Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN i98i. december 31., csütörtök A Barcsay-gyűjtemény holnapja Tartozunk vele géniuszának Barcsay Jenő: Tanulmány a Művészeti Anatómiához Beteljesült álmok... Mi leszek...? ? Húzzuk lábunkra a mérföldlépő csizmát! Nyomjuk a fejünkbe a ^ láthatatlanná tevő csoda-föveget! Foglaljunk helyet a terülj-terülj, ^ asztalkám mellett! Engedjük ki a dzsinnt a palackból! Csak történjen valami, ami valóságra váltja a lehetetlennek tű- í nő vágyainkat. ' És tessék: mérföldlépés közben kifáradhatunk. Hiába a föveg, né- ^ ha jó lenne már látszani. Meghíztunk: minden terített asztal lelkiis- 6 meretfurdalásra ösztökél. ff Teljesültek kívánságaink. Vagy mégsem? Itt a szilveszter, s ml ff új vágyakkal, új életet kezdünk. ff Hogy milyet? Leírták a pátyi általános iskola ötödikesei miként ff képzelik el a jövőjüket. S elmondták a felnőttek, miféle jelen lett a f képzelt jövőből. & Jobb? Rosszabb? Vagy csak más? Érdemes összevetni a kettőt... Jelképes, hogy 'Kodály Zoltán és Barcsay Jenő egy háziban laktak a Körömdön — századuink zeneművészeiét és rajzkultúráját meghatározó két azonos értékű alkotónk, akiknek műfajukat lendítő küldetése is megegyezett. ' Így lettek országos mértékké. így övezte őket, övezi ma is világhír. Kodály szellemében A kecskeméti Kodály Intézet 1975 szeptemberében létesült azzal a szándékkal,, hogy a hazai és a világ zenekultúráját hatékony eszközökkel, a KodáJy-módszer alapjaival fejlessze, lendítse. Annak szellemében kezdődött, folytatódott a munka, melyet Kodály Zoltán hangoztatott: „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen”. Az eszme fényesen realizálódott. Külföldi muzsikusoknak, magyar énektanároknak tartanak szemináriumokat, két-három éves és rendkívüli tanfolyamokat, kurzusokat, s akik elvégzik, oklevelet kapnak. Foglalkoznak szolfézzsal, zeneelmélettel, karvezetéssel, népzenével, hangképzéssel, partitúraolvasással, kamarazenével. Rendre érkeznek hallgatók Japánból, az USA-toól, Kanadából, Bolíviából, Ausztráliából, Mexikóból, Angliából, Dániából, az NDK-ból és az NSZK-ból, továbbá Svájcból. Norvégiáiból, Finnországból, Spanyolországból és a Szovjetunióból. A világ számtalan pontjáról több százan. A kecskeméti Kodály Intézet a zene nemzetközi műhelye lett — visszavonhatatlanul az. Elragadtatott sorokat írt a vendégkönyvbe Georgij Ivanov, a Szovjetunió kulturális miniszterhelyettese, Matthian- sen dán kulturális miniszter és a lényegre tapintott a belga Hadelin Donnet, az Ifjú Zenebarátok Nemzetközi Szövetségének főtitkára, amikor megállapította: Kodály az intézet falai között él, amely — mint Kodály zenéje is — mindazoké, akik úgy vélik, hogy a világ a zene által jobb lesz. Köszönet Kecskemét városának és Magyarországnak, hogy lehetővé tették az intézet létrehozását. A jó zene terjesztése mellett a Kodály Intézet módszere a világ több részén fellendítette a népzene- kutatást is, hozzájárul földrészek zenei kincsének. megmentéséhez, összegyűjtéséhez, ápolásához. Szolgálata, küldetése nemzetközi méretű. Hasonló jelentőségű Barcsay Jenő Művészeti anatómia című könyve, módszere a világ képzőművészetének értékőrző, értékteremtő megújulásában. Napjainkban a' képző- és iparművészet indokolt nyelvújításával párhuzamosan’indokolatlanul fellazult a rajzi alapok tisztelete. Barcsay Jenő módszerének lényege és jelentősége abban áll, hogy felismerte a rajz elsődlegességét a festői, szobrász!, grafikusi életpályák elengedhetetlen nyitányaként, s Művészeti anatómiá-jával azt hirdeti, hogy kiindulópont, alap az emberi test pontos, hiányok nélküli ismerete. E rajzalbum születése is különös. Barcsay mestert 1924 óta gerincbán- talmak gyötörték, a tünetek 1951-ben súlyosbodtak. Egy ideig festeni sem tudott, így szentendrei műtermében lapozgatta, rendezte rajzait. Kész könyv — ismerte fel a rajzok hiánytalan egységét, melyet kiegészített további variációkkal, s mivel miniszteriális szervek is sürgették eev művészeti anatómia kiadását, szöveget írt hozzá. Az album 1953-ban jelent meg, s az előszóban Barcsay a következő gondolattal indította útjára akkor még nem is sejtett, világhírű kiadványát: A képzőművész számára az emberi test elsősorban látvány, szeme azt vizsgálja, ami ezen a testen felfedezhető. Ami a mű jelentőségét, a világ képzőművészete rajzi alapjainak megőrzésében és fejlesztésében tett szolgálat fontosságát illeti, azt azonnal észrevette Végvári Lajos a könyvhöz írt bevezetőjében. Idézem: Barcsay tehát megmutatja azt, hogy az objektív világ tudományos eszközökkel való megismerhetősége miként kapcsolódik elválaszthatatlanul a művészeti alkotáshoz. A valóságnak ez a tudományos, s egyszersmind művészi tükrözése teszi alapvetően különbözővé minden eddigi hasonló munkától és a legnagyszerűbb előd és példakép, Leonardo da Vinci rajzai mellé engedi állítani. Végvári nem túloz, Barcsay módszere Leonardo elvein épül olyan tekintetben, hogy minden vizuális művészet alapjának az emberi test ismeretén alapuló rajzot tekinti. Meghódította a világot Az 1953-ban kiadott Művészeti anatómia meghódította a világot A második kiadás előszavát 1955-ben Lyka Károly írta, ebből idézem a következő részt: Ebben a nagy műben mintegy kezet fog egymással tudomány és művészet. A szellem e két hatalmas motorja egyesül itt, hogy megvilágítsa a természet legszebb remekművének, az emberi testnek formarendjét... A képzőművészeti főiskolákon annyira bevált Barcsay-módszernek ez a mű hiteles és mesteri kódexe. Azóta ez a kódex elhagyta Budapest határait, s a világ minden részében a művészjelöltek nélkülözhetetlen kézikönyve lett. Mindmáig számtalan kiadásban jelent meg több, mint 300 ezer példányban magyar, német, francia, orosz, angol, olasz, spanyol, svéd, holland nyelven, s már az 1982-es előjegyzés szerint újabb 30 ezer példányban adják ki angolul, 20 ezres mennyiségben oroszuk Rádöbbent a világ, hogy Barcsay műve egyedi jelentőségű, mintegy kondicionálja a nemzeti képzőművészetek rajzi alapokon nyugvó minőségét, nélkülözhetetlen a fejlődés számára. Ez az alkotás már nemcsak a Magyar Képzőművészeti Főiskola tankönyve — segédanyagként a világ szinte valamennyi főiskoláján használják Sydney-től Londonig, Párizsig, Moszkváig, Prágáig, Berlinig, sőt amerikai kiadó tervezi zsebkönyvszerű kiadását is. Túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a világ Kodály zenei módszere után megismerte és elismerte a képző- és iparművészetben alkalmazható és alkalmazandó Barcsay- módszert is. Mindez számunkra lehetőségét és feladatot is jelent. A Szentendrén alapított Barcsay állandó gyűjtemény hivatásának megtartása mellett azzal bővülhet, hogy intézetté alakulva fogadhatja nyári kurzusokon a világ művészjelöltjeit. A kecskeméti Kodály Intézet hasznos tapasztalatokat adhat a szervezésben. A siker biztos. Szentendre így is nemzetközi város, ezzel a szellemi gyarapítással a képzőművészet nemzetközi műhelyévé válhatna. A nyári tanfolyamokat Barcsay mester irányítaná segítőtársai mellett, s a külföldi, hazai hallgatók a művészeti anatómia-stúdium végén oklevelet kapnának. A kurzus helye a Barcsay-gyűjtemény és Szentendre kiválasztott iskolája lehet, mely nyáron üres. Szállást a visegrádi és budapesti szállodák adnának. A kisebb pénzűeknek a fővárosi diákszállók, hiszen Kecskeméten is alkalmazzák a luxust és a szerényebb elhelyezést. Természetesen a tanfolyam végén a Barcsay-módszer tanítványai kiállításon mutatnák be fejlődésüket és egy-egy rajzuk hátrahagyásával megalapozhatnák a szentendrei Barcsay Intézet új művekkel kiegészítő nemzetközi gyűjteményét, amely méltó módon reprezentálná a Mester módszerén alapuló rajzi, festői, szobrász! előmenetelt a világ vizuális művészetének gyakorlatában. Kecskemét után Szentendre is Kodály zenéje, Barcsay rajzművészete kultúránk olyan kincse, melyre a világ is számot tart. Igazi birtokbavétele akkor történhet meg, zenénk és képírásunk általános befogadása akkor válhat teljessé, ha mindkét géniusz minőségét, értékrendjét hiánytalanul nemzeti keretek között nemzetközi méretűvé növeljük. Az érték adott. Kecskemét élt a lehetőséggel. Kodály muzsikáját, módszerét a nemzetközi zenei élet kincsévé tette. Szentendre a következő híres város — a világ képzőművészeti jövőjének műhelye lehet a Barcsay-módszer elterjesztésével, a Barcsay Intézet megvalósításával. Lehet? Lesz! LOSONCI MIKLÓS En azt szeretném, ha az iskolában csak robottanárok lennének, s hogy önmagától működjön a toll is, meg a könyv is. A földön legyen olyan híd, amelyen át lehet menni az űrbe. Olyan autó, hogy azt csinálja, amit mondok. £n autószerelő lennék, mert altkor biztos olyan gépek _1 esznek, hogy maguktól működnek. CZI PERA JÓZSEF autószerelő Budakeszin: — Az autó motorja, ha gyújtást kapott, addig jár, míg tart az üzemanyag. Van már sokféle emberi szóra „hallgató” gép, például a Renault 5-ös — rokkantaknak. Azt hiszem, ha minden automata lenne körülöttünk, hamar megunnánk az életet. Persze nem gyerekes kívánság áhítani, hogy az élettelen tárgyak mozogjanak. Például egy elromlott gépkocsi. Csak meg kell javítani. ★ ... ha nagy leszek, legyék gazdag, legyen meg mindenom. A férjemmel ne veszekedjünk_soka. Kislányom legyen me rt a lányt jobban szeretem. Boltban dolgoznék legszívesebben. ANTAL JÁNOSNÉ eladó Budakeszin a ruhaüzletben: — Nem mindig szeretem a munkámat. Néha, a rossz napokon bogarasak a vevők, csak akkor elégedett mindenki, ha nagy a választék. Nem mondhatom, hogy gazdag vagyok. A ház még csak épül, jó volna már költözni. Két fiam van, őket, s a férjemet szeretem, mégha olykor veszekszünk is. Ez minden családban természetes. A bajok nem a vitánál kezdődnek ... ★ En kobboj (cowboy) vagy tv-szerelő leszek. Azért,_ mert szeretek__bunyózni. Té vészerelőnek is jó, de nem olyan Jó, mint kobbojnak. SPR1NGINCZEISZ JÓZSEF, a Zsámbéki Medence Tsz tehenésze: — ötvenkét évem alatt egyetlen pofont kaptam, s egyet sem adtam. Fárasztó a munkám, kell hozzá az erő, verekedésre nemigen marad. Három fiam közül kettő tehenész lett, a lányom tejház-kezelő. Szilveszter után én nem fogok új életet kezdeni. Folytatom a régit, azt kívánom, hogy az erőm, a kedvem sokáig megmaradjon. ic Nővér szeretnék lenni, aki a csecsemőkre vigyáz, azért mert szeretem__a gy erekeket ■.. és a munkahelyemre ne kelljen korán menni .., TÖRÖK KATALIN gondozónő a Petényi Géza Csecsemőotthonban: — Velem megesik, hogy egy éjszakai ügyelet után csak reggel fél nyolckor fekszem le. A legutóbb 78 órából mindössze hatot sikerült aludnom, mert nappal hamar felébredek. Pedig nem kellene korán kelnem ... Arról pedig szó sincs, hogy elég „vigyázni” a csecsemőkre, s hogy elég a szeretet. A gondozónőnek gyakran a kicsi helyébe kell képzelnie magát, türelem is kell, s érett fej, no meg szakértelem. ★ A hobbim lesz__a_sárkányrepülőzés. Sz eretnék egy_ hajóvállalat Igazgatója lenni, _megtanulni más népek nyelvén, eljutni Amerikába. Szeretnék segíteni az amerikai négereken. LAKATOS BARNABAS, a Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat igazgatója: — Valamikor ejtőernyős voltam az MHSZ-ben, belevágnék a sárkányrepülőzésbe is, ha lenne időm. Tűrhetően beszélek angolul, igaz ma már inkább felejtek, elkelne némi gyakorlás. Nyolc évig jártam a tengereket, matrózból lettem másod- tißzt. Voltam már Venezuelában, Kubában. s áthajóztam az USA felségvizein. Érdekes lenne az Egyesült Államokba látogatni, de van egy sokkal nagyobb vágyam: a Csendes-óceán. Akár egy évet is rászánnék az életemből, mert az Atlantit, az Indiait már keresztül-kasul hajóztam, a Csendesre nem jutottam el. S ha megtehetném, segítenék az amerikai négereken, aminthogy mindenkin. akit hátrányosan megkülönböztetnek. Végül: hajózni gyönyörűség és nehéz is. Az óceánon ép-púgy, mint Vi- segrád és Nagymaros között a Dunán. ★ Lenne egy majmom, ez a majom segítene takarítani, bevásárolni, mosogatni. Tankvezető szeretnék lenni a katonaságnál, azért mert a tank nagy cs erős. Ha pedig megnyerném a háborút, altkor kapnék kitüntetést. SZABÓ ATTILA, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola negyedéves harckocsizó hallgatója: — A tank valóban nagy és erős. Bonyolult dolog az irányítása. A harckocsizónak sokat kell tanulnia, s ügyelnie arra, hogy fizikailag és szellemileg mindig felkészült legyen. Szeretném, ha sikerrel zárnám az utolsó tanévet. Ahhoz pedig, hogy a katona kitüntetést kaphasson, szerencsére ma nem kell háborúznia. ★ Lenne egy 450-es Mercedesom. Szeretnél; szép házat építeni. Nem lennék Iszákos ember és olyan sem, hogy cigarettázzak. Es kamionsofőr leszek, és a jviercedessel a szabad időmben jó gyor- san mennék, ahol szabad. Azután öreg éveimben országról országra járnék. SZVITEK LÁSZLÓ a Hungaroca- mion YF-98—41-es rendszámú Rábájának vezetője először is cigarettával kínál: — Szeszt csak nagyritkán iszom, egy-egy üveg sört. A Zsigulimmal három év alatt 15 ezer kilométert tettem meg, a kamionnal 240 ezret. Az idén jártam már Csehszlovákiában, az NDK-ban, az NSZK- ban, Hollandiában, Belgiumban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Jugoszláviában, Bulgáriában, Törökországban, Irakban és Kuvaitban. Nem lehet megunni. Elindulni nehéz, de megérkezni jó. Ha megöregszem, csak hazai utakra megyek. A kamionnal még az autópályán is csak óránként 80 kilométer a megengedett sebesség. Egyszer kaptak gyorshajtáson, ezer forintom látta a kárát... ★ Szeretném, hogyha lenne egy cirku- szom, benne nagyon sok é% különleges állat. Nagyon szeretem az állatokat, azért vágyom erre. És szeretném, ha ál» íatorvos lennék. DR. PIROS ANDRÁS, a Zsámbéki Medence Tsz állatorvosa: — Feláll a hátamon a szőr, ha macskát kell kezelnem. A legnehezebben megközelíthető állat. A tehenet, a bikát egy ember is le tudja fogni-kötni, a macskához három is kevés. A ló, az persze más. Én például huszárnak készültem. El is végeztem a katonai középiskolát 1958-ban, azután megszűnt a néphadseregben a lovasság. Sportoltam is, a Honvédban lovagoltam, s az volt a nagy vágyam, hogy olimpiai bajnok legyek. Nem sikerült. Ha ma új életet kezdenék, ismét az állatok gyógyítását választanám. Igaz, olyan helyen, ahol csak lovak a betegek. ★ Boldogan lennék rajztanár, és még földrajztanár is mert még eddig jó lett a földrajzom és a rajzom ötös. Szeretnék még egy arany ruhát és repülni tudni ■ ■ ■ — Én beérném azzal is, ha elutazhatnék a Hortobágyra. Debrecen környékére, ott még nem jártam, pedig 41 éves vagyok — így egy nevét titkoló pedagógus. — Le kellene vizsgáztatnom a kocsimat is. Sok a restancia. A legnagyobb talán a családi. Megesett, hogy a kislányommal — negyedikes korában — este tízkor kezdtem játszani. „Hiánycikknek’’ számítok otthon, s ha éppen nem, akkor is hasznavehetetlennek, kifacsartnak. De a tanítványaim, az osztályom diákjai azt hiszem szeretnek. Megéri. A gyerekek bizonyítványa a nevelőé is. v VASVÄRI G. PÁL
