Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-24 / 20. szám

átrcrrt 1982. JANUAR 24., VASÁRNAP Ifjúsági parlament Vácott Embert formálni a jövőnek Pest megyében megközelítőleg 6 ezer azoknak a fia­taloknak a száma, akik az óvodákban, alsó és középfokú oktatási intézményekben, s a közművelődésben dolgoz­nak. Novemberben és decemberben közülük 3 ezer 798-an vettek részt a munkahelyi ifjúsági parlamenteken, s minden harmadik fiatal véleményt nyilvánított a mun­kahelyi vezetők beszámolóiról, valamint elmondta javas­latait. A 127 munkahelyi parlamenten 191 küldöttet válasz­tottak arra a tanácskozásra, amelyen — tegnap a váci Sztáron Gimnáziumban — már a megyei tapasztalatok összegzésére került sor. A kulturális ágazat Pest me­gyei parlamentjén részt vett dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Ta­nács elnökhelyettese, dr. Tóth Albert, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának osztályve­zetője, Haness László, a Peda­gógusok Szakszervezete Pest megyei bizottságának titkára, Nemoda István, Pest megyei úttörőelnök. A küldötteket és a vendégeket — az oktatási és kulturális intézmények veze­tőit — Kriskóné Győri Gyön­gyi, a monori József Attila gimnázium tanára köszöntötte, majd megkezdődött az érdemi tanácskozás. Munká­cs életkörülmények Elsőként dr. Novák István, a Pest megyei Tanács művelődé­si osztályának vezetője számolt be az előző ifjúsági parlamen­ten jóváhagyott intézkedési terv teljesítéséről, az 1976 óta eltelt időszak eredményeiről, s íz ágazat előtt álló feladatokról. — Olyan időszakban tanács­kozunk — mondta —, amikor egyik nagy feladatunk a mű­velődés intézményhálózatában a tartalmi tevékenység külön­böző formáinak közelítése, egy­másra építése. Ez szükséges ahhoz is, hogy az ötnapos mun­kahét miatt megnövekvő sza­bad időt hasznosan kitömhes­sük. Az oktatásért és közmű­velődésért munkálkodók közös nagy feladata, a személyiség sokoldalú fejlesztése, a szilárd alapismeretekkel és széles ál­talános műveltséggel felvérte­zett szocialista eszméinkhez nemcsak hű, de azok valóra váltásáért tenni is képes, köz­életi emberek nevelése. Ami a kultúra ifjú dolgozói­nak munkakörülményeit ille­ti, nagy változásokról adhatott számot dr. Novák István. A többi között arról, hogy öt év alatt Pest megyében 35 új is­kola, 47 új óvoda készült, s bővült 163 iskola és 149 óvoda. Bár a tervezett óvodai helyek­nél kétszerié több — néhány híján 10 ezer — létesült, nem csökkent a zsúfoltság, ez pedig hátráltatta a pedagógiai mun­ka hatékonyabbá tételét. öt év alatt 224,4 millió fo­rintot fordítottak Pest megyé­ben közművelődési beruházá­sokra, 39 múzeum, 210 mozi szolgáltatta a szabad idő kultu­rált eltöltését, s azóta is olyan új intézmények jöttéik létre, mint például a gödöllői vagy a budakeszi művelődési ház. A pálya presztízse A beszámolóban szó esett a tervekről is. amelyek között például 700 tanterem, 100 nap­közisterem, 35 tornaterem épí­tése szerepel, számos közműve­lődési intézmény karbantartá­sa, felújítása mellett. Mindez kevés lenne azonban, ha a mű­velődésügy ifjú szakemberei nem felelnének meg az előttük álló feladatoknak. Dr. Novák István beszélt a szociális gondokról is: — A fiatalok egyik legna­gyobb problémája a lakás. Pest megyében a pedagógusok és népművelők több mint egyne­gyede ingázó, sokan albérlet­ben élnek, s noha az ötödik öt­éves tervidőszak során 163 szol­gálati lakást, 48 szobát és 200 szolgálati helyet létesítettek a tanácsok, s 716-an — az or­szágban a legtöbben — kaptak kedvezményes építési kölcsönt, sokan olcsó építési telket, mé­gis a pályakezdők letelepítése az egyik fő probléma. A pályakezdők segítése ér­dekében Pest megyében 2—500 forinttal emelték alsó bérhatá­rukat, s így még vállalták an­nak a feszültségnek a kiala­kulását is, amely a fiatal és a több éve dolgozó kollégák kö­zött jöhet létre. Végezetül szó esett arról, hogy a továbbtanulás tekinte­tében nehezebb a közművelő­dés fiatal dolgozóinak helyze­te a pedagógusokénál, s arról is: a pálya presztízse nem csu­pán a külső megbecsülésen, el­ismerésen múlik, hanem azon is, hogy miként sikerül a fia­taloknak szakmai tudásukat politikai elkötelezettséggel, igaz emberséggel, lelkiismeret- tességgel párosítani. Tanulni, tanítani A beszámoló után kezdetét vette a vita. A küldöttek négy szekcióban folytatták a ta­nácskozást. Az óvodai, általá­nos iskolai, középiskolai pe­dagógusok és a közművelődés­ben tevékenykedő fiatalok kö­zül a szekcióüléseken 59-en kaptak szót, mondhatták el véleményeiket, javaslataikat. A legtöbb felszólaló a lakás­kérdéssel foglalkozott. Elmond­ták: célszerű lenne, ha korlá­toznák a szolgálati lakások igénybevételének idejét, így több fiatal jutna előtakarékos- sági lehetőséghez. Javasolták, hogy a tanácsok létesítsenek alapot, amelyből segíthetnék az albérletben lakó pályakez­dőket, egyben szorgalmazták a pedagóguslakás-építési köl­csön összegének emelését is. Ugyancsak sokan tették szó­vá: ,az önálló egzisztencia megteremtése különösen az egyedülálló fiataloknak nehéz, s a helyzetet súlyosbítja, hogy például a túlóráért a maga­sabb keresetű idősebb kollé­gák nagyobb óradíjat kapnak, mint a pályakezdők, vagy a képesítés nélküliek. Számos hozzászóló foglal­kozott a továbbtanulás témá­jával, az önképzéssel is. Mint elmondották, szükség lenne az átképzési lehetőségek gyara­pítására. Mások javasolták: a gyesen lévő pedagógusok óra­adóként taníthassanak és részt vehessenek a továbbképzése­ken. hogy kisgyermekük neve­lése ideje alatt se szakadjanak el az iskolától. Többen az ötnapos munka­hét kipróbálásának tapaszta­latairól is beszámoltak. El­mondták például, hogy Vácott az óvodák nyitvatartási ideje 12 órára hosszabbodott; ahol nincs csoportonként két óvó­nő, gondot okoz a munka el­osztása. 1 Mások azt említették: a kötelező óraszám csökkené­sével kevesebb lett a túlóra, s így a túlóráért kapott pénz is. A közművelődési intézmények­ben dolgozó fiatalok hangoz­tatták: ha igénybe veszik a szabad szombatot, annak mun­kájuk folyamatossága látja kárát. Másutt is szót ejteni erről Az elhangzott kérdésekre dr. Novák István válaszolt körül­tekintő részletességgel. Ami ezen a parlamenten feltűnő volt: szinte minden második javaslatnál megemlítette: er­ről érdemes lenne szót ejteni az ágazat országos ifjúsági parlamentjén is ... A küldöttek ezután szavaz­tak: elfogadták a beszámolót, a kérdésekre adott válaszokat, s az újabb intézkedési tervet, amely a többi között előírta a munkakörülmények tervszerű javítását, újabb szolgálati he­lyek létesítését, a lakáshoz ju­tás könnyítését, a bérarányta­lanságok elkerülése érdeké­ben a gyesen lévő fiatalok rendkívüli feljebbsorolását, a pályakezdőkkel való megkü­lönböztetett foglalkozást. Azt is, hogy jobban ösztönözzék és segítsék a fiatalokat, akik me­gyei és országos pályázatokon, az újítómozgalomban vesznek részt, s állást foglalt: az intéz­mények érdekeinek megfele­lően támogatni kell a fiatalok munka melletti továbbtanulá­sát, munkájuk jobb anyagi és erkölcsi elismerését. Az ifjúsági parlament ez­után megválasztotta a küldöt­teket, akik az országos fóru­mon képviselik majd Pest me­gye fiatal pedagógus és köz- művelődési dolgozóit. V. G. P. Új mű Képzeletben születő formák Józsa Bálint, az Iparművé­szeti Főiskola docense, a for­matan tanára: szobrászmű­vész. Köztéri alkotásait Deb­recenben, Budapesten, Szege­den állították fel, játszóplasz­tikája Nagykőrösre került. Egyaránt felhasználja a fa, a bronz, a mészkő, a szürke­márvány lehetőségeit, de leg­kedvesebb, választott anyaga a krómacél. Hagyományos szob- rászi fogalmazással érzékeny portrékat mintázott, de iga­zán akkor van elemében, ami­kor elképzelt alakzatait vég­legesíti plasztikában. Felkészülése több irányból alapozott: konstruktőr, szob­rász egy személyben. Műter­me gépekkel és vésőkkel zsú­folt, tájékozott a műszaki technológia minden ágában. Az általános készenlét mellett mindvégig megőrizte szemlé­leti frisseségét, technikai fel­készültsége nincs ártalmára alkotói vénájának. Műfaját éppen azzal tágítja, hogy a szobor segéderőinek tartja a geometriát, a tudományos fel­találások új rendjét. Gömb­formái képzeletének szülöttet, de a valóság elemeiből épít­keznek. Thales a vizet ős­elemnek nevezte filozófiájá­ban, Józsa Bálint krómacél gömböket, gömbszerű formá­kat helyez a víztükör közelé­be. A fény oldja, módosítja szobrainak alakját Józsa Bálint szobrainak szövetségese a tudomány és a természet, s ő gazdálkodik ajánlataikkal. Művei Szegeden és Csepelen, a VITUKI-szék- ház parkjában, a balatonfüre­di szívkórháznál adnak a kör­nyezetnek karaktert. Plaszti­kái rendre találkoznak a víz­zel, s új minőséget adnak e Szabó Lőrinc által „másod végtelennek’’ nevezett csöndes ringásnak, enyhe hullámzás­nak. A krómacél anyag szob- rászilag és műszakilag töké­letes megformálásával álmod­ja harmóniaárasztó gömbbé alakzatait. így a száznyolcvan centiméter átmérőjű három- karéjos plasztikáját a balaton­füredi szívkórház belső udva­rában, ahol a forma nyitottsá­gával és zártságával játszik a fény, bókét és megnyugvást keltve. A rendkívül egyszerűnek tűnő, árnyalt szerkezet egy tisztázott képlet alapján vá­lik új művé. így gyönyörköd­tet a balatonfüredi szívkórház parkjában. Az alkotás fő jel­lemzője a hiány talanság, a gömb önmagába visszatérő teljessége. A megtalált forma a képzeletben születik meg, s fokozatos tisztázódással válik szoborrá. Mindezt a tudós és konstruktőr alaposságával, a szobrász és a költő érzékeny­ségével éri el ebben a plaszti­kájában Józsa Bálint. A fény­lő krómacél formába behe­lyettesíthetjük a béke dús csöndjét, az emberi harmó­niát. Losonci Miklós Józsa Bálint krómacél plasztikája Rádiófigyelő' FŰTŐL FÁIG. Szinte a krimi izgalmával vetekszik olykor Balogh István környzetvédel- mi műsora. A „bűnesetek", me­lyek után nyomoz a legkivá­lóbb szakemberek segítségével, naponta történnek meg körü­löttünk, anélkül, hogy tudo­mást vennénk róla. Pedig, ha ezek nem is tudatosan elköve­tett, emberéleteket veszélyez­tető cselekmények, az okozott kár felmérhetetlen. A felderíté­sük módja sem egyszerű. Hosz- szú, szívós munkával lehet a „tettesekre” rábukkanni. Erre volt példa a legutóbbi adás is, melyben a szennyvizek tisztításáról és a visszamaradt iszap hasznosításáról volt egye­bek között szó. A jelenlegi gya­korlat az, hogy az üledéket trágyaként kerti föld készíté­séhez használják .fel. Sokáig még a tudomány sem tudott arról, hogy ennek során olyan Politikai könyvek Az iparosodó mezőgazdaság A mezőgazdaságról a múzeumban Iskolásokat várnak A budapesti Városligetben rendkívül gazdag kiállítási programmal, TIT-előadásokkal, filmbemutatókkal várják a Mezőgazdasági Múieumba lá- toga‘c'-at. Köz "lük is külön figyelmet szentesiek az általános islio- lások környezet- és természet- védelmi nevelésére: szerdán­ként 15 órától tartanak foglal­kozásokat. Legközelebb január 27-én Mesél a Velencei-tó. majd február 10-én A víz­szennyeződés biológiai vonat­kozásai címmel. A gimnazistá­kat január végén A mezőgaz­dasági termelés és a termőta­laj védelme című előadásra invitálják, a napközi otthonok­ban nevelkedőknek pedig pén­tekenként 11-től délután 4 óráig tartanak filmvetítést. A legkisebbeknek, az alsó tago­zatosoknak Délelőtt a mú­zeumban címmel szerveznek környezetvédelmi sétát. Hogyan fejlődött odáig a mezőgazdaság, ahol napjaink­ban tart? Erre keresi az Iparo­sodás és társadalmi változá­sok a mezőgazdaságban című könyvében a választ Kulcsár László és Szíjjártó András. Tu­dományos felkészültséggel vizsgálják a fejlődés folyama­tát, azok gazdasági és társa­dalmi összetevőit, az emberi tényezők szerepét. Mielőtt a mostani helyzetet ismertetnék, a múltat idézik, amikor még a magyar mezőgazdasági ter­melés jobbágyi-paraszti gazda­ságokban, uradalmakban tör­tént. A talajművelés alacsony színvonalon állt, a gépek és termelési eszközök hiánya jel­lemezte a földművelést. Még a kapitalista termelési mód ter­jedése idején is a gazdálko­dás túlnyomórészt kézi erőn alapult, és a hozamok viszony­lag alacsonyak voltak Ez a hagyományos termelé­si mód egészen a felszabadulá­sig tartott. A változást a me­zőgazdasági termelésben is a földreform, a kollektivizálás, az ország iparosodása, majd a politikai viszonyok konszoli­dálódása, a nagyüzemi techni­ka elterjedése, az emberek tu­datának fokozatos átformáló­dása hozta meg. Több szakaszban A szerzők ezután a nagyüze­mi átalakulást, a mezőgazda- sági termelés ioarosodását és annak társadalmi hatásait kí­sérik nyomon, a mezőgazda­ságban döntő helyet elfoglaló termelőszövetkezetek oldalá­ról. Megállapítják, hogy a fej­lődésnek több szakasza volt. Első a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének kezdeti időszaka, 1949 és 1956 közötti évek, amikor a nagyüzemi ke­reteket nem tudták megtölteni korszerű tartalommal, hiszen a kollektív gazdaságok zöme sem méreteit, sem felszerelését tekintve nem volt nagyüzem. A következő szakasz volt az 1957 és 1961 közötti időszak, amikor befejeződött a szocia­lista agrárátalakulás, majd a megszilárdulás évei következ­tek, amikor a kollektív nagy­üzem fölénye az egyéni gazda­ságok felett egyértelművé vált. 1970-re fokozatosan összezár rult az a nagy különbség is, amely az ipari munkások át­lagos keresete és a tsz-tagok reáljövedelme között fennál­lott. Az utóbbi tíz esztendőben a magyar mezőgazdaság pél­dátlanul gyorsan fejlődött, s annyira iparosoefott, hogy a legtöbb ágazatban a teljes gé­pesítettség jellemző rá. A ter­méshozamok pedig megköze­lítik a legfejlettebb mezőgaz­daságú országok eredményeit N emzedékváltás A szerzők a továbbiakban azt vizsgálják, az iparosodás a mezőgazdaságban miként hatott a parasztságra, hogyan változott meg a mezőgazda­ságban dolgozók összetétele. Míg korábban csak az öregek maradtak falun, a tsz-ekben, napjainkban egyre több fiatal választja a mezőgazdasági munkát. Igaz, hogy ez a nem­zedék már nem a régi, min­den másodiknak szakképzett­sége van, s egyre többen kulcs- pozíciót foglalnak el azokban a gazdasági-társadalmi folya­matokban, amelyek a falu és a mezőgazdasági nagyüzemek arculatát alakítják. Sőt, a me- ‘ zőgazdaságban is elérkeztünk a nemzedékváltás időszaká­hoz: azok az emberek, akik alapítói voltak a szövetkeze­teknek, zömük nyugdíjkorba jutott, s helyüket fiatalok fog­lalják el, azok, akik már a szocializmus körülményei kö­zött szerezték meg szaktudásu­kat, váltak a mezőgazdaság képzett vezetőivé. Akadályok Kitérnek a termelőszövetke­zeti emberi és munkakapcso­latokra, majd a mezőgazda- sági termelés modernizálásá­nak néhány társadalmi követ­kezményét elemzik. Megálla­pítják, hogy az ipari eredetű anyagok felhasználása 1950- hez viszonyítva 1975-re meg­hatszorozódott, súlyuk az ösz- szes anyagfelhasználásban pe­dig csaknem kétharmad. A gé­pesítés üteme hasonlóan dina­mikus. Az iparszerű termelési rendszerek megjelenésével és elterjedésével meggyorsult a koncentráció, a termékszerke­zetnek az adottságokhoz iga­zított specializációja. Ugyanakkor megjegyzik, hogy a további korszerűsítés­nek vannak akadályai, minde­nekelőtt az, hogy a termelő- szövetkezetek belső munkaerő- állománya nem megfelelő; jö­vőben ugyanis a feladatok megoldásához jóval kisebb lét­számú, de magasabb szakkép­zettségű munkaerőre lesz szükség. A további gépesítés­nek, iparosodásnak pedig az az akadálya, hogy igencsak költségessé vált. Végül azt a következtetést vonják le, hogy a mezőgazda­ság átalakulása a parasztságot teljesen átformálta: egyre in­kább a korszerű termeléshez igazodó mezőgazdasági dolgo­zókká válnak, akikre a magas szakképzettséo, szakmai mű­veltség a jellemző, s életfor­májuk egyre jobban igazodik a városi munkásokéhoz. Gáli Sándor bakteriológiai folyamatok ját­szódnak le, melyek eredménye­ként a föld fertőzést hurcolhat, nemcsak a lakótelepek parkjai­ba, hanem a szobanövényeket kedvelő családok otthonaiba is. összetett tudósi kutatás ered­ményeként tárult fel, hogy en­nek olyan alattomos megbete­gedés lehet a következménye, melynek lappangási ideje né­ha öt esztendő. Mint a műsor­ban az orvosbiológustól hall­hattuk, ez a tuberkulózisnak egy új fajtája, főleg a fővá­rosban és az ipari vidékeken terjed. Szavaiból kiderült, hogy a „tettest” — a kórokozó bak­tériumot — sikerült időben le­fülelni, még mielőtt járvány- tani problémát jelentett volna. Ám, még meg kell birkózni a diagnosztikai és a gyógykeze­lési feladatokkal. Ami viszont a megelőzést a szennyvíziszap megfelelő keze­lési módját illeti, már kevés­bé megnyugtató válaszokat hallottunk. A kutatásokkal fog­lalkozó bakteriológus egy sza­badalmi beadványt készített. Ezt azonban nem fogadták el, mivel nem csatolt hozzá meg­felelő tervdokumentációt, mű­szaki rajzokat, ami viszont egy elméleti tudóstól, kinek a leg­főbb szerszáma a mikroszkóp, nehezen várható el, tehát má­sokkal való közös munkára van szükség. Mindenesetre jó lenne minél előbb tető alá hoz­ni e szabadalmat, hiszen az ügy nem tűr halasztást. TÖMEGSPORT ’82- Beval­lom, az adást hallgatva nem akartam hinni a fülemnek. A címből ítélve azzal kapcsoltam be a készüléket, hogy arról az évek óta vajúdó problémáról esik felelősen szó, mely a fia­talokat és az idősebb nemze­dékeket egyaránt érinti. Mert a hangzatos frázisok, az ügyet­lenül szervezett „mozgalmak”, a látszatsikerek után végre jó lenne rendet teremteni a tö­megsport háza táján. Fontossá­gát — gondolom — nem ké­ne különösebben hangsúlyozni. Mint kiderült igen. Mi történt? Fittyet hányva a cím sugallta gondolatoknak, a problémákat elken.ő (jószeri­vel a lényegeseket fel sem ve­tő), jól-rosszul öszeeszkábált kabarénak lehettünk a fülta­núi. A kitaláció önkénye foly­tán a műsorban szereplő állami és társadalmi sportvezetők hu­moristákkal találták szembe magukat és kénytelen-kellet- lei, ennek a „csapatnak” hang­hordozásához igazították sza­vaikat. Persze, nem sült ki eb­ből semmi jó. Élcek petárdái pufogtak, szócséplésbe torkol­lott az egész. Nem általában ágálok a hu­mor ellen. De mindennek meg­van a helye, az ideje és hadd tegyem hozzá — a mértéke is. Nem a szakállas, a porlepte, unalomba fúló műsorok mellett török lándzsát. Hiszen éppen a rádió szolgáltat az ellenkező­jére számtalan példát. Minden­esetre a Tömegsport ’82 nem ezek közül való volt. Sz. E-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents