Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-22 / 299. szám
1981. DECEMBER 22. KEDD I««o •m KTünav Országos felsőoktatási ifjúsági parlament Bekapcsolódás a kutatómunkába ■ Intézkedési terv elfogadásával vasárnap befejeződött a kertészeti egyetemen az egyetemi és főiskola fiatalok országos ifjúsági parlamentje. A tanácskozáson — amelyen részt vett és felszólalt Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára — ösz- szefoglalták a szombat délutáni hat szekcióülés legfontosabb észrevételeit, javaslatait. A parlament vitáinak középpontjában a fiatalok legfontosabb feladata: a tanulás, a munkára felkészülés állt. Többen sürgették az oktatás korszerűsítését, s felhívták' a figyelmet arra, hogy ez minden intézményben a hallgatok véleményének figyelembevételével történjék meg. Felelősséggel szóltak arról, hogy a társadalmi tervezés részeként, a felsőoktatás társadalmi funkcióját elemezve, olyan tervezési és beiskolázási rendszert kell kialakítani, amely nagyobb összhangot teremt a továbbtanulási szándékok, a képzési irányok és a társadalom szakemberszükséglete között. Pályázati rendszer tapasztalatainak értékelése alapján szükségessé vált az elhelyezkedési rendszer korszerűsítése. Az új rendszerben biztosítani, kell az elhelyezkedés nyilvánosságát, és demokratizmusát; az egyetemi és főiskolai évek szakmai és közéleti teljesítményeinek fo- kozöttabb figyelembevételét; a pályakezdők számára a szak- képzettségnek megfelelő munkakört; végül a munkáltatók nagyobb érdekeltségét a képzésben is. Kezdeményezték a fiatal értelmiség helyzetének átfogó vizsgálatát, és ennek alapján az értelmiségi pályák társadalmi megbecsülését növelő intézkedésele rrieghozata- lát. Az intézkedési terv szerint ■— szélesebb körben lehetővé kell tenni a hallgatók számára a szervezett bekapcsolódást az oktató- és kutatómunkába, egyebek között az anyagi és erkölcsi ösztönzés fokozásával. A hallgatók széles rétegeit érintő gondra is javaslatot fogadott el a parlament; a felsőoktatás tankönyv és jegyzetgondjainak enyhítését szorgalmazva, különös tekintettel a nyomdai kapacitásra, a szerzői díjakra, a forgalmazás problémáinak megoldására. Az országos parlament javasolta, hogy a Művelődési Minisztérium évente adjon tájékoztatást az intézkedési terv időarányos végrehajtásáról. A felsőoktatási fiatalok ifjúsági parlamentje Korcsog András művelődési államtitkár vitaösszefoglalójával fejeződött be. Lennel átszőtt esztendők JTgy-egy nagyvállalat if- ■LJ júsági parlamentjén az a látogató is világos képet kap a cég életéről, az ott folyó munka minőségéről, intenzitásáról és a dolgozók hangulatáról, aki abszolút járatlan az iparágban, és előtte még sohasem lépte át a gyár küszöbét. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat tegnap délelőtti ifjúsági parlamentjének küldöttei kérdéseikkel, hozzászólásaikkal és ötleteikkel akaratlanul is tudtunkra adták: együtt élnek, lélegeznek a Budaflax-szal, mindennapjaikat, sorsukat átszövik a lenszálak. A rendkívül nyílt légkörű, jó hangulatú gyűlés nem hagyott kétséget: Bu- dakalászon — és nyilván az ország többi pontjain is, az LSZV gyáregységeiben — nem folyosói sugdolózás, műhelyközi intrika tárgyát képezik a hibák. Vezetők és beosztottak, gépmesterek és szövőnők egyaránt belátták, hogy a gyógyítás alapfeltétele a helyes és pontos diagnózis. Nincs idő pihenni a babérokon — ebben egyetértett középkorú, idős és fiatal, jóllehet, babérok is szép számmal akadnak. Az a hallatlan fejlődés, amivel az LSZV a középmezőnyből az élvonalba tornázta fel magát, nem múlt el nyomtalanul a fiatalok felett sem. Érezteti hatását a felszólalásokban, a gondolkodásmódban is. Méf csak véletlenül sem kezdődött mondat „én”-nel, a személyes névmásokat ezen a délelőttön a „mi” képviselte. És feltűnően sok volt az — egyébként kivétel nélkül mindig pozitív eredménnyel járó — összehasonlítás; 1978-hoz képest... mikor utoljára, három évvel ezelőtt találkoztunk... az előző ifjúsági parlament óta... í"1 supa hasznosítható, ^életre való ötlet — és ezt nemcsak a vendég állapíthatta meg, hanem a vállalat vezetői, a járás, a Magyar Kereskedelmi Kamara meghívott képviselői is. A parlament küldöttválasztással ért véget — és mindenki azzal a meggyőződéssel távozott, hogy az LSZV fiataljai nem vallanak szégyent az iparági ifjúsági parlamenten sem. L. Zs. (Folytatás az l. oldalról.) Ami a közlekedési helyzetképet illeti: az Ml autópályát vasárnap végre megnyithatták a forgalom előtt, de nem sokáig. Hétfő délelőtt egy görög kamion a 35-ös kilométerszelvénynél műszaki hiba miatt a haladósávban állt le. Mögötte két teherautó kényszerült veszteglé&re, egy harmadik pedig már nem volt képes megállni. A hátsó teherautót átlökte a szembejövő forgalom sávjába, az ott egy bolgár kamionnal ütközött. A teherautó totálkáros lett, szerencsére csak egy könnyebb sérült van. A mentés késő délutánig tartott. Az autópályákon egy-egy sáv járható, az előzés a jégbordák miatt veszélyes. A délutáni sónedves burkolatot estére és hajnalra jégpáncél váltja fel. Hasonlóan jégre, jégbordára kell számítani a főútvonalakon. Pilisvörösvár és Csobánka térségében hétfő kaptak lángra. Sóskúton, Szi- getszentmiklóson és Solymáron faházak, raktárak égtek le. A tömbfűtőművek mindenütt állják a megpróbáltatást, kivéve Szentendrét, ahol a Fel- szabadulás lakótelepen csütörtökön, szombaton és hétfőn állt le rövidebb-hosszabb időre a fűtés és a melegvíz-szolgáltatás. Az okok között volt csőtörés is, de a legtöbb bajt az áramszünet okozta. Az Elektromos Művek tájékoztatása szerint a hét végén, több ezer meghibásodás volt. Mindenütt előbb a leszakadt vezetékeket távolították el, az életveszélyt igyekeztek kiküszöbölni. Nagyobb üzemzavar volt Törökbálinton, Budakeszin, Pomázon (a turistaházat még hétfő estig nem tudták megközelíteni) és Halásztelken. A szentendrei középfeszültségű hibát estére kijavították, de a fűtőmű felfűtéséhez még hat órára volt szükség. Helytállás a zord Időben Tegnap délelőtt, illetve a kora délutáni órákban bejártuk a megye nyugati, közlekedési szempontból egyik igen kritikus részét. Első utunk Budaörsre vezetett. A lakótelep építkezése. Árkokkal feldúlt táj; befagyott, mésszel telt láda. — Vasárnap a 18 fokos fagyhatásra szétment a hőközpont tolózárja. Az ügyeletes és magam hoztuk helyre, ha nem sikerül, többmillió forintos kár következik be, adja tudtunkra Kolláth László, a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat irányító mérnöke. — Problémák, gondok? — Rendkívül csúszós, balesetveszélyes a terep. Ráadásul kézben kell a hatalmas üvegtáblákat egyik helyről a másikra hordani. A munka egyébként alaposan lélassult, minden feladat elvégzése, háromszor akkora erőfeszítésbe kerül. Melegedőben a budaörsi lakótelep mélyépítői r r' Árviták után szerződések Kis széria — nagyobb költség Túlbiztosítás Készletgazdálkodás és tőkés szerződések; e két fogalom különösen így év vége felé okozhat álmatlan éjszakákat a vállalatvezetőknek. A tőkés recesszió — gazdasági hanyatlás — idején még élesebben vétődnek fel a kérdések; vajon mekkora lehet a gyárban felhalmozódó készletek nagysága, azon belül is mi legyen a nehezebben eladható késztermékkel, vajon sikerül-e megkötni a szerződéseket, egyezségre jutnak-e a termékek árában? A kérdéseket Diósdon, a Magyar Gördülőcsapágy Művek gyárában tettük fel Kisnémet Andrásnak, a termelési osztály vezetőjének. rozás nehézségeivel, az álló pénzeszközök adta gondokkal. A diósdi gyár bizonyos szempontból szerencsés helyzetben van. A GO 3 elnevezésű alapanyagot — a csapágy anyagát csak ők használják, így inkább akkor fő a, fejük, ha a beérkező széria rossz. Anyag tehát van, de marad azért gond is. Főként a tőkés importból érkezők, esetében. A jelentős raktárkészletek, mellett itt is hiány tapasztalható több méretből, mert ezek beszerzésére csak a külkereskedelmi joggal rendelkező Tech- noimpex hivatott, a megrendelések késve mennek ki az országból. Nem véletlenül szeretné az MGM megkapni az önálló export-import jogot. A készletgazdálkodásról minden évben országos szintű felmérés készül. Ebből kitűnik, hogy a sok határozat és rendelet ellenére sem történt alapvető változás; a felhasználóknál a hatalmas készletek mellett hiányról kell beszélnünk. A kettő pedig összefügg, hiszen a felhasználó gyárak és vállalatok éppen az alapanyagellátás hiányosságai miatt igyekeznek bebiztosítani magukat, vagyis halmozzák a készletet. Ma már nyilvánvaló. hogy nagyobb a kereslet, mint a kínálat, kialakult az eladók piaca, s alapvetően ezen kellene változtatni. Ez azonban nem egyszerű feladat. Jól mutatja: immár tíz éve változatlanok az arányok: év végén a gyárban lévő készletből igen magas, 71 százalék a még fel nem használt alapanyag, 16 százalék a befejezetlen termék — amelyet már megmunkálás alá vettek —, és csak a többi a késztermék. Az Ideális megoldás az lenne, ha a gyártók folyamatosan, a rendelések sorrendjében kapnák az alapanyagot — ez persze csak akkor lehetséges, ha van anyag —, s azt nem ők, hanem a szállítók készleteznék. Ez az állapot ma még álom, a gyáraknak tehát meg kell küSdeniök a raktáCserearányok A termelési osztályvezető szerint nem törekedhetnek az elfekvő készletek növelésére, éppen a csapágygyártás ütemessége, nagyfokú automatizáltsága miatt. Náluk nem a 71—16 százalékos arány érvényes, sőt ez utóbbit — a megmunkálás alatt álló, befejezetlen termék arányát —, még tovább szeretnék növelni. A tömegszerűség ugyanis műveletközi készleteket igényel, nem állhat azért mondjuk a köszörű, mert még nem fejezte be munkáját az eszterga. Ez a törekvés az optimális készletgazdálkodás irányába mutat, következményeként jobban használhatják fel a pénzeszközöket. Ezen arányok alakulásával, az alapanyag ma még magas árával, az év végi zárókészlet nagyságával függ össze a végtermék — a csapágy — ára is. Ez utóbbi kapja a legnagyobb szerepet a tőkés szerződések megkötésekor. A szocialista szerződéseket államközi egyezmények alapján kötik, az igények jól felmérhetők, a cserearányok jól tervezhetők. Nem így a tőkés szerződések esetében. A nyugati piac stagnálása következtében nehezen látható előre, hogy jövőre mit és mennyiért kell gyártani. Ennek megfelelően Diósdon is komoly fejtörést okoz a jövő. Egy üzletember megpróbálta megfogalmazni, hogy miért is alakítják ki nehezen az árakat. Feltételezései szerint drága az alapanyag, magas lehet a dolgozók munkabére, magas az állami elvonás, túlságosan nagy nyereségre törekednek a diósdiak, illetve nem elég termelékenyek. Az alapanyag — mondja Kisnémet András — valóban drága, annak ellenére is, hogy a világpiacon ma értékesítési gondok vannak, vagyis az ár csökkentése lenne a logikus. A gyártó viszont ennyiért adja. tehát ugyanúgy nem tehetnek semmit, mint a munkabérek esetében; — ki merné állítani, hogy nálunk túlságosan magasak? Előnyszerzés? ) Abban van igazság, hogy magas az állami elvonás, csakhogy a Csapágygyárban nemrég fejeződött be az egymilliárd forint nagyságrendű rekonstrukció, amit pedig ki kell fizetni valahonnan. Meglepő módon lehet igazság a nagy nyereségre való toreke- dés ügyében is, de nem valamiféle jogtalan előnyszerzésről van szó. Ismét a vevőkkel való kapcsolatok hiányát kell említeni, hiszen a vállalat külkereskedelmét nem maguk intézik, nem tudnak helytálló előkalkulációt készíteni. Emiatt pazarolják a minőséget is — nem látják előre, ha egy vevőnek elég a kevésbé szép, kevésbé strapabíró csapágy —, holott a minőségi követelmények növelésével hatványozottan, sokszorosan nő az előállítási költség, vagyis végül: az ár. Sokféleség Senki sem állíthatja, hogy a diósdi gyárban rosszul dolgoznának az emberek. A termelékenység mégis kisebb a lehetségesnél, s ennek oka, hogy sokféle csapágyat kénytelenek gyártani. A hazai igény több száz féle csapágyat számlál, nem engedhetik meg maguknak, hogy csak néhányat gyártsanak, de azt nagy sorozatban. Ennek következménye: sokszor kell átállítani a gépeket, nem tudnak a már ma is adott lehetőségeknek megfelelően automatizálni, vagyis nő az egy csapágyra jutó fajlagos költség. Nem nehéz kiszámolni: a munkabér, a gépek költsége adott, ha kevesebb csapágy van egy szériában, akkor a fix költségek növelik az eladási árát. A kép nem rózsás, de ború látásra sincs semmi ok. Ma már nem csak a jövő évi szocialista szerződéseket kötötték meg, hanem a tőkés országokba irányuló exportszerződések nagyobb részét is. A fennmaradókban várhatóan az év végéig ezeket a szerződéseket is megkötik. A diósdi vezetőknek tehát nem kell álmatlan éjszakáktól tartaniok. Kolossá Tamás — Késés? — Nem számottevő. Reggel nyolc órára mindenki felvette a szerszámot. Ipari Szerelvény- és Gépgyár: — Az érdparkvárosi szerződéses járatunk autóbusza, csak újabb pótakkumlátor beszerelése után indult, késtek a Vértesacsáról bejárók is. — Megvallom, eléggé megrémültünk, amikor az alcsúti kanyarban a busz becsúszott velünk az árokba — meséli Resch Ferencné munkásasz- szony. Szerencsére nem történt különösebb baj, a férfiak segítségével újra az úttesre került a jármű. Somlai Ferenc osztályvezető szerint a gyárban jelenleg a legtöbb nehézséget a belső közlekedési utak eljegesedése jelenti. A helyzeten valamit javított, a sózás, fűrészporozás. A termelés ma délben zavartalan volt, kieséssel nem kell számoljanak. Budakeszit elhagyva, egyre nehezebb tartani a kocsit. — Ugyanez az állapot jellemző Telki és Perbál között — világosít fel a Budavidéki Erdő- és Vadgazdaság igazgatóhelyettese, Egri Ferenc, aki éppen ellenőrző útjáról jött meg. — A fakitermelés a nagy hó miatt szünetel, a vadállomány védelme érdekében folyamatosan hóekézzük a földutakat, hogy az állatok eljuthassanak az etetőhelyekre. — Tudnak-e munkát adni a famunkásoknak? — Igen, két fűrészüzemünkben foglalkoztatjuk őket. Várakozók a Telki autóbusz- megállóban. A vegyesbolt éppen zárva, ezért tőlük kérdezzük meg. kaptak-e ma időben tejet, kenyeret. — Minden megjött, elégedettek vagyunk az ellátással — ad választ kérdésünkre Gál József né betanított munkás. A reggeli autóbuszjárat kimaradt, de különben 15—20 percnél nem késnek többet az autóbuszok — veszi át a szót egy idősebb asszony. Közben az ellenkező irányban haladó sárga Volánbusz fékez a túloldalon. A kormánynál, fiatalember ül, Vllár Jánosnak hívják. — Hát bizony, ezekben a i napokban megszenvedünk, kétEmbert próbálő az Időjárás az építőiparban dolgozóknak — mondja Kolláth László Haimágyi Péter felvételei szer-háromszor akkora figyelemmel vezetünk. Különösebb probléma ma még nem volt, Piliscsaba és Tinnye között csak egy nyomvonalon lehetett haladni. Az Ullár Jánostól kapott információ igazságát a helyszínen ellenőrizhetjük. Piliscsaba határában autók hosszú sora várakozik, valahol elöl a kanyarban egy pótkocsis teherautó farolt az árokba. Az FK 40—76-os rendszámú teherautó vezetője rövid magyarázatot ad: — Egy Roburt engedtünk el magunk mellett, így történt a baj. Gyors intézkedés. Megindul a forgalom. A faluban a 10-es műút elágazásánál Hü- se Miklós, a KPM Pest megyei Igazgatóságának brigádvezetője mellé telepszünk; — Délelőtt az ürömi utat tettük szabaddá, a csobánkai egyelőre járhatatlan. — Fáradt? — A múlt hét eleje óta nincs megállás, napi tizenkét órát dolgozunk. Piliscsabán jó hír fogad. Vasárnap éjjel — annak ellenére, hogy a telefonösszeköttetés megszakadt a fővárossal —, sikerült egy vajúdó asz- szonyt az alig járható úton a mentőknek kórházba szállítani. A tinnyei körzeti orvos, dr. Triznádel Gábor gyors segítségének köszönhető a sikeres szülés. Havas tájak, jeges utak délután még járhatatlanok voltak a mellékutak, a hómarók megfeszített erővel dolgoznak ma is. Nagyon nehezen, csak egy nyomvonalon járhatók az Aszód—Sülysáp, Kóka—Zsám- bok, Tahitótfalu, Vác, Perbál— Tök—Zsámbék környéki mellékutak. A rendkívüli időjárással birkóznak a MÁV, a Volán és a BKV dolgozói is. Nagyobb baleset sehol nem volt, az autóbuszoknál viszont igen sok a koccanás. A tömegközlekedési járműveknél késésekre kell számítani. A mentők megszaporodott feladatai között szomorú gyermekbaleset is akadt. Hétfő délelőtt Budafokon két gyerek szánkóval csúszott egy autó alá, mindketten súlyos sérülést szenvedtek. A nagy hidegben megszaporodtak a tűzesetek. Sok helyütt a viharos szél által megrongált elektromos szekrények