Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

1981. NOVEMBER 29., VASÁRNAP Fűthető üzemcsarnok Gyakran álmodik a tengerrel Metsző a hideg. Északi szél tépi a fákat és borzolja ma­gasra a mérgeszöld hullámo­kat. Pillanatok alatt dermed jegessé a kesztyűből kihúzott kéz. Dunakeszin állunk a rév- állomáson, lábunk alatt még nem fakult szürkére a friss aszfalt. — Jövőre fölfestjük majd a szükséges közlekedési vonala­kat is és mozgatható terelő korláttal könnyítjük a forgal­mat — mondja Lakatos Bar­nabás, a Pest megyei Kishajó­zási és Javító Vállalat igazga­tója. — Ha nem is az általunk kívánt ütemben, azért min­den állomáson igyekszünk nö­velni a biztonságos közlekedést és az utasok kényelmét. Indulásra hív az Isaszeg kürtje, kevés az utas, az 50 tonnás komphajón ezúttal tá­gas a hely, két Trabant és egy régi Volga társaságában ke­lünk át a Dunán. Az idő nem éppen kirándulásra alkalmas. Jó időbeosztás Foky Márton hajóvezető ki­nevet, amikor kikötve a horá- nyi parton kérdezem: hogy­hogy nem fázik? — Hol van még a tél? Az­után meg jól fel is öltözhe­tünk, hundasapka, meleg ka­bát, van mindenünk. Lesz még hidegebb is, nyugtat meg. Kiderül: mindössze egy éve fordított hátat a MAHART- nak, első géptiszti és hajóhad­nagyi beosztását hagyta ott. — Nehéz volt a szolgálat, so­kat jártunk külföldre, de vé­gül is azért jöttem el, mert ke­vesebb lett a pénzünk. Havon­ta vagy ezerrel. Miután Duna­keszin lakunk, természetesnek tűnt, hogy idejövök dolgozni. Igaz, a havi fizetésem csak négy és fél ezer forint körüli, de a 24 óra szolgálat és a 48 óra szabadidő-beosztást na­gyon jónak találom. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy elfelej­tettem,.az igazi .nggy utazáso­kat.' Gyakran álmodom ma is a, tengerrel __ Olá h Sándor matróz viszont csak idén májusban szegődött a kishajózáshoz. Szintén a fia­tal város lakója, leginkább a helyi munka lehetősége von­zotta. S hogy milyenek a körülmé­nyek itt, Horányban, a vállalat hajójavító-építő bázisán? Nem kellemes! A legjobb hegesztő Rigó Tibor műszaki és ter­melési osztályvezető mutatja be a f iait. Elsőként Rózsa La­jost, a hajóépítők csoportve­zetőjét. — Csak három éve jött a céghez, de kiváló szakember. Ide hozta a fiát is, ritka ügyes kezű villanyszerelő a gyerek. Szerencsétlenségünkre a na­pokban bújt angyalbőrbe, az­az behívták katonának. De dicséri a szintén sziget­monostori Bényei Sándort is, aki kedvünkért abbahagyta egy kicsit a hegesztést. Nem­csak 22 éves hűségét, hanem, mert, ha kell lakatosként, de asztalosként is foglalkoztatják. És kimondja a ritkán hallható elismerést. Sanyi a vállalat legjobb hegesztője. — Gondoskodtam arról én is, hogy ne maradjon majd Bé­nyei nélkül a vállalat — tré­fálkozik, hogy leplezze zavarát a dicséret miatt. — Műszaki kereskedő szakmát tanult kis­lányomra a napokban bízták a raktár vezetését. Fiatalember viszont Hegedűs György, nem tudná megmon­dani, hány vízi jármű vitte már mágával lakatos munká­ját. ö mondja: — Itt termé­szetes, hogy egy ember 3—4 féle dologhoz is ért. Másként nem boldogulnánk. S jókedvűen kiált le utánam, amint ismét földet érek: — Nem is vagyok olyan fiatal ám! Berci fiam öt, Szilvi lá­nyom pedig hétéves. Dunake­szin lakunk, ha egyszer arra jár... Most viszont az épülő új csarnok felé járunk. Rigó Ti­bor sóhajt: december 31-ig kellene átadniuk, téliesítve. A Kék-Duna Szakszövetkezet épí­ti. talán, ha nagyon megnyom­ják a gombot... Nyüzsögnek a kivitelezők. A hatszáz négyzetméter alapte­rületű üzem acélszerkezetből és előregyártott porobeton ele­mekből állt össze. Néhányan most a csarnok alját szigete­lik. többen a vasszerkezetet festik. Útelzárás Budakeszin Miért kerülnek a kocsik? Hétköznapi bosszúságaink egyike, amikor a tegnap még sima, egyenletes úton cemen­teszsákok, téglahalmok tűnnek fel, és egy már jólismert tábla is megjelenik: útelzárás. Mit tehet ilyenkor az em­ber? Megy amerre lehet gya­logosan vagy kocsival, és utá­na elfelejti az egészet, esetleg megpróbálja kinyomozni; nem kínálkozott más megoldás? Valahogy úgy, hogy a kecske is jóllakjon, no meg a káposz­ta is megmaradjon — dolgoz­zanak az építők, és közben nyugodtan közlekedjenek az arra járók. Hasonló esetről számolt be egyik olvasónk Budakesziről, az Erkel utcában épülő új ABC- áruház építkezésének körül­ményeit ecsetelve. Röviden arról van szó. hogy a munkálatok idejére az Erkel utca egy szakaszán az úttestet le kellett zárni, és emiatt az autók nagyobb kerülőre kény­szerülnek. Levélírónk számítása sze­rint ez tíz kocsinál havonta ezer kilométert jelent. Beszélt az ügyben két helyi tanácstag­gal is. Egyikük véleményét a levélben így idézi; ..így sza­vazták meg. ez így marad.” A másik tanácstag véleménye; „Legalább egy sávon meghagy­hatták volna a közlekedést.” Felkerestük dr. Répássy And­rást, a nagyközségi tanács vég­rehajtó bizottságának titkárát. — Véleménye szerint nem lehetett volna a körnvék la­kóit megkímélni ettől a ké­nyelmetlenségtől ? — A szakemberek több kö­rülményt mérlegeltek, mielőtt a Pest megyei tanács .építési­közlekedési és vízügyi osztá­lya jóváhagyta az útelzárást Az 550 négyzetméter alapterü­letű ABC-áruház az egész ren­delkezésre álló telket elfoglal­ja. Lejtős terület az építő­anyag tárolására és a felvonu­lási épület céljaira nem jöhe­tett számításba. A Vörös Had­sereg útjának túlsó oldala sem, mert akkor az építőknek főközlekedési úton keresztül kellett volna hurcolkodni. Szó- bakerült rakodóterületnek a körülbelül egy kilométerre le­vő sportpálya, de akkor két­szeres rakodási és szállítási költséggel kellett volna szá­molni, ami rendkívül gazda­ságtalan megoldás. Így szüle­tett meg tehát a döntés au­gusztus 27-én, az Erkel utca egy szakaszának lezárásáról. Meddig tart még ez az ál­lapot? — Tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet a lakosságnak és a kör­nyéken levő három intézmény dolgozóinak egyaránt sok ké­nyelmetlenséget okoz. Az út­elzárásra vonatkozó engedély november 30-ig szól, a külső építkezési munkáknak várha­tóan addigra be kell fejeződ­ni, és az Erkel utcában leg­alább egy sávon megindulhat a gépkocsiforgalom. Szombaton délelőtt is, ami­kor ott jártam, javában dol­goztak a kivitelezők: a soly­mári tanács költségvetési üze­mének munkásai. Az épület már áll, és a tervek szerint április 4-re átadják az új, nagy ABC-áruházat. másfél év alatt a másodikat, amely alkalmas lesz arra. hogy mintegy hét­ezer ember igényeit kielégít­se. G. J. — A legnagyobb gond, hogy nekünk önmagában nem elég az új üzem. Sólyatér nélkül szinte használhatatlan — ma­gyarázza az igazgató. — Már' az is megoldás, ha elbonthat­juk a hullámlemez-fészert és rendezik a terepet, le a Du­náig. Mert víz nélkül, nincs ha­jóépítés. Újjávarázsolt hajót E percben még az udvaron szomorkodnak az olajfűtéses kazánok is és rengeteg a mun­ka az I-es épülethez simuló Il-es csarnokszárnyban is. Igaz, annak teljes átadását csak egy év múlva tervezték. Földszintjén kap helyet az energiaközpont és a műhelyek, az emeleten pedig az öltözők- fürdők, a konyha-étterem és az irodák. — Étterem — ismétlem, mintha rosszul hallottam vol­na. — Miért? Most is van ná­lunk üzemi étkeztetés — mondja az osztályvezető. — A Dunakeszi Járműjavítóból hoz­zuk át az ebédet és itt mele­gítjük helyben. Dolgozóink többsége szigetmonostori, vall­ják, kilenc forintért nem tud­nának otthon meleg ételt elő­állítani. Mintha meglepetésnek tar­togatták volna az úgynevezett alsósólyatéri üzemet. Ponto­sabban, ami benne van, Nel­ly t. Nellyt, egy teljesen tönkre­mentből újjávarázsolt hajót leplezetlen szeretettel nézege­tik kísérőim. — Ugye milyen pompás? — kérdik. — A motor és az irányváltó berendezés kivételé­vel minden itt készült. Karcsú kiel-teste könnyedén hasítja majd a vizet. Nemcsak 40 utas kényelmes szállítására alkal­mas, hanem a legnehezebb kompokat is tökéletesen moz­gatja. Még a 75 százalékos jég­zajlásban is használható:^ Va­lóságos kis jégtörőként Visel­kedik. Csuka István szintén kedv­telve figyel. Bár ő is a fiatal generációhoz tartozik, az egyik legügyesebb géplakatos. Snem csak az, hiszen két segítővel egymaga szerelte az új hajó gépházát. Megcsillan a tél eleji nap­fény a hófehér hajótesten. A hullámpalából összetákolt mű­hely lyukas tetején bekukucs­kál a nap. Gondolják, már nem érdemes befoltozni. Nel­lyt hamarosan vízre bocsát­hatják, azután meg... költöz­hetnek az új csarnokba. Dodó Györgyi Könnyűszerkezetből Családi házak Az agárdi mezőgazdasági kombinát közös vállalata, az Agrokomplex kooperációs vál­lalkozási iroda közli, hogy a jövő évtől egyéni építtetők is megrendelhetik otthonukat könnyűszerkezetes panelele­mekből. Az építtetők sorházak, családi házak, ikerházak és átriumházak tetőterét is hasz­nosítható típustervei között válogathatnak. Lakásukat fél­kész — a későbbiekben bővít­hető formában — vagy telje­sen kész állapotban vehetik át, négyzetméterenként átlago­san 9500 forintért. A könnyűszerkezetes családi házak előnye, hogy rendkívül rövid idő, mindössze 2—3 hét alatt felállíthatók, mivel az elemekbe előre beépítik a víz- és villanyvezetéket, az ajtókat, ablakokat. A modul rendsze­rű elemek a hagyományos va­kolás helyett már a gyárban kívül-belül műanyag bevona­tot kapnak. Pamutruhák a szalagon Az év vegéig egy-egy fazonból négy-ötszáz darab exportra készülő bélelt női ruhát gyártanak az érdi Ruhaipari Szövet­kezetben. Az OKISZ Labor megrendelésére pamutruhákat varrnak a szalagon. Erdőst Agnes felvétele Házilagos kivitelezésbe!! Fészekrakók a Lenfonóból Három szakmunkás irányítja az építkezést A hideg novemberi szélben az építésvezető raktárnak is használt kis irodája barátsá­gos menedéknek tűnik. A kő­művesek, az ácsok és a „segéd­munkásaik” örömmel kászálód­nak le a sorház második szint­jéről, hogy beüljenek pár perc­re. Ritka alkalom ez, hogy az építkezés irányítója, Varga Sándor pihenőre szólítja őket. Inkább az ellenkezőjét szokta tenni. — Persze, nem kell sokat biz­tatni bennünket — mondja egyikük —, már csak azért sem, mert saját lakásunkat építjük. A régi szentendrei műút mellett, a budakalászi Lenfo­nó- es Szövőipari Vállalat háti- só kapujánál lényegében má­jus óta két sorház bújt ki a földből. Mindegyikben 14—14, száz négyzetméteres lakás lesz, tehát 28 család otthona. Építőik a Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat dolgozói, több­ségükben fiatalok, harminc év körüliek. Hogyan tudtak neki­kezdeni ennek a merész vál­lalkozásnak? Sokat segít a vállalat — Nagyon sokat segített a vállalat. A telek például, amelyen építkezünk, korábban az LSZV tulajdona volt, de átadta a budakalászi tanács­nak, hogy bérbe vehessük. Aztán a víz- és villanyháló­zatot is kiépítette egészen a lakásokig. Igényelhetünk ked­vezményes szállítást, gépeket és szerszámokat is. A kivitelezés házilagos. Ez azt jelenti, hogy a családok egyenként 4000, azaz négyezer órát dolgoznak az építkezésen két év alatt, vagyis havonta 200—250 órát. Az építésveze- J tőn kívül — aki szintén itt fog lakni — mindössze három szakembert * foglalkoztatnak, két kőművest és egy ácsot. Mellettük válnak a lakók is lassan szakemberekké a fala­zásban, betonozásban, zsalu­zásban és más munkákban. Fekete Lajos, a Budakalászi Szövőgyár lakatosa minden munkában segít. Állandó éj­szakás és napközben 4—10 órát dolgozik az építkezésen. Hogy mikor pihen, ki tudja? Mindenesetre vidáman eltré­fálkoznak vele a leendő lakó­társak ezen a furcsa helyze­ten. — Muszáj igyekezni az építkezéssel — mondja. — Fe­leségem a két gyerekkel Pes­ten lakik a szüleinél, én pedig Budakalászon szintén a szü­leimnél, hogy többet tudjak dolgozni a házon. Alkalmazkodás az élethez Dár senki sem bajlódik szívesen különféle hi­vatalos ügyeinek intézésé­vel, mégsem mindegy, hogy milyen benyomásokkal tá­vozunk a tanácsházáról. Jó néhány éve divat volt még szidni a hivatalt. Helyen­ként legendák keringtek s nem alaptalanul — arról, hogy az ügyfeleket egyik osztályról a másikra kül­dözgették. Ez a helyzet az elmúlt néhány évben érzékelhe­tően megváltozott. Egyre több helyen ismerik fel, hogy a tanács van az ügy­felekért és nem fordítva. Kezdődött az ügyfélszol­gálati irodák megszervezé­sével, amellyel a hivatal egyik része 'a lakossághoz az érdemi munkában köze­lebb került. Ma már ország­szerte megszervezték eze­ket az irodákat, amelyek egyre sokrétűbb feladato­kat kapnak. Sok helyen az ügyfélszolgálati irodák leg­inkább egy OTP-fiókhoz hasonlítanak: az egyes ab­lakokon fel vannak sorol­va az ott intézhető ügyek, s az állampolgár percek alatt dolgavégezetten tá­vozhat. Nemcsak kulturál­tabb lett, hanem jelentősen egyszerűsödött, gyorsult is az ügyintézés. A különféle beadványokat nem kell az egyik osztályról a másikra küldözgetni, az ügyintézők rögtön helyben megbeszél­hetik a tennivalókat. Korábban az államigaz­gatási ügyek intézésének határideje egységesen 30 nap volt. Ez azt jelentette, hogy nemegyszer az egy-két nap alatt elintézhető aktá­kat a kérelem beadásától számított 28—29. napon vették elő az ügyintézők, s az állampolgárnak addig várnia kellett a szükséges engedélyre, igazolásra. Ma már ebben a tekintet­ben is alapvetően megválto­zott a helyzet. Az új állam- igazgatási eljárási törvény nyomán a tanácsoknál or­szágszerte differenciált ügyintézési határidőket vezettek be. Azonnal kiad^- ják például az adóigazolá­sokat, záradékolják az in­gatlanszerzéshez szükséges nyilatkozatot, kiállítják az anyakönyvi okiratot, az egyszerűbb, helyszíni szem­lét nem igénylő hatósági bizonyítványt. Vannak ügyek, amelyeket három, nyolc, illetve tizenöt na­pon belül intéznek el. Az Államigazgatási Szer­vezési Intézet és a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatala hamarosan országosan átfo­góan értékeli az említett ügyfélszolgálat tanulsá­gait. Mert természetesen az ügyfélszolgálat fejleszté­se nem diadalmenet, egy sor gonddal is együtt jár. Hiába igyekszik például a hatóság a lehető legegy­szerűbben és bürokrácia­mentesen intézkedni, ha a különféle szabályok, kör­levelek olykor még mindig túlságosan megkötik ebben a kezét. Az ügyintézés korszerűsí­tése immár hosszú évek óta tartó folyamat, amelyet a következő esztendőkben is folytatni kell. Nem lehet ál­talános sémát kidolgozni ehhez, hiszen az államigaz­gatási munka különösen mégköveteli az élethez, a változó viszonyokhoz törté­nő rugalmas alkalmazko­dást. /"’sak egy bizonyos. A jö- vőben is úgy kell for­málni — ha szükséges, to­vább reformálni — az ál­lamigazgatást, hogy az em­berek érezzék: a tanács nem aktagyártó és -tologa­tó hivatal, hanem értük van, értük dolgozik. D. A Vörös Mihály, a szövődé gépmestere az ács mellett dol­gozik. Feleségével, aki a gyár nyersáruátvevőjében meós és 15 éves fiával egy apró, szo- ba-konyhás albérletben lak­nak. — Még szerencse, hogy ha­vonta csak 800 forintba kerül a fűtéssel és vilannyal együtt. Így tudunk takarékoskodni az új lakásra. Nagy fegyelem és jó szervézés Blonszki László már nem mondhatja el ugyanezt. Fele­ségével, a vállalat KISZ-bi- zottságának titkárával és há­roméves kislányukkal 1500 fo­rintot fizetnek egy szoba­konyháért. A villany és a fű­tés még ezen felül van. Beck István, a filmnyomó üzem művezetőjének édesapja is segít ledolgozni a kötelező órákat. Jelenleg nála laknak egy 16 négyzetméteres szobá­ban a kislányukkal. Sári Lajos, a kőművesek egyike ezt megelőzően Fomá- zon, egy társasház építésen dolgozott. — Nagyon keményen dolgo­zunk — mondja elismeréssel. — Itt nem lehet lazsálni, vagy elmenni fusizni munka köz­ben. És semmiféle folyékony „melegítőt” nem hozhatunk az építkezés területére. Nagy a fegyelem és jó a szervezés. — Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csússzunk a saját magunk által kitűzött határidőkkel — mondja az építésvezető. — Az egyik sor­házat az év végére tető alá akarjuk hozni. Éppen most rakjuk a tűzfalakat. Huszon­nyolc lakást három szakmun­kással két év alatt felépíteni, nem kis dolog, ahhoz valóban fegyelmezett munka kell. Tudják a kötelességüket Persze, hogy akad kisebb vi­ta. szóváltás építkezés közben, de ennek nincs jelentősége. Az ellentétek gyorsan elsimul­nak. És a sok-sok munka mellett hétfőnként a kikap­csolódásra is szentelnek időt. Az építőközösség kispályás labdarúgó-csapata nemrég el­nyerte a járási kupát. — De azért a legjobban a harmadik félidő sikerül — fordítják ismét tréfára a szót, és lassan cihelődnek, hogy folytassák a tűzfal felrakását ezen a borús délelőttön. Mielőtt elindulnának, még megkérdem: a vállalat kért-e valamit cserébe a sok segít­ségért? — Semmit, de nincs is rá szükség. Szerződés nélkül is tudjuk, mi a kötelességünk a vállalattal szemben. Szénási Éva

Next

/
Thumbnails
Contents