Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. JANUÁR 9., SZOMBAT Sza vaink súlyát keresve... Hogyan? Tovább, de sokkal job­ban! Talán a Mikroszkóp népszerű műsorának kicsit átköltött címével jellemezhetnénk a leginkább azt a feladattervet, mely a KISZ X. kong­resszusának, illetve a Pest megyei küldöttgyűlés határozatainak alapján született meg, s mely arra hivatott, hogy az elkövetkezendő esztendők­ben a mozgalmi munka vezérfonala legyen. IÍ tényező játszik szerepet abban, hogy a fejszénket nagy fába vágjuk bele. Körültekintés Igényesség Ií E\ feladatterv — a fentiekből követ­kezően — meglehetősen hosszas, kö­rülményes, alapos tevékenység ered­ményeként öltött végleges formát. Pontosabban: öntötték végleges for­mába a megyei bizottság munkatár­sai. Oldalunkon, a Harmincon innen, tizen túl emblémával jelzett „ifjúsá­gi sarokban” már hírt adtunk egy­szer a készülődésről. Most, hogy a tervezett végleges formáját tarthatjuk kezünkben, úgy tűnik, érdemes egy kicsit több szót ejteni róla. Márcsak azért is, mert ha a mozgalom szeretné teljes mér­tékben teljesíteni születésekor meg­fogalmazott feladatát, akkor termé­szetesen az eddigieknél tartalmasabb, használhatóbb koncepcióval kell ki­rukkolnia. Nyilvánvaló, ez nagy felelősséget is föltételez, s különösen szűkebb pátriánkban, melynek közepén nem egy megyeszékhely, hanem a főváros terül el, s mindemellett még számos Olvastuk — ollóztuk Tanulj, magyar! A Dunai Kőolajipari Vállalat KISZ-bizottsága havonia egyszer nép­szerű kiadvánnyal lepi meg az üzem dolgozóit. A sajátos hangvételű új­ság a KlSZ-turmix nevet kapta. A komoly és hasznosítható informá­ciókat tartalmazó kiadványban rend­szeresen helyet kapnak a bürokra­tizmust. a túlzott adminisztrációt, a szervezetlenséget kicsúfoló írások is. A KISZ-turmix szerkesztő bizott­sága szilveszterre egy külön szám­mal lepte meg olvasóit. A szatirikus hangvételű műveket mi is elolvas­tuk, s egyet közülük rögtön ki is ol­lóztunk. íme: A Tökmagszámldló részlegen dol­gozó ügyintézők lehetőséget kaptak arra, hogy valaki közülük elvégez­zen egy kéthónapos tanfolyamot. Az űrlapot a Főnök rögtön ki is töltöt­te a saját nevére, majd elmerült a tökmag számlálás rejtelmeiben. Mun­katársai természetesen elosztották a terheket, elvégezték a Főnök helyett is a munkát. Alig ért vissza a tan­folyamról a Főnök, még le sem üle­pedett az anyag lelki agyában, ami­kor már jelentkeztek a tökmagszám- lálók néhány problémával. De a Fő­nök nem tudott segíteni a beosztott­jainak, mert fentről beiskolázták, gyorsított angol nyelvtanfolyamra kellett mennie. Fél évig ismét meg­osztották a terheket a munkatársak, szó nélkül tették, amit kell. Aztán amikor a Főnök visszajött a gentle­manképzőről, már új feladatok vár­ták. A kelet-európai tökmagszámlá- ló akcióban kellett részt vennie a nyári hónapokban. Lebarnulva, élet- vidáman érkezett vissza munkahe­lyére. de nem pihenhetett. Fentről beiskolázták egy egyéves vezetőkép­ző tanfolyamra. Amíg 5 tanult, beosztottjai bein­dították az előre megszervezett au­tomata tökmag számláló rendszert. A baj az volt, hogy a számítógépek­hez angol nyelven mellékelték a prospektust, minek következtében csak öthónapos késéssel tudták tel­jesíteni a programot, a veszteség kétmillió forintra rúgott. A Főnök közben megszerezte a kisdoktorit, majd a nagydoktori címet is. Aztán német nyelvtanfolyamra járt. Tu­lajdonképpen oldalakon keresztül le­hetne sorolni, mi mindent végzettel a Főnök a beosztottjai helyett. Ta­lán. aki idáig jutott az olvasással, ar­ra is kíváncsi lehet, hogyan haszno­sította a mi emberünk ezt a hatal­mas tudásanyagot. Irta és összeállította: Koffán Éva Fotó: Veress Jenő Mindennek tudatában a KISZ Pest megyei bizottságának munka­társai a fiatalokra szabott program- tervezetet gondos körültekintéssel dolgozták ki. Talán igaztalannak tet­szik, amikor elsősorban a KISZ-re váró feladatok sorából citálunk. Ám ez jelenti a feladatok politikai alap­ját. A centrumban továbbra is a gaz­dasági építőmunkában való közre­működés áll, valamint az elkötele­zettebb, nyíltabb kiállás a párt poli­tikája mellett. Természetesen — ez sajnos sokszor csorbát szenvedett — fő szempont a fiatalok véleményei­nek, érdekeinek következetesebb kép­viselete, védelme. Örvendetes a ter­vek csokrának az a passzusa is, mely a demokratizmust emlegeti. S végül, de nem utolsó sorban koncentráltab­ban, körültekintőbben kíván az el­következendőkben foglalkozni a moz­galom a munkásfiatalokkal és a ti­nikkel. (Szociológiai felmérések a tudói, hogy ez utóbbi feladattal ösz- szefüggő problémakör mielőbbi kibo­gozására mekkora szükségünk lenne.) Szavak és tettek Sehogy. Kérte a nyugdíjaztatását, hiszen Ő mindent megtett az Orszá­gért, s csak sajnálni tudja, hogy közben elszállt az idő. ★ Mindössze ..ennyi a Tanulj ma­gyar! című kis írás. Mi csak arra lennénk kíváncsiak, hogy honnan jö­hetett az ihlet, hiszen értesüléseink szerint a DKV-ban nem számlálnak tökmagot... Megszokások, megszökések' Itt varnak Nagyon röviden ennyit ízelítőül a tervezetből. Persze az így leírt szavak önmagukban talán keveset monda­nak. Ám a megyebizottság legutóbbi ülései is garantálják, hogy szavaink feltöltődhetnek tartalommal. Úgy tű­nik ugyanis, hogy, a testületben egészséges mozgolódás indult meg, s a feladatterv valóban fiatalokra sza­bottra sikerült. Vezetőinken, s rajtunk, valameny- nyiőnkön is múlik, hogy a terveket — köztük olyanok is akadnak, mint a fiatalok mielőbbi lakáshoz jutásá­nak megsegítése — a gyakorlatba plántáljuk, méghozzá valamennyiünk életének, mindennapjainak meg­könnyítésére. Szerény szuper gála KEK? Futballimádóknak: a Kupa­győztesek Európa Kupája, poprajon­góknak: a Kertészeti Egyetem Klub­ja. A Villányi úti showcentrum ta­valy múlt tízesztendős; nehéz lenne összeadni, az évek során hány ven­déget fogadtak itt Természetesen karácsonykor is telt ház volt. A közönség szupergá­lát remélt, hiszen az ünnep harma­dik napján hirdették ki a popmeccs­nek becézett vetélkedő végeredmé­nyét: a muzsikusok közül kik let­tek az év legjobbjai? Szavazott a szakma, és szavaztak a nézők. Korántsem egyformán... Csupán Koncz Zsuzsa, valamint a két gitáros, Tátrai Tibor és Fren- reisz Károly duplázott, a többi ka­tegóriában más volt a bennfentes, és megint más a műkedvelő-véle­mény. A várva várt csúcsprogram jó né­hány furcsasággal szolgált. Például: a közönség a Hungáriát választotta az esztendő együttesének, ám ami­kor Fenyő Miklós a dobogóra lé­pett a díjért, a több ezres KEK-tá- bor fülpróbáló füttykoncertbe kez­dett. A rock and roll-zenekarra a jelek szerint nem az itteni klubta­gok voksoltak... Aztán: felment a színpadra Koncz Zsuzsa, felment Presser Gábor (a szakma az LGT-re szavazott), meg­érkezett Bródy János is (mint a leg­kiválóbb szövegíró), ám amilyen gyorsan jöttek, olyan sietve távoz­tak. Muzsikálás — nem volt. Ügy hisszük, a kuriózumok lexikonéba kerülhet a program, mert vajmi ke­vés zenei díjkiosztót láttunk, ahol a nyertesek csupán meghajoltak, s nem játszottak-énekeltek egyetlen taktust sem. Még szerencse, hogy akadtak ki­vételek. Az esztendő meglepetés­együttese, a KFT például koncertet is adott, sőt kellemesen szórakozta­tott. Az új hullámos zenekar me- gintcsak a fanyar humorral operált, s ezúttal az ötödik szám után sem tűnt unalmasnak. Következett a Skorpió '{Frenreisz és Tátrai csapa­ta), a szokásos dinamikával, a vir­tuóz improvizációkkal, s a prozó- diailag hagyományosan torz dalszö­vegekkel. A Skorpió-műsor éjfél felé ért vé­a legjobb barátaim A labda csalafinta. Elhiteti, hatal­mad korlátlan fölötte. Feléd tart, az­tán az utolsó pillanatban orvul más­felé száll, s ha nem vagy elég ügyes, csak kalimpálhatsz az ütőddel. Csaba kalimpál. No, nem sokszor, de ahhoz éppen elégszer, hogy a játszma ne legyen az övé. Igaz, pár­ja sem profi, így az „ellen”, Nemes­kéri Mónika és Jakab Zoli, aki leg­inkább az Egérke névre hallgat, fö­lényes győzelmével ér véget.a szett. Elütjük az időt Kellemes a hangulat. Ä labda a kényszerpihenőre ítéltek — csak egyetlen asztal van — biztatgatásai között éli sajátos életét: jobbára ide- oda pattog a háló fölött, néha meg a dukkereket találja telibe. Ugyanis szűkösen vagyunk. Las- san-lassan alig férünk el a budake­szi palota — művelődési ház néven ismert — alagsorában. Az egyszem asztalra tucatnyi a jelentkező. Nemsokára hat óra, kezdődik az ifjúsági klub foglalkozása. Kihasz­nálva a szünetet, míg a lelkes lab- dabűvölők szusszannak egyet, érdek­lődöm : — Hatkor abbahagyjátok a játé­kot? A válasz határozott, elutasító: — Nem, mi nem vagyunk klub­tagok — magyarázzák a fiúk —, csak délutánonként bejövünk ütni egy kicsit, kell a mozgás. Aztán hétfőn­ként. amikor van klub, néha mi is benézünk, s ha érdekes, amit a töb­biek csinálnak, esetleg maradunk velük. Rövidesen kiderül, a jelenlévők közül valaki mégiscsak vár a hat órára. — Én most iratkoztam be — így Jakab Zoli —, még nem tudom, mi­lyen lesz, majd meglátom ... Nem kell sokat várni. Érkeznek a többiek. Elsőként Turzai Miklós. — Hogy miért járok ide? — kér­dez vissza. — Mit tudnék ezenkívül csinálni? Itt legalább lehet zenét hallgatni, beszélgetni, szóval kelle­mes ... Aztán a legjobb barátaim is itt vannak... Hasonlóan vélekedik Sándor Lász­ló és Hegedűs Sándor is: — Nagyon jól elütjük az időt — mondják. — Ma mi a program? Cselgáncsozunk. Áron, azaz Gulyás Ferenc, mester ebben a sportágban. Egy-két fogásra megtanít minket. Meg ahogy mindig, ma is beszélge­tünk, és természetesen zenét hallga­tunk. Hogy milyen zenét, azt a földszin­ti stúdióban megtudom. Varga Sán­dorral, a klub vezetőjével a mag­nókkal, erősítőkkel, lemezjátszóval telezsúfolt kis szobában beszélge­tünk. Kemény zene Sándor egy halom lemezt tesz elém. — Tessék, lehet választani — mondja —. a srácok is ezt teszik. Ki mit akar. azt hallgat. Igaz, lemezté­kánk kicsit szegényes, de mégis na­gyobb a választék, mint otthon. A borítóról Szabó Gábor, a San­Koncz Zsuzsa get, a nézők többsége (másnap mun­kanap következett) hazaindult. így ugyancsak sokan maradtak le a to­vábbiakról, egyebek közt a kitűnő V’Moto-Rock koncertjéről is. Nem az érdeklődés hiánya — az elnyúj­tott rendezés miatt... Csöppet sem véletlen hát, hogy az est legnagyobb sikerét egy muzsikus gag aratta. A közönség billentyűse, Balázs Ferenc az oklevél mellé egy játékzongorát kapott ajándékba, sa minihangszeren — karácsony lévén — eljátszotta az Óh, Tannenbaum kezdetű dalocskát. Kétségkívül, öt­letes megoldás volt, ám jobb sze­rettük volna, ha elsősorban az éne­kes és zenekari produkciók mulat­tatják a publikumot. De mint emlí­tettük: az igazi sztárok — némák maradtak. Vigaszunk csak egy akad. A pop- meccs immár hagyományos viadal, s ha minden jól megy, karácsony az idén is lesz. HEGYI IVÁN A csaták Itt mindennaposak tana volt szólógitárosa néz vissza, a kérdés önként adódik: — Inkább a kemény zene megy? — Nem — válaszolja Sándor —, bár jobban örülnék neki. de nem szívesen erőltetném az ízlésemet — mindenáron — a fiúkra. Az nem ve­zet jóra. Inkább döntsenek ők, a le­hetőségük megvan arra, hogy a könnyű- és a kemény zene között választhassanak. — Úgy érzem, ez az elv nemcsak a zenére érvényes ... — Valóban. Éppen ezért inkább szabadidő-klubnak nevezném fog­lalkozásainkat. A legfontosabb, ne csatangoljanak a gyerekek az ut­cán. Aztán saját akaratuk szerint alakítsák ki azt a formát, melyre szükségük van. Az a tapasztalatom, a közösség vagy él, vagy nem. Már próbáltunk például ismeretterjesztő előadásokat tartani. A klub kongott az ürességtől. A formán kellene vál­toztatni. Később, ha összeáll egy jó csapat, majd „komolyabb” progra­mokat is szervezünk. Zuhanás a szőnyegre Míg mi fönt diskurálunk, lent, a próbateremben gyakorolnak a fiúk. Sanyi is beöltözik, s rövidesen ha­talmasakat esik a szőnyegen. A han­gulat változatlanul igen kellemes. — Mégis, nem kevés ez az egyet­len hétfő délután? — A választ már Pál Sándortól, a művelődési ház igazgatójától várom. — Kevés, de nagyon zsúfoltak va­gyunk. Tervezzük, a szombat esté­ket csak a fiataloknak tartjuk majd fönt. Most olyankor csak diszkó van, de később szeretnénk egyre több programot kínálni szombatonként is. figyelembe kell venni azt is, még egy éve sincs, hogy ebbe az új ház­ba költöztünk. Bár örömmel mond­hatom — ennek ellenére — kezde­nek ideszokni a fiatalok — mondja Pál Sándor. Remélem, reméljük, hogy marad­nak is. Idáig úgy tűnik, megszoknak majd, és nem pedig megszöknek. Mert ez utóbbi is sok helyen meg-* esik. ZENESARO(C)K 01 KISZ-tervezet

Next

/
Thumbnails
Contents