Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. DECEMBER 6., VASÁRNAP Gyere, síelj velünk! Hóországi kalandok szilveszterre Fenyegetően közeleg a bohókás ígéretű szilveszteri éjszaka, nem ta­nácsos hát sokáig hűzni-halasztani a tervezést, a szervezést. Mielőbb el kell hát dönteni, hol kortyolgatunk az éjféli pezsgőből, azaz hogyan töltjük el a Szilvesztert, s hol kö­szönt majd ránk az új év. Természetesen csupán azoknak, akiknek még csak ködös, vagy an­nál is ködösebb elképzeléseik van­nak év végi programjukról. Az alábbiakban nekik, s természetesen a síelés szerelmeseinek szolgálnánk egy — véleményünk szerint jó — y ötlettel. Dolgunk mindössze annyi, hogy tolmácsoljuk a KISZ Pest me­gyei Bizottságának ajánlatát: egy egyhetes téli sítábort. Csalogatónk tehát Hóországba szól, azaz síelésre kiválóan alkalmas he­gyek közé. Még mielőtt bárki meg­riadna az invitálástól, közölhetjük: az senkit ne tartson vissza, ha éle­tében nem volt még léc a lábán. A kezdőket szakemberek oktatják a túrán. Az se okozzon ijedelmet, ha hiányzik a felszerelés. Bakancson kí­vül minden eszköz, ami a síeléshez szükséges, a helyszínen kölcsönöz­hető. S a színhely? Mint Máth Istvántól, a KISZ megyei bizottságának mun­katársától megtudtuk: idén a cseh­szlovákiai Makovica. Ide indul de­cember 27-én a megyei középisko­Faggatózds Egy jó kis ábránd — Boldog vagy? — ... lehet... Igaz, autószerelő akartam lenni, de esztergályos lett belőlem, mégis találkoztam a szak­mámmal. Szeretem. Ha olyan mun­kát adnak, ami gondolkoztat, az ne­kem szórakozás is. Nehezen indul­tam, heten voltunk testvérek. Én is melós lettem, mint a családban min­denki. Nem is akarok följebb kerül­ni... Amit ember kaphat, azt én megkaptam. Apám 1700 forintot ke­resett, amikor nyugdíjba ment, pe­dig az nem is volt olyan nagyon ré­gen. Én most 4500-at viszek haza ha­vonta. — Az nem sok... — Nem, de falun más. Ha Pesten dolgoznék, bizony kevés lenne, de itthon élek, és ennek vannak elő­nyei. — Mennyit szeretnél keresni? — Hát... nem tudom. Azt nem mondom, hogy nem érdekel a pénz, de a fizetésem, meg ami a kertben megterem otthon, az elegendő. — Kocsit nem veszel? — Talán jövőre. Most a lakásra kell a pénz. A házat hozzuk rendbe édesanyámmal. Szerintem az a leg­fontosabb, a lakás, aztán majd le­het másra is gondalni. — Álmod? — Szeretnék eljutni messzi tájak­ra. Hogy hová? Például Ázsiába, Af­rika keleti vidékeire meg Kanadába. Ám ahhoz sok pénz kellene, lehet, hogy sohasem tudok elutazni. — Sokan kijutnak. Ha te nem tudsz, azt nem tartod igazságtalan­nak? — Nem. Én inkább azt tartanám igazságtalannak, ha én el tudnék utazni, mások meg nem. Egyébként, ha nagyon akarnám, összekuporgat- hatnám a pénzt, de a lakás csak fon­tosabb. Tudom, sokaknak az utazásra is futja, de én nem sajnálom tőlük, megdolgoznak érte. — Te is keményen dolgozol... — Igaz, de én valahogy csende­sebb típus vagyok. Nem olyan nagy igényű. Azt mondom, aki kockáztat­ni mer, aki tud vállalkozni nehe­zebb dolgokra, annak legyen több, mint nekem. Aki merész és dolgo­zik, és a saját erejéből tornássza föl magát, az vigye is többre nálam. A harácsolás viszont nagyon bosszant. — Tudsz ellene tenni valamit? — Az olyan típusú ember, mint én, próbálkozik. Csak nehéz leleplezni a visszaéléseket. — Maradjunk Afrikánál. Ha mégis eljutsz? — Nem tudom ... Talán az a fon­tos, hogy ábrándozom, nekem van álmom, van akinek még az sincs... Aki a faggatózást állta: Kosztolá­nyi Mihály, a tápicazentmártoni Aranyszarvas Termelőszövetkezet esztergályosa. A huszonkilenc éves fiatalember nemrégiben KlSZ-kitün- tetést kapott. Gratulálunk. lásokból szerveződő csoport, a részt­vevők itt köszöntik az új évet, s itt tölthetnek el hét kalandos napot. A részvételi díj 2300 forint, az összeg csak első hallásra tűnik több­nek a tavalyinál. Akkor ugyanis ke­vesebb volt a befizetni való, de több költőpénzre volt szükség, mivel a sí­felvonóhoz a buszköltséget, valamint a felvonó belépti díját mindenkinek magának kellett kifizetnie. Most vi­szont minderre nem lesz szükség. Az eddigi tapasztalatok szerint — nyolcadik alkalommal rendeznek ilyen tábort — a találkozók reme­kül sikerülnek. Nemcsak a középis­kolásoké, hanem azok is, amelyeknél a már dolgozó fiatalokból áll össze a csapat. Mert rájuk, is gondoltak a szervezők. Igaz, az ő szilveszterük nem telhet el külhoni havas kalan­dok között, mivel csak január 3-án kelnek útra. A munkakönyves fiúk­nak és lányoknak a KISZ megyei bi­zottsága valamivel kevesebb támoga­tást is ad, nekik 2500 forintot kell befizetniük. Akiknek kedvük és pénzük van a sítáborozáshoz, azok még nem késtek el: jelentkezhetnek! A diákoknak a szervező tanárhoz, "a dolgozó fiata­loknak pedig a KISZ járási, illetve városi bizottságainak munkatársai­hoz kell fordulniuk. Amennyiben er­re már nincs lehetőség, az érdeklő­dőket (pénzzel együtt) várják a KISZ Pest megyei Bizottságán. A diákokat december 10-én, délután három óraikor, a dolgozó fiatalokat pedig december 11-én, ugyanebben az időpontban. A cím: Budapest, XII. kerület, Nagy Jenő utca 5. szám. I! ZENESAR0(C)K 1! Amikor 64 éves leszek. When I’m sixty four — hangzott a refrén egy supergroupnak becé­zett zenekar tolmácsolásában az 1967-es esztendő legnépszerűbb ko­rongján, a Bors őrmester nagyleme­zen. A dalt előadó együttest úgy nevezték: Beatles, s a szám szöveg­írója egy bizonyos John Lennon volt, Liverpoolból. Amikor 64 éves leszek... A Beat- les-boy aligha gondolta volna, hogy sokkal korábban távozik közülünk. Mark Dávid Chapman, a rajongó­ból gyilkossá lett, zavarodott fiatal­ember alattomban rálőtt az akkor már New Yorkban élő bálványra, s a világnak búcsúznia kellett a pop­muzsika történetének egyik leg­nagyszerűbb alakjától. John Lennon. Született: 1940-ben, meghalt: 19S0. december 8-án. Azaz, csaknem pontosan egy esztendővel ezelőtt... Hogy a Beatles (és a vezéregyéni­ségnek — nem McCartney által! — elfogadott Lennon) mit jelentett a hatvanas, hetvenes évek fiatalsága számára, arról — nem túlzás — kö­teteket írtak már a kiváló (és ke­vésbé kiváló) kritikusok. Mindeneset­re, hűen fémjelzi a liverpooliak kü­lönleges képességeit, hogy annak idején seregnyi hozzáértő gúnyolta őket a yeah, yeah, yeah miatt, s a végén a legkonvencionálisabb zene­karok is műsorukra tűzték a nem mindennapi gyorsasággal örökzöld­nek nyilvánított Beatles-kompozíció- kat. Ki tudja, hány feldolgozást ért már meg a Michelle, a Hey, Jude, a Yesterday és a többi világsláger. S hogy pontosan hány melódiával hó­dította meg a közönséget a Lennon —McCartney szerzőpáros? Legutóbb Svájcban láttunk egy Beatles Song- book című kiadványt, amelyben a szuperkvartett valamennyi számának kottáját megjelentették. Az összeál­lítás két, lexikon nagyságú kötetet tett ki... Lennon azonban nemcsak a Beat- les-szel ért el kivételes sikereket. Az együttes szétválását követően dal­költőként is jelentkezett, s a Plastic Ono Band kíséretében szólóalbu­mokkal jutott fel a slágerlisták csú­csára. Illetve ... Utólag tán szomo­rú, de így igaz: utolsó nagylemezét, a Kettős fantáziát meglehetősen fa­nyalogva fogadták a műbírálók. Vi­szont a Beautiful Boy-t, az album meghitt hangulatú darabját való­színűleg sokáig dúdolja még egy New York-i kisfiú, Sean Lennon. A dal tudniillik róla szól. Ám d mama, Yoko Ono aligha ezt a le­mezt teszi fel, ha a gyermek halla­ni akarja édesapját. Inkább kivá­laszt egy régi-régi Beatles-slágert. A szám címe: I’m only sleeping. Al­szom csupán. Hegyi Iván Az oldalt összeállította: Koffán Éva Fotó: Barcza Zsolt Kaíor és csapata Este a kiváló klubban j Az a hír járja: Pest meggye ? egyik legjobb ifjúsági klubja Gö- ^ döllőn van. Az ottani művelődési <; központban háromszáz fiatal tölti jj együtt szombat estéjét, a feiubve- ^ zető: Kafor, azaz Pál Gábor irá- ^ nyitásával. Agonizáló ifjúsági klu- ^ bókkal telített napjainkban ahír önmagában is jó. Leiüklt beszélgetés Szombat. Délután 5 óra. Ülök a gö­döllői művelődési központ aulájá­ban, és hallgatózom. Mentségemre szolgáljon, nem ezért telepedtem le a Colát iszogatok mellé, hanem azért, hogy én is igyák. Üdítőt. Itt szeszt nem mérnek. A fiú és a lány diskur­zusába pedig muszáj belehallgat­nom. — Ott sokkal jobb volt, mindent mi csináltunk és azt, amit akartunk. Itt meg mindenki beleszól minden­be — mondja a lány. A fiú helyesel. Jön egy nyurga gyerek, fejbólintás- sal jelzi: ő is egyetért. — Hallgatózom — szólok oda ne­kik, majd átesve a bemutatkozás for­maságain kérem, mondják el nekem, miről is van szó. — Amit hallottál, az igaz. A régi művelődési ház ugyan rozoga volt, de valahogy ott jobban éreztük ma­gunkat — magyarázzák. — Olyanok voltunk ott, mint egy nagy család. Itt minden csuda szép, de valahogy más. Aztán meg mindenért szólnak nekünk. Azt is hallottuk, hogy har­minc forint lesz a beugró. Miből tud­juk azt kifizetni? Közben a lány rajtakap, vékonyra kopott farmerét nézem. Érti a ki­mondatlan kérdést. — Nem, nem vagyok csöves, csak úgy nézek ki. Gimnáziumba járok. A szüleimnek nincs pénze jobbra. Én nem elvből vagyok szakadt, ha­nem muszájból. Mindegy, nem? — Tulajdonképpen teljesen mind­egy a ruha — fejtegetem, de már nem a kis csoport tagjainak, hanem Juhászihé Bankó Erzsébetnek, az if­júsági előadónak, akit a szobájában találok, a legnagyobb szervezésben. — Rövidesen kezdődik a Nylon együttes koncertje, eredetileg a ba­jai Fórumot hívtuk, de lemondták. Nagy bajban voltunk. Szerencsére a Nylon-fiúk elvállalták. Aztán GM ’49 koncert lesz. A klubfoglalkozá­sokon ugyanis nemcsak diszkó van, hanem hangversenyek, s különféle műsorok között is válogathatnak a fiatalok. — Igaz, hogy fölmegy a beugró ára? — Nem — feleli Erzsébet —, csak egy kicsit megszigorítjuk a belépést. Ugyanis van három-négy fiú, aki gyakran kellemetlenkedik. Január­tól klubtagsági igazolványt osztunk ki, s aki rászolgál, attól bevonjuk ezt az állandó belépőt. — Ez valóban okos ötlet — gon­dolom, miközben a büfé felé tartok —, hiszen elég néhány ide nem illő fiatal, s máris a többi háromszáz­ról alkotnak rossz véleményt. Pe­dig kár lenne, mert az igazság az, én még ilyen csendes társaságot nem láttam. Jói érzik magukat A fiúk és lányok kettes-hármas, maximum tízes csoportokban beszél­getnek. A csalóka nagy mágus, a té­vé rendületlenül szól. Néhányan me­redten nézik. Közben egy csinos sző­ke lány tűnik fél, a fiúk leplezetle­nül vagy erőszakolt közömbösséggel utána bámulnak. A tíiszkószoba még zárva, a tánc csak a koncert után kezdődik. Hát­rább, a kamarateremben lép a szín­padra a Nylon-csoport. — Itt a Nylon, csúnya este ez — hangzik a mikrofonból szólóénekesük hangja. A közönség ismerkedik a ze­nekarral, túl nagy sikert nem arat­nak. — Itt még mindig a Piramis a szám — jegyzi meg valaki megve­tően. Galla Miklós együttesét, a GM ’49-et már nagyobb örömmel fogad­ják. Ök ugyanis nem először lépnek föl itt. — Érdekes együttes, új hullámo­sok — magyarázza Gadamecz György, amikor végre sikerül szót válta­nunk. — Igyekszünk, hogy minél több új csoportot mutassunk be itt. Egyébként az a kár, hogy Kafor most nincs itt. Ö a lelke mindennek. A háromszáz emberből százötven csak az ő kedvéért jön el. Ö alapí­totta nyolc évvel ezelőtt a klubot. Azóta minden szombaton itt van, ha csak valami — családi esemény, mint most is — nem jön közbe. '* — Mondd, miért jönnek ide ilyen sokan? — Gödöllőn nincs más, csak ez meg az ételbár. Oda a pénzesebbek mennek, de itt sokkal jobb. Beszél­getni lehet, barátokkal találkozni — magyarázza Gyuri, aki egyébként Pál Gábor (Kafor) jobbkeze. Most, hogy a klubvezető távol van, ő he­lyettesíti. El is siet. Szól a harmonika Kezdődik a disco. Hands up, ba­by, hands up!, hallatszik a nyári sláger. Sokan már most sajnálják, hogy tíz órakor haza kell majd men­ni. Az előtérben szájharmonika szól, többen dúdolják az erdélyi népdalt. Csendesen kellemes a hangulat. (Saj­nos, volt már másmilyen is.) Most értem, meg Pál Gábort, aki a buda­pesti egyetemi klubok mintájára alakítgatja a gödöllőit. Elve: érezze magát mindenki nagyon jól. Az a hír járja: a megye egyik legjobb klubja Gödöllőn van. Mondhatja bárki, egyetlen este alatt még nem lehet meggyőződ­ni erről. Ha nekem nem hinne va­laki, hát higgyen a háromszáz fia­talnak. A gödöllőiek egyébként eddig kétszer kapták meg a Ki­váló klub kitüntető címet. Most pályázzák meg harmadszor. Ismét rászolgáltak. A legfontosabb: érezd magad jól!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents