Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-20 / 16. szám

1982. JANUAR 20., SZERDA 'Fókusz VÁLASZTÁS SÍKÚMBAN Ü " gy tűnik, a finn elnökvá- iasztásokon csakugyan a papírforma győz. Minden te­kintetben : a választók foko­zott érdeklődését ugyanis épp úgy előre megjósolták, mint azt, hogy a legesélyesebb je­lölt Mauno Koivisto kormány- ifi, ügyvezető elnök. Vasárnap és hétfőn lezajlott a 301 tagú elektori testület megválasztása. A 3,9 millió szavazásra jogosult finn ál­lampolgár csaknem kilencven százaléka járult az urnákhoz, ami egyedülálló rekord az or­szágban. Eddig az 1962. évi el­nökválasztás számított csúcs­nak, akkor a választók 81,5 százaléka élt a jogával. Megfigyelők szerint az akti­vitás oka a nyolc jelölt közötti verseny teljes nyitottsága volt. Ugyanakkor a finnek a vára­kozásnak megfelelően befolyá­solni akarják országuk politi­káját, mind a belső gazdasági helyzetet, mind pedig az eddig követett külpolitikai irányvo­nalat illetően. Az ácsmesterből lett szociáldemokrata minisz­terelnök iránti bizalom egy­szersmind azt is jelzi, hogy az északi országban nem kíván­nak változtatni a jószomszéd­ságon, a pozitív semlegességen alapuló külpolitikán, amelyet Paasikivi és Kekkonen neve fémjelez. Az elektori testület összeté­tele nagyjából a várakozásnak megfelelően alakult. ; Bár Helsinkiben csak most kezdődtek a pártok közötti al­kudozások, és a jövő hét kedd­iéig még sóik minden történ­het, megfigyelők csaknem bi­zonyosra veszik a jelenlegi mi­niszterelnök megválasztását. Ezzel az aktussal végleg lezá­rul Finnország újkori histó­riájának egy fontos szakasza. Urho Kaleva Kekkonen csak­nem negyedszázadon át állt Suomi élén. Helsinki neve az­óta fogalommá vált. Kekko- «íen elévülhetetlen érdeme, .hogy -ír alkotmányos., jogával élve — olyan külpolitikai irányvonalat alakított ki, amely a feszültségektől terhes időkben is kiállta a próbát. B árki is követi a megren­dült egészségi állapota miatt idő előtt leköszönt finn államfőt a legmagasabb köz­jogi méltóságban, olyan gaz­dag szellemi hagyatékot vesz át, amely Finnország jövőbe­ni politikája szempontjából meghatározó. A szociáldemok­rata Koivisto, helsinki véle­mények szerint, nemcsak esé­lyese a választásoknak, hanem méltó is erre az örökségre. Gy. D. Fokozódó amerikai nyomás Nyugat-Európára Éles vita várható a COCOM ülésén Éles viták várhatók azon a kétnapos tanácskozáson, amely kedden kezdődött Párizsban tizenöt nyugati ország képvi­selőinek részvételével a CO­COM nevű szervezetben, ame­lyet a tőkés államok szocialis­ta országokba irányuló ex­portjának ellenőrzésére hoztak létre. A francia lapok azt írják, hogy az amerikaiak most élén­kíteni akarják e szervezet mű­ködését és a keletre irányuló export eddiginél szigorúbb el­lenőrzését követelik. Washing­ton meg akarja akadályozni, hogy a szocialista országok hozzájussanak a fejlett nyu­gati technológiához. Az Egye­sült Államok egyik fő célja az, hogy megakadályozza a Szov­jetuniót Nyugat-Európával összekötő földgázvezeték kiépí­tését. A L’Humanité rámutat: az Egyesült Államok mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a nyugat-európai országok szovjet földgázt vásároljanak. Az NSZK már leszögezte, hogy nem fog engedni ennek a kö­vetelésnek. „Franciaországnak az az érdeke, mind gazdasági szempontból, mind pedig a bé­ke és az enyhülés ügye szem­pontjából — hangsúlyozza a lap —, hogy elutasítsa az ame­rikai diktátumot, és kölcsönö­sen előnyös szerződések alap­ján együttműködjön minden partnerral — köztük a Szov­jetunióval is”. A nyugatnémet ellenzék mel­lett az Egyesült Államok is fokozza a nyomást az NSZK kormányára, annak érdeké­ben, hogy az változtassa meg a lengyel kérdésben eddig ta­núsított, lényegében mérték­tartó politikáját. Arthur Burns, az Egyesült Államok bonni nagykövete a Vorwärts legújabb számában — az ame­rikai—nyugatnémet viszpny- ban szinte példátlan .módon r- azzal,'„fenyegetőzőit’'’,: hogy az Egyesült Államok esetleg ki­vonja csapatait az NSZK-ból, amennyiben nem változik meg a bonni kormány állás­pontja a lengyel kérdésben, és nem szűnnek meg az „Ameri- ka-ellenes” tendenciák az NSZK-ban. Az amerikai nagykövet ugyanakkor elismerte, hogy Bonn az elmúlt időben „jelen­tősen közeledett" Washington­hoz a lengyelországi helyzet megítélésében, s „a különbsé­gek ma már jóval kisebbek, mint egy hónappal vagy két héttel ezelőtt”. Az amerikai nagykövet szerint ma már „egyáltalán nem mélyreha­tóak” a nézetkülönbségek az Egyesült Államok és az NSZK között a szocialista országok­kal folytatandó kereskedelem, valamint az NSZK és az NDK kapcsolatainak kérdésében. Burns képtelenségnek nevez­te azokat az amerikai és nyu­gat-európai állításokat, ame­lyek „semlegességi törekvé­sekkel” vádolták Helmut Schmidt nyugatnémet kancel­lárt. A szociáldemokrata párt esetében azonban az amerikai nagykövet részben jogosultnak tartatta ezeket a — tegyük hozzá: enyhülésellenes — állí­tásokat. Az ellenzék támadja a kormányt He vés szópárbaj a Bundestagban A nyugatnémet ellenzéki ke­resztény uniópártok éles kor­mányellenes támadásainak je­gyében kezdődött meg az NSZK 1982-es költségvetésének utolsó, négy napig tartó vitá­ja a Bundestagban. Friedrich Zimmermann, az ellenzéki Kereszténysaociális Unió parlamenti csoportjának elnöke szerint a nyugatnémet kormánynak a lengyel kérdés­ben tanúsított felemás maga­tartása ahhoz vezetett, hogy „drámaian megromlott” az NSZK és nyugati szövetsége­seinek viszonya. A Kereszténydemokrata Unió nevében Manfred Abelein kép­viselő „semlegességi, naciona­lista” törekvésekkel vádolta a Schmidt-kormányt. A CDU- politikus követelte, hogy az NSZK azonnal csatlakozzék a Lengyelország és a Szovjetunió elleni amerikai gazdasági szankciókhoz. Willy Brandt, a Szociálde­mokrata Párt elnöke a legha­tározottabban visszautasította az ellenzéki támadásokat. Ugyanakkor sürgette a len­gyelországi szükségállapot fel­oldását, és támogatásáról biz­tosította a nyugatnémet szak- szervezetek által január 30-ra meghirdetett, a „Szolidari- tás”-t támogató gyűléseket. Hans-Diétrich Genscher kül­ügyminiszter beszédében sík- raszállt a genfi és a bécsi le­szerelési tárgyalások folytatá­sáért, hangoztatva, hogy az NSZK érdekelt a kiegyensú­lyozott leszerelési intézkedé­sekben. Figyelmeztette az el­lenzéket, hogy az NSZK szá­mára — az NDK-hoz fűződő viszonya miatt — különös je­lentősége van a kelet—nyugati kapcsolatoknak. Helmut Schmidt kancellár felszólalásában „önuralomra és nyugalomra” szólított fel a lengyelországi helyzettel kap­csolatban. — Az NSZK a nyu­gati szövetségi rendszer szi­lárd és aktív tagja — mondta a kormányfő. Schmidt is tá­mogatta az európai közép-ha­tótávolságú rakéták csökken­téséről folytatott genfi tárgya­lások továbbvitelét, amelyek megszakítását a nyugatnémet ellenzék több vezetője köve­telte legutóbb a lengyel hely­zet ürügyén. Szovjet—japán tárgyalások Moszkva pozitív válaszra vár Szovjet—japán külügymi­niszter-helyettesi konzultáció kezdődik ma Moszkvában, Nyikolaj Firjubin szovjet és Janagija Kenszuke japán kül­ügyminiszter-helyettes között. Hasonló kapcsolatra a két or­szág között utoljára 1979 ta­vaszán került sor. A megbe­szélések témája a két ország közötti kapcsolat alakulása, és néhány olyan nemzetközi kér­dés, amely egyaránt érinti a Szovjetuniót és Japánt. Szovjet részről az elmúlt Időszakban nem egy kezde­ményezést tettek a két ország közötti kapcsolatok javításá­ra — ezek a kezdeményezések azonban mind ez ideig nem kapták meg a megfelelő po­zitív választ Tokió részéről. A politikai kapcsolatok te­rén szovjet részről több ál­lásfoglalás is leszögezte: ké­szek az ilyen kapcsolatok fej­lesztésére, egészen odáig me­nően, hogy javasolták Japán­nak barátsági és együttműkö­Recgan újabb szankciókkal fenyegetőzik A hidegháború szellemében Ronald Reagan amerikai el­nök kedden további szank­ciókkal fenyegette meg Len­gyelországot. Reagan idei első sajtóértekezletét tartotta, első­sorban azért, hogy első évi gazdaságpolitikáját megvédel­mezze, de külpolitikai kérdé­sekről is szólt. Mindenekelőtt azt erősítette meg, hogy Washington tovább­ra is a Lengyelország belügyei- be való nyílt beavatkozás poli­tikáját folytatja, és továbbra is a szankciók útját próbálja jár­ni. Reagan állítása szerint Lengyelországban „a helyzet rosszabbodott”, és nem kíván várni a további szankciókkal, amíg ez a helyzet javulásnak indul. Reagan úgy véli, hogy az amerikai megtorló intézke­déseknek „máris van bizonyos hatásuk”. Állítása szerint XI. János Pál pápa „jóváhagyta” volna az eddigi és a jövendő amerikai intézkedéseket Reagan emellett ismét állást foglalt az erőltetett ütemű fegyverkezés mellett. Ennek célja — állította — a fegyver­zet csökkentése. A tárgyalások Reagan szerint sokkal eredmé­nyesebbek lehetnek, ha kato­nai erő támasztja ezeket alá. A fegyverkezés hasznosságáról szóló fejtegetését az elnök az­zal a távolról sem igazolható megjegyzéssel kísérte, hogy az Egyesült Államok „még soha­sem keveredett háborúba azért, mert túl erős volt”. dési szerződés megkötését. Azt azonban a leghatározottabban hangsúlyozták Moszkvában, hogy ha a japán kormány, teljesen ,indokolatlanul, terü­leti követelésekkel lép fel a Szovjetunióval szemben, ame­lyektől függővé teszi a kap­csolatok alakulását, akkor az ilyen követeléseket minden­képpen visszautasítják. A Chilei KP 60. év fordufóján (cr ve Isn Kubában A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására hétfőn Havannába érkezett Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt fő­titkára. Corvalán a Chilei Kommunista Párt megalaku­lásának 60. évfordulójával kapcsolatos emlékünnepsége­ken vesz részt. Megérkeztével a Jósé Marti nemzetközi repülőtéren adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy pártja teljes mértékben szolidáris a kubai és nicara- guai forradalommal, a salva- dori nép harcával. A fasiszta katonai diktatúra ellen küzdő chilei nép, magáénak tekinti a kubai, a nicaraguai és a salvadori nép ügyét. Maradnak a békefenntartó erők Asszad fogadta Percy szenátort :Háttér ÚJRAKEZDÉS ÉVE GHÁNÁBAN? AZ ŰJ ESZTEN­DŐ az újrakezdés reményét hozta él a mintegy tízmil­lió ghanai polgár többségének. A nyugat-afrikai or­szágban 1981—82 fordulóján ismét a katonák álltak a kormányrúdhoz, s ahogy a főváros­ból, Accrából ér­kezett jelentések­ből tudjuk, az em­berek uteai felvo­nulásokon ünne­pelték, biztosítot­ták támogatásuk­ról' a hatalomát­vétel szervezőit, .végrehajtóit. Akadnak persze, ilyen optimisták a helyzet meg­ítélésében, mondván, hogy a 6zilveszteri hatalomátvétel csak egy a puccsok sorában, s mint ilyen, aligha hoz gyökeres vál­tozást a tömegek, az ország életében. Megint mások kife­jezetten rossz szemmel nézik a 34 éves Jerry Rawlings repü- lőszázados vezette ideiglenes .nemzeti, védelmi tanács tény­kedését. A New York Times egyik cikkírója szerint az USA- ban nemtetszéssel fogadták a pe volt az utóbbi két év ghanai eseményeiben. Egy sikertelen próbálkozás után egyszer már 1979 nyarán társaival együtt hasonló céllal állt az ország élére. Akikor a korrupt Akuffo tábornok-elnököt és híveit űz­ték el. Harcot hirdettek a tár­sadalmi igazságtalanságok fel­számolására és törvényes vá­lasztásokat Ígértek. 1979 októ­berétől az Országos Néppárt vezetője, Hilla Limann lett az ország elnöke. A katonák a ka­szárnyákból figyelték a polgá­ri politikusok tevékenységét, és ha kivetnivalót találtak benne, hangot adtak véleményüknek. Valószínűleg ennek tulajdonít­ható, hogy az átlagos képessé­gű, meglehetősen befolyásol­ható Limann és a heves vér­mérsékletű Rawlings között idővel megromlott a viszony. A fiatal tiszt néhány hónapja egy francia újságírónak már így nyilatkozott arról az emberről, akit közvetetten ő maga segí­tett hatalomra: „Limann rend­szere minden előzőnél rósz- SZäbb ** szavait alátámasztot­ták a nyugat-afrikai ország gazdasági helyzetéről érkező hírek. Annak ellenére, hogy az egykori Aranypart afrikai vi­szonyok között ma is a legfej-, lettebb államok közé tartozik, a tömegeket éhínség fenyeget­te. Egy év alatt megduplázód­tak az árak. Soha nem tapasz­talt módon virágzott-pusztított a korrupció, a feketepiac és a csempészés. Az általános hoz­zá nem értés és nemtörődöm­ség következtében a hajdan hí­res ghanai kakóültetvények egy része is tönkrement. A csődtömeg azonban nem­csak Limann és társai bűne. A bajok gyökereinek egy ré­sze a brit gyarmati időkre ve­zethető vissza, más részük vi­szont arra, hogy 1966-ban a hadsereg és a rendőrség reak­ciós tisztjei megbuktatták Kwa- me Nkrumah elnököt. A nagy tekintélyű politikus irányításá­val akkor Ghana népe már el­indult a maga választotta an- tiimperialista, nem kapitalista úton. Nkrumah hazai .és kül­földi ellenfelei — az elnök hi­báit felnagyítva — az első puccsal éppen ezt az utat kí­vánták egyszer s mindenkorra el torlaszol ni a ghanaiak előtt. Katonai kormányok követték egymást, kétszer kísérleteztek polgári irányítással, a bajok azonban nem fogytak — ellen­kezőleg, szaporodtak Gháná­ban. AZ ORSZÁG ŰJ VEZETÉ­SE első intézkedései között mintegy 50 százalékkal csök­kentette az alapvető árucikkek, így a tej árát. Kimondta, hogy a gazdaság kulcságazataiban csak ghanaiak tevékenykedhet­nek, a külföldieknek megtil­totta a kakaó, a kávé és más mezőgazdasági termékek felvá­sárlását, exportját. Bejelentet­te, hogy felülvizsgálják a kül­földi társaságok befektetései­ről kötött megállapodásokat. Egyúttal minden eddiginél el- szántabb harcot hirdetett a társadalmi igazságtalanságok, a korrupció és más törvényte­len gazdasági cselekmények el­len. Ha ezeket az elhatározásokat < nézzük, azt mondhatjuk: 1982 | valóban az újrakezdés éve le- ] hét Ghánában, még akkor is i ha nehéz esztendő lesz. k. M. 1 Jerry Rawlings százados, az Ideiglenes nemzeti védelmi tanács vezetője akik nem ghanai változásokat, amelyek — így a washingtoni véleke­dés — „kárt okoznak az Egye­sült Államok és más nyugati országok érdekeinek”. „Itt az ideje, hogy az ország a valóban demokratikus fejlődés útjára lépjen, hogy a nép valóban beleszól­hasson a születő döntésekbe” — szögezte le január elején Jerry Rawlings százados. Sza­vai azért érdemelnek különle­ges figyelmet, mert személy szerint neki kiemelkedő szere­Hafez Asszad szíriai elnök kedden Damaszkuszban fogad­ta Charles Percyt, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnökét: A szenátor előzőleg Khaddam külügyminiszterrel tartott háromórás megbeszé­lést a közel-keleti és a nem­zetközi helyzetről, valamint a kétoldalú kapcsolatok helyze­téről. Megfigyelők szerint az Egye­sült Államok éppen olyan idő­szakban fokozza diplomáciai aktivitását a térségben, ami­kor Washington közel-keleti politikájának hagyományos tá­mogatói is értetlenül állnak a Reagan-kormányzatnak a tér­séggel kapcsolatos lépése előtt. Az IPS hírügynökség kom­mentárja ezzel kapcsolatban úgy véli: Washington célja a „jelenlét fenntartása”, hogy így biztosítsa a Camp David-i békefolyamat folytatását, s „féken tartsa az izraeli va­dászbombázókat, valamint harckocsizó hadosztályokat”. ★ Az Arab Liga tanácsa ked­di, Tuniszban tartott rendkí­vüli ülésén újabb hat hónap­pal meghosszabbította az arab­közi békefenntartó erők liba­noni mandátumát — jelentet­ték tájékozott források. Mint ismeretes, a zömében szíriai alakulatokból álló békefenn­tartó erők mandátuma január 25-én járt volna le, s a liba­noni jobboldal élesen ellenezte annak meghosszabbítását Mubarak-Saron találkozó Kairóban Hoszni Mubarak egyiptomi elnök kedden a déli órákban fogadta Ariel Sáron izraeli hadügyminisztert, aki a Sinai- félsziget április 25-ig végre­hajtandó teljes izraeli eva­kuálásának módozatairól tár­gyal Kairóban. Sáron, az elnöktől távozó­ban elégedettségének adott hangot a találkozó fölött, s megállapította, hogy „mind­két ország síkraszáll a béke­folyamat továbbvitele mellett a Camp David-i egyezmé­nyeknek megfelelően”. Az alkotmányrsfcrm miatt fanes lemondását fontolgatja Antonio Ramalho Earns tá­bornok, portugál köztársasági elnök, kilátásba helyezte le­mondását arra az esetre, ha a készülő alkotmány reform je­lentősen megnyirbálná állam­fői jogkörét. Eanes szóvivője kedden bejelentette, hogy az 1980 decemberében újravá­lasztott államfő a „választók iránti kötelezettségének csak úgy tud eleget tenni, ha meg­tarthatja tisztségének jogkö­rét, amelyet megválasztáskor kapott”. A kormánykoalíció és az el­lenzéki Szocialista Párt egy­aránt a „parlamentre kifejtett nyomásnak” nevezte a beje­lentést. A kormánytábor és a Szocialista Párt jelenleg tár­gyalásokat folytat azzal a céllal, hogy valamilyen mini­mális közös nevezőre jusson az alkotmányreform kérdésé­ben. A P mda elitéi a portugál lépést Nem engedélyezték a beutazást A portugál hatóságok a kö­zelmúltban megtagadták a be­utazási engedélyt az SZKP küldöttségétől, amely a Portu­gál Kommunista Párt meghí­vására tett volna látogatást Portugáliában — jelentette kedden a Pravda Az SZKP Központi Bizottságának lapja ezt az intézkedést a hideghá­borús korszakra jellemző, napjainkban példátlan lépés­nek minősíti. Sérti a nemzet­közi jogi gyakorlat normáit, s élesen ellentmond a helsinki megállapodásnak, hogy megta­gadták a beutazási engedélyt a Portugáliával normális diplo­máciai kapcsolatokat fenntartó állam kormányzó pártjának küldöttségétől, amely a Portu­gál Kommunista Pártnak, az ország egyik demokratikus, parlamenti pártjának meghí­vására tett volna látogatást Portugáliában — írja a Prav­da.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents