Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-19 / 297. szám

1981. DECEMBER 19., SZOMBAT A Skálának Fényergona m A sényői Zöldmező Tsz elektronikai melléküzemágá­ban kilencvennégy nőt fog­lalkoztatnak a mezőgazdasági munkák befejeztével. Betaní­tott munkásként jelfogó sávo­kat szerelnek BHG gyártmá­nyú telefonközpontokhoz, és megkezdték a fényorgona gyártását a Skála áruház ren­delésére. A fényorgona lemez­játszóhoz, magnetofonhoz cs rádióhoz csatlakoztatható. A képen: az elkészült fényorgona műszeres vizsgálata. Ügyiratokban lapozva vagyunk Tulajdonképpen milyenek vagyunk mi, emberek? Meny­nyire tiszteljük a törvényeket, az együttélés normáit? Mind­ezekre a kíváncsi kérdésekre válaszért, azt hiszem, nyugod­tan fordulhatunk a szabály­sértési ügyek aktáihoz. Ha nem fizetnek Nemrégiben Madai Zsig- mondnéval, a tápiószecsői köz­ségi tanács igazgatási csoport- vezetőjével együtt böngésztük végig az év szabálysértési ak­táit. — Tápiószecsőn 6500-an él­nek és ebből 116-an követtek el, különböző vétségekből adó­dó szabálysértést az idén. Nin­csen birtokomban semmiféle összehasonlító adat, ennek el­lenére az a véleményem, hogy ez nem nagy szám. — Mi volt a leggyakoribb törvényszegés? — Engem is meglepett és el­gondolkoztatott, hogy a leg­több eljárást o tankötelezettség megsértése miatt kellett le­folytatni, pontosan 27-et. Ezek sajnos, egyéb családi, szociá­lis problémákra is utalnak, ezért hosszan elnyúló, sok időt rabló ügyek. Egy példa: az is­kola igazgatóhelyettesének be­jelentésére, miután meggyő­ződtem arról, hogy a gyerek igazolatlanul mulasztott, ki­küldőm a felszólítást a szülő­nek, aki azonban legtöbb eset­ben erre nem is reagál. Ez­után megy a csekk — 300 fo­Minőségi bérezés Nagykátán Dollárban is mérhető A Telefongyár nagykátai gyáregységében egy éve, hogy bevezették a minőségi bére­zést. Méghozzá a tekercsüzem­ben, kísérleti jelleggel. Nem véletlenül éppen ezen a mun­katerületen, hiszen a tech­nológiai és szervezési rekonst­rukció befejezésével ugrásszerűen nőtt a te­kercsgyártó kapacitás. Az idén már egymilliónál több hagyja el a gyáregységet. Kö­zülük a legkisebb ára is eléri a négyszáz forintot. Korábbi adatok szerint a gyártás so­rán a selejtszint magas volt. Hol tartanak ma? Számotte­vően javult a minőség, a leg­utóbbi mérések szerint a selejt a tekercsek gyártásánál 1,35, míg a szerelésnél 2,2. Ez az eredmény nem lebe­csülendő, hiszen havonta 85 ezer darab tekercs készül a gyáregységben, s az egyszáza­lékos csökkenés eleve 340 ezer forintot hoz. S azt sem nehéz kiszámítani, hogy éves szinten pedig négymilliós megtakarí­tást jelent a gyáregységnek és a vállalatnak. Ez a korábbinál jobb munka eredménye. Éven­te félmillió forintot szánnak az eredményesebb, hatéko­nyabb munka honorálására, magyarán az anyagi ösztön­zésre. Ez 250 embert érint, természetesen differenciált elosztásban. Egy kérdés, mely válaszra vár: megszűntek-e a reklamá­ciók? Lényegében igen, hiszen a már említett 2,2 százalékos selejtszintbe beleszámítják a szállítás, a tárolás és az úgy­nevezett nyáklapba történő be­ültetés során keletkező hibákat is. A tekercsek főként tőkés importból származó anyagok­ból készülnek. Évente négy­millió forintos gyártást véve alapul az idei selejtcsökkenés dollárban is kifejezhető: 42 ezer 800 dollárt spórolnak meg. Az anyagi ösztönzés eszköze ebben az esetben is célhoz vezetett. Egy kidolgozott és el­fogadott számítási rendszer alapján a tekercselésnél dolgo­zó munkás béréhez 3—iOO fo­rint pluszt szerezhet a jobb, minőségi munkával. A helyi sajátosságok, adottságok fi­gyelembevételével úgy terve­zik, hogy a jól bevált minő­ségi bérezést más egységeknél, üzemré­szeknél is bevezetik. Természetesen előfordulhat olyan variáció is: nem csu­pán a minőséget dotálják az alkatrész gyártásánál, hanem a programszerűséget is figye­lembe veszik. Rácz György rinttól, visszaeső családoknál akár 1000 forintig terjedhet a pénzbüntetés. Ha tizenöt na­pon belül nem fizetik be, újabb, most már magasabb összegű pénzbírság követke­zik. ha erre sem fizetnek, megy a letiltás a munkahelyre. Most is van egy három hónapja hú­zódó esetem. Szeptember vé­gén meghalt egy sokgyermekes család édesanyja. A szomorú körülményekre való tekintet­tel pár hétig türelmesek vol­tunk. Aztán behívattam a nagyszülőket — most ők neve­lik az árvákat —, hosszan el­beszélgettem vfelük, elmagya­ráztam, hogy a történtek elle­nére, lássák be, a gyereknek (negyedikes) iskolába járnia kell. Mindent megígértek. A gyerek mégsem jelent meg az órákon. Ezután kénytelen vol­tam 300 forintra megbírságol­ni őket. Ennek a befizetési ha­tárideje nemrég lejárt. Most újabb, magasabb bírságot kel­lett kiszabnom. Közben azon­ban múlik az idő és a gyerek változatlanul nem jár iskolába. — Gyakoriságát tekintve, hogyan folytatódik a szabály- sértések sora? Aki szégyelli magát — Tulajdon elleni vétség 16, köztisztasági szabályok sem­mibevevése 15, becsületsértés 9 és egyéb kisebb szabályta­lanság, például közterületen italfogyasztás, veszélyeztetés kutyával, parkrombolás stb., egy-két esetben fordult elő. — Milyen súlyúak általában a tulajdon elleni vétségek? — Kisebb-nagyobb áruhá­zi lopások. A legtöbb feljelen­tés Pestről érkezik, a tápiósze- csőiek 90 százaléka a főváros­ban dolgozik. — Vannak visszaeső ügyfe­lei? — Igen. Érdekes, én már nagyjából az első esetnél ér­zem, ki az, aki ismét elbotlik és ki az, aki örökre elszégyell- te magát. Ezek rendszerint sem élők, sem holtak, amikor elém kerülnek, rám sem mernek nézni. — Volt olyan esete, amikor olyasvalakiről derült ki a vét­ség, akiről soha nem tételezte volna föl? — Sajnos, volt. Éppen most nyáron. Egy fiatal lány, idén érettségizett, az egyik pesti áruházban 360 forintos blúzt lopott. Nem is tudom, melyi­künk röstellte magát jobban. Csak azon drukkolok, hogy a lecke egy életre elegendő le­gyen. A példa nevel December 14-től árengedményes csempevásár amíg a készlet tart. Egyes mintás csempéinket darabonként 2 forinttal olcsóbban, 30-40 %-os árengedménnyel árusítjuk. Kérjük, keresse fel Pest, Komárom és Fejér megyei TUZÉP-telepeinketl Budapest-környéki TÜZÉP Vállalat Budapest Vili., Práter u. 22. Telefon: 340-580. — Hány visszaeső bűnös volt ebben az évben? — Egy. Szintén fiatalember. Elvált szülők gyereke, az édes­anya végtelenül rendes, őt sajnálom a legjobban. A fiú italt emelt el. Miután másod­szor lopott, kénytelen voltam magas büntetést kiszabni. Egyébként ez volt a legna­gyobb összegű bírság az idén, 2000 forint. — ön szerint sok vagy ke­vés a 15 köztisztaság elleni vétség? — Ha általánosságban néz­zük, úgy minden egyes sza­bálysértés (bármely területen) az ember vétsége az együtt­élés normái ellen, tehát ne­gatív cselekvés, elítélendő. Ha viszont Tápiószecsőt, az