Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-14 / 38. szám
xMriao 1982. FEBRUÁR 14., VASÁRNAP \Ä Ul ynTspuimÄi Fokozódó nyomás a szövetségesekre Hidegháborús fellépés Madridban és Cenfben Gazdasági megtorlás nyugat-eiirépai cégek ellen A lengyelországi normalizálódás hírei szemmelláthatóan mind nagyobb bosszúságot keltenek Washingtonban. Miközben Varsóból szinte mindennap érkeznek hivatalos jelentések a szükségállapot egyik vagy másik intézkedésének enyhítéséről, vagy feloldásáról, az amerikai kormányzat szóvivői szerint „súlyosabbá válik a helyzet”. S ez a sajátos szemlélet, amely mesz- sze elrugaszkodik a realitásoktól, indítja az amerikai kormányszóvivőket arra, hogy újabb szankciókkal fenyegetőzzenek, s próbáljanak beavatkozni a lengyel belügyek- 4>e. Nyugat-európai kormánykörök — amelyek eddig „szövetséges! hűségből” legalábbis szavakban felzárkóztak a washingtoni magatartás támogatására — most mind nagyobb zavarral figyelik a hisztérikus amerikai megnyilatkozásokat. Ennek tipikus példája volt a héten újrakezdődött madridi értekezlet. Ennek a tanácskozásnak eredetileg az volna a feladata, hogy az európai biztonságról megkötött helsinki egyezmények után — amelyek a biztonság ügyét annak idején politikai keretek között szerződésben rögzítették — tovább lépjenek, s a katonai enyhülésben is előrehaladást érjenek el kontinensünkön. Ennek mikéntjére nézve a szocialista közösség államai már régen javaslatot is tettek: tartsanak a helsinki záróokmányt aláírt országok a szükséges intézkedésekről megfelelő szinten konferenciát. Itt kölcsönös bizalom- erősítő rendszabályok csakúgy szőnyegre kerülhetnek, mint konkrét leszerelési javaslatok. MI VOLT WASHINGTON TAKTIKAI ELKÉPZELÉSE? .Washington minden jel szerint azt vélte, hogy a lengyelországi szükségállapotra való hivatkozással, jó ürügyet talál a konferencia megtorpedózására. Haig amerikai külügyminiszter kijelentette: olyan új helyzet keletkezett, amely közepette nem lehet tovább tárgyalni a madridi értekezleten. Kitűnt azonban csakhamar, hogy az Egyesült Államok NATO-szövetségesei nem akarják ily látványos módon elmérgesíteni az európai helyzetet, s nem hajlandók Washington követésére a tanácskozás felrúgásában. Az amerikai politikának sikerült elérnie, hogy a NATO-orszá- gok külügyminiszteri szinten kapcsolódjanak bele a madridi tanácskozás újrakezdésébe, s hogy a Reagan-kormány- zathoz hasonlóan hisztérikus nyilatkozatokat tegyenek a lengyelországi szükségállapotról. De a nyugat-európai államok ragaszkodtak ahhoz, hogy a tárgyalások ajtaja valamiképpen nyitva maradjon, s így Washington' eredeti elgondolása nem érvényesülhetett. Mi TÖRTÉNT A GENFI TALÁLKOZÓN?____________ Bár a tanácskozások kezdetekor szigorú titkosságban egyeztek meg, Washington propagandacélokból, elferdített módon, mind gyakrabban szivárogtatta ki, hogy milyen javaslatok hangzottak el, hol tartanak a megbeszélések. Ezért szovjet részről a héten világossá tették, milyen kezdeményezéseket tettek eddig azért, hogy a közép-hatótávolságú rakéta-nukleáris fegyverek csökkentését előmozdíthassák. Üjra hangsúlyozták, hogy milyen jó szolgálatot tenne a kompromisszumos megállapodás egyengetéséhez, ha a tárgyalások időtartamára létrejönne e fegyverfajták meny- nyiségének befagyasztása. Azaz: amíg a megegyezés kimunkálásán fáradoznak, egyik fél sem telepítene újabb közép-hatótávolságú rakétákat. Sőt szovjet részről ezt meg- toldották egy gesztussal is, amelyet bizalomerősítő lépésnek szántak. Bejelentették: ha megvalósul a megállapoA belga fővárosban a héten