Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-19 / 297. szám
1981. DECEMBER 19., SZOMBAT A párt és a nép hű fia FOTÓKIÁLLÍTÁS A SZOVJET KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY HÁZÁBAN Pénteken a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házában A párt és a nép hű fia címmel fotókiállítás nyílt, amelyet Leonyid Iljics Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke 75. születésnapja alkalmából rendezett a Szovjetunió magyar- országi nagykövetsége, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság, valamint a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. A fotókiállítás megnyitóján jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, az MSZBT elnöke, Berecz János és Rácz Sándor, a Központi Bizottság osztályvezetői, Púja Frigyes külügyminiszter, továbbá politikai, társadalmi és kulturális életünk sok más vezető személyisége. Részt vett a megnyitón a szocialista országok budapesti diplomáciai képviseleteinek számos vezetője és tagja is. A kiállítást Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete nyitotta meg. Beszédében a többi között hangsúlyozta: Leonyid Brezs- nyev tevékenységében mindig a tömegek kollektív tapasztalatára támaszkodik, mindig és mindenben a nép érdekeiből indul ki, és fáradhatatlanul dolgozik a békéért, a társadalmi haladásért. Ezután az MSZMP Központi Bizottsága nevében Győri Imre, a KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője méltatta az SZKP főtitkárának életútját, amely tanúságtétel amellett, hogy a szocializmus szolgálata: a nép szolgálata. Brezs- nyev személye példázza a lenini utat járó forradalmárok nemzedékét, amelynek sorsa összeforrt a szocializmus, a kommunizmus építésével, vé- delmezésével. A megnyitót követő fogadáson Vlagyimir Pavlov és Óvári Miklós mondott pohárköszöntőt SZERZŐI EST ZSÁMBÉKON Dalok — tanítván körben Szerzői bemutatkozást, ed digí zeneszerzői munkásságot reprezentáló koncertet ritkán tartanak úgy, ahogy arra csütörtökön délután került sor Zsámbékon. Szolga László tanszékvezető csoportvezető, főiskolai docens pályafutása bővelkedik eseményekben, de alighanem ez a mostani sokáig emlékezetes marad. Az időjárás viszontagságai miatt ötnegyed órát késett a fővárosi művészeket szállító autó, ezért az előre megtervezett program felborult. Addig a Magyar Állami Operaház korábban megérkezett kiválóságai, Pitti Katalin és Leblanc Győző magánénekesek mentették a „menthetőt”, megszólaltatván azokat a dalokat, amelyeknek az előadására vállalkoztak. Mielőtt azonban a koncertről elmélkednénk, szólnunk kell pár szót Szolga Lászlóról. Az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki kihelyezett tagozatának tanára bizonyára nemcsak saját tanszéki csoporttagjainak a rokonszenvét birtokolja, hanem az intézmény valamennyi növendéke a szívébe fogadta. Mindezt abból lehetett kiérezni, hogy késedelmes megérkeztekor spontán taps fogadta. Ismerve pedagógiánk mai helyzetét, kevés pedagógus, de leginkább nevelő mondhatja el magáról, hogy ennyire aggódnak érte. Mindez persze még nem magyarázat, de talán jelzi azt az elszántságot, azt az aktivitást, azt a gondolatébresztő és útmutató tanári tevékenységet, amely — a kórus köszöntő énekéből, a forró hangulatú hangversenyből kiderült — példaként szolgál a zsámbéki tanítványok számára. Szolga László nem itt kezdte tanári pályafutását. A miskolci gimnazista 1948-ban került a Zeneművészeti Főiskolára. Kodály Zoltán felvételiztette, hogy aztán a neves mesterek, Kókai Rezső, Szabolcsi Bence, Gárdonyi Zoltán, Bárdos Lajos irányításával egyre mélyebbre hatoljon a muzsika birodalmába. Pedagógusként általános iskolában debütált, majd — mint egykori tanítványai a hangversenyen, az általa komponált dalok előadása közben élőszóval elmondták — a budapesti Madách Gimnáziumban folytatta a tanítást. Gál- völgyi János színművész volt hivatva minderről beszélni, a koncert műsorvezetőjeként, ám mindezt csak címszavakban tehette az idő rövidsége miatt. A népszerű színésznő, Moór Marianna is Szolga László diákja volt, akárcsak Polgár László operaénekes, valamint a már említett Pitti Katalin. Megható volt az az igyekezet, ahogy ezek a világjáró énekesek tisztelegtek egykori tanáruk munkássága előtt* Tartást, zenei igényességet, kérlelhetetlen ítélőkészséget, bizalmat és vonzalmat a muzsika iránt valamennyien tőle kaptak. Attól a muzsikustól, aki mindenekelőtt pedagógus, akinél a mesterség mindennapi gyakorlása egyet jelent a tisztességgel, a salaktalan hangzás iránti elkötelezettséggel, a zenei értékek gazdag kifejezőskálájának a megvalósításával. Ez derült ki a megszólaltatott dalokból. A megzenésített Ady-versekből, amelyek a pro- zódia sérthetetlenségére irányították az értők fülét és figyelmét. De arra is figyelmeztettek, hogy Szolga László zeneszerzői műhelyében a dallam mindig elsődleges. A legtermészetesebb hangszer, az emberi hang számára mindig érzelemgazdag áradást jelent. Nem a szöveg, a verssorok kottafejes átírását, hanem az érzelmek mindenkori tiszta, egyértelmű megfogalmazását. Szolga László zeneszerzői arcélén semmi sem esetleges. Mint ahogy a kiszámítottság sem jellemző rá. József Attila dalai a verizmus, a mindenkori igazmondás hírnökei.. Egyszerűségre törekvés jellemzi arcvonásait. Valójában a zene olasz hagyományait folytatja, de — kötődve a hazai hagyományokhoz — tud magyar is lenni. Vörösmarty-verset például a népdalok dekla- málásával, majdhogynem par- landósan zenésít meg. Kórusművei talán a zeneszerző legigényesebb munkái. Hangzás- világa mestereihez, a Kodály —Bárdos nevével fémjelzett iskolához köti. S ezt bátran lehet és kell is vállalni. A hallgatók — Gerenday Agnes szakavatott irányításával — tudásuk legjavát adva szólaltatták meg a József Attila versre írott Ringatót, s a Ke- resztury Dezső költeménye inspirálta Lassul a szél című női kari művet. A kinti hideget feledtető koncerten dr. Novák Emil két csellóművet adott elő, kellő átéléssel. A zongorakíséret feladatát ezúttal a szerző látta el. Az énekeseket ifi. Fasang Árpád kísérte, rendkívül plasztikusan, alkalmazkodva a dalok hangulatához. A zsámbéki főiskolai tagozat hallgatói együtt örültek tanárukkal a megérdemelt sikernek. Szolga László művei azonban ennél is nagyobb nyilvánosságot érdemelnek. Bár zenei nyelve távol áll a kortárs avantgarde törekvésektől, értékei mindenféle modernista effektus nélkül is meggyőzőek. A sokak által tisztelt tanár így is hathat növendékeire, ha betekintést enged a komponálás intim, meghitt pillanataiba. M. Zs. KIÁLLÍTOTERMEKBOL Grafikai műfordítások j E Bartók emlékének szentelt linómetszetek és ^ olajpasztellek a szobi B5r^ zsöny Múzeumban, láthaíí tők február 15-ig. Mondhatná bárki: nem hal- lottunk-e egy kicsit túl sokat már az utóbbi időben Bartókról? Nem jelenthet-e megszokást az évfordulóra készített sok-sok grafika, szobor, festmény? A veszély akkor kerülhető el, ha ténylegesen művekről és nem fáradt interpretációkról van szó. Tavaszy Noémi Bartók-sorozata hozzájárulást jelent ahhoz, hogy a korszakalkotó muzsikus pályáját ne csak leltározzuk, hanem ténylegesen birtokba is vegyük. Tavaszy Noémi negyvennél több olajpasztellal és linómetszettel értelmezi Bartók zenéjének jelentőségét. Értelmezi és nem illusztrálja. Bar- tók-sorozatát sikerrel mutatta be ebben az esztendőben az ország több kiállítóhelyiségében. Most éppen Szobon. Á Börzsöny Múzeumban megtekinthető anyaggal egy időben a sorozat egyes darabjait Svédországban és az NSZK- ban is láthatják az érdeklődők. Tavaszy Noémi ténylegesen megértette Bartók zenéjét. El- mélyültségben és leleményben kifogyhatatlan. A Hegedűverseny grafikai műfordítása a hangszer alakjának megidézé- sével történik. A Kossuth- szimfónia című lap központjában a piros-fehér-zöld kokárda az egész mezőt beteríti. Egyik oldalán e császári sereg indul rohamra, másik szögletében kopjafás temető látszik. Az Elindultam szép hazámbul bartóki sorsát is díszes kopjafákra bízza. Népmese-tájat körit az elmaradhatatlan szerelmespár, a korona, a kastély és tömérdek virág összeadandóival, hogy képpé szerkessze a zenét, A fából faragott királyfi legendás alakját. A kékszakállú herceg várának kemény vasajtaját békítő levélformákkal béleli. Tavaszy Noémi az energia, a humánum állandó és nélkülözhetetlen gyakorlását láttatja Bartók zenéjében. Tl/fa már minden család számára ter- ■*-TJ mészetes igény, hogy legyen önálló lakása. Ez nem volt mindig így, még az én gyermekkoromban is három nemzedék lakott egy fedél alatt. S ez az akkori időben megszokott volt, mint ahogy az is, hogy falun a fiatal házasok szüleikkel együtt, égy szobában éltek, aludtak. Azóta gyökeresen megváltoztak a viszonyok és az igények. Az emberi együttélés formái kiszélesedtek, űj tartalommal bővült a lakás funkciója is. Nemcsak a szabadban végzett munka utáni „menedékhely”, lakhely, hanem az életfolyamatok színtere lett, alapvető szükségletté vált. Béért érdekes dr. Hoffmann Istvánná Lakáskörülmények című könyve, amely a Kossuth Könyvkiadó gondozásában a napokban jelent meg. Egy széles körű kutatási munka alapján foglalja egybe a lakáskörülmények mai helyzetét s von le tanulságos következtetéseket. •Több mint száz egyetemi hallgató se- gítségével 2500 család körében végeztek reprezentatív felmérést, amely a Statisztikai Hivatal adataihoz viszonyítva 96,5 százalékos megbízhatóságot mutat. A lakásviszonyokat 1977-ben, majd 1978-ban vizsgálták és 1980-ban újra ellenőrizték az adatokat. Az ország lakásállománya 1946-ban 2 millió 386 ezer volt, ennek hetven százaléka egyszobás lakás, vagy parasztház, amelyekben átlagosan 3,5 fő élt Az utóbbi évek nagy lakásépítési programja teljesen megváltoztatta a köUJ POLITIKAI KÖNYVEK Lakáskörülmények rülményeket. Amint a szerző az adatok alapján megállapítja, az ország lakás- állománya 1949 és 1978. között 50 százalékkal gyarapodott, s elérte a 3,7 milliót. A háztartásoknak 14 százaléka egytagú, 30 százaléka kéttagú, 25 százaléka háromtagú és 31 százaléka többtagú. Hoffmanné vizsgálja a lakásterheket, azok megoszlását és várható irányait. Bár a lakások hetven százaléka már a felszabadulás után épült, a nemzetközi összehasonlítás mégsem mutat elég kedvező képet. Az ezer lakosra jutó lakásépítésben ugyan a világranglista hatodik helyén állunk, a lakások szobaszámát illetően azonban a szocialista országok' között az utolsók vagyunk. A vízhálózatot és villamosítást tekintve a negyedik helyre kerültünk, s a legtöbb lakás ma már fürdőszobával épül. A lakások tulajdonviszonyait vizsgál- va a szerző megállapítja, hogy a bérlők 49 százaléka fővárosi lakos, vidéken viszont túlnyomórészt magántulaj'- donban vannak a házak. Többek között 1 arra is figyelmeztet, hogy a fővárosi munkásháztartások 9 százaléka családtagként, illetve albérlőként él, tehát lakásgondjai megoldatlanok. Alig valamivel jobb a helyzet a vidéki városokban. A lakások komfortja kapcsán foglalkozik a könyv a helyiségek rendeltetés- szerű használatával, a bútorzattal, a technikai berendezésekkel, a konyhával, az étkezés körülményeivel. A fejlődés vitathatatlan, a tárgyak gyarapodása körülöttünk, életünk javulásával egyidejűleg természetes jelenség. Fontos azonban, hogy a tárgyakat ne önmagukért, hanem használati értékükért kívánjuk birtokolni — írja a szerző. Az élet- és lakáskörülményeket szolgáló tervekkel foglalkozva különösen azt emeli ki, hogy mindenki jobb körülmények között szeretne élni. Leggyakoribb cél a csere, a nagyobb lakásba költözés. Egyedül Budapesten 180 ezer család szeretné nagyobbra cserélni jelenlegi lakását. Vidéken is erősödik a kívánság a régi, elavult lakások, illetve családi házak felújítása, vagy új, komfortos lakások építése iránt. Az állami támogatás jelenleg messze elmarad az igényektől. Végül a szerző szóvá teszi a lakáster- * vezés hiányosságait, a tömegkommunikációs eszközök felelősségét a magatartás-formálásban, illetőleg a bútortervezők igénytelenségét, az esztétikum hiányát. A Lakáskörülmények című könyv a benne megfogalmazott értékelések esetenkénti vitathatósága ellenére hasznos, mert fontos, mindenkit érintő jelenségekre hívja fel a figyelmet. Gáli Sándor Az alkotások szépsége, esztétikuma ebből az erkölcsi normarendből született. A Gyermekeknek című műveket zongorabillentyűkktl és gyermekcsoporttal érzékelteti. Az általánosan jó értékrendű sorozatból két mű külön kiemelést érdemel. Az egyik az Elment a madárka című, melynek kék alaptónusa és rebbent madársuhanása takarékosságával a magányt és a hűséget érezteti meg Bartók művészetéből. A Három őszi könnycsepp cíművel Adyt és Bartókot egyszerre idézi meg a művész — az ősz rozsdás tónusaival, vöröslő leveleivel, árnyékba vesző emberalakjaival. Losonci Miklós Németh László- emléktáhlát avattak Németh László születésének 80. évfordulója alkalmából, pénteken emléktáblát lepleztek le egykori lakóháza, a Szilágyi Erzsébet fasor 79. számú épület falán. A hat évvel ezelőtt elhunyt íróról Béládi Miklós irodalomtörténész emlékezett meg. Az író emléke előtt tisztelgett a Fővárosi Tanács Pé- terfy Sándor utcai kórházának Németh László szocialista brigádja is: ez a közösség volt az egyik kezdeményezője az emléktábla állításának. Az ünnepségen részt vettek és elhelyezték a megemlékezés • virágait a Művelődési Minisztérium, a Magyar Íróik Szövetsége, az Irodalomtörténeti Társaság, a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselői,, valamint az író családtagjai. AKADÉMIAI ÚJDONSÁGOK Magyar irodalomtörténet Az Akadémiai Kiadónál 3 új kötet jelent meg. A magyar irodalom története 1945—1975 című kötet egy új sorozat első kiadványaként látott napvilágot. A sorozatot a felszabadulás utáni magyar irodalom történetének a teljesség igényére törekvő bemutatására, összefoglalására szerkesztik. Az első kiadvány a korszak irodalmi életével és irodalomszemléletének alakulásával foglalkozik. A kötet — Béládi Miklós szerkesztésében — bemutatja felszabadulás Utáni líránk, prózánk és drámairodalmunk műveit és alkotóit, megismertet a határainkon túli magyar irodalom alkotásaival. M agyarország történelmi kronológiája — ez a címe annak a most induló új sorozatnak, amelynek első kötete a kezdetektől 1526-ig terjedően tartalmazza történelmünk eseményeit. A harmadik könyvújdonság: az Űj magyar lexikon kiegészítő kötete, amely az 1962—1980 között — tehát a lexikon lezárása óta — bekövetkezett változásokról, jelenségekről ad tájékoztatást. Megkoszorúzták Zelk Zoltán sírját Zelk Zoltán Kossuth-díjas költő születésének 75. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzási ünnepséget rendeztek a Farkasréti temetőben levő sírjánál. Elhelyezték a megemlékezés virágait a Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, az Irodalomtörténeti Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselői, valamint a családtagok. RÄDIOFIGYELO MAGYARÁN SZÓLVA. Ebből vagy abból a szempontból valamennyien vétkezünk a nyelv ellen. Nem is az a fontos, hogy ne vétkezzünk, hanem, hogy ébredezzék szuny- nyadó lelkiismeretünk... Az ilyen bűnös máris bocsánatot kap, csak az kárhozik el, aki tunya és közönyös... — írta egy helyütt Kosztolányi Dezső. Ez jutott eszembe abból az alkalomból, hogy a Magyarán szólva ötszázadik adásán, is túljutott a rádióban. A műsor gazdái Grétsy László és Hernádi Sándor mind ez ideig kifogyhatatlanok az ötletekben, hogy minden kertelés nélkül, ám kellő tapintattal költögessék szunnyadó lelkiismeretünket, éberen őrködjenek nyelvünk tisztasága felett. Ebből az alkalomból a rádióújságban megjelent egy beszélgetés, melyben a nyelvészek a rádióban folyó nyelv- művelés feladatait vitatták meg. Valóban csak tisztelettel lehet szólni erről a tevékenységről, mely nem csupán egyetlen adásra szorítkozik. A Magyarán szólvának méltó társa Péchy Blanka és Deme László, valamint Montágh Imre műsora. A nyelvről persze lehet elvontan, tudálékosan is szólni. Bonyolult nyelvtani okfejtések, nehezen követhető fonetikai elemzések helyett azonban könnyed, ám mindig a lényeget érintő, a játékosságot sem kizáró eszmecserék jellemzik a nyelvműveléssel foglalkozó adásokat. Az említett beszélgetésben elhangzott, hogy a nyelvész nem szónokolhat, módszere inkább a tapasztalatcsere, szinte a hallgatóval együtt jut el a helyes kifejezésekhez. Nem a hibázó, hanem a hiba ellen küzd, s eredményre csak akkor számíthat, ha közönségét — valójában: beszélgetőtársát — sikerül szövetségeséül megnyernie. Ügy véljük, hogy ez a szövetség az eddigiek során létrejött. KAGYLÓZENE. A Gyermekrádiónak a legutóbbi adását ugyan nem nyelvművelő szándék hozta létre, azonban a maga nemében ebből a szempontból is állta a sarat. Kamarás István műsorvezető a hit fogalmáról váltott szót — feltehetően — általános iskolás pajtásokkal. Élhet-e az ember hit nélkül? Mit értünk hiten? Ezekre a kérdésekre keresték a résztvevők a választ. Tizenöt szóból kellett a legjellemzőbbeket kiválasztani, majd azokat értelmezni. A szavak versenyéből tulajdonképpen a játékosok kerültek ki győztesen. Pezsgő vita alakult ki, a rokon értelmű szavak szinte záporoztak. A fogalom átvitt értelmének megfejtésében József Attila két verse és Örkény István egyperces novellája is segített. A nagyszerűen irányított, fesztelen, hangulatos beszélgetés, remek példa volt arra, hogy miként lehet elmemozdí- tóan fiatalokat a bölcselet, az irodalom, a művészetek és nem utolsósorban a színes nyelvi gondolkodás készségére rávezetni. MR 10—14. Már kevésbé sikerült az ezzel a címmel sugárzott ifjúsági adás. Igaz, üde színfoltot jelentett egy tizenkét esztendős leány beszámolója a nyári táborról, ahol vetélkedőt rendezett felnőttek számára. Frissen elevenedett meg, amint a szülőknek gyermek módra kellett viselkedni, rajzolni, táncolni, beszélni. Mindezt a tizenévesek öntevékenységének a jegyében hallhattuk. A másik példa már nem volt egészen meggyőző. Egy általános iskola sajátos vállalkozásáról számolt be a műsor gazdája, Va- jek Róbert. Gulácsy Lajos festő Nakonxipánnak nevezett álomvilágának mintájára szervezték rögtönzéseken alapuló színpadi játékot. Ennek értelme számos kérdőjelet hagyott bennünk, mint ahogy nemigen illett ebbe a műsorba Halász Judit, mint a stúdió vendége. Sz. E.
