Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
6 1981. NOVEMBER 29., VASÄRNAP fncítr W x/tmap gyanús • •• a műhelyekben kell megakadályozni. A művezetőknek, a brigádvezetőknek, a szakszervezeti bizalmiaknak, a régi dolgozóknak, mindenkinek. Ügy érezzük, ez a bajok gyökere: mert mindenki csak a rendészektől várja a lopások megakadályozását, o tettenérés és nem a megelőzés az üzemben a fő feladat, leegyszerűsödnek a dolgok: a ren- dészeknek mindenki gyanús. A dolgozók, kivált az ártatlanok pedig önérzetükben érzik sértve magukat. Aki pedig vétkes, azért hadakozik, nehogy kiderüljön róla. Ha pedig már kiderült, el akarja terelni magáról a figyelmet, hangulatot kelt a rendészek ellen. Mi sem könnyebb ennél, kivált, ha még meg is fűszerezik a nemlétező cigánykérdéssel. Az üzemben dolgoznak cigányok, többségüket meg is becsülik, de csak azért, mert cigány valaki, nem mentesülhet a fegyelem alól. Akik dézsmálják a köztulajdont, azok ártanak elsősorban társaiknak, s mivel a felvilágosító munka még hiányos, azoknak a hangja erősödik fel, akik általánosítanak. Vagy úgy: „lopnak a cigányok”, vagy úgy: „azért gyanúsítanak, mert cigány vagyok”. Az fel sem tűnik nekik, hogy niinden szarkát egyformán elfognak. Ne a lefülelőre A jelenlegi helyzet tarthatatlan: a rendészek, különösen Bácskai Ferenc, menekül a munkájától. A munkások pedig csak akkor nyugszanak majd meg, ha az üzemi demokrácia fórumain szemtől szemben tisztázzák: mennyire szükség van minden munkáskézre, de a szükség miatt sem lehet szemet hunyni a tolvajlá- sok előtt. Arra pedig a vezetőknek kell vigyázni, hogy a társadalmi tulajdon féltése közben ne mossák el a határokat a tisztesség és a tisztességtelenség között. Bizalmatlan légkörben nem lehet jól dolgozni. Amíg rajta nem kapnak valakit a lopáson, addig nem gyanúsítható. Ha azonban rajtakapják, munkaerőhiány ide vagy oda, ne maradhasson a becsületes dolgozók között. Kovács László, az üzem pártalapszervezetének titkára mindezzel egyetért, de megtoldja azzal, hogy még abban is nehéz előbbre jutni, ha rajtakapnak valakit húslopáson, a közösség a tolvajra és ne a lefülelőre haragudjon. Nehezen értik: valamennyiü- ket károsítja a tolvaj, valamennyiüknek árt erkölcsileg, anyagilag ez az állapot. Ez a lényeg, ezt kell látnia minden állandó és idénymunkásnak. Ezt kell megértetni mindenkivel. S azt, hogy minden kiló hús és minden kiló gyümölcs nagy érték, kapun kívülre illegálisan nem kerülhet. Kár, hogy Rácz László — akit kiváló munkásnak tartanak — visszavonta a feljelentését, ha igaza volt: bárki is megengedhetetlen észközökkel próbálja „védeni” a társadalmi tulajdont. Ilyen védelemre a társadalomnak nincs szüksége. Ha pedig az egész veréshistória mese volt, akkor azért kellett volna végigvinni a gyár vezetőinek: ártatlanul a rend vigyázóit se lehessen rágalmazni, lejáratni. Tudomásul kell venni: az ügy ad acta került. Mármint a konkrét ügy. A tanulságai semmiképp se merüljenek feledésbe. Mind a gazdasági, mind a párt- és a szakszervezeti vezetőknek van mit tenni azért, hogy jobb legyen a hűtőházban a munkahelyi légkör. Van mit tenni azért is: ne néhány emberre, vagy ne csak a vezetőkre háruljon a társadalmi tulajdon védelme, legyen az minden tisztességes dolgozó napi feladata. Mint ahogy az is közös feladat; a vagyon védelme ürügyén bőre színe miatt senkit se bánthassanak. Szalai Mária Új típusú televízió Televíziógyártásunk igyekszik lépést tartani az újabb és újabb követelményekkel. A tervezők korszerű technológiák alapján alkalmazkodnak a vásárló igényeihez. Fő cél: a megbízhatóság és a jó képvételi lehetőségek. A Magyar Elektronikai Ellenőrző Intézetben forgalomba kerülésük előtt alapos vizsgálatnak vetik alá az új árucikkeket. Helyszíni tárgyalás Némajáték a kékai malomnál A bíróság kocsiba ült és Rókára hajtott. A helyszínre. Tárgyalni és szemlét tartani. A községháza hirdetőtáblájára csak állatvásárokat pla- kátoltak ki, pert nem. Reggel kilenckor a Kapás-ügyre mégis tele a tanácsterem. Bent nyu- godtnak mondani talán csak a falra akasztott csendéleteket lehet. A közönség sustorog, pisszeg, latolgat. És vár. Lesi a bíróságot. A büntetőtanács elnöke in médiás rés kezdi a tárgyalást. Annyi sok pletyka kering a községben, ami már hozzánk is eljutott Pestre. De ha tanúnak kell jönni, senki sem siet. A fél falut kihallgattuk, ám a tárgyaláson nemigen akaródzik beszélni a kókaiaknak. Csak fülbe súgva terjednek a hírek. Meg a vonaton. Szemtanú nem volt A bűnügyről már a per kezdetén hírt adtunk. Tavaly novemberben Kókáról súlyosan összeégve kórházba szállítottak egy 31 éves, süketnéma férfit. Tizennyolc nappal később a rendőrség őrizetbe vette a kó- kai bisztró vezetőjét. Ifjú Kapás Józsefet. A nyomozás adatai szerint az ő pincéjében történt a baleset. Zugpálinkafőzés közben felrobbant a cájg. A kicsapódó cefre karján és fején égette meg a napszámért dolgozó süketnéma embert. Ifjú Kapás felnyalábolta a sértettet. Felhozta a pincéből. Befektette egy gépkocsi hátsó ülésére. Orvos helyett azonban egy szeméttárolóhoz vitte. A Kapás-féle bisztró udvarába. Ott meggyújtotta a szemetet és a süketnéma fejét a lángokba nyomkodta. Hogy hamis színben tüntesse fel a balesetet. Majd elhajtott. így a vádirat. Egy év és egy nap telt el az eset óta. Szemtanú nem volt. A bíróság mozaikokból építgeti a tényállást. Ez a hatodik tárgyalás. Tanácselnök, rendőr, fejkendős asszonyok, ráérős öregek a hallgatóság soraiban. És jönnek a tanúk. Elsőként a körzeti orvos, aztán egy zamatos beszédű férfi, majd egy elkeseredett hangú fiatalasz- szony. A süketnéma sógornője. Panaszkodik. A vádlott az utcán a tárgyalás óta szidalmazza. Ifj. Kapás kohtrázik. A rendőrök, a jeltolmács szakértő és több tanú után most a fiatal nőnek bizonygatja, rosz- szul emlékszik. Minden másképpen van. Maguk miért félnek? Fekete bőrkabátos férfiak következnek, a védelem tanúiként. Igazolni, hogy ifjú Kapás a szóban forgó délelőtt nem is lehetett lent a faluban. Percek, félórák, órák körül forog a tárgyalás. Belép egy bizonytalan járású férfi. A bíró jó ideig csendben figyeli. Józan állapotban van maga? Miért ne lennék. Beteg vagyok. Jön a társa. Ez az arc Brueghel ecsetére kellene! A tanú nehezen beszél. Nemcsak a tavaly novemberi napra nem emlékszik rendesen, azt sem tudja pontosan, mikor szokott fizetést kapni. A bíró felsóhajt. Maguk ahány an vannak, annyifélét vallanak! Egyszer valaki valamire azt mondja, hogy biztos. A büntetőtanács elnöke groteszk szójátékkal felel. A tárgyalás mottója lehetne. Kérem, csak azt ne mondják, hogy biztos. Mert amit biztosra mondanak, az biztos, hogy nem biztos. Behívják a közérteseket. Ök találták meg a szeméttárolónál a sértettet. Az üzletnek és a bisztrónak közös udvara van. A vallomások nehezen születnek. Az emlékek ködösek. Szombat volt. Trepnit mostak a lányok. Kivitték az udvarra az üvegeket. És az olaj ? Olajat pumpált valaki az udvaron? A süketnéma a tárgyaláson többször eljátszott egy ilyen jelenetet. De a közérte- sek erre nem emlékeznek. Bizonytalankodva néznek egymásra. A bíró félbeszakítja a kihallgatást. Maguk miért félnek ennyire? A legidősebb asszonyból kitör az indulat. Például azért, mert a vádlott apja itt, a tanácsháza előtt is azt kiabálta ránk, hogy itt vannak a tettesek. Beszólítják idős Kapás Józsefet. Magyarázkodni akar, de leintik. Maga mm fél fenyegetni a tanúkat? Már nem emlékszik, miért kellett a feleségét a rendőrségen megbüntetni a nyomozóknak? Maga kint fenyegetőzik, itt meg csodálkozunk, hogy az emberek nem mernek vallomást tenni. Idős Kapást a bíró kiküldi. Fél óra múlva mint tanút visz- szahivja. Az idős ember nem tágít. Azí a Némát egy éve tanítják a tolmácsok... A bíróság a pszichológus szakvéleményére emlékezteti a tanút. A sértett alacsony intellektusa nem teszi lehetővé, hogy egy ilyen történetre betanítsák. A bérfűrászes vallomása Az utolsó tanú a kökai bér- fűrészes. Felesége vezeti a községi pálinkafőzőét. Vallomása közben dermedt csend támad a teremben. — Egy alkalommal felkeresett a vádlott anyja, és azt mondta nekem, Pistikém, ezen az árva, néma gyereken senki sem segít. Mondd azt, hogy a pálinkafőzde mellett a futball- pálya pénztárfülkéjében égett meg. Nem baj akármennyit kérsz, megfizetem. Azt feleltem neki, mamikám, én ilyen lehetetlenséget nem mondhatok ... Aztán volt egy másik eset is. Dányból jöttem éppen haza. A szőlőben a présházból kiszólt nekem idős Kapás József. Borral kínált. Azt mondta, Pisti, beszéltek már veled, nem jönnél el tanúnak? Válaszom az volt, Józsi bátyám írasson be, de én ott a tárgyaláson is csak ugyanazt fogom mondani. Hogy a futballpá- lyán a Néma semmiképpen sem éghetett meg. ★ Délután, helyszíni szemlével folytatódott a per. A Dózsa György út és a Kassai út kereszteződésében, a malomnál, legalább százan figyelték Kapásék pincéjétől, a szeméttárolóig a sértett néma játékát. A tárgyalás hamarosan’ a Pest megyei Bíróság épületében folytatódik, Budapesten a Thököly úton. Babus Endre Csak a vétkes bűnhődjön Nem lehet mindenki Az ügy lezárult. A Váci Járásbíróság folyó év október 22-én, a 6/b/564/1981. számú ügyiratában megállapította: „A feljelentő visszavonta a feljelentést és egyben az ügy lezárva.” Ad acta. Csakhogy, a Dunakeszi Hűtőház dolgozói nem zárták le a témát. A szóbeszéd — akár visszavonja Rácz László korábbi állítását, akár nem —, érthetően tovább gyűrűzik. Mint ahogy az üzemi párt- alapszervezet iratai között is megtalálható a bejelentés, miszerint a főrendész megverte a lopással gyanúsított Rácz Lászlót. A Pest megyei Hírlaphoz és még más szervhez is érkezett ilyen tartalmú levél ... A levéllel tehát foglalkozni kell, hiszen ártatlanul senkit sem lehet gyanúsítani, sem rendészt, hogy tettleg bárkit is bántalmaz, sem üzemi munkást, ha nem lopott. Az a kérdés is nyitva maradt: miért vonta vissza állítását a bíróság előtt Rácz László? Miért ígérte, háromszor is, hogy felkeresi levele megírása után a riportert a szerkesztőségben, ha szavát egyszer sem tartotta meg? Megijedt? Nem tudta bizonyítani, hogy elcsattant-e a pofon? Ez már kideríthetetlen. Mit mondanak az üzem dolgozói? Két fekete hajú lányt állítok meg, ahogy a hűtőház felé igyekszem: — Igaz-e, hogy az üzemben verik a cigányokat? A magasabb lány kutatóan néz rám, hallgat. A másik válaszol: — Van ilyen. Csak itt a szállóan tudom ... Aki rosszat tesz, azt meg kell büntetni valahogy — mondja. — Vagy tán nem?! Hang nem jön a torkomra. Elképedt válaszom meg sem várja, a társa magával húzza. Verik vagy sem? A munkacsarnokban a rámpán majdnem mindenkit ismerek: itt dolgoztam nyáron én is idénymunkásként. Rácz Lászlót is azon az éjjeli műszakon ismertem meg.. A mindig vidám, munkát szerető fiatalember most kedvesze- gett. — Ha lopnak, mindig engem gyanúsít először a főrendész. Legutóbb augusztus végén, amikor eltűnt néhány kiló pacal, felhívott az irodájába. Rámtámadt. Mindennek elmondott, amikor pedig a főrendész társa kiment a helyiségből, én is távozni akartam. A főrendész elkapott, dulakodtunk, a karóra is leesett a kezemről. most is az igazgatói irodában van. A targoncás brigádot a mérlegelőben találom: — Hallani, hallottunk már róla — bizonyítják —, hogy van ilyen, de saját szememmel még nem láttam — informál Zalai Pál raktáros. — Persze, hogy van ilyen — mondja Csorba Gyula. S megtoldja: valahogy rendet kell teremteni. Fizetéskor nem gyerekjáték az idénymunkások között lenni. sértett a bíróság előtt jeltolmácsnak magyarázza a történteket a helyszíni szemle során A feltételezett bűncselekmény egyik helyszíne: a szeméttároló Erdösi Agnes felvételei A munkások néhány évvel ezelőtti esetet is előbányásznak emlékezetükből: Rácz László főnökétől, Bácskai Fe- renctől kimenőt kért (akkor még nem volt Bácskai Ferenc főrendész), de nem engedte el Rász Lászlót. Vita támadt közöttük. A cingár fiút a kétméteres főnök leütötte. Azóta — vélik'— nem állhat meg a gyerek Bácskai Ferenc előtt. Sok a lopás A főrendész, Bácskai Ferenc szintén letört, nincs kedve itt dolgozni: — Ügy érzem, Rácz László csak eszköz az ellenem indított hadjáratban. Az igaz, hogy felhívtam az irodába, de nem volt durva jelenet közöttünk. Csak annyi történt, hogy amikor láttam: valami csillog Rácz László kezében, amivel az orrom előtt hadonászott, félre ütöttem a kezét. Az órája volt, amit később, távozáskor, visszadobott az irodába. A régi ügyet pedig felfújják, akkor sem ütöttem meg. — Az igazi baj, hogy sok a lopás — folytatja. — Különösen az idénymunkások nem becsülik a társadalmi tulajdont. Múltkor például ötven ellenőrzött személy közül negyvenegynél találtunk lopott holmit!. Tehát nyolcvan százaléknál. Annyi igaz, hogy ilyenkor kinek ne lenne haragos a hangja, dicsérni nem lehet a tolvajokat. — De azt mondják, hogy csak a cigányokat gyanúsítják. — Szó sem lehet róla. Már a szám is bizonyítja, hogy ötven közül negyvenegy nem lehet mind cigány. Csak vannak, akik azt látják, hogy még így is lehet szítani az elégedetlenkedést. Szabó József igazgatóhoz előre bejelentkeztem. Amikor megérkeztem, mégsem fogadhatott azonnal: nagy vita hallatszott ki az igazgatói szobából, a szavakat sem nagyon válogatták ... Később, amikor beszélgettünk, Szabó József indulatosan tiltakozik: — Az egész kitalált történet. Hiszen mi voltunk az elsők, akik ezeknek az embereknek munkát biztosítottunk. Otthont is adtunk. Sok a rendes munkás közöttük, de vannak el- maradottabbak is. A hűtőháznak létkérdés, hogy itt dolgozzanak, nem is tudnánk teljesíteni nélkülük az exporttervet. A rendészekre pedig azért haragszanak, mert vigyázzák a rendet. Azt mégsem engedhetjük, hogy bárki lopjon, dészmálja a közvagyont. Több szerv is vizsgálta már ezt az ügyet Az az óra Az igazgató felmutatja azt a bizonyos órát, ami Rácz Lászlóé: — Ezt a karórát a főrendész csak akkor ütötte le Rácz László kezéről, amikor az orra előtt hadonászott. Akkor is az eltűnt pacal után kutattak. Nem érdemlik meg a rendészek, hogy lejárassák őket. Valóban igaz, a rendészek nem érdemlik meg, hiszen a közvagyonra vigyáznak, s nem vált ki népszerűséget, amikor belenéznek valakinek a szatyrába, lopott holmit keresnek- kutatnak. Hát még akkor, ha olyat is megvizsgálnak, aki életében nem nyúlt a máséhoz, milyen kínos jelenet. 170 idénymunkás lakik a munkás- szállón. Tíz százalékuk feltételesen van szabadlábon a börtönből, vagy pártoló felügyelet alatt állnak. Három- hetenként szinte kicserélődik a gárda. De csupán e tényből nem lehet kiindulni. Ha nem bíznánk megváltozásukban feltételes szabadlábra se kerülhetnének ! Nincs olyan nap, hogy ne érnének valakit tetten. Még késelést is meg kell akadályozni olykor. Nem lehet köny- nyű a rendésznek. Csakhogy az az igazság, a társadalmi tulajdon védelme nem csupán a rendészek feladata és számukra sem lehetőség, az ön- bíráskodásra. A lopásokat már
