Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-24 / 20. szám
wart Híz YllÁePOUTIKAI rasáBB A beavatkozási kísérletek útján Reagan egyesztendős önbizonyítványa és a valóság A Golan-fennsík ügyében a helyzet változatlan... A Lengyelországból érkező hírek e héten is arról számoltak be, hogy a helyzet rendezettebbé, nyugodtabbá vált. Tovább növekedett a társadalmi fegyelem és fokozatosan visszatér a rend a gazdasági életben is, bár sok gondot okoz az anyaghiány a gyárak termelésében. E héten már összeülhetett a lengyel kormány társadalmi-politikai bizottsága is Rakowski miniszterelnök-helyettes elnökletével. A tanácskozáson megállapodtak arról, hogy munkacsoportokat hoznak létre, amelyek koncepciót dolgoznak ki a társadalomnak a közélet irányításában való fokozottabb részvételéről. Folytatódtak a héten ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok vezető köreinek beavatkozási kísérletei a lengyelországi helyzet alakulásába. A Reagan-kormányzat fokozta nyomását szövetségeseire, hogy kövessék az Egyesült Államokat az úgynevezett szankciók útján. Lengyel hivatalos személyek nyilatkozatait kiforgatva, az amerikai sajtó olyan látszatot próbált kelteni, mintha az Egyesült Államok kemény fellépésére 1982. február 1-én Lengyelországban megszüntetnék a szükségállapotot. Varsóban azonban hivatalosan megcáfolták ezt a hamisítást, s világossá tették: o szükségállapot addig marad érvényben, ameddig ezt az ország érdekei megkívánják, s hogy megszüntetése kizárólag Lengyelország belügye. A Reagan-kormányzat ennek nyomán azzal fenyegetőzött, hogy újabb „megtorló intézkedéseket” hoz majd a Szovjetunió és Lengyelország' ellen. HOGYAN ÉRTÉKELIK REAGAN EDDIGI EGYÉVES ELNÖKSÉGÉT? _________________ Ja nuár 20-án volt egy esztendeje annak, hogy Ronald Reagant, a köztársasági párt politikusát beiktatták az elnöki tisztségbe. Ez a dátum alkalmat adott sok kommentátornak, hogy megvonja a kormányzat egyéves mérlegét. Az amerikai sajtó nagy részében is bíráló megjegyzések sokasága jelent meg. Szemére vetették Reagannek, hogy egy év eltelte után sincs kormányzatának olyan határozott külpolitikai vonalvezetése, amely a forrófejűség, a hisztérikus hangnem és a rögtönzés helyett az érvekkel való meggyőzésre törekvést, a megalapozottságot, a higgadtságot és a hosszabb távú tervezést tükrözné. Bírálatok érték amiatt,' hogy az amerikai külpolitikát a carteri időknél is nagyobb cikcakkosság jellemzi, s gyakori a demagógia. Azt hirdetik, hogy a Szovjetunióval megegyezésre törekednek a közép-hatótávolságú rakéta-nukleáris fegyverek ügyében, s el is kezdik erről Genfben a tárgyalásokat. Közben azonban olyan nagyszabású fegyverkezési programok megvalósításába kezdenek, amelyek szinte értelmetlenné teszik ezeket a megkezdett megbeszéléseket. A kommentárok azért is szót emelnek, hogy a Reagan-kormányzat hidegháborús nyilatkozataival, a diplomáciai szokások durva megsértésével olyan képet alakít ki saját szövetségesei előtt is, hogy szándékosan a szovjet—amerikai kapcsolatok mérgezésére törekszik, s arra, hogy feszültebbé tegye a nemzetközi légkört. A Reagan-kormányzatot azzal is vádolják, hogy egyszerűen megszegi ünnepélyes ígéreteit, amelyeket az elnök annak idején programjába foglalt, s alapvetőeknek jelölt meg. így több ízben nem konzultál előzetesen NATO-szö- vetségeseivel, amikor őket is érintő döntéseket hoz. így történt ez a neutronfegyver gyártásáról hozott határozata idején. Sőt, kormányának tagjai Átadták az első AWACS-repülögépet a NATO egyesített katonai szervezetének. A csapatmozgások megfigyelésére alkalmas, elektronikus berendezésekkel felszerelt gép révén az NDK egész területét, Csehszlovákia és Lengyelország területének nagy részét tarthatják ellenőrzésük alatt úgy nyilatkoztak e tömegpusztító fegyver esetleges Nyugat- Európába való szállításáról, hogy a NATO-szövetségesek kormányfői csak az újságokból értesültek ezekről o kijelentésekről. Majdnem ugyanez ismétlődött meg a lengyelországi szükségállapot ürügyén bejelentett amerikai szankciók esetében. Ekkor a NATO-szö- vetségeseket a Reagan-beszéd elhangzása előtt néhány órával értesítették. Heves bírálatok érik Reagant a belpolitika területén is. Az elnök még jelölt koráiban a munkanélküliség csökkentését, a gazdaság fellendítését, az adók leszállítását és az államháztartást súlyosan sújtó deficit fokozatos megszüntetését ígérte meg. Az adókat valóban csökkentette is beiktatása után, de jelentősen lefaragta a költségvetés szociális és jóléti kiadási tételeit is. A gazdasági pangás azonban tovább növekedett az 1981-es esztendőben és a munkanélküliség pedig rekordmagasságba szökött: kilencmilliónál is több amerikai keresett hiába munkát az 1982-es esztendő kezdetén. Mint kiszivárgott: a kormányzat jelentős adóemelésre készül, hogy elkerülje a költségvetési deficit veszedelmes közeledését a százmilliárd dollár felé. S nagy vihart kavart, amikor két köztársaságpárti képviselő, Kemp és Lőtt kijelentette a sajtónak, hogy az adóemelési terv a kisembereket sújtja majd és a monopóliumvállalkozásoknak kedvez. Mit válaszolt mindERRE REAGAN ELNÖK? Az amerikai elnök, akit legutóbbi sajtóértekezletén defenzívába szorítottak ezekkel a tényekkel, azzal próbált védekezni, hogy kabinetje idején azért rosszabbodott a helyzet, mert a Carter-kormány- zat „káros öröksége” nagyobb, mint arra számítottak. Vagyis : Reagan a kormányzása alatt súlyosabbá vált gazdasági helyzetért elődjére igyekezett áthárítani minden felelősséget. Sőt, azt állította a munkanélküliség százalékos adataival való bűvészkedés során, hogy 1980 végén, vagyis még Carter elnöksége idején 7,4 százalékos volt a munkanélküliség, s 1981 átlaga pedig 8,1 százalék körül mozgott. Arról megpróbált hallgatni, hogy 1982 elején mekkora volt ez az arányszám, s az újságírók kérdéseire is csak valamiféle közelebbről meg nem határozott „fellendülést” emlegetett a jövőre nézve, amely majd „enyhíti” ezt a súlyos problémát. Az amerikai sajtó nagy része azonban gazdasági szakembereket idéz, akik szerint csak 1983-ra várható valamilyen csekély változás, ha egyáltalán lesz... Reagan nyilván, hogy elterelje ezekről a súlyos problémákról az amerikai közvélemény figyelmét, tett hidegháborús kijelentéseket a lengyelországi szükségállapot ügyében, s rajzolt hamisan olyan képet, mintha a helyzet ott „rosszabbodott volna” a szükségállapot bevezetése utáni időkben. Reagan e beavatkozási kísérleteit a lengyel hivatalos szóvivők határozottan és erélyesen visszautasították. MI TÖRTÉNT A GOLAN- FENNSÍK BEKEBELEZÉSE ÜGYÉBEN? __________________ Mi után látható volt, hogy az eredeti jordániai javaslat, amely Izrael elleni határozott szankciókat irányzott elő, nem kaphatja meg az elfogadásához szükséges szavazatokat és az Egyesült Államok megvétózza azt, az arab ország küldöttsége enyhítette megfogalmazását. Az új szöveg szerint csak azt ajánlották, hogy az ENSZ-tagállamok vizsgálják meg, hogy milyen intézkedéseket kellene hozni Izrael ellen, ha nem vonja'vissza a Go- lan-fennsík bekebelezéséről szóló határozatát. Ezt a javaslatot az Egyesült Államok küldöttsége megvétózta. így tekintve, hogy az öt nagyhatalom igen szavazata szükséges ahhoz, hogy egy indítványt elfogadjanak, az enyhített szöveg sem emelkedhetett törvényerőre. Kirkpatrick asszony, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képvi- selője meglehetősen zavaros módon indokolta meg országa álláspontját. Azt mondta, hogy Washington törvénytelennek tartja ugyan a szíriai terület izraeli bekebelezését, csakhogy „nincs meggyőződve arról, hogy az annexió megtörtént volna...” A különös csupán az, hogy Haig külügyminiszter a napokban Tel Avivban járt, s ott a Begin-kormányzat tudomására hozta, hogy Izrael véglegesnek tekinti a Golan-fenn- sík „Izraelhez való tartozását”. S hogy a dolog „még különösebb” legyen, az amerikai sajtóban megjelentek azok a helyszíni tudósítások, amelyek arról számoltak be amerikai kiküldött tudósítók tollából, hogy Izrael miként kezdte meg a határátkelő hely megépítését ott, ahol az általa eddig megszállva tartott terület érintkezik az ENSZ-erők által ellenőrzött övezettel. S ismeretessé vált az is, hogy mint kezdődik meg az izraeli telepesek tömeges népvándorlása a Golan-fennsíkra, hogy így megváltoztassák a bekebelezett szíriai terület eddig arab többségű néprajzi arculatát... Az arab országok most arra készülnek, hogy a Golan- fennsík törvénytelen izraeli annektálása ügyében az ENSZ rendkívül ülésszakának ösz- szehívásáf kérjék. Az eljárási szabályok szerint ugyanis itt egyik nagyhatalom sem érvényesíthet vétót a többséggel elfogadott határozatok ellen. Más kérdés természetesen, hogy az ENSZ-közgyűlés döntéseinek csak ajánlás jellegük van, s nincs kötelező erejük az egyes tagállamokra... Arkus István Meghalt Gduardo FreiMontalva Hosszú betegség után pénteken 71 éves korában elhunyt Eduardo Frei Montalva volt chilei köztársasági elnök, a Chilei Kereszténydemokrata Párt egyik vezető személyisége. ★ Frei 1911-ben Santiagóban született. Eredetileg ügyvédi Képzett- séget szerzett, később politikai pályára lépett. Frei 1964-ben lett az ország elnöke, s tisztét 1970-ig, a népi egység győzelméig gyakorolta. Frei sajátos politikai programot hirdetett meg, amely a „iurrada- lom a szabadságban” néven került a közíudatba. Ezt a centrista jellegű irányvonalat az Egyesült Államok a kubai forradalommal szembeni alternatívaként támogatta, s megát Freit Washingtonban a „demokratikus eszmék legkiemelkedőbb szószólójaként’* tartották számon. Allende kormányzása idején Frei és pártja komoly, heves rendszerellenes tevékenységet fejtett ki. Frei és pártbéli társai támogatták az Allende-kormányt megbuktató katonai államcsínyt, s arra törekedtek, hogy a rendkívüli állapot körülményei között egyengessék . a kereszténydemokrácia „útját”, és egy esetleges polgári kormányzás idején ismét ők kerüljenek az ország élére. Amikor azonban bebizonyosodott, hogy a katonai junta teljesen megfosztja a polgári pártokat a kormányzás legcsekélyebb reményétől is. Frei egyre élesebb ellentétbe került Pinochet rendszerével. A nézeteltérések nyomán a katonai vezetés illegalitásba kényszerítette a kereszténydemokratákat is, száműzte a párt több tagját, köztük Andrés ZaJdivart, a párt elnökét. Árkérdésekról tárgyalt a lengyel kormány elnöksége Harc a spekuláció ellen Az árak alakulásáról, a kereskedelem működéséről és a spekuláció elleni harcról tárgyalt varsói ülésén a lengyel kormány elnöksége. Az ipari termékek árának indokolatlan emeléséről tárgyalt a kormány gazdasági bizottsága. Megállapította, hogy az év elején bevezetett gazdasági reformra hivatkozva az önállóan gazdálkodó vállalatok jelentős része túlzott mértékben emeli termékeinek árát, s ezzel nyugtalanságot kelt a lakosság körében. A belkereskedelmi és szolgáltatási minisztert a bizottság felhatalmazta, hogy sürgősen bővítse ki azoknak az iparcikkeknek a listáját, amelyek szabályozott áron kerülhetnek csak forgalomba. A lengyel államtanács törvényerejű rendelettel visszaállította a szükségállapot bevezetése előtti normális gyakorlatot a katonai sorozás, behívás és szolgálathalasztás terén. A döntést az ország társadalmi-gazdasági életének stabilizálódásával indokolták. ★ Lemondott tisztségéről a gdanski vajdasági tanács elnöke. Wojciech Jaruzelski miniszterelnök elfogadta Jerzy Kolodziejskinak lemondását. Keddre halasztották a tuniszi tanácskozást Arab külügyminiszterek Eliasz Szárkisz libanoni elnök országa teljes szolidaritásáról és a szíriai álláspont feltétel nélküli támogatásáról biztosította Hafez Asszad szíriai államfőt az arab külügyminiszterek rendkívüli értekezlete előtt. A konferencia — amint az Arab Liga szóvivője szombaton az időközben történt halasztást bejelentette — nem vasárnap, hanem kedden kezdi meg tanácskozását Tuniszban a Golan-fennsík izraeli annektálása nyomán kialakult helyzetről. Szárkisz üzenetével szombaton érkezett Damaszkuszba Faud Butrosz libanoni külügyminiszter, aki egyébként az Arab Liga tanácsának soros elnöke. Abdel Halim Khaddam Szíriái külügyminiszter egyrészt az ismétlődő izraeli katonai fenyegetésekről, a Dél-Libanon védelmét szolgáló arab stratégia részleteiről, másrészt a libanoni belpolitikai válság rendezéséről, az Arab Liga négyes bizottságának tevékenységéről folytatott eszmecserét libanoni vendégével. Mint a UPI jelenti, pénteken a szíriai sajtó határozott Izrael- és Amerika-ellenes fellépésre szólította föl az arab országokat. A Tisrin című félhivatalos szíriai lap pénteken „az arabok fő ellenségének” nevezte Washingtont. A lap szerint Izrael támadásra készül Dél-Libanon ellen. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a libanoni ENSZ-békefenntartó erők szokatlanul nagyarányú izraeli hadgyakorlatokról számoltak be. A Tisrin úgy értékelte a Biztonsági Tanácsban érVényesí-i tett amerikai vétót,-hogy az jelzés Izrael számára: sem most, sem a jövőben nem kell megtorlástól tartania, még akkor sem, ha annektálná Cisz- jordániát és Gazát. Az Al-Ittihad című Abu Dhabi lap egynapos általános Amerika-ellenes bojkottra szólította föl az arabokat. ★ Samuel Lewis, az Egyesült Államok izraeli nagykövete pénteken átadta Begin izraeli miniszterelnöknek Reagan elnök válaszlevelét Begin korábbi üzenetére. Az izraeli televízió jelentése szerint a „rendkívül baráti hangú” levélben többek között szó esik Haig so- ronlevő újabb közel-keleti körútjáról, amelynek során Egyiptomban és Izraelben megkísérli rögzíteni az úgynevezett palesztin autonómia alapelveit. A feszültséget tárgyalásokkal kell kiszámolni Sémiét mérsékletre szólít Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár pénteken Hamburgban a lengyelországi események visszafogott t's mérsékelt megítélésére szólított fel. ‘ A szociáldemokraták tartományi ülésén mondott beszédében Schmidt hangsúlyozta, hogy ilyen hozzáállással az NSZK hozzájárulhat egy világméretű konfrontáció elkerüléséhez. Az NSZK-nak nem érdeke az, hogy egy kelet—nyugati konfliktus veszélyeztesse például azokat a kapcsolatokat, amelyek a két német állam között épültek ki a múltban — mutatott rá a kancellár. A nyugatnémet kormány Lengyelországgal kapcsolatos álláspontját bíráló támadásokra válaszolva Schmidt kijelentette, hogy a bonni magatartás „sem a német—amerikai, sem a német—francia barátságot nem veszélyezteti”. A politikai feszültségeket tárgyalási akarat és képesség nélkül nem lehet felszámolni — állapította meg a nyugatnémet kancellár. ★ Szombaton Brüsszelben a NATO-tagállamok szakértői tanácskozást kezdtek a Szovjetunió és Lengyelország elleni szankciók összehangolásáról. A szakértők megbeszéléseiken egyeztetik azt is, hogy az Atlanti Szövetség milyen álláspontot képviseljen a lengyel kérdésben a február kilencedikén folytatódó madridi értekezleten. Lengyelország külföldi adósságait elsősorban nyersanyag-exportjának fokozásával kívánja törleszteni, és mindenekelőtt a szén, a kén, a réz kivitelének növekedésétől várnak jelentős deviza- bevételeket — mondotta Marian Krzak lengyel pénzügy- miniszter az MTI tudósítójának Varsóban adott interjújában. , A nyugati országokkal szemben fennálló adósságok összege a legfrissebb adatok szerint 23,2 milliárd dollár. Az amerikai és a nyugat-európai gazdasági korlátozó intézkedések érzékenyen érintik ugyan a lengyel gazdaságot, de kétélű fegyvernek bizonyulhat — mondotta Krzak. Lengyelország Ronald Reagan számára csak ürügyül szolgál világpolitikai terveinek és belpolitikai céljainak megvalósításában — mutat rá a Trybuna Ludu tegnapi számának egyik cikke. Ezek közül az első az, hogy Reagan azokat a legmaradibb politikai erőket képviseli az Egyesült Államokban, amelyek semmit sem tanultak az elmúlt évtizedek történelméből és továbbra is olyan Amerikáról álmodnak, amely az egész világ fölött uralkodik. Az amerikai törekvések második alapvető indítéka — mutat rá a Trybuna Ludu — az, hogy az amerikai elnöknek nemcsak a szocialista világ fejlődése, a „harmadik világ” országainak az igazi függetlenségre irányuló fokozódó törekvése nincs ínyére, de az sem, hogy a fejlett tőkés országokban erősödik az elszántság az amerikai diktátumoktól független, saját érdekeken alapuló nemzeti politika folytatására. Harmadik indítékként a LEMP központi lapja az Egyesült Államok belpolitikai helyzetét említi. Lengyelország az európai biztonság megteremtését célzó folyamat egyik kezdeményezőjeként és aktív részeseként megerősíti elkötelezettségét a helsinki elvek iránt, de határozottan tiltakozik az ellen, hogy a madridi találkozón egyes nyugati kormányok beavatkozzanak az ország bel- ügyeibe — hangoztatja egyebek mellett az a jegyzék, amelyet a lengyel külügyminisztérium január 21-én, illetve 22-én juttatott el a helsinki záróokmány aláíró álla-, maihoz. Gromiko—Haig találkozó Az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken az újságírók kérdéseire válaszolva hangsúlyozta: Washington változatlanul számít a jövő keddi Haig—Gromiko találkozó megtartására, de a SALT kilátásai helyett elsősorban a lengyelországi helyzetet veti fel a kétnaposról egynaposra rövidített tárgyalásökon. Dean Fischer külügyi szóvivő azt állította, hogy a Reagan-kormányzat érdekeltsége a fegyverzetkorlátozásban változatlan, ugyanakkor hozzátette: nem lehet elválasztani a stratégiai fegyverek | korlátozásáról folytatott tárgyalásokat más világpolitikai fejleményektől, így a kelet- nyugati kapcsolatok alakulásától sem. Hamisnak bizonyult az üzenet Doziert halálra ítélték? „A nép ítélőszéke halálra ítélte Dozier tábornokot. Holttestét megtalálják a Garda-tó keleti részén, egy kék ponyvával letakart bárkában.” Így hangzott az az üzenet, amelyet magnószalagon rögzítettek és a Garda-tó partján egy nyilvános telefonfülkében helyeztek el pénteken James L. Dozier amerikai dandártábornok, a NATO dél-európai szárazföldi csapatainak hadtáp- és igazgatási ügyekkel foglalkoj zó vezérkari főnökhelyettese elrablói. Az olasz csendőrség pénteken éjjel és szombaton nagy erőkkel kutatott a holttest után, de azt szombaton délutánig nem találta meg az üzenetben megjelölt helyen. Így lehetséges, hogy — miként az elmúlt hetekben már többször történt — ezúttal.is csak ízetlen tréfáról van szó, vagy valaki igyekszik hamis vágányra terelni a nyomozást.
