Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. NOVEMBER 7., SZOMBAT A levéltár kincsei közt Eftrdönéeséééell vádoltatott... Senki a Város Lakosai közzül magának ollyatén hatalmat és bátorságot ne végyen, vagyis tulajaoníttson, hogy tsak kitsiny állapotonis öszve kapván, veszekedgyen, és verésreis fakadgyon — olvashatjuk Nagykőrös egykori törvénykönyvében, s tovább böngészve a sorokat, rögtön azt is megtudhatjuk, mi várt a törvényt megszegőkre: . ..ha edgyik a másikat meg verné, száraz vereségért hat Forintra, vérbírságért pénig tizenhét Forintra büntettetik... Gyászos Laystrora Ugyan mai ésszel hat forint nem «okát ér, akkoriban azonban komojy összeg volt. De akadt, akinek még ennál is többért kellett az erszényébe nyúlnia. Hogy miért? A törvényből arra is választ kaphatunk. Íme: ...a perlekedéseknek és veszekedéseknek alkalmatosságával szokott az is történni, kivált az Aszszony nép között, hogy egymást lopönak, kurvának mások hallatára szokták kiáltani, az illyen ha meg nem bizonyíthatja, úgy mint más hírének és nevének meg sértője, és betstelení- tője, nyelv váltságán marad, az az húsz forintra büntettetik... ha pedig meg nem fizethetné, a Férjfijak ötven pálezát, az Aszszonyok ötven korbátsot ' fognak szenyvedni. Az ötven ütésbe — mérjék azt akár pálcával, akár korbáccsal a testre — még belegondolni is rossz, ám ha a Nagykőrösi Levéltár minikiállításán alaposan szemügyre veszszük a cikornyás betűkkel teleírt vaskos könyveket, iratokat, jóval kegyetlenebb büntetésről is értesülhetünk. Például az 1654-ből származó: Pánczél Istvánné Eőrsébet és Nagy Mihályné Susanna Eördönge- séggell vádoltatott varaslo Aszszonyok ellen való Törvény-bői. Mint a jegyzőkönyv hírül adja: a kor eszelős törvényei szerint a két szerencsétlen nőt Tüzes halálra méltónak ítélték. Természetesen nemcsak halálsza- gú rekvizitumokra bukkanhatunk a kiállításon — mint például az imént említett boszorkánykor, vagy 1739- ben keltezett Gyászos Laystrom, mely a pestisben elhunytak * nevét sorolja —, hanem kellemesebb dokumentumokra is. Így Bállá Gergely Aranykönyvére vagy az Oppi- dium Nagykőrösre, de láthatunk kutyabőrt, 1663-tól íródott Számadáskönyvet, Kossuth levelét, melyet a város polgárainak címzett, s egyebek között hírt kaphatunk az első tanácsülésről, a földosztásról. Nyilvánvaló, ahol egy ilyen bemutatóra futja, ott bizonyára lapul még jó néhány izgalmas olvasmány a raktárakban is. A salétromfőzés előnyei Hogy ez mennyire igaz, arról alaposan meggyőztek dr. Böőr Lászlónak, a Pest megyei Levéltár Nagykőrösi Osztálya vezetőjének szavai. A gyűjtemény valóban rendkívül értékes, főleg a feudális korból fönnmaradt emlékei. A százhetvennyolc török nyelvű kiváltság- és adománylevélből álló kollekciója — a város a salétromfőzés révén kiváltságot kapott a szultántól — egyedülálló az országban. Különös kincsnek számítanak Nagykőrös számadáskönyvei is, ezekből 1626-tól követhető az egész város gazdálkodása. Hasonlóan fontos az a jegyzőkönyv, melybe az első sorokat 1636-ban rótták be. Értekek — méterben Mondhatjuk tehát, értékes iratokban nem szűkölködnek a körösi levéltárosok, ám afelől fölösleges tu- dakőlózni dr. Böőr Lászlótól, hogy mi a gyűjtemény legérdekesebb darabja. A válasz ugyanis: — A kérdés rossz. Nekünk, levéltárosoknak, minden érdekes, amit az intézményben őrzünk. Mind a háromezer folyóméter iratanyagunk érdekes. Felmerül a kérdés: milyen szerepet töltenek be a levéltárak? Már- csak azért is, mert a köztudatban gyakorta homályos elképzelés él e tudományos intézményekről. Kezdődik a levéltári anyag átvételével, kezelésével és őrzésével. Aztán a tudományos igényű rendszerezés, az anyagok nyilvántartása, s természetesen kutatásra való előkészítése és a kutatás eredményeinek közzététele. Külön hangsúlyozni kell a levéltárak közművelődési tevékenységét. A kutatószoba ajtaja mindenki előtt nyitva áll Balázs Gusztáv felvételei Pest megye első fióklevéltárát Nagykőrösön hozták létre, azóta már Vácott is megnyílt egy hasonló. A nagykőrösi intézmény nemcsak e város, valamint Cegléd, hanem az egész ceglédi járás levéltári anyagát őrzi. Ezenkívül szakfeladatok is hárulnak rá. Raktáraikban fellelhetőek a Budapest vidéki Pénzügyi Igazgatóság iratai, továbbá — a váKemény rock — lírai betéttel lágy fuvolaszó pattogó induló Vannak, akik beleszületnek a történelembe, mások csak sodrában hányódnak. Lágy fuvolaszó. A kedves, a moll- ra hangolt játékos futamok a múltból, a mesévé szelídített történelemből bújnak elő. Olyan szép volt akkor minden. Olyan andalító ... Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország... — szólt a nóta... A kopasz fejű Konta János vasvij- lával megölte a saját lányát, mert a béressel szerelmeskedett, és úgy maradt. A magyar királyi bíróság erős felindulásban elkövetett kétszeres emberölésért elítélte, mert lányával együtt a magzatot is megölte. A nagygazda halálra kereste béresét, és megöléssel fenyegette. Erre tanúk is voltak. Ezért összbünte- tésként négyévi börtönnel sújtotta a bíróság. A tárgyaláson Konta makacsul hallgatott, de a védőügyvéd, tekintetes dr. Lacffy Szaniszló ügyvéd úr érvelését tekintetbe vették. Gazdag paraszt lánya. , . és a béressel fekszik le a kúkoricaföldön. Cccc... Cccc... Ha jól emlékszem, tízegynéhány esztendővel ezelőtt találkoztam Tala Mártonnal, a hajdanvolt béresfiúval. December volt. Kemény tél. A fagy körme repesztette a meszet a tanya falán, de a kémény füstölgőit. Odabent hetvenéves, gőgös, szikár vénemberre, kőből faragottra, a szántókovácsjánosok fajtájából valóra bukkantam. Egyedül élt a tanyán. Csendes felesége hat éve porladt már a temetőben. Fia? Lánya? Egy esztendő, is elmúlik, mire rányitják a tanya ájtaját. Akkor is sietve. Kapkodva. — Hogy van,-apám? Nincs semmi baja, apám? Mire van szüksége, apám? Mert sietünk! Tudja... Az öreg meg válaszolt: jól van. Nincs semmi baja, meg szüksége sincs semmire. Amikor az, autó ki- porzik az udvarról, megkönnyebül. Hátra megy a tuskóhoz. Fát vág... Még a tél derekát sem érintettük, de már a tavaszról beszélgetünk. Meg a földről... A vénember hangja átforrósodott: — Az én apám, meg az ű apja is mások cseléde vót. Én is. Ok min- détiglen akarták a fődet... a sajátot. Apámnak is, meg az ű apjának is két kvadrát jutott. Éppen belefért a koporsó. Nekem több jutott... Mindez tízegynéhány esztendővel ezelőtt történt. © Most újból kerestem ezt a találkozót. Az elmúlt évtized sokat rombolt az öregen. Tekintete — kékvízű hegyipatak — még tisztán csillogó; de keze — tavaszi széltől borzolt eres levél — néha már rebbenő. Két válla — dűlő fa billenése —, két ferdére tört vonal. Régmúlt gondoktól mélyen árkolt homloka mögött, a lemorzsolt évek hordaléka. Az öreg emberben az indulatok lecsitultak. Nehezen ugyan, de ráállt: mesél az életéről. Meggyőztem: minden igazság, ami kimondatlan marad, kezdete egy hazugságnak... A messzi múltból lágy fuvolaszó... szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország... 