Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

8

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

1981. DECEMBER 13., VASÄRNAP

■-------—--------------------------------------------------------------------------- .nrzr; ....... .. " ■ '----------------------------------------------------Gyorsfényképek - különböző szögből

Rendhagyó portré

Neve hallatán jó egyéves pillanatkép ötlik. fel emlékezetemben. Az első, futónak tűnQ találkozás az 1980- as őszi BNV A pavilonjának szűkre szabott tárgyalóterméből. Onnan, ahol tárgyalásrí várt a budaörsi Texelektro teljes vezérkara. A kiállított sokféle termék képe már elmosódott bennem, csak az elnök alakja maradt meg élesen. Talán az akkori helyzetkomikum a ludas ebben. Bepréselődve a tárgyalóba, talpalatnyi helyet szorítva magamnak döbbentem rá: a jobb könyököm szomszédságában lévő háromrészes bőrönd az üzletkötés tárgya. Az elnök, Varró Károly, egy támlás szék szélén kucorgott, a másik felét megosztotta egyik partnerével. Ebben a nem túl kényelmes helyzetben valahogy nem talált helyet kezének, lábának. Ennek ellenére lankadatlanul vezette a tárgyalást, ügyet sem vetve a testét görnyesztő kellemetlenségre. Elnök, szorongatott helyzetben — fogalmaztam meg magamban az első benyomást akkor, megismerkedésünk alkalmából.

je. — Ha betoppan, első kérdése mindig így hangzik: Folyamatos-e a munka? Van-e probléma? Tévedhe- tetlenül kiszúrja a rendellenességeket. Ha kell, figyelmezteti, megdorgálja a vezetőket. Mégsem „fázunk” a látogatásaitól, mert igazságosan, tapintattal teszi, amit tesz. Nemrég beteg volt. Ha szó esett róla (márpedig elég sűrűn emlegettük), minden mondatból a féltés, az aggódás csendült ki.

— Január 9-én lesz húsz éve, hogy Varró Károly a Texelektro elnöke. S mennyi elismerés: Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérem, Munka Érdemrend ezüst, arany fokozata, Fel- szabadulási Jubileumi Emlékérem —, s ezzel még korántsem teljes a lista. Abony szülötte, 1945-ig gazdasági cseléd volt. Ez a dátum minden szempontból sorsforduló az életében: ekkor lett párttag is.

Hétköznap délelőtt, Budaörs, bőrdíszműüzem. Kartonláda kartonláda hátán, gyomrukban a késztermékek, rajtuk a felirat: Texelektro. A kék köpenyesek csapata hirtelen megfogyatkozik, ritka lesz körülöttem a levegő, amikor kiderül, hogy kérdezni akarok. Ha vonakodva is, Pigniczky Istvánná mellém ül. Ko- lumbán Lászlóné nyugdíjas az esetleges gyors visszavonulás útját méri fel: a két termet összekötő ajtó küszöbéről figyel, mit is akarok. Amikor elhangzik a kérdés, hirtelen széket húz maga alá, s ezt mondja: Ha az elnökről van szó, maradok!

Igen, róla van szó. Néhány „gyors- fényképet” készítek róla, csak az „objektíveket” cserélem. Ki, milyennek látja az első számú vezetőt?

Pigniczky Istvánná, a Petőfi szocialista brigád vezetője:

— Tizenegyx éves tapasztalatom: szigorú, megköveteli a rendet, a pontosságot. Árgusszemű. Gyakran megfordul itt, s bizony restelkedünk, ha azt kérdezheti: Asszonyok, mit keres az a pókhálódísz ott a sarokban? S ami a döntő, a legkülönbözőbb helyzetekben érezteti velünk, munkásokkal, számít ránk, itt a helyünk.

— Csak a gyors, a pontos munkára képes dolgozókat szereti — kapcsolódik a beszélgetésbe Kolumbán Lászlóné. — Amolyan tutyi-mutyi, tedd ide, tedd oda veiető nem él meg mellette. Nem tudom, hogy csinálja, de a nyugdíjasok búcsúztatásán, ha egy mód van rá, mindig részt vesz. Rövid ideig marad közöttünk? Olykor igen, de arra sort kerít, hogy mondja: nyugdíjasként is számítunk magára. S ez a mondat nagyon sokat jelent annak, aki éppen menni készül.

— Én az összehasonlítástól sem idegenkedem — veti közbe Szabó Józsefné. — Hallom, mi a helyzet más üzemekben, s így tudom, nincs okunk panaszra. A tőlünk megkövetelt fegyelem a bérben kamatozik.

Ismét más, szűkített optika kerül a képzeletbeli fényképezőgépre. A közvetlen környezetet kapom „lencsevégre”. Hogyan látja őt helyettese, Sánta Ernőné?

— Mint vezetőnek alapelve, hogy a szövetkezet önmaga nevelje, ki vezetőit. A kétlábon járó élő példa én vagyok — mosolyodik el. —- De nem az egyetlen. 1964-ben még meós voltam. öt év múlva a bőrdíszműüzem vezetője, 1978 januárjától termelési osztályvezető, s tavaly áprilisban választott a közgyűlés Varró Károly helyettesévé. Az elnök rendszeresen jár-kel az üzemekben, s figyeli, kire lehet számítani, ki mire képes. Pedig ma már a bedolgozókkal együtt 2 ezer négyszáznál is többen vagyunk. Egyébként sohasem dönt kizárólag önmagára hagyatkozva. Kíváncsi mások érveire és ellenérveire. Eleteleme a munka, hihetetlenül nagy az' akaratereje és a teherbírása. Talán túl sokat is vállal magára. S ezt nemcsak az ő egészsége bánja, hanem bizonyos mértékig elaltatja a felelősségérzetet egyik-másik emberben, mert hiszen „ott az elnök, majd ő korrigálja a téves döntést, vagy hibás lépést”.

— Így igaz — szövi tovább a gondolatsort Csepeli Ferenc személyzeti vezető. — Talán túlzás, hogy például minden egyes új belépővel maga az elnök foglalkozzon, de lehet, hogy éppen ezért (ezért is} kötődnek ide az emberek.

l-ilif

Egy órával később más helyszínre irányul az objektív. Az elektronikai üzemrészben dolgozik Horváth Sándq,rné mechanikai műszerész:

— Együtt nőttem fel a szövetkezettel. Kötő, orsózó és kismotorszerelő is voltam már. Tizenkilenc éve vagyok texelektrós. Ha hiszi, ha nem, ez is érv. Nem tudtam még olyat kérni — olykor személyesen az elnöktől —, amit ne teljesítettek volna. Például időkedvezményt a gyerek miatt. Súlyos műtétem után szinte első látogatóm a kórházban a szövetkezet elnöke volt.

— Furcsán hat talán, ha azt mondom: becsüli, sőt tiszteli az önmagához szigorú, a munkát minden körülmények között elvégző embert — állítja Bánkúit Lászlóné, az egyik művezető, a Béke szocialista brigád vezetője. — AZ elnök nem kér lehetetlent. csak tisztességes munkát. Van előttünk tekintélye, de, ha betoppan, jelenléte csöppet sem feszélyezi az embereket. Minősítéseként az embersége mellé a szövetkezet eredményeit is odatenném.

— Vezetési stílusára talán a rugalmasság a legjellemzőbb — vélekedik Tuchs Jenőné csoportvezető, a Törekvés szocialista brigád vezetőEgy arc sok-sok vonása, más és más „objektívvei”. Gyorsfényképek különböző szögből. Egy vezető portréja. azé az emberé, aki a legtöbbet mondhatja magáénak: a munkások, a vezetőtársak megbecsülését, szere- tetét és azt, hogy még nagyon sokáig vele akarnak dolgozni.

Kell-e ennél több?

VARGA EDIT

Táj galambbal

Sohasem szabad belefáradni

Máris ott a következő kapaszkodó..

Párttitkárok két előadás szünetében egymás között: Túl vagy a nehezén? Túl. A 'minősítés? Nem rossz, de a taggánevelés lehetne tervszerűbb. A fejünkre olvasták, mégpedig joggal: egy-egy kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó határidőből kicsúszunk. A nehezén azért túl vagyunk. A beszámoló taggyűlésen a parázs vita elmaradt, de a pártcsoportok ezzel sem maradtak adósak.

Ellesett mondatok a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának folyosóján.

Meditáció. Túl a nehezén? Igaz, képességet, képzettséget, erőt próbáló évnek intünk majd búcsút szilveszter éjszakáján, köszöntve az újat, 1982-t. Ma még úgy tűnhet, túljutottunk a nehezén, pedig ha lehet — s ne áltassuk magunkat, lehet! —, a jövő év még nagyobb próbatétel lesz. Ötnapos munkahét, de egy grammal, egy darabbal sem kevesebb termék. Üjabb és ifjabb verseny a világpiaci szorítókban termékeink eladhatóságáért. Miközben nem feledkezhetünk meg arról, hogy jó gazda módjára bánjunk mindazzal, amit megszereztünk. Ne fecséreljük az energiát, a pénzt, még több ésszerűséget vigyünk a munkaszervezésbe. Tizennyolc nap, s átlépjük az új esztendő küszöbét.

S 1982 tarsolyában ezernyi kis és nagy közösséget próbáló tennivaló. E próbatételek során a párttagokra, a kommunistákra számítunk elsősorban. Példaadásuk, teherbírásuk, munkafegyelmük a közösség mozgatórugója. S az ellesett beszélgetésből kicsengő optimizmus? Erőnk egyik forrása.

Csak észérvekkel lehet

Van, akinek az új év megváltozott körülményeket, nagyobb földterületet, több üzemágat hoz. A Rozmaring Kertészeti Tsz házatáján január elsejétől már gyakorolni kell a Pilisvölgye Bolgár—Magyar Tszszel az idén október 9. és 12-én tartott részközgyűlések döntéséből, az egyesülésből fakadó kötelezettségeket.

Ok túl vannak a nehezén1 A kérdés címzettje Esbach Tibor, a III-as számú pártalapszervezet titkára:

— Az igazi megpróbáltatást nem a beszámolás, a munkánkkal való szembésítés hozta. A feladatok nagysága, a követelmények növekedése, s az egyesülés volt az igazi próbatétel. Az utóbbinál állnék meg. Hiszen nem kell bizonygatni, az újtól, egy ilyen lépés megtételétől mindig szép számmal idegenkednek. Itt is, ott is.

Ám ne kalandozzunk el, maradjunk Nagykovácsiban. Az idegenkedők bizony odafigyelnek arra, hogy a párttagok, a kommunisták hogyan vélekednek. És az ellenkezőket csak észérvekkel lehet, szabad meggyőzni. Mert arra a kérdésre, kinek jó ez, nem elég egy ilyesféle tömör válasz: mindkét félnek. Pedig ez az igazság. Hanem az előnyök mellett a netán jelentkező nehézségeket sem árt felsorolni. Régi igazság: a csupa ígéret, a rózsaszínűre festett holnap csak szíthatja a kétkedéseket. Politikai munka volt ez a javából a Rozmaring 150 kommunistájának, akiket négy alapszervezet tömörít. No, meg a pilisieknek is.

Nem véletlen, hogy a kérdés címzettje a III-as alapszervezet titkára. Hiszen ez a legnagyobb, ötvenöt tagot számlál. Súlya nemcsak ebben fejeződik ki. Az ipari és a szolgáltató ágazatban dolgozó kommunistákat öleli fel. S ma még, az egyesülést megelőző tizennyolc napban az összlétszám 43,4 százaléka ebben i” ágazatban tevékenykedik. S még egy adalék: az idén, az It—III. ne- gyedévbeh az általuk előállított termelési érték 179 millió 250 ezer forint — a többi ágazathoz hasonlítva a legnagyobb.

Szűkszavú jegyzőkönyvek. Az

alapszervezetek beszámolását megelőzte a négy alapszervezet összevont beszámoló taggyűlése. A belső pártélet mérlegét éppúgy megvonták, mint az egyesülés előkészítését, s nem utolsósorban a gazdasági munkáét. Kiragadott mondat: a 150 párttag munkáját az egyesülés előkészítésében az egyik legjobbnak minősítették/. A viszonyítási alapot minden bizonnyal a korábbi hasonló lépéseket megelőző pártmunka milyensége adta. Küldötteket is választottak ekkor 1982 januárjára, amikor napirendre kerül a már egyesült két tsz pártbizottságának, végrehajtó bizottságának megválasztása.

Ezek Ismeretében önkéntelenül

adódik a kérdés: Maradt még mondanivalója az alapszervezet vezetőségének saját beszámoló taggyűlésére? — Belátom, kissé kötekedő kérdés Esbach Tiborhoz.

Jobb munkakörülmények az embereknek

— Az igaz, hogy az egyesüléssel már nem kellett foglalkozni. A párttagok politikai munkáját is értékelték. Az alapszervezet belső élete azonban nemcsak ebből áll. A napi munkáról is csak úgy esett szó: a párttagok példaadása szenvedett-e csorbát?

Ismét a jegyzőkönyvhöz fordulok. A félmillió forintos költséggel felépült raktárbázis (ezt itt nem tartják különösebben nagy beruházásként számon!) belső életének szerN'émeth Miklós rajza

vezésében, a munkafeltételek megteremtésében, a társadalmi tulajdon védelmében Halas János, Fekete Zoltánná, Nieisz Antalné, Búza Tibor neve érdemel említést. A ne- hézgép-szerviz új csarnokának építésénél a szervezésben kimelkedő munkát adott Szász Sándor.

Űj csarnok épül?

— Az sem számottevő beruházás. Ebben a nehézgép-szervizben, ahol a járva szecskázót, a kombájnokat Javítják, az emberek kerülnek, jobb munKakörülmények közé. Fedél lesz a fejük fölött, ezért jelentős.

Vissza az írott sorokhoz. A munkásőrré nevelésnek akadnak nyitott kérdései, ahogy a beszámoló is leszögezi. S a tagdíj befizetésének módja ellen is szót emelt a vezetőség, majd felszólalásában Borosa Sándor műszerész. ABC-jét adván a párttag fegyelmének, kötelezettségeinek. Taggá nevelés. Jó. Mi is jelent ez a gyakorlatban?

Túl vannak már a nehezén?

— A hármas alapszervezethez tartozó területekről nincs hiány jelentkezőkben, akik szeretnének a párt tagjai sorába tartozni. S ugyanakkor a KISZ-szervezet is ajánl, s ajánlása alapján kerülnek fiatalok közénk — mondja a titkár.

Majd a minősítés. Erdős Sándor, a Rozmaring Tsz pártvezetőségének titkára ismertette. Tervszerűen dolgozik a vezetőség, a pártcsoportok (négy) munkája is megfelelő. Ám — ahogy látom —, a határidők betartásával olykor baj van. Dicséret mellett egy elmarasztalás. Jogos?

— Sajnos az. Ha égy kis adminisztrációról van szó. mindig azon a majd holnap taktikán csúszunk el. Az elodázás sohasem szerencsés. S ez alól a napi gazdasgái munka sem ment fel bennünket

Pár szavas bejegyzés: az MHSZ- szel karöltve jól készítik fel a fiatalokat a katonaéletre, a bevonulásra. Visszajelzések katonai egységektől, így is lehet csinálni ?

— Nemcsak lehet, kell!

Ügy tűnik, az év igazán nagy eseménye a Rozmaring, így az alapszervezetek életében is az egyesülés volt. Ez követelt vezetéstől s nem utolsósorban az alapszervezetektől, a vezetőségtől, tehát a kommunistáktól megfelelő politikai előkészítést. No. meg az egyáltalán nem mellékes gazdasági munka. Ügy tű-» nik, tényleg túl vannak a nehezén ...?

— De az élet nem áll meg itt. Egyikünk sem hiszi, hogy a babérokon pihenni lehet. S túlzottan nem vagyunk elégedettek önmagunkkal. Az alapszervezet vezetőségének van mit csinálni. S erre újra és újra rádöbbenünk, amikor erre a szembesítésre sor kerül önmagunkkal. Lehet még többet, minőségében jobbat adni a politikai és a gazdasági munkában. Nemcsak 1982. január elsejétől, hanem ebben a hátralevő tizennyolc napban is.

A pártiroda asztalán kisformátu- mú újság: Rozmaring Híradó. Mielőtt indulnék, még belelapozok. A negyedik oldalon a vezetőségi híreknél időzik a szemem. Alapszabály-módosítási javaslat. Tagsági pótlék fizetésének mértéke. Változott? — fordulok újra beszélgetőpartneremhez.

— Igen. Az idősávok módosultak, emelkedtek. Rábukkant a soron következő politikai munkánkra. Mert lesz. aki a szigorítást az egyesülés rovására írja, pedig csak az érvényben levő rendelet alapján jár el a. vezetőség. Egyszerű a magyarázat, de ebbe sohasem szabad belefáradni. hogy az ember, a kommunista az okokat magyarázza, megértesse, az összefüggésekre rámutasson Mert amikor túljutott a nehezén ott a következő kapaszkodó, ami: megintcsak meg keli mászni.

. V. E.