősség S ez a megszigorítás nemcsak egy-egy kivitelező privát gondja, hanem a beruházáson dolgozó valamennyi vállalat kollektív felelőssége is. — A végső határidő — magyarázza az egyik legnagyobb Kodályok építését tervezik A birkák pedig nem ^ Kicsit csodálkoztam, ami- ^ kor ismerősöm, a textilgyári § mérnök megjegyezte, hogy & a hazai gyapjúipar nagy ve- S tálytársa a birkapörkölt. S Véleménye szerint a papri- 5 kás lében úszkáló ízletes ^ húsdarabok népszerűsége is ^ hozzájárul, hogy a juhte- ^ nyésztők főleg a húshozam ^ növelésével akarják jöve- | delmüket gyarapítani,. és a í többivel kevesebbet törőd- $ nek. A divat visszaköszön A képlet azért nem ilyen egyszerű. Visszatérve a juhtenyésztésre: 1970-től a világpiaci árváltozások hatására Magyarországon a gyapjú ára csökkent, a hús viszont drágább lett. Mivel az ágazat nem bizonyult elég jövedelmezőnek, sok juhászat felszámolta állományát, és a gyapjútermelés 1970—73 között 22,5 százalékkal kevesebb lett. Azóta sem fordult nagyon a világ. 1975-től napjainkig 700 ezerrel nőtt az állatállomány. Jelenleg 1 millió 900 ezer anyajuh van az országban, a gyapjútermelés ismét emelkedett. Törzstenyészet A Pest megyei pártbizottság 1980-ban jóváhagyta a juhtenyésztés fejlesztési programot, kiemelve azt is, hogy célszerű így hasznosítani a kihasználatlan gyepterületeket. Az anyajuhok száma jelenleg meghaladja a százezret — 1975-höz képest egynarmadá- val több. Nagy juhtélepei vannak a Gödi Tsz-nek. a dömsö- di Dózsának és most létesül egy újabb Pilisen. Országos hírű törzstényészet működik a kocséri Petőfi és a törteli Dózsa Tsz-ben. 1982-re a juhállomány további gyarapítását, és az ehhez szükséges hodályok építését tervezik. Jelenleg a hazai textilipari feldolgozás 62 százalékát fedezik magyar gyapjúból, a többit főleg Ausztráliából importálják és ez nem éppen olcsó mulatság. A népgazdasági érdek pedig közismerten azt követeli, hogy ahol lehetséges, hazai alapanyaggal kell helyettesíteni a külföldit. Milyen nehézségei adódnak a helyettesítésnek ? A feldolgozó iparnak természetesen minőségi követelményei vannak, ami együtt jár azzal, hogy az állattartásnál külön figyelmet kell fordítani a gyapjú gondozására. Ennek alapján úgy tűnik, hogy nincs igaza a nótának, mely szerint a juhász csak terelgeti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát.'Sok dolguk van ugyanis az állattartóknak, ha a hús és tej hozam tervezett növelése mellett azt is figyelembe veszik, hogy — a birkák nem kopaszok. A tenyésztésből adódó tulajdonságokat (szálhosszúság, íveltség) keresztezéssel lehet javítani. Nagyrészt a juhtar- tással függ össze a magyar gyapjú sárgás alapszíne és magasabb szennyeződéstartalma. Érdekeltségen a hangsúly Nézzük ezek után, mennyire érdekeltek az állattartók abban, hogy nagy gonddal, sok munkával kitermeljék a jó minőségű hazai gyapjút? Bizony úgy tűnik, hogy nem eléggé. A , gyapjú felvásárlási ára 1976 óta nem emelkedett, és a juhászatok gyapjúból eredő árbevétele országosan 35 százalékról 20 százalékra csökkent. Márpedig a juhállomány 98 százaléka merinói fésűs fajta, tehát textilipari célokra kiválóan alkalmas. A két ágazat — a juhtenyésztő és gyapjúfeldolgozó — évtizedeken keresztül teljesen elszakadt egymástól. Hosszú idő után 1979-ben először szervezett találkozót a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület gyapjúipari szakosztálya. Azóta rendszeresen a kapcsolat közöttük. Több közös kisérleísorozatra is vállalkoztak. és ezek egyike az Ausztráliából importált kosokkal törénő keresztezés. ^ Az ország juhtenyésztői ^ évente 2,5 millió liter tejet, ^ 48 ezer tonna húst és 12 ^'ezer tonna zsíros gyapjút ^ adnak a népgazdaságnak. ^ Az üzletekben sokan vásá- ^ rolják a divatos, szép gyap- \ jú kötöttholmikat, szövete- | két, itthon és külföldön egy- ® aránt. kopaszok § De több is elkelne a jó minőségű magyar gyapjúdból. Gál Judit Néha azért a 16 Is segít a szállításban Méretre vágják a fát kivitelező cégnek, a Mélyépítő Vállalatnak főépítésvezetője, Réthelyi László — 1984. június 30. Ez dönt el mindent. Ha a krakküzem erre az időre nem készül el a résztvevő vállalatok bármelyikének hibájából, valamennyi kivitelező úgymond, rajtaveszt: a menet közben a már említett módon felhasznált összegre a vállalati bérgazdálkodási szabályzók visszamenőlegesen is érvényesek lesznek. ’ Vagyis évekre elviheti a nyereséget egy ilyen esetleges kudarc. De hát — valljuk be — a kísérleti bérgazdálkodási rendszer bevezetése pont ennek a maximális felelősségnek a kivitelezők hallatlanul szoros együttműködésének megteremtését szolgálja. Az út két oldalán Természetesen a kísérlettel kapcsolatban gondok és aggályok is felvetődnek. — Kicsit furcsának tűnik — jegyzi meg Deßsö Józsefné, a DKV fejlesztési főmérnöksége pártalapszervezetének titkára —, hogy a kísérletbe a tervezőket és a beruházókat nem vonták be. A DKV-nak például egyetlen dolgozója vagy vezetője sem érdekelt ekképpen. S ha már gondokról, s problémákról van szó: óhatatlanul felmerül még egy kérdés: vajon a vállalatokon belüli munkáskollektívák között milyen visszhangot vált ki ez a kísérleti bérezés. A legtöbb kivitelező cégnek ugyanis Százhalombattán kívül is van telephelye, jelentős, létszámú munkásgárdával. A vezetőknek már most fáj a fejük, miként indokolják meg: az út egyik oldalán ennyit keresel, a másikon pedig csak ennyit. Egy azonban biztos: a DKV- nál dolgozó kivitelező munkások ezt a kísérleti bérezést megelégedéssel — mint teljesítményre ösztönző s azt differenciáltan jutalmazó rendszert — fogadták. Tamási István © Ünnepélyes keretek között tömegek vehették birtokukba az új sportcsarnokot Budapesten. ® A Magyarhoni Földtani Társulatban a hazai bauxitkutatás aktuális teendőit vitatták meg. ® A Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen kiállítás nyílt meg az agrártörténeti emlékek gyűjtéséről és védelméről. © A hét híre az is, hogy aranylemezeket adtak át a legsikeresebb előadóművészeknek a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál. Feltalálója nem kapta meg a maga „aranylemezét”; mint sokan más, arra érdemesek, Edison sem került a Nőbe l-díjjal elismertek, jutalma- zottak közé. A fonográf feltalálója 1877-ben alkotta meg a hangrögzítés első szerkezetét, a német Berliner tíz esztendő múlva rukkolt ki a tökéletesített változattal, a viaszhenger helyett lapos sellak korongot alkalmazva. Azóta kétségessé vált a mondás, ami szerint o szó elszáll, az írás megmarad. Egyre inkább megmarad a szó, is, intézményeknek és magánosoknak ma már féltett kincse a hangtárban a régi lemez, ami mellé most már sok tízezer darabos szériák egy-egy példánya sorakozhat; tömegáru lett, használati cikk. Csupán a birtoklás vágya nem vásároltat lemezjátszót, hanglemezt. Sok minden van, amivel büszkélkedni lehet, ami a státusznak, a jómódnak, a telik erre is-nek a jele, ám a hangélvezetnek ez a módja alkalmatlan a rongyrázásra. Ezért aligha kockáztatjuk a tévedést, ha úgy véljük: abban, hogy két évtized alatt a megyében a négyszeresére növekedett a lemezjátszók száz családra vetített mennyisége, elsősorban a kultúra körének bővülését, a nyomtatott betű mellé a megszólaltatható „betűk” fölsorakoztatásával elérhető teljesebb szórakozást kell látnunk. A megyében a munkások háztartásainak minden százas csoportján belül harmincban találni ma lemezjátszót. A szellemi foglalkozásúaknál minden második háztartásban ott van ez az eszköz, azaz nem számít ritkaságnak, különlegességnek. Tagadhatatlan, amint a magnetofon, úgy a lemezjátszó is elsősorban a fiatalok kedvence, kegyeltje. Föltételezhető tehát, előbb szólal meg rajta a Locomotív GT. a Hungária, az AC/DC va- lamelvik száma, mint Beethoven F-dúr vonósnégyese, Mozart c-moll zongoraversenye. A komoly- és a könnyűzene ezonban nem ellenfelek; ösz- szeférnek, összeegyeztethetők. Aki hozzászokik, hogy a hangok hű társként minden nap vele vannak, az természetes igénnyel jut el a gyorsan avuló slágerektől az igényesebb könnyű muzsikáig, hogy onnét már logikusnak lássa a következő lépcsőfok megtételét. Évente három, három és fél ezer lemezjátszót vásárolnak meg a megye kiskereskedelmi üzleteiben a vevők, gyakran hiánycikk ez az áru, hosszú időn át az igényesebb vásárló csak Sok talpalás árán juthatott hozzá a közepesnél jobb minőségű készülékekhez. Akadozott és akadozik a már meglevő lemezjátszókhoz az alkatrész-utánpótlás, tehát a műélvezet óhajtója sűrűn nagyon is prózai falakba ütközik, mindennapos eset például, hogy bejárhatja a fél megyét, míg elvállalják valahol a javítást. Mondhatni: mindezekkel együtt, ezek ellenére is rendkívüli iramban növekedett a hazánkban kibocsátott hanglemezek példányszáma. Amíg 1960 és 1970 között a tíz év 600 ezer darabos emelkedésre volt elég. 1970 és 1980 között már majdnem ötmillió az ugrás távolsága! összesen 7,7 millió darab lemez készült 1980-ban itthon, aminek 72 százaléka volt könnyű zenei; a tizen- és húszonévesek éltetik a hanglemezipart világszerte. Megcsodált varázslatos jószágból közönséges, mindennapos holmi lett, még akkor is, ha sajnálatosan ott van belőlük a legkevesebb, ahol a legtöbb idő jutna használatukra, a nyugdíjasoknál. A megyében száz nyugdíjas háztartásból mindössze háromban találhatunk lemezjátszót, amint a szövetkezeti parasztságnál is százból húsz ez az arány. Ne bűvöljenek el tehát bennünket a változás, a fejlődés ismert lemezeinek számadatai, mert le kell játszanunk azt a kevésbé ismert lemezt is, amin a létező, de kielégítetlen és a rejtett, mert még föl nem keltett igények hangja szólal meg. Az aranylemezek átadása valójában a hírverésnek egyik formája, ám hírét kelteni, növelni annak is kell, ami kevésbé ismert, ami árnyékban marad, ami nem szólal még olyan hangosan, mint egy-egy tünékeny siker. A kettő együttes megszólalása, megszólaltatása: az öszhangzattan okos, jogos követelménye. Mészáros Ottó Traktor cipeli a nehezét Döntővilla, hajkolás Erdei mesterfogások Erdő mellett nem jó lakni... panaszkodik a népdal, bár melódiája inkább arról árulkodik talán, nem is lehetett olyan keserű sorsuk az egykori erdőmunkásoknak. Hogy ma milyen valójában, .ennek próbáltunk utánajárni a Budavi- déki Állami Erdő- és Vadgazdaság valkói erdészetében. Kísérőnk, Ádám Ferenc erdészetvezető, a dányi területre kalauzolt, ahol a vágásra érett akácfákat döntötték, aprították a motoros fűrésszel a kívánt méretre. A legnagyobb figyelmet természetesen ma is a döntés igényli, aminek mesterfogásait az 59 esztendős Kurunczi Sándor brigádvezető magyarázta el. Tőle tudtuk meg, hogy a hajkolás mit jelent: a fűrészkezelő éket vág ki a fatörzs aljából, meghatározva ezzel a dőlés irányát. A műveiéihez két ember szoros együttes tevékenységére van szükség: a döntővillát tartóra, aki a fa mozgását figyeli, befolyásolja, valamint a motoros fűrész kezelőjére. Az erdőmynka ugyan erőt igényel, de ma már nem kell olyan terheket emelni, mint valaha. Az igazi súlyok a traktorra, targoncára nehezednek. Ilyenkor a hideg a kint dolgozók legnagyobb ellensége. Persze, sokat jelent a forró tea, a pufajka, a meleg kesztyű és a fűthető lakókocsi. Szlovák István, a brigád egyik legfiatalabb tagja. Mint kiderült, az erdőmunkáért hagyta ott eredeti mesterségét, az autószerelést. — Szeretem az erdőt. Talán azért is olyan nagyon, mert gyermekkoromban ez volt a játszóterem. Örömmel jövök k i minden reggel. Erdős! Ágnes képriportja
