Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-14 / 38. szám

xMriao 1982. FEBRUÁR 14., VASÁRNAP \Ä Ul ynTspuimÄi Fokozódó nyomás a szövetségesekre Hidegháborús fellépés Madridban és Cenfben Gazdasági megtorlás nyugat-eiirépai cégek ellen A lengyelországi normalizá­lódás hírei szemmelláthatóan mind nagyobb bosszúságot keltenek Washingtonban. Mi­közben Varsóból szinte min­dennap érkeznek hivatalos je­lentések a szükségállapot egyik vagy másik intézkedésé­nek enyhítéséről, vagy felol­dásáról, az amerikai kormány­zat szóvivői szerint „súlyosab­bá válik a helyzet”. S ez a sajátos szemlélet, amely mesz- sze elrugaszkodik a realitá­soktól, indítja az amerikai kormányszóvivőket arra, hogy újabb szankciókkal fenyege­tőzzenek, s próbáljanak be­avatkozni a lengyel belügyek- 4>e. Nyugat-európai kormány­körök — amelyek eddig „szö­vetséges! hűségből” legalábbis szavakban felzárkóztak a wa­shingtoni magatartás támoga­tására — most mind nagyobb zavarral figyelik a hisztérikus amerikai megnyilatkozásokat. Ennek tipikus példája volt a héten újrakezdődött madridi értekezlet. Ennek a tanácsko­zásnak eredetileg az volna a feladata, hogy az európai biz­tonságról megkötött helsinki egyezmények után — amelyek a biztonság ügyét annak ide­jén politikai keretek között szerződésben rögzítették — tovább lépjenek, s a katonai enyhülésben is előrehaladást érjenek el kontinensünkön. Ennek mikéntjére nézve a szocialista közösség államai már régen javaslatot is tet­tek: tartsanak a helsinki zá­róokmányt aláírt országok a szükséges intézkedésekről megfelelő szinten konferen­ciát. Itt kölcsönös bizalom- erősítő rendszabályok csakúgy szőnyegre kerülhetnek, mint konkrét leszerelési javaslatok. MI VOLT WASHINGTON TAKTIKAI ELKÉPZELÉSE? .Washington minden jel sze­rint azt vélte, hogy a len­gyelországi szükségállapotra való hivatkozással, jó ürügyet talál a konferencia megtorpe­dózására. Haig amerikai kül­ügyminiszter kijelentette: olyan új helyzet keletkezett, amely közepette nem lehet to­vább tárgyalni a madridi ér­tekezleten. Kitűnt azonban csakhamar, hogy az Egyesült Államok NATO-szövetségesei nem akarják ily látványos módon elmérgesíteni az euró­pai helyzetet, s nem hajlandók Washington követésére a ta­nácskozás felrúgásában. Az amerikai politikának sikerült elérnie, hogy a NATO-orszá- gok külügyminiszteri szinten kapcsolódjanak bele a mad­ridi tanácskozás újrakezdésé­be, s hogy a Reagan-kormány- zathoz hasonlóan hisztérikus nyilatkozatokat tegyenek a lengyelországi szükségállapot­ról. De a nyugat-európai ál­lamok ragaszkodtak ahhoz, hogy a tárgyalások ajtaja va­lamiképpen nyitva maradjon, s így Washington' eredeti el­gondolása nem érvényesülhe­tett. Mi TÖRTÉNT A GENFI TALÁLKOZÓN?____________ Bár a tanácskozások kezde­tekor szigorú titkosságban egyeztek meg, Washington propagandacélokból, elferdí­tett módon, mind gyakrabban szivárogtatta ki, hogy milyen javaslatok hangzottak el, hol tartanak a megbeszélések. Ezért szovjet részről a héten világossá tették, milyen kez­deményezéseket tettek eddig azért, hogy a közép-hatótávol­ságú rakéta-nukleáris fegyve­rek csökkentését előmozdít­hassák. Üjra hangsúlyozták, hogy milyen jó szolgálatot tenne a kompromisszumos megállapo­dás egyengetéséhez, ha a tár­gyalások időtartamára létre­jönne e fegyverfajták meny- nyiségének befagyasztása. Az­az: amíg a megegyezés ki­munkálásán fáradoznak, egyik fél sem telepítene újabb kö­zép-hatótávolságú rakétákat. Sőt szovjet részről ezt meg- toldották egy gesztussal is, amelyet bizalomerősítő lépés­nek szántak. Bejelentették: ha megvalósul a megállapo­A belga fővárosban a héten kétszer is nagyszabású