Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 3. szám

\ Madarak éneke Váci kórusok a rádióban A váci Vox Humana ének­kar szombaton, az éjféli hírek után — negyedórás műsor ke­retében — Hindemith kórus­műveket adott elő, Makiári József vezetésével. A váci KISZ-kórus kedden, január 5-én 13.30-kor a Petőfi Rádió­ban szerepéi. Jannequin: Ma­darak éneke című kórusműve után bemutatja Lóránd István — Juhász Gyula: Kórus a Naphoz című alkotását. Az együttest Bogányi Tibor ve­zényli. Szóvá tesszük, . .hogy miért nem nyílik másik édességbolt a lebontott édességbolt helyett? Hétköz­nap is nagy volt a forgalma, s vasárnap délelőtti nyitvatar- tása különösképpen segítséget jelentett a vásárlóknak. .. .hogy a kórházban dolgo­zó kosdi lakosok visszatérő gondja; a munkaidő befejezé­se egybeesik a távolsági autó­busz indulási idejével, így a hazafelé tartó járatot nem érik el. A kosdi járat munkakez­dés- és -végzés idején nem tudna egy kis kerülővel a kór­házig felmenni? — Gödre — Dunakesziről. Első ütemben két kilométe­res szakaszon épül meg csa­torna. Dunakesziről indul a gerincvezeték — és Gödön át, az újfalui gyermekottho­nig tart. A jelenlegi árak mellett is 53 millió forintra számítják a csatornaépítés költségét. A kivitelezési tervnek februárban kell el­készülnie. <salírfai) r r r r A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ES VAC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 3. SZÄM 1982. JANUÁR 5., KEDD Az étterein nem kacsaim Megszerezi« és megtartani Megalakult a törzsvendégek klubja A húszas évek elején, ami­kor Hlyniczky Endre a régi vásártéren felépítette házát és éttermét, s azt Hungáriá-nak nevezte el, a szakértelem, a konyha, a kiszolgálás, a berendezés, rövidesen a vá­ros legjobb, leglátogatottabb éttermévé avatta. Halála után Hlyniczky Károly vette át a vezetést, aki még az államosí­tás előtt felajánlotta éttermét az államnak, és azt a valami­kor Galamb utcában levő, hí­rét vesztett Fehér Galamb vendéglőről nevezték el. Még az ötvenes évek elején is ne­vezetessége volt a városnak, majd befalazták az ablakait, elvették kerthelyiségét, és mint elődje a Galamb utcá­ban, neve, híre kopni kezdett. Nem ritkán jelentek meg a bejáratánál az URH-s kocsik rendet teremteni. A tisztessé­ges vendégkör egyre szűkült, kiszorították azt a mértéket, ízlést nem ismerők. A jó hírért Tudta ezt Molnár Miklós, a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat váci igazgatója is, aki azt vallja, hogy könnyebb egy új étteremnek jó hírt szerez­ni, mint egy réginek az el­vesztett jó hírét visszaszerez­ni. — Ezt csak több lépcsőben tudjuk megoldani. Legelső fel­adatunk az volt, hogy megfe­lelő személyzetet találjunk, aki maga is tisztában van felada­Oszlopos ház a főtéren Művészeti élet Nagymaroson — Varga Zoltán, a nagyma­rosi művelődési ház igazgatója végigsimítja szakáilát, s gond­terhelten néz rám, amikor köz­löm jövetelem célját: a ház művészeti csoportjairól szeret­nék írni. Lelkes óvónők — Szép téma, de veszélyes — mondja. — Miért? — Mert csoportjaink ráfize­téssel működnek. — Ügy tudom, ez országos jelenség... — Jól tudja. Állami dotáció nélkül alig élnénk ... — Kérem, beszéljen az együttesekről. — Hát... jó! A bábszakkör 10 éve alakul, óvónők lelkese­dése hozta létre. Az előadások az óvodában készülnek és me­séket játszanak a gyerekeknek. Ez azért is jó kezdeményezés, mert az Állami Déryné Szín­ház megszűnt, az Állami Báb­színház ped'"* en'rre keveseb­bet jár ki vidékre. A Kiss Endréné által vezetett csoport 2-3 előadást tart egy évben. Hirtelen