Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

1981. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

7

...míg le nem nyugszik

Híres, mint az őri bicsak

Kölcsönös előnyök

Kötelességünk segíteni a gyenge termelőszövetkezeteket

! Meglehet, tényleg híres az éri bi2 csak, ám itt és ott kérdezősködve, 2 senki sem tudta megmondani, hol í van Gr — ott van Szabolcs-Szatmár- 2 ban —, a fiatalabbak pedig még ar- 2 ra is pusztán gúnyosan elhúzott száj- J jal feleltek, mi az a bicsak? Mármint, 2 hogy a bicsak a bicska lenne?! Az a

S

klskés? A kiskésit neki! Ki gondolta volna?!

Egyetértés eleinkkel

Sic transit gloria mundi! — emlegették latinos műveltségű eleink, azaz, így múlik el a világi dicsőség, mivel semmi sem örök, a hírnév, a dicsőség sem lehet az. Tökéletes az egyetértés eleinkkel, ám azért nem túlzás e múlandóságot úgy értelmezni, gyakorolni, úgy múlatni a volt világ örökét, hogy válogatás nélkül minden a porlepte lomtárba hull? Azzal ugyanis még megbékélnék — bár nehezen adom rá a fejem —, hogy a három csinos lány, akik óvatlanul ráálltak a beszélgetésre a téli szünet előtti utolsó tanítási napon, akik diplomáján alig több, mint kétesztendős a rektori aláírás, legfőbb tanfelügyelőjüknek, a miniszternek a nevét nem tudják, pontosabban azt vélik e felettesüknek, aki a két tárca összevonása előtt volt. Azzal azonban már meg nem békül- hetek, hogy ugyané három csinoska — most már kínosan feszengve — reménytelenül kutat emlékezetében a mindmáig egyetlen magyar Nobel- díjas tudós — Szent-Györgyi Albert — neve után, végképp nem sejtve, mikor, miért és milyen Nobel-díjat kapott...

Természetes: ismereteik, emlékezetük hálója sok mindent bekerít — javukra szól: az általános iskola első osztályában őket fogadó tanítónők nevét azonnal mondják, amint későbbi oktatóik legtöbbjét szintén —, de ami a hálóban van, az két- ségbeejtően rendezetlen, meghökkentően eltérő értékű, idő és hely koordinátáiban elhelyezhetetlen. Egymást hol kacska igyekezettel segítve, hol fitymálóan kiigazítva, így öntik elém a Jókai regény hősének nevét, mint általuk létezőnek vélt történelmi személyiséget, nevezik ki Landler Jenőt a felszabadulás utáni kormányzat egyik vezető egyéniségének, így helyezik át Erdély középkorába uralkodónak a Horthy-éra szürke eminenciását, gróf Bethlen Istvánt.

Meglehet, a számonkérők számonkérése ilyen formában pem ildomos, mert hiszen senki feje sem káptalan, ám lehet-e hírnév, híresség, nemzetért cselekvés történelmi erdejében ennyire tétován, tájékozatlanul járni?! S ha lehet, szabad-e, mert hiszen tudásunk, tudományunk értelmetlen információk darabkáira hullhat szét, ha e darabokat nem köti össze a biztonságos eligazodás habarcsa. Avagy már pontosan abban a korszakban élünk, amikor az ismeretek — éppen gyors gazdagodásuknál fogva — devalválódnak, mert minél többet kellene tudni a volt és a mai világról, annál kevésbé érdekes, valójában mit tudunk?

Szegények szalonnája

Bizonyos, minden kedves olvasó meghökkenne, ha a vadidegen azzal nyitna be ajtaján, van-e szalonnájuk? Mert én ezt kérdeztem Bores Uihálytól és feleségétől, amikor a blökit elhessentve megnyitották előttem a Petőfi úti ház kapuját. A Nagykőrösi Konzervgyár csoportvezetője és ugyanott dolgozó felesége elfogadja a fura bemutatkozás mentségét, mert ismerik a mondást: nagy híre van, mint a szegény ember szalonnájának. Szüleiktől származik a mondás ismerete: nekik már kevesebb gondjuk akadt a szalonnával, lévén még negyvenen in- neniek.

Minek, kinek van ma nagy híre? Az ő sorrendjük: a politikusoknak, mert azokat sokat mutatja a televízió, a színészeknek, mert azok a ívben, a rádióban sokat szerepelnek, azaz forog a nevük, azután a sportolók jönnek, mármint akik nagy versenyt nyernek ... Nincs semmi »hiba, mert persze, hogy ismerik a gyár, a város nevezetes — vezető — embereit, az országos hírességekkel azonban már akad gond, itt bizony gazdát cserélnek a tisztségek, illetve megnevezetlenül marad egy-egy hely betöltője. Pedig — mondja mentegetőzve a férfi — két újságot is olvasunk, de hát valahogy nem ragad meg a fejben. Tudják ország- gyűlési képviselőjük nevét — ott voltunk a jelölő gyűlésen, indokpl az asszony —, amint a két nagyhatalom első emberéért ugyancsak, ám a szomszédos országoknak volt és jelen politikusai közül pusztán egynek

a nevét őrzi a memória, Titót. A művészetek terepe szintén ingoványos talaj az emlékezet számára, mert egy tv-játékban felbukkant ifjú színésznő neve — kinézete! — békésen megfér az egyetlen ismert festőművésszel, Munkácsy Mihállyal, s nem hagy helyet szobrászművésznek, Bartók Bélán kívül zeneszerzőnek, zeneművésznek.

Ingoványos talaj azonban maga a kérdezés és választ várás is, hiszen mihez kössük a műveltég, a tájékozottság, a közismertség fogalmait? Iskolázottsághoz? Gondoljunk csak a három diplomás leányra, akik a saját körükben semmivel sem számítottak tájékozottabbnak — sőt! —, mint Bores Mihály és felesége. Akkor tehát, mi legyen a kötéspont? A munkakör, a beosztás? Ahhoz nem ilyen tájékozottság szükségeltetik. Nyúljunk vissza a neveltetéshez, a társadalmi értékrendeknek az egyén tudatában való tükröződéséhez? Ha az érték a valakiről való hírt adás függvénye lenne — és gyakran úgy tűnik, nem képtelen feltételezés ez —, akkor miért, hogy a közepeske táncdalénekes tízszer annyit szerepel a nagy nyilvánosság előtt — a tv, a rádió adásaiban, műsorai országos körbehordásával —. mint a nemzetközi hírű, díjakkal elismert tudós,

Bores Mihály: Lehet, hogy kinevet, de így igaz, sokszor a két gyerek, — az egyik, tizenkettő, a másik kilencéves — magyarázza nekem vagy az anyjának, hát nem tudod, ez az. Szinte mindenkit ismernek, ott ülnek a tv előtt, mintha odaszögezték volna őket, már feladtuk a harcot, csak a tizenhat éven felüli filmeknél nem engedünk. Mi még nem ebben nőttünk fel, minket otthon arra neveltek, hogy akitől függ az ember, azt ismerje, tisztelje, a tanítót, az orvost, a papot, a főnökét. Édesanyám az igazán nagy emberekre mindig azt mondta, ó, azok messzire vannak, azok soha meg nem tudják, hogy élnek Boresék.

Szakbarbárnak titulálva

Nemcsak az őri bicsak híres, az a komáromi cipó is — de: miért, minek okán lett az? —, mert híre szaladt, mint a tatárjárásnak, mint a törökdúlásnak, avagy elment a híre, mint Susujnak. Elmegy annak is a híre, kik azok az oktatók közül, akik korábban vagy mostanában magas szakmai elismeréseket kaptak díjak — kitüntetések — formájában, akik rendes vagy levelező tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának. Erre következtetek abból, hogy Jármai Eszter, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen ugyancsak másodéves, de hibátlanul sorolja a neveket. A bökkenő az, hogy amint a 'híresség más kertjeit vesszük szemügyre, ott már nagy csoportokban bukkannak fel a félig ismertek, a teljesen ismeretlenek, a de jó lenne tudnik. A színészekkel semmi gond, azoknál akad szakajtóra való név, női és férfi vegyesen, ám ma is élő magyar költő kettő jön csupán ösz- sze, festő egy sem. Ez utóbbi annak ellenére nem, hogy Jármai Eszter szeret tárlatokra járni, ugyanakkor nem rajong különösebben a tánczenéért, de töprengés nélkül felsorol a hazai együttesek közül hatot.

Miként működik ilyen szelekcióval a memóriája? Védekezése, magyarázata ugyan elfogadhatónak látszik — soha sem tartottam fontosnak a neveket —, ám valójában Eszter maga is érzi, nem jól van így. Olyannyira érzi ezt, hogy egyszer, mérgében, mert bizonyos fiúval éppen összekaptak, kölcsönösen szakbarbárnak titulálva a másikat, nem volt rest és megszámolta: egyetlen napi újságban százharminchét név sorakozott...! Ezek egy része adott egyszeri riport egyszeri szereplőjeként, ám a többség visszatérően és folytonosan szereplő név, azaz, véli ő, megegyezhetetlenül bőséges névfolyam árad ma, tehát természetes, az emberek ténylegesen már csak néhány évre, személyre figyelnek, hiszen holnap még újabb nevek, tisztségek, bizottságok következnek a világ minden tájáról és az országon belül, neki pedig — és nemcsak neki — ott a tananyag. Aminek meny- nyisége — a hozzá kapcsolódó iro- dalomal együtt — szintén engedelmeskedik a kor divatjának, azaz nő, gyarapszik, hízik. Eszter szerint: dagad. A vagy a tananyag, vagy az egyéb ismeret nem mesterséges, kitalált dilemma; napról napra döntésre kényszeríti őt az élet, s nem lehet vitás, mi mellett, mivel szemben születik meg a voks.

Kék erdő

Fura hopmesterként dirigálva kérdés és felelet táncát, rá kellett jönnöm, valójában nem tudni, mit kellene tudnunk. Igaz, meghökkentett, hogy a nagyközség tanácselnöke nem ismerte a település három olyan szülöttét, aki híressé vált, osztatlan figyelemmel csügg azonban a jelenen. Elgondolkoztatott, hogy ugyanennek az elnöknek a nevét nem tudta az a három eladó, akit a település ABC-áruházában megkérdeztem, kettő csupán a keresztnevét mondta, a harmadik meg azt, ő két éve költözött ide. Az viszont elszomorított, hogy tizenéves legénykék a táncdal ügyeletes üstököseit hazai és külhoni berkekből szempillantás alatt felfuttatták tudatuk egére, ahogyan a Forma—1. autóversenyzőit úgyszintén, de egyetlen hazai politikust tudtak megnevezni, tudóst egyet sem. Szót váltottam nagy műveltségű férfivel, aki angol és orosz eredetiben olvassa a lehető legfrissebb irodalmat is, ám a magyar irodalom befejeződik számára a klasz- szikusokkal.

Eper és Kosár

Kérdeztem járókelőt, ki volt az, akiről az utcát, ahol álltunk, elnevezték; nem tudta. Kérdeztem szakmunkást, aki a kilowatt jelentését pontosan elmagarázta, ám Watt, mármint James Watt, teljesen ismeretlen volt előtte. Kérdeztem népművelőt, kit hívna meg vendégszereplésre hazai operaénekeseink jelesei közül, s azt felelte, senkit, mert nem ismer egyet sem. Mi akkor a híresség, az ismertség, mikor válik közszereppé a szerep? Híres eperre nem kell kosárra menni, mondották volt eleink, amint azt is, hírrel erős a had. Az egyikkel tehát azt állították, az arra érdemesnek nem kell a hírverés, a másik bölcsességgel viszont cáfolták ezt, vélvén, fontos a sereg, a had híre is, azaz mint mi, ők sem nagyon tudták, mit hová, miért tegyenek, kit miként őrizzenek.

Mi légyen akkor a tanulság?

A közhely? Addig tündöklik a nap, míg le nem nyugszik.

mészáros ottö

| A magam részéről

A TOT-konerresszus irányelvei az egymás közötti és más gazdálkodó szervezetekkel való együttműködés bővüléséről szólva, utaltak arra, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek továbbra is maradjanak nyitottak és legyenek fogadókészek a hatékonyság javulását segítő együttműködések és társulások számára, ugyanakkor legyenek képesek érdekeik kifejezésére is.

tőségeket. A kölcsönös érdekek alapján olyan együttműködést alakítottunk ki, hét alacsony jövedelmű termelőszövetkezettel — gazdasági társasági formában —, 1980 áprilisa és 1981 májusa között, melyek azóta is eredményesen működnek. Az önálló üzemrészként dolgozó részlegeket kompletten adtuk át a partner termelőszövetkezetnek. Ezzel gyakorlatilag termelőeszközöket, szakképzett munkaerőt, kipróbált vezető gárdát, számviteli munkához értő dolgozókat kaptak a társuló termelőszövetkezetek az eddig kialakult szerződéses kapcsolatokkal együtt.

Ami az eredményességet illeti, eddig kedvezőek a tapasztalataink. Az idén a gazdasági társaságok termelési értéke meghaladja a 630 millió forintot, nyereségük eléri a 112 millió forintot, s a nyereségből, mintegy 70 millió marad az alacsony jövedelmű gazdaságokban. A részt vevő termelőszövetkezetek mérleg szerinti eredménye is kedvezően alakult;

1979- ben 12 millió 800 000 forint,

1980- ban 54 millió, 1981-ben 80 millió forint várható.

a Pest megyei termelőszövetkezetek együttműködéséről, és mivel ebbe a kategóriába tartozik az alacsony jövedelmű és az erős gazdaságok kapcsolata, ezek gyakorlatáról, a kezdeti eredményekről és problémákról írok.

Pest megyében régi hagyományai vannak a gazdasági társaságok különböző formáinak. A termelő- szövetkezetek gesztorságával működő gazdasági társaságok egyre jelentősebb szerepet játszanak üzemeink termelési szerkezetében. Az ilyen típusú együttműködési formák bizonyultak a jelenlegi köz- gazdasági szabályozás mellett a leghatékonyabbaknak és legcélszerűbbeknek. Az utóbbi években egymás után alakultak megyénkben az ilyesfajta társulások. Számuk megközelíti a százat —, mintegy 600 termelőszövetkezet közreműködésével —, s kivétel nélkül eredményesen működnek.

Termelőszövetkezeteink felismerték, hogy a társulásokkal összehangol tabb termelési, értékesítési, fejlesztési programok valósíthatók meg és ezzel is növelhetik bruttó jövedelmüket.

A gazdasági társaságok alapítását azonban ésszerű határok között kell tartani. Csak akkor célszerű egy tevékenységet ebben a formában végezni, ha az a résztvevőknek többet nyújt, mint amennyit a korábbi szervezeti keretek között produkált.

Szeretnék szót ejteni a speciális együttműködési formákról. Nevezetesen azokról, amelyek feladata az alacsony jövedelmű termelőszövetkezetek támogatása. Az elmúlt években egyre gyakrabban foglalkoztak a párt, az állami és társadalmi szervek az alacsony jövedelmű és az erős termelőszövetkezetek közötti tartós együttműködések kialakításával. Tavaly, év elején a MÉM és TOT felhívása alapján, termelőszövetkezetünk az ócsai Vörös Október megvizsgálta ezeket a lehe| A fenti számokból . _ ..

'

________________ érzékelhet^

hogy az együttműködés elképzeléseinknek megfelelően alakult. Tavaly megtérült a befektetett vagyon teljes összege, az idén pedig már olyan érdekeltségi alapokat teremtett meg, amelyek az alacsony jövedelmű termelőszövetkezetek számára biztosítják a bővített újratermelés feltételeit, és kedvezőbb■ személyes jövedelmi viszonyokat teremtettek.

A segítségnyújtás alapelve véleményünk szerint két vagy több termelőszövetkezet olyan együttműködése, amely kölcsönös előnyök vagy érdekek alapján a résztvevők termelési szerkezetének megváltoztatását eredményezi, de úgy, hogy az érvényes közgazdasági szabályzórendszeren belül egyidejűleg a népgazdasági érdekek érvényesülését i« biztosítja.

Azzal ugyanis, hogy egy meghatározott körű 'építési vagy szolgáltatási társadalmi igényt eddig a Vörös Október Termelőszövetkezet elégített ki, de termelési szerkezetének megváltozása miatt ezután a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet lépett helyébe, népgazdaságilag előrelépés nem történt, csak két termelőszövetkezet kapacitásában ment végbe változás, illetve ezzel együtt a nyereség kerül átcsoportosításra. Abban az esetben azonban, ha a Vörös Október "Termelőszövetkezet az ily módon felszabadult kapacitását. fejlesztési lehetőségeit, népgazdaságilag jelenleg kielégítetlen igények vagy gazdaságos exportfejlesztés, importhelyettesítés céljára használja fel, a szövetkezeti és a társadalmi igények teljes összhangját megvalósítja.

| Mindezek után „ ,

I--------------------egyetlen korlátozó

tény

ezőt említenék, amely fékezi az erősebb gazdaság ez irányú tevékenységét és lassítja az ilyen speciális feladatokkal létrehozandó társulások elterjedését. Elöljáróban hangsúlyozni kívánom, hogy ismerem a népgazdaság jelenlegi helyzetét, egyet is értek azokkal az intézkedésekkel, amelyek a fejlesztési eszközök korlátozására és a vásárlóerő szabályozására irányulnak. Mégis, fel kell vetni,Tiogy vajon célszerű-e ezeket az intézkedéseket minden esetben alkalmazni, nem kellene-e megvizsgálni azt a körülményt, hogy az alacsony jövedelmű termelőszövetkezetek állami támogatása nem kerül-e több pénzbe az államnak, mint némely indokolt esetben — egyedi elbírálás alapján —, fejlesztési pénzeszközök korlátozott mértékű felszabadítása az erősebb termelőszövetkezetnél.

A Pest megyei termelőszövetkezetek az elmúlt évtől hasonló rendeltetéssel létesítettek gazdasági társaságot, s ezek eredményesen működnek. Véleményem szerint, az ilyen speciális céllal létrehozandó együttműködéseket szervezett formában tovább kell fejleszteni. Jövőre újabb három termelőszövetkezettel létesítünk gazdasági társaságot, és az elkövetkezendő években tíz termelőszövetkezettel együtt, erőforrásainkat egyesítve kívánunk előrehaladni.

döra béla,

az őcsai Vörös Október Tsz elnöke

Gór Imre metszete