Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-07 / 5. szám

1982. JANUAR 7., CSÜTÖRTÖK Mtdan 3 KGST-együttműködés Tudományos turizmus A Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövet­sége az utóbbi években ered­ményes együttműködést alakí­tott ki a KGST-tagországok hasonló szervezeteivel. Íme néhány példa: magyar szakemberek is részt vettek a Szovjetunióban a Popov Egye­sület rádiónapjaih, tárgyaltak Jerevánban a magyar és a szovjet agrártudományi egye­sületek által rendezett szemi­náriumon, az agráripari integ­ráció és a gazdaságok közötti kapcsolatok kérdéseiről. Jelen voltak a nagyüzemi állatte­nyésztés hatékonyságát fokozó módszerekről rendezett konfe­rencián. Egyaránt nagy érdek­lődéssel figyelik a közlekedés, a gépipar időszerű kérdései­nek alakulását. Növekedett a tudományos turizmus is.__ Fiatal magyar kertészeti-szőlészeti szakemberek jártak Grúziában tanulmányúton. A hidrológu- sok pedig Moszkva környékén és Szibériában vizsgálják a szennyvíztisztítási módszere­ket. Kályha, bridzsiskola, köntös A háziipar kínálja az idén Nagyot változott a világ a háziipari szövetkezetek háza táján is az elmúlt években. A gazdaságosság kényszere azo­kat is arra sarkallta, hogy a hagyományos termékskálát, a megszokottat felrúgva, változ­tassanak: a piacokon — itthon és külföldön is — jól eladha­tó cikkek gyártására rendez­kedjenek be. Ügy tűnik, kez­deményezésben, jó elképzelé­sekben nincs hiány a szövet­kezetekben ... Az idén is egy sereg új termékkel rukkolnak ki, bizonyítván alkalmazkodó­képességüket, rugalmasságu­kat. Új ötletek A nemrég még gondokkal bajlódó péceli TRI-TON-ban Hódosi János, a szövetkezet elnöke arról adhatott tájékoz­tatást, hogy a sikeres talpraál- lást követően a lezajlott szer­kezeti, szervezési változások egyben az új ötleteknek is jó alapot teremtettek. SZÓLJON Ä PACSIRTA O lvastam valahol, hogy kétezer esztendeje még csak tízmillió ember mondhatta magáé­nak ezt a földgolyót. Ma: mintegy négy és fél mil­liárd. Mióta ember lett az ember, rongálja, pusztítja önnön életterét: a földeket, vizeket, a levegőt. Mégis jutott neki mindenből elég, míg el nem érte a husza­dik századot. Talán azért, mert a tökéletes pusztítás­hoz nem volt ily tökéletes technikája. Talán azért, mert — bár a létszám egy­re nőtt — a homo sapiens közelebb érezte magát a természethez, testben s lé­lekben, talán hitte, hogy része a nagy egésznek, nem pedig korlátlan hatalmú kényura. Nem kell túl messze men­ni vissza az időben, még a mai negyvenesek is jól em­lékezhetnek a mezei virá­gok illatára, háborítatlan erdei tisztásokon játszado­zó napsugarakra, a friss forrásvíz ízére, felismerhe­tik a rigófüttyöt, s tudják, hogy a magasban dalol szí­vesen a pacsirta. De ma­rad-e napjaink tizenévesei­nek valami az érintetlen színekből, illatokból, ízek­ből? Hiszik-e, hogy kék az ég, hogy zöld a fű, s hogy a víz színtelen, szagtalan, íztelen, átlátszó folyadék? Gyönyörű volt e télen is a makulátlan, fehér hóta­karó. Békés volt a táj, amerre a szem ellátott, de aki jól ismeri a megye út­jait, előre tudja, melyik mellett dudorodik elhagyott roncsautó, melyik lankán tűnt el a jótékony lepel alatt a tilosba hordott hul­ladék, hogy olvadáskor alattomosan szivárogtassa a vizet adó földrétegekbe összes szennyét. Erdészek a megmondhatói, hol mered­nek majd az égnek meg­csonkított fácskák, bokrok, sérült ágai, ha eltűnik