Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 3. szám

1982. JANUÁR 5., KEDD

wem iW

x/imav

Nagyüzem a savanyítóban

A vecsési Ferihegy Tsz savanyító üzemében a közkedvelt székely, illetve töltött káposztához az alapanyagot folyamatosan dolgozzák fel. Nagy a keletje az ecetes paprikának is.

Szántó Rezső emlékére

Koszorúzás

Szántó Rezső jogász, a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő harcosa születésének 90. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek hétfőn a Mező Imre úti temetőben lévő sírjánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Borbély Sándor, Dabrónaki Gyula és Párái Imre koszorúzott. A Honvédelmi Minisztérium képviseletében Reményi Gyula és Farkas Mihály vezérőrnagyok helyezték el sírjánál a megemlékezés koszorúit. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében Köpf Lászlóné és dr. Baán Gábor, a Magyar Partizán Szövetség képviseletében Mátyás László és Fodor Zoltán, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége nevében György Sándor és Drucker Tibor helyezte el a kegyelet virágait.

Elejét verni es bajnak ,

Foglalkozások és ártalmaik

Munkaegészségügy. Aki e kifejezést hallja, az üzemorvosra gondol elsősorban, nem a KÖJÁL-ra. Pedig a közegészségügyi és járványügyi szolgálatnak nem kevés a köze e témához. A szó elsőként dr. Somosi Györgyé, a Pest megyei KÖJÁL igazgatóhelyettes főorvosáé:

Az ellenőrzés haszna

:— A megye 1678 ipari, mezőgazdasági és egyéb munkahelyének, üzemének rendszeres ellenőrzése, az új munkahelyek előzetes közegészség- ügyi véleményezése a KÖJÁL feladata. S hogy mit ellenőrzünk? Elsősorban azt, ami a dolgozók egészségére ártalmas lehet, a munkafolyamatokat, a technológiákat, a munkakörülményeket, a -feltételeket. Az a célunk, hogy megelőzzük a bajt, a betegséget, s lehetőleg úgy, hogy közben ne csorbuljanak a népgazdaság érdekei sem. Természetesen ez nem mindig sikerül..,

— Megesik, hogy a munka- védelmi szakemberek, az üzemorvosok, de még a KÖJÁL is csak utólag avatkozhat be, amikor már a dolgozók egyes csoportjai egészségkárosodást szenvedtek a foglalkozási ártalom miatt. Évente országosan 3000 körüli az ilyen megbetegedések száma, pontosabban azoké, amelyekről a" KÖJÁL tudomást szerez. Az a tapasztalatunk ugyanis, hogy a foglalkozási ártalmak egy részét nem jelentik be, nem fordul orvoshoz a beteg, nem ismeri fel a kórt, a tüneteket, vagy a megbetegedés eredete ríem nyilvánvaló. Például a vérszegénység több okra is visszavezethető, s ezek közül csak egy a szerves oldószer.

— öt év alatt Pest megyében 393 foglalkozási megbetegedésről szereztünk tudomást, esztendőnként 60—90 az ilyen esetek száma, s tavaly valamelyest emelkedett, 105 ügyről értesültünk. A leggyakoribbak — akár az országban másutt — a bőrbetegségek, a szilikózis, a foglalkozási nagyothallás, a fertőző kórok — például a hepatitisz és a brucellózis —, valamint a hegesztők és segítőik kötőhártyagyulladása.

Oldószer a levegőben

Dr. Ozorai Kamilla, a Pest megyei KÖJÁL munkaegészségügyi osztályának vezetője: — Vizsgálódásunk alapvetően kétirányú. A higiénés szemle során a munkakörülményeket mérjük fel, hiszen az alapanyagok, segédanyagok, munkaeszközök, technológiák, a munkahelyek számos veszélyt rejtenek. Ha találunk expozíciós forrást, azaz olyan tényezőt, amely esetleg egészségkárosító hatású lehet — a por-, a zaj-, a hő-, a vibráció- vagy a vegyi ártalom miatt — akkor újabb műszeres helyszíni vizsgálat következik, s előírhatjuk a dolgozók laboratóriumi vizsgálatát is.

— Általános a tapasztalatunk: az iparban jobb a helyzet, szervezettebb a munka, nagyobb a technológiai fegyelem, jobban ismerik az anyagokat, a folyamatokat, kiter- jedettebb az üzemorvosi ellátás, mint más ágazatokban. A mezőgazdasági nagyüzemeknél sem az alaptevékenység okozza a sok fejtörést, bár az utóbbi évtizedben fokozódott a kémiai anyagok alkalmazása, s a gépesítéssel nőtt a dolgozók pszichikai terhelése, miközben a fizikai csökkent. Inkább a kiegészítő és a melléküzemági tevékenység a gondok oka. Most Pest megyében 262 termelőszövetkezeti melléküzemág dolgozóit vizsgáljuk, akad közöttük vas-, fa- és gu- - mi-, valamint műanyagipari is.

— Általában a kisüzemek a nagyobbaknál. rosszabb feltételek között — tehát kisebb biztonsággal — kezdik a tevékenységüket, s a saját maguk által termelt haszonból javítják később a feltételeket. Megesik ezért, hogy kicsi az alapterület a műhelyben, nagy a zsúfoltság, s több ember dolgozik veszélyek közepette, mint kellene. Ha például egy helyiségben kerül sor a vasipari munkára és a festésre, a festők is szenvednek a lakatosok okozta zajban, a lakatosok is belélegzik a festék oldószerét.

idajekorén beavatkoznak

— Nagy szükség van a melléküzemek tevékenységére, rugalmasságára. Arra, hogy új technológiákat alkalmazzanak, s . viszonylag gyorsan, kis szériában gyártsanak új termékeket. Csakhogy — mert újdonságokról van szó — néha hiányzik a kellő felkészültség. Jó példa erre az elmúlt év egyik nagy ügye, az újszilvá- si. Az Agroplast Gazdasági Társulás új üvegszálas poliészter üzemét egy régi raktárból alakították ki. A rutinellenőrzés során fedeztük fel, hogy itt mi történt, s a laboratóriumi vizsgálat a megengedettnél csaknem kétszerte több oldószert talált a munkahely levegőjében. A dolgozók vizsgálata után szüneteltették is a termelést. amíg nem sikerült gondoskodni a megfelelő szellőzésről. A három műhely közül ma is csak kettőt használnak.

— Természetesen a hagyományos anyagok is hordozhatnak veszélyeket. A sződi Virágzó Tsz őrbottyáni lakatosüzemében decemberben tömeges ólommérgezés történt, ti- zenketten kerültek emiatt kórházba. A vizsgálat megállapította. hogy nem tartották be az óvórendszabályokat, s meg nem felelő körülmények között dolgoztak az ólomtartalmú festékkel. A festés, csiszolás most szünetel, a vizsgálat még tart.

— S hogy mi mindent tehet a KÖJÁL, ha felfedezi a veszélyt? Tavaly óta — megjelent a foglalkozási betegségekről szóló új rendelet — többet, mint korábban. Most már nemcsak azokat védhetjük, akiknél a diagnózis kimutatta a foglalkozási megbetegedést, hanem azokat is, akiknél a vizsgálat az engedélyezett határértékeket túllépő mennyiséget talál a szennyező anyagokból a testnedveikben. Azaz még nem betegek, de már fenyegetettek: 1100 ilyen ember dolgozik Pest megyében. Kiemeljük őket az egészségüket veszélyeztető munkahelyről, s tehetünk egyéb intézkedéseket is, mint tavaly, összesen 89 alkalommal. Elrendelhetjük az egyéni védőeszközök kötelező használatát, a munkakörülmények, a technológia változtatását, végső soron még a termelés felfüggesztését is.

Vasvári G. Pál

Közérzetet vallató szociológiai felmérés

Fiatalok kulcspozícióban

tán elmarad a hasonló képzettségű férfiak mögött.

£ A közfelfogás szerint a mezőgazdaságban dolgozó, értelmiségiek anyagi helyzete jobb az átlagosnál. Beigazolódott ez a felmérés során?

— A közvélemény sokszor téves elképzelések alapján ítéli meg a termelőszövetkezetek vezetőinek jövedelmét. Egyrészt magasabbra becsüli, mint amennyi a valóságban, másrészt nem számol azzal a ténnyel, hogy a mezőgazdaságban hosszabb a munkaidő és rosszabbak a munkakörülmények. A fiatal vezetők egy főre jutó havi átlagjövedelme eléri az országos átlagot. Ha a fiatalságukat és az átlagosnál nagyobb családlétszámot is figyelembe vesszük, ez a helyzet nem mondható rossznak. Nagy szóródást mutat azonban a icvedelem területenként, szövetkezetenként és természetesen korcsoportonként. A rendelkezések szerint az egyes kategóriák bérhatárait a gazdaságok termelési értéke is befolyásolja. Ennek a körülménynek egyrészt ösztönző hatása van a jobb munkára, a magasabb teljesítmény elérésére. Másrészt azonban a pályakezdő szakemberek a jól gazdálkodó termelőszövetkezetekbe igyekeznek a kedvezőtlen adottságú gazdaságok helyett. Tovább növelve így a szakember-ellátottság már eddig is egészségtelen területi aránytalanságait.

A jóllakott ember szájában is összefut a nyál, különösen, ha színesben látja a televízió reklámját, a Csemege bolt kolbászhegyeit, a fehér-rózsaszín császárhúsokat, a felvágottak tömegét, az oldalasokat és sonkákat, egyszóval mindazt az ínyencséget, amire még népi mondásaink is számosán akadnak: Több nap, mint kolbász, Kolbászból font kerítés. Újabb hirdetés, csokoládés, kókuszos, tejszínhabos csemege. Megint más hirdetés: szakácsok ajánlják versenymunkáikat, tűzön, zsírban, olajban, ser- cegve, pirulva, tálalva kínálják magukat a jobbnál jobb falatok. Az a miénk, amit megeszünk.

Iskolatej. Nem éppen korszerű a reklám, a tehenet vonszoló gyöngyösbok- rétás parasztbácsi, de csur- ran és cseppen a finom tej, van öröm az iskolában. Már, ahol van iskolatej. Reklám. Reklámok a tévében és műsor is arról, hogyan főzőcskézzünk, de okosan.

Igen, kis hazánk tej jelmézzel folyó Kánaán lett. Felépítettük a szocializmus országát, be is fontuk kolbászból lett kerítéssel, és tetejét is kiraktuk, cserép helyett sóderral. így élünk mi Pannóniában, miközben harcolunk az elhízás ellen...

Hogy a szocializmus nem jelent egyet a kolbászhegyekkel, azt persze csak akkor mondhatjuk ki, s csak úgy mondhattuk ki, ha hegynyi nem is, de elegendő már volt és van abból a kolbászból. A kolbászszocializmus ideológiájával szembeszegülni bizony csak úgy lehetséges, hogy ha ebben a harcban —. mert egyfajta harc ez is ám, és korántsem nevetséges küzdelem —, lábunKERÍTÉS KOLBÁSZBÓL

kát a bizton megtermelt javak szilárd alapzatán vethetjük meg. S hogy ilyen alapról beszélhetünk ma és itt, ebben az országban, ahhoz évtizedes és következetes politika — társadalom- és gazdaságpolitika — kellett. Tanulás önmagunk botlásaiból, mások tapasztalataiból, de még elleneink kaján kézdörzsölgeté- seiből is. Semmilyen politikát, gazdaságpolitikát sem lehet jó kedvből, rossz kedvből, álomból és napi vágyakból, alapvető elvünk megkerülésével, figyelmen kívül hagyásával csinálni.

A kerítést lehet ugyan kolbászból fonni, de fonni kell, ami munka. A kolbászhoz hús kell, amit jószágként nevelni kell — ez is munka. A jószágnak takarmány kell, amit meg kell termelni: munka ...

Nézem a televízió reklámját, amolyan bőségszarunak tűnik az egész. S voltaképpen ostobaság lenne is szégyellnünk azt, amink van, miután munkával hoztuk létre. De hát egy reklámműsornak nem is feladata a húshegytek mögött az értékesítési gondokat is megmutogatni, a gyöngyöző borral teli pohárban minek visszatükröz- tetni a szőlőtermelés hazai gépesítettségének igen alacsony fokát és a tárolási, értékesítési nehézségeket. Pedig, ha jól belegondolunk, e téren is és más terén is a gazdaságnak — és nemcsak az élelmiszergazdaságnak — bőven van, volt és lesz gondja. Olyan is, ami rövid távon megoldható, olyan is, ami nem.

A televíziót nézve eszembe jut, hogy nem is olyan nagyon régen, szinte még

tegnap, mert évtizede tán, hogy nálunk is baj volt a hússal, majd a cukorral, mert a háztáji gazdálkodást nem okos szabályzókkal, hanem oktalan adópolitikával akarták összhangba hozni. Néhány — kettő, három — hízósertés, anyakoca után erős a progresz- szív adózás: nehogy a zsírosodó malachájjal arányosan zsírosodjon a termelő is. Úgy vélték egyesek, hogy ez ellentmondana elveinknek. Rövidesen húsgondjaink lettek, ismét és igazán bosszantotta volna a Magyar Televízió nézőjét, ha a mostanihoz hasonló reklámfilmekkel traktálták volna a sertéspörkölt helyett.

M

inek nekünk termelni cukorrépát? Vásároljunk külföldön cukrot, még behozva is olcsóbb, mint megtermelve itthon. A döntés megszületett, közben a világpiacon megugrott a cukor ára — nem a mi döntésünk miatt! és máris gond volt a hazai cukorellátással. Évekig tartott, mire újból megfelelő mennyiség termett és visszajött a mezőgazdasági dolgozók termelési kedve, helyreállt a szükségletek egyensúlya.

S még azt sem lehetne möndani, hogy valamiképpen nem megfontolt döntések voltak azok. Csak nem meggondoltak.

Régen volt? Igen, de any- nyira azért nem, hogy saját akkori hibáinkból ne tudnánk akár még ma is tanulni. Mert ehhez a rugalmas piacgazdálkodáshoz a hibákkal is nyíltan szembenézni tudó politika vezetett el.

Gyurkó Géza

0 A beszélgetések során milyen észrevételek, javaslatok hangzottak el ezekkel kapcsolatban?

— A pályakezdő mezőgazdasági szakemberek nagy többsége szüleinél, kisebb Hányada albérletben vagy munkásszálláson lakik. A huszonöt éven felülieknél ugrásszerűen javul a helyzet. A termelőszövetkezetek jó része az egyetemről érkező pályakezdőket szolgálati lakással, esetenként kedvezményes építőanyaggal, fuvarral, kölcsönnel segíti. Általában, mint a falusi fiatalok nagy része, az ag- rárértelmiségiek jelentős hányada is csak az építkezés terheit vállalva tud önálló lakáshoz jutni. Ez nemcsak nagy leterhelést jelent, hanem kulturálódásunk rovására is megy. A termelőszövetkezetek üzemi termelési értékének emelkedésével párhuzamosan nő a jobb lakáskörülmények között élő vezetők aránya. Ez is növeli a termelőszövetkezetek szakember-ellátottságának területi aránytalanságait. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek szakemberellátásának biztosításához a tanácsok nyújthatnak több segítséget, nagyobb számú tanácsi vagy szövetkezeti lakás rendelkezésre bocsátásával. Ez azért is fontos, mert (a felmérésben részt vettek között például 90 százalék) sok a házas. Ügy tűnik, a termelőszövetkezetek közössége is elvárja vezetőitől, hogy rendezett családi életet éljenek. Ilyen körülmények is késztetik a fiatal agrárszakembereket a korai családalapításra, de a városinál kevesebb szórakozási, művelődési lehetőséget nyújtó falusi életmód is erre ösztönöz.

• Beérik-e a fiatalok a kevesebb szórakozási lehetőséggel?

— Különösen a harmincévesnél fiatalabbak kritikusak. Közülük is főleg a felsőfokú végzettségűek, akik még jól emlékeznek az egyetemi évek alatt megszokott sokféle szórakozási lehetőségre. Ezzel összehasonlúva a helyi lehetőségeket, sokszor egyoldalúnak, kevésnek érzik. Kutatásaink során pedig bebizonyosodott, hogy a kulturális igények színvonalas kielégítése a gazdaságok fejlődésében is megmutatkozik. Elég, ha bizonyításként csak azt említem, hogy szoros összefüggést találtunk a gazdálkodás színvonala, a helyi kulturális adottságok és a helyi szakembergárda kulturális igényeinek kielégítése között.

@ A felmérés kiterjedt a munkahelyhez fűződő kapcsolat tényezőire is. Ezen a téren mit tapasztaltak?

— Általán .is törekvés, hogy a fiatalok igyekeznek lakóhelyükhöz közei munkát találni. Nem szívesen vállalkoznak ingázásra, igénylik a több szabad időt. Az elmúlt évek szociológiai felméréseiben mindig visszatérő téma ez, amely erőteljesen alátámasztja azt a javaslatot, hogy a termelőszövetkezetek támogassák az arra érdemes helybeli fiatalok egyetemi felvételét. Az ajánlások meghatározott értékkel épüljenek be az agrár-felsőoktatási intézményekbe való felvételi elérhető pontszámába. Ami az egyéb tényezőket illeti, a szakmai fejlődés fontos elemével, a tájékozódás és a kapcsolattartás lehetőségével a fiatal vezetők többsége elégedett. A munkahelyi kötődést befolyásoló tényezők között nagyon fontosnak tartják a beilleszkedést segítő munkatársi kapcsolatokat.

• Milyen meggondolásból készülj szociológiai felmérés a mezőgazdaságban dolgozó fiatal szakvezetőkről?

— A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának felkérésére készült a tanulmány. A mezőgazdaságban dolgozó vezetők Körében az utóbbi években lezajlott a nemzedékváltás. Sok a fiatal vezető, akiknek kulcsszerepük van a fejlett technikai eszközök, korszerű technológiai eljárások alkalmazásában. Munka- és életkörülményeik alakulása, jó közérzeiük a fejlődés egyik meghatározója.

Gál Judit

í Nagy érdeklődést keltett az a beszélgetés, melyet a ^ közelmúltban rendeztek az MTESZ-ben, a fiatal mezö- í gazdasági szakvezetők helyzetéről. A téma sok embert í érint, mert más ágazatokhoz viszonyítva, itt sok a fia- í tál vezető. Amíg például az élelmiszeriparban a veze- ^ tők 12,9 százaléka harmincévesnél fiatalabb, addig a ^ mezőgazdaságban 22,8 százaléka.

Az MTESZ rendezvényén Lugossy Györgyi, az Ag- ^ rárgazdasági Kutatóintézet munkatársa tartott vitain- dítót, aki az ország kétszázötven termelőszövetkezeté- í ben szerzett tapasztalatok alapján készített szociológiai í felmérést. *

A Pest megyei tapasztalatokról kérdezem Lugossy í Györgyit:

— A felmérés elkészítéséhez 2813 fiatal vezető válaszait dolgoztam fel, és munkámban 26 kérdezőbiztos részvételére támaszkodhattam. A munka Pest megyében 13 termelőszövetkezetre terjedt ki. Általános tapasztalat, hogy a főváros közelségéből adódóan több az agrárszakember és jobbak a kulturálódási, szórakozási lehetőségek, mint az ország más részeiben. Az utóbbi években szembetűnő a fiata- lodás. Az energiaszolgáltatásban, gépesítésben és az állattenyésztésben dolgozó vezetők közül minden harmadik harminc éven aluli.

• A nők is helyet kaptak ebben a kimutatásban?

— A megkérdezettek 92 százaléka férfi, és csupán 8 százaléka asszony vagy leány. Bár a fiatalabb korcsoportokban emelkedik a női vezetők aránya, mégsem éri el a 15 százalékot. Ismeretes, hogy töb'b nő szerez agrárdiplomát, mint ahány el is helyezkedik a pályán. Ennek sok oka van, de leggyakoribb, hogy alkalmazkodniuk kell a férj munkahelyéhez. Meg kell küzdeniük olyan előítéletekkel is, amelyek vezetői alkalmasságukat vonják kétségbe. Nagyobb teher nehezedik falun a nőkre a szolgáltatások, a bolthálózat,- a közművesítés fejletlensége, a gyermekintézmények hiánya miatt, ezért is maradnak ki sokszor a műnkéből. Előreiépési lehetőségük, anyagi megbecsülésük így az-