egész községet nézem, akkor azt mondom, elenyészően kevés ez a 15-ös szám. Tápiószecső tiszta község, az emberek sze­retik a rendet, a szép virágos környezetet maguk körül. És még ebből a 15 ügyből is volt egypár, ami olyan apróság­ból adódott, mint teszem azt. az egyik bejáró fiatalember valahol Pesten, munkába me­net a zsebéből néhány papír- hulladékot a járdára dobott, és a rendőr észrevette. Vagy egy másik, szintén ingázó fiú a vonaton, az állomáson hasz­nálta éppen a mellékhelyisé­get. Néhány büntetést pedig illegális szemétlerakásért rót­tam ki. — Szereti ezt a munkát? — Nem a leghálásabb mun­kakör. Sokszor gondoltam már. hogy a községekben, ahol any- nyira ismeri mindenki egy­mást, talán egészségesebb len­ne, ha nem helybéli intézné és főként a tulajdon elleni és á becsületsértési ügyeket. Ezt a kettőt nagyon nem szívesen csinálom. Habár idén szeren­csém volt. A kilenc becsület­sértési ügyből nyolcat vissza­vontak. Kibékültek, de volt olyan is, aki mikor megtudta, hogy 100 forintos illeték kell az írásos, hivatalos feljelen­téshez. inkább elállt az egész­től. Én mondom, föl kellene 500 forintra emelni az illeték- bélyegek összegét és akkor so­kan meggondolnák, hogy föl- jelentgessék egymást. Mert egy-egy ilyen tárgyalás kész tortúra, annyi csúfságot képe­sek összehordani egymásra, hogy rossz hallgatni, pláne igazságot tenni. Határidőt tartva Szo­dön­— Apropó! Igazság! kott kétsége támadni a tései felől? — Eléggé egyértelműek és igazoltak az ügyek, amik hoz­zám tartoznak. Csak néha van olyan érzésem, hogy ta­lán kevesebb bírságot szab­tam ki, mint kellett volna és ez főként a visszaeső szabály­talankodók esetében merül fel bennem. — Általában mennyi idő alatt intéződnek el a szabály­sértési ügyek? — Majdnem mindegyiket si­kerül harminc napon belül rendezni. Az a néhány, ame lyik tovább húzódik, az az ügy bonyolultsága, a további bi­zonyításhoz szükséges adatok beszerzése miatt késik. Nem ügyintézői lustaságból! Milyenek hát a tápiósze- csőiek? Azt hiszem, olyanok, mint másutt... S. Horváth Klára Egy csokor telefon A drót két oldalán — Halló, szerkesztőség? Ké­rem, hallgassa meg, amit mon­dani akarok. Lakott a köze­lünkben egy ember. Olyan el­hagyott volt szegény, mint a szedett fa. Nem volt még öreg, de annak látszott, nagyon be­teges volt, rázuhant ' annak idején egy téglarakás, le is kellett százalékolni. Az első feleségétől elvált, a második elhagyta. Senkije se maradt, egyre betegebb lett. A testvé­rei rá se nyitották az ajtót. Mielőtt meghalt volna, a szomszédok vittek neki égy- egy tányér levest, orvost, men­tőt hívtak. Namármost a kis ház üresen maradt. Jön most már a rokonság, nyitogatják sűrűn a kaput, kell nekik az örökség! Hát igazságos ez? — Nem. A bíróság azonban bizonyára megnyugtatóan ren­dezi majd az ügyet. — Mert mindenki megkap­ja a maga részét, igaz? Az a szerencsétlen ember meg már nem tud szólni. Hát én csak azért mondtam el, mintha helyette mondtam volna. ★ — Kérem, van most idejük? — Igen. Miről van szó? — Valaki menjen már el a gyermekruházati bolt elé, néz­ze meg: kikötöttek a kerék­pártartó korláthoz egy gyere­ket! (Rohanás. Süvít a szél. A vaskorláthoz támasztva női kerékpár, a csomagtartóján aprócska kislány. Meztelen ke- zefeje lila, a szája előtt vas­tag sál tompítja a hangos sí­rást. Derekán öv-féle, áthur­kolva a korláton. Ha ne adj isten, a gyerek mozgolódásá­tól a bicikli eldől, a kicsi ott marad lógva ég és föld kö­zött. Jön az anyja. Dúltan visszakérdez: mi köze hozzá?!) ★ — A monori Kistói út kö­zelében lakom. A gyerekek a Barátsági parkba járnak ját­szani. Az egyik részén, ami­vel senki nem törődik, egész nyáron ott hevert egy döglött ló. Aztán már csak a csontvá­za. A környékbeli srácok cso­dájára jártak. — Igaz, ezt más is pana­szolta. — Azt is elmondták, hogy néhány környékbeli ott veri agyon a kutyáját? A saját szememmel láttam, hogy ki­kötötte az illető a házőrzőjét egy láncra, és addig ütötte, míg lélek volt benne. — Szólt neki? — Az ember nem szívesen avatkozik ilyesmibe. Csak azt kérem, tegyék szóvá, hogy va­laki hivatalosan is foglalkozz zon már azzal a résszel, mert nincs gazdája... ★ — Három liter tejet vett a fiam a telepi boltban. Mind savanyú volt! S ez nem elő­ször történik. Kérem, hogy te­gyék szóvá! Írják meg! — Megpróbálták visszavin­ni, kicserélni? — Nem. Megpróbáljuk? Másnap reggel. — Halló. Kicserélték a te­jet! Elnézést is kértek, nem értik, hogyan fordult elő. Úgy­hogy ne írják meg! ★ — Ezt írja meg! Kint állt az apósom a kapuban. Mellette a kislányom. Hozzám akart sza­ladni, kiabált, hogy apuci. Az após ráförmedt, visszahívta. — Bocsánat, kivel beszélek? — Nem mindegy? Ez egy el­rettentő példa! Mi ugyanis el­váltunk. És ezt csinálják ve­lem. Nap mint nap. Nem szól­hat hozzám a saját gyere­kem ... — Szívesen segítenénk, ha megmondaná a nevét. — Úgyis találkozunk még! K. Zs. Pártunk Politikai Bizottsága az idén nyáron — mintegy ki­lenc év után, hiszen legutóbb 1972-ben foglalkozott e témá­val — ismét napirendre tűzte a községi pártszervezetek helyzetét, fejlődését; s építve az eddig elért eredményekre, újrafogalmazta feladataikat. Hazánk mezőgazdasága ma több tekintetben — így pél­dául egyes gabonafajták ter­mésátlaga vagy az égy főre jutó hústermelés tekintetében — a világ élvonalában van. Ezeket az eredményeket ak­kor tudjuk igazán becsülni, ha összehasonlítjuk a régi, fel- szabadulás előtti Magyaror­szág viszonyaival, melyek is­mertek mindenki előtt. A termelőszövetkezetek szá­ma — egyesüléseik révén — 2441-ről 1369-re csökkent, át­lagos területük 2112 hektárról 39Ó2-re növekedett, vagyis ki­alakultak a mai, korszerű gaz­dálkodásnak megfelelő opti­mális méretek. Megjelentek az iparszerű mezőgazdasági termelés kezdeti, jellemző vo­násai; a különféle termelési rendszerek, kooperációk, egye­sülések, kiegészítő és mellék­üzemágak, előrehaladt a gépe­sítés és a kemizálás. Ezzel együtt az ipari termelés is mélyen behatolt a vidék gaz­dasági szerkezetébe; a közsé­gek jelentékeny részében új ipartelepek jöttek létre, rész­ben önállóan, részben nagy­üzemek részlegeiként. Mai tennivalók Mindez azt jelenti, hogy ma politizálni is másként — más közegben, más konkrét felada­tok megvalósításáért és rész­ben más módszerekkel — le­het és szükséges falun, mint akár csak öt-tíz évvel ezelőtt, vagy még korábban, a tsz-ek megerősítésének időszakában, vagy azok szervezésekor, nem is beszélve a földosztás és a „földet vissza nem adunk” éles politikai küzdelmeinek egy bő emberöltővel ezelőtti hőskoráról. Csak néhány példa a mai politikai feladatokból. Sok ter­melési mutató tekintetében, mint mondtuk, a világ élvo­nalában vagyunk, de nem mondható el ugyanez a gazda­ságos, takarékos — a fajlagos energiafelhasználás, élőmun­ka-ráfordítás, alacsony költ­ségek, olcsó beruházások, stb. — mutatóiról. Ezek javításá­ra mindenekelőtt szemlélet- változásra van szükség: tehát politikai munkára. Aztán: az országos átlagos eredmények nagy szélsőségeket takarnak; a kiemelkedők mellett ott van­nak a kedvezőtlen természeti adottságok vagy a gyenge ver zetés miatt rosszul gazdálkodó gazdaságok. A községekbe te­lepült ipari üzemek sem elé­gedhetnek meg eredeti felada­tuk ellátásával, azzal, hogy egyszerűen munkalehetőséget adnak az ott élő embereknek, kivált nőknek; nekik is foko­zottabban kell hozzájárulniuk a népgazdaság egyensúlyi vi­szonyainak javításához, még­pedig korszerűbb, hatéko­nyabb, termelékenyebb, taka­rékosabb termeléssel. Nem is olyan rég politikai felvilágosító munkát igényelt annak megértetése, hogy a háztáji és kisegítő gazdasá­goknak milyen nagy a nép- gazdasági jelentőségük. Nagyobb önállóság Feladat, politikai tennivaló tehát van bőven. Máig kiala­kultak ehhez a megfelelő — változatos típusú — szerveze­ti keretek is. Sokhelyütt köz­ségi pártbizottság vagy párt­vezetőség irányit több alap­szervezetet. Van, ahol a ter­melőszövetkezet pártszerve­zetében dolgoznak a falu nem tsz-tag kommunistái is; de előfordul a fordított eset is: a községi pártszervezet tömö­ríti a kisebb súlyú gazdasági egységek, munkahelyek párt­tagjait. Pártalapszervezet, de legalább pártcsoport csaknem minden helyen működik, a legkisebb településeken pedig ahol csak egv vagy néhány párttag él, ezek a tanácstag­gal, a Hazafias Népfront ak­tivistájával együtt szolgálják a párt politikájának érvényesí­tését. Községi pártszervezeteink felnőttek, megértek arra, hogy az eddiginél nagyobb önálló­ságot élvezzenek, ez pedig az eddiginél nagyobb kötelezett­ségeket, kollektív és egyéni fe­lelősséget hárít rájuk. Ezzel számolniuk kell az őket irá­nyító pártszervezeteknek is: a segítségnyújtás olyan mód­ját alkalmazzák, amely e na­gyobb önállóság és felelősség- vállalás még teljesebb kibon­takozását eredményezi. Le­gyenek a községi pártszerve­zetek még inkább önálló és felelős politikai „gazdái” la­kóhelyüknek, az ottani mun­kahelyeknek és lakóterületek­nek. A gazdaságpolitikai irá­nyító, szervező és ellenőrző tevékenység; a kádermunka, az agitáció és a propaganda, nem utolsósorban pedig saját szervezetük folyamatos erősí­tése: a párttaggá nevelés, a pártépités — mind-mind olyan fontos területe a helyi párt­munkának, amely az eddigi­eknél is magasabb követelmé­nyeket támaszt a községi pártalapszervezetekkel szem­ben. Minden lépés Természetesen nem merő­ben új feladatokról van szó. Pártunk politikai irányvonala a lényegét tekintve változat­lan, egyenes vonalú akkor is, ha időről időre új és új konkrét tennivalókat követel. E poli­tika célja változatlanul a fej­lett szocialista társadalom épí­tése, a társadalmi haladás ak­kor is, ha ma — feszültebbé vált nemzetközi helyzetben, valamint a rendkívül szigorú nemzetközi-gazdasági feltéte­lek közepette — mindén lépés igen nagy erőfeszítést kíván egész társadalmunktól, min­den kommunistától, minden dolgozó magyar embertől, él­jen városon vagy falun. Való­suljon meg és érvényesüljön pártunk politikája hazánk va­lamennyi településén is: en­nek elősegítését várja egész társadalmunk a községi párt- szervezetektől. K. L Nagyobb önállóság és felelősség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents