Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-25 / 276. szám
1981. NOVEMBER 25., SZERDA Előadó bolgár testvérmegyénkből Az MSZMP Pest megyei Bizottságának meghívására hazánkba érkezett Inon Jotov, a BKP Szófia ' megyei Bizottságának agitációs és propaganda osztályvezető-helyettese. Tegnap a nagykátai telefongyárban előadást tartott, illetve holnap a megyei oktatási igazgatóságon előadást tart A Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusa határozatainak végrehajtása Szófia megyében címmel. Hussaahafezer új otthon Az év első tíz hónapjában — az ÉVM gyorsjelentése szerint — az építőipari kivitelező vállalatok és szövetkezetek 26 000 új lakást adtak át, idei tervüknek 60 százalékát, tehát ezúttal is az év végére torlódtak a munkák: novemberben és decemberben 17 400 új otthon építését kell befejezni, hogy teljesíthessék idei tervüket. Az időjárás most enyhe, kedvez az építőknek, de a legtöbb épületben már üzembe helyezték a fűtőberendezéseket is, s a festést, a mázolást, a tapétázást, és más befejező munkálatokat akkor is folytathatják, ha hidegebbre fordul az idő. Nem kevés helyen túlórázással, szombat-vasárnapi munkával, az erők átszervezésével gyorsítják az építést. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a sietség ne menjen a minőség rovására, amit anyagilag is ösztönöznek, s a munka átvételénél szigorúan megkövetelnek. A vállalatok és szövetkezetek jelenleg több mint 50 000 lakás építésén dolgoznak, és ennek.nagy része már a jövő évi ütemesebb átadások előkészítését szolgálja. Növelik a december végéig? tető alá kerülő? épületek számát, hogy 1982. közepéig egyenletesebb munkával, az éves átadási feladatnak legalább 40—45 százalékát teljesítsék, és így lényegesen csökkentsék az év végi torlódást. Szerkesztőségünk vendégei voltak Történelmi tanúságok ii Tegnap délután a Pest megyei Hírlap szerkesztőségének meghívására Lajtai Vera, a Pártélet folyóirat szerkesztője, valamint Hollós Ervin egyetemi tanár a társadalom- és történettudományok kandidátusa előadást tartottak. Számos közismert, nagy sikerű könyv szerzői. Történelmi tanúságok címmel a negyedszázaddal ezelőtti események társadalmi, politikai, ideológiai összefüggéseit elemezték, és válaszoltak a résztvevők kérdéseire. Koncentrált fejlesztések a Dunakanyarban Kismelt üdülőkörzetek (Folytatás az 1. oldalról) Mint ismeretes Magyarországon négy kiemelt idegen- forgalmi körzet van: a Balaton, a Dunakanyar, a Velencei-tói, valamint a Mátra-bük- ki üdülőkörzet. E négy különösen fontos és nagy látogatottságnak örvendő terület fejlesztésének eredményeiről számolt be Jantner Antal építési és városfejlesztési miniszterhelyettes és Kállay Oszkár, az Országos Idegen- forgalmi Hivatal vezetője. Jelentősen fejlődött mind a nemzetközi, mind a főváros környéki idegenforgalomban oly fontos szereppel bíró Dunakanyar is az elmúlt években — állapították meg többek közötti — A rendelkezésre álló eszközöket — helyesen — túlnyomórészt egy-egy meghatározott terület fejlesztésére koncentrálják. Ennek eredményeként épült ki a visegrádi kirándulóközpont, készült el a Duna jobb és bal partján a regionális vízellátó rendszer. Ugyanakkor nagy a lemaradás a szennyvízelvezetés terén, az új strandok ellenére is csúcsidőszakban nagy a zsúfoltság? a fürdőhelyeken. Örvendetes, hogy korszerűsödött a kereskedelmi hálózat. A Pilis és a Börzsöny jelentős részét tájvédelmi körzetté nyilvánították és megnyitották a kirándulók, a turisták előtt. Öt év alatt a tervezettnél is több mint 50 százalékkal nőtt a kempingek befogadóképessége. A Dunakanyar idegenforgalmi jelentősége az ötnapos munkahét általánossá válásával tovább nő, ezért az érdekelt szerveknek, az idegen- forgalom ■ országba irányítóinak és a tanácsoknak, a helyi gazdáknak a rendelkezésre álló, gyakran szűkös lehetőségeket az elkövetkező években még hatékonyabban kell kihasználni. Cs. A. Átadások hava Néhány miliidcska ide és eda Hamiskás mosollyal azt kérdi a, nagyvállalat igazgatója, tudom-e, milyen hónap következik? Sejtem az ugratási szándékot, de hát mi mást felelhetnék, mint hogy december lesz?! Ö meg azt mondja, dehogy december, hanem: az átadások hava. Négy nagyobb beruházás terepe a cég, s amint az igazgató állítja, műszaki ellenőr legyen a talpán az, aki decemberben képes lesz mindazt átvenni az előírásoknak megfelelően, amit a kivitelezők készre jelentenek. Ami egész esztendőben nem ment rendesen, az novemberben, és decemberben egyszerre sínre kerül, hajrával, nyújtott műszakokkal, hogy a számla elkészülhessen. Tankönyvekben Igaz Kényelemmel, de a kereskedelmi vendéglátáshoz képest szerényebb igényekkel épült fel az üdülőhelyen - a szakszervezetek új Intézménye, benne egy hely kialakítása 420 ezer forintot követelt. Mivel háromszáz beutaltat fogadnak itt, a többi már csupán szorzás dolga; 126 milliót emésztett fel az építkezés. Csinos összeg, ámde csekélység ahhoz mérten, hogy a cementipar új gyárának beruházásánál havonta átlagosan 53,4 millió forint volt a különféle kivitelezői munka, valamint a beépített berendezések ellenértéke. Mivel ezt az 53,4 milliót nyolcvan hónapon át költötték újra meg újra, kivitelező legyen a talpán, aki nem késik egy-két milliócska teljesítésével... Késett is. Mindannak, amit beruházás címszó alatt összefoglalunk, kettős a rendeltetése: pótolja vagy bővíti az állóalapokat, a népgazdasági vagyont. Beruházás az épület és, más építmény, . az. új, -gép, , berendezés, jármű megvásárlása, egy egész technológiai rendszer szolgálatba állítása, s természetesen beruházás a frissen lefektetett vízvezeték, azok a családi házak, amelyeket a lakosság emel, a forgalomnak jobb körülményeket teremtő autópálya-szakasz. A beruházási piac egyik oldalán — vállalva a leegyszerűsítés veszélyeit — így azután a beruházók képviselte igények, szükségletek, tervek, forintok állanak, míg a másik oldalon az építőipari kivitelezők, a szerelőipari vállalatok, a gép- gyártók stb. sorakoznak. Ha a kereslet ugyanakkora, mint az utóbb felsoroltak teljesítőképessége, nincs semmi gond. A beruházási piac egyensúlyban van. Ahogy azt mondani szokták, ezt a lehetőséget a tankönyvek is csak elvi állapotként tüntetik fel, a valóságban még egyszer sem volt tapasztalható a megyében. Idén, elsősorban adminisztratív intézkedések nyomán, jelentős átalakulás ment végbe a beruházások összetételében. Amíg az állami forrásokból, illetve döntési hatáskör alapján megvalósuló beruházások csökkentek, addig a vállalati, szövetkezeti hatáskörbe tartozóknál a várt mérséklődés helyett emelkedés következett be. A megyében, szemben az ország legtöbb helyén tapasztalhatókkal, alig csillapult az un. beruházási éhség, az a helyzet tehát, amikor a kereslet jellemzi a piacot; viszonylag sok pénz, terv, vágy, óhaj vár, remél, áhít kivitelezőt. Hosszú ideje az a legfőbb jellemzője a megyében folyó beruházási tevékenységnek, hogy a nagy kereslet irreális magatartásmódokat alakított ki a kínálati oldalon elhelyezkedő kivitelezőknél; ők diktálják a szerződési feltételeket, a megvalósítási körülményeket, gyakran a költségeket. Ami meglehet, különösebben nem izgatja a beruházót — van pénze, esetleg sok is a forintja —, ám a népgazdaságnak mindenképpen előnytelen. Az egyszerre sok . helyen, sokféle beruházás elaprózza a megvalósítás emberi, anyagi erőforrásait. Lassan, túlzott költségekkel építünk, beruházunk és éppen ezért gondok vannak a fejlesztések gazdaságosságával, A rossz hír szárnyakon jár. Az ÉVIG ceglédi gyáregységében is sokat beszélnek az esetről. A szénkefetartó műhely bizalmija körül egyre nőttek a feszültségek. Ma_ is sokan panaszkodnak Sági Istvánnéra, akit másfél évvel ezelőtt választottak bizalmijuknak. A mendemondának elejét lehet venni, ha mindkét felet szemtől szembe leültetik, meghallgatják. Ez volt a véleménye az üzemi szakszervezeti bizottságnak is és alkalmat adtak a nyílt vitára. Szemtől szembe — Ugyanez a kollektíva választotta másfél éve bizalminak Sági Ist- vánnét. Ma azt állítják: érdemtelen a bizalomra. Igaz, nem először panaszkodnak rá megválasztása óta — mondja Balázs Sándor, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára. Először úgy véltük, a főbizalmi rendezni tudja a helyzetet. Ez azonban nem sikerült. Ezért azután most, a bizalmiak beszámoltatása során tűztük napirendre az ügyet. A megbeszélés a vártnál is nagyobb vihart kavart. Végül is a csoport kérte Sági Istvánné tisztségéből való visszahívását. — Levelet írtunk a szakszervezeti bizottságnak, amelyben leszögeztük, hogy nem kívánjuk bizalminak tovább Sági Istvánnét — mondja Boros Ferencné, a műhely egyik dolgozója. — A levél alapján magam is beszélgettem a szakszervezeti tagokkal, de mindenki azt bizonygatta: Sági Istvánné túllőtt a célon. Nem tartják alkalmasnak posztjára. Emberséget vártak a bizalmitól — és azt ném kapták meg — összegezi a tényeket a szakszervezeti bizottság titkára. — Csúnya szája van — állítja Farkas Jánosné, az egyik szakszervezeti tag. Senki nem volt jó neki. Még akkor is sértegetett bennünket, amikor rákszűrésre jelentkeztünk, ahelyett, hogy ő beszélte volna rá az asszonyokat arra a vizsgálatra, amelytől amúgyis mindenki fél. Emberségből példát Visszahívták tisztségéből — Ha ő marad a bizalmi, akár a szakszervezetből is kiléptem volna — húzza alá Sági Istvánné hibáit Katona Péterné. Ezt a megromlott helyzetet nem lehetett tovább tartani. A szakszervezeti tagságnak joga van változtatni, s ha már semmi segítség nem használ, akár visszavonni a bizalmat az érdemtelentől. Itt fonákjára fordult minden: épp az rontotta a hangulatot, akinek feladata lett volna jó munkahelyi légkört kialakítani. Még olyan régi dolgozó, mint Bravecz Józsefné is panaszkodik, aki huszonkét éve megbecsült dolgozója a gyáregységnek: a szak- szervezeti bizalmin kívül senki sem mondta még neki, hogy nem dolgozik tisztességesen. Dóka Albertné, aki már nyugdíjas, ide négy órai munkára jár be, szintén szomorú: — Azt mondta rám Sági Istvánné, nincs rám szükség. Menjek söprö- getni, vagy darabbéresnek! Nem mintha bármelyik is szégyen lenne, de ... Semmi közük hozzá? Ilyen hangulatban az már természetes, hogy senki nem fordult a bizalmihoz egyéni gondjaival. Sum- imásán azt állítják: ha mégis előfordult ilyesmi, Sági Istvánné elutasító, durva volt. Még a normarendezéskor is azt mondta — pedig ez minden dolgozót érint —, semmi közünk hozzá, egyetlen véleményt sem hallgatott meg. Tájékoztatni sem tájékoztatta választóit ... Sági Istvánné szintén megkeseredett ember. Mindvégig jelen volt a panaszáradatnál, de hallgatott. Az újságíró kérdéseit is indulatosan utasította el: — Egy szó sem igaz az egészből — mondotta. Itt sokan csak kávét inni járnak a gyárba, nem dolgozni. Olyanok is vádolnak most, akikkel semmi bajom nem volt, még beszélni sem beszéltem. A 39 dolgozó közül az újabb húszat alig ismerem. A normarendezéshez — most is azt mondom — nincs közük. Ezt a gazdasági vezetőknek és nekem kell eldöntenem. Romhány Pál művezetőnek más volt erről a véleménye: — A szakszervezeti bizalminak feladata a dolgozók érdekvédelme, de ennek két oldala van. A fegyelem betartatása, a rend, a munkaidő kihasználása is a dolgozók érdeke, hiszen csak akkor lesz nyereséges a termelés —, de nem mindegy, hogy egy szakszervezeti tisztségviselő milyen módszerekkel lép fel a közös érdekekért. Emberségesebb bánásmóddal nem jutottunk volna idáig, a dolgozók jogosan bé- kétlenek Ságiné magatartásával. A beszámoltató gyűlésen kidferült: úgy elromlottak a dolgok, hogy a hangulatot csak új bizalmiválasztással lehet csillapítani. Méhes Zoltánnál választották meg egyhangúlag. Ügy, mint másfél évvel ezelőtt Sági' Istvánnét. Méhesné okosan mondja: nekem tanulnom kell az esetből. A szakszervezeti munkában, de az egész gyáregység életében fontos láncszem a bizalmi. Egyszerre kell a gyár-, a műhely- és az egyén érdekét is képviselnie. Ezeket az érdekeket a pártszervezettel egyetemben jó politikai munkával, az emberek bizalmának naponta való újrateremtésével lehet csak képviselni. Már kibsgezhatathn Az ügynek azonban még ennél is több a tanulsága. Ha a szakszervezeti bizottság — mint ahogy erre kapott is jelzést — előbb felfigyel a helyzetre, segíti Sági Istvánnét nehéz munkájában, talán nem kellett volna most kudarcot szenvednie. Abból kell kiindulni: ez a kollektíva választotta meg bizalomból ezt az asszonyt, s minden bizonnyal akkor nem döntöttek felelőtlenül. Ma is azt mondják: kiváló munkás. Harminckét éve a gyár dolgozója. A baj ott kezdődhetett: nem magyarázták meg eléggé, mi a szak- szervezeti bizalmi joga és kötelessége. Nem tudatosították: mi az igazi érdekképviselet. S amikor jóllehet egy s más esetben Ságiné jogosan lépett fel a fegyelem, a jobb munka érdekében, azt hitték hatalmaskodik. A rossz pedig újabb rosz- szat szült: Sági Istvánné rosszul harcolt a különböző érdekek egyeztetéséért, s a párt, a szakszervezeti bizottság szeme előtt éleződött ki visszavonhatatlanul a helyzet. Ki hinné el ugyanis, hogy másfél évvel ezelőtt csupa jót mondhattak egy olyan emberről, akiről most senki egy jó szót sem ejtett. Akkor minden fehér volt, most minden fekete! Akkor példának állíthatták a bizalmit, most mindennek az ellenkezője. Sági Istvánné most már nem szak- szervezeti bizalmi, módszerei miatt joggal vonta meg tőle a bizalmat a tagság. Ám ott fog továbbra is dolgozni e kis közösségben. Vajon a kollektíva milyen emberségről ad majd példát? Egy életre itélte-e kudarcra Sági Istvánnét, vagy segítenek neki talpra állni, felszínre hozni jótulajdonságait. Azokat, amelyek valaha posztra emelték? S lesz-e elég ereje Sági Istvánnénak is szembenézni saját természetével, megkeresni azt a lehetőséget, amely újra biztos helyet teremt számára a műhelyben? Méhes Zoltánná is segítségre szorul, nehogy a hangulattól vezérelve rossz ösvényen induljon. Egyedül ő sem jut előbbre. A párt- és a szakszervezeti bizottságnak — ha késve is — jobban kell figyelnie erre a műhelyre. Rossz légkörben a munka sem halad, márpedig ezért valamennyien felelősek. Szalai Mária azaz a ráfordítások megtérülésével. Ami akkor is igaz, ha ma már egyre nagyobb azoknak a fejlesztéseknek a száma a megyében, amelyek határidőre és az előre elhatározott költségkereten belül valósulnak meg. Hiány meg fölösleg A gazdaságpolitika alkotóelemeként leiező barunázási politika meghatározó kerete annak, mi történik — mi nem történik, s ami végbemegy, az hogyan —■ a beruházási piacon. Bonyolult kapcsolatrendszerről van szó. mert hiszen ha nagy területen vetnek bőven termő. un. intenzív burgonyafajtákat a megye közös gazdaságaiban, akkor azzal is számolni szükséges, hogy ugrásszerűen megnövekszik a kereslet a nagy teljesítményű betakarítógépsk iránt és elegendő raktár, raktári berendezés is kellene. Minden beruházási elhatározás nem csupán arra az egyetlen célra, feladatra vonatkozik, hanem következmények seregét l'-öti magához. Igaz ez a beruházások mindhárom nagy csoportjánál, az állami, a vállalati döntési körben megvalósulóknál és az un, lakossági befektetéseknél, amiknek döntő része a magánerőből történő építkezés. Ez utóbbiaknak a tervezettnél nagyobb mértéke például visszatérő gondokat okozott az építőanyag-ellátásban, az ország más részén fölös mennyiségben várt vevőre az itt hiányzó cső. szerelvény, burkolólap, kazán, tetőcserép. A meglevő, de a beruházáshoz időben el nem jutó áruban — akkor is, ha a beruházás történetesen magánlakás-építés — szintén a népgazdaság pénze fekszik, késve érkező kamatokkal... Napjainkban az összes beruházási igénynek körülbelül a négyötödét vállalják el az építő- és szerelőipari vállalatok. egyötöd tehát elutasításra kerül. Nem biztos azonban, hogy a4 elutasított igények között kizárólag azok vannak, amelyek kielégítése valóban ráér.. •! Egy tömbfűtőmű késedelmes építése ugyanis nem nagy tétel az összes kommunális beruházás között, ám egy teljes lakótelep átadását hiúsítja meg. A különféle beruházási anyagok, félkész- és késztermékek beszerzésénél rendkívül tarka a kép, van amiből folyamatosan elegendő jut a fejlesztésekhez — sőt, újabban feleslegek is mutatkoznak, például cementből, bizonyos típusú betonelemekből —, jó néhány árucikk viszont krónikusan hiányzik. A gond ott rejlik, hogy hiába van ezer dologból elegendő, ha ennek az ezernek a fölhasználását egyetlen egy áru hiánya késlelteti, megakadályozza. Mindezek következtében a beruházási piac feszültségekkel teli, nehezen áttekinthető; kiegyensúlyozatlanul működik. Nem helyettesíti Erőteljes hullámzás közepette megy végbe a beruházási feladatok végrehajtása a megyében. A legutóbbi éveket nézve, volt olyan esztendő, amikor a vállalati, szövetkezeti hatáskörű fejlesztések mennyisége tizenkét hónap alatt a másfélszeresére emelkedett, maj d az újabb tizenkét hónapban a felére csökkent. Ilyen körülmények hatására mindig akad mentség, magyarázat arra, miért illant el egy-két milliócska ide és oda. tervmódosításra. terven felüli munkára- Igaz, csökkent a megyében a kivitelezés alatt álló építmények mennyisége a legutóbbi két esztendőben, de elsősorban annak köszönhetően, hogy a fejlesztéseknél a séoek, berendezések jutottak fokozott szerephez. Igaz, az állami elvonás váratlan módosítása — kényszerlépésként — leapasztja a vállalati pénzforrásokat. Csak azt ne gondoljuk. hogy az ilyen és hasonló ténvek, intézkedések helyettesítik a jól szervezett, alapos, költségkímélő kivitelezői munkát. ..! Mészáros Ottó
