Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-20 / 298. szám
«r.r.ifr 1981' DECEMBER 20., VASÄRNAP 5 Műszaki intézet Elejét venni c nagyobb bajnak Takarékos megoldásoké keresnek cir? .;. ' ví : A magyar mezőgazdaság termelési eredményeihez kétségkívül hozzájárultak az elmúlt évek beruházásai is. A gépek, épületek és berendezések egy részéről ugyanakkor megállapítottuk, hogy takarékosabban is bánhattak volna velük a tervezők és a kivitelezők. Szerencsére, most már terjednek azok a megoldások, amelyek az energia- és a költségtakarékosságot jobban megcélozzák. Olcsóbb építés A MÉM Műszaki Intézetben például megvizsgálták a részben nyitott sertésistálló típusokat. Ezek már sokkal egyszerűbb szerkezetűek, építésük olcsóbb. Előnyük az is, hogy megtakarítható a korábban fűtésre, elektromos energiára elköltött- forintok jelentős része. A Rétfalvi Ferenc és Titkos Sándor tudományos munkatársak által végzett vizsgálat említett célja mellett természetesen egyáltalán nem volt közömbös az sem, hogy a tartástechnológia és a termelési eredmények ne szenvedjenek csorbát. Az összehasonlító vizsgálatokat a Komáromi Állami Gazdaságban, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban, az AGROBER, a Gödöllői Tangazdaságban az AGROKOMP- EEX, a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban az ISV-tervezé- sű hizlaldákban folytatták. A tapasztalatok szerint mínusz nyolc fokos külső hőmérséklet esetén egyik épülettípusnál sem tudtak tíz foknál magasabb belső hőmérsékletet biztosítani. Az is a fontos tapasztalatok közé tartozik, hogy a részben zárt istállóknál lényegesen egyszerűbb tartási körülmények között jó hizlalási eredmények érhetők el körülbelül 3,7—3,9 kilogramm fajlagos abrakfelhasználással. Ez persze elsősorban a fagymentes hónapokban érvényes. hevesebb takarmánnyal Kísérleti telepekről lévén szó, a kutatók javaslatai is figyelemre méltóak. Szükségesnek látják az önetetéses technológia és a fagymentes itatok alkalmazását. A tőkésítésnél szükség van a kétrétegű légáteresztő szövet használatára. Kedvező az a tény, hogy a nyári, tavaszi és őszi hónapokban megtakarítható takarmány mennyisége meghaladja azt, amennyivel több fogy télen. Ez is azt erősíti meg, hogy egészében véve gazdaságosan üzemeltethetők _ a téliesíthető, részbén nyitott’ hizlaldák. Azt pedig a mérési eredmények bizonyítják, hogy a gépi szellőztetés és a fűtés elhagyásáA két Kátéról jelentjük Mezőgazdaság és ipar Szentmártonkáta határában harminchektáros földterület meliorációs munkájához fogott a Kossuth Termelőszövetkezet. A korszerű nagyüzemi művelhetőség érdekében a tábla elhagyott tanyáit is lebontották. Jövőre akadálytalanul dolgozhatnak rajta a növénytermelés gépeivel. A mezőgazdasági termelés mellett jelentős a község ipari tevékenysége is. A Klíma Ipari Szövetkezet üzemében óriási hűtőberendezéseket készítenek. Idei 125 millió forintos tervük teljesítéséhez már csak egy 6 millió forintos terméket kell összeállítaniuk és elszállítaniuk. A szomszédos Nagykáta telefongyári tekercselőüzeme elérkezett jelenlegi kapacitásának felső határához. Nem rég készítették el az eymilliomodik tekercset. Korszerűsítéssel, valamint a 3 M módszer tapasztalatainak felhasználásával, változatlan létszámmal jövőre már másfélszer ennyi alkatrészt terveznek gyártani. Hatalmas markológépek, dózerek simítják a talajtelszínt Tóth Józsefné ipari hűtőtorony ammóniát szállító csőrendszerét hegeszti Barcza Zsolt felvételei val férőhelyenként egy év alatt mintegy 70—100 kilowattóra elektromos energia és 7—8 kilogramm tüzelőolaj takarítható meg. Ugyancsak az energiatakarékosság érdekében végeztek vizsgálatot egy másik területen is a MÉM Műszaki Intézet munkatársai. Mezei András tudományos munkatárs a tejházi hulladékhő hasznosítását vizsgálta. Ennek célja az volt, hogy a tej melegét — amit a további felhasználásig úgy is el kell vonni — értékesíteni lehessen. Pontosabban szólva: a hőenergia helybeli felhasználását igyekeznek ezzel elősegíteni. A lényeg egyszerű, mert azt kell megoldani, hogy a tejhűtőkhöz csatlakoztatott bojlerek vizét melegíthessék fel a kialakított rendszerben, s ez a víz alkalmas legyen a szociális helyiségekben való felhasználásra. Eredményes bérhizlalás Az is kiderült, hogy ha a bojlert, amelyet már hazánkban is gyártanak e célra, megfelelő környezeti hőmérsékleten tartják, a tejhűtő teljesítményét is javítja. Igaz, hogy a hővisszanyerő rendszer 10— 12 százalékkal több energiát igényel mint a hagyományos, de a tej természetes melegétől nyert energiában ez megtérülhet. A bojlerek alkalmazása a fejőházakban, tejházakban megéri, mert fedezi a kommunális igényeknél jelentkező melegvíz-szükségletet. Az állattartó gépek vizsgálatában feltétlen említést érdemel az, amit a háztáji tenyésztés géprendszerének fejlesztésében végeztek. Az eszközök és berendezések egy jelentős része megfelel a követelményeknek. Kimutatták azt is, hogy az elmúlt években a szövetkezetek és a kisgazdaságok közötti integrációs formák közül a bérhizlalás nyújtja a legnagyobb termelékenységet, a jó jövedelmezőséget, s ez biztosítja a legkisebb eszközigényt. F. I. A meghívó: szeretettel várjuk önt és kedves hozzátartozóit a Pest megyei első, cukorbetegek klubja megnyitó rendezvényére, december 15-én délután i órakor a budakeszi művelődési házba. Akik eljöttek? A többség idős, s finoman szólva: korpulens. Nem véletlenül. A cukorbajban — szaknevén a diabetesben — szenvedők között nagyon kevés a sovány, a fiatal. Tíezczer ember közül három, aki ebben a korban esik a betegségbe. És tízezer közül háromszáz, aki fölös kiiók birtokában, már túl élete delén. Csak amit ellestek Az előcsarnokban a klub alapító tagjai beszélnek arról, ki, mit vár az újdonságtól. özvegy Tóth Istvánná Solymárról jött: — Egy óra volt az út, s még nem tudom, megéri-e. Két hete hagytam el a Korányi Szanatóriumot. Ott állították be legutóbb a cukorszintemet, most sokkal jobban érzem magam, mint előtte. Útbaigazítást várok, azt, hogy elmondják: hogyan éljek, milyen szabályokat tartsak be, hogy máskor se legyek rosz- szabbul.. Zágler Antalné Telkiről: — Nem vagyok én beteg, a férjem az, őt kísérem. De szeretnék választ kapni magam is sok kérdésre. Legfőképpen arra, miért kerül olyan sokba cukorbetegnek lenni. Drága a diétás csokoládé, sütemény, befőtt, nem is mindig lehet kapni, szűkös a választék. A férjem egy szelet kenyeret ehet naponta, ezen kívül főleg húst, sajtot, zöldségfélét, bizony, nem olcsó koszt... Siska Ferenc Óbudáról: — Tizenöt éve vagyok cukorbeteg, most ott tartok, hogy naponta kétszer kell magamnak insulin injekciót adnom. Még csak 52 esztendőt számolok, de már leszázalékoltak a betegségem miatt. Sokszor fogottéi rosszullét. Ha a betegség kezdetén szigorúan megtartottam volna az orvosi utasításokat, talán kevesebb gondom lenne most. Általában édeskeveset tudnak az emberek erről a kórról — én sem vagyok kivétel —, csak annyit, ameny- nyit az újságokból, könyvekből elleshetnek, örülök tehát, hogy ilyen klub alakul. Szakemberektől tanulni A terem zsúfolásig megtelt. Pereg a film; A cukor is lehet méreg. Megtudjuk: a világon több mint 50 millióan cukorbetegek — az emberiség egynegyede születésétől fogva hajlamos erre — mint Cézanne, H. G. Wells, Csortos Gyula is az volt. Dr. Vértes László, a Pest megyei KÖJÁL egészségnevelési osztályának vezetője arról beszél, hogy már időszámításunk előtt 1500 évvel leírtak ezt a betegséget, mégis csak a XX. században vált lehetségessé a gyógyítása. Miután Langerhans leírta a hasnyálmirigy szigeteit, s miután Banting és Best megtalálta az insulint... A következő előadó a klub „szülőatyja”, dr. Halmos Tamás, a Korányi Szanatórium belgyógyászati osztályának vezetője, a Magyar Diabetikus Társaság alelnöke: — Többféle ok miatt alakulhat ki a cukorbaj, s többféle szövődményét ismerjük. Most azért jöttünk itt össze, hogy ezek megelőzéséről beszéljünk. A legjobb gyógyszer ma is az insulin, ezt egészítheti ki vagy helyettesítheti néha a megfelelő diéta, a vércukorszint- csökkentő gyógyszer. A jövő útja: insulintartály, hasnyálmirigy-átültetés — ma még kísérleti stádiumban. Kádár Sarolta diabetikus azt sorolja, a cukorbeteg mit ehet, s mit nem. Vannak tiltott ételek: a cukor, a szőlő, banán, nem ajánlatos tejet inni, üdítőket sem, s a sütemény is árt. Jó lenne viszont naponta hat- szor-nyolcszor, s mindig keveset enni. A kérdések. Pontosabban a kérdések özöne: Egészséges-e kenyér és tészta nélkül étkezni? Hányszor kell insulint kapnia a betegnek? Miért édesítik és készítik vastag rántással a főzelékeket az éttermekben? S miért illeti megvető pillantás azt, aki bor vagy szörp helyett csak szódavizet kér? Elegendő-e az otthoni diéta? Enyhébb-e az idős kori cukorbaj? Milyen pályát válasszon a fiatal diabeteses? Tolgyfahordék vigyázzák a la&aaf©! la papin alatt alszik a tőke Meg-meglódul a szél, arcunkba süvítő hideg, fülünkbe egyhangú esőkopogás rak fészket itt, az újhartyáni borpince grádicsa alatt. Mint fölös kölöncöt, lerázzuk kabátjainkról az eső gyöngyszemeit — nedves ruhában nem szabad pincébe menni! —, aztán máris körülvesz a jellegzetes pincepára, a nedves borillat, a hasonlíthatatlan. Fejünk fölött, az emberderéknyi beton- gerendák alatt izzólámpák sá- padoznak, s az óriási hordók közötti félhomályban ottfelejtett papírdarabkát mozdít a huzat. Döngve csapódik a nehéz, vasajtó: Svébis Mihály iparkodik alább a maga hetvenöt évével. Mintha ötvennel fiatalabb lenne, siet a lépcsőkön, mögötte társa, Tunner József alakját világítják meg a 'villanyégők. — Igyekeznünk kell a riz- ling fejtésével — adja a szót az idős pincemester —, nem túl szigorú a kinti idő, s munka után az otthoni portán is akad tennivaló. A felszín alatti „idő”, mármint a pince klímája jóval kellemesebb, mint a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet újhartyáni borpincéje udvarának hidege. Télen-nyáron hasonló hőmérsékletű levegőben érnek a borok. Vastag falú tölgyfahordók vigyázzák az örök zamatot. — Most ezernégyszáz hektoliter újbor van a hordókban — mondja Tunner József. — Ezerjó, rizling, hárslevelű, oportó, szürkebarát. A hordók — árpalé erjedt bennük valamikor — zöme már akkor a szeszipart szolgálta, amikor Svébis Mihály apja siheder volt: a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben készítették azokat a derék sváb kádár mesterek. Diogenész uram — ógörög mondák örök mujatozója — örülne, ha látná a legnagyobb, a 65 hektoliteres hordót, bár aligha lakna itt, hol mindennapos a kemény fizikai munka ... Hol vannak a díjbirkózó termetű pincemesterek? — Általában négyen dolgozunk ebben a pincében — magyarázza Svébis Mihály —, de most a főnök, Schenk András szabadságát tölti, a közöttünk legfiatalabb Farkas Zoltán pedig ifjúsági parlamentre vitte a fiatalok szavát. András bátyám a főpincemester ... S aki éppen egyidős Svébis Mihállyal... Elöregszik a szakma? — Voltak itt fiatal, iskolázott szakemberek, de kevesellték az órabért, hát továbbáll- tak. Nohiszen... Én hét évvel ezelőtt vállaltam ezt a munkát, meg sem kérdeztem, mennyit fizetnek: szeretem a mesterséget. Azelőtt? Fönn, a szőlőben bajlódtam. — Én meg tizennégy évig ültem traktor nyergében — szól Tunner József. — Majd’ odalett a belsőrészem, hát könnyebb munkát javasolt a doktor. — S ez könnyebb? — Hogyne. A szivattyú elvégzi a nagyját, csak hordómosás idején alszik keveset otthon az ember... Mert a seprő, a bor alja, beleívódik minden porcikájába. — Szüret idején a legnehezebb — mondja Svébis Mihály. — Akkor aztán hajnaltól napestig itt találni minket. A darálót, a préseket is mi kezeljük, szóval, olyankor nincs borkóstolgatás. Most viszont szüret nincs ... Mondandója ‘ végét nekünk szánhatta, mert térül, fordul, s máris két kristálypoharat varázsol elő. Fölsiet a létrafbko- kon, rövidet szippant egy vékony gumicsőből — s nyújtja felénk a nektárt. Neki nem jutott pojjár... ? — Az otthoni kertben is van szőlő? — Egy tőke sincs! Amíg erőm engedte, két holdat is bírtam, évente 60—80 mázsa szőlőt préseltem. Apámtól örököltem a szaktudást is. Papírom ugyan nincs róla, mégis értek ehhez a mesterséghez. A gyerekeim, az unokáim iparosok, szakemberek, ők sem bajlódnak már a szőlővel. Furcsa, hörgő hang szalad felénk: a szívócső vége merült a kármentőbe, hová hatvan hektós hordóból zuhog az újbor. Tunner József úgy szabályozza az elzárócsapot, hogy a szivattyú motorja folyamatosan emelje át a bort egyik hordóból a másikba. — Tizenhárom éves ez a pince — mondja. — Annak idején még én fuvaroztam a falakba való téglát Mendéről. Eszembe sem jutott, hogy idővel ez a pince lesz a munkahelyem. Szeretek itt dolgozni. Miért nem szájon át adagolják az insulint, miért injekcióban? Közben ketyeg az óra. Négykor azt mondta dr. Vértes László: öt-fél hatra vége a foglalkozásnak. Most fél hét múlt. S két kísérlet történt már a beszélgetés lezárására. Hiába. Még mindig záporoznak a kérdések ... Felvilágosítás — célzottan Vége az első klubfoglalkozásnak. Besnyi Károlyné Páty- ról csak ennyit mond: — Értelmes, hasznos tanácsokat kaptam, érdemes volt jönni, itt leszek legközelebb is ... Ö és társai tényleg nem hiába utaztak. A segítő jó szó mellett kaptak szakirodalmi tájékoztatót, tápanyagtáblázatot, ezek is az egészséges állapot megőrzését, a kór súlyosbodásának megelőzését köny- nyítik. Bemutatták a rövidesen kapható teljesen cukormentes üdítőt is. Dr. Halmos Tamás: — Hazánkban az első ilyen klub 1979-ben alakult, s azóta is csak Budapesten és néhány vidéki városban követték a példát. Pest megyében tehát ez az első — még kísérleti — próbálkozás. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy csalódtam, ötszáz betegnek küldtünk meghívót, s kétszázan eljöttek. Talán azért, mert nem általában adjuk a felvilágosítást, hanem célzottan. Természetesen mindenkit — akit érdekel a téma — szívesen várunk. Ezután kéthavonta találkozunk. Kónyáné fiádár Márta ápolónő, a szanatórium Kossuth Zsuzsa szocialista brigádjának vezetője: — Nem volt csekély feladat a nyilvántartásokból kigyűjteni a meghívottak névsorát. Természetesen társadalmi munkában tettük ... Pál Sándor, a klubnak otthont adó budakeszi művelődési ház igazgatója: — Szívesen vetítünk filmet, ha a klub kéri, szerzünk TIT- előadót, diaképeket, felléphetnek amatőr csoportjaink, s mert sok felől érkeztek a cukorbetegek. szeretnénk megismertetni velük Budakeszit is. V. G. P. Talán azért is, mert naponta vizsgázik az ember ,... nagy a kísértés: itt van, igyál ameny- nyi beléd fér! Két évvel ezelőtt jöttem ide, s azt hiszem, sokáig maradok. Szóval, nem vesztettem el a fejem. — Ezért van becsületed a faluban is — szól közbe Mihály bácsi. — Mert tudja — fordul felém — Újhartyán- ban dolgos, szorgos emberek dolgoznak, többségük kerüli a kocsmát. Bizony, hét határon túl is tudják a kortyolgatok, hol terem a jóféle oportó: a fővárosi Peterdi utcában borozója van a hernádi termelőszövetkezetnek. — Ott issza borunkat a pesti polgár — mosolyog Mihály bácsi. — Nem sajnáljuk tőle — megfizeti. Annak meg kiváltképpen örülünk, ha dicséri. Azért vagyunk itt, hogy ne essen zokszava, ne fintorogjon két korty között. — Mivelhogy jeles ünnepeken, karácsonykor, húsvétkor, mi is ezzel a borral koccintunk — szól közbe Tunner József, s megtölti Svébis Mihály poharát: — No, Mihály bátyám, vége a munkaidőnek, itt a második korty. ■k Mind halkabban zümmög a szivattyú motorja, szörcsög a szívócső: ember és gép bevégezte a napi cselekedetet. Kinn, az üvegtető fölött, varjúcsapat kavarog a szélben: havat jósolnak a fekete madarak. Elkelne már az a fehér áldás — úgymond Svébis Mihály —, mert csak akkor tisztul a bor. ha paplan alatt alszik a tőke. Jót nevet szavain az öreg, aztán elindul hazafelé. Apró alakját körülöleli a piicepára, a borillat, a hason- líthatatlan... Besze Imre
