Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-05 / 260. szám

»rsr tíf.crn 1981. NOVEMBER 5., CSÜTÖRTÖK Mártírokra emlékeztek Elhelyezték a kegyelet koszorúit a Köztársaság téren és a Mező Imre úti temetőben Az 1956-os ellenforadalorr áldozatairól szerdán kegyelet­tel emlékeztek meg a főváros­ban és országszerte. Koszorú­zás! ünnepséget tartottak a Köztársaság téren a budapesti pártszékház védelmében el­esettek emléktáblájánál. A budapesti pártbizottság nevé­ben Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a budapesti pártbi­zottság első titkára, Király Andrásné titkár, valamint Zathureczky Tibor, a buda­pesti pártbizottság apparátu­sa pártvezetőségének titkára rótta le kegyeletét. Az emlék­táblánál elhelyezték a megem­lékezés virágait a pártház vé­delmében részt vett harcosok, a mártírok hozzátartozói, va­lamint a pártházban egykoron benntartózkodottak. A Mező Imre úti temetőben a Munkásmozgalmi Panteon­nál nyugvó halottak sírjánál, valamint az 1956-os ellenfor­radalom elleni harc hősi ha­lottainak ugyancsak a Mező Imre úti temetőben levő em­lékművénél is koszorúzási ün­nepséget rendeztek. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a buda­pesti pártbizottság nevében Maróthy László és Nemes De­zső, az MSZMP KB Párttörté­neti Intézetének igazgatója; A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa koszorúit Kállai Gyula, a HNF OT elnöke és Bostai Károlyné, a HNF bu­dapesti bizottsága vezető tit­kára, a KISZ Központi Bizott­ságáét Fejti György, a KISZ KB első titkára és Tarcsi Gyula, a budapesti KISZ-bi- zottság első titkára helyezték el. A fegyveres erők képvise­letében Csémi Károly vezér- ezredes, honvédelmi államtit­kár, Kamara János rendőr al­tábornagy, belügyi államtitkár és Nagy György ezredes, a munkásőrség országos pa­rancsnokának első helyettese, a Magyar Partizán Szövetség képviseletében Gábor István alelnök és Rostás István, az országos bizottság tagja ko­szorúzott. A pártház védelmé­ben részt vettek nevében Berta Somogyi Lajos és K. Farkas József helyezték el az emlékezés virágait. A koszo­rúzási ünnepség az Interna- cionálé hangjaival és a dísz­század tiszteletadásával ért véget. Az 1956-os ellenforradalom áldozataira emlékezve szer­dán a Köztársaság téren bu­dapesti kerületi pártbizottsá­gok képviselői megkoszorúzták az emlékművet. Ugyancsak koszorúzási ünnepségeket ren­deztek a főváros azon kerü­leteiben és Pest megye külön­böző településein, ahol az 1956-ban elesett hősi halottak emlékét márvány tábla vagy egyéb emlékhely őrzi. Oktatás és közművelődés Tegnap befejeződött a köz­oktatás fejlesztésének kérdé­seiről rendezett kétnapos ta­nácskozás, az MSZMP Buda­pesti Bizottságának oktatási igazgatóságán. A többi között hangsúlyozták, hogy a hosszú távú tervek kialakításakor nagy figyelmet kell szentelni az oktatás és a közművelődés kapcsolatának szorosabbra fűzésében rejlő lehetőségek­re. A fiatalok egyenlő tanu­lási esélyeinek megteremtésé­ben a hazai településszerkezet adottságainak is nagy szerepe van — mutattak rá —, hiszen más feltételek mellett mehet végbe a pedagógiai munka megújítása a korszerű, jól fel­szerelt intézményekben, mint például az aprófalvak iskolái­ban. Hangsúlyozták, hogy erő­síteni kell az iskola tehetség- gondozó szerepét, a kiemelke­dő képességű diákok művelő­désének intézményes segítésé­vel. Megerősítették továbbá a szélesebb alapokon nyugvó, több szakterületen felhasznál­ható tudást nyújtó képzés szülcségességét. Ennek érdeké­ben lépésről lépésre előreha­ladva indokolt a tankötele­zettség határáig — 16 éves ko­rig — meghosszabbítani a kö­telező alapképzés időtartamát. Felhívták a figyelmet egyebek között, hogy a neveléstudo­mányi kutatásoknak nagyobb részt kell vállalniuk az iskola­előkészítő szakaszban, tehát az óvodás korban folyó sze­mélyiségfejlesztés, illetve a felnőttoktatás tudományos alapjainak kidolgozásából is. A tanácskozás Pozsgay Im­re művelődési miniszter zár­szavával ért véget. A Nagy Október 64. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról.) képviselője. Megjelent az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli hadsereg­csoport egyik egységének két parancsnoka is. Garami Jakab, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára be­vezető szavai után, Barinkai Oszkárné mondott ünnepi beszédet. Rámutatott: októ­ber örökségének mi, magya­rok is részesei vagyunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy kinek köszönhetjük a szabad­ságot, hogy két Magyaror­szág lakosságnyi szovjet em­ber halt meg a második vi­lágháború során. Éppen no­vember 4-én kezdtük újraépí­teni — 25 évvel ezelőtt — a Szovjetunió segítségével mai társadalmunkat. Az elmúlt 36 év rövid értékelése után ar­ról beszélt, hogy erőnk egyik forrását a Szovjetunióhoz fűződő testvéri barátságunkat tovább ápoljuk, erősítjük. Vé­gezetül a felújított művelődé­si házról szólt. Az avatással egy időben minőségileg új, kedvező helyzet alakult ki a község és környéke kulturá­lis életében. Méltatta a du- navarsányi Petőfi Tsz kiemel­kedő szerepét a termelésben, a kultúra gyarapításában be­töltött funkcióját. A megújí­tott művelődési ház ugyanis nagy társadalmi összefogás eredménye. A művelődési ház felújítá­sa nyolcmillió forintba ke­rült, és két év alatt készült el. Egy háromszázötven szemé­lyes nagyterem, . könyvtár és olvasóterem, két klubszoba, büfé, öltözők és két irodahe­lyiség épült. Itt kapott helyet a zeneiskola zongoratansza­ka is. Dr. Kovács Istvánná, a nagy­községi tanács elnöke adta át a művelődési házat rendelte­tésének. Befejezésül a Bel­ügyminisztérium Vörös Csil­lag Érdemrenddel kitünte­tett Duna művészegyüttesének ünnepi műsorában gyönyör­ködhettek a megjelentek. ★ Vácott tegnap délután 2 óra­kor a Konstantin téri szovjet hősi emlékmű kőiül gyülekez­tek ünnepségre a város üze­meinek, intézményeinek kül­döttei, az iskolák tanulói. Részt vett az ünnepségen Fu- rulyás János, a vácszentlászlói Zöldmező Tsz elnöke, az MSZMP Pest megyei végre­hajtó bizottságának tagja. No­vember 7. történelmi jelentő­ségét méltató ünnepi beszédet mondott Pádár Sándor, az MSZMP Vác városi bizottsá­gának tagja, a Híradástechni­kai Anyagok Gyárának igaz­gatója. Ezt követően az emlékmű talapzatán helyezte el a ke- gyelet^koszorúit Krima János, a járási pártbizottság első tit­kára, Pálmai László, a városi pártbizottság titkára, Weisz György, Vác város tanácsának elnöke, dr. Török Antal, a vá­ci járási hivatal elnöke, pintér Sándor, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke ★ Szerdán délelőtt a Pest me­gyei Tanács épületében dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke kitüntetéseket nyújtott át a tanácsi, a gazdasági, a művelődési és az egészség- ügyi (munkában évek óta ki­emelkedő dolgozóknak. Az ünnepségen részt vett Gelencsér Arpádné dr., az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának osztályvezetője, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának tit­kára és dr. Albrecht László, a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának főmunkatársa. Dr. Mondok Pál megemlé­kezett a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom jelentőségé­ről, szólt a megye fejlődésének idei eredményeiről. Beszédét követően huszonötén vették át a Munka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokozatát. ★ Ünnepélyes külsőségek kö­zött adták át tegnap a takso- nyi 50 személyes, óvodát. A meglevő 25 személyes óvodát bővítették. A két és fél milliós költséggel épült- óvoda gene­rálkivitelezője a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet volt; a közös gazdaság 150 ezer forint értékű társadalmi munkával járult a költségek­hez. Június 1-én adták át a te­rületet az építőknek és no­vember 4-re már készen állt az óvoda. A Petőfi Tsz-en kí­vül ebben nagy szerepe volt a helyi háziipari szövetkezetnek, az Áfésznek, az Országos Szakipari Vállalatnak és a helybelieknek is. Ezzel — az eddig évente elutasított — 80 gyermek elhelyezési gondja szűnt meg. Az új gyermekintézményt jelképesen Karsai Sándor, a dunavarsányi Petőfi Tsz fő­mérnöke adta át Nyeste István tanácselnöknek és Horváth István községi párttitkárnak. Ezt követően az óvodások ked­ves műsorral köszönték meg a felnőttek fáradozását. meg, öreg Történelmi tudatra alig ébredő ka­•*- maszként mondhattam kollégámnak, sőt beosztottamnak az öreg Petriket. Bu­dapest egyik nagy művelődési házában dolgoztunk — én alig száradt érettségi bi­zonyítvánnyal a zsebemben. Akkor no­vemberben pénzt kaptunk, olyat, amelyet a társadalmi jóindulattal élve azonnal el kellett költeni. Hát akkor ballagjunk a belvárosba műszaki cikkeket vásárolni. Nem vettünk semmit... a pénz elveszett... visszakerült az államigazgatás számomra soha ki nem ismerhető zsákutcáiba... Petrik úr — a keresztnevét sohasem ta­nultam meg — másfél évtizeddel később hunyt el. Petrik úr karpaszományos volt a világ második agymosása idején, hát láthatott halált. Én borzongtam, hányin­gerrel kínlódtam a Köztársaság téren és alig értettem valamit. Szédültem, rosszul voltam. Petrik úr átkarolt: Menjünk, Gyu­ri úr. Mindig így szólított, akkor is, ami­kor a kisunokájának mutattam, miként kell lovat rajzolni. Éreztem a vasmarkát — félelmetesen erős ember volt —, amint átkarolt és kifelé tolt a tömegből: Men­jünk, Gyuri' úr, ezért valaki felelni fog... Ezért valaki felelni fog ... Mindig ezt mondta, ha egy laza erkölcsű dizőz nem jött meg a felkérés ellenére sem a mi kül­városi művelődési házunkba: ezt mopdta, ha elfelejtettem őt „utásítani”, hogy a ko­szorúzásra gondoskodjon tartalék erősítés­ről. Ezért valaki felelni fog... — mond­ta akkor is. Én elestem, őt ütlegelni kezd­ték, nekem majdnem tudatvesztést oko­zott, hogy lehet ütni... felém fordult a földön... Gyuri úr ezért valaki felelni fog — és eszmélésemig sem jutott, hogy mik azok a puffanások ... Tüdővérzésben halt meg tizenöt év múlva. Gyenge vol­tam, de addig még nem láttam halált és lincselést... de hát mi csak egy erősítőt akartunk vásárolni, egyszerűen arra kel­lett mennünk... É s emlékszem még mennyit röhögtem, amikor a színjátszó csoportok gyön­ge műsorát gúnyolta, meg, hogy nősülé­sem hírére megfogta a 220 voltot, mond­ván, csinálja utánam, ha ezt kibírja, le­het akár vőlegény is. Döbbenetesen vas­tag izomkötegein csak vibrálni tudott az áram, de sohasem beszéltünk a Köztár­saság térről. Akkor engem észre sem vet­tek, őt félholtra verték, pedig nem is va­gyok biztos benne, hogy dühből mondta: ezért valaki felelni fog... Most szégyel­lem, hogy nem tudtam időben felállni és ütni, ütni. Sohasem beszéltünk erről, de egyszer ki kell mondanom: bocsásd meg, öreg Petrik. Kriszt György Életképes, jó módszerek Üléseiéit a TESZÖ Vslnökség Egyetlen esztendő alatt t- 1979-ről 1930-ra — 500 millió forinttal növekedtek az ener­giaköltségek Pest megye ter­melőszövetkezeteiben. Különö­sen a baromfitartás drágult meg; a húscsirkehizlalás'ban a kiadások 50 százalékát tette ki ez a ráfordítás. Egy bizo­nyos, a tendencia ma már megállíthatatlan, legfeljebb arról lehet szó, miként mérsé­kelhetjük az ésszerűség hatá­rain belül a költségeket. Hogy ennek milyen módjai vannak, arra vonatkozóan szá­mos jó tapasztalatról kaptak tájékoztatást a TESZÖV elnök­ségének tagjai tegnap délelőtt a területi szövetség budapesti szákházában. Mint az írásos jelentésből és a szóbeli kiegé­szítésből kiderült, az elmúlt időszakban jó néhány energia­takarékossági eljárás, mód­szer született meg szűkebb pátriánkban. Lapunkban is be­számoltunk róla, mikénrt bizo­nyultak a gyakorlatban is élet­A rátermettség vagy az alkalmatlanság próbaköve Ki is az a műszaki titkár? Vajon mi lehet a műszaki titkár feladata? Talán még ká­vét is főz? Mindenesetre te­kintélyes ember lehet, hiszen közvetlenül a Vezér mellett dolgozik .,. Egyáltalán, ho­gyan lesz valakiből — és ki­ből — műszaki titkár? Azonnal mocorogni kezdtek bennem ezek a kérdések, ami­kor egy nagyvállalatnál érdek­lődve a műszaki titkár vette fel a telefont. Hivatalosan ilyen beosztás nincs, nem is terjedt el a gyakorlatban. Kis­sé pocakos, őszülő halántékú, elegáns embert képzeltem ma­gam elé Találkozónkra azon­ban egy elegáns, de fiatal em­ber jött el. Képzelet és vslóság — Nem, kávét ritkán kell főznöm — mosolyog Kézi László —, de sok olyasmi van, amiben egy mégoly kiváló tit­kárnő sem tud segíteni egy nagy\őHalat vezérigazgatójá­nak. Hogv ne menjünk mesz- szire: vállalatunk beruházásai­ról, termelési eredményeiről és gondjairól, az exporttevékeny­ségről, a szabadalmakról csak egy hozzáértő ember tud meg­felelően tájékoztatni. Tulaj­donképpen munkaköri felada­tom most itt ülni, de a bél­és külföldi kapcsolatok ápolá­sa, az együttműködési szerző­dések megkötése és felülvizs­gálata, egy-egy szakember- gárda gyárlátogatásának meg­szervezése vagy éppen a pálya­kezdő fiatalok csábítása is rám tartozik. Rajtam keresz­tül juthatnak a műszaki in­formációk a főnökhöz, és gyakran ellenőrzőm például a vezérigazgatói rendelkezések betartását. Mindez tulajdon­képpen nem szorosan vett mér­nöki munka, de meg kell mon­danom, nem árt, hogy diplo­ma van a zsebemben. — Más mérnök ilyen korban még pályakezdő. Karriernek számít tehát ez a beosztás,‘va­lami hatalommal jár. s külö­nös képesség kell hozzá? — Nem hiszem. Talán csak tágabb érdeklődési kör, mint a mérnöki tervezés. Némi kis szervezői készség és diplomá­ciai érzék is szükséges. Ami a hatalmat illeti, nos ebben va­lóban van tapasztalatom. Nem a beosztásomnál, hanem a helyzetemnél fogva — a főnök szeme. keze. közvetlen munka­társa vagyok —, másképpen beszélnek velem a főosztályve­zetők és más főnökök. Ezt nem tartom egészséges dolog­nak. A liszteletet vagy a köl­csönösen normális hangnemet kezdő mérnök koromban, sőt diákkoromban is elvártam. Sokszor kényelmetlen a hely­zet. A vezérigazgatónak csak a szükséges műszaki, vállalati információkat adom tovább. Elég a dolga, felesleges lenne azt még pletykákkal is terhel­ni. Szakmai ké:dés — Hogyan — és miért ép­pen ön — lett műszaki titkár? — Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárral már a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyete­men megbarátkoztam. Ez volt az egyetlen vállalat, amelyik komolyan vette az egyetem­mel való kapcsolatot. Igen ér­dekes, látványos előadást, il­letve kiállítást rendeztek szá­munkra, még negyedéves ko­romban. Más vállalatnál is ér­deklődtem. de azok a fülük botját sem mozdították, gyor­san megkötöttem hát a társa­dalmi szerződést az ISG-vel. Nem bántam meg. Már a dip­lomamunkámat is a vállalat­nál készítettem, majd amikor 1978-ban végeztem a gépész­karon, a gépgyártás-technoló­giai osztályon kaptam fej- lesztőmérnöki feladatokat. Mondhatom, hogy pályatár­saimmal ellentétben — talán a lakásgondokon kívül — nincs okom panaszkodni a szakmai kezdésre. Hamarosan bevonul­tam katonának, de másfél év múlva újabb feladatok vártak. Az idén tavasszal hivatott a vezérigazgató — négy társam­mal együtt —, és megkérdez­te, mit szólnánk ehhez a mun­kához. Én gondolkodási időt kértem, hiszen tudtam, hogy ezután nem alkatrészekkel és gépekkel kell majd foglalkozz nőm, hanem emberekkel. Egyi­künket aztán kiválasztotta a fő-iök, akinek viszont később más feladata akadt, így én kö­vetkeztem a sorban. Nem nyugdíjig — Tudomásom szerint most a maglódi gyáregységből érke­zett, ahol egy berendezés mű­szaki javítását ellenőrizte. In­nen az NDK-ból jövő szakem­berek fogadására megy, hogy bemutassa nekik á gyárat. És így tovább — de meddig? Mi­lyen kilátásai vannak egy dip­lomás műszaki titkárnak? — Bevallom, erről nem na­gyon mertem kérdezni a fő­nökömet. Tudva, hogy ez nem lehet hosszú távú tevékenység és leszűrve az eddig tapasztal­takat, úgy látom, hogy a mű­szaki titkári beosztás egy amo­lyan káderutánpótiási politika része. Erről a helyről könnyű alaposan megismerni a válla­latot, széles körű ismeretekre lehet szert tenni, és — ha aka­rom, ha nem — bebizonyoso­dik rátermettségem vagy al­kalmatlanságom is. Magyarán szólva: ha alkalmas vagyok rá, akkor innen valamilyen főnöki székhez vezet az út. Ezt általában jó politikának tar­tom, ám ennek a lehetőségnek ma még csak örülök, de nem ez irányít. Elsősorban mérnöv vagyok! Kolossá Tamás képesnek az abonyi József At­tila Tsz kukoricaszárral fűtött kazánjai, a jászkarajenői Ár­pád Tsz műanyag ekéi, a tú­rái Kubai Magyar Barátság Termelőszövetkezetben beve­zetett új megoldás, a búza műtrágyaszóróval való kijut­tatása. Az energiatakarékosság programjának megvalósításá­ban országosan is példát mu­tatott az ócsai Vörös Október Tsz mind a szervezést, mind az új módszereket illetően. A közös gazdaságban például ágazatonként határozták meg a felhasználható energiahor­dozók mennyiségét, ezáltal időben mód nyílik a túlfo­gyasztás okainak feltárására. Az elnökségi ülés befejező részében dr. Főző József, a TESZÖV elnöke nyújtotta át-a TOT által adományozott Ki­váló Termelőszövetkezeti Mun­káért kitüntetéseket 16, a me­gye mezőgazdaságában élen­járó szakembernek. A meg­tisztelő elismerésben a követ­kezők részesültek: Berta Fe­renc, a Kertészeti Szövetkezeti Közös Vállalat ágazatvezetője, dr. Czár János, az ISV osztály- vezetője, Gál András, a gom­bai Fáy András Tsz ágazatve­zetője, dr. Ivanics Ervin, a dömsödi Dózsa Tsz állatorvosa, Juhász József, a kiskunlachá- zi Kiskun Tsz főágazatvezető- je, Kojnov Márton, a gyáii Szabadság Tsz üzemegységve- zetője, Kőhalmi Dezsőné, a ceglédi Tejipari Közös Vállalat csoportvezetője, Kupi Károly, a kartali Petőfi Tsz főmező- gazdásza, Lakos István, a du- nabogdányi Ű ttörő Tsz ága­zatvezetője, Major Györgyné, a ceglédi Kossuth Tsz személy­zeti vezetője, Menyhárt János- né, a dányi Magvető Tsz köny­velési csoportvezetője, Nyer­ges József, a vasadi Kossuth Szakszövetkezet gépkocsiveze­tője, dr. Németh Lukács, a szi­getcsépi Lenin Tsz elnöke, Szabó László, a nagykőrösi Mészáros János Tsz állatgon­dozója, Szabó Sándorné, a gyömrői Építőipari Szövetke­zeti Közös Vállalat főkönyvelő­helyettese, Tóth Imre, a mag­lód: Rákosmezeje Tsz általá­nos elnökhelyettese és Varga Sándorné, a fóti Béke Tsz ad­minisztrátora. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium Kiváló '.fűnkéért miniszteri kitünte­tésében részesült Kállai József szövetségi munkatárs. V. B. Az 1956-os ellenforradalom évfordulója alkalmából koszorúzási ünnep­séget rendeztek a Mező Imre úti temetőben, a Munkásmozgalmi Pan­teonnál

Next

/
Thumbnails
Contents