kétszer is nagyszabású tömegdemonstráció volt. Hétfőn országszerte munkabeszüntetések voltak, csütörtökön pedig az acélipari munkások ezrei tiltakoztak. A képen: a hétfői sztrájk » résztvevői Brüsszel utcáin vonulnak dás a „rakétatelepítési stopban”, a Szovjetunió kész arra is, hogy egyoldalúan csökkentse közép-hatótávolságú rakéta-nukleáris fegyverrendszerének mennyiségét. Washington ezúttal is merev elutasítással válaszolt. Mint a hivatalos szóvivők ezen a héten a genfi tárgyalásokon történteket ismertették, a Reagan-kormányzat minden eddiginél világosabban fogalmazta meg elfogadhatatlan feltételeit. Ezek így hangzanak: valamennyi szovjet közép-hatótávolságú rakéta-nukleáris fegyverrendszert szereljenek le; Washington nem éri be, ha ezeket a rakétákat kivonják az Urál hegység mögé Európa területéről; a csökkentésbe nyugati részről csakis az amerikai fegyvereket lehet bevonni, más NATO-államok közép-hatótá- volságú eszközeire a genfi tárgyalások nem terjedhetnek ki. Ennyire nyilvánvalóan még soha eddig nem rajzolódott ki az Egyesült Államok kormányzatának törekvése: a genfi tárgyalásokon a jelenlegi erőviszonyok megváltoztatásával hajlandó csupán a megegyezésre. Washington nem kevesebbet követel, minthogy egy olyan helyzetben, amikor a Varsói Szerződés és a NATO között megközelítőleg egyenlőség van a közép-hatótávolságú rakétanukleáris arzenálban, szovjet részről egyoldalúan szereljék le a saját eszközöket, miközben az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének fegyvertára e rendszerben változatlan maradna. Világos, hogy ez nem lehet kiindulópont gyümölcsöző tárgyalásokhoz. Ezért jogos az a moszkvai állásfoglalás, amely e héten hangzott el, s amely az Egyesült Államok kormányzatától tarthatatlan nézeteinek felülvizsgálatát követeli. MIÉRT HANGSÚLYOZTA ANNYIRA SCHMIDT KANCELLÁR A VILÁGGAZDASÁGI PROBLÉMÁK ELSŐDLEGESSÉGÉT? _________’ A bonni vezető nyilatkozatát az Egyesült Államok kormányzata felé való figyelmeztetésnek szánta. A gazdasági ellentétek mind nagyobb tömege osztja meg ugyanis a NATO-országokat. A napokban nagy feltűnést keltett, amikor ezek egy része nyíltan is felszínre került. Az történt ugyanis, hogy amerikai acélipari vállalatok pert indítottak nyugat-európai cégek ellen, amelyek szerintük „tisztességtelen versenyt” támasztanak nekik az Egyesült Államok belső piacán. Az améri- kai monopóliumok azzal vádaskodnak, hogy nyugat-európai versenytársaik „dömpingárakat” alkalmaznak, s azért képesek olcsóbb ajánlatokat tenni a piacon, mert hazájuk kormányától állami támogatást kapnak a kedvezőbb exportár kialakításához. Hasonló pereket készítenek elő a nyugat-európai mező- gazdasági termékeket exportáló cégek ellen is az Egyesült Államokban. A Reagan-kormányzat úgy készül „visszaütni” a szövetséges országok cégeinek, hogy egymilliárd dolláros állami alap megteremtését fontolgatja, amelyből az amerikai vállalatok ártámogatást kapnának. Az International Herald Tribune egyik legutóbbi számában négyhasábos terjedelemben foglalkozik az éleződő amerikai—nyugat-európai gazdasági viszonyokkal. „Amerikai—nyugat-európai kereskedelmi háborútól félnek” — írja a Párizsban megjelenő amerikai lap címében. Ez persze túlzás így, s jó adag mindebben a szenzációhajhászás. Viszont az kiderül a terjedelmes beszámolóból, hogy az Egyesült Államok a maga részéről igyekszik szankciókkal fenyegetni több nagy nyugateurópai céget. Mint az International Herald Tribune idéz egy általa meg nem nevezett magas rangú személyiséget a Reagan-kormányzatból, „vannak olyan valóságos félelmek, hogy atlantiközi kereskedelmi háború következik be. S ha így lesz, ötven olyan eszközünk van, amellyel visszaüthetünk." A túlzó hangnemű cikk olvasása közben azonban fel lehet ismerni a Reagan-kormányzat törekvését: a „visz- szaütés” fenyegetésével, arra akarja késztetni az érintett nyugat-európai cégeket, hogy bírják Washinton számára kedvezőbb álláspontra politikai kérdésekben országaik kormányát. Így például a Szibériából több nyugat-európai országba tervezett gázvezeték ügyében szeretnék, ha megfogadnák a washingtoni „tanácsokat”. A vezeték építéséhez hitelekkel és anyaggal több nyugat-európai ország hozzájárul, hogy így később jelentős mennyiségű energiahordozóhoz jusson. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok kormánya eddig mily sokféle módon igyekezett rábírni NATO- szövetségeseit e nagyszabású, „az évszázad üzletének” is nevezett földgázszerződés felmondására. Az „ellenintézke- sekkel” és a kereskedelmi háborúval való fenyegetőzés ismét kísérlet arra tehát, hogy nyomást gyakoroljanak a szövetségesekre és a Reagan-kor- mányzatához hasonlóbb hidegháborús magatartásra bírják őket. Árkus István Bonn Nyilatkozatok az enyhülésről Az enyhülési politika és a madridi biztonsági és együttműködési értekezlet folytatásáért száll síkra a nyugatnémet Német Szociáldemokrata Párt és Szabad Demokrata Párt. Hans-Jürgen Wischnevpski, az SPD elnökhelyettese szombaton óvott a madridi találkozó végleges befejezésétől, mivel az elkerülhetetlenül visszaesést jelentene a hidegháborús állapotokba. Hasonló szellemben nyilatkozott Helmut Schafer, az FDP parlamenti frakciójának külpolitikai szóvivője, aki leszögezte: az FDP fő külpolitikai célkitűzése változatlanul az, hogy megakadályozza a nemzetközi helyzet további éleződését és támogassa az enyhülési folyamatot. Szakszervezeti világkongresszus Egységes választ keresve Timmer József, a Szakszervezetek Országos Tanácsának nemzetközi ügyekben illetékes titkára pénteken a X. szak- szervezeti világkongresszuson akkreditált magyar újságírók előtt összegezte a kongresszus munkájának eddigi lefolyásáról szerzett tapasztalatait. Elmondotta, hogy a havannai fórum igazolta a hozzáfűzött várakozást. A X. szak- szervezeti kongresszuson egyrészt a legszélesebb körben képviseltetik magukat a különböző irányzatokat valló szakszervezeti tömörülések, másrészt a világ sorsát alapvetően befolyásoló kérdésekre igyekeznek egységes választ adni, mindenekelőtt a béke, a biztonság és a leszerelés kérdéseire. A pénteki plenáris ülésen felszólalt egyebek között Eugeniusz Mielnicki, a Lengyel (ágazati) Szakszervezetek Országos Együttműködési Bizottságának elnöke. Nyomatékosan kiemelte, hogy a lengyel problémákat maguk a lengyelek oldják meg, s az ország dolgozóinak megvan az erejük ahhoz, hogy a nehéz helyzetet a lengyel szocialista társadalom érdekeinek megfelelően rendezzék. Meghatározó az osztályálláspont Nagy érdeklődés kísérte Gáspár Sándornak, a magyar küldöttség vezetőjének felszóHrrek Lengyelországból Javaslat az éllambíróságról Állambíróság létrehozásáról szóló alkotmánymódosító javaslatot terjesztett a szejm elnöke elé a Lengyel Egyesült Munkáspárt, *az Egyesült Parasztpárt és a Demokrata Párt képviselőcsoportjának elnöksége: Az indítvány értelmében a miniszterelnök és a kormány valamennyi tagja, az államirányítás összes vezető tisztségviselője. áz államtanács elnöke, a legfelső ellenőrző kamara elnöke és a főállamügyész a létrehozandó állambíróság előtt felelne minden olyan tettért, amellyel megsérti az alkotmány előírásait. Ugyancsak ennek a bíróságnak a hatáskörébe tartozna olyan cselekmények elítélése, amelyek komoly kárt okoztak az állam érdekeinek, vagy veszélybe sodorták biztonságát. Az állambíróság a létrehozása előtt elkövetett ilyen jellegű cselekményekkel is foglalkozna. A varsói katonai körzet bírósága — nem jogerősen — 25 évi börtöáre és teljes vagyonelkobzásra ítélte Bogdan Walewskit, a lengyel külügyminisztérium volt osztályvezetőjét, aki hosszú éveken át adatokat szolgáltatott ki 'az amerikai hírszerzésnek nemcsak Lengyelország, hanem a szövetséges országok gazdasági, politikai és társadalmi életéről, helyzetéről. A Cl A, az Amerikai Hírszerző Hivatal, még Saigonban szervezte be Walewskit, aki akkor a Vietnamban működő nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság lengyel csoportjának munkatársa volt. A lublini vajdaságban levő Swidnik városában a szükség- állapot előírásainak megsértése miatt kiterjesztették az éjszakai kijárási tilalom időtartamát: péntek óta este héttől, reggel hatig csak az engedéllyel rendelkezők tartózkodhatnak az utcán. Ideiglenesen felfüggesztettek minden sport- és kulturális rendezvényt, ismét kikapcsolták a telefonokat és telexeket. Az USA kihasználja a lengyel válságot Gazdasági érdek a háttérben Az Egyesült Államok egész európai politikáját új oldalról világítja meg a The Washington Post egy szombati közleménye, amely szerint o lengyel gazdasági helyzet romlása kedvező exportlehetőségeket teremtett az amerikai széniparnak. Ugyancsak az amerikai szénbányászat a szibériai—nyugat-európai gázvezeték megépülésének szenvedő alanya. A The Washington Post értesülése szerint ezen a héten fontos tanácskozás zajlott le a fővárosban az amerikai szénbányászat és az illetékes minisztériumok vezetői között, amelyen az előbbiek figyelBukarest Hóig látogatása Stefan Andrei román és Alexander Haig amerikai külügyminiszter szombaton délelőtt Bukarestben a román külügyminisztérium épületében találkozott és megbeszélést folytatott A tárgyalásról kiadott rövid közlemény utal arra, hogy a két külügyminiszter megvizsgálta a román—amerikai kapcsolatok helyzetét és fejlesztésének lehetőségeit. Fegyveres „szakértők" Salvadorban Reagan részletes jelentést kér Reagan amerikai elnök részletes jelentést kért a Pentagontól arról, megsértették-e a Salvadorban tartózkodó amerikai „katonai kiképzők” kiküldetésük feltételeit. A Fehér Ház lakójának gyors reagálása arra vall, hogy az egyébként jelentéktelennek tűnő incidens — egy amerikai tévé-forgatócsoport M—16-os gépkarabélyt viselő civil ruhás amerikai szakértőket fényképezett le Salvadorban — rendkívül érzékeny idegeket érintett. Michael Barnes demokrata képviselő, a salvadori amerikai beavatkozás egyik legaktívabb kongresszusi ellenfele péntek esti nyilatkozatában a lencsevégre kapott amerikai katonák felelősségrevonását követelte. A „szakértők” mindenképpen megszegték azt a parancsot, amely szerint kézifegyveren — azaz pisztolyon kívül nem viselhetnek semmilyen fegyvert, s nem mehetnek olyan helyekre, ahol akárcsak véletlenül harcba keveredhetnének. meztették a kormányt: a szibériai—nyugat-európai gázvezeték építése az amerikai szénexport növelésének ellenében hat, és „kárt okoz a szénbányászatnak”. Connie Holmes, a washingtoni központú országos szén- bányászati társaság alelnöke szerint az iparág vezetői kiszámították, hogy a szovjet földgáz évi 90 millió tonna szén Európába exportálását teszi feleslegessé. lalását. A Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára rámutatott, hogy a fejlett tőkés országokban működő szakszervezetek már nem tudják teljes egészében betölteni a kor követelte feladatokat. A munkásokat ma már nem elégíti ki, ha a szakszervezetek a munkaerő árának kialkudására korlátozzák tevékenységüket. A szocializmusban megváltozott a szakszervezetek helye és szerepe. Feladataik és módszereik még nem alakultak ki teljes egészében, bár a munkának már vannak újszerű, markáns vonásai. A szakszervezetek története a szocializmusban útkeresési folyamat, miként sok tekintetben maga a szocialista társadalmi rend is útkeresés, a szó tágabb, igazi értelmében. A szónok ezt követően kijelentette, hogy a szakszervezet ellenzékisége a kapitalizmusban szükségszerű. Az ellenzékiség azonban nem öncél, nem általános érvényű és örökké tartó. Ha megváltozik a hatalom jellege, ha az szocialistává alakul, akkor a szakszervezet sem maradhat meg az öncélú ellenzékiség álláspontján, mert így szembefordulna saját osztályával, a hatalom birtokosával, a szocialista forradalommal. A SZOT főtitkára azt a véleményét hangoztatta, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egysége nem szervezeti mozgalomként, hanem a munka tartalmában fog megvalósulni. A politikai kötődések ugyanis a legtöbbször szembeállítják, nem pedig közelítik a különböző tömörüléseket, s az elválasztó szervezeti hagyományok is mélyek. Ilyen körülmények között ma az egység a gyakorlati tevékenység útján, akcióegységként tűzhető ki célul. A Pravda szerkesztőségi cikke Téves az OKP álláspontja A Pravda, az SZKP KB lapja szombaton szerkesztőségi cikkben foglalkozik az Olasz Kommunista Párt álláspontjával, azzal a vitával, amelyet az OKP állásfoglalásai váltottak ki. A szovjet állásfoglalások határozott hangneme „nem az Olasz Kommunista Párt elleni támadás, hanem a reálisan létező szocialista állam, a szocialista közösség védelme, azoknak az eszméknek és céloknak megvédése, amelyekért a kommunisták hosszú évtizedek óta harcolnak az egész világon”. „A legfontosabb, amit a Pravda és a Kommunyiszt cikkei el akartak mondani az olasz kommunistáknak, az az egyszerű és nyilvánvaló gondolat, hogy a kommunisták elsőrendű fontosságú feladata és gondja: a béke megvédése. Ha ezt a feladatot nem oldják meg, értelmetlen marad mindenfajta más »út«, más program és koncepció — nem lesz ugyanis senki, aki megvitassa vagy megvalósítsa azokat” — írja a Pravda. Az OKP-nak a lengyel helyzettel kapcsolatos álláspontjáról a szovjet lap cikke azt írja, hogy miközben a kommunisták elsődleges feladata a bajba jutott nép megsegítése, az OKP vezetése e rendkívül fontos pillanatban, amikor valóban kiderül, ki áll valóban internacionalista állásponton, valamiféle „ideológiai szankciókat” akar foganatosítani az olyan erők ellen, amelyek biztosítani akarják az ország nemzeti függetlenségét, ki akarják vezetni Lengyelországot a válságból, tovább akarják vinni a szocializmushoz vezető úton — hangoztatja a Pravda szerkesztőségi cikke. „Az SZKP nem érdekelt a polémia kiélezésében — hangoztatja az SZKP lapja. — De ha rákényszerítik, ahogy ez decemberben és januárban történt, nem is tér ki előle.”. „Ezzel összefüggésben nem lehet említés nélkül hagyni, hogy most, amikor a nemzetközi helyzet kiéleződött, amikor az imperialista reakció hatalmas méretű szocialistaellenes rágalmazó kampányt indított, az OKP vezetése a párt, a pártszervezetek figyelmét és energiáját nem az imperializmus agresszív politikája, a fegyverkezési verseny, az új amerikai rakéták olasz- országi telepítése elleni küzdelemre összpontosítja, hanem az SZKP-val történő szembenállásra, a Szovjetuniótól való elhatárolódásra.” 9