témát váltunk, a néptánccsoportról esik szó. — Az általános iskola har­madik osztályos tanulóitól nyolcadikos tanulókig megta­lálhatók itt a fiatalok. A 25 gyermek magyar néptáncokat tanul, Patrik Józsefné vezeté­sével. Gyakran lépnek fel ün­nepségeken. Róluk igazán el­mondható. hogy lelkesek. — Ki lelkes még? — Tulajdonképpen a ház minden csoportja. De a fotó­sok különösen... Vezetőjük Mándli Gyula, mestere a szak­mának. Tudása irigylésre mél­tó. Meg az is. hogy a felsőta­gozatos gyerekek rajonganak érte. A fotószakkör 10 éve Figyelem! A Duna-menti Regio­nális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat tájékoztatja Vác város la­kosságát, hogy a Duna Balparti Üzemigazgatóság kezelésében mű­ködő Váci Tisztasági Fürdő (Chá- zár András utca) üzemelését — a Vác városi Tanáccsal egyetértés­ben — 1982. január elsejével be­szüntette. A létesítményt a Vác vá­rosi Tanács más lakossági ellátás fejlesztése érdekében hasznosítja Figyelem! 1981. december 27-én a művelődési központ (Vác) színhá­zi rendezvénye után a ruhatárból egy ismeretlen látogató tévedésből átvett egy alakított női szőrme- kucsmát. Kérjük a becsületes té­védét. hoev a kucsmát szívesked­jék a művelődési központ ll-es számú szobájában leadni. működik, jelenleg az új tagok­nak a fényképezőgép és a film szerkezetét oktatják, meg hát... a filmezés kulisszatit­kait. — Az előcsarnokban több plakátot láttam. Ezek egyikén színjátszócsoport is szerepel. — A feleségem vezeti, mint­egy 20-an vannak. Örkény, Móricz 15-20 perces jeleneteit mutatják be a nagymarosi kö­zönségnek. Általában az úttö­rőcsapatok rendezvényein lép­nek fel, de szívesen adnak műsort a gyerekeknek is. Képek a falon — Ügy tudom, van irodalmi szakkörük is. — Valóban, Nagypál István­ná a vezetője. Az energikus asszony feladatának tekinti, hogy a gyerekek ismereteit bő­vítse. Nemcsak az iskolai tan­anyag alapján. Egyébként több előadást is tartottak, nagy si­kerrel. A mintegy 30 tagú cso­port általában történelmi év­fordulókon mutatja be műso­rát. — A falakon körbepiXlantva képzőművészeti alkotásokat lá­tok. — Régi képek ezek. A kép­zőművészeti szakkör munkái. A 15 tagú csoport vezetője Moso- nyi Ferencné pedagógus. Alsó- és felsőtagozatos diákok ceru­zarajzokat, szénrajzokat, réz­domborítást, linómetszést, tem­perafestést tanulnak. A gyer­meknap alkalmából — minden évben — bemutatkoznak mun­káikkal. — Mi lesz a ma délutáni program? — Az ifjúsági klub tart fog­lalkozást, mintegy 50 fiatallal. — Mivel töltik el az időt? — Elég változatos a prog­ramjuk. Lehet lemezt hallgat­ni, pingpongozni, táncolni, tol­laslabdázni. asztaliteniszezni, néha utazásokról élménybeszá­molót hallgatni. A klubvezető. Patrik József remekül érti a feladatát. A híres dalkör — Még nem szóltunk a „legöregebb" együttesről, a nagymarosi szövetkezeti férfi­karról. — Pedig őket igazán nem szabad kihagyni, hiszen a fér­fikar 1904-ben alakult. Ma Kismartoni Ferenc karnagy irányításával dolgoznak. A 35 tagú férfikar többször szere­pelt már a rádióban és orszá­gos találkozókon. Az aranyko­szorús diploma arra kötelezi őket, hogy még színvonalasabb fellépéseket tartsanak. — Van egy vegyeskaruk is. — Mégpedig fiatalok a tag­jai. ök is az aranykoszorús diploma boldog tulajdonosai. A Brusznyai Margit vezette kórus kamaraművekkel arat nagy sikert. Kórustalálkozókon gyakran szerepelnek, így elég ismertek. — Ugyan nem művészeti csoport, de érdemes szólni a helytörténeti kör munkájáról. — Régi álmunk, hogy mú­zeumunk legyen. Talán egyszer lesz is. Addig Niebel Sándor vezetésével gyűjtik a tárgyi és irodalmi anyagot. A nagykö­zönség múltját diavetítéssel is tudjuk ismertetni. Nagy Péter fával. Több próbálkozás után, úgy érzem, ez már sikerült. A második tennivalónk a konyhai szolgáltatások minő­ségének javítása. Harmadik a vendégek visszaszerzése. A konyháról a vendégeinktől újabban sok jó véleményt is hallhatunk. Az árakban is komoly változások történtek. Kedvezményes vacsorák Elvünk, hogy több a nyere­ség a nagyobb mennyiségben elfogyasztott, kedvezményes áron eladott ételekből, mint a kevés, de drága adagokból. A konyhánál vigyázunk más szolgáltatások megfelelő tel­jesítésére is. így például ar­ra. hogy ételválaszték mindig légyen. Bevezettük a zóna- és diákadagokat, lényegesen jobb az üzemétkeztetés. Kár, hogy még alig ismerik, ezért nem használják ki a háziasszonyok a kedvezményes vacsorákat. A vendégek visszaszerzésére több gyakorlati lépést is tet­tünk. Egy kollégánk a bejá­ratnál vigyáz arra, hogy csak kulturált, mások szórakozását is tiszteletben tartó vendégek jöhessenek be. Kulturáltan Megalakítottuk a törzsven­dégek klubját. A törzsvendé­gek adatai bekerülnek a ven­dégkönyvbe, tagsági igazol­ványt kapnak, és minden tag, amennyiben négyszer 100 fo­rintos ebédet fogyasztott ét­termünkben, ötödszörre száz forintig vendégül látjuk. Be­vezettük a vasárnap esti zárt, ezt hangsúlyozom, zárt disz­kót. Itt csak meghívóval lehet megjelenni, a kötelező ételfo­gyasztás 30 forint. Szakmabe­lieket többször is vendégül lát­tunk, hogy bemutassuk, mi­ként próbálunk kulturáltan diszkót rendezni. Persze, még bőven akad tennivalónk — fejezte be a nyilatkozatát az igazgató. M. Gy. Kenyértészta és kifilsor Az ünnepek alatt sem szünetelt a munka az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalatnál. A zavartalan ellátásban fontos szerepe volt a váci kenyérgyár dolgozóinak, akik Vác várost és környékét látták el kenyérrel, zsemlével és kiflivel. Iványi Károly felvétele Nem engedem A krémes és a kalappapír Korlátoznak személyi sza­badságomban. Ha akarom, ha nem, a Toronybisztróban hely­ben kell megennem a kré­mest. A kalappapir miatt. Ka­lappapírnak nevezik azt a 30 gramm/négyzetméter súly alatti csomagolópapírt, melyet magyarul selyempapírnak mondunk. Régen a kalapokat, ma már az ajándékokat és a cukrászsüteményt is ebbe cso­magolják. Hasonló, de daró- cabb társa a kenyérpapír. Az nem jó csomagolásra, mert könnyen szakad és barna. A kalappapír megfelel krémes csomagolására is. Amikor hazafelé jövök, s időm is van, betérek a To­ronybisztróba, ahol kérek há­rom krémest. Amikor belépek, már csomagolják. Legutóbb agitálni kezdtek hogy fogyasszam el, ott hely­ben. — Ugyan miért? Viszem háza. Ekkor derült ki, hogy nincs papírtálca, amire rátennék. — Nem számit. Csomagolják anélkül. Másnap ismét betértem. Agitáltak. — Tudom. Nem számit, cso­magolja tálca nélkül. — Nem az a baj. Csak ke­nyérpapír van. — Nem vagyok háklis. Cso­magolják abba. Harmadnap is agitáltak. — Nem baj. Csomagolják kenyérpapírba. — Már az sincs — és mu­tatja az eladó a vastag cso­magolópapírt. — Az is megteszi, még a tálcát -is helyettesíti — mon­dom. Nem engedem korlátoz­ni a személyi szabadságomat: akaratom ellenére nem eszem meg helyben a krémest. Ugyanis azt a feleségemnek viszem, ha későn megyek ha­za. Mészáros Gyula Télen a ligetről Gondoljuk meg i A váci ember és a természet. Ez külön tanulmányt érdemelne. Van, aki ha csak öt percnyire is, de min­dennap leballag a folyópartra, hogy néhány pillantást vethessen a holdfénytől csillogó, hol téli szürkületben hömpölygő víztömegre, aztán tovább indul. Látta a Dunát. Ilyen a városliget is, melyhez az idősebb kor­osztály szép emlékei, s valamennyiünk érdekei fűződ­nek. Az óévben hozzánk érkezett levelek mindegyikét nem áll módunkban közreadni. Etelvári Sándor fi­gyelemre méltó jegyzete nyomán Mészáros Gyula ke­reste fel a városi tanács műszaki osztályát. A két írás alapján Dénes János, a téma specialistája — aki tekintélyes szaklapok tudósítója is — fejtette ki véle­ményét. A három írást most a ligeti munkálatok ide­jén egymásután jelentetjük meg. A szerkesztőség yakran járok kirándulni, s 'T kedvenc uticélom többek között Magyarkút, de említ­hetném Börzsönyligetet Ki­rályrétet és más kiránduló- helyeinket. A nagyváros za­jától, füstjétől, ártalmától tá­voleső helyeken az utóbbi idő­ben egyre többen töltik a hét végét; igyekeznek a szabad­ba, az üdülőövezetbe, s ez ta­pasztalható a nyári vakáció idején is. Érthető. Csakhogy kocsival mennek, mert ugye­bár így kényelmesebb, meg aztán szállítani is kell egyet- mást, a rokonságon, a ven­dégeken kívül például mag­netofont, rádiót, az elmarad­hatatlan fűnyírógépet. Így az­után a régebben csendes, ideá­lis kikapcsolódást, regeneráló­dást szolgáló üdülőhelyen is egyre nagyobb lesz a zaj. Tú­ráztatják az autó motorját, berregtetik a fűnyíró gépet, bömböltetik a rádiót, s a ter­mészetes anyagokkal való tü­zelésen kívül szaporítja a le­vegőt szennyező füstöt a mo­torgáz is. Kérdés, mi követ­kezik ezután, ha ilyen ütem­ben civilizáljuk természeti környezetünket? Ha az üdü­lőkben is ugyanazok a kör­nyezeti ártalmak hatnak, mint a városokban, akkor tulajdon­képpen üdülésről, pihenésről már nem is beszélhetünk. Gondolkozzunk el ezen idejé­ben. Akinek pedig módja, hatásköre van hozzá, intézked­jék. Ezzel függ össze, hogy egyre több környezetünkben a szemét is. A híres váci liget egy ré- szét az elmúlt évben te­lehordták épületbontási tör­melékkel, hulladékkal. Hóna­pokig folyt ez a meggondolat­lanság. Az évszázados nagy nyárfák életlehetősége így jócskán lecsökken, s vala­mennyi ligeti fa életébe ke­rülhet ez. örülök annak, hogy a városi tanács most már le­állította itt a 'szeméthordást- De most egy másik gond is je­lentkezett. A ligeti halastó ed­dig duzzasztott vize adott élet- lehetőséget az itt élő halak­nak, a váci horgászok nagy örömére. Csodálatos a ligeti ki mocsár élővilága. A béka- sereg fajtaválasztéka, a három siklófaj, az erdei, vízi és a kockás sikló megtelepedése, a teknősök, nutriák — igen őket is láttam ott —, vadkacsák, jégmadarak, amelyek itt ta­nyáznak. Most úgy hallom, hogy valakinek ez a kis mo­csár az útjába került. Urba- nizálni akarják a halastó kör­nyékét is. Ennek érdekében már le is engedték a vizet, hogy az alacsonyabb vízállás mellett sétányt alakítsanak ki ezen a részen. iy/| egdöbbentő a természet lfJl ilyenforma kezelése, a növényzet, a víz mindenféle ürügyekkel való visszaszorítá­sa. Valahol határt kell szab­ni a „civilizálásnak”, mert kü­lönben saját életlehetőségein­ket is csökkentjük. Nem lenne értelme, hogy itt értekezést írjunk a biológiai egyensúlyról, a vizek, az élőlények, és a növényzet meghatározó szere­péről, a természet nélkülözhe­tetlen esztétikumáról. De ar­ról nem beszélhetünk eleget, hogy az ember javát szolgáló urbanizáció és a természeti környezet közötti viszony he­lyes arányait meg kell talál­nunk, fel kell ismernünk, mert különben önmagunknak, egészségünknek ártunk, s ez­által az életünk lesz kevésbé tartalmas, esetleg rövidebb- Etelvári Sándor . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents