Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-14 / 38. szám
nsr erein 4 1982. FEBRUÄR 14., VASÄRNAP Kétféle gondolkodásmód? A köznapi és a kutató elme Beszélgetés dr. Maróti Mihály professzorral ■ Ra D I ÓFIGYELŐM | Másként gondolkodik a !! tudós ember, mint a köznapi? Hogyan jut el egy kutató vizsgálódási témájához? Miként születik a felfedezés? Mi a klónozás? S mi köze van ahhoz: cirmos-e a tulipán vagy sem? Hogyan szerel villanyt a profeszor? S miért nem készít szövettenyészetet a villanyszerelő? Miért kell s kétkednie a tudósnak? | Szükség van-e ismeretter- | jesztésre? Lehet-e jósolni $ a kávézaccból? Ezekről beszélgettünk dr. Maróti Mihály egyetemi tanárral, a biológiai tudományok doktorával, a TIT Pest megyei szervezetének elnökével ■ munkahelyén, az Eötvös Loránd Tudományegyetem gödi biológiai állomásának nö- vényszövettenyésztési osztályán. | — Professzor úr! Van-e | különbség a tudományos £ gondolkodás, s a köznapi ! gondolkodás között? — Kezdjük azzal, ml is a tudomány? ' Nagyon leegyszerűsítve úgy mondhatnánk: az igazolt ismeretek rendszere. A tudomány művelőinek tehát olyan embereknek kell lenniük, akik tehetségük és szorgalmuk révén képesek az ismeretek feltárására, állításaik, elméleteik igazolására. Van egy harmadik követelmény is, nevezetesen, hogy lehetőségük is legyen minderre. Hiszen ha hiányzik a lehetőség, a téma és kutatója elkerülik egymást. Persze szó sincs arról, hogy a három követelmény minden kutató esetében száz százalékig teljesül; a lehetőség, a tehetség, a szorgalom többnyire kiegészíti egymást, szerencsés találkozásuk eredményezi az új ismereteket. | — Miként jut a kutató | elme az eredményig? — Azt hiszem, hiba lenné valamiféle általános receptet adni. Hadd beszéljek inkább saját munkámról, életemről. Ügy tartom: jól beosztott kutatóként indultam a pályán. Első főnököm Gimesi Nándor cisztercita szerzetes-akadémikus volt, aki a sejttannal, a sejtosztódással, s annak biokémiai alapjaival foglalkozott. A második Nyikolaj Potapov professzor, növényfiziológus a Lomonoszov egyetemről, aki mellett a gyökérnek a növény életében betöltött szerepével foglalkoztam, s az így nyert ismeretek mezőgazdasági hasznosításával. A harmadik pedig Frenyó Vilmos professzor, aki a növény tápláltsága és produkciója , összefüggéseit vizsgálta. Például azt, hogy a növényi szervezetben felhalmozott ásványi anyagok milyen változásokat okoznak a termésben, a szervesanyag szintézisében. Mint az imén- tiekből is kitűnt, először kimondottan az elmélet, később főként a gyakorlat, majd a kettő közeledése jellemezte munkámat. | — Miért, hogy ma mégis S egy negyedik témával fog- | lalkozik? — Valóban minden arra ösztönzött, hogy a sejtosztódás, a gyökér, vagy a növényi táplálkozás kérdéseinél maradjak. Mint az egyetemi tanszéki kollektíva tagja, itt lecöve- kelhettsm volna. Engem azonban más érdekelt, a növényi szövettenyésztés. Ennek az a lényege, hogy a növényről leválasztott részecskék — szervek, szövetek, sejtek — az egész élőlénytől függetlenül, önállóan is képesek fejlődni és növekedni. A szövettenyésztés a bizonyítéka az úgynevezett totipotenciának, annak, hogy a növény legkisebb részeiben is megvan ugyan az a képesség, ami az egész növényben. A gyakorlati haszna ennek sokrétű. Ugyanis a klónozással, a vegetatív mikroszaporítás- sal a növény legkisebb részeiből is azonos produktumot nyerünk, mint az egészből, sőt néha többet. Például a dohányszárból kivágott darabka megfelelő táptalajon évtizedekig osztódik, míg magán a dohánynövényen nem, mert az egész élőlény szabályozása megakadályozza ebben a sejtcsoportot. S — S milyen haszna van S a módszernek? — Meg kell mondanom: egy nyolcvanéves teória alapján láttam munkához, s azután, hogy előttem öt-hat évvel már Franciaországban kezdtek hasonló kísérleteket. Az elmélettől indulva jutottunk el munkatársaimmal a gyakorlatig: az orchideák szaporításáig 1957—58-ban, amikor a szegedi Biológiai Kutatóintézet — ennek ma ez az egyik fő kutatási profilja — még nem is létezett. Ma már alkalmazott technológia a klónozás, a szombathelyi Kertészeti Termelőszövetkezet üvegházából látja el az egész országot orchideával, sőt exportál is. De sorolhatom még az alkalmazás lehetőségeit Hiszen ezzel a módszerrel rengeteg káposzta állítható elő egyetlen levélből, vagy vírusmentes burgonyaszaporító-anyag, esetleg egyetlen beteg növénytől nagy mennyiségű vírussal fertőzött tulipán, mely így szép, ugyanis a vírus okozza cir- mosságát. Alkalmas a módszer vegyianyagok felhalmozódásának vizsgálatára, s például arra, hogy hat-nyolc évenként termő nemestölgyek telepítése évenkéntivé is válhasson, ha sikerül a tölgynél vegetatív szaporító technológiát találni... Sj — Felfedezésnek számí- anak ezek? — Nem, inkább csak alkalmazásnak. A felfedezéshez a tudományos gondolkodás mellett gyakran szerencse is kell. Mandjunk az orchideánál. A francia Morei professzor a tenyészőcsúcsból szeretett volna a táptalajon egész növényt előállítani. A csúcson azonban hólabdaszerű szövetgolyók keletkeztek. Erre nem számíthatott. A hólabdákat ismét táptalajra ültetve egy év alatt egyetlen tenyészőcsúcsról ötezer orchidea növényt nevelhetett. Ez már felfedezés: a vegetatív mikroszaporítás. De mondhatok ellenpéldát is, hiszen elkél a kutatónál a szorgalom: Erlich 608 kísérlet után találta meg a Salvar- sant... § — Mi hát a különbség a ^ tudományos és a köznapi ' ^ gondolkodás között? — Logikai szempontból nézve ugyanazokat a gondolkodási műveleteket végzi a kutató, mint az, aki valamilyen köznapi feladatot old meg. Elemez, szintetizál, képzeteket társít, következtet, cáfol, bizonyít. Inkább az a különbség, hogy a tudomány embere kötelességből, s belső kényszerből is kételkedik. Így nagyobb pontosságra törekszik, többször ellenőrzi az eredményeit, igyekszik precízen bizonyítani állításait, teóriáit, s újakat keres, ha a régiek már nem alkalmazhatók rutinszerűen. A különbség éppen itt van. A köznapi gondolkodás során bevált, megszokott sémákat ismétlőnk, kidolgozott régi technológiákat használunk. A hétköznapi feladatmegoldás akkor válik tudományossá, ha új elemeket viszünk bele, akár elveket, akár gyakorlatokat. „Barkácsmunka” közben is lehet felfedezéseket tenni, így születik némelyik újítás. A tudományos gondolkodás is csak addig tűnik „magasröptűnek”, amíg művelője nem tesz szert kellő mennyiségű megalapozott ismeretre. Ebből a szempontból nézve a tudományos gondolkodás is köznapi, hiszen a kutató mindennapjait, álmait, szabadidős elfoglaltságait is a témájára figyelve éli át. De vizsgáljuk csak meg közelebbről! Én nem értek az elektromossághoz, keveset tanultam róla. De amikor csillárt kell szerelni, akkor a megfigyeléseim, tapasztalataim, s a logikai gondolkodás segítségével el tudom érni, hogy két áramkörre kapcsól- jam a hat égőt. Most fordítsuk meg a dolgot: hiába mondom egy villanyszerelőnek, hogy a növényben miféle serkentő és gátló anyagokat talál, s hogy miként készül a táptalaj, aligha lesz képes szövettenyészetet készíteni, mert nincs elegendő elméleti tudása. ^ — Megtudhattuk eddig: | s tudományos gondolkodás- nak számos köznapi eleme y van: s a köznapokon is. ^ gondolkodhatunk tudomá- ^ nyosan. Át kell-e hidalnia ^ kettő közötti különbséget, ^ s ha igen, miként lehetsé- § ges ez? — Törvényszerűen át kell hidalnunk. A technika fejlődése során a köznapi gondolkodás iránti követelmények minimuma egyre magasabb, a mindennapi munkához egyitt is kerékkötőnek számít, a termelés sem fejlődhet, ha elmarad a korszerűbb technológiák alkalmazása. Szemléleti kérdésről van szó. A világnézeti neveléssel, az általános és szakmai műveltség gyarapításával éppen ezen kíván változtatni a tudományos ismeretterjesztés. Kétoldalú persze ez is: az ismereteit másokkal megosztó tudós, kutató átadja kételyeit és gondolkodásmódját is, hallgatóinak kérdései pedig ráébreszthetik arra, hogy tovább kell gondolkodnia a problémán, amelyet vizsgál. Végül még egy fontos szempont: a kutató tévedhet, a többi szakember megcáfolhatja nézeteit. Az ismeretterjesztő már nem engedheti meg magának a tévedést, hiszen ezzel hatalmas kultúrpolitikai károkat okozhatna. Egyszerű a példa: ha ma egy „tudós” azt állítja, hogy a kávézaccból történő jóslásnak van tudományos alapja, akkor ezt a többi szakemberek megvizsgálhatják, izekre szedhetik, cáfolhatják. Ha az ismeretterjesztő állít ilyesmit — hallgatói között sajnos bizonyára lesz, aki elhiszi'... Szépülő házban Felújítják a nagymarosi művelődési házat. Tavaly a tető- szerkezet és az épület egy részét cserélték ki. Jelenleg az öltözőkét, irodákat festik, mázolják. Ezzel egyidőben ugyanúgy működnek tovább a művelődési ház szakkörei, az élet nem áll meg, csak a népművelők munkája nehezebb. Halmágyi Péter (elvétele A 19. századi ötvösség legjelesebb mesterének, Szentpé- teri Józsefnek rendezett kiállítást a Budapesti Történeti Múzeum. Szentpéteri ragyogó tehetség volt, mégis nehezen érvényesült. Tanulóévei után RimaA HÉT KÖLTŐJE. Ezt a tisztet az elmúlt napokban Váci Mihály töltötte be. A hallgatók négy alkalommal találkozhattak verseivel, melyek mindegyike jellegzetes vonásait mutatta be költészetének. Igaz, az adások szétszórt időpontja, a kurtára mért percek nem teremtettek alkalmat arra, hogy mindenki számára művészetének egészéről adjon képet, mégis az ízelítő a válogatónak a hozzáértését és ízlését dicséri. Az utóbbi időben úgy érzem, mintha a közéletiséggel elkötelezett, a hét évszázad magyar költői hagyományának talaján fölnevelkedett, míves igénnyel alkotókat gyanakvó tekintetek méregetnék. Legalábbis az ifjabb nemzedékek körében. A versek áradata, mely elönti a sajtó hasábjait, sutba veti a költészet elemi szabályait, nyoma sincs olykor a tiszta ének varázsának, az értelemmel nyomon követhető gondolatnak. Szabályos vagy szabálytalan sorokban kelnek napvilágra követhetetlen képzettársítások, kócosán papírra vetett, pillanat szülte hangulatok, legfeljebb azt a hatást keltve, hogy csupán ördögszekeret görget a a szél, sivó homokon. Váci Mihály éppen arra mutatott példát és mértéket, szombatban az ötvöscéh mesterei eltanácsolták a mesterremekléstől. Lőcsére ment dolgozni, majd a kor szokása szerint külföldi vándorútra indult az 1800-as évek elején. A kiállítás ez év végéig .tart nyitva. hogy menyire az átélt és a megszenvedett élet lehet a mindenkihez szóló mondanivaló alapja. Egy beszélgetés során jegyeztem föl szavait: „Átléptem a negyvenedik év küszöbét, s ezzel kényszerűen számot kell vetnem. Tíz esztendeje jelennek meg verseim, de hogy még mennyi minden van bennem, azt én tudom legjobban. Más költő tíz- esztendős pályával a háta mögött még ifjú, de én harmincéves előzménnyel indultam el. S micsoda harminc év után." Ám a kezdeti nehéz évek . ritka, nemes gyümölcsöt érleltek. Illyés Gyula biztos szememl fedezi föl a Tan- könyvkiadó lektorában a hivatott szavú költőt. Meleg hangú ajánlása nyomán az Űj Hang egyszerre tizenkét versét közli, s maga sem akar hinni a szemének, amikor az akkor alakult Magvető Könyvkiadó vezetője, Képes Géza levélben keresi föl szerződési ajánlattal. Első kötetét, az Ereszalját, ezt a dédelgetni való kis könyvet hamarosan követték a többiek, mígnem a korán rátört halál pontot tett egy talán befejezetlen mondat végére. Mindezt azért idéztem föl a hét költőjéről, mert hiszek benne, hogy Váci Mihály művei nem tankönyvekben gondosan lepréselt virágok, hanem élő szirmok, melyek a múló időben is hervadhatatlanok. Végső tanulságként hadd fejezzem be az ő szavaival: „Ügy kell itt élned, / hogy leckét, / ostorozó példát mutass: / elérhető, igaz / jövőbe vivő biztos út az, I merre a földre rogyva, j görcsökben is I a kezed mutat.” TELJES ÉLET. Gondolom» nem sokan tudják, hogy Esz- tergómban él egy ember, aki szakmáját tekintve járműszerkesztő, szabad idejében pedig a buddhizmus megszállott kutatója. Ráadásul nem amatőr színvonalon, Estéri Józsefet, aki mindennapi munkája mellett szerezte meg a szükséges ismereteket, doktorátussal tisztelte meg az egyetem. Rádai Eszter műsora keretében egy látszólag kettős, ám valójában teljes élet ritka szép példájával ismerkedhettünk meg. Másfél évtizede él így kis családja és gyári munkatársai körében belső derűvel, kiegyensúlyozottan. Környezete nemcsak megérti szenvedélyét, hanem segíti is anyaggyűjtésben, ritka könyvek felkutatásában. Mint hallhattuk, sokat tanulnak tőle a művészetek és a világ dolgairól egyaránt. Vasvári G. Pál ElSO írása 1920-ban, az utolsó 1969- ben jelent meg. Közben fél évszázad lepergett az idő orsóján. Megváltozott az egész világ képe. Ehhez a változáshoz jócskán hozzájárult a vietnami nép nagy fia, aki forradalmi elkötelezettséggel küzdött népe felszabadításáért, az imperialista gyarmati elnyomás ellen és a világforradalom győzelméért. Részt vett a Francia Kommunista Párt megalapításában, egyben ő volt az első vietnami kommunista. Ettől az időtől kezdve élete csupa harc népe felemelkedéséért. A Kossuth Könyvkiadónál most megjelent, válogatott írásokat tartalmazó kötet lényegében felöleli egész életútját. az FKP-ban a Kommunista Inter- nacionáléban kifejtett tevékenységét, az- Indokína Kommunista Pártja megalakulása körül végzett munkásságát, majd az 1945 utáni időszakot, amikor is új szakasz kezdődött a vietnami nép életében. írásaiból megismerhetjük a vietnami felszabadítási és függetlenségi harcot, egészen a győzelemig. A sorokból kibontakozik a harcos forradalmár, kommunista pártvezető és államférfi nagysága, aki életművére visszatekintve a Végrendeletében ezt írta: Ami személyesén engem illet. Egész életemben teljes szívemből, minden erőmmel a hazát, a forradalmat és a népet szolgáltam. Most, hogy el kell hagynom ezt a világot, nem kell pirulnom magam miatt, A kiállítás legszebb darabjaiból: kávéskészlet csak sajnálom, hogy nem szolgálhatok még tovább, még többet!... Valóban tiszta szívű forradalmár volt, aki megingathatatlanul és mélyen meg volt győződve elhivatottságáról, arról, hogy küzdelme, népének harca végül is sikerrel jár. Lényegében erről szól ez a kötet is. Vannak benne megrázó sorok, különösen azok. amelyekkel gyarmati sorban tengődő népét jellemezte, s vannak benne elszánt szavak, amelyekkel kifejezte azt, hogy milyen keményen tud népe küzdeni, s milyen magas elvi síkon lehet mindent megfogalmazni, amikor a népek szabadságharcáról, az emberi boldogságról van szó. Egy nagyon okos, ki,tűnően művelt és érzelmekben gazdag ember arcéle bontakozik ki a lapok oldalairól. Nemhiába hívta az egész haladó világ Ho Si Minh apónak, aki egy nép szabadságharcát vezette, s tudott a bátorság, a határozottság mellett nagyon jószívű, emberséges lenni, aki nagyon szerette a gyerekeket, mert bennük látta a jövőt, amelyért ő mindig is küzdött. Lehetne most, a könyv ismertetése kapcsán elvileg felvázolni az egész imperialistaellenes harcot, leírni, hogy milyen sokoldalúan tudta magát kifejezni, és mily formában látta, ismerte a világot, hogyan tudott egyszerre képzett marxista-leninista és hazafi lenni, aki egybe tudta kapcsolni népe felszabadító Sz. E. harcát az egész emberiség felemelkedésével, minden nép harcával. A könyvből egy igaz ember portréja rajzolódik ki. S most. a kötet kapcsán még inkább meggyőződésünk, hogy a világ egyik legképzettebb „marxistája- leninistája volt, aki pontosan tudta, hogy mit kell tenni a jövő érdekében. Szilárdan hitte, hogy népe kiveri országából az amerikaiakat: Az amerikai agresszióval szembeni ellenállásunk szükségszerűen teljes győzelmet fog aratni, bármennyi nehézséget kell még elviselnünk, bármennyi újabb áldozatot kell vállalnunk. Fél évszázad hatalmas tapasztalatokat halmozott fel, s ezt Ho Si Minh jól tudta hasznosítani. Szinte egyedülállóan fejezte ki korunk felszabadító harcának lényeges mondanivalóját, azt, hogy a népek végül is minden ármányon felülkerekednek, mert fűti őket az eszme, hazájuk szeretete, a jövendőbe vetett hit, s az, hogy az ember le tudja küzdeni az önzést, a kishitűséget, s együtt, összefogva leírhatatlan erőt képez. Intelmét, amelyet egyik késői beszé- déoen fogalmazott meg, mi is megszívlelhetjük, mert igaz, és tanulságos: Jól kel ismernünk a valóságot, a tömegek között kell élnünk, tiszteletben kell tartanunk és elő kell mozdítanunk, hogy a nép gyakorolja jogait, az ország gazdájaként. Igyekeznünk kell tanulni, formálódni, emelni ismereteink színvonalát, hogy minden feladatunkat képesek legyünk jól ellátni. ^ l£y Ólt, így cselekedett. Ez sugárzik ki minden sorából, ezért érdekes, hasznos és tanulságos olvasmány ma is Ho Si Minh minden írása, ezért van olyan ereje napjainkban is minden szavának. Gáli Sándor Ho Si Minh válogatott írásai Hűség a forradalomhoz re nagyobb felkészültség szükséges. A megszokás, a rutin A Budapesti Történeti Múzeumban Ötvösremekek bemutatója