tömegdemonstráció volt. Hétfőn országszerte munkabeszüntetések voltak, csütörtökön pe­dig az acélipari munkások ezrei tiltakoztak. A képen: a hétfői sztrájk » résztvevői Brüsszel utcáin vonulnak dás a „rakétatelepítési stop­ban”, a Szovjetunió kész ar­ra is, hogy egyoldalúan csök­kentse közép-hatótávolságú rakéta-nukleáris fegyverrend­szerének mennyiségét. Washington ezúttal is me­rev elutasítással válaszolt. Mint a hivatalos szóvivők ezen a héten a genfi tárgya­lásokon történteket ismertet­ték, a Reagan-kormányzat minden eddiginél világosab­ban fogalmazta meg elfogad­hatatlan feltételeit. Ezek így hangzanak: valamennyi szov­jet közép-hatótávolságú raké­ta-nukleáris fegyverrendszert szereljenek le; Washington nem éri be, ha ezeket a raké­tákat kivonják az Urál hegy­ség mögé Európa területéről; a csökkentésbe nyugati rész­ről csakis az amerikai fegy­vereket lehet bevonni, más NATO-államok közép-hatótá- volságú eszközeire a genfi tárgyalások nem terjedhetnek ki. Ennyire nyilvánvalóan még soha eddig nem rajzolódott ki az Egyesült Államok kor­mányzatának törekvése: a genfi tárgyalásokon a jelenle­gi erőviszonyok megváltoz­tatásával hajlandó csupán a megegyezésre. Washington nem kevesebbet követel, minthogy egy olyan helyzet­ben, amikor a Varsói Szerző­dés és a NATO között meg­közelítőleg egyenlőség van a közép-hatótávolságú rakéta­nukleáris arzenálban, szovjet részről egyoldalúan szereljék le a saját eszközöket, miköz­ben az Észak-atlanti Szerző­dés Szervezetének fegyvertára e rendszerben változatlan ma­radna. Világos, hogy ez nem lehet kiindulópont gyümöl­csöző tárgyalásokhoz. Ezért jogos az a moszkvai állásfog­lalás, amely e héten hangzott el, s amely az Egyesült Ál­lamok kormányzatától tartha­tatlan nézeteinek felülvizsgá­latát követeli. MIÉRT HANGSÚLYOZTA ANNYIRA SCHMIDT KAN­CELLÁR A VILÁGGAZDA­SÁGI PROBLÉMÁK ELSŐD­LEGESSÉGÉT? _________’ A bonni vezető nyilatkoza­tát az Egyesült Államok kor­mányzata felé való figyelmez­tetésnek szánta. A gazdasági ellentétek mind nagyobb tö­mege osztja meg ugyanis a NATO-országokat. A napok­ban nagy feltűnést keltett, amikor ezek egy része nyíl­tan is felszínre került. Az tör­tént ugyanis, hogy amerikai acélipari vállalatok pert indí­tottak nyugat-európai cégek ellen, amelyek szerintük „tisz­tességtelen versenyt” támasz­tanak nekik az Egyesült Álla­mok belső piacán. Az améri- kai monopóliumok azzal vá­daskodnak, hogy nyugat-euró­pai versenytársaik „dömping­árakat” alkalmaznak, s azért képesek olcsóbb ajánlatokat tenni a piacon, mert hazájuk kormányától állami támoga­tást kapnak a kedvezőbb ex­portár kialakításához. Hasonló pereket készítenek elő a nyugat-európai mező- gazdasági termékeket expor­táló cégek ellen is az Egyesült Államokban. A Reagan-kor­mányzat úgy készül „vissza­ütni” a szövetséges országok cégeinek, hogy egymilliárd dolláros állami alap megte­remtését fontolgatja, amely­ből az amerikai vállalatok ártámogatást kapnának. Az International Herald Tribune egyik legutóbbi szá­mában négyhasábos terjede­lemben foglalkozik az éleződő amerikai—nyugat-európai gazdasági viszonyokkal. „Ame­rikai—nyugat-európai keres­kedelmi háborútól félnek” — írja a Párizsban megjelenő amerikai lap címében. Ez per­sze túlzás így, s jó adag mind­ebben a szenzációhajhászás. Viszont az kiderül a terjedel­mes beszámolóból, hogy az Egyesült Államok a maga ré­széről igyekszik szankciókkal fenyegetni több nagy nyugat­európai céget. Mint az Inter­national Herald Tribune idéz egy általa meg nem nevezett magas rangú személyiséget a Reagan-kormányzatból, „van­nak olyan valóságos félelmek, hogy atlantiközi kereskedel­mi háború következik be. S ha így lesz, ötven olyan esz­közünk van, amellyel vissza­üthetünk." A túlzó hangnemű cikk ol­vasása közben azonban fel lehet ismerni a Reagan-kor­mányzat törekvését: a „visz- szaütés” fenyegetésével, arra akarja késztetni az érintett nyugat-európai cégeket, hogy bírják Washinton számára kedvezőbb álláspontra politi­kai kérdésekben országaik kormányát. Így például a Szi­bériából több nyugat-európai országba tervezett gázvezeték ügyében szeretnék, ha megfo­gadnák a washingtoni „taná­csokat”. A vezeték építéséhez hitelekkel és anyaggal több nyugat-európai ország hozzá­járul, hogy így később jelen­tős mennyiségű energiahordo­zóhoz jusson. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok kormá­nya eddig mily sokféle mó­don igyekezett rábírni NATO- szövetségeseit e nagyszabású, „az évszázad üzletének” is ne­vezett földgázszerződés fel­mondására. Az „ellenintézke- sekkel” és a kereskedelmi há­borúval való fenyegetőzés is­mét kísérlet arra tehát, hogy nyomást gyakoroljanak a szö­vetségesekre és a Reagan-kor- mányzatához hasonlóbb hi­degháborús magatartásra bír­ják őket. Árkus István Bonn Nyilatkozatok az enyhülésről Az enyhülési politika és a madridi biztonsági és együtt­működési értekezlet folytatá­sáért száll síkra a nyugatné­met Német Szociáldemokrata Párt és Szabad Demokrata Párt. Hans-Jürgen Wischnevpski, az SPD elnökhelyettese szom­baton óvott a madridi találko­zó végleges befejezésétől, mi­vel az elkerülhetetlenül vissza­esést jelentene a hideghábo­rús állapotokba. Hasonló szellemben nyilat­kozott Helmut Schafer, az FDP parlamenti frakciójának külpolitikai szóvivője, aki le­szögezte: az FDP fő külpoli­tikai célkitűzése változatlanul az, hogy megakadályozza a nemzetközi helyzet további éleződését és támogassa az enyhülési folyamatot. Szakszervezeti világkongresszus Egységes választ keresve Timmer József, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának nemzetközi ügyekben illetékes titkára pénteken a X. szak- szervezeti világkongresszuson akkreditált magyar újságírók előtt összegezte a kongresszus munkájának eddigi lefolyásá­ról szerzett tapasztalatait. Elmondotta, hogy a havan­nai fórum igazolta a hozzáfű­zött várakozást. A X. szak- szervezeti kongresszuson egy­részt a legszélesebb körben képviseltetik magukat a kü­lönböző irányzatokat valló szakszervezeti tömörülések, másrészt a világ sorsát alap­vetően befolyásoló kérdésekre igyekeznek egységes választ adni, mindenekelőtt a béke, a biztonság és a leszerelés kér­déseire. A pénteki plenáris ülésen felszólalt egyebek között Eugeniusz Mielnicki, a Len­gyel (ágazati) Szakszerveze­tek Országos Együttműködési Bizottságának elnöke. Nyoma­tékosan kiemelte, hogy a len­gyel problémákat maguk a lengyelek oldják meg, s az or­szág dolgozóinak megvan az erejük ahhoz, hogy a nehéz helyzetet a lengyel szocialista társadalom érdekeinek megfe­lelően rendezzék. Meghatározó az osztályálláspont Nagy érdeklődés kísérte Gáspár Sándornak, a magyar küldöttség vezetőjének felszó­Hrrek Lengyelországból Javaslat az éllambíróságról Állambíróság létrehozásáról szóló alkotmánymódosító ja­vaslatot terjesztett a szejm el­nöke elé a Lengyel Egyesült Munkáspárt, *az Egyesült Pa­rasztpárt és a Demokrata Párt képviselőcsoportjának elnöksé­ge: Az indítvány értelmében a miniszterelnök és a kormány valamennyi tagja, az államirá­nyítás összes vezető tisztségvi­selője. áz államtanács elnöke, a legfelső ellenőrző kamara elnöke és a főállamügyész a létrehozandó állambíróság előtt felelne minden olyan tettért, amellyel megsérti az alkotmány előírásait. Ugyan­csak ennek a bíróságnak a ha­táskörébe tartozna olyan cse­lekmények elítélése, amelyek komoly kárt okoztak az állam érdekeinek, vagy veszélybe so­dorták biztonságát. Az állam­bíróság a létrehozása előtt el­követett ilyen jellegű cselek­ményekkel is foglalkozna. A varsói katonai körzet bí­rósága — nem jogerősen — 25 évi börtöáre és teljes va­gyonelkobzásra ítélte Bogdan Walewskit, a lengyel külügy­minisztérium volt osztályve­zetőjét, aki hosszú éveken át adatokat szolgáltatott ki 'az amerikai hírszerzésnek nem­csak Lengyelország, hanem a szövetséges országok gazdasá­gi, politikai és társadalmi éle­téről, helyzetéről. A Cl A, az Amerikai Hírszer­ző Hivatal, még Saigonban szervezte be Walewskit, aki akkor a Vietnamban működő nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság lengyel cso­portjának munkatársa volt. A lublini vajdaságban levő Swidnik városában a szükség- állapot előírásainak megsérté­se miatt kiterjesztették az éj­szakai kijárási tilalom időtar­tamát: péntek óta este héttől, reggel hatig csak az engedél­lyel rendelkezők tartózkodhat­nak az utcán. Ideiglenesen felfüggesztettek minden sport- és kulturális rendezvényt, is­mét kikapcsolták a telefono­kat és telexeket. Az USA kihasználja a lengyel válságot Gazdasági érdek a háttérben Az Egyesült Államok egész európai politikáját új oldal­ról világítja meg a The Wa­shington Post egy szombati közleménye, amely szerint o lengyel gazdasági helyzet rom­lása kedvező exportlehetősége­ket teremtett az amerikai széniparnak. Ugyancsak az amerikai szénbányászat a szi­bériai—nyugat-európai gázve­zeték megépülésének szenvedő alanya. A The Washington Post ér­tesülése szerint ezen a héten fontos tanácskozás zajlott le a fővárosban az amerikai szén­bányászat és az illetékes mi­nisztériumok vezetői között, amelyen az előbbiek figyel­Bukarest Hóig látogatása Stefan Andrei román és Alexander Haig amerikai kül­ügyminiszter szombaton dél­előtt Bukarestben a román külügyminisztérium épületé­ben találkozott és megbeszé­lést folytatott A tárgyalásról kiadott rövid közlemény utal arra, hogy a két külügyminiszter megvizs­gálta a román—amerikai kap­csolatok helyzetét és fejleszté­sének lehetőségeit. Fegyveres „szakértők" Salvadorban Reagan részletes jelentést kér Reagan amerikai elnök rész­letes jelentést kért a Penta­gontól arról, megsértették-e a Salvadorban tartózkodó ame­rikai „katonai kiképzők” ki­küldetésük feltételeit. A Fehér Ház lakójának gyors reagálása arra vall, hogy az egyébként jelentékte­lennek tűnő incidens — egy amerikai tévé-forgatócsoport M—16-os gépkarabélyt viselő civil ruhás amerikai szakértő­ket fényképezett le Salvador­ban — rendkívül érzékeny idegeket érintett. Michael Barnes demokrata képviselő, a salvadori ameri­kai beavatkozás egyik legak­tívabb kongresszusi ellenfele péntek esti nyilatkozatában a lencsevégre kapott amerikai katonák felelősségrevonását követelte. A „szakértők” min­denképpen megszegték azt a parancsot, amely szerint kézi­fegyveren — azaz pisztolyon kívül nem viselhetnek sem­milyen fegyvert, s nem mehet­nek olyan helyekre, ahol akárcsak véletlenül harcba keveredhetnének. meztették a kormányt: a szi­bériai—nyugat-európai gáz­vezeték építése az amerikai szénexport növelésének elle­nében hat, és „kárt okoz a szénbányászatnak”. Connie Holmes, a washing­toni központú országos szén- bányászati társaság alelnöke szerint az iparág vezetői ki­számították, hogy a szovjet földgáz évi 90 millió tonna szén Európába exportálását teszi feleslegessé. lalását. A Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára rámutatott, hogy a fejlett tő­kés országokban működő szakszervezetek már nem tud­ják teljes egészében betölteni a kor követelte feladatokat. A munkásokat ma már nem elégíti ki, ha a szakszervezetek a munkaerő árának kialkudá­sára korlátozzák tevékenysé­güket. A szocializmusban megvál­tozott a szakszervezetek helye és szerepe. Feladataik és mód­szereik még nem alakultak ki teljes egészében, bár a mun­kának már vannak újszerű, markáns vonásai. A szakszer­vezetek története a szocializ­musban útkeresési folyamat, miként sok tekintetben maga a szocialista társadalmi rend is útkeresés, a szó tágabb, igazi értelmében. A szónok ezt követően ki­jelentette, hogy a szakszerve­zet ellenzékisége a kapitaliz­musban szükségszerű. Az el­lenzékiség azonban nem ön­cél, nem általános érvényű és örökké tartó. Ha megváltozik a hatalom jellege, ha az szo­cialistává alakul, akkor a szakszervezet sem maradhat meg az öncélú ellenzékiség álláspontján, mert így szem­befordulna saját osztályával, a hatalom birtokosával, a szo­cialista forradalommal. A SZOT főtitkára azt a vé­leményét hangoztatta, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egysége nem szer­vezeti mozgalomként, hanem a munka tartalmában fog megvalósulni. A politikai kö­tődések ugyanis a legtöbbször szembeállítják, nem pedig kö­zelítik a különböző tömörülé­seket, s az elválasztó szerve­zeti hagyományok is mélyek. Ilyen körülmények között ma az egység a gyakorlati tevé­kenység útján, akcióegység­ként tűzhető ki célul. A Pravda szerkesztőségi cikke Téves az OKP álláspontja A Pravda, az SZKP KB lapja szombaton szerkesztősé­gi cikkben foglalkozik az Olasz Kommunista Párt ál­láspontjával, azzal a vitával, amelyet az OKP állásfoglalásai váltottak ki. A szovjet állásfoglalások határozott hangneme „nem az Olasz Kommunista Párt elle­ni támadás, hanem a reálisan létező szocialista állam, a szo­cialista közösség védelme, azoknak az eszméknek és cé­loknak megvédése, amelyekért a kommunisták hosszú évtize­dek óta harcolnak az egész világon”. „A legfontosabb, amit a Pravda és a Kommunyiszt cikkei el akartak mondani az olasz kommunistáknak, az az egyszerű és nyilvánvaló gondolat, hogy a kommunis­ták elsőrendű fontosságú fel­adata és gondja: a béke meg­védése. Ha ezt a feladatot nem oldják meg, értelmetlen marad mindenfajta más »út«, más program és koncepció — nem lesz ugyanis senki, aki megvitassa vagy megvalósít­sa azokat” — írja a Pravda. Az OKP-nak a lengyel hely­zettel kapcsolatos álláspontjá­ról a szovjet lap cikke azt ír­ja, hogy miközben a kommu­nisták elsődleges feladata a bajba jutott nép megsegítése, az OKP vezetése e rendkívül fontos pillanatban, amikor va­lóban kiderül, ki áll valóban internacionalista állásponton, valamiféle „ideológiai szank­ciókat” akar foganatosítani az olyan erők ellen, amelyek biz­tosítani akarják az ország nemzeti függetlenségét, ki akarják vezetni Lengyelorszá­got a válságból, tovább akar­ják vinni a szocializmushoz vezető úton — hangoztatja a Pravda szerkesztőségi cikke. „Az SZKP nem érdekelt a polémia kiélezésében — han­goztatja az SZKP lapja. — De ha rákényszerítik, ahogy ez decemberben és januárban tör­tént, nem is tér ki előle.”. „Ezzel összefüggésben nem lehet említés nélkül hagyni, hogy most, amikor a nemzet­közi helyzet kiéleződött, ami­kor az imperialista reakció hatalmas méretű szocialista­ellenes rágalmazó kampányt indított, az OKP vezetése a párt, a pártszervezetek figyel­mét és energiáját nem az im­perializmus agresszív politiká­ja, a fegyverkezési verseny, az új amerikai rakéták olasz- országi telepítése elleni küz­delemre összpontosítja, hanem az SZKP-val történő szemben­állásra, a Szovjetuniótól való elhatárolódásra.” 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents