Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-24 / 20. szám
1982. JANUAR 24.. VASÄRNAP MFc\n V Kriman 3 A lék széléhez szegezve Mentsünk meg egy tavat! , £L- '&S». - . Azt mesélik, a víz alatt csudaszép az élet! A HÉT HÍRE LENDÜLETBEN # A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége a művezetők helyzetét vitatta meg. @ A gyümölcstermesztés műszaki fejlesztésének teendőiről termelők és feldolgozók együttesen tanácskoztak Nagykőrösön. © Kecskeméten megrendezték a kertbarátok országos növényvédelmi fórumát. © A Közlekedéstudományi Egyesületben a számítógépes úttervezés tapasztalatait összegezték. @ A hét híre az is, hogy az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa az idei feladatokról tárgyalt. Egy hevenyészett közvéle- ménykutatás szerint, az elmúlt vasárnap délelőttjén a | Délegyházi-tavak keleti csücskénél a hőmérséklet mínusz S és mínusz 20 fok között ingadozott. Akadtak ugyanis, akik állították (főképp a korcsolyával siklók, keringők, botorkálok és elesők), hogy maximum mínusz ötöt mutat a higany szála, mások viszont megesküdtek rá: errefelé ilyen farkasordítóra még a legöregebbek sem emlékeznek. Ez utóbbi véleményt többnyire azok hangoztatták, akiknek szinte a jégbe gyökerezett a lábuk, s egy széles szájú lék szélén álldogállva, órák hosszat a vízből fel- és lemerülő fiatalembereket lesték. Egy asszony például — Bugyi községből zarándokolt a tóhoz — megjegyezte, hogy 20 ezer forintért sem merülne a víz alá. Kijelentésének súlyát fokozta az az észrevétele, mely szerint az említett összeget igen komoly pénznek tartja. Gyanakvó szurkolók Az attrakció főszereplői, a Magyar Televízió SE búvárszakosztályának testhez simuló, fekete neoprén ruhába bújt tagjai, viszont alig várták, hogy a könnyűbúvár szerelés — a sűrített levegőjű palack, a manométer, a reduktor, a csutora, a mélységmérő, a tőr és a szemüveg — rajtuk legyen, s a vízbe ereszkedhessenek. Odalenn sokkal kellemesebb hőmérséklet várta őket. Egybehangzó véleményük szerint: a víz alatt csodaszép az élet! A rendületlenül szállingózó hódarától egyre fehérebb nézősereg néhány gyanakvó tagját azonban nem lehetett erről meggyőzni. Föl-föltörő kérdéseik lényege az volt: miért kell télen a víz alá menni? Az érdeklődők, látván, hogy a búvárokat, akik a merüléssel, s egymás figyelésével, óvásával vannak elfoglalva, nemigen lehet szóra bírni, a jégen álldogáló Tóris Sándorhoz és Lakatos Emilhez fordultak. S ha nem is kaphattak szakvéleményt Bugyi község tanácselnökétől, valamint az ottani iskola igazgatójától, azt viszont örömmel nyugtázták, az előadás, a tó, az ország legtisztább vizű tavának megmentéséért folyik. Talpig bronzban A kitartóak viszont, akik nem bánták, hogy arcszínük sajátosan lila árnyalatúvá válik, akár bővebb felvilágosítást is kaphattak. Csupán azt kellett végigizgulniuk, míg Pásztor Ferenc, Mülner Péter, Bánki István, majd fényképezőgéppel ifj. Pásztor Ferenc, kamerával pedig Kátai Balázs hosszabb-rövidebb időre a víz aló merültek. Am a legnagyobb sikert nem a feketeruhások, hanem a nehézbúvár szerelésben megjelenő Borbély Mihály aratta. A jelenlevőkből meglepetésüket kifejező felkiáltások buggyantak ki, amikor a bő gumiruhában megjelenő fiatalember belebújt a tízkilós bronzcipőkbe, fejére vette a tizennyolc kilós bronzsisakot, s rezzenéstelenül tűrte, amikor két tizenöt kilós nehezéket raktak rá. Hogy milyen a világ odalenn? Arra az elejtett megjegyzésekből következtethetetl a nézősereg. Messzire ellátni, hal kevés van, hinár viszont annál több. Vasárnapi látványosság A merülési akciónak a szürkület vetett véget. Pásztor Fe- renctől, a búvárszakosztály vezetőjétől megtudhatták, a még a jégen álldogálók, hogy a felvétel időpontjául nem véletlenül választották ezt a hideg, téli vasárnapot. A jég ugyanis feszítetté teszi a vizet, a lebegő mikroorganizmusok leszállnak a fenékre, a víz tisztábbá válik, könnyebb a fotózás és az edzés is. A vasárnapi látványosság pedig egy környezetvédelmi film felvételeinek volt köszönhető. Az MTV SE búvárszakosztályának tagjai elhatározták; bebizonyítják, milyen szép a délegyházi víz, s egyben igazolják azt is, egyre több szemét kerül bele. Jelszavuk: mentsünk meg egy tavat! Ezért mentek a jég alá... Koffán Éva Szerződésen felül is Borsóra vár a konzervgv^ A téli hónapokban sincs uborkaszezon a konzervgyárak háza táján. Annál inkább is, mivel ezekben a viszonylag csendes hetekben kötik meg a felvásárlási szerződéseket a kistermelőkkel, a termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal. Ilyenkor biztosítják zöldségből, gyümölcsből azokat a tonnákat, amelyeket aztán a nyári nagy hajrában feldolgoznak savanyúsággá, befőtté, lekvárrá. A Nagykőrösi Konzervgyárban Antal László igazgatóhelyettestől a felvásárlási szerződések sorsáról kértünk tájékoztatót: — A gyár három megye — Pest, Szolnok és Bács-Kiskun — nagygazdaságaival, kistermelőivel van szerződéses kapcsolatban. Természetesen a legtöbb termést a Pest megyei földekről kapjuk. Csaknem valamennyi terményből sikerült már lekötnünk a tervezett mennyiséget. Vagyis, zöldbabból, paradicsomból, paprikából a tavalyihoz hasonló mennyiségre számíthatunk. Uborkából a tervezettet kötöttük le, de nem haragszunk meg akkor sem, ha a szerződöttnél többet kínálnak majd átvételre a termelők. Sajnos, akad olyan zöldségféle — a zöldborsó —, amelyből bármennyire szerették volna, nem tudták a szükséges mennyiséget a szerződésekben lekötni. Nincs túlzottan nagy eltérés a tervek és a valóság között, s ha az időjárás is úgy akarja, a jó termés még pótolhatja a hiányt... Csakhogy kissé kiszámíthatatlan partner az időjárás, nem túl kedvező vélt jóindulatára bízni a termelést. A dolog természetesen nem a nagykőrösieken múlott, hanem a termelőkön, akik a zöldborsónál sokkal jövedelmezőbb növénnyel vetik be földjeiket! Ami a gyümölcsöt, a megy- gyet, a szilvát, valamint az őszi- és a sárgabarackot illeti, zömében az áfészek útján vásárolja fel a konzervgyár. Míg az elmúlt évben meggyből volt rekordtermés, az idén a számítások szerint sárga- és őszibarackból várhatnak a tavalyinál többet. Az előzetes felmérések szerint a nagykőrösi gyár a terveihez szükséges nyersanyagot a szerződésekben biztosította,, de gyümölcsből és uborkából ezen felül is elfogadnak majd. Hosszú ideje lendületben van a szövetkezeti ipar, mind a termelés bővítését, mind annak eredményeit tekintve. Tavaly is az eredetileg tervezettnél nagyobb lett a termelési érték, a nyereség pedig — rácáfolva a tamáskodókra — 22 —23 százalékkal nőtt. Az átmeneti, 1980-as megtorpanást tehát, amint az várható volt, a szövetkezeti iparban gyors fellendülés követte a megyében, amit persze, nem kínáltak tálcán a gazdasági körülmények, hanem keményen meg kellett dolgozni érte. Egyebek között úgy, hogy a korábbinál is fontosabb szerepet kaptak a piaci követelmények, azaz a rugalmasság, továbbá úgy is keménynek bizonyult a próbatétel, hogy erőteljesen szorítani kellett a költséggazdálkodás nadrágszíján. Az ipari szövetkezetek döntő többsége állta a sarat, gyakran olyan áron, mint amit az olykor naponkénti átállás, a hirtelen jött rendelés pontos teljesítése, a kooperációs partnerek mulasztásainak ellen- súlyozása követel. Nincsenek elkényeztetve a megye ipari szövetkezetei, közülük még a legjobbak, legerősebbek sem érezhetik pehelypaplanba bugyolálva magukat. Mert itt egy az egyben igaz: lehet kiugró nyereséget elérni, de bukni is lehet nagyot. Közvetlenebbek, ezért a bőrt jobban égetők a piaci hatások, azaz ha tetszik, ha nem tetszik, ugrani kell. Ennek az Ugrásnak az egyik, de elsőrangú bizonyítéka, hogy a megye szövetkezeti iparában növekedett a leggyorsabban az ötödik ötéves tervben az egy foglalkoztatottra jutó termelés, a szerény létszámemelkedés java része pedig a fizikai foglalkozásúakra jutott. Meghaladja a félszázat a megyében az ipari szövetkezetek száma, arról azonban, mennyire mások a léptékek, mértékek itt, mint az állami iparban, sokat elmond egyetlen adat: a szövetkezetek hétszáz telephelyet tartanak fenn. Amiből természetszerűen az is következik, hogy itt mások a termelésirányítási, -szervezési módszerek, az anyagellátási teendők, mint a nagyvállalatoknál. A kis méret, a tagoltság némely tekintetben hátrány, sok szempontból azonban előny, lehetősége annak, hogy gyorsan, rugalmasan mozduljon a kívánt irányba a szervezet, a tevékenység. Idén a szövetkezeti iparban a termelés hét-nyolc százalékos bővítését látják lehetségesnek, ennél is gyorsabb mértékben kívánatos azonban fokozni a nem rubelelszámolású piacokon történő értékesítést. Ami rendkívül fontos, ám nem maradhat háttérben a lendületes fejlődés közepette sem az az érzékeny és mindmáig gyenge pont, amit a lakossági szolgáltatások alkotnak. Mert ugyan igaz, fejlődött a szövetkezetek ilyen irányú tevékenysége is, ám ennek ellenére a következő a helyzet a megyében: a lakossági szolgáltatásokból — forintérték alapján — 1975-ben 19,8 százalékkal részesedtek a szövetkezetek, 1980-ban ez az arány 15 százalék volt. Nem tagadva, hogy még ma sem nagy üzlet — és korábban még kevésbé volt az — a szolgáltatás, az előbbi arányt ennek tudatában is elgondolkozta- tónak kell tartanunk. Főként akkor, ha hozzátesszük a keserves tényt: a megyében a szolgáltatások színvonala egy lakosra vetítve, jóval alacsonyabb az országos átlagnál. Van tehát mit javítani, bővíteni! Örömmel hallunk minden híradást a szövetkezeti ipar lendületes fejlődéséről, rugalmasságáról új és újabb bizonyítékairól, exportértékesítése fokozódásáról. Bízunk abban is, hogy idén, a kétségtelenül szerény beruházási lehetőségek ellenére, nem törik meg a lendület, a szövetkezetek meglelik azokat a forrásokat, amelyek új befektetések nélkül gyarapítják a teljesítményt, növelik a népgazdasági és a szövetkezeti nyereséget. Bíznunk kell azonban abban is, amit a lakosság érdeke, nyeresége föltételez, ez pedig az igényekhez fokozottabban igazodó szolgáltatási munka, a szükségletek maradéktalanabb kielégítése. Mert jó dolog a lendület, ám azt sem árt tudni, milyen irányba, milyen célhoz viszi az embert. Mészáros Ottó Rendben van minden? Pásztor Ferenc (balra) és Csik László Ebhez a szereléshez nemcsak két öltöztető, de villáskulcs Is kell! Bevetés előtt.. • Zieh Zsolt felvételei Mit várunk a kisválla&kozásokfól ? Lehetőségek — buktatókkal Hosszú időn Út elsősorban a kiegészítő tevékenység jövedelemszerzési lehetőségeit firtattuk. Észre sem vettük, vagy bagatellizáltuk a tényleges társadalmi szükségletek rugalmas kielégítését, a többletjövedelem mögött a jelentős többlet- munkát. Bármilyen szűk kört is érintsenek az indokolatlan jövedelmi aránytalanságok, nagy társadalmi ellenkezést váltanak ki, anyagi, erkölcsi és politikai károkat okoznak. Helyénvaló tehát a határozott adminisztratív fellépés, a törvényes szigor a visszaélésekkel szemben. Ám ezek a gazdaságon kívüli módszerek hatástalanok, ha az átlagosnál nagyobb, de nem kiugró jövedelmek forrása a monopol- helyzet. Ilyen esetekben a kínálat növelése, a termelők, a szolgáltatók versenyeztetése a jövedelemszabályozás hatásos eszköze. Tehát az adózás, a személyi jövedelemszabályozás és más előírás révén kell elejét venni mindenféle munka nélkül szerzett vagy a teljesítménnyel nem arányos jövedelem képződésének. Azokban a kisüzemi szervezetekben, amelyekben részjegyek, célrészjegyek jegyzésével, vagy személyi tulajdonban levő termelőeszközök révén áll ösz- sze az induló vagyon, a „tőke”, nem lehet a munka nélküli jövedelemszerzés forrása. A központi szabályozás nem ^ teremt sem előnyös, sem hátrányos helyzetet az új szervezetek számára. Így a nagyüzemekhez hasonlóan lehetővé teszik és anyagilag elismerik, magasabb jövedelemmel honorálják a több és jobb munkát. Bizonyosra vehető, hogy ezzel a lehetőséggel az új szervezetek következetesebben, rugalmasabban élnek majd. A kistermelés, a kiegész.. gazdaság differenciált — köztük esetenként kiugró — teljesítményei és jövedelmei kihívást, olykor politikai színezetű feszültségforrást teremthetnek, mivel a nagy szervezeteknél gyakran erőteljes nivellálódási törekvések érvényesülnek. Ezek a jövedelmi feszültségek azonban összességükben pozitív hatást gyakorolhatnak q.z érdekeltségre, az ösztönzésre, a teljesítményekre. Ami a kisvállalkozások gazdasági kockázatait illeti, ezeket kizárólag a résztvevők viselik. Rossz gazdálkodás, vagy a változó piaci feltételekhez való nehézkes alkalmazkodás esetén ugyanis nem segít az állam. Sokáig a nagyüzemek előnyét, fölényét egyoldalúan értelmeztük, hirdettük, s a kisüzemek létjogosultságát kétségbe vontuk. Most kísért a másik véglet. A kisszervezetek lehetőségeinek, szerepkörének eltúlzása, a nagyüzemek lebecsülése jelenleg reális veszély. Mindenféle szem- beállítás hibás és káros: a nagy- és kisvállalatok, szövetkezetek nem kizárják, hanem feltételezik, kiegészítik egymást. A vállalkozás méretéből adódó előnyök akkor érvényesülhetnek, ha a tevékenységi kör testre szabott, a feladat, és a szervezet, a tartalom és a forma összhangja érvényesül.-rlaet az okozhatja a leg- 6 több gondot, ha kikerülnek a közfigyelem, a gazdaságirányítás reflektorfényéből az ipar és a mezőgazdaság fő ágazatai, élenjáró nagyüze■WHT' ■ IIIIMMÍ I ■|l||| mei. Az ország gazdasági helyzetét, egyensúlyi viszonyait javíthatják az alakuló új szervezetek, de a megoldás kulcsa az élenjáró nagyüzemek kezében van. Következésképpen az új vállalkozások az élenjáró nagyüzemek javára, nem pedig rovására létesülhetnek. Nagyon fontos, hogy az ipar és a mezőgazdaság e vezető ágazataiban erősödjön a kezdeményezőkészség, az érdekeltség, kibontakozzék a demokratizmus, táguljanak az egyéni érvényesülés lehetőségei. Csak így előzhető meg, hogy eltúlozzák az alakuló új munkahelyek szerepét. Nem valamiféle elméleti absztrakció, vagy hipotézis gyakorlati kipróbálásról van szó. A nagy- és kisüzem szoros együttélésére a meggyőző, a hiteles példák sokaságát vonultatja fel a mezőgazdaság. Ne féltsük a nagy>Part se a kisvállalkozásoktól. A kis- és nagy gazdasági szervezetek szoros kapcsolódása, közös érdekeltsége, ösz- szefonódása segítheti az előítéletek felszámolását. Az sem kizárt, hogy az ipari nagyüzem némely termelőszövetkezethez hasonlóan, a melléktevékenység jövedelméből tartja majd fenn a nem gazdaságos alaptevékenységet. Kovács József
