Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-21 / 17. szám
rrsr éteorrt 1982. JANUÁR 21., CSÜTÖRTÖK Ötnapos munkahét az oktatásban Igénylik az óvodát, napközit Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes tájékoztatója Január elsején az oktatásügy is megkezdte az átállást, az ötnapos munkahét bevezetését, s ez a folyamat a következő tanév kezdetéig tart. A változásokkal kapcsolatos kérdésekről tartottak sajtótájékoztatót tegnap délelőtt a Művelődési Minisztériumban. Őrizni a színvonalat Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes elmondotta, hogy a minisztérium közzétette az ötnapos tanítási és munkahét bevezetésére vonatkozó irányelveit. Ezek értelmében az áttérést önerőből kell megvalósítania az oktatási intézményeknek, úgy, hogy közben a dolgozók munkabére ne csökkenjen, s a pedagógusok heti kötelező óraszáma a követelményeknek megfelelően módosuljon. Nem csökkenhet a nevelő-oktató munka színvonala, s csak minimális mértékben növekedhet a tanulók, a főiskolai és egyetemi hallgatók egy napra jutó terhelése. Az új munkarend kialakításánál ügyelni kell arra, hogy az óvodákban ne változzon a foglalkozás időtartama, s, ne kissebbedjenek a nevelési program követelményei akkor sem, ha a napi nyitvatartási idő meghosszabbodik. Az alsó- es középfokú iskolákban a szorgalmi időszak kisméretű meghosszabbodásával számolnak — mindenekelőtt a téli és a tavaszi szünet rövidül, s csökken a tanítás nélküli, valamint a közhasznú munkára fordítható napok száma—, ezért a jelenlegi tantervi követelményeket megtartják. A felsőoktatási intézményekben a szorgalmi idő növelését a vizsgaidőszak lerövidítésével lehet majd ellensúlyozni, s a levelező, valamint esti tagozatok hallgatóinak kötelező oktatását a szabadnapjukhoz, a többség munkaidő-beosztásához kell igazítani. Az általános iskolák, a gyógypedagógiai intézmények, a gimnáziumok, a szakközép- iskolák, a szakmunkásképző intézetek, a középfokú egészségügyi, zene-, gép- és gyorsíróiskolák, diákotthonok, kollégiumok, a gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények, valamint az egyetemek és főiskolák csak ősszel, az 1982—83- as tanév kezdetén vezetik be az ötnapos munkahetet. Nem így a tanácsi fenntartású óvodák, amelyekben — a területi igényeknek, megfelelően, s az illetékes tanácsok döntése alapján — ez év január elseje és szeptember elseje között változtatják meg a munkarendet. A nem tanácsi óvodák átállásának időpontját, a fenntartók határozzák meg. Lesznek kivételek Mint a sajtótájékoztatón elhangzott. az elvek általános érvényűek. de . óhatatlanul lesznek kivételek, olyan iskolák, amelyek nem térijeinek át az ötnapos munkahétre. A kivételek közé tartoznak a művészeti szakközépiskolák, amelyekben rendkívül magas a heti óraszám, s ide sorolható néhány olyan közös igazgatású gimnázium és szakközépiskola, amelynek tanulói közül sok a bejáró. Hanga Mária beszélt arról, hogy a most érvényben lévő óratervek terheinek növekedése csekély: az általános iskolában ötnaponként heti egy, a gimnáziumban átlagosan há- romnaponta egy, a szakmunkásképző és szakközépiskolákban kétnaponta egy órát tesz majd ki a többlet. Az ötnapos munkahetet az ország 270 óvodája és iskolája már a jelenlegi tanévben kipróbálja, s az első tapasztalatok szerint — bár korántsem gondok nélkül — mindenütt sikerül az átállás. A Pest megyei Hírlap munkatársának kérdésére elmondotta: a tanulók és szüleik osztatlan elismeréssel fogadták a változást, s a pedagógusok többsége is örült a megnövekedett szabad időnek. A próba során a részt vevő 148 általános iskola közül 82-ben igényelték a szombati napközit, s az ezt kérő 2603 gyermek közül 165'7 élt a lehetőséggel. Példa Vácról Az új tanítási rend bevezetésével felszabaduló napokon a családok mellett az iskoláknak, diákotthonoknak is segítséget kell nyújtaniuk ahhoz, hogy a fiatalok tartalmas elfoglaltságot találjanak. Az ötnapos munkahét első Pest megyei tapasztalatairól kértünk tájékoztatást dr. No- vák Istvántól, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjétől. Elmondta: Vácott, s a megye néhány településén az óvodák, iskolák már az elmúlt év őszén felváltották a tizenegy napos oktatási ciklust ötnaposra. Ez a változás Vác városában kétezer óvodást, 4100 általános és 2800 középiskolást, valamint 540 pedagógust érintett. Gyűlnek a tapasztalatok A nevelők kezdetben nem fogadták egyértelmű tetszéssel az ötnapos munkahetet, többen az időbeosztással, a gyermekek terheinek növekedésével, s a tanórán kívüli foglalkozások zsúfoltabbá válásával kapcsolatos ellenvetést tettek. Azóta azonban változott a helyzet, szinte mindenütt látják már a szabaddá vált szombat előnyeit. Az ötnapos hét teljes bevezetéséig még gyűjtik a,tapasztalatokat, s ezek birtokában a későbbiekben is módosítanak majd: csökkenni fog például a nevelők kötelező óraszáma, s kismértékben változik a tanulók heti óraszáma is. Az üzemek nagy része Pest megyében most áll át az ötnapos munkahétre, s ezért nő az óvodák, napközi otthonok igénybevétele. A szülők általában a korábbi nyitást és későbbi zárást kérik, mert az ő napi munkaidejük is módosult. Tény azonban, hogy a gyermekek otthonról távol töltött ideje nem növelhető határtalanul. Számítanak arra is, hogy lesznek óvodák, ahol a szülők eltérő munkaideje miatt kevés lesz a tizenkét órás nyitvatartás. V. G. P. Hároméves ösztöndíj Derkovits-pályázat A Derkovits Gyula ösztöndíj elnyerésére pályázatot hirdetett a Művelődési Minisztérium, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége. A hároméves ösztöndíjjal a már önálló művészeti tevékenységet folytató fiatal alkotókat kívánják támogatni, segítve a rendszeres, tervszerű munkán alapuló művészi fejlődésüket. Olyan pályázók jelentkezését várják, akik az ösztöndíj időtartamára a szocialista tartalmú és igényű művészet előbbrehaladását szolgáló alkotói feladat elvégzését tűzik célul. A pályázat feltételei szerint főiskolát végzett, 35. életévüket még be nem töltött képzőművészek jelentkezhetnek. A feltételek közé tartozik, hogy az ösztöndíjat nyert művész legalább fél évet egy szocialista termelőközösségben töltsön el, s marxista továbbképzésben is részt vegyen; terveit, illetve kész alkotásait pedig évenként bemutassa a bizottságnak. E három év alatt az ösztöndíjasokat művészi megbízásokkal is segítik, s önálló kiállításokat rendezhetnek, illetve csoportos tárlatokon vehetnek részt. A legkiválóbb eredményt elérők, az ösztöndíj összegén felül egy évig további' havi ezer forint nívódíjban is részesülhetnek. A kérelemhez a pályázó eddigi művészi munkájának részletes ismertetését, életrajzát, főiskolai végzettségének igazolását és az ösztöndíj idejére vonatkozó művészi céljainak, szakmai, ideológiai továbbképzési programjának leírását kell mellékelni. A kérelmeket a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályára várják február 11-ig (Budapest, 1363. Pf. 69.). A pályázóknak négy-öt alkotásukat is be kell mutatniuk a bizottságnak, a műveket február 22- én és 23-án 10—16 óra között várják a Műcsarnokban. Hány színe van a napnak ? A napnak — úgy tudtam eddig — egy színe van. Fantáziámból legföljebb a sárga árnyalatainak felfedezésére futotta. Most egy fekete nappal ismerkedem. — Annyi színe van a napnak, ahány az ember — 'mondT ja Major Gáborné, az érdi Vörösmarty Gimnázium rajztanára. Elirigylem a diákkéz alkotta gyásznapot, ahogy később — szorongásos rajzóráim unalmas köcsög-alma-tányér kín- alkotásait rossz szájízzel fölidézve — elkívánom az óra hangulatát is. A zajt, mert olyan negyvenöt perc ez, ahol nem törvény a hallgatás. A fölfedezést, amelynek 'örömével jutnak mind mélyebbre a diákok, ezúttal az altamirai barlangrajzok titkaiba. S a váCaníerville-i kísértet Oscar Wilde: Canterville-i kísértet című művéből írt zenés játékot Victor Máté, Bán Róbert forgatókönyve nyomán, A főbb szereplők között: Bodrogi Gyula, Hernádi Judit, Hámori Ildikó, Cseke László és Oláh Zsuzsa főiskolai hallgató. A televíziós felvétel rendezője: Bán Róbert, a vezető operatőr: Szalay András. Képünkön: Hernádi Judit, Oláh Zsuzsa és Cseke László. lasztás lehetőségét: mert ki-ki eldöntheti, hogy a vadászó emberalakot vagy a menekülő állat figuráját festi-rajzolj a, mintázza meg. »»»»»» Jó lehet Major Gáborné diákjának lenni — gondolom, miközben leröpül egy ecsettál az asztalról és fröccsen a festék. Ösztönösen várom a fegyelmező szót, de a tanárnő Hangjában több a biztatás, mint a megrovás: kérj elnézést a takarító nénitől és hozd a felmosórongyot. Ütnak indító diákköri élményem a pécsi főiskola — mondja a tanárnő. — Bennünket, hallgatókat tanáraink társként kezeltek. Az iskola rajzban is az ország előtt járt, s évfolyamunk volt a kísérlet részese. Amit kitaláltunk, azt viszont láthattuk tanáraink el- elképzeléseiben. Ezek az akkor forradalminak ható gondolatok ma a rajztanítás alapjai, lényegük pedig, hogy a gyerekeket visszavezessük a természethez. Rajzok között lapozgatunk. A rajzokon levelek. — Amikor először rajzoltattam levelet a gyerekekkel, akkor láttam, milyen szegényes a fantáziájuk: egyetlen formát képzeltek el, a hagyományos szív alakot — sorolja Major Gáborné. — Pedig hát csupán fel kéne emelni a fejüket. Csakhogy a mi gyerekeink elfelejtettek fölnézni a fára. »»»»»» Az egyik fa rajza számomra távoli: kockákból van összerakva. — Miért lenne idegen? — kérdez vissza a tanárnő. — Fák, kockából? Szerintem eredeti gondolat. Aztán tobozokról, virágokról, majd kövekről és újra kövekről készült rajzokat látok. — A tanmenetben ez a fogalom szerepel: természet utáni rajz. És tudja, mit gondolnak alatta? A kis és nagy be- főttes üveget. Pedig a természet nem ez. A természet a fa, a iiitó Természet után szabadon virág, a kő. Diákköri döbbenetéin volt egy lepkekiállítás, ahol nagyítóval nézegettem a szárnyak erezetét. Akkor rájöttem: legyen bármily tökéletes is egy rajz, az ember ilyenre soha nem lesz képes. Akkor fél évig nem tudtam ceruzát venni a kezembe. Major Gáborné sokarcú ember. A rajzoktatás szabalelvű módszeréről lett fiatalon is elismert pedagógus. Doktorálni mégis választott szakmából: magyarból készül. Könyve, amely a finnek nemzeti festőjéről, Gallen-Kalleláról szól, a Corvinánál vár kiadásra.) »»»»»» , Sokarcúnk órái is. A bar- langpajzok kapcsán helosról, a kígyóról és heliosról, a napról mint a művészet ősi jeleiről beszél. Óráján történelmi, irodalmi, zenei fogalmak váltják egymást. — Nagy baj — említi —, hogy a tantárgyakat csak az iskolatáska köti össze. Ha besüt a nap az iskola ablakán, diákjait a szabadba Viszi. Hogy megtanítsa őket észrevenni egy érdekes követ, a virágok szokatlan színét, s hogy fölnézve a fára fölfedezzék a levelek száz alakját. Major Árvácska Hf.ti FILMTEGYZET Kettévált mennyezet Jan Nowicki és Básti Juli a Kettévált mennyezet című filmben A film nézése közben, úgy a félidő táján, amikor a vidéki kis szövőlányról, Jakab Juliról máj’ félreérthetetlenül megtudjuk, hogy tulajdonképpen egy érdemtelen férfira és annak három kamasz gyerekére áldozza (sőt: feláldozza) az életét, két asszociáció villanhat be a néző agyába. A férfit megváltani akaró női önfeláldozás két példája: Senta, aki az örök bolyongásra kárhoztatott Hollandit akarja megváltani a szeretet erejével, és Szónya, aki a gyilkos Raszkol- nyikovot próbálja megváltani az önvádtól, a magánytól, a bűntudattól. A megváltás motívuma nagy irodalmi és zeneművek alaptémája; sajátságos, hogy majd’ mindegyikükben végül is meghiúsul ez a megváltáskísérlet. Az ember (többnyire: férfiember) oly esendő, hogy még jót tenni se igen lehet vele. Gábor Pál új filmje, a Kettévált mennyezet, ismét Vészi Endre-novellát választ a mű alapjául, mint tette a Tiltott terület és a világsikert aratott Angi Vera esetében is. Kettejük alkotói együttműködése hát igen eredményes; s ha úgy akarjuk, e három filmet akár trilógiaként is felfoghatjuk, hiszen végső soron mindegyik ugyanarról a korról, sőt, ugyanazokról a problémákról, morális, emberi és politikai konfliktusokról, drámákról szól. A kor' a személyi kultusz időszaka, azaz az 1940-es évek legvége és az 1950-es évek eleje. A konfliktusok pedig e kofból adónak, s főként azt tapogatják körül, miképp sodródott bele az egyes ember (még a jószándékú, alapjában véve becsületes ember is) a személyi kultusz áramába; hogyan vált tudva-tudatlan alanyává és eszközévé, sőt áldozatává és kegyeltjévé az akkori politikai torzulások megkövetelte magatartásoknak, körülményeknek néha egy és ugyanazon ember. Az Angi Vera épp abban jeleskedett, hogy a folyamatra világított rá, a légkört érzékeltette, melyben mindezek megtörténteit, megtörténhettek. A Kettévált meny- nyezet bizonyos értelemben mintha egyenes folytatása lenne az Angi Verának. Az abban elindult mozgások itt már felerősödtek, a voluntarista politika gyanakvó kapkodásai, a minden bokorban ellenséget szimatoló, már-már egzaltált „éberség”, s a többi szomorú jelenség itt már meghatározó, sorsokat, eseményeket, az ország sorsát befolyásoló mindennapi tényékké szilárdult. Júlia áldozata is egy nagyobb áldozatrendszer része, de e nagyobb rendszer mivoltából fakad, hogy végső soron értelmetlen és önpusztító ez az áldozatvállalás. A férfi, akiért Júlia mindent vállal, a kor tipikus alakja: egyszer a politikai áramlatok felkapottja, majd kegyvesztett, s újra fel- kapaszkodó, a véleményeit változtató, a professzorát még csak nem is kifejezetten kényszerből eláruló, feljelentő értelmiségi (mérnök), aki na- gyonis esendő karakter, s ezért nemigen tudjuk sajnálni sorsa nyomasztó fordulataiért; végül is távolról sem ártatlanul kapja, amit kap. (Alakítója, a lengyel Jan Nowicki, kissé még ellenszenvesebbnek, vagy csak értetlenebbnek is játssza, mint kellene.) Akiért viszont ez a film egyáltalán elkészült, az Júlia. Ez a lány olyan erkölcsi tisztasággal és nagysággal vállalja és csinálja végig az elvált mérnök mellett először a gyereknevelő, a házvezetőnő, majd a szerető, s a szerelmes asszony szerepét, hogy bár a film végén kicsit1 sokalljuk, amiért az alkotók szívbajban elhaláloztatják, mégis megértjük a szándékot: abban a korban az ilyen naiv és áttetszőén ártatlan, önfeláldozó emberség nemigen volt életképes. Lehet persze, hogy mindebben a debütáns, első filmfőszerepét játszó Básti Juli nagyszerű játéka is benne van, s azért érezzük ezt az egyébként az Angi Vera mélyrahatoló keménységétől elmaradó filmet mégis kitűnőnek, mert ő olyan magasságba tudja emelni a kis szövőlány alakját. A vágtató huszárosztag A kétrészes szovjet kosztümös kalandfilm a legendás 1812-ben játszódik, s hőse a szintén legendás költő, huszár és partizánvezér, Gyenisz Da- vidov. Lovascsaták, nagy vívások és szerelem meg izgalom bőven találhatók a filmben, amolyan általános kalandfilm szinten, s alaposan túlméretezve. A Vízesés Fia Ez az amerikai film kimeríti a szerzői film fogalmát: Keith Larsen egyszemélyben írója, rendezője és főszereplője. De a film láttán azt kell mondanunk: bár ne halmozta volna az alkotói funkciókat. Mint írót. abban lehet elmarasztalni, hogy a forgatókönyv nem is túlságosan titkoltan követi Jack London több elbeszélésének. regényének motívumait. Magyarul: azoknak az ötleteiből él. Méghozzá úgy, hogy az idegen nyersanyagból a legsematikusabb aranyásó— indián—állattörténetet eszká- bálja össze. Whitewater Sam (avagy a Vízesés Fia) földrajzi kutató és szerencsevadász egy személyben; természetesen van egy zseniális kutyája, Syber; I természetesen összeakaszkodik az indiánokkal, de a zseniális kutyus segítségével lerázza őket, s aztán a vad farkascsordán is győzedelmeskedik, mert a döntő pillanatban felbukkan az a hatalmas medve, „akinek” Sam megmentette a bocsát, s ezért most hálából szétveri a farkasokat. Eddig volt, mese Volt, aki nem hiszi, járjon utána ... A naiv, erőltetett és visszaköszönő sztori fáradalmainak elviselését az könnyíti némiképp, hogy a ’-éző szép hegyi tájakat és jó operátori munkát (is) láthat a filmben, Herbert von Theiss kamerája- jóvoltából. Takács István