1896. Az ezeréves forduló. Az ország ünnepel, ünnepi beszédeket hallgat... Április 21. Az országgyűlés ünnepi ülést tart, amelyen „hálát adott az isteni gondviselésnek, hogy Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta... és az országot jó és balsorsban segítve, annak létét ezer éven át sok viszontagság között is fenntartotta ...” Április 21. Hajnali négy óra. Az asszony vonaglott a fájdalomtól, amelyek már ötpercenként korbácsolták végig, verítékben úszó testét. Reggel nét órára Tala Jánosné, Kocsis Mária megszülte gyermekét, ki a keresztségben a Márton nevet kapta. ( — Nyomorúságra, nyomorúság... — csak ennyit szólt az apa. Aztán kifordult. Ment a dolgára. Koronás fő uralkodott az országban, aki, mire Tala Márton legénysorba került, „mindent megfontolt, mindent meggondolt”. Nincs lágy fuvolaszó. Mozsarak és tarackok dörögnek. Az apa az isonzói csatában maradt... Mártont, szerencsére a háború szele még elkerülte, a robot viszont örökségbe maradt. — Ügy. Az apám, meg az ű apja is... A tetétleni határban nem volt egy talpalatnyi föld sem. Mind kézben volt. Az Inárcsy-Farkas, a Fáy- Halász. a Beretvás, a Kalocsa Balázs és a Tanárky Árpád féle öt nagy birtoktest. A többi meg a 80—150 holdas gazdáké. A kopasz fejű Kontánák kerek száz holdja volt... és szemrevaló lánya... Az eset után Mártonnak nem volt maradása. Űj helyet kellett keresnie a Tanárky birtokon ... — Márton bátyám, mikor hallott először az októberi forradalomról? — Mikor-e? ... A kiküldött nagyon óvatos volt. Nappal nem igen látták, de ha besötétedett,• hol itt, hol ott bukkant fel az alakja a cselédszállások környékén. — Ü beszélt először valami forradalomról, amely Oroszországban letette a koronás főt, s azóta a nép uralkodik. Meghogy fölosztották a birtokokat... hittük is, meg nem is. De az mondta csak a magáét. Aztán jött az aratás ... csillagnyugváskor kezdtük, csillaggyúláskor fejeztük be. örültünk, ha ledőlhettünk a vackunkra... Milyen volt <egy béres, majd később az urasági kocsis élete? Hát... — Robot — mondja az öreg. Aztán elhallgat. Gondolatai messze járnak. A szerelem? Szelíden simul Tala Márton bús lelkére, szívéből kilopja a könnyet, a bánatot, de ha akarná az a fiatal asszony... csípne, marna, ölne!... de nem akarja. A gyerekét akarja nevelni. Nyomorúságban, de félelem nélkül. — Márton! Ne kísértsd a sorsot — mondogatja. — Mindenkinek kiméretett ... sereg-parancsnokság naplójában: „A magyar hadsereg a mai napon 12 órakor kivált az arcvonalból.” Vége! Vége az értelmetlen vérontásnak. Akik eddig túlélték, most már talán életben maradnak. Tala Márton életben maradt — Ott-é, ott hallottam másodszor a forradalomról. No, nem a mieinktől, az oroszoktól... velem valahogy jóban voltak. Tán, mert még a nyáron látták, hogy áll a kezemben a kasza... © © De ki ám! Tala Márton 44 éves urasági kocsisnak is: behívó formájában. • — Októberre már* Kolomeánál voltunk. Szólt a nóta, sírt a nóta: Csak egy nap a világ. Csak egyetlen egy nap az életünk. Ki tudja mi vár ránk? Ki tudja, holnap mire ébredünk?... Tala Márton a Don-kanyarban ébredt, 1943. január 12-én, a 35. gyalogezred körletében, szemben az urivi hídfővel. Az ébredés háromnegyed tízkor kezdődött, a dermesztő hidegben. A hőmérő higanyszála mínusz harmincöt fokot mutatott.... „Mióta leesett a nagy hó, a Vár olyan, mint valami téli álomba dermedt mesevilág” — írta Edelsheim Gyulai Ella grófnő a Pesti Hírlap 1943. január 21-i számában. Es ugyanezen a napon szűkszavú bejegyzés olvasható a II. magyar hadItthon néki is levertek két cöve- ket a földosztók. A két karó öt holdat jelzett. Meglett a „főd”, a saját főd. De se állat, se szerszám, de vetni való sem. — Hogy az a magasságos ... — káromkodott Márton. Akkor kezdtek menni a gazdákhoz: „ha ezt a kis födémét megszántaná ... miből lesz kenyerünk?!” Aztán a másikhoz: „csépeljék mán nálam is, gazd- uram!” A cselédségből kilépett a nép, földje volt, de ahhoz más is kellett volna. Tala Márton lábra állt. Pattogó induló hangja hallatszik: győzelmet győzelemre halmozunk, úgy haladunk előre... — Hogy az a magasságos — káromkodott Tala Márton, amikor megtudta, mennyi a beadási kötelezettsége — Honnan a fenébűl?... Márton mélyen beleeresztette gyökereit az öt holdba. Mikor az agitátorok jöttek, nem állt kötélnek. Pedig körülötte mindenki, előbb-utóbb aláírta. Megmaradt egyéninek. Még ugyan van élet a nyomorult házikókban, de minden nappal több folyik el belőlük. Fiatal férfi és női szívek, vállak hordják el egyre innét az életet. . A vénember hátratolja a székét, és előrekönyököl a térdeire. — Lett főd, s úgy vagyok, mint az ujjam. Felnéz, szeme tükrét belepte a pára: — Egyedül maradtam! Nézi az asztal lapját. Lassan megereszkedik a feje. Könnyű finom haja fehéredik. — Na — mondja — csendesen. — Kimondom én az osztó igazságot. Amikor először hallottam a forradalomról, talán nem is. hittem el, hogy létezhet olyan. Másodszor meg... de hiszen tudja. Harmadszor meg a főd... az én födém állt közénk. Tudja kit kellene kérdezni a forradalomról... a Nagy Ambrust, meg Kerekes Gergelyt. Együtt cselédeskedtünk a birtokon. Most jöttek vissza Zalakarosról. A szövetkezet küldte oda őket... üdültek! KARÁCSONYI ISTVÁN ci és szentendrei járás kivételével — valamennyi szövetkezeti dokumentum, mely a legújabb korban született a megyében, összesen háromezer folyóméter — a raktározásszülte kényszer, hogy centiméterben, méterben mérnek — anyagot őriznek. Ha tudjuk azt, hogy csupán Nagykőrösön 200 folyóméter „termelődik” évente, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a levéltári átok, a raktárhiány a körösieket is sújtja. így, rövidesen tárolásra alkalmas helyiségeket kell kialakítani a szomszédos lakóházban, s jövőre pedig új raktárakat kell építeni. Érdeklődőket várva A kis kitérő után dr. Böőr László és helyettese, dr. Szabó Attila, végigkalauzol birodalmukon. Nagy gonddal rendbentartott raktárokon haladunk keresztül, a polcokon szigorú külsejű dossziék lapulnak egymáshoz. Hogy melyik mit rejt? Azt csak a levéltárosok tudhatják. Tanács- ülési jegyzőkönyvek is vannak közöttük. Az egyik szekrény pedig száznyolcvan térképet őriz. — Vajon, ezeket bárki szemrevételezni? —' kérdezem dr. Böőr Lászlót. — Nálunk csak a raktár zárt — kapom a választ —. a levéltár nyitott. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. A nyolc év alatt sikerült jó kapcsolatot teremteni a város többi közművelődési intézményével, s ennek is köszönhető: mostanában egyre többen kopogtatnak be hozzánk. Gyűjteményünket kiállításokon is népszerűsítjük, s hasonló céllal évente mintegy húsz TIT-előadást tartunk. Kutatószobánk pedig kiválóan alkalmas arra, hogy a szakemberek, a helytörténészek és az érdeklődők elmélyedjenek a régi iratokban. KOFFAN ÉVA A klállltá* egyik legszebb lapja
