Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-14 / 11. szám

4 xJumm 1982. JANUÄR 14., CSÜTÖRTÖK ENSZ-javaslat nélkül is A közönség fele nyugdíjas k Üj évkor — a rossz gyakorlatnak megfelelően —, | újabb kampányfeladatok sorát kezdik meg sokhelyütt. í Erre lehetőséget ad az is, hogy 1982-tőt az ENSZ az í öregek évének nyilvánította. Némi iróniával azt mond- r, hatnánk, most egy évig jó dolguk lesz az idős embe- $ reknek. Természetesen ezt a megállapítást nem lehet ^ általánosítani. Sok városban, községben, hosszú idő óta £ ENSZ-javaslat nélkül is nagy gondot fordítanak nagy- í szüléink korosztályára. Így van ez Verőcemaroson is. I He TI FI LM T E G Y Z E TI A macska rejtélyes halála ügo Tognazzi, Dallla Di Lazzaro és Mariangela Melato az új olasz filmben Nem kenyerük az utazgatás — Mióta működik itt nyug- díjas'klub? — kérdeztük Kál­mán Máriát, a klubkönyvtár vezetőjét. — Mindenekelőtt arról kell szólnom, hogy négy művelő­dési intézmény tartozik hoz­zánk. A nagyközségben két klubkönyvtár van, s egy-egy található Szokolyán és Kós- pallagon. Nálunk 1975. óta él és tevékenykedik a nyugdíjas­klub. — Milyen programjaik van­nak? — Az általánosan elterjedt véleményekkel szemben ne­kem az a tapasztalatom, hogy az idősebbek rendkívül aktív alanyai és közreműködői a közművelődési tevékenység­nek. Rájuk mindig lehet szá­mítani. Nagy számban vesz­nek részt a rendezvényeken, ismeretterjesztő előadásokon *— a közönség fele, rendsze­rint nyugdíjas. A kifejezetten nekik szervezett megmozdu­lásokon természetesen jóval többen vannak. A mi klu­bunkban csaknem százan van­nak. A másik verőcemarosi klubban 40—50, Szokolyán és Kóspallagon pedig 20—50 az aktív tagok száma. A nyugdíjasklub az egyik legsikeresebb, legélőbb közös­ség a nagyközségben. Megala­kítása — egy már nyugdíjba ment tanácselnök — Krebsz József nevéhez fűződik. A két község egyesüléséig Kismaros tanácselnöke volt. Évente öt­ezer forintot biztosított a nyugdíjasklubnak, utazási költséghozzájárulásként. Tud­ni kell ugyanis, hogy a falusi embernek nem kenyere az utazgatás. Amikor én ideke­rültem, a klubtagok közt olyan is akadt, aki a közös kirándu­lásunk alkalmával mozdult ki először a faluból. A külföldre járás pedig végképp idegen volt tőlük. Ez a kis ismerd meg hazádat mozgalom nagv összekovácsoló erő lett A klubélet már a második lép­csőfok. Ma már rendszeresen összejövünk, megbeszéljük az útiélményeket, egészségügyi és más, őket érdeklő előadásokat hallgatunk közösen. Nyolcvanhét évével élő cáfolat Az, amit elmondtam, ked­vet csinált a többieknek is, hiszen a jó hírek gyorsan ter­jednek. Megkapták ugyanazt a támogatást, s ezzel elindult egy új mozgalom a váci járás­ból. Nálunk alakult meg első­ként az öregek napközi ottho­na. A nagyközségi tanács egyébként nagy gondot fordít a többi községben is a szociá­lis gondozásra és az étkezte­tésre. — Hogyan jellemezné a klubtagokat? — Hadd szóljon belőlem a könyvtáros. Valamennyien rendszeres olvasók. A legak­tívabb közülük éppen a leg­idősebb, a nyolcvanhét éves Gelley Andor, aki mindenna­pos látogatója a klubkönyv­tárnak. Naprakész tájékozott- ságú — ez még a fiatalok kö­zött is ritka. Nyolc-tíz féle újságot olvas rendszeresen. Agronómusként ment nyug­díjba, Vácrátótról. Divatos szóval élve, nyitott, minden iránt érdeklődő ember; élő cáfolata annak a megállapí­tásnak, hogy az öregek egy bi­zonyos kor után, szellemileg beszűkülnek. De sorolhatnám a többieket is: Csitári Józse­fet, Fuss Endrét, Kristóf Lász­iónét, Fülöp Bélánét — akik valamennyien a könyvtár ala­pító tagjai, 1952. óta rendsze­resen felkeresik. Belépő az országgyűlésre Az előadásokon feltűnő az érdeklődés az olyan tájak iránt, ahol még nem jártak. Nagyon kedvelik a színes, mozgófilmes élménybeszámo­lókat. Szívesen hallgatják Koós Géza nyugdíjast, aki a TIT szervezésében tart elő­adásokat. Szinte követelik, hogy őt hívjuk. Nagy felké­szültségű, kiemelkedő tárgyi tudású, jó előadókészségű em­ber. Sajnáljuk, hogy a me­gyei TIT-szervezet nem támo­gatja előadásait, pedig bizo­nyos, hogy sok nyugdíjasklub örülne ilyen rendezvényeknek. — Visszatérve a kirándulá­sokra: arról beszélt, hogy mindenki örömmel jár ezekre a túrákra. Miért? — Nemcsak mi, hanem az idegenvezetők is. Hiszen a mi csoportjainkban csupa min­den iránt érdeklődő, mindent látni vágyó idős ember van, akiknek érdemes minél töb­bet beszélni a látnivalókról. Szinte mindenütt jártunk már az országban. Hagyomány ná­lunk, ha nevezetes történelmi vagy irodalmi emlékhelyre megyünk, egy szalaggal ellá­tott koszorút viszünk magunk­kal. Ehhez mindenki ragasz­kodik. A mohácsi csatamező­re például elvittük és leját­Helyreállítják Tokaj egyik legszebb JnűemléR '-épületéi, a Sassarát görög kereskedőcsa­lád egykori lakóházát. Az 1970-es években készült kétszintes copf stílusú épüle­tet, amely a község főterén áll, a felújítása után múzeum­ként hasznosítják. Állandó sző­A világ legnagyobb találós- kérdés-gyűjteménye jött létre Pécsett. A Janus Pannonius Múzeum keretében működő archívum kétszáznál több nép­től, százhúszezer szóbeli rejt­vényt őriz. A világrekordok könyve is felvette leg-jei so­rába a találós kérdések pécsi adatbankját. Életre hívója, Mándoki László néprajzkuta­tó huszonöt éve gyűjti a ver­ses és prózai rejtvényszövege- ket, s tizenöt éve foglalkozik a találós kérdések összehason­lító vizsgálatával. Véleménye szerint a legelterjedtebb, a vi­lág minden táján ismert talá­lós kérdés a következő: Fehér a földje, fekete a magja — mi az? Az írás. A pécsi gyűjtemény ritka­ságai közé tartozik a sarkvi­déken élő lappok és a Csukcs- félszigetet benépesítő korjá- kok, a nyugat-afrikai jorubák és a csendes-óceáni filippinók, az észak-amerikai négerek és a dél-amerikai indiánok talá­lós kérdései. Mándoki László azonban nemcsak térben, ha­nem időben is kiterjesztette a kutatásait. A legrégibb ismert szóbeli rejtvény egy IV. száza­di latin nyelvű találós kér­dés. Egy-egy népnek — a pé­csi kutató szerint — általában hatezer-nyolcezer kérdésből álló rejtvénykincse van. Hoz­závetőlegesen ennyit tartalmaz a hazai anyag is: fele verses vagy prózai rejtvény, fele pe­dig kérdésmondat, olyan pél­dául, mint a mi a különbség...: vagy mi az abszolút...; kez- detűek. A találós kérdés ősi műfaj, régebbi eredetű a néodalnál is. Ugyanakkor élő műfaj is, hi­szen napjainkban is új meg új szóbeli rejtvények születnek és terjednek. Hazánkban azon­ban a legutóbbi időkig a nép­önérzet mostohán kezelt ága szőttük a Himnuszt, és a Szó­zatot is. Óriási élmény volt az Országház megtekintése. Erre az alkalomra ugyanis Barát Endre, az országgyűlési kép­viselőnk, belépőjegyeket kül­dött az akkori ülésszakra. Utána hetekig mindenki csak erről beszélt. Tánc — beteg lábbal A sok-sok közös program hatására, jó barátságok szö­vődtek. Olyannyira, hogy ma már szervezés nélkül is ha­gyomány a beteglátogatás. Évente egyszer közös vacsorát rendezünk, amit nagy tánco­lás követ. Az egyik kilenc­venéves, járni is alig tudó né­ni, olyan elementáris erővel, szédületes gyorsasággal ropta a csárdást, hogy az éppen je­lenlévő kezelőorvosa nem akart hinni a szemének. Ilyenkor valamennyien szinte újjászületnek, s hosszú ideig csak erről folyik a szó. A kettes számú klubkönyv­tárunk nyugdíjasklubjának a helyi KISZ-szervezet kará­csonykor műsoros estet rende­zett. Vacsorát és ajándékot kaptak. Ez utóbbi egy szép, piros alma volt, benne egy pici gyertyával. Sírva mesél­tek róla az öregek... Óriási eredmény, hogy a fiatalokkal rendszeres közös programjaik vannak. Ilyen a farsangi jel­mezbál is, Jól érzik magukat együtt. lőművelési és bortermelési ki­állítás mellett időszakos kiál­lításokat is rendeznek benne és helyet kap egy emléktár­gyakat árusító bolt is. A tervek szerint a műemlék ház teljes felújítását 1983-ban fejezik be. volt, amit az is jelez, hogy Eu­rópában csupán egy nép nem adta még ki a találós kérdések corpusának összeállítását, s ez a magyar. Mándoki László most meg­kezdte a magyar találós kér­dések corpusának összeállítá­sát, s terve szerint két év alatt be is fejezi a munkát. Szöveg- gyűjteményébe beépíti a ma élő, keletkező szóbeli rejtvé­nyeket is. Közben tovább fej­leszti a pécsi archívumot, amely már ma is az egyik leg­fontosabb nemzetközi bázisa a műfaj kutatásának. Űj ifjúmunkás és felnőtt munkásénekkarok alakítására adott ki pályázati felhívást a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztálya, valamint a Kórusok Országos Tanácsa; a szakszervezetek és a köz- művelődési intézmények szá­mára. A megalakuló énekkar mű­vészeti programja és közössé­gi tevékenysége a szocialista közművelődés ügyét szolgálja. Alapkövetelmény, hogy legyen képes a népdalcsokrok, moz­galmi és tömegdalok előadá­sán túl egyszerű, két- és há- romszólamú művek bemutatá­sára is. Lehetőleg harminc­negyven taggal kezdjék meg tevékenységüket. Kívánatos, hogy a kórusban minél több fiatal énekeljen, s a létszám je­lentős része a vállalat fizikai dolgozóinak és azok hozzátar­tozóinak köréből kerüjön ki. Cészerű, ha az énekkarban az adott vállalat munkásainak utánpótlását biztosító szak­Fesztiválsiker külföldön Hetvenkét fesztiválon vetí­tették 1981-ben a magyar tiimművészet alkotásait. A nagy hagyományú, jól ismert íesztiváloKon — például Cannes, Moszkva — kívül olyan, aránylag kevésbé is­mert helyeken is szerepeltek filmjeink, mint a spanyolor­szági Benalmadena, az olasz- országi Cattolica, a francia- országi La Rochelle. Vetítettek magyar filmeket Új-Delhiben csakúgy, mint Melbourne-ben, Hongkongban és Chicagóban — vagyis majd’ minden föld­részen. Több speciális, temati­kus fesztiválon is sikert arattak a magyar alkotások: a pá­rizsi gyermekfilmfesztiválon; Sceaux-ban és Firenzében, a női rendezők találkozóján; Cannes-ban a reklámfilm- feszti válón; Plovdivban a környezetvédelmi filmek se­regszemléjén, Veveyben a uíg játékfesztiválon; Pardubi- cében a műszaki-tudományos filmek szemléjén; Torinóban és Palermóban a sportfilmfesz­tiválon. Számos díj, elismerés hono­rálta filmjeink művészeti kva­litásait. A Mephisto Cannes- ban elnyerte a legjobb forga­tókönyvért járó díjat és a filmkritikusok különdíját is- Ugyanitt a Moto perpetuo cí­mű rajzfilm a zsűri Arany Pálma díjában részesült. A legsikeresebb rajzfilm, A légy Oscar-díjat kapott. A Fábián Bálint találkozása Istennel cí­mű filmbeli szerepéért Koncz Gábor Üj-Delhiben elnyerte a legjobb férfialakítás díját. Ugyanennek a filmnek az operatőri munkájáért a belg­rádi filmfesztiválon a szerb filmművészszövetség a leg­jobb operatőrnek járó díjat adományozta Illés Györgynek. Nyugat-Berlinben a filmkriti­kusok díjával jutalmazták a Köszönöm, megvagyunk cí­mű alkotást. San Remóban a legjobb női alakítás díját nyer­te el Esztergályos Cecilia a Boldog születésnapot, Marilyn! című film főszerepéért. A Va­sárnapi szülők című filmet a nemzetközi vöröskeresztes és egészségügyi filmek várnai fesztiválján a leghumánusabb filmnek járó különdíjban ré­szesítette a Vöröskereszt Liga; Nyakó Julianna, a film fősze­replője pedig a zsűri elisme­rő oklevelét kapta. A trieszti sci-fi fesztiválon ezüst Asíeroid-díjban részesült A transzport című filmben nyújtott alakításáért Hetényi Pál. Moszkvában az Ideiglenes paradicsom ezüstdíjat kapott, akárcsak a gyermekfilmverse- nyen az Égigérő fű. A Psyché Locarnóban a bronz Leopárd­díjat, Figueira da Foz-ban a zsűri díját — megosztva — nyerte el. Mannheimben a Mi, büszke magyarok.'-at Arany dukáttal díjazta a zsűri. Paler­móban a Szaltó című sport- film az ezüst Palíadio-díjat ér­demelte ki. Chicagóban Kiss Marinak. Esztergályos Cecíliá­nak és Mdrgittay Áginak ítél­ték oda a legjobb női alakítá­sért járó ezüst Hupó-díjat, megosztva, a Vámmentes há­zaság című filmben megfor­mált szerepeikért. munkástanuló-intézet tanulói is fellépnek, de önálló kórust is alakíthatnak. A pályázatra alakult ének­karok művészi és közösségi munkáját jövő év tavaszán szakértői testület értékeli. A feltételeknek megfelelő énekkarok húsz-húszezer fo­rintos, egyszeri működési tá­mogatást kapnak. A művésze­ti és közösségi tevékenységben legkiválóbb kórusok további húszezer forintos nívódíjban részesülnek és 1983 nyarán részt vehetnek a Szombathe­lyen rendezendő országos munkásdalos-találkozón. A felhívásra alakuló ének­karok január 31-ig jelentkez­zenek írásban a KÓTA titkár­ságán (Bp. V., Vörösmarty tér 1. 1370), vagy annak Pest me­gyei szervezeténél. A jelentke­zéseket csak a szakszervezeti bizottság aláírásával fogadják el. A borítékra rá kell írni: Oj munkáskórus. Arra már Agatha Christie, a krimi koronázatlan király­nője rájött, hogy egy zárt kö­zeg — például egy expressz­vonat — kiválóan alkalmas arra, hogy ott mindenféle em­berek összejöjjenek és velük mindenféle történjen. Az öt­let western változatát John Ford a Hatosfogatban vitte filmre. Most pedig a jeles olasz rendező, Luigi Comen- cini filmje ad ízelítőt abból, mit lehet kihozni egy olyan egyszerű alapötletből, mely jókora házban megesett dolgokat eszkábál össze film­sztorivá. Comencini zárt közege egy kissé roskatag, ám annál ter­jedelmesebb római bérház, vagy inkább hajdani palota, mely az idők (és a tulajdono­sok) során bérházzá züllött. A hatalmas ház csupa zegzug, csupa fantasztikus helyszín, csupa fantasztikus lakóval. A lakók ugyan már erősen meg­fogyatkoztak, mert a ház tu­lajdonosai, a Pecoraro test­vérpár, Amedeo és Ofelia, módszeresen kiüldözik bérlői­ket. Nem mintha nem kellene nekik a pénz. Sőt éppenhogy azért, mert kell — de ha a házat lakók nélkül el tudnák adni. csillagászati összegét kapnának érte, mivel a Róma szívében levő óriási telken egy nagy konszern irodaházat A címben foglalt szöveg­formula a házasságkötések anyakönyvvezetői szövegéből ismerős. Heiner Carow NDK- beli rendező filmjében is egy házasságról van szó, de ebben a házasságban nem a halál választja el a házasfeleket, hanem a meg nem értés, az oktalan féltékenység, az alko­hol, a veszekedés, sőt vereke­dés, végül pedig a sörösüveg­lakót, hogy megkaphassák a mesés vételárat. Csakhogy. Csakhogy ezek a lakók nem akárkik. Az egyikről kiderül, hogy maffioso. A másikról, hogy egy kamarazenekarnak álcázott kábítószercsempész banda feje. A harmadikról, hogy sakkszalonja nem más, mint neves közéleti személyek által frekventált luxusbordély. A negyedikről, hogy vitatha­tatlan női vonzerejét azért bocsátja főnöke rendelkezésé- sére, mert egy csomó bizalmas értesülést szerezhet így meg, s ezekkel zsarolhatja a sötét ügyekbe keveredett főnököt. No és ott van még egy ügyefogyott pap, Don Pezzoia, akit Ofelia hiába akar elcsá­bítani, s ott van a macska, amelynek a kimúlása izgalmas összefüggéseket hoz felszínre a lakók ügyei között. Comencini filmje több mű­fajt is érint. Krimi is, kicsit krimiparódia is, vígjáték is — de talán éppen ez a baj. Vé­gül is nem nagyon tudjuk, mit akart ezzel a filmmel a rendező. A „mindenből egy keveset’” megbosszulja magát. Remek szereplőknek (Ugo Tognazzi, Mariangelo Melato, Philippe Leroy, Dalila Di Lazzaro stb.) remek pillanatai be csempészett sósav. Am Carow kedveli a kontrafalsot: miután másfél órán át bebi­zonyította, hogy Sonja és Jens házassága pokol, és nem él­hetnek együtt, az utolsó per­cekben mindent visszavon. Így aztán vagy az előzmények nem hihetők, vagy a befeje­zés... Takács István 'f Mindarról, amit Kálmán Mária elmondott, még na• $ gyón sokat lehetne írni. Talán ennyi is elég azonban, % hogy világossá váljék; nem kell ahhoz kampánymunka, % hogy az idősek jól érezzék magukat, hogy tartalmas, $ színvonalas programokat rendezzenek számukra. Nem- £ csak az ENSZ-felhívás hatására, hanem az egyszerű / hétköznapokon is. Körmendi Zsuzsa Kétszintes, copf stílusban Felújítása után: múzeum Fehér a földje, fekete a magja T alálóskérdés-adatbank Pályázati felhívás Munkáskórusok alakítására tudna építtetni. A film tulajdonképpen azt vannak, nevetni is lehet, nem is keveset, s mégis: azzal az érzéssel kelünk fel a zsöllyé- ből, hogy a jó részleteken kí­vül nem sokat kaptunk — azt meséli el, hogyan szekírozza, utálja, üldözi ki Amedeo és Ofelia a még hátralevő négy Sasszárny A western számos típusa közül az egyik az, amelynek cselekménye egy nagy fontos­ságú vagy nagy értékű tárgy körül forog. A film sztorija nem más, mint e fontos, érté­kes tárgy birtoklásának törté­nete. Népmeséi, irodalmi és zenei témák sora szól ha­sonlóról, a kis kakas gyémánt félkrajcárjától Balzac má­gikus szamárbőréig vagy ép­pen Wagner óriási zenedrá­ma építményének bajt hozó aranyáig, a Niebelung gyűrű­jéig. Westernben pedig nem is oly rég láthattunk a tele­vízióban egy klasszikus pél­dát, a Winchester ’73-at, An­thony Mann filmjét, mely a legendás puska birtoklása kö­rüli bonyodalmakat mesélte el. A Michael Syson könyve nyomán Anthony Harvey ál­tal rendezett angol western, a Sasszárny sztorija egy csodá­latos, már-már a mesék fehér táltosával vetekedő fehér ló, Sasszárny birtoklása körül zajlik. A minden vadnyugati férfiszívet megdobogtatóan gyönyörű és tökéletes ló egy komancs indián főnöké. A fő­nököt megölik, s ettől kezdve a ló birtokáért véres küzdel­mek folynak. Emberek halnak meg, kegyetlenség vadság, Míg a halál el nem választ viszont elég terjengősen. erőszakosság kíséri útját. Sas­szárny fontosabb, mint a pénz, a kincs, az arany, a fegyver, a hatalom, a nő, a vagyon. Végül egy kiowa in­dián. Fehér Bika tulajdonába kerül a csodálatos ló, s hiába üldözi a lovat és lovasát egy szívós és megszállott prémke­reskedő, Pike, számtalan ösz- szecsapás után is végül az in­diánnál marad Sasszárny. Hogy vajon tőle is elveszi-e valaki, az talán egy másik filmből derül majd ki — végtére is ez a fehér ló histó­ria nemcsak egy westerntípus- ra ad- jó példát, hanem arra is, hogy miképp lehet soroza­tot elindítani. Így aztán nem lepődnék meg, ha Sasszárny még több filmben felbukkan­na. Addig is azonban annyit a rendező, Anthony Harvey ja­vára kell írnunk, hogy a film­ben többnyire igen jól építke­zik, tud feszültséget teremte­ni, tud igalmasan mesélni, s még a meglehetősen sablonos figurákat is képes egy-két markáns vonással karakterré formálni. Időnként némi hu­mor is felcsillan a filmben — úgyhogy a Sasszárny, ha nem is a műfaj remeke, nézhető film.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents