Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

1982. JANUAR 9., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Újkori boszorkánykonyhák háza táján A régi néphit szerint Luca-napon — bár a szombatok is megtet­ték —, suhogtatták meg seprőiket, s repültek kéményen, kulcslyu­kon, légen át a boszorkányok. Igaz, a seprű mellett szitán, macskán, lóvá tett emberen is közlekedhettek. Tervszerű, kegyetlen üldözésük 1330 körül kezdődött, de a XV. században valóságos járvánnyá lett a boszorkányoktól való félelem. Az első, ismeretes magyarországi per 1656-ban volt, míg az utolsó 1768-ban Sopronban. A felvilágosult szellem, a világosság százada elűzte a boszorká­nyokat. A huszadik században? Manapság boszorkányos kézügyességről, boszorkánykonyháknak titulált vegyi-biológiai laboratóriumokról, üzemekről esik szó: mint például a Rozmaring Tsz Meriklonja, vagy a Hazai Fésűsfonó ke- repestarcsai festőüzeme. Lombikban serdül Belépni nem, csak belesni lehet a Kutatási, Fejlesztési, Termelési Meriklonba. Azaz a Meriklon Gaz­dasági Társaság laboratóriumába, a Rozmaring Tsz nagykovácsi köz­pontjában. — Nem a legjobb, tudományos szempontból nem a legszerencsé­sebben választott név —, állítja dr. Wettstein Oszkár, a Meriklon GT igazgatósági tanácsának tagja, a Rozmaring Tsz főkönyvelője. — A szóösszetétel első tagja utal a lé­nyegre, merisztéma, a növények haj­táscsúcsa, mellyel a laboratórium operál. A klón pedig egy növényről való szaporítást jelent. Operál? A lényeget tekintve igen, hiszen a növény hajtáscsúcsából mikroszkóp alatt, szike segítségével metszenek le egy kis darabot. Nem növényi sejtet, az úgy még nem megy. Ebben a zárt, tisztított leve­gőjű világban kertészmérnökök, la­boránsok, biológusok dolgoznak. Nem boszorkányság, amit űznek. A szakma jelképe nem a seprű, ha­nem a mikroszkóp, a szike, a lami- nális box. Az utóbbin csak akkora a -nyílás, hogy a kéz az üvegfal alatti steril rendszerben dolgozhas­son. Üstben, kondérban sem rotyog semmi, csak a táptalaj milyensége — tőzeg vagy perlit —, szabja meg: növekedésre vagy osztódásra ser­kentik-e a szövetet. Alapvető a steri­litás, ne szedjen össze betegséget a lombikban serdülő szövet. Az idén júliusban látott munkához. Tizen­két milliójába került a GT tagjainak — Rozmaring, MTA Szegedi Bioló­giai Központ Növényélettani Inté­zet, Szőlészeti-Borászati Kutatóin­tézet, MONIMPEX, Hosszúhegyi ÁG Sasad Tsz. albertirsai Micsurin Ts^, Balatonboglári ÁG, Börzsöny Tsz — ez a manapság is még ritkaság számba menő laboratórium. Hiszen a szövetek szaparításának ezt a módját 1974-ben publikálták elő­ször az USA-ban. S a szegedi bioló­giai kutatóintézetben dr. Föglein Fe­renc kezdett a feladattal foglalkoz­ni. Nem dobták ki a pénzt Haszon, gyakorlat, forintokban is mérhető — ez a lényeg a GT szem­pontjából is. Kézzelfogható ez? — Az első munkája a laborató­riumnak dísznövényhez, a gerberá- hoz kapcsolódott. Szaporító anyag­ból, a hagyományos magból is tu­dunk annyit adni, amennyi kell. A módszer jelentősége szerintem nem a dísznövényeknél jelentkezik első­sorban, hanem a szőlőnél, a beteg­séggel szemben ellenállóbb, vírussze­gény alanyok kinevelésénél. Na­gyobb termést ígérnek, jobban fej­lődnek. Persze, a dísznövényeknél is mérhető a gazdasági, nem utolsó­sorban népgazdasági haszon. Jövő­re már a laboratórium adja a szeg­fűszaporító anyagát, a nemes fajták­ból kevesebbet kell behozni ke­mény valutáért. A Börzsöny Tsz-t a tüskementes szeder érdekli, ehhez adja a háttért a labor. Igaz, a Me- riklón kitaposatlan ösvényen jár, kísérletezik. De már az idén a MÉM műszaki-fejlesztési alapjából két­milliót kapott egy kutatási feladat megoldásáért. — Az MTA szegedi Biológiai Ku­tatóintézetének kísérleteit is finan­szírozták? — Igen. Főkönyvelői betegség­számba megy, de eleinte sokalltam azokat a százezreket, amit a kutatás elvitt. De elérkezett az a várva-várt pillanat, amit szorgalmaztunk, hogy a kísérleteknek, a kutatásoknak le­gyen kézzelfogható haszna a napi munkában: üzemi, gazdasági körül­mények között. A föld gyomrában, poklok mé­lyén az ördög az úr. Óriási üstök­ben, forró olajban főnek azok a lel­kek, akik földi életükben sok bűnt követtek el. Tanítás és néphit, mely századokon át tartotta magát. Ma­napság legfeljebb a vicclapok kari­katúráin köszön vissza ez a hajdan­volt tudatlanság Jelképe. Vajon, a pokol tornáca előtt, ekkora katla­nokat el tudtak-e képzelni eleink? — teszem fel magamnak a kérdést a Hazai Fésűsfonó kerepestarcsai gyárának festőüzemében, ahol te- remmagyságú, hatalmas kuktafaze­kakra emlékeztető automatagépek évente egymillió 400 ezer kilogramm fonalat festenek meg. Színskála, színorgia, amiből lehet választani, s ebbe a divat is közbeszól, ma a mályvaszín kelendő minden meny- nyiségben. Bory Gábomé üzemve­zető, e boszorkánykonyha főnöke nem tiltakozik. Automatika fest — Ez már nem az. Talán huszon­nyolc évvel ezelőtt volt, amikor be­léptem. Ma zárt rendszerben, auto- matikával festünk. Akkor? Félmez­telen emberek hatalmas, gőzölgő ká­dak felett, 90 fokos hűlőfürdő­ben festették a fonalakat. Botokra fűzve mozgatták a festékben. Ez már eltűnt. A hatalmas, kör alakú gépek gyomra anyagra, festékre várva tárul csak fel. Nem használ­juk színezőként az indigót, sem a bíbortetű páncélját. Hol van az már... Emberi körülmények között dolgozunk. Mostanság a festésre váró vagy megfestett fonalak többségét nem hordta hátán négylábú, bégető jó­szág. A kőolaj lepárlási termékéből nyerik a poliakrilnitrilt, a műszálat, Egy másik boszorkánykonyhából. Csőrendszerek, csőkígyók világában járunk. Nem kis poharakban kever- getik, lötykölik a mintákat tízgram­monként. A laboratórium pontos rej ceptje, mérése alapján áll össze, elő­írva, hogy miből mennyi kerüljön a hatalmas vödrökbe. S amikor va­lamelyik teremnagyságú gép száját felnyitja, munkát kérve, a párael­szívó működésbe lép, óránként hat­szor cserélődik a levegő. Hétköznapi csodák Ember alkotta gépóriás. De érteni kell a nyelvén, mert ha hibásan kerül bele az anyag, tévesen indít­ják a programot, foltos, eladhatat­lan lesz a fonál. Csaja István bácsi — nyugdíjas. Gyakran rácsodálkozik az üzemre. — Régen nyugdíjba ment — mond­ja Bory Gáborné. — Ö még ismerte azt a boton mozgatóé technológiát. Amikor egy óra alatt tíz kiló fonalat festettünk, ma meg több mint- szá­zat örült a változásnak, a jobb­nak. Gyakori vendég ma is gyárka­pun belül... Modern biológiai-vegyi boszor­kánykonyhák. Az egyik még újdan- ságszámba megy, a másik megszo­kott, hétköznapi, mert van már he­lyette modernebb is. Nem hiszünk a boszorkányokban, a földöntúli hatalmakban. önmagunkban hi­szünk. VARGA EDIT Egy váza virág Nagy Előd rajza Öévi számvetés az új esztendőre Beszélgetés Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettessel, az Országos Tervhivatal elnökével Az 1981-es gazdasági év a VI. öt­éves terv első esztendeje volt. Ta­pasztalatainak összegzésére ezért különösen nagy figyelmet fordított legutóbbi ülésén az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, majd az ország- gyűlés téli ülésszaka. Faluvégi La­jos miniszterelnök-helyettest, az Or­szágos Tervhivatal elnökét is a VI. ötéves terv első évi tapasztalatainak összefoglalására, valamint az 1982. évi teendők körvonalazására kértük. 9 A Magyar Közgazdasági Társaság legutóbbi közgyűlésén a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai fő céljait ön három pontban határozta meg: a kül­gazdasági egyensúly javításában, az elért életszínvonal megőrzésében, s végezetül, az egészséges növekedés közérzetének megteremtésében és fenntartásában a gazdaság minden te­rületén. Mit értünk el e három gaz­daságpolitikai alapcél teljesítésében 1981-ben? • Ml jellemzi a második gazdaság­politikai cél teljesítését? — Röviden szólva: az életszínvo­nal puszta megőrzésének követelmé­nyét tulajdonképpen nem teljesítet­tük. Régebben hasonló helyzetben bizonyára azt mondtuk volna: túl­teljesítettük —, mivel a lakosság fo­gyasztása valamivel gyorsabban nőtt a tervezettnél. Ezt pedig — megfe­lelő teljesítménytöbblet híján — nem engedhetjük meg magunknak! • Miként alakult a gazdasági növe­kedés üteme? — A külgazdasági egyensúlyunk javult: év végi adósságállományunk a tervben számítottnál kisebb. A rosszabbodó világgazdasági helyzet­ben a javuláshoz néhány kedvezőbb tényező is hozzájárult, miközben külkereskedelmi egyenlegünk 1981- ben majdnem a tervezettnek megfe­lelően alakult. Hadd mondjam azon­ban meg: miközben türelmetlenül sürgetjük a gyorsabb fejődést, néha hajlamosak vagyunk lebecsülni azt, amit elértünk. Az 1979—1981. közöt­ti időszakban a magyar ipar mint­egy 6, a magyar mezőgazdaság 9 százalékkal növelte exportját — ösz- szehasonlító áron számítva — a kon­vertibilis valutájú piacokon. Ebben a világgazdasági helyzetben ezt ke­vés ország tudta felmutatni. De bel­ső dolgainkban nem tudtunk olyan rendet teremteni, amilyent szeret­tünk volna! A belföldi felhasználást kevésbé sikerült korlátoznunk, mint ahogyan az ötéves tervünk előirá­nyozta. — A beruházások 1981-ben ugyan­csak meghaladták a tervezett szin­tet, ezért folytatnunk kell a beruhá­zások átrendezésének politikáját és bizonyos fokig mérsékelni kell a be­ruházások ütemét. Ezen a téren a ré­gebbi, igen gyors növekedés okozta egyensúlyi zavarok máig is érzékel­hetők. Alig javult a kivitelezés üte­me és minősége, a tervezők, a kivi­telezők és a háttérszállítók együtt­működése, az egész beruházási folya­mat szervezettsége. Az elmúlt év­ben tapasztalhatók voltak olyan po­zitív folyamatok, amelyek kibonta­kozását a növekedés jelenlegi lassú üteme szolgálja. Megmutatkozik ez az iparági termelésnek az eddiginél sokkal differenciáltabb növekedési ütemében, de megmutatkozik a vál­lalatoknál is. 1981-ben az ipari ter­melés átlagosan 2—2,5 százalékos növekedésén belül dinamikusan, 10 százaléknál gyorsabban nőtt a ter­melés egyebek között a műszeripar­ban, a háztartási és kozmetikai vegy­iparban, a növényolaj iparban. Ugyanakkor csökkent a termelés a vaskohászatban, a cementiparban és más iparágakban. Nem csekély a vállalatonként! szóródás egy-egy ipari ágazaton belüi — ez a terme­lés 20 százalékos csökkenésétől az 50 százalékos növekedésig terjed —, különösen a textilruházati ipar­ban, a cipőiparban és a bútoripar­ban. Az eredmény abban is érzékel­hető, hogy valamelyest csökkent a gazdaságtalan termékek aránya a ki­vitelben, s részben ennek következ­ményeként tőkés viszonylatban ja­vultak a külkereskedelmi csereará­nyok, ezzel enyhítve a gazdasági egyensúlyra nehezedő nyomást. 9 A VI. ötéves terv eddigi teljesí­téséből milyen tapasztalatok vonhatók le és ezek hogyan hatottak az 1982-ea teendők meghatározására? — Az 1981-es terv teljesítésének négy legfontosabb tapasztalata közül az első az, hogy az egyensúly to­vábbi javításának külső feltételei 1982-ben még nehezebbek lesznek, mint amilyenre ötéves tervünk ki­dolgozásakor számítottunk. Egyrészt tovább szigorodnak a KGST tagor­szágaiból származó energia- és nyersanyag-behozatalunk feltételei. Ezért meg kellett gyorsítani az ener­gia és a másodlagos anyagok taka­rékos felhasználására kidolgozott programok végrehajtását, s e célok­ra állami és hitelforrásokból továb­bi 4—5 milliárd forintot csoportosí­tottunk át. Másrészt a tőkés piaco­kon az áruértékesítés és a hitelfel­vétel lehetőségei is elmaradnak vá­rakozásainktól. Versenyképességünk tehát meghatározóvá válik a gazda­sági növekedés élénkítésében. 9 Gondolom, az 1982. évi szabályozó­változásnak ezért egyik súlyponti kér­dése a gazdaságos export ösztönzése? — Igen, méghozzá az árképzés, az exportfejlesztő hitelezés és a bérsza­bályozás módosításával. Vállalataink jobb exportlehetőségeit kívántuk megalapozni azzal is, hogy kértük felvételünket a Nemzetközi Valu­taalapba és a Nemzetközi Fejleszté­si és Újjáépítési Bankba. Azért tet­tük ezt, hogy nagyobb hátteret épít­hessünk az exportképességet foko­zó beruházási kezdeményezéseknek és forintvalutának erősítését szolgá­ló törekvéseink mögé. A második — nagyon fontos — tapasztalatunk az, hogy a magyar társadalom megér­téssel fogadta el az életszínvonal megőrzésének politikáját. Ez arról tanúskodik, hogy belső politikai helyzetünk szilárd, társadalmi viszo­nyaink kiegyensúlyozottak. Arra is föl kell azonban figyelnünk, hogy 1981-ben a kereseteket nem követ­ték a teljesítmények. Ez azért lehet veszélyes, mert a gazdaságot arra késztetheti, hogy a fogyasztói piac egyensúlyát az árak további emelé­sével teremtse meg, ez pedig társa­dalmi feszültségeket okozna. • A már említett szabályozómódo­sítások, amelyek tulajdonképpen a mindenkori tapasztalatok következmé­nyel, a vállalati beruházásokat Is „tűz alá” vették. Miért? — Az elmúlt évben a beruházáso­kat ugyan sikerült visszafognunk, de — s ez a harmadik tapasztalatunk — ez önmagában kevés. Az 1982. évi szabályozóváltozásoknak ezért nem titkolt indítéka, hogy mérsékeljük a vállalati beruházási kedvet, s főképp megakadályozzuk, hogy 1983-ra be­ruházási csúcs alakuljon ki. Ez min­denképpen segíti javítani az egyen­súlyt, de a kiegyensúlyozott fejlő­dést csak akkor segíti hatásosan, ha az alacsonyabb beruházási színvo­nal más beruházási szerkezettel pá­rosul. Pontosabban a műszaki fej­lődést. a korszerűsítést, a termék- szerkezet átalakítását mozgató, elő­rehajtó beruházási politikával. Eh­hez — egyebek között — a feldol­gozóiparnak több forrásra lenne szüksége, de világosabb és célratö­rőbb iparfejlesztési koncepciót is ki kellene alakítanunk. Végül pedig negyedik tapasztalatunk az, hogy a termelés szerkezetének, szervezeti rendszerének átalakítása — az 1981- ben elért kezdeti és az 1982-ben vár­ható további eredmények ellenére — lassabban halad előre, mint aho­gyan vártuk. Azt, hogy a szerkezet- változás lassú, nem kérhetjük szá­mon kizárólag egyik vagy másik sza­bályozótól, kisebb vagy nagvobb ál­lami szervezettől, még a vállalatok­tól sem. Irányítási és gazdálkodási rendszerünkön kell folyamatosan ja­vítani, mégpedig annak tudatában, hogy még abból sem valósítottunk meg mindent következetésen, amire vállalkoztunk. ANDRASSY ANTAL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents