Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-22 / 299. szám
1981. DECEMBER 22., KEDD IRODALMI EST LEÁNYFALUN Pertuban az egész országgal Az író pertuban van az országgal? Bizonyára! Hiszen a hetvenesztendős Puszta Sándor nemcsak szóban, hanem jelképesen is megölelte Leányfalu lakóit szombaton este, amikor ordító szelek rohantak a Dunára a Pilisből. Születés- napi irodalmi estet tartottak a művelődési házban, s amire az ünnepeltek alig számítottak: az utcai csontig hatoló hideg ellenére jószerivel megtelt vendégekkel a nagyterem. Karinthy Ferenc és Szeberényi Lehel — a két hatvanéves — meg is törölte a szemét: a félszáznál több irodalombarát je- leftléte enyhet adó simogatás- nak tűnt a kinti zord időben. Fábián Zoltán író volt a ceremóniamester. Azaz, csak lett volna. Az írótárs annál sokkal többre vállalkozott: háromszor ötperces, anekdotáié vallomásában elemezte az eddigi életműveket. Nem felsorolt — minősített. Puszta Sándor kanonok úrról elmondta: annyi mindent élt végig, hogy már az is istep csodája, hogy mindazt verssé tudta formálni. Karinthy Ferencnél a gyökérzet fontosságát hangsúlyozta. Azt a kört, ami a Nyugat szomszédságában körülvette. Karinthy kedves, játékos, humoros ember, de ebben nem olcsó csúfolódás van, hanem mélyreható törekvés — mondotta. Szeberényi Lehelről tudni vélte, hogy őriz valamit a legősibb elbeszélő modorból, mégpedig úgy, hogy a legnagyobb szomorúságot is kedvessé alakítja. . A bevezető után annyiban módosult a menetrend, hogy az ünnepeltek magukról, kötődésükről, az írásról beszéltek. Műveiket Gordon Zsuzsa színművésznő idézte meg, s közben Kőrös Csaba Bach gordonkára írott szólószonátáiból szólaltatott meg külön- külön három tételt. Az egyéni»vallomást Puszta Sándor verseinek elmondásával ' helyettesítette. Karinthy Ferenc a magyar irodalom helyzetéről elmélkedett: ha egy csatát elvesztett egy hadvezér, valamit visszanyert az író. O sincs másként, mint társai — folytatta —, hiszen Leányfalun szinte mindenki személyes ismerőse. Fel is keresik gyakorta: ezt meg azt írja meg. Már ezért is több az író a toliforgatónál. Ügy is mondhatnánk: ő a lelkiismeret. S hogy ne tagadja meg önmagát és reflektáljon Fábián Zoltán jókívánságára: éljen Karinthy száz évig —, csupán annyit jegyzett meg, jó-jó, de kinek vagyok én az útjában? Szeberényi Lehel számára Leányfalu az írói újjászületést hozta magával. Életének egy- harmadát Leányfalun élte meg, könyveinek, írói munkásságának kétharmadát itt alkotta. Olyan környezetre lelt itt, ahol együtt volt és van a magyar társadalom színskálája. A valóság mindenütt ott van, mint a levegő — mondotta.—, az írás elválaszthatatlan tőle. ö is megkérdezte magától: mitől író az ember? Rávágta: a fantáziától. Átgyúr mindent Önmagán. Csak akkor van baj, ha mindezt nagyon komolyan veszik. Aztán ő is olvasott. S befejezésül mindhárman elmondták: nem számítottak ismerősökre, közönségre ebben a kabátszaggató szélben. S mert társakra leltek, a születésnap ezért vált igazi ünneppé. Nem a megszámolt és nyilvántartott évek okán, hanem az összegyűlt közönség miatt. Az ünnepi irodalmi est dedikálással fejeződött be, hogy aztán mindenki a szép szavaktól belülről fűtötten a jó meleg otthonba siessen. ÜNNEP ELŐTT BUDAÖRSÖN A jó ízlés nehezen rontható el Csendül a fürge száncsen- gő, / Véget ér az esztendő — csilingelnek a vidám gyermekhangok, s miközben körüljárják a termet, mindenki égy kisebb botot vesz a keiébe. Énekfoglalkozás van a budaörsi kettes számú óvodában. — Gyerekek! Le fogjuk kopogni a dal ritmusát. Most azt énekeljük, hogy Járom az új váramat. Hangosabban szóljon az a nóta, s halkabban kopogjatok! No, így már mindjárt más! Tudjátok, nemcsak a dalnak, a mondókának is van ritmusa. Próbáljuk meg! Járjunk körbe, mondjuk el azt a versikét, hogy Hátamon a zsákom és közben szép halkan kopogjuk a ritmusát is! Nagyon ügyesek vagytok! A nagycsoportosok jókedvűen, felszabadultan követik Gander Jánosné, Giziké óvónéni utasításait. A mai foglalkozás fő zenei feladata a ritmustanulás. Eköré csoportosítja az óvónő az egész tananyagot. Befejezésül járás közben ritmust tapsolnak. Ez a legnehezebb része az egésznek. A gyerekek mégis hibátlanul vizsgáznak. Most új dal tanulása következik: Hej, a sályi piacon. Akik ismerték, azok dúdolás- sal kísérik Giziké néni énekét. Kis idő múlva már valameny- nyien együtt fújják vele. Miközben a gyerekek egy felelgetős játékra készülődnek, Bandur Erzsébet, az óvoda vezetője suttogva magyaráz: — Tavaly fejeződött be nálunk egy kétéves ének-zenei továbbképzés. A budai járás déli körzetének óvónői jártak ide. Forrai Katalin, a kiváló óvónő és zenepedagógus könyvének alapján, a legújabb pedagógiai módszerekkel ismertettük meg őket. Ezzel párhuzamosan, igyekeztünk olyan zenei élményben részesíteni a gyerekeket, ami. tartós, további életükre is kihat. Az utolsó alkalommal az óvónők hangversenyt tartottak, ahol a tanult népdalokat énekeltük együtt az apróságokkal. Nagy sikere volt. Nemcsak azért tartom jelentősnek ezt a továbbképzést, mert azóta a ze- nefoglalkozásaink célszerűbbek és áttekinthetőbbek lettek, hanem azért is, mert tavaly például négy elsősünk került ének-zene tagozatos általános iskolába — Budapesten. Ezalatt a sok jelentkező közül Gander Jánosné kiválasztotta, ki lesz az elárusító, ki az alma. Az alma leguggol, arcát eltakarja. Ki kell találnia, ki akarja megvenni. Kitűnő játék ez a hallásfejlesztésre. Közben apró közjáték: az egy garas árú almát Kinga két garasért akarja eladni. Élelmes kislány, de a gyerekek is szemfülesek, nem egyeznek bele az áremelésbe. Még eljátsszák a Koszorú, koszorú című játékot, majd az óvó néni felteszi a kérdést: — Ki tudja, milyen ünnepre készülünk most? — Karácsony lesz — válaszolja Beáta. ■— Akkor most ismételjük át azokat a dalokat, amelyeket erre az alkalomra tanultunk! Jf S felcsendül az ének: A karácsony akkor szép... Az egyik kislány háromszöget, egy kisfiú pedig dobot kap a kezébe. Az ő dolguk a ritmuskíséret. Szépen szól a dal, s Bea tökéletesen látja el a rábízott, egyáltalán nem köny- nyű feladatot. A foglalkozás a befejezéséhez közeledik. Még egy új karácsonyi dal megtanulása van hátra. Az óvónő második éneklésére már együtt zümmögi vele a kis kórus, hogy Ezüst szánkót hajt a dér ... „Az óvodával, annak zenéjével foglalkozni nem mellékes, kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés ... Mindenkinek az a zene fekszik legjobban, amelyhez gyermekkorában szokott. A korán fejlesztett jó ízlés nehezen rontható el később. Ezért ügyeljünk az első benyomásokra. Az egész életre kihatnak” — mondotta Kodály Zoltán. Hétköznapi énekfóglalkozás volt Budaörsön. Nem olyan, amit bémutatónak szoktak nevezni, Nem kirakatmunka folyt. Amit látunk, hallottunk, mégis színt, hangulatot, szemmel látható örömet hozott a gyerekek életébe. Éppen úgy, ahogy azt Kodály Zoltán elképzelte. Körmendi Zsuzsa MA: EMLÉKMŰ AVATÁS PERBALON Szobor és alkotója — Mindig a helyszín dönti el.-hogy milyen lesz egy emlékmű — mondja Bajnok Béla, A Pilisvörösváron élő szobrász- művész felszabadulási emlékművét ma délután avatják Perbálon. — Miért lényeges a helyszín? — Meghatározó a környezet. Akttól a dombtól nem messzire, ametyre a szovjet katonát megidéző kőszobor kerül, szovjet katonasírok vannak. Aliikét ide eltemettek, azokat szinte mindenki ismerte harminchét esztendővel ezelőtt a községben. A szakácsot, aki ennivalót adott a gyerekeknek, a közlegényt, akinek a térdén lovagoltak az apróságok, miközben énekelt. így csakis figurális lehetett az. alkotás, nem hagyatkozhattam szimbólumokra. Bajnok Béla mutatja a szoborról készült fényképet. A három méter tíz centiméter magas mészkőfigura teste nyers, hasított sziklából tör fölfelé. A földön tömbszerűségével hat. Ahogy haladunk tekintetünkkel a fej felé, úgy szaporodnak a vésőnyomok, válik egyre rusztikusabbá. A köpeny eltakarja a fegyvert es a kezet, a hős emberként jelenik meg a szemlélődő előtt. — Az alak fontosságát akartam hangsúlyozni — folytatja a szobrász —, megfogalmazni azt az általános gondolatot, hogy mindazt, amit akkor tettek, az elsősorban értünk történt. A dicsőséget, a hálát a sziklába. faragott pálmaággal fejeztem ki. Ez a katona egy volt a sok közül, egy olyan anya fia, akikből Perbálon is sok van. Az arca ezért válik személyessé, miként a sisak is: mindkettő csiszoltan emelkedik ki á környezetből. Bajnok Bélának nem ez az első köztéri szobra. A pilisvö- rösvári Bányász-emlékművet 1978-ban avatták.. A jövő év májusában adják át a nagyszé- nási turistaház helyén felállítandó munkásmozgalmi domborművet. A perbáli Felszabadulási emlékmű megoldásában azonban más jellegű. — El akartam térni a megszokott ábrázolásoktól, ezért nagyon egyszerű formát választottam — magyarázza a kőplasztikát a művész. —Persze, ez nem jelenti azt, hogy a szobor elkészítése is egyszerű volt. Augusztus végén fogadták el a vázlatot, október elején lettem kész az eredeti nagyságú gipszmodellel. Csak ennek a zsűrizése után kezdhettem hozzá a faragáshoz. Sokszor még esténként, lámpa mellett, néha fagyban is dolgoztam. Megígértem, hogy megcsinálom. Időre elkészültem vele. A pilisvörösvári lakás elől, amelynek színje, fészere faragóműhelyként szolgált, külön eltakarították a havat, hogy szállítani tudják a szobrot. A perbáliak már korábban, november hetedikére elkészültek a leendő felszabadulási emlékmű környékének a rendezésével. Társadalmi munkában csinosították, alakították a dombot. Amikor az elmúlt hét péntekjén daruval a helyére emelték a szobrot, többen összegyűltek a kőfigura körül. Volt, aki hírvivőként tovaszaladt, hogy megjött az emlékmű. S akadt olyan ember is, aki levette a , kucsmáját, helybéli szokásként megsüve- gelte a szovjet katonát. Pedig csak ma lesz az avatás, délután három órakor. VERSMONDÓK VERSENYE GÖDÖLLŐN Tízen utaznak Hét évszázad magyar verseit, Ady, József Attila, Radnóti, Tóth Árpád és Nagy László költeményeit tartalmazó köteteket helyeztek el a Gödöllői Művelődési Központ kamaratermében szombaton délután az egyik asztalon. A falon felirat köszöntötte a IV. országos szövetkezeti szavalóverseny Pest megyei döntőjének résztvevőit. Bernáth Tibor, a Pest megyei KISZÖV elnöke a szép szó, az irodalom, a kultúra, a művelődés fontosságáról beszélt megnyitójában. Hangsúlyozta, hogy a vetélkedősorozat, amelyet a SZÖ- VOSZ, az OKISZ, a TOT kongresszusa alkalmából hirdettek meg, a szövetkezeti összefogást kívánja szolgálni. Kodály és Bartók szellemében arra ösztönzik a társulások dolgozóit, hogy ismerjék meg a magyar ság és a szomszéd népek nép- költészetét, az irodalmon keresztül erősítsék a népek ösz- szefogásának, barátságának, békés együttélésének eszméjét. A vers- és prózamondó ver seny első fordulójában — ame lyet november 20-ig bonyolítottak le — Pest megyében a TV-FIGYELŐ Kalendárium. Ha nem lenne, ki kéne találni — mondja a nem túl szellemes, ám annál gyakrabban ismételgetett szólás, amelynek igazsága egyebek között több televíziós műsorra is vonatkozik. Így például az Ablakra, erre a leghétköznapibb ügyeinkben, bajainkban eligazító szolgáltató sorozatra, s vele együtt a Kalendáriumra, ami megintcsak okítja, felvilágosítja, ismereteiben bővíti az előfizetőt. Teszi ezt az Ablakhoz hasonlóan célszerű és egyszerű formában. Műsorvezető-szerkesztője, a mindentudó, a hegymászásban éppen úgy járatos, mint a gépkocsi-szlaloSzáll az ének, kopog a ritmus Bozsán Péter felvétele. moztatásra sem rest dr. Juhász Árpád tévedhetetlen pontossággal választja ki az éppen tovafutó évszak kapcsán megtárgyalandó témákat, és ezek kifejtésére rendre meg is találja a kevéssé ismert, ám az élő adásokban is lámpaláz nélkül elemző, magyarázó szakembereket. Lám, legutóbb is vagy féltucatnyi olyan ismeretcsokrot nyújtott át, amelyet tudomásul véve biztosan másképp fog karácsonyozni sok-sok előfizető. Annál is inkább, mivel afelől is tájékozódhatott, hogy miért éppen ezekre a tél végi napokra sorolódott be e kettős ünnep; afelől is, hogy milyen egy ajándékba adott, kapott jobbacska Hi-fi- torony; no, meg afelől is, hogy mire ügyeljen egy jeges útra tévedt autós. Röviden: remek kis műsor ez a Kalendárium! Sport. Volt tehát miért dicsérni kedves dobozunk programjainak gazdáit ezen a hét végén, ám amiatt, hogy váltig kevés a sportadás, az előfizetők többsége nevében háborog- nunk kell. Igen, ez fehéren-fe- ketén kimutatható tény: csak elvétve és rendszertelenül ik- tatódik be a műsorba olyan sugárzási alkalom, amikor egyéni vagy csapatos vetélkedéseket látni. Van persze a Telesport meg van az Autómotorsport című válogatás, illetőleg a Természetbarátnak elkeresztelt turistamagazin, de amúgy, nagyjában-egészében a testedzési és az ilyen-olyan pontszerzés! összefeszülésekről a vártnál kevesebb képet kapunk. S mondhatjuk mi, Pest megyei nézők ezt annak ismere tében, hogy hányszor több órányi sportadással szerencsélteti publikumát az ezen az országrészen is jól figyelhető pozsonyi televízió. Az évnek kedvezőbb időjárású hónapjaiban szinte naponta el lehet csípni ily vonatkozású jelentkezéseit. Ráadásul az ottani ide-odakapcsolások remekül vannak vegyítve. Ügy például, mint azon az őszi vasárnap délutánon, amikor a világhíres pardubicei lovasversenyt közvetítették, óm közben még egy autócross-viadalt is be-be- játszottak, sőt — ha az emlékezet nem csak — egy kerékpáros terepverseny maszatos kerekezői is fel-feltűntek, természetesen akkor, amikor éppen két futam közben csak sétálgattak a paripák, vagy álltak az autók. Így is lehet, ilyesmit is lehet — szomcrkodik tehát a' szóban forgó események kedvelője, aki joggal várná el, hogy legalább a hétvégeken több labdapattogást, miegyebet lásson. Különösen most, hogy országosan általánossá válnak a szabad szombatok, amikor bizony nem mindenki vág neki a hegyeknek. vagy indul színházba, moziba, hanem odahaza pihenget, s nézi a műsorszóró masináját, remélve, hogy egy kopottas film meg egy hangszeres heiehuja között majd csak beugrik egy jó meccs. Bárha a jövőben kevesebbet kéne csalatkoznia annak, aki így remél... Akácz László MESZÖV-től harmincnyolc, a TESZÖV-től huszonnyolc, a KISZÖV-től huszonnyolc versenyző vett részt. Közülíik*hu- szonötén jelentek meg a második fordulóban, a megyei döntőn. A zsűri — elnöke Máté Lajos , tagjai ifj. Dániel Kornél és Kerekes László voltak — mindenekelőtt arra volt kíváncsi, hogy megfigyelje a költészetet kedvelő emberek teljesítményét, valamint azt, hogyan választják ki és értelmezik a tolmácsolt műveket A vetélkedő színes és összetett képet mutatott. Elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a sok versfaragó mellett tekintélyes a verseket elmondok száma is hazánkban. Velük azonban körültekintően kellene foglalkozni. Eléggé magukra hagyatottak, kevesen vannak, akik egyéniségüknek megfelelően választanak prózát és költeményt. Beszédtechnikájukon is akad javítanivaló. Velük — akiknek az aktivitása, vállalkozó kedve elismerésre méltó — éppen ezért többet kellene törődni. A szombati megyei döntőn a magyar költészet jelesei közül Arany, Petőfi, József Attila, Zelk Zoltán, Váci Mihály, Vas István, Juhász Ferenc verse egyaránt elhangzott. Meglepően sokan mondtak népmesét. A vers- és prózamondás örömét, a széppróza vállalását jelzi az a tény is, hogy a résztvevők között általános iskolás éppúgy akadt, mint érett férfikorban levő. A versenyzők egy művet mondtak el, s a vitás kérdések tisztázása érdekében a zsűri kívánságára hatan újból közönség elé léptek. Kora délutánra megszületett az eredmény is. A z első helyet a Galgavidéke Áfész-nél dolgozó Valentinyi László szerezte meg. A Vecsés-Ferihegy Tsz színeiben induló PCcza Ildikó a második helyre futott be. A Monorvidéke Áfész-t képviselő Hrachovina Lajos lett a harmadik, míg a negyedik helyezést a maglódi általános iskola tanulója, a Rákosmezeje Tsz-t képviselő Hegyi Zoltán érdemelte ki. Rajtuk kívül még hatan jutottak tovább. A MESZÖV-öt Kovács Erika és Vajda Brigitta, a TESZÖV-öt Mészáros Józsefné és Várdai Ernő, a KISZÖV-öt Plangár Judit és Szász Andrea képviseli a szekszárdi területi döntőn, január 23—24-én. i Az országos döntőbe, amelyet Szegeden rendeznek meg 1982. február 13—14-én, összesen harminchat versenyző jut be. A tisztes szereplés érdekében a megyei versenyt meg- rendezők képviselői vállalták, hogy szakemberek foglalkoznak majd külön a területi versenyre továbbjutókkal. Alighanem valamennyien megérdemlik ezt a figyelmességet, hiszen ők már nemcsak verskedvelők, hanem az irodalom megszerettetésének a követei is. M. Zs.