vég­leg a hegyekből is a hó, hogy hány vadetetőt kel­lett már eddig is rendbe tenni önmagukról megfe­ledkezett kirándulók után ezen a télen. Január, február, itt a nyár! — mondogatták va­lamikor az öregek, amikor a faggyal dacolva már a melegebb hónapokban el­következő munkákra ké­szülődtek. Jó lesz, ha mi is mondogatjuk, miközben eltervezzük, hová, milyen fát, virágot ültetünk, mi­kor s mennyit. Hogy ne ér­jen bennünket készületle­nül az első tavaszi napsu­gár. Hogy azonnal ásót, ka­pát. gereblyét foghassunk, hadat üzenve tavalyi avar­nak. kacatnak, túszoknak a vízelvezető árkokban, az utak szélén, a kertek alján. S ha már beszereztük a csemetéket, palántákat, az első ió idővel el is ültet­hetjük. Tavaly egymilliárd forin­tot tett ki annak a társa­dalmi munkának az érté­ke, amit környezete védel­mében végzett az ország la­kossága. Pest megyében a nagy sikerű Közös ottho­nunk akció keretében is bi­zonyította falvaink, váro­saink népe, hogy a környe­zetet védelmezni nem kizá­rólag állami forintokkal le­het. A Tiszta udvar — ren­des ház mozgalom, a szer­vezett lomtalanítás, a kör­nyezetvédelmi társadalmi őrségek számának gyarapo­dása, a Tíz órát községün­kért kezdeményezés mind­mind olyan eredményeket hozott, hogy a la­kosságnak még jobban megjött a kedve: amit ta­valy kialakítottak, nem hagyják többe veszendőbe menni, inkább folyamat már a Közös otthonunk program, mint kampány- szerű akció. Az ősszel 770 ezer forint értékű társadalmi munká­val 21 ezer facsemetét ül­tettek el Pest megye tele­pülésein. A pomázi, illetve az albertirsai újsütetű parkban egyenként száz­száz ezer forintnyit pótol­tak kétkezi' munkával az emberek, miközben olyan fákat ültettek, amelyekből — ha a gondos ápolás so­rán megnőnek — akár mi­niarborétum is lehet. S azt a fát, amit saját kezűleg ültetünk, óvjuk is. Remél­hetőleg ezen az úton elju­tunk odáig, hogy az erdők természet adta vagy mások telepítette fáit is megvé­delmezzük. Magunknak — s a jövő nemzedéknek. Az ifjabb generáció — becsületére legyen mondva — egyre inkább részt kér a környezet védelmének ne­mes feladataiból. Pest me­gyében mind több környe­zet- és természetvédelmi őrs alakul az úttörőcsapa­tokban, vállal védnökséget utcák, terek, parkok fölött. Egyre-másra rendezik a szórakoztató, egyben taní­tó-nevelő vetélkedőket, me­lyeknek során megismer­kednek a védett növények­kel, állatokkal, dédelgetett madarainkkal. A hol a fegyverek szól­nak, ott elhallgatnak a madarak — szoktuk volt mondani. Ám némák maradnak ott is, ahol na­gyobb testvérük, a koráb­ban emlegetett homo sa­piens elveszi tőlük létük alapvető feltételeit, élette­rüket, az erdőt,-a mezőt, az egészséges vizeket. Szóljon hát a pacsirta, fütyüljön a rigó, legyenek tiszták a források, háborítatlanok a tisztások. Rajtunk múlik, hogy míg ember lesz a földön, jut-e neki elég ön­nön életteréből: a földek­ből, vizekből és a levegő­ből. Bálint Ibolya — Minden részlegünkben talál valami újdonságot — ma­gyarázza Hódosi János. Az elektronikaiban, amely a mul­timéterekről nevezetes évek óta az idén a készülék egy új generációs típusával jelentke­zik ebben a műfajban a leg­korszerűbb konstrukcióval. A termékek nagy részét a hazai és a szocialista piacokon érté­kesítjük, de reméljük, sikert arat a tőkés vásárlók körében is. A konfekciórészleg is a meg­újulás jegyében kezdte az idei esztendőt. A már hagyomá­nyos — a szocialista országok­ba exportált hálóinge ken kí­vül luxusigényeket kielégítő férfi- és női köntösök gyártá­sába fogott. Eddig a férfiak­nak szánt kínai bársonykön- tösökből hétezerre érkezett szerződés, de a tervek szerint összességében 10—15 ezret ké­szítenek majd ezekből a fér­fi- és női köntösökből a péce- liek. Még nevenincs Talán a sor élére kívánko­zott volna az a fejlesztőmun­ka, amely a játékrészleg sa­játja. A péceliek jó érzékkel lovagolják meg a világszerte dúló játékőrületet, s a már megkedvelteken kívül újab­bakat is kínálnak majd nem­csak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is. Nagysi­kert arattak a tőkés piacokon amúgy is népszerű kézimun­kacsomagok, a korábbinál jó­val nagyobb mennyiségben ér­keztek a rendelések a világ valamennyi tájáról. S termé­szetesen van a tarsolyukban jó néhány újdonság is. így a bridzsiskola, a felnőtt vásár­lóknak, vagy a sakkhoz ha­sonló ősrégi japán vezérjáték. Hét különböző — egyelőre még nevenincs — oktató-neve­lő játékot hoznak majd forga­lomba a gyermekek számára. Kooperációk A korábban fonott kosarai­ról nevezetes Taksonyi Házi­ipari Szövetkezet is nagy fá­ba vágta fejszéjét. A PEMÜ- vel és a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalattal kialakítandó kapcsolatról még szűkszavúan nyilatkozik Sza- lay Ervin, a szövetkezet elnö­ke. Nem így a továbbiakról: — A háttéripari tevékenység javítása érdekében a Video­ton gyárral szövetkeztünk, s egyelőre huszonöt személlyel indítunk egy, a televíziókhoz, számítógépekhez alkatrésze­ket előállító részleget. Raj­tunk múlik, mikor startolunk — a tervek szerint még az év első negyedében. Távlatokban 100—150 embernek nyújt majd munkalehetőséget ez a vállal­kozás. És még egy kooperáció. A kiskunlacházi EGSZÖV-vel társultak hagyományos — azaz széntüzelésű — kályhák gyár­tására. Űj elképzeléseiktől 20 —25 százalékos árbevétel-nö­vekedést remélnek a takso- nyiak. G. M. Tomit tölt az automata A Tiszamenti Vegyiművek evek óta gyártja a Tomi mosó­porcsaládot. Jelentős mennyiségű ipari mosóport is készítenek az üzemben. A legjelentősebb termékük azonban az automata mosógépekben használatos fékezett babzású mosópor. Pompás fenyőillat terjeng ezekben a napokban, s még vagy két-három hétig a kere- pestarcsai Szilasmenti Terme­lőszövetkezet háza táján. Eb­ben az időszakban dolgozzák fel ugyanis azt az idén külö­nösen tekintélyes mennyiségű fenyőt illóolajjá, amely nem talált gazdára az ünnep előtti napokban. Fábián Ferenc, a gazdaság elnökhelyettese és Bánki Já­nos ágazatvezető maga sem gondolta, hogy az idén ennyi ünnepi dísz válik felesleges­sé. s egyéb felhasználást igé­nyel a seregnyi fenyőfa. Legfeljebb sokesztendős ta­pasztalatuk súgta azt, hogy január első napjaiban sok ten­nivaló lesz majd a megmaradt fenyők feldolgozásával. Hiszen itt is kísért, az a sajnos, csep­pet sem különös gyakorlat: az egyik esztendőben kopp, a másikban hopp, azaz amiből az egyik szezonban kevés van, a másikban biztosan bőséggel akad felesleges — és fordítva. A fenyőket felajánlás után vásárolja meg a szövetkezet az eladóktól — az üzletektől, az erdőgazdaságoktól, s folyamatosan fel is dolgoz­za illatos olajjá. Ha az ügyfél házhoz szállítja a levitézlett karácsonyfákat, húsz forintot kap mázsánként, ha a szövetkezet maga szállít­ja, már csak felét éri. S mivel a gazdaságnak a fenyőszezon­ban is korlátozott a szállítási kapacitása, inkább megfizeti a magasabb árat! Ne gondoljuk, hogy kis té­telekről, kis összegekről van szó. A még két-három hétig tartó feldolgozás során 150— 200 tonna alapanyagot vásá­rolnak fél, s alakítják export­képes termékké. Mégpedig oly módon, hogy a fenyőket fel­aprítják, s vízgőz desztilláció útján lucfenyő illóolajat nyer­nek belőle, amit folyamato­san kozmetikai szerek alap­anyagaként exportálnak. Szerencse a szerencsétlen­ségben — vélhetjük, hogy a más célra alkalmatlannak ítélt, feleslegesen kitermelt fe­nyők végül is hasznosíthatók, értékesíthetők. Jogos a kérdés, vajon a kará­csonyi ünnepek múltával ugyancsak sok gondot okozó fenyőket — díszeiktől meg­fosztva siralmas látványt nyúj­tanak — nem tudná-e feldol­gozni a Szilas-parti gazdaság. Nem — hangzik a válasz, mért a meleg szobákban eltöltött napok alanosan megviselik a fákat, ezekből már nem nyer­hető illóolaj — legfeljebb fű­tésre jók., Ha már gyönyör­ködtetni nem tudnak, melegí­teni még igen! Kompetitiv árrendsier Belföldön sem drágább A közgazdaságilag mind jobban képzett magyar ál­lampolgár számára az ár sok mindent jelezhet: minőséget, a termék előállításához hoz­závetőlegesen szükséges anyag es munka mennyiségét, azt, hogy drága technológiával vagy (a szintén nehezen meg­fizethető) kézi munkával hoz­ták-e létre. A környezethez igazodva Az áraknak nemcsak a kis­fogyasztókat, hanem a nagyo­kat: a vállalatokat is orien­tálniuk keli döntéseikben. A gazdálkodó szemszögéből az árak — pontosabban a terme­lői árak — a gazdasági folya­matok legmozgékonyabb, leg­gyakrabban változó szerep­lői. Az ár egyik nap még a termelés fokozására, a másik nap esetleg a gyártás fékezé­sére készteti a vállalatokat. Magyarországon a nemzeti jövedelem több mint a fele a külkereskedelem csatornáin realizálódik. Ilyenformán lo­gikus, hogy a gazdálkodókat akkor orientálja és ösztönzi döntéseikben helyesen az ár­rendszer, ha ez a külpiaci ér­igy népi ellenőr hétköznapjai Nem látványosan — eredménnyel A Csepel Művek műszaki klubjában ülünk, az ablakon át látszanak a gyáróriás ké­ményei. Mátrahegyi István, a Pest megyei NEB társadalmi elnökhelyettese néhány perce érkezett kerékpáron, a szer­számgyárból. Az egyes részle­gek között oly nagyok a tá­volságok, hogy gyalogszerrel talán félórát is tartott volna az út. Neki pedig kiszámítot­tak a percei, mert az év első napjaiban egymást követik az egyeztető tervtárgyalások, me­lyeken mint munkaügyi veze­tőnek részt kell vennie. A gyermekek ebédje Több mint húsz esztendeje, 1959 nyarán kapta az első megbízatást. A Diósdl Csa­págygyárban dolgozott még akkor, és valami speciális munkaügyi vizsgálathoz hív­ták, egy alkalomra. Azután más vizsgálatokhoz is kérték a segítségét, és egy év múlva a NEB tagja letb A Pest megyei NEB társadal­mi elnökhelyettese 1965-től. Azt mondja, itt nem látvá­nyosak az eredmények, és mégis nagy öröm, ha érzéke­lik, hogy valami kezd meg­változni. Harmadik éve visz- szatérő, kiemelten fontos téma Pest megyében a szervezett gyermekétkeztetés. Sok iskolá­ban ragaszkodtak, ragaszkod­nak a megszokott, (olykor kor­szerűtlen, gazdaságtalan) sa­ját konyhához. Szívós, kitar­tó munka eredménye eseten­ként, hogy valamelyik iskola felvegye a kapcsolatot a helyi vendéglővel, s ott megteremt­sék a feltételeket, és a koráb­binál jobb ebédet kapjanak a gyerekek. Nem volt egyszerű felada' az sem, amikor az üzemi de­mokrácia egyes fórumainak a működését vizsgálták. Tizenkét dühös ember Mátrahegyi István többször is használja azt a kifejezést, hogy sikerélmény. Idetartozik az is, hogy bizalommal fogad­ják az emberek a népi ellen­őröket. Munkájuk pártmegbí­zatás, melynek minden körül­mények között lelkiismerete­sen igyekeznek eleget tenni. Beszélgetés közben megemlí­ti, hogy 1985-ig szól a megbí­zatása. Az utolsó 'másfél évet már talán nyugdíjasként töl­ti, de nehezen tudja magát pihenő embernek elképzelni. NEB-szemüvcgcn nézve Néha emlegetik neki, hogy Csepelen is, a népi ellenőr szemüvegével nézi a világot. — Hát persze, hogy így van — mondja — mert a tapasz­talatok lerakódnak, és mindig lehet valamit hasznosítani. Például most is, amikor arról lesz szó, hogy az ötnapos mun­kahét időveszteségét milyen intézkedésekkel lehet bepótol­ni ebben az esztendőben. Az óráját nézi; félóra múl­va kezdődik a tervtárgya­lás. és addig még vissza kell érnie a szerszámgyárba. Bú­csúzóul még megkérdezem, hogy milyen elismeréseket ka- po‘t eddig társadalmi mun­kájáért? Elnyerte a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, a KNEB elnökének emlékpla­kettjét és a Kiváló Népi El­lenőr címet. G. J. ték- és árarányokat is tükrözi. Termelői árrendszerünk ak­kor segíti elő gazdaságpoliti­kai céljaink megvalósulását — például: az erőforrások ha­tékony hasznosítását, a terme­lés idomulását a kereslethez, a technika korszerűsítését, ’ és így tovább —, ha a termeié^ költségei, a különböző anya­gok árai, illetve a végtermé­kért kapható összeg igazodik a világpiaci értékítélethez. Az 1980-ban bevezetett kompeti­tiv árrendszernek éppen az volt a célja, hogy gazdaságunk az árakat tekintve se szakad­jon el környezetünktől. Nyereségtől függően Mi is az a kompetitiv ár­rendszer? Lényege, hogy a központilag kijelölt gazdálko­dó szervezetek csak a tőkés kivitelben elért nyereségüktől függően alakíthatják belföldi áraikat. Az úgynevezett kon- petitív szférába tartozó válla­latokat tehát a kötöttség sar­kallja arra, hogy dollárelszá­molású piacokon magasabb árat érjenek el, csak így érté­kesíthetik jobban termékeiket a hazai piacon is. A lassan két esztendeje bevezetett árrend­szer révén szorosan kapcso­lódnak egymáshoz a belföldi és a külföldi árak. Az árrendezés elsődleges célja, hogy a vállalatok gaz­dálkodási elképzeléseikben ál­talánossá váljon az anyag- és energiaköltségek világpiaci áron való számbavétele, ami feltehetően takarékosságra, ésszerű gazdálkodásra ösztö­nöz. A másik cél: az iparcik­kek termelői árszintjét a tő­kés piacokon elért exportár- szint szabályozza, a vállalati jövedelmezőséget pedig az ex­portjövedelmezőség. A rugalmasság jegyében Gondot okoz, hogy a ter­meléséből megfelelő hányadot külpiacon értékesítő vállalat — elvileg — akkor is növel­heti belföldi termékei árát, ha emögött nem áll minőségja­vítás és korszerűsítés. Egyetér­tenek a szakemberek abban is, hogy — külgazdasági egyen­súlyunk javítása érdekében — a gazdaságos exportsávban a volumennövekedést is szor­galmazni kell. Az új árrendszer egyébként a rugalmasság jegyében ké­szült: nem merev, nem örök­érvényűnek tekintett. lépést tart a változásokkal. Ezt iga­zolja. hogy az új évben újabb és újabb vállalatokat vonnak be ebbe a szférába. Molnár Patrícia Karácsonyfa-feldolgozó Nem vész kárba a fenvő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents