Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
1931. DECEMBER 24 , CSÜTÖRTÖK «*« « 'éjlps V xJunav A pedagógusok és a társada■-------------------------iom nagy többségé ben tudatosodott, hogy az iskola nem csupán az ismeretközlés színtere, hanem a nevelés egyik legfontosabb intézménye, ahol a tanítási órák és az azokon kívüli tevékenységek egyaránt a személyiség formálódását, képességeinek kibontakozását segítik. Az iskola egész működésével részt vesz a tudományos világnézet, szemlélet, életmód és ízlés kialakításában. Munkálkodó, dolgos embert törekszik nevelni. Olyan embert, aki szakmájából maga igyekszik hivatást faragni. Az ilyen ember képes önmagát tudatosan fejlesztő egyéniséggé válni. Az ilyen egyéniségek lehetnek igazán a tartalmas közösségek építői. Vagyis a szocialista iskola az egész emberre veti tekintetét. A nevelést természetesen nem lehet elszakítani a nevelés folyamatának egészétől és a társadalmi valóságtól. Figyelembe kell vennünk, hogy a fiatalok világnézeti, erkölcsi, politikai fejlődésére az iskola mellett más nevelési tényezők — a család, a társadalmi környezet, a gyermek- és ifjúsági mozgalom, a tömegkommunikációs eszközök, a köz- művelődési hálózat, a munkahelyek stb. — is jelentősen hatnak. Ha a világnézeti nevelés szintetizáló funkcióját ilyen széles körűen értelmezzük, eszközeink és módszereink hallatlan mértékben gazdagodhatnak. A ntscYicf3™. leninista világ■■ W ma'X 5Ia __ nézeti nevelés A szocialista iskola távlatai írta: dr. -Pozsgay Imre míivelodési miniszter nemcsak oktatási kérdés. A tanulóknak életvitelükben, tetteikben is realizálniuk kell azt a szemléletet és magatartást, amit a szocialista társadalom minden tagjától elvár. A gyakorlat naponta ellentmondásokkal, konfliktusokkal terhes. Ezeket a tanulók is érzékelik, elemzik és megitélik. A társadalom valóságának ellentmondásai, a tanulók előtt feltáruló konfliktusok különböző súlyúak lehetnek: az egyszerű, hétköznapi erkölcsi konfliktusoktól a belső világnézeti konfliktusokon ót a nemzetközi élet eseményeinek ellentmondásos tapasztalatáig, s ezek megítéléséig. Éppen a világnézeti nevelés érdekében kell lehetővé tenni, hogy a tajiulók maguk is átéljék ezeket az ellentmondásokat. Ez komoly pedagógiai kockázattal jár, amit azonban vállalnunk kell, mert a nevelés integráns része, hogy felkészítsük a tanulókat a konfliktusok feloldására is. Gyakran hangoztatjuk, hogy a nevelésben eredményt elérni, a tanulók személyiségét fejleszteni, csak célszerű feladatokkal lehetséges. Munkánkban arra törekszünk, hogy a felnövekvő nemzedék ne csak megoldja az általunk megfogalmazott feladatokat, hanem maguk a gyermekek, a serdülők és a fiatalok is keressék teendőiket, vagyis kérjenek feladatokat. Változatlan igény azonban, hogy ezekre a feladatókra az iskola vezesse rá a tanulókat. Iskolarendszerünk erre a célra és követelményre épül, s magában hordozza azt a lehetőséget, hogy benne minden egyes intézmény alkalmassá váljon a társadalmi nevelési cél szolgálatára. Ahhoz azonban, hogy az iskola betölthesse emberformáló szerepét, az iskolát is szakadatlanul formálni, fejleszteni kell. Ehhez a fejlesztéshez szükséges alapelvek a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusán fogalmazódtak meg. Valahányszor, amikor az oktatás- fejlesztés szóba kerül, nyugtalanság tölti el a nevelőket, szülőket, mert rossz emlék, tapasztalatok hatására az egész intézményrendszer gyökeres felforgatásától, a bizonytalanságtól félnek. Az emberek jól körvonalazott, kiszámítható viszonyokra vágynak. Ismerve az iskolaügyben szerzett rossz tapasztalatokat, nem csadálkozhatunk a megalapozatlan változtatásoktól való félelmen. Nincs szükség olyan módosításokra. amelyeknek nyomán állandósul a zűrzavar s velejárója a bizonytalanság. Ezért valljuk az egész társada__________lom szükséglétét sz em előtt tartva, hogy az iskolát nem időnkénti lökésekkel, megrázkódtatást okozó változtatásokkal, hanem folyamatos, szakadatlan fejlesztéssel kell beilleszteni a társadalmi haladás menetébe. Elvünk itt is, mint az élet oly sok területén: haladás és biztonság együttes követelése. Merthogy fejlődésre, fejlesztésre ezen a területen is szükség van, azt józan ésszel mindenki beláthatja. A gyorsan szaporodó tudnivalók elsajátításának alkalmas módszereit újra meg újra létre kell hozni és alkalmazni. Az oktatással, neveléssel kapcsolatban keletkező újabb társadalmi szükségleteket ki kell elégíteni. E téren sem lehet tehát megállás! A teendő: az iskolarendszer és az oktatás-nevelés fejlesztésében olyan megoldási keresése, amely épít a magyar nemzeti oktatásügy évszázados jó hagyományaira, a jó nemzetközi tapasztalatokra, a szocialista iskolarendszer vívmányaira, a mai iskola sok-sok értékére. Az oktatás irányítóiban a pedagógusokban is meg kell erősíteni azt a szemléletet, hogy az iskola csakis akkor tarthat lépést a társadalmi-gazdasági változások követelményeivel, ha képessé válik a folyamatos megújulásra, fejlődésre. Az oktatás fejlesztési -programjának világos választ kell adnia arra, hogy az iskolarendszer egésze és egyes intézménytípusai miképpen tehetnek eleget a gazdaság fejlődésének szükségleteiből és a társadalom szerkezetében megfigyelhető változásokból adódó követelményeknek. Egyértelműen tisztázni kell, hogy a perspektivikus társadalmigazdasági változások miként alakítják az iskola funkcióit és feladatait. A fejlesztés során biztosítanunk kell, hogy az iskola valamennyi alapvető funkciója harmonikusan egymást kölcsönösén kiegészítve és támogatva érvényesülhessen. Olyan iskolarendszer alakítandó ki tehát, amely a jelenleginél hatékonyabban szolgálja a társadalmi nyitottság és mobilitás ügyét, valamint hozzájárul a szocializmusban az, egyenlő érvényesülési esélyek megteremtéséhez. RÍTtncífenlr a korszerű, általá- ,JwEtPSroUK nos műveltségre épülő, szélesen alapozott, konvertálható és továbbépíthető szakmai ismeretek megszerzését, a munkakészség és a -képesség széles körű fejlődését, mert ezáltal szolgálhatjuk jól a gazdaság intenzív fejlesztésének szükségleteit. Kedvező feltételek biztosítandók a képességek sokirányú fejlesztéséhez, a különböző irányú tehetségek kibontakozásához. Feladat: a jelenleginél jobban orientálni, segíteni az ifjúságot a kor társadalmi problémáiban való eligazodásban, a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok megértésében. Ennek érdekében az oktatási rendszer távlati fejlesztésének elvei a következők: Oktatási rendszerünknek biztosítania kell a társadalom szakemberszükségletének kielégítését. Ez általános követelmény. A gazdaság rugalmas alkalmazkodó-készsége a jövőben fokozódó mértékben függ az általános és a szakmai műveltség színvonalától, a munkaerő teljesítő- képességének és innovációs készségének fejlettségétől. Ez tehát új követelményeket támaszt az iskolai szakképzéssel szemben. A jelenlegi elégtelenségek és az előttünk • álló fejlődési szakasz megnövekedett, átalakult igényei egyaránt szükségessé teszik a képzési célok módosítását. A túlspecializált szakmai képzést fel kell váltani a szélesen alapozó és tovább építhető, a változó munkaköri feladatokhoz könnyen alkalmazható, jól konvertálható szakmai képzéssel, fokozott figyelmet fordítva a munkakészségek általános fejlesztésére. Az iskolai és az azon kívüli szakképzésben kialakítandó munkamegosztásnak biztosítani kell azoknak az ellentmondásoknak a feloldását, amelyek jelenleg az iskolai szakképzés és a munkahelyek konkrét igényei között feszülnek. ^zelőttünkjílló az iskolára növekvő feladatok hárulnak a társadalomban még meglevő egyenlőtlenségek fokozatos csökkentésében, a különböző társadalmi rétegekhez tartozó fiatalok szakmaszerzési, mobilitási esélyeinek közelítésében, a kultúra további demokratizálásában. Iskolarendszerünk egyik nagy történelmi feladata, hogy a képzésnék a társadalmi rétegződést részben fenntartó, részben újratermelő szerepét mérsékelje és egyre erőteljesebben korlátozza a társadalmi egyenlőtlenségek hatásainak iskolai érvényesülését. E célok megvalósítása érdekében kísérletekre támaszkodva ki kell dolgozni a társadalmi eredetű iskolázási hátrányokat enyhítő pedagógiai megoldásokat. Az iskolarendszer zsákutcáinak megszüntetésével szabadabbá tenni a társadalmi mobilitás iskolai útját. Oktatási rendszerünk távlati fejlesztésében az egyszeri gyökeres reform helyett a folyamatos fejlesztés érvényre juttatása a feladat. Az oktatásügy jelenlegi helyzetében — úgy véljük — károkat okozna a kialakult intézményrendszert, az iskola stabilitását szétzúzó egyszeri, gyökeres változtatás. Csak olyan megoldás lehet célravezető, amely megőrzi és továbbfejleszti a jelenlegi értéket, továbbá nagyobb megrázkódtatások, felesleges szervezeti változtatások nélkül javít. Az oktatási szervekben és a pedagógus-közvéleményben meg kell honosítani azt a szemléletet, hogy korunkban az iskola csak akkor tarthat lépést a társadalmi-gazdasági változásokkal, ha képessé válik a permanens megújulásra, a folyamatos fejlőd # re. A távlati fejlesztési terv sem jelentheti csupán a távoli jövő iskolamodelljének felrajzolását, elsősorban a jelenlegi iskola- rendszer perspektivikus fejlesztésének, tartalmi és szerkezeti megújításának konkrét módozatai dolgo- zandók ki. A távlati fejlesztésnek a jelen- _ „ . légi rendszer belső tartalékainak intenzív kihasználásával és részben a rendszer átalakításával fokozatosan egymásra épülő, egyirányba ható lépések sorozatával kell megvalósulnia, úgy hogy a reform egyes területeken a lehető leghamarabb megkezdődhessék. A távlati tervben a közoktatás tartalmi korszerűsítése tekintendő elsődlegesnek, a fejlesztés legfontosabb elemének. A szükséges szerkezeti változtatásoknál olyan megoldásokat kell előnyben részesíteni, amelyek a jövő iskolarendszerét a jelen kereteire építik és a meglévő szerkezetet fejlesztik tovább. A szerkezetet tekintve sem merevíthetjük meg tehát iskolarendszerünket. Ezen a területen is szabad utat engedünk a megérlelődött változtatásoknak. Az oktatási rendszer távlati szerkezetének modelljét alternatívákban célszerű kidolgozni, figyelembe véve, hogy nem létezik és elvileg sem létezhet egyetlen olyan szerkezeti megoldás sem, amely az iskolarendszer valamennyi strukturális feszültségét feloldja. Az a szerkezeti modell tekinthető optimálisnak, amely a legtöbb jelenlegi feszültség feloldását ígéri és kielégíti a következő követélményeket: Biztosítja a kötelező alapiskoláztatás egységének megőrzését. önálló iskolázási fokozatként megőrzi a középfokú Iskoláztatást, és egyúttal biztosítja az általános művelés és szakmai képzés szerves egységben történő megvalósulását. Lehetővé teszi az értelmiségi utánpótlás minél szélesebb alapza- tú, mindjobban a teljes iskolás korú népességre támaszkodó, kiválasztását. A felsőoktatás igényéről van itt szó. Hosszabb távon is kitüntetett figyelmet kell fordítani az általános iskola fejlesztésére, a pedagógiai munka feltételeinek lényeges gyarapítására. Ez a távlati fejlesztés egyik legfontosabb feladata. Elképzelhető «5 mérlegelendő, .----------------------hogyan lehetne a közé piskolát a szerkezeti integráció irányában fejleszteni, megtartva a középiskoláztatást. Tehát a szerkezeti integrációra kell terveket készíteni. Nagy távlatokban ugyanis elképzelhető, hogy szerkezetileg egységes, de a képességek, a fejlesztési és képzési irányok szempontjából kellőképpen differenciált középfokú képzés kiépítése lehet <a cél, olyan jelleggel, hogy a középiskola az általános művelés és a szakmai alapképzés funkcióját egyaránt betöltse. Tehát biztosítva az eltérő pálya- orientációk előkészítését, széles körűen alapozza meg a tanulók képességének feltárását és differenciált fejlesztését. Távlati elgondolások szerint a középiskola nem kész szakmunkásokat bocsát ki, hanem a tágan értelmezett szakműveltség alapján bizonyos szakmacsoportok elméleti és gyakorlati ismereteinek elsajátításával olyan tanulókat, akik rövid munkahelyi képzéssel a termelés, a szolgáltatás vagy az igazgatás több területén is alkalmazhatók. A 18 éves korig tartó iskolázás fokozatos kiterjesztésével is segíteni kell általánossá, tenni a középfokú végzettséget a felnövekvő generáció körében. A munka mpllptti kéPzés és 8 a munna meueui feinőttoktatás fejlesztésében figyelembe veendő, hogy az általános és a szakmai műveltség szintentartása, gyarapítása, a munka és a tanulás egybefonódá- sa mind több ember egész életét átfogó folyamattá válik. A mumka melletti és a munkával kombinált tanulás az általános és a szakmai művelődési igények felnőttkori kielégítésének, az át- és továbbképzésnek mind elterjedtebb módja lesz. A munkahelyek változó követelményeihez való alkalmazkodás, a további képesítések megszerzése, a műveltségi színvonal emelése és & választott pálya korrekciójának gyakoribb igénye egyaránt növeli a felnőttoktatás jelentőségét. Emellett a felnőttoktatásban még sokáig megmarad az iskolai lemaradás pótlásának feladata is. Az előttünk álló évek egyik nagy feladata, nemzeti vállalkozása lesz a fejlődő társadalom követelményeinek megfelelő, az eddigi oktatási- nevelési eredményekre építő, haladó, szocialista iskolát teremteni. Ennek a szép programnak a teljesítéséhez szükség van a nép és az állam ösz- szefogására, minden tartalmas közönség erőfeszítésére. A fenti képek balról Jobbra: magyaréra Tápiőbieskén, az általános Iskolában. Kezdődik a szünet a Forfa-iskolában, Dunakeszin. Gödöllőn, a Karikás Frigyes általános iskola tornatermében Naprakész tájékozottság A gyors javulással nem kecsegtető külgazdasági környezetben, társadalmi fejlődésünk következetes megvalósításához olyan nemzeti egység és olyan újtípusú tulajdonosi szemlélet szükséges, amely megköveteli, hogy mindinkább a képviseleti rendszerben érvényesülő önigazgatás vegye át az állami irányítás egyre nagyobb részét. Ebben a helyzetben a szocialista demokrácia fejlesztése csak szólam marad, ha a választott testületek tagjainak felkészültsége nem bővül, tudása nem gyarapodik. A társadalmi és tömegszervezetek választott vezetőivel szemben ■*— éppen az általános műveltség szintjének emelkedése miatt — mind magasabb igényeket támasztanak a választóik. Napjaink realitása, hogy megbecsülést, tekintélyt és elismerést csak felkészültséggel, jó munkával vívhat ki magának a vezető, a választott képviselő. Egyszersmind a választók bizalmát is csak átlagon felüli teljesítménnyel lehet megszerezni és megtartani. A választók számára a legtöbb helyen megbízható garanciát jelent a népfront ajánlása. Tartalmas munkával kivívott bizalom ez, és olyan eredmény, amelyre méltán büszkék lehetünk. Megnyugvásra vagy a szintentartásra azért nem gondolhatunk mégsem, mert a bizalom légkörét megteremtve még nem tettünk meg mindent azért, hogy ezzel a bizalommal okosan éljünk. Elsősorban minőségében magasabb szintű tevékenységre van szükség ahhoz, hogy tovább erősödhessék hazánkban a szocialista demokrácia. A minőségi fejlődés tartalma nem az ügyrendi kérdések további fejlesztését követeli, hanem elsősorban a választott képviselők, a tanácstagok, a társadalmi, tömegszervezeti és mozgalmi vezetők jobb hozzáértését. Ha gyakorlati példát keresünk erre az önépítő tevékenységre, akkor érdemes felidéznünk az országgyűlési képviselőcsoportók munka- és tájékozódási formáit, módszereit, amelyekkel a naprakész tájékozottság mellett, egyes speciális, gyakorta a képviselők személyes ismereteit meghaladó kérdés- csoportokat elemzik, s a megismert valóságos helyzetben kidolgozzák a cselekvés lehetőségeit. Azokat a lehetőségeket, amelyek közül válogathat a törvényhozó testület. A továbblépés érdekében a fenti példához hasonló módszereket kellene alkalmazni, a helyi tanácsok választott testületéiben is. Az együtt-terve- zés, együttgondolkodás szintjéről — amelyet többnyire már elértünk —, el kell jutnunk az együtt- fejlődés szintjére, mégpedig nemcsak abban az értelemben, hogy közösségben kell képeznünk magunkat, hanem abban is, hogy alapvető kötelességünk felfejlődni növekvő feladatainkhoz. A lépéstartás és a további fejlődés alapvető feltételeként kell félfogni a választott testületek tagjainak továbbképzését. Ennek egyik formája lehet az önképzés is, de a holnapi követelményekkel is számolva, ez nem elégséges. Lehetetlen, hogy valamennyi képviselőnk olyan polihisztorrá képezze magát, akinek valamennyi kérdésben — a városfejlesztésben, a gazdaságszervezésben, az egészségügyben, a jogban és így tovább — naprakész a tudása. L ehetséges, sőt szükséges, hogy szervezetten, az éppen időszerű kérdések legjobb értői — akár testületen kívüli, erre felkért szakemberek —, informálják s készítsék fel a választottakat. Ezzel egyúttal szélesedik a döntéselőkészítésben résztvevők köre, s tartalmában is gazdagodik a szocialista demokrácia. Lovas Gábor
