Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-08 / 287. szám

1981. DECEMBER 8., KEDD Befejeződött a kisiparosok országos küldöttgyűlése Cselekvő egyetértésben a társadalom céljaival Megválasztották a testületeket és a tisztségviselőket Vasárnap a MEDOSZ szék­házában az országos választ­mány beszámolója fölötti vi­tával folytatódott a kisiparo­sok VIII. országos küldött- gyűlése. A tanácskozáson megjelent Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, ipari miniszter, Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, vala­mint az állami és társadalmi szervezetek több vezetője. A küldöttek egyebek közt több sikeres kisipari talál­mányról számoltak be, felve­tették azonban, hogy az új­donságok bevezetése, gyártása még mindig sok nehézségbe ütközik. Szóltak arról is, hogy a kisipar technikai színvona­lának emelését kedvezőtlenül befolyásolja a gépek, szerszá­mok és műszerek vásárlásánál tapasztalható megkülönbözte­tés. A szolgáltatási — elsősor­ban építőipari — feladatok ellátását jól segítették az el­múlt időszakban alakult kis­ipari munkabrigádok, a kül­döttek javasolták ennek az új munkaformának szélesebb kö­rű elterjesztését. A Kisipari Termeltető Vállalattól, első­sorban a kooperációk szerve­zési munkáiban, az állami, a szövetkezeti és a kisipar kö­zötti, valamint az iparosok egymás közötti együttműködé­sének javításában várnak fo­kozottabb tevékenységet. Többen elmondták véleményü­ket a társadalombiztosítási rendelkezésekről, kérték egye­bek közt a jövedelemszabá­lyozás egységes szemléletű al­kalmazását. Elismerően szól­tak a KIOSZ érdekképviseleti tevékenységének javulásáról, a szervezet tartalmi munkájá­nak erősödésérői. ; A kétnapos tanácskozáson 39-en szólaltak fél és 28 javas­latot tettek, egyebék közt a rokkantak alkalmazásával, a jövedelemszabályozás korsze­rűsítésével, a központi műsza­ki fejlesztési alap létrehozá­sával, a gépvásárlási kölcsön- feltételek egyszerűsítésével kapcsolatban. A javaslatok megvalósítása érdekében a KIOSZ részletes elemzéseket és vizsgálatokat folytat. Molnár József, a KIOSZ el­nöke a vitát összegezve meg­állapította, hogy a küldött- gyűlés konstruktívan értékel­te az elmúlt időszak eredmé­nyeit és önkritikusan foglalt áilást a hiányosságok kijaví­tása érdekében. A tanácsko­záson is kitűnt, hogy a kis­iparosság a társadalom poli­tikai, gazdasági céljaival egyre jobb összhangban tevé­kenykedik, ahhoz azonban, hogy a következő időszak na­gyobb feladatait is elláthas­sák, további szemléletválto zásra van szükség. Ezt követően a küldöttgyű­lés egyhangúlag elfogadta a beszámolót, és állásfoglalá: ban rögzítette a kisiparosok és az országos választmány feladatait a következő öt év­re. Ezek között legfontosabb gazdasági célként határozták meg a szolgáltatások területén a lakáskarbantatás, a felújí­tás, a gépjármű- és a hagyo­mányos ruházat- és lábbeli­javítás fejlesztését. Az áru­termelésben az exportnövelő, az importot helyettesítő, a hiánycikkek körét csökkentő, a hazai áruválasztékot bővítő és a háttéripari termékek gyártásának növelését hatá­rozták el. Mindehhez elenged­hetetlenül szükséges a szak­mai képzés fejlesztése, a mű­szaki korszerűsítés, a kapcso­latok javítása az állami és a szövetkezeti gazdálkodó szer­vezetekkel, intézményekkel, továbbá a közösségi gondolko­dás, a társadalom iránti el­kötelezett magatartás erősí­tése. A küldöttgyűlés elfogadta a KIOSZ új alapszabályát, majd megválasztotta az országos testületeket és tisztségviselő­ket. A KIOSZ elnöke ismét Molnár József lett. Fischer Pált és Neményi Endrét el­nökhelyettessé választották. A magyar sajtó napja alkalmából Koszorúzás Az első magyar legális kom­munista lap, a Vörös Űjság megjelenésének 63. évforduló­ja, a magyar sajtó napja al­kalmából hétfőn koszorúzási ünnepséget tartottak az MSZMP központi lapja, a Népszabadság székházéban. Kékesdi Gyula, a Népszabad­ság főmunkatársa mondott ünnepi beszédet, amelyben méltatta a kommunista sajtó múltját és jelenét. Ezután a szerkesztőség és a Hírlapkiadó Vállalat nevében koszorúkat helyeztek el az épület elő­csarnokában, a Vörös Újsá­got olvasó munkást ábrázoló, bronz emlékmű talapzatán. A holnap üzemei Hogyan születik a fehér fény? Azok a biciklisták! Ha van aki él még közülük, s emléke­zete eleven, az üzemcsarno­kok, a száguldó targoncák, a fényes vezetékrendszerek he­lyére talán oda tudja idézni az egykori kaszárnya alakulóte­rét, ahol az első világháború után a kerékpáros századok bakái sajátították el a harci kerekezés tudományát. Engem azonban semmi se emlékeztet a laktanyára, ha csak az igaz­gatósági épület széles, hosszú folyosója nem, ahol most az ünnep tiszteletére néhány tab­ló idézi fel a gyár alig több, mint két évtizedes történetét. Reális költségvetés Országgyűlési bizottság tanácskozása A mezőgazdasági termelés jövőre tervezett 4—4 és fél százalékos növekedése — a számunkra tovább nehezedő világgazdasági feltételeket el- lensúlyozandóan —, az ágazat erőteljesebb alkalmazkodását követeli meg — állapította meg az országgyűlés mező- gazdasági bizottságának hét­főn megtartott ülésén. A parlamenti tanácskozá­son a képviselők a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, valamint az Or­szágos Vízügyi Hivatal jövő évi költségvetésének terveze­tét vitatták meg. Vendégh Fe­renc MÉM miniszterhelyettes tájékoztatója adott képet az ágazat 1981. évi tevékenysé­géről, valamint a jövő évi gazdálkodás jelentősebb té­nyezőiről. Az idén — a mos­toha időjárás ellenére —, az 1980-as rekordtermést vala­melyest meghaladó, de a terv­A Tudományos Akadémián Krimináípedagógiai szeminárium A kriminálpedagógia az al­kalmazott neveléstudomány­nak az az ága, amely a bűnel­követők, illetőleg a bűnözés veszélyének kitett ifjak és fel­nőttek nevelésének megoldá­sát, a bűnözés megelőzését tűz­te ki feladatául. E szabatos megfogalmazás annak a szak­területnek — kriminalisztikát és a pedagógiát egyaránt ma­gába foglaló tudományágnak — a képviselői részéről hang­zott el, akik kétnapos krimi- nálpedagógiai szimpozionra ültek össze hétfőn az MTA székházában. Dr. Petrik Ferenc igazság­ügyi miniszterhelyettes a ta­nácskozást megnyitva elmond­ta, hogy a bűnözés elleni küz­delemben. minden állampol­gárnak törvénytisztelő ember­ré nevelésében alighanem a legfontosabb szerepet játssza a kriminálpedagógia. Ez első­rendűen a jogokról, illetve a kötelezettségek megszegésé­nek, vagy nem teljesítésének hátrányairól való felvilágosí­tást jelenti. Mindenkinek: gyermeknek, felnőttnek egy­aránt. , A szimpozion — szekcióülé­sek után — ma fejezi be mun­káját. tői némileg elmaradó ered­ménnyel zárja az esztendőt a mezőgazdaság. A lakossági el­látás azonban nem sínylette meg a kedvezőtlen időjárást. Annyi kalászost még az utóbbi évtizedben nem vetet­tek, mint az idén ősszel — tért át a holnapot alapozó eredményekre Vendégh Fe­renc. Nagyobb teendők vár­nak a takarmánytermelőkre is, hiszen a tavalyinál kisebb területen ugyanannyi, s jobb minőségű termést kell beta­karítani. ígéret a jövőnek, hogy az állatállomány na­gyobb a tervezettnél. Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyet­tese az OVH jövő évi költség- vetési tervezetéről, s főbb el­képzeléseiről tájékoztatta a bizottságot. Egyebek között elmondotta, hogy 1982-ben várhatóan 2— 2,5 százalékkal bővítik a víz- kitermelést és a vízellátó hálózatot, s a tavalyinál 5—5,5 százalékkal több szennyvizet tisztítanak majd meg. Folytat­ják a közegészségügyileg ve­szélyeztetett települések lakos­ságának egészséges ivóvízzel történő ellátását, s továbbra is a figyelem középpontjában marad a Balaton vízminőségé­nek javítása. A mezőgazdaság­hoz kapcsolódóan — a talajja­vítást és -védelmet szolgá- landóan — újabb belvíz­levezető főműveket építenek, s a biztonságosabb, nagyobb termést szolgálják az újabb közcélú vízrendezések is. Az agrárgazdaság jó néhány ellentmondásos területét is érintő felszólalás után, a bi­zottsági ülésen — a képvise­lők a hatáskörükbe tartozó tárca és főhatóság költségve­tési tervezetét, gazdálkodási elképzeléseit elfogadták. Az esztendő' szentendrei mérlege Ez a rang ma már kötelez A Márka-üzem kapuját naponta több rzáz palack hús innivaló hagyja el. Erről ismer­jük. Az idén. most. év vége felé, már pezsgőt is palackoznak a szilveszteri eszem-iszom ün­nepére tgv Szentendre nevét sok-sok iDari termék mellett nemcsak a Márka fémjelzi, hanem holnap már a pezsgő is. Barcza Zsolt felvétele Az esztendő végének közeledte min­dig önvizsgálatra kötelezi, kényszeríti az embert. Mit tettünk s mit mulasztot­tunk el? Előrébb léptünk-e vagy csak egy helyben topogtunk? A mérlegelés alól egyetlen város sem vonhatja ki magát. Szentendre város életéről, az ered­ményekről, a gondokról is folyamato­san beszámolni, a változásokat híven tükrözni — nem könnyű feladat. Nem könnyű, mert nem egysíkú, hanem na­gyon is sokszínű. Kicsi város, de nagy a híre! Megyei kulturális központ, ám Európa-szerie ismert a neve. Ez pedig rang, olyan rang, amely kötelez! Köte­lez és meghatároz. Érzik ezt a meg­tisztelő „terhet” a város vezetői, lakói is, tudják: reflektorfényben élnek. A Szentendrével ismerkedő hamar észreveszi, hogy ott olyan csomópontok vannak, amelyekre a fejlődés koncent­rálódik. A város történelmileg is érdekes múltja, a múltból induló, de a jelen­ben is virágzó kulturális adottságai, az első csomópont. Tüstént a második: a kedvelt idegenforgalmi tájegység, _ a Dunakanyar „fővárosa”. S ezután bár­milyen furcsán is hangzik: az ipar. Sok vidéki város méltán megirigyelhet­né azt a virágzó, eredményesen dol­gozó ipart, mely a város sajátja. S mindez már átvezet a következőkhöz: lakás és ellátás. A város lakótelepei terjeszkednek, épülnek a házak, ám a lakáshelyzet még korántsem megoldott, és sajnos az ellátás sem. Igaz, van korszerű bevá­sárlóközpont, de sok az elavult, kicsi, egy-két személyes üzlet is. S ezeknek nemcsak a helybeliek, hanem a sze­zonban idelátogatók tízezrei igényét is ki kell elégíteni. Szentendre dinamikusan fejlődő vá­ros, sok a fiatal, s a még fiatalabb, s ez újabb gond: bölcsőde, óvoda, iskola. A Duna menti kisváros arculata is sokszínű. Élnek itt „őslakók’’ s laknak itt „bevándorlók". Igényeik, az életről vallott elképzeléseik nem egyformák. A sok eltérő véleményt összefogni, pon­tosabban: befogni a város „szekerébe” nehéz, sok megértést követelő feladat. A város vezetői ennek a nehéz prob­lémának a megoldására, föloldására a legjobb utat választották: a közéleti demokratizmust. A jelölő gyűlések, a tanácsülések mind-mind olyan fórumok, ahol a la­kosság választott képviselői segítségével hallathatja hangját, mindannyian bele­szólhatnak a közös ügyekbe, formál­hatják a város mindennapi életének ho­gyanját. Igaz, a város vezetőinek, az MSZMP Szentendre városi Bizottságának, a vá­rosi tanácsnak, jól együttműködő part­nerei is vannak. A Hazafias Népfront városi szervezete esztendőről esztendő­re szervezi a társadalmi munkát a vá­rosért — a környezet felelőtlen pusztí­tói ellen is együtt küzdenek. Amint látjuk, a város nem szűkölkö­dik a gondok sokaságában, a megoldás­ra váró feladatokban. De az eddigi át­gondolt s megalapozott fejlesztés ered­ményei biztatóak. Szentendre a gyara­podás útján ha — mostohább körül­mények között is — lassan, de megtor­panás nélkül halad. — Múltja-jelene a jövőbe mutat. Karácsonyi István Automata önti, vágja, csomagolja az üvegcsöveket, a világítótestek kabátját az új üveggyárban Nem állíthatjuk, hogy ezek az évek csupa siker és diadal között vezettek volna a máig. Ez a gyár egészen a legutóbbi évekig nem lelte a saját arcát. A nagyvállalat, a világcég, az Egyesült Izzó RT mindig olyan munkákat telepített váci gyá­rába, aminek máshol nem ta­lálta a helyét. Készítettek itt számtalanféle lámpát, izzószá­lat, gépalkatrészt és televíziós képcsövet. Több-kevesebb si­kerrel. Mert mire igazán be­lejöttek volna valamilyen új munkafolyamatba, mire el­teltek a tanulóévek, addigra megint csak mással kellett új­rakezdeni. Másodpercenként egy A bűvös szó, ami, úgy tűnik, most már egyszer s minden­korra megváltoztatja ennek a gyárnak a történetét, úgy hangzik: profiltisztítás. A vá­ci üzemet ma már úgy hívják: fényforrásgyár. S hogy nem csak nevében az, arra bizony­ság, hogy mára hivatalosan is befejeződött egymilliárd fo­rintba kerülő beruházás nyo­mán másodpercenként egy vi­lágítótest készül el, s indul do­bozokba csomagolva a négy égtáj felé. Ennek a nagy munkának a jelentőségéről emlékeztek meg tegnap az ünneplőbe öltözött munkások, tervezők, építők. Ott voltak a bankszakembe­rek, akik immár arra várnak, hogy minél hamarabb gurul­janak vissza az államkasszába a jó ügyre kikölcsönzött forintok, s ott álltak a többiek között a külkereskedők is, akik az irdatlan mennyiségű fényforrásnak igyekeznek gaz­dát találni. Ennek az egymil­liárd forintnak a gyakorlati hasznát kutattuk magunk is. Egy óriási kemence, benne a fortyogó anyag. Itt kezdődik a fénycsőgyártás. A licenc és a gépek egy része amerikai. A próbaüzem Gallé Gábor üzem­vezető szerint nemcsak azt bi­zonyította be, hogy a Corning Üveg Művek velló rendszerű üveggyára valóban kiváló, ha­nem azt is, hogy az építésben részt vevő magyar szakembe­rek, s a most már hosszú ide­je a berendezéseket irányító váci munkások is képesek világszínvonalat produkálni. Negyvenötmillió fénycsőburát tudnak egy év alatt készíteni, s ez biztosíték arra, hogy üveghiány miatt sosem kell állniuk a fénycsőgyártó üze­meknek. Sőt — ahogyan az idén is — közvetlen exportra is van lehetőség. Megállás né kül Éjjel-nappal megállás nél­kül ömlik az üvegmassza a to­ronymagas kemencéből, s for­málódik belőle ember diktálta méretűre az üvegcső. Gép pat­tintja a kívánt nagyságú da­rabokra, egyenesre forraszt­ja a két végét, s ha kell. ugyancsak automatikusan be is csomagolja. Ez az üzem a hozzátartozó keverőházzal, oxigéngyárral a holnap ipara, ahol az embernek már nem a keze, hanem a feje, a hozzá­értése, a szakértelme irányítja a termelési folyamatot. Futballpályánál is hosszabb az út, amelynek során a ki- ömlő vörös masszából üveg­cső lesz. És végig magányosan szalad a cső. sehol egy em­ber. Ilyen ez a háromnegyed milliárdot érő, nemcsak a mának, hanem a holnapnak is épült üveggyár, ahol a fény­cső testét, az üvegballont gyártják. S ugyanígy a holna­pot idézi az egykori kaszár­nyaudvar helyén épült másik üzem is, ahol ebbe az átlátszó testbe lelket lehelnek. Végig­néztem, alaposan szemügyre vettem, de hogy valójában ho­gyan is működik, aligha len­nék képes szakszerűen elma­gyarázni. S ha gazdái talán ki is nevetnek, engedtessék meg nekem, hogy e nagy teljesít­ményű fénycsőgyártó berende­zésből — mely japán és ma­gyar szakemberek együttes, egyenrangú munkáját dicséri — hadd meséljek a legkevés­bé fontos tartozékokról, ame­lyek Számomra már egy picit szimbólumok is maradnak. Visszafizeti az árát Négy villogó lámpáról, s egy szirénáról van szó. Hasonlatosak ahhoz, amilyeneket a mentő­vagy tűzoltóautók tetején lát­ni. Itt, az üzemben akkor kez­denek sárgán és vörösen jelez­ni, amikor elromlik valami. Felbőg a duda. a sziréna is, hogy aki él és mozog, azonnal segítsen a gépnek. S ha a du­dát el is lehet hallgattatni, a körben forgó lámpák egészen addig nem hagynak békét a szerelőknek, amíg el nem há­rítják az akadályt. Ez az új üzem nem tűri a patópálos tempót. Egymilliárd forintba került az Egyesült Izzó váci gyárá­ban e két ipari, technikai új­donság. A mai beruházásínsé­ges, tőkeszegény korszakban nem mindennapi összegbe. Va­jon nem lesz-e drága mulat­ság? Ezt a kérdést szíves kísé­rőmnek, Kardos Károly fő­mérnöknek tettem fel a séta végén. — A Tungsram-márka sok évtizede hangzik ismerősen szerte a világon. De az egyko­ri dicsőségből nem lehet meg­élni. Ha azt akartuk, s azt akarjuk, hogy ez a gyártmá- nyunk állja a versenyt, akkor korszerűen, nagy tömegben, s olcsón kell termelnünk. Ez az exportbővítő hitel segítségével megvalósult nagyszabású fej­lesztés mind e követelmények­nek megfelel. A fénycsövek 80 százaléka kerül exportra, há­romnegyede tőkés valutát hoz az országnak. Olcsóbb is. jobb is, mint eddigi gyártmányaink. Elég talán, ha azt említem: egyharmadnyi energiával ál­lítjuk elő, mint elődeink Pár éven belül ez a beruházás nemcsak az árát fizeti vissza, hanem jelentős hasznot is hoz az országnak. E mondattal akár vége is le­hetne a beszámolónak, ha a gyárlátogatás után nem kér­deztem volna meg Kékesi Lászlót, a gyáriak szb-titká- rát, vajon hogyan fogadták az emberek a két új üzemet? — Amióta ez a gyár műkö­dik. többnyire csak nehéz esz­tendei voltak. Az egymást kö­vető változások, átszervezések sokakban szültek bizonytalan­ságot. Akik kitartottak, s hit­tek az üzemben, most úgy ér­zik, szakértelmüket, hozzáérté­süket ismerik el azzal, hogy rájuk bízták ezt a két világ- színvonalú technológiát, Csulák András

Next

/
Thumbnails
Contents