Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

6 Vwrn -d/tr "jjj sommás* 1981. DECEMBER 6., VASÁRNAP Kőröstetétlen, 1981. április jr * Álarcosok a Halász-dűlőben ÜIrcs helye fellebbezésnek így ablaknyi fény és a többi Egy szelet Alföld. Puszta, ta­nyával. A rendőrségi leporel­lón felkiáltójellé véknyúlnak a messzi jegenyék. Elől fehérre meszelt, repedezett vályogház. Szarufáit görnyedve tartják az omladozó falaik. A tetőről, a moha alól néhány palát ki­emelt a szél. A padlás deszka­falán az öregség, szűkösség kopott zászlói: szürke nylon­darabok takarnak minden re­pedést. Odébb a csűr beros- kadt, a lovas kocsi rúdja az eget böki. A bűnügyi fotós lassan elin­dul a tanya felé. A kiskapu beakasztva, jószágnak kívül tá­gasabb. Bent nehéz, fénytelen, öreg bútorok, kemence, stelá- zsi, varrott falvédo. K. u. K.-s emléklap Ferenc József arc­másával. A szalmazsákos ágy fölött petróleumlámpa szolgál­ja a huszadik század utolsó előtti évtizedét. A szalmazsák alatt a rendőri fényképész leg­izgalmasabb témája: a semmi. A nincs. Álarcos emberek 28 ezer forintot vittek el innét. Idén április 13-án éjjel rab­lók jártak Kőröstetétlen hatá­rában a Halász-dűlő 17. szám alatti tanyán. Összekötözött öregek A szürke tányérsapkák kö­zött fekete fejek. Tetovált ke­zek. Börtönben megsápadt ar­cok. A három fiút hét és fél hónap választja el a szűk tár­gyalóterem második sorától. A virágos fejkendős anyáktól, színes pulóveres, feszülő nad- rágú fiatal feleségektől. A megyei bíróságon elkez­dődik a fellebbezési tárgya­lás. Felolvassák a járásbíróság ítéletét. A tényállás két rab­lótámadásról szól. Az első Szol­nok megyében, Szajolon tör­tént. , Tavaly szeptember 7-én há­rom idegen zörgetett Ue éjnek idején az egyik felsőföldi ta­nyára Bicikligumi-ragasztót kértek, hogy eljuthassanak Ti- szapüspökibe. A 83 éves gazda nyitott ajtót. Kint három álar­cos állt. Az öreg szemébe vi­lágítottak. Belökték, őt is, fe­leségét is összekötözték. Az ember orrához bicskát, nyaká­hoz nagykést tartottak. Aztán összetúrták a lakást. Kiforgat­ták a fiókokat. Szétszedték a szekrényt. Végül találtak egy fakazettát, harmincezer fo­rinttal. A bíró felnéz a papírokból, láthatóan valami fontosat kí­ván mondani. A helyszíni szemlén a rend­őrök találtak egy karót. Az egyik álarcos akasztotta le be­jövét a barackfáról. A nyomo­zókutyával szimatot vétettek a botról, de ez a nyom akkor nem vezetett sehová. Konzer­válták a szagmintát. Később, amikor a második ügy tetteseit elfogták, a rendőrkutya öt em­ber közül Jakab István 19 éves szolnoki lakost választotta ki Csak őt. Többször is. Motorosok a gátnál Fél évvel később követke­zett Kőröstetétlen. Jakab 17 éves sógorával bekopogott egy tanyára. Csak egy hetvenen felüli asszony volt otthon. Van-e eladó tanya a környé­ken, kérdezték az idegenek. Az asszony Jászkarajenőt ajánlot­ta. A két fiú még maradt. Fir­tatták, ki lakik a fíazban. A ta­nyasi ember óvatos: az uram meg a fiam, mondta az idős nő, de csak a férj volt igaz. Másnap éjjel három moto­ros fékezett a kőröstetétleni gátnál. Jakab, V. György, a só­gor, meg az erősítésnek hí­vott 30 éves Lukács Kálmán. Elindultak a tanyára. A ku­tyák már messziről ugattak, de nem támadtak. V. György a szárítókötélről levett egy ha­risnyanadrágot, foggal kitépte a szemek helyét és a fejére húzta. Jakab fehér gyerekru­hát kötött az orra elé. Beko­pogtak a tömör faajtón. Me­lyik falu van a legközelebb, bátyám, kérdezték. Az öreg megmondta. Aztán visszahú­zódott. Be akarta reteszelni az ajtót, de egyszerre megindul­jak a fiúk. Pénzt vagy életet! Az öreget leütötték, felesé­gét egy takarmányos zsákra ültették. Fejére pulóvert húz­tak, hogy ne lásson. A szobá­ban feltárták a sublódot, szét­dobálták a papírokat. Aztán V. György a szalmazsák alatt megtalálta az ötszázasokat, de nem szólt a többieknek. Elrej­tette a pénzt. Később otthon átadta élettársának. Társai a rendőrségen hallottak először a 28 ezer forintról. A nyomozásnak itt is volt egy érdekes mozzanata. V. György és Lukács a rendőrsé­gen azt vallotta, hogy a kőrös­tetétleni tanyán megkötözték a háziakat. Ez azonban Szajo­lon történt. Felmerült tehát a gyanú, hogy a két vádlott már az első rablásnál is ott volt. Ők lettek volna Jakab társai. Csak valószínűsítette ezt a ver­ziót, hogy V. György szülei ré­szeden hagymaföldet művel­nek a szajoli határban. A fiú ismerhette a vidéket, de ez a gyanú aztán csak gyanú ma­radt, más bizonyítékok nem igazolták mindmáig ezt a fel- tételezést. Az utolsó szó jogán a bör­tönőrök között sorra felemel­kednek a vádlottak. V. György a járásbíróságon négy és fél, a mindkét ügyben sáros Jakab tíz, Lukács hat és fél évet ka­pott. Mindannyian enyhítést kérnek. Csatlakozik hozzájuk V. György élettársa is. Egye­dül ő nincs letartóztatva. Or­gazdaságért négy hónapra ítél­ték, mert elrejtette a pénzt. A bíróság hosszasan tanács­kozik. Itt változtatni fognak va­lamit, lép hozzám az egyik vádlott távoli rokona. Ő is Szolnokról való, akárcsak a há­rom megbilincselt fiú, de már évek óta Pesten él. Zenész. Összeadja az ítéletet: huszon­egy év. Aztán a pénzt is: öt­vennyolcezer forint. Kalkulál­ni kezd: ha betörnek valaho­vá és ugyanennyit elvisznek, két-három éveket kapnak. Csó- rikámék. Büntetés és prevenció A megyei bíróság jogerős ítéletet hirdet. A büntetéseket, a járásbírósági ítéletet hely­benhagyják. Csák a 16 éves élettárs szabadságvesztését függesztik fel két év próbaidő­re. Pár hónapos gyereke van. A büntetőtanács elnöke az íté­let indoklásában arra figyel­meztet, hogy a büntetések igaz, nem enyhék, de a bíróságnak az ilyen súlyos bűntettek meg­előzését, a prevenciót is szol­gálnia kell. Babus Endre Bííe&s vagy ártatlan? Ismét kérdés évtizedek után Negyvenöt éve, 1936-ban az Egyesült Államokban halálra ítélték és kivégezték a Lind- bergh-béibi állítólagos elrabló­ját és gyilkosát, a német szár­mazású Bruno Hauptmannt. A vádlott a tárgyalás alatt tagadta, hogy része lett volna az ügyben. Még anyjához írt búcsúlevelében is azt írta, hogy ártatlan — ezt azonban az igazságügyi hatóságok a zavarok elkerülésére, jogelle­nesen visszatartották. A vita azóta is tart: bűnös volt Hauptmann, vagy jogi tévedés áldozata lett? Özvegye most a bizonyítékok elégtelensége cí­mén' perújrafelvételt kért. ban fizették ki. Ezeket a bank­jegyeket 1933-ban kivonták a forgalomból. Pénz a dobozban New York egyik külvárosi benzinkútjánál 1934 szeptem­berében sárga dollárral fize­tett valaki. A kútkezelő fel­írta rendszámát: így lelt a rendőrség Bruno Hauptmann- ra, akinél a házkutatás so­rán 13 760 sárga dollárt talál­tak. Ez kétségkívül a váltság­díjból származott Hauptmannt ettől kezdve tettesként ke­zelték. Terhelő bizonyítékként vették, hegy John német ak­centussal beszélt hogy ugyan­csak Bronxbam lakott. Ráadá­sul Hauptmann korábban Né­metországban büntetve volt és illegálisan vándorolt be az Egyesült Államokba. Arról, hogy a váltságdíj hogy került hozzá, nem tudott kielégítő felvilágosítással- szolgálni.. Sze­rinte egy bizonyos Isidor Fisch (akivel spekulációs ügy­leteket bonyolítottak) hagyott nála egy dobozt, amikor 1934­Sárga dollárck WANTED Charles Lindbergh, aki az Atlanti-óceánt nyugatról kelet­re, leszállás nélkül elsőként átrepülte, az amerikaiak nem­zeti hőse volt, Gyermekét 1932 márciusában rabolták el. Két és fél hónapijai később egy teherautósofőr a Lindfosrgh- háztól kilenc kilométerre egy oszlásban levő gyermekholt- testre bukkant, amelyben a szülők elrabolt gyermeküket vélték felismerni. A nyomo­zás nagy apparátussal megin­dult, de két és fél év alatt nem sikerült nyomra bukkanni. A gyermekrabló által követelt váltságdíjat, az 50 ezer dol­lárt Lindbergh egy közvetítő­nek adta át, aki a pénzt egy bizonyos John nevű személy­nek továbbította. Ám a titok­zatos John azután eltűnt. A váltságdíj kétharmadát a szü­lők úgynevezett sárga dollár­mwmmkiim as to the WHEREABOUTS OF CHAS. A. UNDBERGH. Jll. OF HOPEWELL, N. J. SON OF COL. CHAS. A. LINDBERGH Ilyen hirdetések jelentek meg az egykori amerikai újságokban, ame­lyekben az eltűnt Lindbergb-bébit keresték ÜCösionetként a ráckevei járási hivatalnak Minden ember magánélete kicsit közügy, mert az embe­rek boldogsága, vagy boldog­talansága, bizakodása vagy bi­zalmatlansága, nyugodt, kelle­mes közérzete, vagy Zaklatott­sága befolyásolja cselekvőké­pességüket, a kis és nagy kö­zösségek iránti érzékenységü­ket. Legutóbb néhány tenyér­nyi napfény ügyében utazott szerkesztőségünk. A problé­mát természetesen nem mi, hanem azok oldották meg, akiknek hivatali feladatuk. Mi csak felhívtuk az illetéke­sek figyelmét... Örömre te­hát volt okunk. S hogyan kezdődött? Idézetek a levélből November közepén tizenkét oldalas, kézzel sűrűn teleírt levél került az asztalomra: ha tudunk, segítsünk. Idézetek Halász (Becz) Imre leveléből: Most én nagy gondban va­gyok! Hol is kezdjem? Itt élek Pest megye Szigetszent- miltlós nagyközségében (Pető­fi utca 7.), az öreg falu egyet­len parkja előttünk van... il­letve csak volt! A közepét most kiemelték ... ... Most egy maszek divat­szalont — kilenc méter hosz- szú, négy méter széles, négy méter magas (vásári-díjas) fa­házat — épített elém a park­ba. A tanács először, éppen a parkra hivatkozva, elutasítot­ta Szabó Sándor és felesége kérelmét, aztán mégis odaad­ta ... ... Most oda kell adni a mi napfényünket is! Kapunk he­lyette egy deszkafalat, másfél, illetve két és fél méterre az utcai ablakunk előtt... Tu­dom, hogy szabálytalan, nem csak az én érdekemet, de a többi lakosét is sérti. De el­sősorban a mi családunkét. A levél dátuma: 1981. októ­ber 31. Elmondta a panaszos Ó, a park — hallgatom a panaszost, miközben régi fényképeket nézegetünk: az egyiken felesége locsolja az ben visszatért Németországba. Fisch halálhírére Hauptmann felbontotta a dobozt, és az abban talált pénzt magához vette, mert Fisch tartozott ne­ki. Sejtelme sem volt arról — hangoztatta —, hogy a dollá­rok a Lindbergh-f'ále váltság­díjból származnak. Alkoholista védő A hatóságok és a sajtó egy­aránt gyermekgyilkosnak ti­tulálta Hauptmannt. Igaz, a tanúk a tárgyalásokon nem egyszer ellentmondásokba ke­veredtek, s a bírósági szakér­tők is kétségüket fejezték ki néhány kérdésben. Utóbb az is kiderült, hogy sok bizonyíté­kot eltüntettek, s nem vizs­gáltak . ki olyan körülménye­ket, amelyek a vádlott javára szolgálhattak volna. Mindeh­hez járult még, hogy Haupt- mannak nem volt megfelelő ügyvédje: védője megrögzött alkoholista volt. így került Hauptmann villamosszékbe, anélkül, hogy bűnössége két­ségkívül bizonyított lett volna. Kései utójáték S még egy késői utójáték. Két amerikai. Kenneth Kerwin Bidderford-ból és Harold Ol­son Westport-ból mostanában jelentkezett azzal, hogy azo­nosak az állítólag meggyilkolt Lindbergh-bébivel. Az azono­sítás könnyű lenne, ha rejté­lyes módon nem tűnt volna el a gyermek ujjlenyomata a több mint 35 ezer oldalt kitevő per- iratokkal együtt. Bár, az utólagos vizsgálat a négy .és fél évtizede kivégzett Hauptmannt már nem tá­maszthatja fel, a közvélemény érdeklődéssel figyeli a perúj­rafelvétel fejleményeit. Gáti István örökzöldeket, a másikon Bó- renbruk Jeromos névre hall­gató kutyája leskelődik a virá­gok között. És a tiltakozást nem tűrő, elkeseredett ösztön­zésre ki kell néznem Halász Imre ablakán: sötétség, alig .két karnyújtásnyira pedig fá­ból, kínai nagyfal. — De hát hagyta! — Persze! Elképzelni se le­het, hogy hányszor kaptam ki az apámtól, a feleségemtől, a fiamtól, hogy a régi parkkal engedtem teljesen elzárni a házunk kijáratát. Most meg október 21-én leszórták elénk a sódert, az építőanyagot. Megrémültem, hogy a hivatal ezt engedte. És én csak a sok rossz között választhatok. Nagy- nehezen kikönyörögtem Sza- bóéktól, hogy legalább bajára- tunk legyen. Nem tagadom, J elkeseredésemben, tehetetlen kapkodásomban én is részt vettem a faház alapjának ki­jelölésében. De ez meg úgy ment, hogy lökdöstem a mun­kást, vigye legalább egy mé­terrel arrébb a karót, az épí­tésvezető meg visszalökdöste, én meg újra próbáltam ki­ügyeskedni legalább néhány araszt. Ügy éreztem magam, mint aki eleve vesztett. A leg­szörnyűbb az, hogy a faluból néhányan mostanság bekiabál­nak a szomszédban lakó édes­apámnak: Imre bácsi, meny­nyit kapott a fia, amiért el­adta ezt a parkot? Megutál­tatok az emberekkel. Tilta­koztam én még az építkezés megkezdése napján is: a nagy­községi tanács testületének ír­tam, mert jobban bíztam a kö­zös bölcsességben. Két beszélgetés A beszélgetés Pongrácz Gá­bor tanácselnök szobájában folytatódott: — Alig másfél hónapja dol­gozom a községben, bosszant ez a zavaros ügy — tájékoz­tatott. — Nem látok tisztán, de érzésem szerint a tanácsi apparátus is hibát követett el. Ezért belső vizsgálatot indítot­tam a kisiparos építkezése ügyében. Mindössze egy hét türelmet kérek, most. tájékoz­tatásul csak annyit: november 3-án hivatalos levélben felszó­lítottam Szabó Sándorné épít­tetőt, hogy a munkálatokat függessze fel, a döntés meg­hozataláig. Ezért kérem, hogy várjunk. A kézi hurkoló és női szabó faháza zavartalanul tovább épült. Szabó Sándor a vállát vo­ncgatta: — Mindent a feleségem in­téz. Hát persze, hogy van épí­tési engedélyünk, minden rendben. Hogy megtiltották volna az építkezést? Nem tu­dok róla, meg már úgyis a belső munkálatoknál tartunk. És ha mégis, akkor a kárun­kat majd megfizeti a Halász Imre, hiszen ő is segített ki­jelölni az épület alapját. Ez utóbbi beszélgetés no­vember 11-én hangzott el. Igazoló jelentés Az ígért' egy hét alatt a vizsgálat nem zárulhatott le. Majd november 21-én Raffay Béla, a ráckevei járási hivatal elnöke, a Pest megyei Hírlap tájékoztatása, alapján, igazoló jelentést kért az építkezési el­járásról. Idézet Fodor Antalné, a szi- getszentmiklósi tanács végre­hajtó bizottsága titkárának feljegyzéséből: ... Október 9-én elvi enge­délyt adtam a pavilon létesíté­séhez ... Tájékoztattam Sza- bónét, hogy szabályos építési engedélyt kell kérnie, és kö­zöltem, hogy a közterület mö­götti ingatlan tulajdonosának (Halász Imre) hozzájárulását is be kell szereznie. Megálla­pítható, hogy október 20-án (!) iktatásra került az építésien- gedély-kérelem, amelyhez csa­tolták a járási KÖJÁL Októ­ber 22-én kiadott engedé­lyét ... ... A nagyközségi tanács no­vember 5-i dátummal készítet­te el az építésiengedély-terve- zetet. (November 3-án szólí­tották fel hivatalosan Szabóé- kat az építkezés felfüggeszté­sére.) November 13-án (!) kel­tezett a közterület használatá­nak engedélyezési határozata, amely azonban nincs aláírva, és postázásra sem került... (Tehát engedély nélkül épít­kezett a butikos. A szerk.) ... Hiányosságként állapít­ható meg, hogy a vb-titkári beosztásomból eredő jogaim­mal nem éltem, nem tettem határozott intézkedést az épít­kezés leállítására. Ezért ala­kulhatott ki az a helyzet, hogy jelenleg az építmény áll... A történet képlete Szűkítsük képletté a törté­netet: egy ember lakásának ablaka elé karnyújtásnyira felépült egy óriás butik. Köz­területen. Ezzel levélírónk in­gatlanának eszmei értéke sok tízezer forinttal csökkent, s még nagyobb baj: szinte befa­lazták. Mégpedig úgy, hogy mindenki azt hihette: törvé­nyes engedélyezés alapján kez­dődött meg a munka. A pana­szost erkölcsi kár is érte. A képlet képzeletbeli tört vonala alá be kell írni: Szabóék elvi, szóbeli engedély alapján mer­ték vállalni, hogy hozzávető­leges becslés szerint 300 ezer forintot befektessenek. Mi él­tette vajon őket hitükben, hü­lyén erőt éreztek maguk mö­gött, hogy merték vállalni a kockázatot? Erre nem derült lény. December 2-án Pongrácz Gábor tanácselnöktől a követ­kező információt kaptuk: A nagyközségi tanács november 30-án döntött. Az engedély nélkül és szabálytalanul fel­épült faházat le kell bontani. A döntés ellen nincs helye fel­lebbezésnek. Számolni kell azonban azzal, hogy az ügy jo­gi következményei akár egy­két hónapig is elhúzódhatnak. Bonyolult a képlet, bonyo­lult még akkor is, ha Halász (Becz) Imre panasza igazságo­san és megnyugtatóan orvos­lást nyer. Mert az egyenlőség­jel túloldalára kívánkozik pozitív előjellel: a törvényes határidőknél gyorsabban in­tézkedett a tanács. További pozitív előjel után kell leír­nunk: tiszteletre méltó Fodor Antalné végrehajtó bizottsági titkár köntörfalazás nélküli, őszinte önbírálata. Tiszteletre­méltó gyorsasággal intézkedett a ráckevei járási hivatal is. Megnyugtató példa Hibát mindenki elkövethet, előfordulhatnak jogsértések szándékunk ellenére is. Becsü­let dolga viszont a gyors kor­rekció, a felismert hiba javí­tása. Ez a történet csak egy példa, de nem az egyetlen, az 1 igazságosságra, az emberségre. Kriszt György SZICETSZENTMIKLÓSON JÁRTUNK

Next

/
Thumbnails
Contents